Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/9. Az EMSZO

IV/9. Az EMSZO

Bár az Egyházközségi Munkás Szakosztályok is hivatásrendi jellegű katolikus szociális mozgalom volt, mégis mind jogállását, mind szerepét és működését tekintve alapvetően különbözött a KALOT-tól és a Hivatásszervezettől. E két utóbbi mintegy kiegészítette egymást és egy tőről fakadt, Szegeden indult. Az EMSZO viszont kimondottan a katolikus egyházközségek és az AC keretében maradó szervezet, amelynek nem is volt BM által láttamozott szabályzata. Ezt világi papok irányították és nem a jezsuiták. A fővárosban indult és az érseki helynök pártfogolta őket. Az eredeti szándék nem is gyakorlati szociális szemezkedés volt, hanem a lQuadragesimo annor ismertetése, eszméinek terjesztése, a hivatásrendiségben nevelt egyházközségi tagok felkészítése a keresztény szakszervezeti vagy hivatásrendi tagságra.[450]

A kezdeményezés az Actio Catholicától indult. 1936 márciusában egy ún. lÚtmutatór-t tettek közzé legyházközségi munkáscsoportok és munkásotthonok szervezéséhezr.[451] Tehát kezdetben a cél az egyházközségen belül a munkástagokból csoport(ok) szervezése, amelyeket EMCS-nek rövidítettek. Abból indultak ki, hogy az egyházzal szemben ellenséges vagy közömbös az ipari és a mezőgazdasági munkásság, a cselédség. Ezek a rétegek kívül esnek a pasztorációs munkán. Pedig XI. Pius pápa a lQuadragesimór-ban sürgette, hogy az egyház külön is foglalkozzon a munkássággal. A munkások között az AC-nek a világnézeti, kulturális munka mellett bizonyos mértékű szociális segítséget is kell nyújtani. Tehát már kezdetben együtt jelent meg a nevelő és védő funkció. Ebben a munkában az AC részt vesz, bár nem foglalkozik pártpolitikával és konkrét szakszervezeti mozgalommal, hanem embereket nevel a katolikus szellemű politika és szakszervezet számára, különösen a munkásság körében. Az AC vezetői ekkor úgy látták, hogy a munkásság megnyerésére két út lehetséges: az egyik, hogy megmarad a szakszervezeti forma, a keresztényszocialista szakszervezetek, akkor ezek számára nevelnek az egyházközségekben lelkileg és szociálisan képzett tagokat. A másik lehetőség az, hogy megvalósul az érdekképviseleti rendszer (a korporációk), akkor a lQuadragesimor szellemében ehhez megfelelő munkásvezetőket kell kinevelni.

Az egyházközségi munkáscsoport tehát nem külön egyesületként indult. Az első gyűléseken a lQuadragesimor-t magyarázták a megjelenteknek, és konkrét programként munkásotthonok létesítését jelölték meg.[452] Az EMCS számára adtak egy ügyrend-mintát. Eszerint az Egyházközségi Munkás Csoport az AC szociális szakosztályának vezetése alatt áll. Feladata: 1. katolikus világnézet alapján a munkások valláserkölcsi, szociális nevelése, tanítása, megszervezése; 2. kulturális és szórakoztató foglalkozások; 3. karitatív támogatás; 4. előkészítés az érdekképviseleti szervezkedésre. A munkát az EMCS az egyházközség szociális szakosztályának felügyelete és irányítása, védelme alatt végzi.[453] Egy csoport megalakításához legalább 20 tagra van szükség. A csoport mint egyházközségi szervezet nem politizál, politikai kérdéseket nem tárgyal. Már ekkor felfigyelhetünk a keresztény szakszervezetekkel várható konfliktusokra, hiszen az ügyrend azt is leszögezte, hogy la szakszervezeti mozgalom is kívül áll hatáskörénr, és munkaprogramját az AC-központ szabja meg, neki kell évente elszámolni. A szervezkedés ideológiai alapját, a szervező gyűlések konkrét anyagát Közi-Horváth József: lProletárok megváltásar c. brosúrája képezte, amely a lQuadragesimor népszerű ismertetése és magyarázata volt.[454]

1936 őszén a Budapesti Egyházközségek Központi Tanácsa Mészáros János érseki helynök javaslatára úgy határozott, hogy addig a Karitász Központnak nyújtott pénzügyi segélyt 1937-től az EMSZO-nak adja. Ez évi 25 000n30 000 pengőt tett ki, ami jelentős összegnek mondható.[455] Az EMSZO hivatalos lapja az Új Szociális Rend volt, amely havonta egyszer jelent meg. Az első szám 1938. februárnmárciusban látott napvilágot, szerkesztője Bihari Ferenc, kiadója Freesz József, a mozgalom vezetői voltak. Októbertől a lap Új Rend címen folytatódott, tehát nevéből lemaradt a szociális jelző. Ekkor havonta 5000 példányban adták ki, ami arra utal, hogy ennél több tagja az EMSZO-nak ekkor nem igen lehetett. A lapban gyakran olvashatók Varga László S. J. és Közi-Horváth cikkei, akik a hivatásrendiséget ismertették.

