Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/6. A hivatásrendiség és hazai interpretálása

IV/6. A hivatásrendiség és hazai interpretálása

Az 1930-as évek nemcsak a magyar társadalom és politikai közélet, hanem a politikai és szociális katolicizmus alapvető átrendeződésének is a korszaka volt. Elméletileg és ideológiailag a hivatásrendiség előtérbe kerülése jelentette a cezúrát. A katolikus szociális mozgalmakban a keresztény szakszervezetek, a szindikalizmus nyilvánvaló eredménytelensége után a modernebbnek tűnő, a hivatásrendiségen alapuló újtípusú korporatív mozgalmak kibontakozása kínálta az alternatívát.

Az európai keresztény közélet történetében fordulópontot jelentett a világgazdasági válság, illetve a fasizmus térhódításának második hulláma, amelynek legnagyobb áldozatai a német, majd az osztrák keresztény pártok és szakszervezetek voltak. Az új helyzetben az egyház is újrafogalmazta szociális tanítását és a lRerum novarumr-hoz képest azt modernizálta, a kor követelményeihez igazította. A fentiek tanulságait XI. Pius pápa a leghatározottabban az 1931. május 15-én kiadott lQuadragesimo annor[399] kezdetű szociális enciklikájában vonta le. XI. Pius a lRerum novarumr egyes gondolatait megerősítette vagy továbbfejlesztette, másokat viszont figyelmen kívül hagyott. A megváltozott körülményekhez igazította a katolikus szociális és politikai doktrinát, de annak elsősorban a termelésre, a gazdaságra vonatkozó aspektusait részletezte. Ez olyan értelemben is aktuális volt, hogy az 1930-as évek elejétől a gazdaságba történő fokozott állami beavatkozás tapasztalható, illetve ezek a beavatkozások a kollektív gondolat jegyében történtek. Míg a lRerum novarumr egyes szociális reformokat sürgetett n a liberális kapitalizmus igazságtalanságai ellenében n, addig a lQuadragesimo annor átfogó rendszemáltoztatást, strukturális reformot javasolt az állami monopolkapitalizmus, illetve a fasiszta és bolsevik diktatúra ellenében.

Bár a hivatásrendi reformok hangsúlyozottan a termelés és elosztás szférájára koncentráltak, s alig érintették a politikai kérdéseket, konzekvenciái nyilvánvalóak voltak. Az egyház politikai tekintetben nem kötelezte el magát, nyitva maradt az a kérdés, hogy ez a strukturális reform megvalósítható-e a parlamentáris, demokratikus politikai keretek között, vagy pedig maga után vonja a politikai intézményrendszer autokratikus átalakítását is? Magát az enciklika tanítását, a hivatásrendiséget az egyház az Actio Catholica, tehát egy apolitikus szervezet révén hirdette és népszerűsítette, így a keresztény politikai pártok elveszítették funkciójukat, feleslegessé váltak. Ez a tény ugyancsak a korporációs berendezkedés antidemokratikus irányába mutatott. Kétségtelen tény az is, hogy a két háború közötti világegyháznak n leszámítva a náci totalitarizmussal támadt konfliktusait n általában jó kapcsolatai voltak az antidemokratikus, konzervatív vagy autokratikus államokhoz.

A katolicizmus társadalmi szervezkedéseivel kapcsolatban a pápa azt tartotta természetesnek, hogy akik egy szomszédságban laknak, területi szervezetet vagy testületet (municipiumot) alkossanak, akik pedig ugyanazon szakmában vagy hivatásban dolgoznak, egyesületekbe vagy testületekbe (korporációkba, hivatásrendekbe) szerveződjenek. E szervezeteket közvetlenül ne a külső (értelmiségi, papi) vezetők irányítsák, hanem a saját soraikból kinevelt vezető gárda, azaz szetvesen és alulról szerveződjenek. Mindezek a szemezödések találkoznak az Actio Catholicában, amely az egyház része, annak lkinyújtott karjar a világiak felé, a világiak apostolkodásának a kerete és irányítója. A pápa hasonlóképpen részletesen és konkrétan kifejtette a rendiségen alapuló gazdasági struktúráról vallott elképzeléseit, amelynek lényege a dolgozók, munkások és alkalmazottak önálló, autonóm osztályszervezeteinek, így elsősorban az osztályharcos alapon álló szakszervezeteknek, a szindikalizmusnak a felszámolása, vagy legalábbis a korporációs struktúrába való integrálása volt. A keresztény erkölcsi alapokon nyugvó rendi társadalom megteremtésében a katolikus egyház az eszmei-ideológiai irányító szerepet ragadta magához (legalább is a nem-fasiszta országokban), és papjai, elsősorban a szociológiában jártas jezsuiták dolgozták ki a koncepció részleteit. Az egyház az új helyzetben felismerte az állam megnövekedett szerepét a polgári társadalomban, amely most már nem az léjjeliőr-funkciór volt, hanem a társadalom élete szervezésének akár totális magához ragadásával is járhatott. XI. Pius pápa elődjeit messze meghaladó mértékben, a rendiség keretei között, a korporatív társadalomban megvalósítandó közjó (bonum commune) előmozdítása érdekében, elismerte a laikus állam társadalmi és gazdasági funkcióit, beavatkozásának erkölcsi alapjait.

