Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/4. A magyarországi Actio Catholica

IV/4. A magyarországi Actio Catholica

A püspöki kar számos határozata és állásfoglalása után végül is az 1933. évi októberi XXIV. Országos Katolikus Nagygyűlés keretében lépett az Actio Catholica a nyilvánosság elé.[404] Az AC tényleges tevékenységét 1933 folyamán kezdte meg. Az AC-központ egy-egy munkaévre részletes programot dolgozott ki. Az éves munkaprogram egy vezérgondolat körül állt össze, s ezt részletezték az öt szakosztály profiljának megfelelően. A munkaprogram-tervezetet jóváhagyás végett fel kellett terjeszteni a püspöki karhoz. A program végrehajtásáért az AC központi irodája, egyházmegyénként az igazgató volt felelős. A munkatervhez szakosztályonként végrehajtási utasítást csatoltak. Az ún. vezérgondolatot 1012 témakörre bontották le, amelyhez részletes anyagot küldtek valamennyi egyházközségi szemezethez, amit azok kötelesek voltak megvásárolni. A program ünnepélyes meghirdetésére az évi (őszi) katolikus nagygyüléseken került sor, amelyeket most már az AC rendezett.[405]

Az Actio Catholica kibontakozása a figyelemre méltó erőfeszítések ellenére lassan haladt. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a magyar katolikus püspöki kar 1935. március 20-i értekezletéből kibocsátott közös körlevele a papsághoz az Actio Catholicáról.[406] A körlevél abból indult ki, hogy az Actio Catholica a laikusok mozgalma, mégis hierarchikus szervezettségű lévén, a hierarchia vezetése alatt áll. Mi tehát a papság teendője? A megfelelő szervezettség biztosítása. A központi útmutatások szerint minden plébánián kötelesek megalakítani az egyházközséget, s ezt az esperesek ellenőrizzék. Törekedjenek arra, hogy az egyházközséget hassa át az Actio Catholica szelleme.

Az 1936. március 18-i püspökkari értekezlet megtárgyalta a magyar Actio Catholica végleges ügyrendjét és szervezeti felépítését. Az ügyrendet Serédi hercgprímás, az itt hozott határozat alapján, 1936. október 19-i kelettel hagyta jóvá.[407] Ezzel lezárult az AC megalakításának időszaka, és megszilárdultak a szervezet keretei is. Az ügyrend részletesen körülírta feladatait, az egyházmegyei és az egyházközségi szervezetek felépítését, illetve azok feladatait is. Az AC szervezetében az egyházi hatóság abszolút főhatalommal rendelkezett. A tisztségviselőket öt évre választották. Az alapszabályok az egyházközségi szervezési elvet erősítették meg, tehát az AC alapszervei tulajdonképpen külön nem léteztek.

Az Actio Catholica tízéves (1935n1945) működésének bemutatása meghaladná ennek a fejezetnek a kereteit. Érdemes azonban végigtekinteni azokon az évi lvezérgondolatokonr, amelyeket az AC 1935n1945 között felállított. Az 1934n1935-ös munkaév vezérgondolata a lKrisztus és családr volt, amely XI. Pius lCasti connubiir kezdetű körlevele szellemében hirdette meg a katolikus család eszméjének helyreállítását és védelmét. Az 1935n1936-os év programja ennek folytatásaként a lKrisztus és a gyermekr címet kapta, s az ifjúsági szervezkedés felkarolását jelentette. (Ekkor kezdődött a KALOT, KALASZ, KIOE megszervezése.) 1936n1937-ben lKrisztus és falur jelszóval folyt tovább a KALOTnKALASZ szervezkedése, s a falu felé fordulás egyben reakció volt a falukutatók, a népi irók jelentkezésére is. A program középpontjában a katolikum és a népiség újraegyesítése állt.

A püspöki kar az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését az Actio Catholicára bízta. Az 1937n1938-as lkettős szentévr munkaprogramjának jelszava így a lVinculum caritatisr lett. A kongresszus ideológiai és adminisztratív előkészítése, majd gyakorlati lebonyolítása teljes egészében lefoglta az AC energiáit, így mellette másra nem is terjedhetett ki figyelme.[408] Így lett az AC 1938n1939. évi vezérgondolata lSzent István országar, amely az előző év valláserkölcsi megmozdulásait a gyakorlati társadalmi és állami életbe kívánta átültetni.