1938 májusában az EMSZO Budapesten és környékén szervezkedett. Az induláskor, 1936 áprilisban 10 csoportban 400, 1937-ben 30 csoportban 4000, 1938-ban 53 csoportban 8000 tagja volt.[456] Az 53 csoportból 44 volt Budapesten és 9 Budapest környékén. A fővárosban a legtöbb csoport, szám szerint 6 a IX. kerületben, Ferencvárosban működött. Az EMSZO gyűlésein és sajtójában viszonylag radikális szociális hangnem lett uralkodó. A mozgalom lforradalmi újszerűségétr hangoztatták, amelynek célja a munkáskamarák felállításával a szociális rendiségl kiharcolása. Egyenruhájuk a kék ing volt, magukat rkékinges hadseregl-ként aposztrofálták.[457] A szervezkedés komolyra fordultával szükségessé vált legalább egy függetlenített központi munkatárs alkalmazása. Az érseki helynök 1938. október 1-jétől Eglis István csillaghegyi káplánt kérte a hercegprímástól az EMSZO számára. Miután tisztázták, hogy Eglis havi 200 pengős fizetését a budapesti egyházközségek rAl típusú adója terhére folyósítják, Serédi hozzájárult a káplán áthelyezéséhez.[458]

Az EMSZO világi vezetője, Bihari Ferenc tanár 1938 májusában a Magyar Kultúrában hosszabb tanulmányban ismertette az EMSZO mibenlétét és eszmei irányát.[459] Abból indult ki, hogy nem elégséges a keresztényszocialista szakszervezeti mozgalom. Bár formálisan nem mondta ki annak eredménytelenségét, de a sorokból ezt lehetett kiolvasni. Az AC fővárosi igazgatósága már 1935-ben elindította a katolikus munkásmozgalmat. Az egyházközségekben munkás szakosztályokat szerveztek. Ezek élére országos központot állítottak, amelynek költségeiről az Egyházközségek Központi Tanácsa gondoskodott. Hangsulyozta, hogy az EMSZO nem hitbuzgalmi, hanem szociális szervezet, amely a lQuadragesimor szellemében dolgozik. A keresztény szakszervezetekhez való viszonyt, úgy látta, hogy azokra is szükség van, de a megoldás az, ha a katolikus munkások mindkét szervezetnek egyidejűleg tagjai. A szakszervezet a gazdasági-szociális érdekvédelemmel, az EMSZO a világnézeti, lelki felkészítéssel, neveléssel foglalkozik. Mint hamarosan kiderült, ilyen mesterkélt szétválasztás nem volt lehetséges. Hisz a keresztény szakszervezetekben is folyt oktató-nevelő tevékenység, majd pedig az EMSZO hamarosan a keresztényszocialistáknál radikálisabb gazdasági-szociális érdekvédelembe fogott. Az 1938. őszi püspöki konferencia tárgyalt az EMSZO-ról. Úgy döntött, hogy az EMSZO az Actio Catholica Szociális Szakosztálya ügykörébe tartozik.[460]

