Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/5. Katolikus ifjúsági szervezetek és mozgalmak

IV/5. Katolikus ifjúsági szervezetek és mozgalmak

A katolikus ifjúsági szervezetek nemek, korosztályok és foglalkozási ágak szerint tagolódtak. Leginkább megragadható a katolikus iskolatípusokban történő szervezet, az elemi iskolásoknak, a középiskolásoknak és a főiskolai-egyetemi hallgatóknak létesült egyesületek.

Az elemi iskolás tanulókat a jezsuita vezetésű Jézus Szive Szövetség égisze alatt n a Szívgárdákban szervezték. A Szívgárda közlönye az A Szív című újság volt. A Szívgárda a családi misszió eszköze volt elsősorban, és felhasználta az életkori sajátosságokból adódó valláserkölcsi és hazafias nevelés lehetőségeit. 1922-ben országosan 98 csapata működött mintegy 16 000 gyermekkel. Legtöbb helyen a Szívgárda élén lelkész állt.[374] A Szívgárda egyfajta katonás és romantikus formákat hordozott, felkeltve a gyermekek ilyen irányú fantáziáját. De hangsúlyozni kell, hogy ez nem volt valamiféle kényszerszervezet vagy paramilitáris előképzés mint más, ekkor vagy később keletkezett gyermek- és ifjúsági mozgalmak (Levente, Úttörő stb.).

A katolikus középiskolai diákszövetségek főleg a szerzetesi gimnáziumok diákjait tömörítették. Ezek részint iskolafenntartókként (bencés, piarista, ciszterci, premontrei és jezsuita), részint területileg (gimnáziumonként) szerveződtek. Kétségtelenül növelték az iskolák kisugárzását, főként a végzett növendékek összetartásával, szellemi és lelki közösségük kidomborításával.

Számos főiskolai és egyetemi katolikus diákszervezet is működött, ám ezek már kiléptek az intézményi keretek közül. A Katolikus Főiskolai Diákszövetség célja a különféle főiskolai és egyetemi egyesületek koordinálása volt. Ennél markánsabbak voltak a speciális célokra szerveződött egyesületek. Közülük a legjelentősebb és a leginkább exkluzív az Emericana, amely a hitélet elmélyítésén kívül a bajtársi szellemet ápolta n középkori hagyományokra építkezve n, a hallgatók szociális támogatását is szolgálta diákszociális intézmények fenntartásával. Az Emericánát ciszterci atyák vezették, életrehívója és vezetője Schwartz Elemér volt. A szervezet korporációkra tagolódott és egybefogta a még tanuló diákokat és a végzett, a közéletben, tudományban vagy a gazdasági életben sikeres tagokat. Az Emericana a Szent Imre kultusz szellemében szerveződött és működött, virágkora éppen ezért az 1930-as évek elejére esett.

Az Emericana működését a székesfőváros is támogatta. A szervezet Adalbertinumnak nevezett menzája évi 4000 pengő támogatást kapott a fővárostól az 1920-as évek végén.[375] Az Emericana Nagyrendjének vezetői az 1940-es évek elején Szekfű Gyula professzor és Schwartz Elemér voltak. Már Teleki Pál, majd Kállay Miklós miniszterelnök is a keresztény és nemzeti összefogás jegyében szorgalmazták a főiskolai és egyetemi diákszervezetek egységes szervezetbe olvasztását. Az Emericana vezetői ezt elutasították, és Serédihez folyamodtak segítségért.[376] A hercegprímás az ügyben Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszterhez fordult és leszögezte, hogy egyenesen aggályosnak tartja az említett szervezeteknek egy egységes állami mozgalomba történő betagolását. Amennyiben erre kísérlet történne, úgy a katolikusok ahhoz nem fognak csatlakozni.[377]

Az Emericana mellett említést érdemel még a Szent Imre Kör, amelynek célja az elméleti és a gyakorlati önképzés volt, a katolikus öntudat fejlesztése és a segélyezés. A kör hatékonyan támogatta a Szent Imre kollégiumok működését is. A Szent Margit Kör ugyanezt végezte a női hallgatók között. A Vasváry Pál Kör pedig a görögkatolikus egyetemi ifjúság szervezete volt.