Az 1939n1940-es év munkaprogramjának jelszava lVilágiak Krisztus Országáértr volt. Emögött tulajdonképpen az AC belső megerősítésének célkitűzése állt. Az elnökség felszólította a helyi vezetőket, hogy egyházközségenként 10n14 tagú lelitcsoportotr alakítsanak ki. Ezzel nyilvánvalóan megsértették a hazai AC alapelvét, azt ti., hogy az AC-nek az egyházközségen keresztül minden megkeresztelt katolikus automatikusan tagja. Az intézkedéssel elismerték, hogy ez nem így van, s szükség volt egy tényleges akcióképes elit kiemelésére. Az elit feladata az egyházközségekhez csatlakozó egyesületek irányítása és szervezése, s a rendszeres világi munkatársi gárda biztosítása volt.[409]

Az 1940n1941-es munkaév programja változatlanul a lVilágiak Krisztus Országáértr címet kapta. Most kimondottan az egyházat állították a tevékenység középpontjába: az egyház lényegének, szervezetének, küldetésének, magyarországi szerepének kifejtése állt a gyűlések napirendjén.

Magyarországnak a háborúba lépés idején az AC n nyilván a belső legységfrontr biztosítása végett n semmitmondó programot állított fel: ezt a munkaévet a káromkodás elleni akciónak szentelték. A háborús nehézségek fokozódásakor, a lassan érlelődő társadalmi válság jeleinek sokasodása láttán, az AC a háborús körülményekhez igazodó munkaprogramokat állított össze: az 1942n1943-as év fő gondolata és jelszava: lCsaládmentés-nemzetmentésr volt, azaz a katolikus családok összetartása és egzisztenciális biztosítása az alapja a nemzet háború alatti összetartásának is.

1941 novemberében az Actio Catholica Országos Elnöksége értekezletre hívta össze a kebelébe tartozó katolikus egyesületek vezetőit. A tanácskozáson megjelent Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is, és lelvi irányítástr adott működésükhöz. lMa széltében-hosszában új időket hirdetnek s közöttünk is vannak, akik emiatt feladják a kérdést: mi legyen a katolikus egyesületeinkkel?r n kezdte a bíboros. Ebből is kitűnik, hogy a megbeszélés apropóját elsősorban a nyilas mozgalom adta, illetve a nyilasokhoz való viszony meghatározása. A másik pedig konkrétan a Levente és a katolikus ifjúsági egyesületek kapcsolata volt.

Serédi szerint lnyugodtan be kell várni, míg az izgalmat okozó eszmeáramlatok lefutnakr. Szerinte a nyilasok, az lúj eszmékr hirdetői előbb-utóbb eltűnnek; ha már eleve félünk tőlük, akkor inkább megerősödhetnek. A Levente-törvénnyel kapcsolatban pedig a püspöki kar elérte, hogy a katolikus egyesületi élet érintetlen marad, azaz nem olvasztják be a Leventébe. A hercegprímás összefoglalta azt a stratégiát, amely az Actio Catholica megszervezése óta a katolikus egyesületekkel kapcsolatban a püspöki kar érvényesít. lMinden katolikus egyesületnek meg van a maga különleges célja n mondta n. Annak megvalósítására törekedjék, ne a másik gyengítésére. Minden katolikus egyesület végső célja az, hogy az egyház ügyét elősegítse. Ne dolgozzanak egymás ellen. Ne halásszák el egymás tagjait. Az sem helyes, hogy nemegyszer ugyanaz a kétszáz ember alkot különböző egyesületi csoportokat. Egy egyesület se tekintse a maga különleges célját olyannak, mely megelőzi az egyetemes célokat is. Amikor pedig egyetemes célokról van szó, egy egyesület se vonja ki magát alóla és ne szervezzen más vállalkozást.r[410]

