Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/10. A Hivatásszervezet

IV/10. A Hivatásszervezet

A katolikus hivatásrendi mozgalmak közül időrendben utoljára jött létre a Hivatásszervezet. Ez a kezdeményezés újabb színfoltot jelentett, hiszen még nevében sem utalt katolicitására n bár katolikus kezekben volt. (Teljes neve Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, tehát sem katolikus, sem keresztény, hanem magyar.)

A Hivatásszervezet n más állításokkal szemben n nem az EMSZÓ-ból nőtt ki, hanem Szegeden, a jezsuiták kezdeményezték röviddel a KALOT létrehozását követően, a városi munkásság megszervezésére. A szervezők és a vezetők is egyazon körből kerültek ki. De míg a KALOT ifjúsági és agrármozgalom volt, a Hivatásszervezet célja az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint az értelmiség gazdasági-szociális érdekvédelme, hivatásrendi alapon. 1936-ban a Szegedi Katolikus Legényegylet keretén belül jött létre az első Hivatásszervezet.[478] A szegedi Hivatásszervezetnek 1938 őszén már 3000 tagja volt, akik 31 szakma szerinti szakosztályban működtek. Két esetben sztrájkot is folytattak.[479] 1939ben az Imrédy-kormány támogatásával nemcsak a KALOT központ költözhetett Budapestre, hanem a Hivatásszervezeté is.[480]

A Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének alapszabályait a belügyminiszter 1939. május 20-án hagyta jóvá.[481] Az alapszabály 6. s-a szerint a szervezet célja ltagjainak, valamint a kötelékébe tartozó helyi (községi, városi) szervezetek tagjainak gazdasági és szociális érdekvédelme és szolgálata az egyetemes nemzeti szempontok, a keresztény szolidaritás és igazságosság szellemébenr. Tag lehetett természetes személy vagy jogi személy (egyesület), azzal a feltétellel, hogy kereszténynek vallja magát. (Ez a Hivatásszervezet interkonfesszionális jellegére utalt.) Az országos szervezetnek helyi csoportjai működnek, amelyek alakításához minimum 20 tagra van szükség. lMinden helyi szervezet kebelében annyi és olyan szakmai csoport alakulhat, amennyi és amilyen foglalkozású összetételűt az országos elnökség jóváhagy.r A fentiek értelmében tehát a Hivatásszervezetbe beléphettek egyének, vagy már működő egyesületek, csoportok. A tagolódás részben területi (központ, országos szervezet és helyi szervezetek), részben szakmai (szakosztályok).

A Hivatásszervezet mibenlétét, céljait és működését a KALOT egyik életre hívója, a Hivatásszervezet élére került Farkas György foglalta össze egy brosúrában.[482] Az induláskor a Hivatásszervezetet a jezsuita atyák még kimondottan agrárszervezetnek gondolták: míg a KALOT a legényeket szervezi, a Hivatásszervezet a felnőtt parasztságot. Az említett füzetből ez egyértelműen kitűnik. Ezt a keretet azonban a szervezkedés hamarosan kinőtte.

A Hivatásszervezet lmozgalmi attribútumair a következők voltak: jelvénye 3 keresztbe tett kalapács, egyenruhája a kék ing, jelszava az Adjon Isten, lapja a Magyar Cél. Ebből az ipari munkásságra csak a három kalapács utalna, a kék ing a hivatásrendiek közös viselete, az Adjon Isten viszont inkább a falusiak köszöntése. 1939 nyarára azután kialakult a Hivatásszervezet tényleges arculata. Anynyiban szakított az eddigi szisztémával, hogy nem osztályonként akarta szervezni a társadalmat, hanem az egész magyar dolgozó társadalmat akarta egy táborba összehozni. Ennek értelmében 3 tagozatot állítottak fel: ipari, agrár és értelmiségi tagozatot. A tagozatokon belül korporatív elrendeződés lenne: azt az egy hivatásrendhez tartozók képezik, függetlenül attól, hogy munkáltatók vagy munkavállalók. A Hivatásszervezetben 1939 nyarán az ipari tagozatnak 14, az agrártagozatnak 6, az értelmiségi tagozatnak 23 csoportja volt.[483] Ugyancsak levéltári források hiányában, a mozgalmi kiadványokra és sajtóra hivatkozva megállapítható, hogy a három tagozat közül gyakorlatilag az ipari tagozat lett a valóban életképes és tömegméretű mozgalommá. Mellette kezdetben az agrártagozat is működött, ami mögött azonban valószínűleg a helyi KALOT-ok álltak. Az értelmiségi tagozat csak formálisan létezett.[484]