A szakma szerint szerveződő ifjúsági mozgalmak közül a legnagyobb múltra a katolikus legényegyletek tekintettek vissza. Az első legényegylet Magyarországon már 1856-ban megalakult az iparoslegények érdekeinek védelmére. A mozgalom Adolf Kolpingtól eredt, és a legényegyleteket Kolping-egyesületeknek (Kolping-Vereineknek) is szokták nevezni. A Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége a városi, iparos és kereskedő szférában dolgozó, még nem önálló iparos fiatalokat szervezte. Valahol középúton állt a szakszervezet, a szakmai és gazdasági érdekvédelem, valamint a hitbuzgalmi, valláserkölcsi mozgalmak között. Az 1920-as években n szem-ben az 1918 előtti korszakkal ez a szervezet is lidentitás-zavarralr küzdött, bár működését mind az egyház, mind a hatóságok anyagilag is támogatták. Az országos szövetség 1924-ben 5 millió, 1926-ban 100 millió korona segélyt kapott a Vallás- és tanulmányi alaptól. Ez az összeg 1927-ben 10 000 pengőt tett ki. A székesfőváros közgyűlése 1928ban 10 000 pengőt szavazott meg a legényegyletek központjának, míg a budai, ún. Központi Karolilacs Legényegylet 2000 pengőt kapott.[378] A fenti összegek jelentősnek mondhatók, ha figyelembe vesszük, hogy a legényegyletek taglétszáma 1928n1929-ben országosan mindössze 1094 fő volt. (Ebből is rendes tag csak 624, pártoló tag 335 és választmányi tag 65[379].)

A legényegyletek életében is változást hozott az AC megszervezése, a hivatásrendi mozgalmak megjelenése. Funkcióit átvette a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE, amelynek működését az AC ifjúsági tagozatának ellenőrzése alá rendelték.[380] A KIOE példája a belga Joseph Cardijn kanonok által 1925-ben alapított JOC (Jeunesse Ouvriére Chrétienne-Keresztény Munkásifjúság) volt. Ez az újtípusú munkásifjú-mozgalom a katolikus szociális tanításra támaszkodó, korszerű kezdeményezés: az aktív cselekvés híve volt. Hármas jelszava: a láss n ítélj n cselekedj! n ezt találóan fogalmazta meg, mert megóvta a lkívülállór gyámkodó-karitatív megközelítés buktatóitól.

Budapesten az 1930-as évek elején n az ekkor éppen kezdődő hasonló vállalkozásokkal egyidejűleg n az egyetemi Mária-kongregáció tagjai tettek kísérletet az embertelen körülmények között élő inasok helyzetének feltérképezésére és megszervezésükre. Kezdeményezésüket egyes jezsuiták karolták fel, nevezetesen P Elsasser Gyula S. J., akinek támogatásával a Józsefvárosban láttak munkához. A KIOE szervezői annyiban tértek el a JOC szellemétől, hogy az ő munkásságukban az apostolkodás, a lelki és erkölcsi nevelés mellett nagy hangsúlyt kapott a tagok szociális helyzetének javítása. Ennek fő eszköze a vidékről fővárosba került tanoncokról való gondoskodás volt, az általuk létesített és vezetett tanoncotthonokban. Az első tanoncotthont a József körúton nyitották meg, majd néhány éven belül ezek száma ötre emelkedett.