1939 tavaszán napirendre került az EMSZO programjának pontosabb és részletesebb kidolgozása. A budapesti érseki helynök egy népes konferencia szervezésébe kezdett, és a meghívandók névsorát felterjesztette Esztergomba. Az ismertebb nevek Czettler Jenő egyetemi tanár, Freesz József, az EMSZO központ lelkész-vezetője, Heller Farkas egyetemi tanár, Huszár Károly volt miniszterelnök, az AC szociális szakosztályának elnöke, Kovrig Béla egyetemi tanár, Közi-Horváth József lelkész, az AC központi titkára, Krizs Arpád apátplébános, volt keresztényszocialista képviselő, Mihalovics Zsigmond pápai prelátus, az AC országos igazgatója, Mihelics Vid egyetemi magántanár, Mikos Ferenc törvényszéki bíró, Nyisztor Zoltán lelkész főszerkesztő, Pintér József lelkész képviselő, Tobler János képviselő, a keresztényszocialista szakszervezetek országos elnöke, Varga László S. J. főiskolai tanár, Vida István az EMSZO központi titkára, Zibolen Endre ker. szoc. tanügyi főtanácsos.[461] A felsoroltak a korszak kiváló katolikus szociológusai, szociálpolitikusai, a keresztény társadalmi és politikai mozgalmak szereplői, világiak és egyháziak egyaránt képviselve vannak.[462] Az EMSZO anyagi eszközeit az egyházközségek biztosították, hiszen nem lévén egyesület, tagdíjat sem szedhetett. Az említett 25n30 000 pengőhöz képest szerény támogatást jelentett Serédi havi 150 pengője az esztergom főegyházmegyei EMSZO számára.[463]

Az EMSZO első korszakának történetét 1940-ben kiadott füzetükben összegezték. Nem lévén a szervezetnek fennmaradt iratanyaga, ennek állításait nehéz lenne ellnőrizni vagy akár cáfolni.[464] Az alakulás pontos dátumát ők sem közlik, csupán az bizonyos, hogy az EMSZO központ 1937. január 1-jén alakult meg. Célja lXI. Pius szociális körlevelében, a Quadragesimo annóban lefektetett hivatásrendi gazdaság diadalra juttatása a jelenlegi liberális kapitalista gazdasági renddel szemben.r[465] Ezt a célt kissé részletesebben a lszociális hitvallásban fejtették ki: 1. Olyan társadalmi és gazdasági rendet akarnak, amelynek alaptörvénye a szociális igazságosság. A kapitalista rendszer gyökeres reformja. 2. A keresztény család, a család, a családi bér, a munkások magántulajdonhoz juttatása, lakásról való gondoskodás, a többtermelés biztosítása. 3. A demokratikus gazdasági rendiség megteremtése. Mindehhez rerkölcsi forradalmatl hirdettek, mert az erkölcsi válságot csak erkölcsi forradalommal lehet legyőzni. Erre azért van szükség, mert az igazságtalan liberális gazdasági rend forrása az erkölcsi válságban keresendő. Ez lenne tehát a rmegoldásl konkrét receptje is: az egyes ember erkölcseinek megjavítása, a keresztény erkölcsi elvekhez történő visszavezetése. A szerveződés mibenlétét is tömören összefoglalták: rAz EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztály) az egyes egyházközségeken belül, az egyházközség önkormányzatának alapján alakul. Vezetősége munkásvezetőség. Az egyházközséggel a vezetőséget az egyházközségi tanácsadó köti össze. A csoportok munkáját az EMSZO-Központ irányítja és fogja össze.l[466] Tehát az EMSZO nem külön egyesület vagy szervezet, hanem az egyházközség része. Kifelé, a hatóságok felé az egyházközségek működési és szervezeti szabályzata volt a mérvadó.

Az 1936n1940 közötti évek lmozgalmi mutatójar emelkedő gyarapodást mutat. 1936-ban 10, 1937-ben 30, 1938-ban 53, 1939-ben 70, 1940 elején 91 csoport volt. A szervezkedés 1939-ben lépett ki a fővárosi keretekből és alakultak vidéki csoportok is. Évente 5n6 agitátorképző tanfolyamot rendeztek, amelyeken több mint ezer fő vett részt. Kultúrelőadásaik, sportrendezvényeik mellett munkásüdültetéseket szerveztek. 1938-ban három, 1939-ben 14 alkalommal vettek részt a tagok lelkigyakorlaton.[467] Bár továbbra is hangsúlyozták, hogy az EMSZO a munkások világnézeti és kulturális mozgalma, fontos volt a gazdasági-szociális segélyezés is: munkába helyezés, jogi és orvosi tanácsadás, lakásügyek és kérvények ingyenes intézése jelentette ezt. Nem mondhatni valami gazdagnak és újszerűnek ez a ténykedés, de mégis nélkülözhetetlen volt, mert enélkül, a pusztán világnézeti agitációval aligha lehetett volna még a hitbuzgó tagokat is megtartani.