A Hivatásszervezet ipari tagozata 1939. júniustól októberig, tehát 5 hónap alatt n a saját kimutatásuk szerint n 71 lmozgalmatr vezetett és szervezett. A statisztikában megadják a helységet, illetve az üzemet, vállalatot, ahol a mozgalom folyt, és végül annak okát, célját és eredményét. A lista valóban impozáns és mondhatni az egész ország területére kiterjed. Figyelemre méltó azonban, hogy a 71 mozgalomból 34 Szegeden zajlott le. Tehát mintegy a fele. Így eléggé nyilvánvaló, hogy ekkor a Hivatásszervezet ipari tagozata leginkább Szegeden működött, és ha már ki is lépett a város keretei közül, szilárd bázisa itt volt. Az agrártagozat bérharcai, akciói jóval szerényebbek voltak, kimutatásuk szerint 31 eset fordult elő. Földrajzilag ezek a Dunántúlon, illetve Szabolcs megyében voltak, lényegében azokban a régiókban, ahol az 1920-as évek elején a keresztényszocialista földmunkás mozgalom is bizonyos sikereket ért el. Az értelmiségi tagozat mozgalmairól nem adnak tájékoztatást; valószínű, hogy nem is voltak. Végül az ún. egyéni eseteket sorolják fel n szám szerint 43-at n, amikor magánosok érdekében jártak el. Az lesetekr általában egy oldalas leírásában először rögzítik a tényállást (a panaszt), majd ismertetik a megoldást, illetve az eredményt. A végén pedig levonják a ltanulságotr az akcióból.

A Hivatásszervezet országos szervezését hatóságilag csak 1941 májusában engedélyezték. Ekkor mintegy 300 szervezetében 25 000 tagja volt.[485] A mozgalmat 25 megyei titkár irányította. A vezetőséget a tagok maguk közül, a dolgozók közül választották, ám a háttérben papok, tanítók, ügyvédek segítették tanácsaikkal a választott vezetőséget. A mozgalom sajtója, gyűlései azt sugallták, hogy a Hivatásszervezet nem katolikus mozgalom, hanem elsősorban magyar, népi mozgalom, amely teljesen a keresztény, krisztusi elvek alapján áll.[486]

Farkas György, a Hivatásszervezet főtitkára 1942-ben egy újabb lVezérkönyvr-ben foglalta össze a Hivatásszervezet megalakításának és vezetésének lvezérfonalátr a tagok számára.[487] A brosúrában a sikeres szervezés elveit, módszereit és eszközeit mutatta be n a KALOT-ban szerzett tapasztalatait felhasználva. A világosan megfogalmazott célkitűzések is lényegében összhangban álltak a KALOT-éval: 1. A földkérdés egészséges megoldása (ami alatt a földreformot értették); 2. Emberséges munkaviszonyok biztosítása a mezőgazdasági munkások számára; 3. A gazdasági élet fejlődésének előmozdítása; 4. A parasztság közéleti felemelése.[488]

A Hivatásszervezet a német megszállás előtti utolsó évi rendes közgyűlését 1943 áprilisában tartották, ahol beszámoltak a mozgalom 1942. évi állásáról. A szervezet országos elnöke Meggyesi Sándor (aki a felvidéki SZKIE-vel került át). Az agrártagozat élén Farkas György állt. Ezen tagozatnak 500 helyi szervezete volt, 30 000 taggal. Egy év alatt 45 kollektív szerződést hoztak tető alá, 400 tagnak szereztek házhelyet, 2200 esetben végeztek sikeres munkaközvetítést. Az ipari tagozat főtitkára Vida István volt. Ennek 50 helyi szervezete és 101 helyi csoportja volt, amelyek 20 körzeti titkársághoz tartoztak. Az ipari tagozaton belül 18 szakosztály működött, amelyek további specializálódását 149 szakcsoport jelentette. (A taglétszámról a publikus jelentés nem tájékoztat.[489]) Vida István visszaemlékezésében egy helyütt azt írja, hogy la HSz a háborús nehézségek közepette is fejlődni tudott és rádiuszát mintegy 100 ezer tagra terjesztette kir.[490] Maga az állítás sem egyértelmű atekintetben, hogy ez alatt 100 ezer tagot kell-e értenünk, vagy pedig azt, hogy a Hivatásszervezetnek kb. ennyi emberre volt befolyása.