A KIOE szervezési elve nagyjából követte a többi hivatásrendi ifjúsági mozgalomét. Ennek lényege, hogy különböző intenzitású és intervallumú tanfolyamokon a tagság soraiból, tehát a munkásifjak közül neveltek ki saját vezető réteget, a katolikus papság közvetlen irányításával és felügyelete alatt. A csoportokban először egy elit-magot, ún. úttörőkört szerveztek, amelynek a feladata részint a lelki-erkölcsi vezetés, részint a gyakorlati szervezés volt. Az úttörők plébániáról plébániára járva alakították meg a csoportokat, tehát azoknak az alapja is az egyházközség lett.

A szervezés n amely ekkor a fővárosra és környékére korlátozódott n előrehaladtával szükségessé vált állandó központi iroda felállítása, és ez a Mikszáth Kálmán téren egy magánlakásban működött. 1938. március 1-jén indult a Magyar Munkásifjú című lapjuk, amely havonta jelent meg.[381] A KIOE létrejöttétől kezdve szoros kapcsolatot tartott a JOC-kal és Cardijn-nel is. 1939 nyarán részt vettek a JOC római kongresszusán, illetve vezetőjét magyarországi látogatásra hívták, aki annak eleget is tett.[382]

A KIOE helyi szervezeteit n elsősorban a fővárosban n az egyházközségek keretein belül hozták létre. Éppen ezért fővédnöke Mészáros János érseki helynök lett. A helynök 1938. december végén értekezletre hívta egybe a fővárosi papságot a KIOE támogatásának ügyében. Megállapodtak abban, hogy egy katolikus pap főállásban dolgozzon a szervezetnél, és mellette két ifjúsági titkári állást is létesítettek. Serédi hercegprímás támogatta a mozgalmat, a KIOE központba diszponálta Ikvay László nevű papját, aki szociális ismereteit a freiburgi egyetemen szerezte. Később egy veszprémi egyházmegyés világi pappal és egy jezsuita szerzetessel bővült a KIOE központ. Az érsekség támogatásával saját székházba költözhettek (a ferencvárosi Gát utca 6. szám alá). 1939-ben Budapesten 17 úttörő körben 64 tag, Pest környéken 7 körben 26, vidéken 16 körben 93 tag volt, összesen 40 úttörő körben 183 fő.[383] Foglalkoztak munkaközvetítéssel, illetve tanoncinternátusokat tartottak fenn. 1939-ben a fővárosban 3 tanoncotthonukban 120 lakó élt. Sportrendezvényeket szemeztek, filmeket vetítettek és együttműködtek a Dolgozó Leányok szervezetével.

1940 Pünkösdjén a KIOE a budapesti Szent István Bazilikában sikeres lmunkakiállítástr rendezett a tagok munkáiból. Ezen 12 városból 33 csoport mintegy 120 ifjúmunkás tagjának munkája szerepelt. A kiállítást megtekintette gróf Teleki Pál miniszterelnök is.[384] A KIOE müködéséről a legteljesebb képet az 1940. évi beszámolóból kaphatunk. Eszerint az egyesület célja: la lelki kultúra, az általános és szakmai müvelődés, az érdekvédelem és a szabadidő síkján mozog, valamint a munkásifjúság lelki és anyagi felemelését kívánja szolgálni.r[385] A KIOE tagoknak 1940-ben három ízben tartottak lelkigyakorlatot jezsuita atyák vezetésével. Az ún. úttörőkörök egyben KIOE-kongregációt is képeztek, amelynek prézense a KIOE alapítója, P Elsasser Gyula. A tagok Tóth Tihamér hagyatékából 1000-1000 példányt kaptak a lKrisztus és az ifjúr, illetve a lTiszta férfiúságr c. könyvekből. A szervezők a különféle tanonciskolákat járták végig, hogy tagokat toborozzanak a KIOE-ba. A mozgalmat ismertető füzetük 30 000 példányban jelent meg. 1941-től a szervezet új fővédnöke a Mészárost felváltó érseki helynök, Hamvas Endre lett. A pap-főtitkár pedig Pfeiffer László volt. Ami a szervezettséget illeti, az úttörő körök száma 1940-ben Budapesten 28, Pest környéken 14, vidéken 70, összesen 112 volt. A működő csoportok száma Budapesten 26, Pest környéken 15, vidéken 70, összesen 110. A taglétszámot kereken 4000 főre tették. Munka-közvetítéseik száma több mint 700, a három tanoncotthonban élők száma pedig 110 fő volt. Lapjuk, a Magyar Munkásifjú évi 10 000 példányban jelent meg.[386]