1939 végén, 1940 elején nyílt polémia robban ki a keresztényszocialisták és a hivatásrendi mozgalmak, elsősorban az EMSZO között. Az antidemokratikus és jobboldali radikális törekvéseket a keresztényszocialista Tobler János bírálta. Szerinte az eredeti, Prohászka által hirdetett keresztény szociális programtól eltértek, eltévedtek a nyilasok, a hivatásrendiek, az EMSZO-sok.[468] A szindikalizmushoz, az alkotmányos parlamentáris jogállamhoz ragaszkodó keresztényszocialisták helyesen mutattak rá a hivatásrendiségben rejlő diktatórikus politikai konzekvenciákra. Egyes szerzők nem is titkolták a hivatásrendi államról, a korporációs lparlamentrőlr vallott nézeteiket. Valójában a lQuadragesimor-ra hivatkoztak, ám abban erről szó sem volt, ott a termelés, a gazdasági élet átszervezéséről van szó, amelynek feltétele az egyéni szabadságjogok tisztelete és a szubszidiraizmus. Az EMSZO lapja, az Új Rend durva hangú cikkben támadt Toblerékre. Szerintük ők az igazi prohászkai gondolatnak, a hungarizmusnak a képviselői. Prohászka óta pedig a lQuadragesimor tovább lépett, a szociálpolitika helyett a gyökeres szociális reformot, a hivatásrendi gazdaságot hirdette meg. lEzt a programot Toblerék nem vállalták, nem tették programukkár, nem propagálták a lQuadragesimor-t, hanem megmaradtak a lRerum novarumr-nál. Elutasítják a hivatásrendiséget, és beérik szociálpolitikai reformokkal. A keresztény szakszervezetek csak egy ltöredék-mozgalomr, amely felett kimondatlanul is n eljárt az idő, nem elég korszerű, nem elég harcias stb.[469] Szerintünk ebben a polémiában világosan kirajzolódtak a határvonalak. Az egyik oldalon az ekkor radikalizálódó EMSZO és a kibontakozó Hivatásszervezet állt. A másikon a keresztényszocialisták, illetve a hagyományos katolikus mozgalmak. A KALOT nem vett részt a vitában, és valahol a középen mozgott: bár hivatásrendi jellegű volt, nem ezzel foglalkozott, hanem a gyakorlati szociális munkával.

Az EMSZO 1941-ben érte el fejlődésének csúcspontját. Ebben az évben Budapesten 56, vidéken 75 csoportja volt. 1424 előadást tartottak, 86 tanfolyamot és 17 munkásakadémiát.[470] Az Új Rend című közlönyük 1940. december végétől hetilappá vált, ám ettől kezdve meg kellett rajta osztozniuk a Hivatásszervezettel. A lapban éles hangú cikkek jelentek meg a szociáldemokrácia ellen, de ezzel egyidejűleg felléptek a nyilasokkal szemben is. Freesz József pedig egyenesen Marton Bélánál követelte a Nemzeti Munkaközpont EMSZO-ellenes fellépésének megszüntetését. A versenyfutás a különféle szervezetek n EMSZO, Hivatásszervezet, KALOT nyilasok, Nemzeti Munkaközpont n között főleg Észak-Erdélyben érhető tetten.[471]

1940 nyarán Serédi bíboros felmentette Mészáros János budapesti érseki helynököt, az EMSZO régi pártfogóját, és utödjául Hamvas Endrét, addigi irodaigazgatóját nevezte ki. (1940. július 1-jétől.) Hamvas közelről sem volt barátságos az EMSZO iránt, ő az esztergomi aula véleményét képviselte. A felső egyházi vezetés hozzáállásában bekövetkező fordulat hátterét tárja fel Hamvas érseki helynök 1941 márciusában, valamennyi megyéspüspöknek megküldött levelében.[472] Bevezetőben emlékeztette az ordináriusokat az 1938. október 4-i konferenciájukon elfogadott 24. pontra: lA püspöki kar lehetetlennek tartja, hogy minden mozgalom költségeit ő teremtse elő. A vidéki mozgalmak költségeiről az egyes egyházmegyékben az illetékes ordináriusok gondosdkodjanak. Kívánja, hogy az EMSZO az AC szociális szakosztálya kereteiben működjék, továbbá, hogy szélsőséges agitációtól tartózkodva, mindig a lehetőség határain belül maradjon ígéreteivel.r Az ominózus megfeddés felidézése aligha volt véletlen. A változtatást az is szükségessé tette, hogy a mozgalom a fővárosból (amely az esztergomi főegyházmegye része) az egész országra kiterjedt. Továbbá az EMSZO-ból nőtt ki és táplálkozik a hivatásszervezet-mozgaloml, amelynek hetilapja, az Új Rend 25 000 példányban jelenik meg a KSV kiadásában. A hivatásszervezet a munkások gazdasági-szociális helyzetének javítását tűzte ki célul. A kulturális és lelki művelés feladata az EMSZO-é maradt. Ebből pedig az következik, hogy nincs szükség az EMSZO szociális jellegű működésére!

