Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

II/2. Trianon egyházkormányzati következményei

II/2. Trianon egyházkormányzati következményei

A trianoni országhatárok alapvetően új helyzetet teremtettek az ezeréves magyar katolikus egyházkormányzat struktúrájában, bár annak alapvető szerveződési elvét nem változtatták meg.[92] Az új politikai határok az egyházmegyék mintegy felét n szám szerint 13-at n úgy érintették, hogy teljes egészükben a magyar impériumon kívülre kerültek. Ezek az esztergomi érseki tartományból Csehszlovákiába: a nyitrai, besztercebányai és szepesi latin, valamint a munkácsi görögkatolikus egyházmegye, ez utóbbi egyetlen plébániája maradt itt (4). A kalocsai érseki tartományból Romániába az erdélyi püspökség (1). Az egész gyulafehérvár-fogarasi érseki tartomány Romániához került 3 parókia kivételével (összesen 4). Ugyancsak teljes egészében átkerült Jugoszláviába a zágrábi metropólia (4). Összesen tehát két érsekség és 11 püspökség.

Ezzel szemben Magyarországnak érintetlenül csupán négy egyházmegyéje maradt meg: az esztergomi metropóliából Veszprém, Székesfehérvár, Vác, illetve az egri érsekség. Az új államhatárok mentén a többi 13 egyházmegyét két vagy három részre szabdalták. Ezek helyzete és kormányzata jelentette az alapvető problémákat az elkövetkező évtizedekben.

A szelt egyházmegyék sorsának alakulását nem érseki tartományonként, hanem államonként vesszük sorra. Közülük a legnagyobb veszteség az esztergomi érsekséget érte. Bár az ősi székhely a Dunán innen maradt, a főegyházmegye szinte teljesen elveszett. Plébániai közül az Esztergom környékiek, a nógrádiak és a szigetköziek maradtak meg. Ha Budapest nem tartozna oda, mondhatni életképtelenné vált volna (89 plébániája maradt). Csehszlovákiába került 404 plébániája, amelyek közül 125 tiszta magyar ajkú volt. A Csehszlovákiához került esztergomi részből 1921. május 11-én állították fel a Nagyszombati Apostoli Kormányzóságot, és azt közvetlenül a Szentszék alá rendelték.

Az új határ kettészelte a rozsnyói egyházmegyét is, amelynek székhelyével együtt 115 plébániája került Csehszlovákiához. (A püspökséget 1920 után csak helynökök, majd apostoli adminisztrátorok kormányozták. A prágai kormány nem titkolt szándéka az volt, hogy a zömében magyar lakosú püspökséget felszámolja.) Magyarországon maradt 19 plébániáját a rozsnyói ordinárius helynöke (Sajópüspöki, majd Putnok plébánosa) vezette 1937-ig.

A kassai püspökség nagyobbik része ugyancsak Csehszlovákiáé lett, 156 plébániával. Ordinariusa, Fischer-Colbrie Ágoston megyéspüspök n bár számos támadás érte n haláláig (1925) helyén maradhatott, utána az egyházmegyét apostoli kormányzó irányította. A magyarországi csonka részt (49 plébánia) a kassai ordinárius vikáriusa (Sátoraljaújhely plébánosa) kormányozta ugyancsak 1937-ig.

Az eperjesi görögkaolikus (ruszin) egyházmegyének 20, a munkácsinak mindössze egyetlen paróchiája maradt Magyarországon. (Megjegyezzük, hogy a munkácsi püspökség 11 paróchiája Románia része lett, a nagyváradi egyházmegyébe tagolták.) A 20 eperjesi és az egy munkácsi plébániából a Szentszék 1924. június 4-én felállította a Miskolci Exarchátust, amelynek első ordináriusa az ugyanekkor lemondott munkácsi püspök, Papp Antal lett, címzetes érsekként. Pappot 1925 szeptemberében kiutasították Csehszlovákiából. Október folyamán áttelepült Miskolcra, és ténylegesen is átvette az exarchátus vezetését.

