Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

22.6. Növényvédelem

22.6. Növényvédelem

Betegségek. A szamócán több vírusos betegség ismert. Ezek közül a legfontosabbak:

  • a szamóca levélsodródása (kórokozó: Strawberry crinkle virus);

  • szamócamozaik (kórokozó: Arabis mosaic virus);

  • a szamóca sávos mozaikja (kórokozó: Strawberry line pattern mosaic virus).

E betegségek kórokozói anyatövekkel és indanövényekkel vihetők át. A szórványosan előforduló szamócamozaik kórokozójának terjesztői a fonálférgek is.

A szamócasöprűsödés (kórokozó: Strawberry witches-broom mycoplasma) a szamóca szórványosan előforduló mikoplazmás betegsége. Kórokozója anyatövekkel és indanövényekkel vihető át, de terjeszthetik a kabócák is.

A szamócalisztharmat (kórokozó: Sphaerotheca macularis) jelentős betegség nemcsak a levélen, hanem a termésen is előfordul. Jelenlétére főleg a levelek kanalasodása utal, csak később figyelhető meg a levél fonákán a finom, szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal). A termésen is nehezen érzékelhetők a tünetek. Jellegzetes, hogy a termés apró marad, alig pirosodik be. A kórokozó a leveleken a szüret után fokozatosan elszaporodik, majd áttelelve, tavasszal az új levelekre, onnan pedig a fiatal gyümölcsökre kerül.

A szamóca levélfoltossága több betegségtől származik. A mikoszferellás levélfoltosság (kórokozó: Mycosphaerella fragariae) jellemzői az apró, lilásbarna szegélyű, középen kifehéredő foltok. A diplokarponos levélfoltosság (kórokozó: Diplocarpon earliana) tünetére az egyszerű lila foltok jellemzőek. A citiás levélfoltosság (kórokozó: Zythia fragariae) nagy, ovális vagy félköríves foltjait lilásbarna szegély veszi körül. A dendrofómás levélfoltosság (kórokozó: Dendrophoma obscurans) világosbarna, zónált foltjait ugyancsak lilásbarna szegély határolja. E betegségek közös jellemzője, hogy kórokozójuk a leveleken áttelelve, tavasszal fertőz, az új levélfoltok megjelenése április közepétől várható.

A szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása (kórokozó: Botrytis cinerea) súlyos terméskiesést okozhat. A rothadó gyümölcsökön a kórokozó jellegzetes, szürke konídiumtartó gyepe látható. A virágot a bibén keresztül fertőzi meg. A virágzás és gyümölcsérés közötti csapadékos időjárás a betegség fellépésére kedvező.

A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása (kórokozó: Phytophthora cactorum) a gyümölcsök töppedését, barnulását eredményezi. A gyümölcsökön finom, fehér bevonat (sporangiumtartó gyep) is megfigyelhető. Fertőzési forrás a talaj, ahonnan a kórokozó a fiatal gyümölcsöket fertőzi meg. A gyümölcs kötődése utáni, májusi és június eleji csapadékos időjárás kedvez a betegségnek.

Kártevők. A talajlakó kártevők közül a cserebogarak lárvái okozzák a legsúlyosabb kárt a szamóca gyökerén. Kártételükkel az ország egész területén – a termesztőkörzettől függetlenül – számolni kell. Leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha ), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) és a kallócserebogár (Polyphylla fullo) károsít. Az egyes fajok előfordulásának gyakorisága változó. A károsítás következtében a szamóca a növekedésben visszamarad, majd amennyiben a kártétel a gyökértörzsre is kiterjed, az egész növény elszárad. A növény pusztulását követően a pajorok újabb növényeket károsítanak. Ezért gyakran foltszerűen jelentkezik a kártétel.

A szamóca gyökereinek, gyöktörzsének megrágásával, különösen az idősebb, 2-3 éves állományokban a kis szamócavincellér (Otiorrhynchus ovatus) és a nagy szamócavincellér (Otiorrhynchus rugusostriatus) károsít. A szamócatermesztő körzetekben jelentős kártevők.

A szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae) hazai előfordulása ismert, elterjedése és kártételének mértéke még tisztázásra vár. Európában a szamóca legveszélyesebb kártevőjeként ismert. Károsításának következtében a levelek rendellenes fejlődése, a virágszár megrövidülése és a virágszirom csökevényes volta a jellemző. A gyümölcs apró és ízetlen marad.

A szamócaatka (Tarsonemus pallidus) a legveszélyesebb szamócakártevők egyike. A szabadföldi és növényházi szamócatermesztés során egyaránt előfordul. Az idősebb szamócaállományokban kártételével jelentős termésveszteséget okoz. Elsősorban a szaporítóanyaggal terjed.

A szamócán előforduló levéltetvek közül a kis szamóca-levéltetű (Aphis forbesi) a leggyakoribb faj. Emellett a nagy szamóca-levéltetű (Aphis fragariae), a muskátli-levéltetű (Acyrthosiphon pelargonii ssp. ragersi), a zöld szamóca-levéltetű (Pentatrichopus fragaefolii) is károsíthat. Kártételük ritkán jelentős.