Ezzel egyidejűleg az EMSZO fenntartása jelentős összegekbe került. Az 1940-es költség összesen 46 238 pengő volt. Ebből 18 000 pengőt a budapesti egyházközségek Központi Tanácsa adott. 21 000 pengőt la mozgalom nagylelkű és jobbmódú barátai adták, illetve csekély részben a munkások hozták összer. Ám kiderült, hogy a mozgalom anyagilag megalapozatlan. 1941-re a költségek kb. 64 400 pengőre rúgnak. Ebből a Központi Tanácstól 18 000, adományokból 6000, a munkásoktól 7000 pengő várható. Fedezetlen marad 33 400 pengő. lBudapesten kívül a legtöbb EMSZO a váci és a fehérvári egyházmegyében alakult. A hivatásrendi szervezet fenntartásához pénz kell. Maguktól a munkásoktól nem kérhetünk pénzt, mert a mozgalom tagdíjak nélkül indult.r Tehát Esztergom nem vállalhatja a hiányzó összegek fedezését. A székesfehérvári püspökség amúgy is a legszegényebb volt, fizetni az sem tudott. A hatalmas kiterjedésű váci püspökség anyagi erejét nagyrészt lekötötte a pasztoráció ellátása.

Milyen kiutat látott Hamvas érseki helynök? Szerinte, lha a hivatásszervezeti mozgalom meg tudja valósítani célját, a hivatásrendi kamarákat, akkor a tagok kötelező megadóztatása be fog következni, ellenkező esetben a mozgalomnak vagy meg kell szűnnie, vagy érdekvédelmi szervezetté kell átalakulni. A kérdésnek rövid időn belül el kell dőlnie. (Hogy hogyan fog eldőlni, az a háború kimenetelétől is függ.)r Valójában egyik alternatíva sem realizálódott, elsősorban azért, mert nem valósult meg a hivatásrendi átszervezés, a kényszertagsággal járó munkakamarák felállítása. Részint pedig az EMSZO nem szűnt meg és nem lett szakszervezetté sem, hanem a háború végéig igyekezett fenntartani működését, ám egyre szűkülő lehetőségek között és fogyó eredménnyel. (A háború kimenetele azután 1945-ben meghozta feloszlatását.)

A hadbalépéskor bevezetett gyülekezési tilalom alól a hatóságok az EMSZO szervezeteit nem vették ki (amint tették a KALOT-tal és Hivatásszervezettel). Amikor ezen kivételezés érdekében Esztergom közbenjárt a kormánynál, a kultuszminiszter közölte Serédivel, hogy az EMSZO nem tekinthető egyesületnek, illetve önálló jogi személynek, mivel ügyrendjét nem láttamozta a BM. Így gyűléseihez rendőri engedély szükséges.[473] A hercegprímás az ügyben a budapesti helynöktől kért tájékoztatást. Hamvas megerősítette, hogy az EMSZO tényleg nem egyesület és nem jogi személy, hanem laz egyes rom. kat. egyházközségeknek munkás-szakosztálya. Innen az elnevezés is: Egyházközségi Munkás Szakosztályr. Felhívta a kérdésben nyilván tájékozatlan prímás figyelmét arra is, hogy az egyházközségekben másféle szakosztályok is vannak: hitbuzgalmi, sajtó, szervezési, csakhogy ezek nem álltak össze országos szerveződéssé. A szakosztály(ok) működéséért az egyházközség a felelős. Az egyházközségeknek maguknak viszont van láttamozott szabályzata és ügyrendje.[474]