Bár a Hivatásszervezet a tagjaitól tagdijat szedett, a mozgalom mégis külső, anyagi támogatásra szorult. 1943 nyarán a Hivatásszervezet vezetői Serédi hercegprímáshoz fordultak támogatásért. Indokaik középpontjában az állítólagos baloldali, kommunista térnyerés állt. lUtóbbi hónapokban rohamosan növekedett a munkástömegek rokonszenve a bolsevizmussal szembenr n olvashatjuk a beadványban.[491] Rámutattak, hogy a Szociáldemokrata Párt taglétszáma emelkedik, s az elérte már az értelmiséget és a fiatalokat is. lMozgalmunk ötödik éve fejt ki érdekvédelmi szervezkedést a Rerum novarum és a Quadragesimo anno elveinek harcos megvallása alapjánr n írták a prímásnak. Ez a tevékenységük azonban csak lassú ütemben folyik, mert szerény anyagi és pénzbeli lehetőségeik vannak. Ha nem kapnak gyors anyagi támogatást, lakkor az adott pillanatban országosan nem lesz kombattáns keresztény munkáserőr. Ez a helyzetértékelés valóban reálisnak tűnik, hiszen a háború menetében bekövetkezett fordulat n a várható végkimenetel n a baloldali erők pozícióit javította. Ám a Szociáldemokrata Párt és szakszervezetek, a munkásmozgalom erősödése nem a kommunista veszéllyel volt egyenlő. Az is igaz, hogy a várható háborús vereség idejére nem maradt tömegméretű keresztény munkásmozgalom: sem a keresztényszocialisták, sem az EMSZO, és mint itt kitűnt, a Hivatásszervezet sem bízhatott abban, hogy komoly vetélytársa lehet a szociáldemokrata-kommunista munkásmozgalomnak. Serédi hercegprímás azonban 1943. júliusi válaszában sajnálat,tal közölte, hogy nem áll módjában sem pénzt adni, sem pedig küldöttségüket fogadni.[492]

1944 áprilisában, már a német megszállás után, a Hivatásszervezet ismét Esztergomhoz fordult segítségért. (Mint ismeretes, a hivatásrendi mozgalmakat és a keresztényszocialista szervezeteket a német megszállás után sem tiltották be.) Az óvatos prímás még ebben a helyzetben is a budapesti érseki helynökétől kért információkat és véleményt a Hivatásszervezetről.[493] lA Hivatásszervezet központi megbízottját meghallgatva megállapítottam n jelentette a helynök . Esztergomnak n, hogy segélyre az ország területén működő 16 hivatásszervezeti titkárság fenntartása szempontjából van szükség. A Hivatásszervezetek anyagi segélyezése főként a magánosok részéről apadt el annyira, hogy két titkársá már be kellett szüntetni. Egy titkárság évi fenntartása 5000 pengőbe kerül.[494] A hercegprímás álláspontja azonban nem változott: az iratot rEgyelőre ad actal tették, tehát nem kaptak pénzt.

*

A hivatásrendi mozgalmak szinte fogantatásuk percétől kezdve arra törekedtek, hogy valamiféle egységes, átfogó programot adjanak és megmozdulást jelentsenek. Ez valószínű azzal kapcsolatos n az azonos ideológián túl n, hogy végül is egyazon kezdeményezés, illetve cél elérésének különböző szegmentumait fedték le. Ezen túlmenően ezek a szerveződések meghaladták a korábbi katolikus egyesületek, egyletek exkluzív katolicitását, a hatalommal szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki. Ez elsősorban Imrédy Béla és gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején mondható el: az általuk meghirdetett össznemzeti és szociális célok megvalósításához csatlakozhattak.

Imrédy támogatásával, már 1938 októberében meghirdették a Magyar Cé1 egységes táborának létrehozását az EMSZO, a KALOT és az éppen induló Hivatásszervezet részvételével. Ebből a keresztényszocialisták kimaradtak, csak egyes helyi szervezeteiket sikerült átcsábítani.[495] A Magyar Célt lerkölcsi forradalomkéntr hirdették meg, nem új politikai pártként, hanem szellemi frontként. (Amint történt már ilyenre kísérlet Gömbös idejében az Új Szellemi Fronttal.[496]) Összesen 8 lmagyar céltr fogalmaztak meg: 1. Független Magyarország. 2. A szabadság és tekintély összhangja. 3. A telepítés. 4. Az erős állam. 5. A szociális népállam. 6. A család védelme. 7. Az anyaság védelme. 8. A zsidókérdés megoldása.