A trianoni határváltozások a legtöbb bonyodalmat a legfiatalabb, csupán 1912-ben felállított hajdúdorogi (magyar) görögkatolikus egyházmegye életében okozták. Már 1919. június 19-én a bécsi apostoli nuncius közölte Miklósy István hajdúdorogi püspökkel, hogy egyházmegyéjének a demarkációs vonalon túl eső (tehát román megszállás alatt lévő) 44 egyházközségét ideiglenesen a nagyváradi görögkatolis püspök kormányzása alá helyezi.[93] Az intézkedés kissé elsietettnek bizonyult, mert a trianoni határok megvonásával ebből 14 paróchia visszakerült Magyarországhoz. Sőt mi több, a nagyváradi egyházmegye egy paróchiája (Bedő), a lugosi püspökség egy paróchiája (Battonya) és a szamosújvári görögkatolikus püspökség egy paróchiája (Kölcse) is Magyarországra esett. (Összesen tehát 17 plébánia.)

A trianoni határok a hajdúdorogi egyházmegyét három részre szabdalták. Nagyobbik része a székvárossal, Nyíregyházával itt maradt, amelyhez 82 paróchia tartozott. A Bodrogköz 4 paróchiája Csehszlovákiába került, míg az egyházmegye majdnem fele, 75 paróchia Romániáé lett. A Szentszék5 gyorsan hajlott arra, hogy ezt a 75 paróchiát mielőbb reintegrálják azokba az egyházmegyékbe, ahonnan őket 1912-ben, a hajdúdorogi püspökség felállításakor kiszakították. A 75-ből eredetileg 68 tartozott a román görögkatolikus metropóliába, és 7 volt a munkácsi püspökségé. A lrománr paróchiákból 35 a Székelyföldön volt, ezeket a gyulafehérvár-fogarasi érsekség kapta vissza; 28 paróchiát pedig a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye. (Ezeket az ottani ordináriusok apostoli delegátusként kormányozták.) 4 paróchiát visszakapott a szamosújvári püspökség. (Ez öszszesen 67 paróchia. A 68-ik volt az egyetlen nagyváradi ún. rutén plébánia, amelyet az említett 7 munkácsi plébániával egyetemben az 1922-ben Bukovinában felállított görögkatolikus apostoli kormányzósághoz csatoltak.) A konkordátum értelmében 1930-ban a székelyföldi parókiákat a balázsfalvi érsekséghez, a nagyváradiakat a váradi püspökséghez csatolták véglegesen.

A hajdúdorogi egyházmegye esetében rendezésre várt a már említett lvisszakerültr 14+3 paróchia jogállása. Ugyanis ezek kormányzására Suciu Bazil gyulafehérvár-fogarasi érsek 1925-ben Siegescu Józsefet lromán vikáriusnakr nevezte ki n s a helynökséget a Szentszék jóváhagyta. Valójában azonban az eredetileg Hajdúdoroghoz tartozó 14 plébánia felett a hajdúdorogi püspök gyakorolt jurisdictiót, ami annyiban volt jogellenes, hogy ezeket a Szentszék formálisan nem csatolta vissza a püspökséghez. Siegescu joghatósága 1929-ben megszűnt, ugyanis az ekkor életbe lépő román konkordátum értelmében az államhatárnak egybe kellett esni az egyházkormányzati határokka, tehát román egyházi ordinárius joghatósága nem érvényesül Magyarországon. Így a 17 plébánia jogi helyzete 1929 után rendezetlen volt.