Magyarországon akkor került a katolikus társadalmi mozgalmak és szociális irodalom érdeklődésének előterébe a lQuadragesimo annor-val meghirdetett hivatásrendiség, amikor felbomlott a bethleni korszakban kialakított politikai és gazdasági stabilizáció, és az 1930-as évek elejétől nálunk is jelentkeztek a jobboldali radikális irányzatok, elsősorban a nemzetiszocializmus térhódítása a falusi szegénység között, az agrárfasiszta pártok formájában. Az új szociális enciklika merész kitételei a magántulajdon korlátozásáról, az állam szerepének új értelmezéséről és a dolgozók érdekérvényesítésének eddiginél hatékonyabb eszközeiről, óvatosságra intették a konzervativizmusba merevedett nagybirtokos katolikus püspöki kart. Ennek tudható be, hogy a csanádi püspököt megbízták egy, a lQuadragesimo annor-t a püspöki kar intenciói szerint értelmező-magyarázó közös pásztorlevél megfogalmazásával, amely 1931 végén minden templomban felolvasásra került.[400] Ebben a magyar egyházfők papjaikat és híveiket óvták a radikális szociális megoldások elfogadásától, és a hatalom iránti lojalitásra intették, a fennálló társadalmi rend igazságosságát legitimálták. A körlevélből úgy tűnik, ha rajtuk múlt volna, akkor a lQuadragesimo annor-ban foglaltak felett is elsiklik a magyar egyház. A fokozódó szociális ellentétek, illetve a jobboldali radikális mozgalmak gyors térhódítása nem tette lehetővé a hallgatást és a hagyományos keresztényszocialista koncepció változatlan fenntartását. A változtatás szükségességét nálunk is elsősorban a jezsuita rend ismerte fel és képviselte.

A lQuadragesimo annor-nak megfelelő hivatásrendi katolikus szervezkedések hazai megin-dításában főként német és osztrák egyetemeken szociológiai képzést kapott jezsuiták jártak az élen. (Nem véletlen ez, hiszen a lQuadragesimo annor enciklikát XI. Pius pápa felkérésére az Oswald von Nell-Breuning német jezsuita atya által vezetett munkaközösség dolgozta ki.) Az enciklika hazai népszerűsítésében, magyarázásában, eszméinek a magyarországi körülményekre való alkalmazásában, az adaptációban Varga László jezsuita páter játszott vezető szerepet, mellette több fiatal jezsuita, így főként P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm neve feltétlenül említést érdemel, hiszen ők majd a gyakorlati mozgalmak organizátorai is lesznek. Varga páter művei a hivatásrendiség alapján kibontakozó hazai katolikus szervezkedések kézikönyvei lettek.[401] A lQuadragesimo annor eszméinek propagálásában természetesen szerepet kaptak a világi papok is, közülük a legtöbb ilyen könyvet és brosúrát a győregyházmegyei Közi-Horváth József írta, aki egyben az Actio Catholica országos titkára, majd a korszak végén keresztény párti képviselő is volt. A hivatásrendiséget a világi katolikus tudósok közül a Magyar Kultúra című folyóirat munkatársai és az Actio Catholica szociális szakosztályának vezetői lműveltékr. Közülük említést érdemel Huszár Károly és Mihelics Vid katolikus szociológus, az egri katolikus Jogakadémia szociológia professzora, aki a hivatásrendiséget pl. Portugáliában személyesen is tanulmányozta, vagy Teleki Pál gróf miniszterelnök lhivatalosr szociálpolitikusa, Kovrig Béla professzor. A katolikus sajtóban a legfőbb tanítói hivatal intenciói szerint n nem egyszer a püspöki kar intelmei, vagy akár korlátozó intézkedései dacára n előtérbe került a hivatásrendiség gondolata. Ezt a legszínvonalasabban a Magyar Kultúra művelte, de a katolikus napisajtó épp úgy nagy teret szentelt az ilyen írásoknak, mint a keresztény hivatásrendi szemezetek szakmai közlönyeil.