1942. február 1-jétől a KIOE egyházi elnöke br. Apor Vilmos győri püspök lett.[387] A szervezet működését hatékonyan támogatta Közi-Horváth József győregyházmegyés pap, keresztény párti képviselő, az AC országos titkára. Az 1941. évről szóló beszámoló szerint a tagok közül 150-en vettek részt a Manrézában tartott lelkigyakorlaton. Öt egyházmegyében működött ún. moderátor; olyan pap, akinek a feladata a KIOE szervezése volt. A KIOE központban n társadalmi munkában n 8 lelkész, illetve hitoktató tevékenykedett.

1941-ben a KIOE úttörőkörök száma Budapesten 32, Pest környéken 18 és vidéken 74, összesen 124 körben 550 úttörő volt. A helyi csoportok száma Budapesten 28, Pest környéken 17 és vidéken 75, összesen 120 csoportban kb. 6000 tagjuk volt. Működésük főleg gyűlések tartásában merült ki. Egy év alatt 1200 csoportgyűlést, 3800 szakosztálygyűlést tartottak. A munkaközvetítéseik száma 650 volt. Budapesten 5 tanoncotthonukban már 500 főről gondoskodtak.[388] A KIOE ezt a szervezettségi szintet a háborús években is megtartotta. Lapja, a Magyar Munkásifjú 1941-ben 9000, 1942-ben 12 000 példányban jelent meg. A csoportok száma 1942-ben már 180 volt, ebből 55 a fővárosban és környékén.[389] A KIOE növekedését mutatja, hogy 1943-ban már három központi, függetlenített titkáruk működött. Rendszeresen megtartották a vezetőképzést szolgáló Munkásifjú Akadémiájukat is. 1943. május végén pedig Dunaalmáson tartottak kéthetes tanfolyamot az észak-dunántúli csoportok számára.[390]

A katolikus egyház kellően támogatta a KIOE működését. A szervezetet közvetlenül a katolikus lelkészek vezették, tehát szorosan a hierarchia ellenőrzése alatt állt. A papság ilyen irányú felkészítését a püspöki kar is támogatta. 1943 augusztusában és 1944 augusztusában (tehát már a német megszállás idején) a Gömör megyei Csízfürdőn az ottani Papi Otthonban ún. papi vezető tanfolyamot rendeztek, amelyen 11 egyházmegyéből 39 pap vett részt. A tanfolyam vezetöje P. Hunya Dániel S. J., a szegedi szeminárium spirituálisa volt. A tanfolyamot 1944-ben is megtartották.[391]

A KIOE egyházi vezetői között a hivatásrendi mozgalmakban kiemelkedő szerepet játszó jezsuiták voltak a meghatározók. P. Raoul Plus S. J. írta a Munkásifjú Könyvtár elnevezésű brosúra-sorozat első számát: lElmélkedések katolikus munkás ifjak számárar címmel.[392] A kiadványok jelentős része gyakorlati szervezési útmutatásokat adott a KIOE számára, mint pl. a lHogyan indítsunk el egy csoportotr című füzet. Indulásnak azt ajánlják, hogy mivel általában már minden egyházközségben működik valamilyen ifjúsági egyesület, ezekből kiindulva hozzák létre a 17n25 éves munkásifjak helyi KIOE-csoportját. A brosúra konkrét segédletet adott a gyűlések tartásához, programjához, a szervezési fogásokhoz stb.[393]