A helyzet rendezése n az említett plébániák reintegrálása n 1935-ben történt meg. 1935. július 17-én Rotta nuncius értesítette Miklósy püspököt, hogy Kölcsét a miskolci apostoli kormányzósághoz csatolták, a többi 16-ot Hajdúdoroghoz. A Szentszék azonban kínosan ügyelt arra, hogy a magyarországi román görögkatolikusok érdekei ne csorbuljanak. Ezért javasolták a püspöknek, hogy a reintegrált plébániáknak legyen egy román esperesük. Miklósy püspök azonban ez elől elzárkózott, mondván, hogy az érintett egyházközségek közül csupán egy tekinthető románnak, egy ruszinnak, a többi magyar. (Nemzetségi megoszlásuk szerint 16.504 magyar és csak 1150 fő a román.)[94]

A latin szertartású szatmári püspökség területét a határok ugyancsak három részre osztották. 42 plébániája Csehszlovákiába került, s ezt a részt a szatmári püspök vikáriusa, az ungvári esperes kormányozta. 1930-ban ebből a részből Ungvár székhellyel apostoli kormányzóság jött létre. Az egyházmegye 45 plébániája a székvárossal, Szatmárnémetivel együtt Romániához tartozott, élén Boromisza Tibor püspökkel. Halála után (1930-ban) az egyházmegyét egyenrangúan egyesítették a latin szertartású nagyváradi püspökséggel. A Magyarországon maradt kisebb csonka részt (16 plébánia) a mérki plébános 1929-ig mint vikárius kormányozta. Ekkor felállították a Mérki Apostoli Kormányzóságot.

A nagyváradi latin püspökség nagyobb része a székhellyel együtt átkerült Romániába. Az 54 plébániából álló (Szilágy megye és Bihar nagyobb fele) egyházmegyét gróf Széchenyi Miklós püspök halála (1923) után a szatmári ordinárius kormányozta az 1930-as egyesítésig. Az egyházmegye itt maradt 24 plébániáját vikárius vezette, majd 1929-ben felállították belőlük a Debreceni Apostoli Kormányzóságot, amelynek adminisztrátora Lindenberger János váradi kanonok, debreceni apátplébános volt. Természetesen ezek az adminisztratúrák is a román konkordátum következményei voltak, hiszen annak életbe lépése után a határon túli ordináriusok semmiféle jurusdictiót nem gyakorolhattak a határon innen. (A konkordátum értelmében az addigi erdélyi püspökség megnevezést el kellett hagyni, és a Királyhágón túli erdélyi egyházmegye neve gyulafehérvári püspökség lett.

Románia, Jugoszlávia és Magyarország új határai a csanádi egyházmegyét ugyancsak három felé szelték, azonban ennek sorsa megint csak eltér a többitől. Az egyházmegye nagy része n 153 plébánia n Temesvár székvárossal Romániáé lett. Miután 1923 elején a román hatóságok a megyéspüspököt, Glattfelder Gyulát kiutasították, ő székhelyét ideiglenesen magyar területre, Szegedre tette át. Ezt a Szentszék tudomásul vette, és 1923. március 23-án a romániai részből felállította a Temesvári Apostoli Kormányzóságot. Ez pedig a konkordátum értelmében 1930. június 5-én temesvári püspökséggé emelkedett. A volt csanádi egyházmegye Jugoszláviához került bánáti része n 23 plébánia n 1923. február 10-én alakult át Bánsági Apostoli Kormányzóság, amelynek székhelye Nagybecskerek lett. A Magyarországon maradt csonka rész 33 plébániából állt, és ez képezte a csanádi egyházmegyét. Az egyházmegye székhelye 1931. június 19-ével véglegesen Szeged lett. (A csanádi egyházmegye ekkori területe 1938n1941 között sem módosult. Ez volt az egyetlen eset, amikor a Szentszék egy utódállamból kiutasított megyéspüspök számára lehetővé tette, hogy a magyar területet továbbra is teljes jogú egyházmegyeként kormányozza.)