Serédi hangsúlyozta, hogy az egyesületek elvi kérdésekben útmutatást csak a püspöki kartól, a megyéspüspöktől illetve az ő akaratukat közvetítő, az legyetemes érdeketr képviselő Actio Catholicától fogadhatnak el. Itt ismételten kitűnt a hazai katolikus társadalmi, szociális és közéleti mozgalmak szigorú hierarchikus alárendelése. lAz is baj, hogy az egyesületek nem látják maguk előtt világosan az átfogó célt n folytatta a hercegprímás n. A püspöki kar, amikor az AC-t megszervezte, az egyházközséget jelölte meg úgy, mint szükséges alapot. Az egyházközségben látta az AC egyik pillérét. A másik pillérnek pedig az egyesületeket szánta. A püspöki kar ezért bekapcsolta az AC-ba az egyesületeket, az egyházközségekben csak úgy, mint a megyei és országos központokban is. A hasonló célú egyesületeket az egyházközségekben fuzionáltatni kell. Az egyesületek fogadják el az AC irányítását, mert az a püspöki kar megbízásából végzi irányító munkáját. Elvi jelentőségű kérdésekben (hitéleti, erkölcsi, szociális, gazdasági ügyekben) az egyesületek bízzák magukat az AC irányítására. Ne járjanak külön utakon; nem feladatuk, hogy elvi kérdéseket eldöntsenek. Nem az egyesületek dolga, hogy ily ügyekben állást foglaljanak. Ha szükség van állásfoglalásra, kérdezzék meg az AC-t, vagy a püspöki kart, hirtelen felmerült gyakorlati kérdésekben pedig a megyéspüspököt.r[411] Ez az álláspont az egyesületek számára gyakorlatilag alig hagyott mozgásteret. Nehezen érthető, hogy miért tekintendők a szociális vagy gazdasági kérdések elvieknek a hitéleti és erkölcsiek mellett?

A hercegprímás még azt is meg kívánta szabni, hogy az egyesületek kikkel működhetnek együtt, vagy gazdasági-szociális jellegű akcióiknál meddig mehetnek el. lMegállapodásokat se kössenek anélkül, hogy előbb ki ne kérnék az egyházi hatóság jóváhagyását n szögezte le a főpásztor n. Önmaguk lekötése, ha pillanatnyilag előnnyel jár is, nem egyszer hátrányt okozh A szociális és gazdasági kérdéseknél ne menjenek túlzásba, nem vagyunk politikai kortesek. Azt kell hirdetni, ami hirdethető. Vagyis, ami megfelel a természeti és a kinyilatkoztatott törvényeknek és ami a lehetőség határain belül van. Ne foglaljanak olyan dolgokban állást, mely meghaladja hatáskörüket. Ilyen esetekben forduljanak az AC-hoz, vagy a püspöki karhoz, hirtelen felmerült gyakorlati kérdésekben pedig a megyéspüspökhöz.r Aligha kétséges, hogy Serédi ezzel elsősorban azt akarta megakadá-lyozni, hogy egyes katolikus egyesületek ne lépjenek szövetségre a nyilasokkal n átmeneti befolyásszerzés reményében sem. Ugyancsak a nyilas demagógiával szemben óvta az egyesületeket annak utánzásától, a versenyre keléstől. (Ekkor éppen az EMSZO-t intette meg emiatt a püspöki kar.) Ezt a valóban fontos iránymutatást a Magyar Katolikus Akció 1941. decemberi számában publikálták azzal a megszorítással, hogy Serédi a bevezetőben a nyilasokra és a Leventére vonatkozó két bekezdést kihúzta a kéziratból.[412]

Az Actio Catholica tevékenysége az 1944n1945-ös munkaévben már teljes egészében az átmentés és átállás jegyében folyt le. Ez jutott kifejezésre a lKrisztussal maradunk-Krisztussal haladunk!r jelszóban. Mint azt a püspöki kar 1944. márciusi, a háború befejezése előtti utolsó konferenciáján megállapították, az elmúlt években az Actio Catholica tevékenységében a hangsúly egyre inkább a vallási és kulturális munkára tevődött át, Zichy gróf elhalálozása után pedig, 1944 elejétől herceg Esterházy Pál lett az AC világi elnöke.



[404] Az Actio Catholica nemzetközi történetéről és a hazai szervezés előzményeiről részletesen lásd Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. Id. mű, VII. fejezetét 171n194. p.

[405] EPL Circulares, 1934. évi körlevelek.

[406] Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 332n334. p.

[407] EPL Ppki jkv. 1936. március 18., EPL 3158/1936.

[408] A budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról lásd Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938. Bp. 1938. Kossuth K.

[409] Egyházi Lapok, 1939. június.

[410] EPL Cat. 46/82.51-1941.

[411] Uo., 9. fol.

[412] Uo., 10. fol. Mihalovics Zsigmond 1941. november 22-i levele Serédihez.