A KIOE kiadványai között meglehetősen igénytelen lművekr is találhatók. Ilyenek voltak pl. a lMűhelytörténetekr, afféle erkölcsi példázatok a KIOE-munkásifjú talpraesettségéről és erkölcsi-ségéről.[394] Az lU-Vitaminr című füzet a JOC szellemében vázolta fel a KIOE harcát a szociáldemokrata ifjúmunkás mozgalommal, illetve a nyilasokkal szemben egyaránt. Ez elsősorban a KIOE-úttörők vezérkönyve volt.[395] A sorozat utolsó száma n lNevelési elvek a KIOE-banr címmel n a KIOE-t vezető lelkészek számára készült útmutató. Elvi kérdéseket tisztázott, majd gyakorlati módszertani tanácsokat adott. A kötet érdekessége, hogy már nem Budapesten, hanem Veszprémben jelept meg, Mindszenty püspök engedélyével.[396]

A KIOE azon kevés katolikus mozgalmak közé tartozott, amely a német megszállás, sőt a nyilas hatalomátvétel után is folytathatta működését. A Magyar Munkásifjú utolsó száma 1944. december 1-jei keltezésű. Esztergomtól pedig 1944 áprilisában 1000 pengő segélyt kaptak a központi épületük karbantartására.[397] A KIOE-központ a német megszállás és a nyilas uralom alatt kivette részét az üldözöttek mentéséből. A Gát utcai otthonban száznál több üldözöttet rejtegettek, Ikvay László irányításával.[398] 1945 után a KIOE vezetői nagy reményekkel kezdtek a mozgalom újjászervezéséhez. Az egyesület sorsa azonban ugyanaz lett, mint a hasonlóké: 1946 nyarán ezt is feloszlatták, vezetőjét, Ikvay Lászlót pedig a későbbiekben hosszú börtönbüntetésre ítélték.



[374] A Szív, 1922. március 18.

[375] FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15. 443. p., és 1929. november 14., 361. p.

[376] EPL 6735-1942. Szekfű és Schwartz 1942. május 26-i levele Serédihez.

[377] Uo., Serédi 1942. augusztus 25-i levele a kultuszminiszterhez.

[378] FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15. 443. p.

[379] EPL Cat. 46/1833-1929.

[380] Történetét visszaemlékezés-szerűen megírta Hollai Ferenc: A katolikus ifjúmunkás-mozgalom (KIOE) története (1920n1948) címmel. In: Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 96n105. P.

[381] EPL Cat. 44/969-1938.

[382] EPL 687/1939.

[383] EPL 2235-1940.

[384] EPL 8845-1940.

[385] EPL 2096-1941., 2. fol.

[386] EPL 9558-1941.

[387] Magynr Munkásifjú, 1942. február 15.

[388] Magyar Munkásifjú, 1942. június 1. A KIOE közgyűlése.

[389] Magyar Munkásifjú, 1943. május 1. A KIOE évi közgyülése.

[390] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 102. p.

[391] Circulares Strigoniensis, V/5192. 1943. július 1. és uo., V/4896., 1944. június 3.

[392] Munkásifjú Könyvtár 1. sz. Bp. 1938. Kiadja a KIOE.

[393] Hogyan indítsunk el egy csoportot? Bp. 1938. Kiadja a KIOE (szerzg nélkül).

[394] Sírunk-nevetünk-dolgozunk. Műhelytörténetek. Írták Bencsik László stb. Munkásifjú Könyvtár 4. Bp. é.n.

[395] U-Vitamin. Összeállította Kertész László. Munkásifjú Könyvtár 5. Bp. 1943. KIOE kiad.

[396] Nevelési elvek a KIOE-ban. Munkásifjú Könyvtár 13. Veszprém, 1944. KIOE kiad. Nihil obstat! Veszprém, 2011/1944. május 3.

[397] EPL 2723/1944.

[398] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 148. p.