A kalocsai érsekség nagyobb és gazdagabb része, a Bácska is Jugoszlávia része lett. Az ottani 89 plébániát a kalocsai érsek 1923-ig helynökével kormányozta. 1923. február 10-én azonban ebből is önálló egyházkormányzati egység lett, a Bácskai Apostoli Kormányzóság felállításával, amelynek székhelye Szabadka. Az ősi kalocsai érsekségnek mindössze 33 plébániája maradt.

A pécsi egyházmegye déli csücske került jugoszláv impérium alá: a Horvátországhoz tartozó Verőce megyei két esperesség 13 horvát plébániája, illetve a két dél-baranyai esperesség 15 plébániája. Ezekből 1922-ben felállították az Északszerémi és Dél-baranyai Apostoli Kormányzóságot, és adminisztrálását a diakovári püspökre bízták. Az egyházmegye nagy része 178 plébániával megmaradt Pécsnek.

A jugoszlávnosztráknmagyar határok háromfelé osztották a szombathelyi püspökséget is. Ebből Jugoszláviához került a muraszombati és az alsólendvai esperesség 18 plébániája. Belőlük 1923. december 1-jén felállították a Muravidéki Apostoli Kormányzóságot és a maribori (szlovén) püspök joghatósága alá rendelték. Az egyházmegye jelentős része, 57 nyugati plébániája került Burgenlandba. A székhellyel itt maradt 118 plébánia.

A győri egyházmegyének 99 plébániája került Ausztriához és 137 maradt meg. A Szentszék a burgenlandi 57+99 plébániából 1922. március 18-án felállította a Burgenlandi Apostoli Kormányzóságot Kismarton székhellyel, és adminisztrálásával a bécsi érseket bízta meg. Az 1933-as osztrák konkordátum értelmében az adminisztratúrát praelatura nullius (független prelatúra) rangra emelték, ami újabb lépés volt az önálló püspökséggé válás felé.

Végezetül a pannonhalmi bencés egyházmegye n amely nem képezett területileg egybefüggő egységet n vesztesége 3 felvidéki plébánia volt.

Milyen következtetések adódnak a fentebbiekben konkréten bemutatott egyházkormányzati változásokból? Először is az, hogy a Szentszék a magyar főpapság kérésének megfelelően a lehető legtovább igyekezett fenntartani az eredeti helyzetet és a kényszerű változtatások kánonilag ideiglenes jellegűek voltak. Ahol és amíg erre nem kötelezte konkordátum vagy más szerződés, a politikai határokon átnyúló megoldások érvényesültek: az ordináriusok székhelyükről vikáriussal kormányozhattak. Amikor a kényszerű dismembratio bekövetkezett, akkor is a függetlenné vált új egyházkormányzati egységekből nem teljes jogú püspökségeket (egyházmegyéket) alakítottak, hanem apostoli kormányzóságokat, az eredeti határok megtartásával. Ezeket pedig nem rendelték metropóliába, hanem közvetlenül a Szentszék alá tartoztak. Végül nem számolták fel n ameddig csak lehetett n a metropoliták joghatóságát sem, amikor pedig ez is bekövetkezett, nem szerveztek új metropóliákat (érsekségeket). Ez elsősorban a Felvidéken volt egyértelmű, ahol nem jött létre új érsekség, illetve a prágai érsek joghatóságát sem terjesztették ki ide. Nyilvánvaló az is, hogy ez a megoldás 1938 után megkönnyítette a Trianon előtti egyházkormányzati helyzet gyors helyreállítását.