A szamóca rágószájszervű lombkártevői közül a sodrómolyok lárvái a legjelentősebbek. A kis szamócasodró (Ancylis comptana) és a nagy szamócasodró (Pandemis dumetana) mellett még számos kétnemzedékű sodrómolyfaj, nevezetesen a zöld rügysodró (Pandemis ribeana), a májszínű rügysodró (Pandemis heparana), a szalmaszínű sodrómoly (Clepsis spectrana) és az almailonca (Adoxophyes reticulana) károsíthat. Az összesodort levelek között élő lárvák által okozott lombveszteség mértékétől függően a termésmennyiség csökken.

A sodrómolyokhoz hasonlóan időnként a fehéröves levéldarázs (Emphytus cinctus) és a fésűscsápú rózsadarázs (Cladius pectinicornis) lombkártételével is számolni kell.

A virágkártevők közül a szamócaeszelény (Coenorrhynchus germanicus) és a szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) a legjelentősebbek. A kártétel mértéke esetenként elérheti a 60-80%-ot is, így az ellenük való sikeres védekezés a szamóca termesztésének sarkalatos pontja.

Gyomnövények. A szamócának természetes gyomelnyomó képessége alig van, ezért gondozás hiányában az ültetvények nagymértékben elgyomosodhatnak. A túlzott gyomosodás az ültetvény korai leromlását okozhatja. A gyomosodás veszélye (a szamóca alacsony területborítása miatt) különösen a telepítést követő időszakban a legnagyobb. A gyomosodás veszélyét a talaj-előkészítés során kijuttatott szerves trágya is növeli.

A szamócának minden előforduló gyomnövény konkurense, de különösen veszélyesek a szamóca fölé növő, nagy termetű gyomfajok. Új telepítésű és fiatal állományokban az egyéves magról kelő gyomfajok tömeges elszaporodásával kell számolni. Ezek közül a leggyakrabban a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a tyúkhúr (Stellaria media) gyomosításával kell fokozottan számolni.

Az ültetvény korának előrehaladtával az évelő gyomfajok, mint az aprószulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) jelenléte okozhat még gondot. Az idős ültetvények gyakran eltarackosodhatnak (Agropyron repens, Cynodon dactylon).

Védekezés. Szamócatelepítésre csak vírusmentes növényeket szabad felhasználni. Telepítés előtt a talaj fonálféreg-fertőzöttségét meg kell vizsgálni, fertőzöttség esetén a szamóca telepítésére más területet kell kiválasztani. Az integrált szamócatermesztésben a vegyszeres talajfertőtlenítés csak végső esetben jöhet számításba. A levéltetvek elleni védekezést viszont rendszeresen el kell végezni.

A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása ellen a talaj fóliával vagy szalmával történő takarásával védekezhetünk.

A szamócalisztharmat és a szamóca-levélfoltosság ellen a védekezés összekapcsolható. Ilyenkor április elejétől a virágzásig legalább két alkalommal kell permetezni. Szüret után, ha a lombot nem távolítjuk el, júliusban és augusztusban egy-egy alkalommal kell védekezni. Lombeltávolítás esetén csak az augusztusi kezelésre van szükség. A lisztharmat ellen elemikén-tartalmú (Kénkol 800 SC, Microthiol Special, Thiovit) szereket csak 0,3%-os töménységben, a foltbetegségek ellen pedig a kaptán (Buvicid K, Orthocid 50 WP, Merpan 50 WP) hatóanyagú szerrel kombinálva – nedvesítőszer hozzáadásával – szabad használni.

A szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása ellen célzott kezelésekre van szükség. Virágzás kezdetén és végén, csapadékos időjárás esetén, továbbá gyümölcskötődéskor vinklozolin (Ronilan, Ronilan FL), Iprodion (Rovral), procimidon (Sumilex 50 WP), diklofluanid (Euparen) vagy a polioxin (Polyoxin AL WP) hatóanyagú szerrel kell védekezni.

A kártevők elleni védelemben a terület kiválasztásának is szerepe van. A szamóca-fonálféreg talajból történő visszafertőzésének elkerülése érdekében a legalább négyéves vetésforgó betartása feltétlenül szükséges. Azokon a hagyományosan szamócatermesztő területeken, ahol a szamóca négy évnél hamarabb kerül a területre, illetve a fonálféreg-fertőzés veszélyén túl más károsítószervezet előfordulása indokolja, a telepítést megelőzően talajfertőtlenítő készítmények felhasználására is sor kerülhet. Az engedélyezett általános talajfertőtlenítő hatású dazomet (Basamid G) és metám-ammónium (Ipam 40) kizárólag a szamóca telepítését megelőzően juttathatók ki. Környezetvédelmi és gazdasági megfontolásból lehetőség szerint kerüljük e kezelés elvégzését.