Nem nehéz felismerni az Imrédy által 1938 szeptemberében Kaposvárott meghirdetett új csodás forradalom és eme erkölcsi forradalom programja közötti hasonlóságot, mondhatni annak egyik változatát. A Magyar Cél-program elfogadása állt a hátterében annak a nemcsak politikai, hanem anyagi támogatásnak is, amelyet Imrédy a katolikus hivatásrendi szervezeteknek nyújtott. A lnászr elmúltával, a kormányfő bukásával a Magyar Cél mozgalom is idejét múlta.

A hivatásrendi indíttatású katolikus szociális mozgalmak, így a legsikeresebb KALOT is ellentmondásos helyzetbe kerültek, amikor 1938 végére, 1939 elejére egyértelművé vált, hogy az Imrédy-féle diktatórikus törekvéseket sem tehetik magukévá, így nemcsak a nyilasokkal, hanem az Imrédy-féle jobboldallal is szembekerültek. Ugyanakkor azonban épp ennyire vagy talán még egyértelműbben zártak voltak balfelé, akár a népfrontos törekvések, akár a népieh, vagy a szociáldemokrácia irányában. De még a Független Kisgazdapárttal sem sikerült beszélő viszonybal kerülniök. Veszélyes rkeskeny útl volt ez, hiszen ez utóbbiak tábora nélkülük gyengült, a nyilasok pedig igyekeztek megbontani a katolikus szervezeteket és maguknak megnyerni azok bázisát. Teleki miniszterelnök ezt felismerve hatékonyan támogatta a KALOT-ot és általában a hivatásrendi szerveződéseket n akinek politikáját Kovrig Béla valósította meg velük kapcsolatban. Végeredményben szerintünk a KALOT és a hivatásrendi szervezetek kommunista- és népfrontellenessége sem akadályozta meg, hogy elsősorban a faluban gátat emeljenek a nyilasokkal szemben, akik az 1938n1939-es sikerek után nem egy térségben marginalizálódtak.

Teleki miniszterelnöksége idején n közvetlenül Kovrig Béla intenciói szerint újabb összmozgalmi keretek teremtésére került sor. 1940 végén, 1941 elején kezdték meg a Magyar Szociális Népmozgalom szervezését. Ehhez ugyancsak a KALOT, az EMSZO, a Hivatásszervezet, illetve a Prohászka-körök (felvidékiek) csatlakoztak.[497] A Magyar Szociális Népmozgalom Teleki miniszterelnök nyilas- és náciellenes elképzeléseit volt hivatva közvetett módon támogatni és előmozdítani. Ennek ellenében n így részben Erdélyben, részben a németség között n meg is kapták a kellő kormánytámogatást. A program a Magyar Célhoz képest annyiban változott, hogy küktatódtak belőle a diktatórikus elemek és a jobboldali radikalizmusra rímelő törekvések. 1941-ben Teleki halálával és a háborúba lépéssel ez a kezdeményezés is félbeszakadt.

A Magyar Szociális Népmozgalom 1943-ban egészen új helyzetben kelt életre, de ekkor már nem magyar, hanem katolikus jelzővel. Ennek kiinduló pontja a KALOTnEMSZOnHivatásszervezet Munkaközösségének a létrehozása volt.[498] 1943. június 23-án Meggyesi Sándor, a Hivatásszervezet országos elnöke, P. Kerkai Jenő S. J., a KALOT országos elnöke és Freesz József, az EMSZO központi igazgatója memorandumban fordultak Serédi hercegprímáshoz: lMegalakítottuk az EMSZO, KALOT és Hivatásszervezet vezetőinek munkaközösségét, azzal a céllal, hogy a három mozgalom vezetői egymással állandó érintkezésben a legfontosabb kérdésekben közös álláspontot valljanak és közös taktikával vehessék fel a küzdelmet mindazokkal szemben, akik a nemzet sorskérdéseiben nem a keresztény erkölcstan alapján keresik a megoldást. Úgy gondoljuk, hogy a jelen, de főképpen a jövendő szempontjából igen nagy jelentőségű a három testvérmozgalom munkájának ez a szorosabb összefogása. Ennek a munkaközösségnek elnökévé dr. Kovrig Béla egyetemi tanárt, a kolozsvári egyetem jelenlegi rektorát szeretnők felkérni, aki eddig is a legbarátibb és legszorosabb együttműködésben dolgozott a három mozgalom vezetőivel. A munkaközösség egyházi tanácsadójává pedig báró Apor Vilmos győri püspök urat szeretnők felkérni, aki eddig is a KALOT munkájának országos viszonylatban, a Hivatásszervezet munkájának pedig győri viszonylatban kiváló támogatója. Mind a kettejükkel beszéltünk a munkaközösségről és annak terveiről, mind a ketten helyeselték azt és szívesen vállalnak szerepet ebben a munkaközösségben. Midőn mindezeket Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros Hercegprímás Úrnak legmélyebb tisztelettel bejelentjük, kérjük további munkánkhoz főpásztori áldását és atyai jóindulatát.r[499]