A hivatásrendiséget megvalósítani akaró katolikus mozgalmak életre hívása egyértelműen azt jelentette, hogy az egyház ettől kezdve nem a keresztényszocialista szakszervezetekben, hanem az újtípusú, modernebb mozgalmakban látja a szociális kérdés lkezelésénekr eszközét. A keresztényszocialisták így a szindikalizmus alapján állva, az autonóm szakszervezeti mozgalom, a szakszervezeti típusú érdekvédelem veszélyeztetését is látták bennük, joggal. Hiszen ezek az új katolikus szociális mozgalmak sem elsősorban a már ateista szociáldemokrata rétegeket vonták befolyásuk alá, hanem a keresztényszocialistáknak jelentettek konkurrenciát. A lRerum novarumr megjelenése óta a keresztényszocializmus képviselte a katolikus egyház elveit és érdekeit a munkásság és az alkalmazotti rétegek között. A lQuadragesimo annor megjelenése után az lúj szociális rendr, a hivatásrendi társadalom népszerűsítését az Actio Catholica, illetve a neki alárendelt hivatásrendi rétegszervezetek folytatták. A magyarországi Katolikus Akció megszervezésének időszakában[402] a keresztényszocialisták még együttműködtek a hivatásrendiség szószólóival. Úgy vélték ugyanis, hogy egy okos munkamegosztás révén a hivatásrendiség eszméinek hirdetése az Actio Catholica révén lesz hatékony, míg a gyakorlati szerveződéseket a keresztény szakszervezetekre építik majd fel, amint az a szomszédos Ausztriában is történt. A keresztényszocialista szakszervezeti központ, illetve annak lapja, a Jövőnk kezdeményezte 1934-ben az ún. Enciklika-Mozgalom megindítását. A mozgalom azt tűzte maga elé, hogy a lRerum novarumr és a lQuadragesimo annor célkitűzéseit népszerűsítse különböző gyűléseken és ankétokon, mégpedig úgy, hogy a keresztényszocializmust (lRerum novarumr) és a hivatásrendiséget (lQuadragesimo annor) ne egymással szembeállítva, mint egyiknek a másik által történt meghaladását, hanem mint szerves továbbfejlesztését mutassák be. A mozgalom fővédnöke gróf Zichy Gyula kalocsai érsek volt, irányítói pedig Tobler János országgyűlési képviselő, a keresztény szakszervezetek központi elnöke, és egy Dsida Elemér nevű győri ügyvéd voltak.[403]

A magyar katolikus egyház is tovább kényszerült lépni a már-már kompromittálóan tehetetlen parlamenti keresztény párton, a megrekedt keresztényszocialista mozgalmon, a különféle kongre-ganista és hitbuzgalmi szervezetek megcsontosodott tömegén, amelyeknek fenntartása óriási anyagi áldozatokat is követelt a hierarchiától. A kiútkeresés ideologikus elemeit a hivatásrendiség, szervezeti kereteit az Actio Catholica jelentette. Közvetlen irányítói pedig általában a fiatalabb katolikus egyházi és világi értelmiségiek voltak, akik egyre türelmetlenebbül követeltek maguknak helyet.

A gyakorlati szemezkedés nálunk is a modern tömegmozgalmak egyes fogásait is kisajátító eszközökhöz folyamodott, de célját tekintve kettős volt: úgy kívánt hatékonyabb gátat építeni a baloldali, ateista forradalmi törekvésekkel szemben, hogy egyben gátat építsen a szintúgy lújpogányr náci és nyilas jobboldali radikalizmus ellenében is. Ezek az újtípusú katolikus tömegszervezetek az 1930-as évek közepén jelentek meg, s közülük egyesek még a háborút is túlélték, befolyásuk pedig több százezer katolikusra terjedt ki.



[399] Magyarul közli Zsigmond László szerk.: Politikai és szociális enciklikák a XIXnXX. században II. ktit. Bp. 1970. ELTE, 55n117. p.

[400] Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 325n331. p.

[401] A hivatásrendiség fontosabb magyar nyelvű irodalma: Mihelics Vid: Világproblémák és a katolicizmus. Bp. 1933. Huszár Károly: Lehet-e segíteni az emberiségen? Bp. 1934. AC kiad. Mikos Ferenc: A Quadragesimo anno gazdasági rendje. Bp. 1934. Pázmány Péter Irod. Társ. kiad. Varga László S. J.: Társadalmi etika. Szeged, 1935. Jézustársasági Kollégium kiad. Közi-Horváth József: Proletárok megváltása. Bp. 1936. AC kiad. Varga László S. J.: Legyen igazság! Bp. 1938. EMSZO kiad. Mihelics Vid: Az új Portugália. Bp. 1939. Franklin. Varga László S. J.: Új társadalmi rend felé. Bp. 1940. Magyar Kultúra kiad. Mihelics Vid: Hivatásrendi társadalom. Bp. 1940. AC kiad. Varga László S. J.: Szociális reform és hivatásrendiség. Bp. 1941. AC kiad. Katolikus karitász és szociális munka. Bp. 1944. AC kiad.

[402] Az Actio Catholicáról a következő fejezetben lesz szó.

[403] Az enciklika mozgalmat ismerteti: Rerum Novarum. XIII. Leó pápa szociális társadalomújító tanának hatása Szent István magyar birodalmában 1891n1941. Szerk. Dvihally GézanTobler János. Bp. 1941. Rerum Novarum Emlékbizottság kiad. 66n95. p.