A telepítés előtt a cserebogarak egyedszámának, korának megállapítása is rendkívül fontos. Amennyiben a pajorok száma négyzetméterenként az egy idős lárva vagy a 3-4 fiatal lárva értéket eléri, a telepítést megelőzően inszekticides talajkezelésre van szükség. A kezelést végezhetjük közvetlenül a telepítést megelő- zően vagy akár az előző évben, az elővetemény termesztése során. Az utóbbi előnye a fejlettebb lárvák ellen is jobb eredményt adó, hosszabb hatástartamú hatóanyagok felhasználhatóságában rejlik. A telepítést megelőző kezelésre a diazinon (Basudin 5 G) és a terbufosz (Counter 5 G) hatóanyagok használhatók. Termő szamócában az állomány gyommentesen tartásával, a sorközök talajának művelésével mérsékelhetjük a kártevők megtelepedését.

A szamócaatka elleni védelemben az egészséges szaporítóanyag felhasználása döntő fontosságú. Amennyiben a telepítést követő évben a szamócaatka elszaporodását észleljük, vegyi védekezésre a virágzás előtt és a szüret után van lehetőség. Védekezésre az endoszulfán (Thiodan 35 EC), az amitráz (Mitac 20 EC), a triazofosz (Hostathion 40 EC) hatóanyagok ismételt kezelés formájában használhatók. Az endoszulfán és a triazofosz hatóanyagokkal végzett szamócatka elleni kezelés egyúttal hatásos a védekezés idején a növényállományban előforduló rovarkártevők, például a sodrómolyok és levéldarazsak lárvái ellen is.

A virágot és a termést veszélyeztető szamócaeszelény és szamóca-bimbólikasztó ellen a tavaszi időszakban a virágzást megelőzően az imágók rajzása- kor szükséges védekezni. Védekezésre alacsonyabb hőmérséklet esetén per- metrin + tetrametrin (Chinetrin 25 EC), deltametrin (Decis 2,5 EC), a léghőmérséklet emelkedésével a foszalon (Zolone 35 EC) és a heptenofosz (Hostaquick 50) hatásosak.

Amennyiben a bogarak rajzása a virágzás idején is tart, méhkímélő technológiával, a méhekre mérsékelten veszélyes készítmény kijuttatásával előzhetjük meg kártételüket.

A repülni nem tudó szamóca-vincellérbogár-imágók idősebb ültetvényből történő betelepedésének megakadályozására a szegélykezelés formájában kiszórt, deltametrin hatóanyagú Decis 2,5 EC rovarölő szer hatásos. A védekezés szükségességének és idejének megállapítására a tábla szélén ásott 20 × 30 × 15 cm méretű, szamócalevéllel bélelt bogárcsapdák alkalmasak.

A gyomnövények elleni védekezésre már a szamóca telepítése előtt gondolni kell.

Évelő gyomoktól mentes terület kiválasztásával, jó gyomelnyomó képességű elővetemény megválasztásával, és az elővetemény betakarítását követő talajműveléssel, indokolt esetben glifozát (Glialka) hatóanyagú gyomirtó szerrel történő tarlókezeléssel szükséges a védekezéseket megkezdeni.

A telepítést követően a gyomosodás kialakulásának megakadályozása termesztéstechnológiai eljárások, mechanikai eszközök és gyomirtó szerek külön vagy együttes alkalmazásával történhet.

A gyomok elleni védekezés egyszerű és hatékony módja a talajfelszín takarása. Erre a célra a fekete fólia alkalmazása terjedt el leginkább.

Gyomirtási szempontból is hasznos a fekete fóliával nem takart szamócásban a gyümölcsöt a talajszennyeződéstől megóvó szalmatakarás.

A talajművelés mélysége a járulékos gyökerek károsodásának elkerülése érdekében ne haladja meg a 3-5 centimétert.

Az ősszel csírázó kora tavaszi gyomnövényeket az előző évről visszamaradt elszáradt levelekkel együtt, a szamóca tavaszi fejlődésének megindulása előtt a kiskertekben gereblyézéssel, nagyobb felület esetén a terület fogasolásával tudjuk gyérítani.

Vegetációs időszakban ne hagyjuk a gyomokat a szamóca fölé nőni, hanem a sorközökben igény szerint, több alkalommal végezzünk talajművelést.

Ha herbicideket használunk, vegyük figyelembe, hogy a sekély gyökérzetű szamóca a talajon keresztül ható gyomirtó szerekre érzékeny, ezért alkalmazásuk során az előírásokat szigorúan be kell tartani.

Vegyszeres gyomirtásra a talajba kevésbé bemosódó pendimetalin (Stomp 330 EC) hatóanyagú készítmény vagy a napropamid + lenacil (Devrinol 50 WP + Adol 80 WP) hatóanyagú készítmények kombinációja javasolt. Termő szamócában a metolaklór + lenacil (Dual 720 EC + Adol 80 WP) hatóanyagú kombináció is használható. A gyomirtó szereket a szamóca tavaszi fejlődésének megindulása előtt kell kipermetezni.

Vegetációs időben, de mindenképpen a szüret után védekezhetünk az évelő fűféle gyomok ellen. Erre a célra a fluazifop-P-butil (Fusilade 5) hatóanyagú készítmény javasolható.