A memorandumot Freesz József terjesztette Serédi elé. A prímás jóváhagyó beleegyezése előtt kikérte Apor püspök véleményét, főként ami az ő személyét illette. Báró Apor Vilmos győri püspök 1943. július 15-én tájékoztatta az ügy hátteréről a prímást: lAz EMSZO, a KALOT és a Hivatásszervezet Munkaközössége a vezetők egyik győri látogatása alkalmából ismertette előttem programját és felkért arra, hogy az egyházi tanácsadói tisztet vállaljam. Annak feltételezésével, hogy a Munkaközösség megalakulását és céljait Főmagasságoddal előzetesen ismertetik s ehhez magas hozzájárulását is megszerzik, hajlandónak mutatkoztam arra, hogy konkrét esetekben bármikor szívesen állok tanácsaimmal rendelkezésükre.[500] Ezek után a hercegprímás áldását adta a Munkaközösségre és Apor tanácsadói megbízására.

A hivatásszervezetek együttműködéséből nőtt ki végül is az a kezdeményezés, amely 1943. augusztus végén eljutott egy új kereszténydemokrata politikai párt megalapozásáig. Győrött, a püspöki palotában 1943. augusztus 26-án zajlott le az a tanácskozás, amelyen Apor püspök elnökletével 23 egyházi személyiség jelent meg. A megbeszélés célja n hasonlóan Szárszóhoz n sokkal inkább a jövő, mint a jelen kérdései voltak: miként lehet a háború utánra olyan életképes keresztény pártot és közéleti mozgalmat átmenteni, illetve teremteni, amely szakít a rendszer mellett kompromittált és erodálódott keresztény párttal és politikával.

Egyetértettek abban, hogy a háborús vereség a küszöbön áll és az ország újabb sorsforduló elé kerül. lMegállapították, hogy az egyház vezetése alatt álló társadalmi tömegmozgalmak, elsősorban a KALOT és az EMSZO hatalmas potenciális erőt képviselnek. Ahhoz azonban, hogy a krisztusi erkölcsi elvek és a pápák szociális tanai érvényre jussanak, koncentrált politikai akcióra van szükség, amire a keresztény párt többé nem alkalmas. Ezért többen egy új tömegpárt megalakítását javasolták. Ennek megvalósítása a keresztény pártra kimondott halálos ítélettel lett volna egyenlő, mivel a püspöki kar két rivális katolikus pártról hallani sem akart. Viszont a keresztény pártot vezetője, gróf Zichy János és más buzgó katolikus tagjai érdemeire való tekintettel a püspökök nem voltak hajlandók ejteni, így a pártalakításról egyelőre le kellett mondani. Helyette a konferencia elhatározta a katolikus szervezetek és mozgalmak egy föderációba való egyesítését Katolikus Szociális Népmozgalom néven. Ennek lelki vezetését és pártfogását Apor püspök vállalta, míg világi elnökéül Kovrig Béla szociológust, a kolozsvári egyetem rektorát választották meg. A mozgalom lelki, szellemi vezére Kerkai Jenő S. J. volt, a KALOT alapítója, aki azonban hivatalt nem vállalt. A mozgalom ideológiai programjának a katolikus szociális tanítás alapján való kidolgozására a győri konferencia Kovrig professzort kérte fel.r[501] Ebből a Katolikus Szociális Népmozgalomból természetesen nem lett semmiféle lmozgalomr, hanem inkább egyféle pártpótlékként működött 1944 nyaráig, amikor az újból változó körülmények között már a püspöki kar, pontosabban Serédi is hozzájárult egy új, kereszténydemokrata párt szervezéséhez, amely lényegében a KALOT-ra támaszkodott (volna).