Egy kecskeméti EMSZO-gyűlés kapcsán, amire nem kértek engedélyt, a rendőri feljelentés nyomán a kormány átiratban közölte a hercegprímással, hogy az EMSZO-nak gyűlései megtartására a 8120/1939. ME sz. rendelet 2. s-a értelmében az illetékes rendőrhatóságtól esetenként kell engedélyt kérni.[475] Az EMSZO-központ azonban nem akart belenyugodni ebbe a korlátozásba. Hamvashoz fordultak 1943 elején azzal a kéréssel, hogy ismételten járjon el a hatóságnál arra hivatkozva, hogy a fent említett tilalmi rendelet laz egyházak és hitfelekezetek testületi szerveitr mentesíti a gyűléstilalom alól. Az évi 1200 gyűlés egyenkénti engedélyeztetése lehetetlen volna. Az ötlet nem volt rossz, amennyiben a hatóság elfogadja az EMSZO-t legyházi testületr szervének. Hamvas ebben az értelemben intézett kérést a kultuszminiszterhez. (Ahonnan az iratot áttették a BM-be.) A belügy válasza azonban elutasító volt, mégpedig konkrét megokolással. Rámutattak, hogy az EMSZO-ügyrend 2. s b. pontja szerint célja: ltagjai gazdasági érdekeinek előmozdításar; c. pontja: la munkásság előkészítése a hivatási érdekképviseletek kiépítésérer, ezek olyan célkitűzések, amelyek megvitatása, tárgyalása a törvényesen elismert vallásfelekezeti testületek szervei gyűléseinek keretében nem illeszthető be és vallásos jellegű gyűlésnek nem minősíthető.l Ezért vonatkozik rájuk is a 8120/1939. ME sz. rendelet, és gyűléseit engedélyeztetni kell.[476] A kultuszminisztérium ebben az értelemben tájékoztatta Esztergomot, ahonnan az EMSZO kézhez kapta az elutasítást.

Ez az ügy rávilágít annak a kísérletnek a kétélűségére, amit az EMSZO életre hívói megkíséreltek: megmaradni a szorosabb egyházi, jelen esetben egyházközségi keretek között, de túllépve annak formális céljain, messzemenően politikai és közéleti jellegű akciókat lehessen folytatni. Az EMSZO esetében ezt a lmegoldástr már a Kállay-kormány, jelesen Keresztes-Fischer belügyminiszter sem fogadta el.

A német megszállás után és a nyilas uralom alatt az EMSZO részt vett az üldözöttek mentésében. A nyilas- és náciellenes katolikus szervezet fővárosi vezetőit a Gestapo 1944 decemberében letartóztatta, majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták őket, ahol közülük két személy meghalt, hárman visszatértek.[477]



[450] Vida István: Az EMSZO-mozgalom és előzményei. In: Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 56n71. p.

[451] Útmutató az egyházközségi munkáscsoportok és munkásotthonok szervezéséhez. 10. sz. Klny. a Katolikus Akció 1936. márciusi sz.-ból. Kiadja az AC Országos Elnöksége.

[452] Uo., 5. p.

[453] Uo., 8n9. p.

[454] Közi-Horvárh József: Proletárok megváltása. Bp. 1936. AC kiadása.

[455] EPL Cat. 56/3936-1937. Mészáros 1937. december 17-i jelentése Serédihez.

[456] Új Szociális Rend, 1938. május 15. Így állunk.

[457] Új Szociális Rend, 1938. szeptember. Ezt hozta az EMSZO!

[458] EPL Cat. 9/4222-1938.

[459] Magyar Kultúra, 1938. 4. sz. Bihari Ferenc: Az EMSZO mozgalom eszmei iránya.

[460] EPL Ppki jkv. 1938. október 4.

[461] EPL 2069/1939. Mészáros 1938. március 23-i levele Serédihez.

[462] A konferenciáról nincsenek adataink. Serédi a szervezőket az AC illetékes szakosztályához, Huszárhoz irányította.

[463] EPL 5289/1939.

[464] A mi útunk. Mit tett és mit akar az EMSZO? Bp. é.n. (1940) EMS2O-kiadás.

[465] Uo., 1. p.

[466] Uo., 2n3. p.

[467] Uo., 5. p.

[468] Jövőnk, 1939. december 23. Tobler János: Eltévedtek, álljatok meg egy szóra.

[469] Új Rend, 1940. január 5. Válasz Tobler Jánosnak (aláírás nélkül).

[470] Új Rend, 1942. február 7.

[471] Lásd pl. Új Rendiség, 1941. február 8., március 8., október 18. sz.

[472] EPL 2333/1941. Hamvas 1941. március 27-i levele Drahos János prímási irodaigazgatóhoz, mellyel megküldi az egyes püspökökhöz intézendő levél tervezetét.

[473] EPL 10.066/1943. VKM 1941. november 7-i átirata.

[474] Jóváhagyva 3222/1938. ME sz. alatt. Hamvas 1941. november 7-i levele Serédiáez.

[475] Uo., VKM 1942. november 24-i átirata Serédihez.

[476] Uo., BM 1943. november 5-i valasza VKM-hez.

[477] Vida István: Id. mű, 69. p.