Ha táblázatosan összefoglaljuk a trianonnal bekövetkezett változásokat, mindez számszerűleg is jól nyomon követhető:

3.1. táblázat - A Trianonnal bekövetkezett változások egyházmegyék és országok szerint

Egyházmegye/Ország

Esperesség

Plébánia

Magyarországon:

Esztergomi érsekség

13

89

Váci püspökség

25

135

Székesfehérvári püspökség

12

92

Győri püspökség

14

137

Szombathelyi püspökség

17

118

Veszprémi püspökség

29

225

Pécsi püspökség

19

178

Hajdúdorogi görög katolikus püspökség

11

83

Kalocsai érsekség

8

33

Csanádi püspökség

5

33

Egri érsekség

30

224

Kassai helynökség

4

49

Rozsnyói helynökség

6

19

Miskolci exharchátus

3

21

Nagyváradi apostoli kormányzóság

3

24

Szatmári apostoli kormányzóság

2

16

Pannonhalma

15

Összesen

201

1491

Csehszlovákiában:

Nagyszombati apostoli kormányzóság

41

404

Nyitrai püspökség

24

156

Besztercebányai püspökség

12

113

Szepesi püspökség

14

165

Rozsnyói püspökség

13

115

Kassai püspökség

16

156

Munkácsi görög katolikus püspökség

30

293

Eperjesi görög katolikus püspökség

20

159

Szatmári helynökség

6

42

(Hajdúdorogtól)

4

(Pannonhalmától)

3

Összesen

176

1610

Romániában: (latin szertartású)

Gyulafehérvári püspökség

16

251

Csanádi (temesvári) püspökség

17

153

Nagyváradi püspökség

9

54

Szatmári püspökség

6

44

[48]

[502]

(görög katolikus)

Gyulafehérvár-fogarasi érsekség

669

Lugosi püspökség

165

Nagyváradi püspökség

125

Szamosújvári (kolozsvári) püspökség

492

Hajdúdorogtól

75

Munkácstól

11

Összesen

1537

[együtt] = 2093]

Jugoszláviában:

Bánsági apostoli kormányzóság

53

Szabadkai apostoli kormányzóság

11

89

Muravidéki apostoli kormányzóság

2

18

Észak-szerémi és dél-baranyai apostoli kormányzóság

4

28

Összesen

17

188

Ausztriában:

Burgenlandi apostoli kormányzóság

17(csonka)

156


Az 1918 előtti 30 egyházmegyéből tehát 4 maradt érintetlenül: Veszprém, Székesfehérvár, Vác és Eger. 8 maradt székhelyével, illetve ezen belül egy (Csanád) új székhellyel, de csonkán: Esztergom, Győr, Szombathely, Pécs, Kalocsa, Csanád, Hajdúdorog és Pannonhalma. Maradt 7 csonkra rész, székhely nélkül: Nagyvárad, Szatmár, Rozsnyó, Kassa és Eperjes. Teljesen elkerült 13 egyházmegye.

Ha csak a latin szertartású egyházmegyéket számítjuk n Horvátország nélkül n, akkor 1915-ben ezeknek 3302 plébániája volt és maradt belőle 1204. Ha pedig a papság létszámát nézzük, akkor a helyzet a következő:[95]

3.2. táblázat - A papság létszámának alakulása: 1915 és 1920

Év

Világi pap

Szerzetes

Apáca

1915

5857

2246

6410

1920

2620

1340

3024




[92] Az 1919 utáni változásokra lásd Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. München, 1975. Dissertationesh III. köt. A szerző a könyvészeti anyag mellett ugyanarra az országos levéltári (KÜM) fondokra támaszkodik, mint Csizmadia Andor idézett műve, illetve amelyeket magunk is használunk. Továbbá lásd Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio, 1991. 3. sz., 65n88. p., és Gergely Jenő: Az erdélyi görögkatolikus román egyház. Regio, 1991. 3. sz., 106n117. p.

[93] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 298. cs. 34. t. n 1936. 883/1936. alapsz.

[94] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 298. cs. 34. t./1936n883.

[95] Levéltári Szemle, 1996. 3. sz. 27. p. Az 1920-as összeállítás egyházmegyénként nem ad bontást. Az itt szereplő 1204 plébánia és az általunk megadott 1491 plébánia között a majdnem 300-as eltérés abból adódik, hogy a mi adatunk az 1930/31-es Almanachon alapul, kb. ennyi új plébánia szerveződött az évtized alatt.