A három hivatásrendi, keresztény, de lényegében katolikus mozgalom 194-ben, már a végjáték folyamán jutott el addig, hogy szorosabb együttműködésre lépett a keresztényszocialistákkal is.[502] 1944. március 19-én, a német megszállás napján írták alá a keresztény szakszervezeti központ és a Hivatásszervezet közötti együttműködésről szóló okmányt.[503] Az együttműködéshez csatlakozott az EMSZO és a protestáns Evangéliumi Munkásszövetség.

Ekkor már ezeknek a szervezeteknek is az életben maradásukért kellett harcolniuk, mert a Sztójay-kormány napirendre tűzte az egységes állami munkás érdekképviselet létrehozását. Deklarálták, hogy a végsőkig ragaszkodnak szabadságukhoz. Ekkor ebben egy plattformra kerültek a szociáldemokrata szakszervezetekkel is.

A katolikus egyház és társadalom témaköréhez tartozik a keresztényszocialista mozgalom is, annak a korszakban létező három vonulata (az egyesületek, a szakegyletek vagy szakszervezetek és a politikai szervezetek) közül az egyesületek feltétlenül. Am míg 1919 előtt a keresztény szociális egyesületek képezték a keresztényszocialista mozgalom keretét, ezek 1919 után ugyancsak elveszítették funkciójukat: közéleti szerepüket átvette a politikai párt, gazdasági szociális, érdekvédelmi és kulturális funkcióikat a keresztény szakszervezetek. A keresztényszocialista mozgalom nálunk ekkor is kimondottan katolikus jellegűnek mondható, annak ellenére, hogy nevében interkonfesszionális volt. Ám mind teoretikus alapja n a katolikus egyház szociális és politikai tanítása n, mind kötődései a katolikus klérushoz formálissá tették a keresztény jelleget. Követve az eddigi gyakorlatot, monográfiánkban nem kívánunk foglalkozni a keresztényszocializmussal és a keresztényszociális mozgalommal, mert azt másutt és kellő publicitással már megtettük.[504]



[478] Hivatásszervezkedés. Szeged, 1938. c. brosúra, illetve Új Szociális Rendiség, 1938. szeptember.

[479] Forrás, 1938. 9. sz.

[480] Mégpedig az V ker., Kálmán utca 10. szám alá. 1939 márciusban.

[481] BM 106.285/1939-VII.a., 1939. május 20.

[482] Farkas Györgynifj. Benárd Géza: Mi a Hivatásszervezet? Bp. 1939. Kiadja a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete.

[483] Magyar Kultúra, 1939. 22. sz., Hivatásszervezet.

[484] A Hivatásszervezet első négy hónapja 1939. júniustól októberig. Mit tettünk? A három tagozat együttes munkái. Kézirat gyanánt, házi használatra. Kispest, 1939.

[485] Forrástár, 1941. 8. sz.

[486] Forrástár, 1941. 9. sz.

[487] Farkas György: A Hivatásszervezet megalakítása és vezetése (Vezérfonal agrárvezetők számára). Magyar Dolgozók Népkönyvtára 3. sz. Bp. 1942. Kiadja a Hivatásszervezet.

[488] Uo., 7. p.

[489] Új Rendiség, 1943. május 15. A Hivatásszervezet évi rendes közgyűlése.

[490] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 83. p.

[491] EPL 5400/1943. június 8-i levél. Nyilván nem lszembenr, hanem lirántr.

[492] Uo., Serédi 1943. július 2-i válasza.

[493] EPL 2742/1944. A Hivatásszetvezet kérvénye 1944. április 3-án kelt. Serédi levele Witz Béla helytartóhoz 1944. április 12-én.

[494] Uo., Witz 1944. április 17-i válasza Serédinek.

[495] EPL Cat. 46/4882-1938. Az EMSZOnKALOT politikája.

[496] Magyar Cél. Az erkölcsi forradalom programja. Bp. 1939. EMSZOnKALOT-Hivatásszervezet kiadása.

[497] Dolgozó Fiatalság, 1940. 12. sz., Forrástár, 1940. 11. sz.

[498] EPL 8118/1944.

[499] Uo.

[500] EPL 5418/1943.

[501] László T. László: Adatok a magyarországi katolikus ellenállás történetéhez. I. A Katolikus Szociális Népmozgalom megalakulása és célkitűzései. Katolikus Szemle (Róma), 1978. l. sz., 16n17. p.

[502] Részletesen lásd Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Bp. 1993., Typovent K., 184n189. p.

[503] EPL 8118/1944., Jövőnk, 1944. március 25., Új Rendiség, 1944. április 1., április 8.

[504] Lásd Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923. Bp. 1977. Atadémiai K. és .: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Id. mű.