Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

22.3. Agrotechnika

22.3. Agrotechnika

Ültetés után a talajápolás a sorközök mechanikai talajműveléséből, a vegyszeres gyomirtásból és a talajtakarásból áll.

A gyökérzet a minimális talajművelésben részesített talajokon fejlődhet legzavartalanabbul, azonban a fóliával nem takart talajú ültetvényekben rendszeres talajápolás szükséges. A telepítés alatti taposás, majd a többszöri öntözés hatására tömörödik a sorközök talaja, amelyet fel kell lazítani. Vegyszeres gyomirtással az ültetvény elgyomosodása megakadályozható.

Fiatal telepítéseknél gyakori a komolyabb téli fagyok után a tövek felfagyása. Ilyenkor a növények gyökerei elszakadnak, ezért azok kiszáradhatnak és elpusztulhatnak. Ez a veszély kötöttebb talajokon és kései ültetésnél gyakoribb. A növények felfagyásakor, mihelyt a terület járható, járassuk meg könnyű hengerrel az ültetvény talaját. Kiskertben a szamócasor két oldalán taposással állíthatjuk helyre az eredeti állapotot.

A szamóca fejlődése a melegebb tavaszi napok hatására március második felében megindul. Az elfagyott és elszáradt levelektől tisztítsuk meg az ültetvényt. Árutermelő ültetvényekben ezt könnyű fogasolással elvégezhető. A sorközök sekély tavaszi művelésénél dolgozzuk be a nitrogénműtrágyát. Virágzás ideje alatt lehetőleg ne végezzünk talajmunkát.

A virágzás vége felé a fejlődő gyümölcsök tömege alatt a tőkocsányok lehajlanak. a talajjal érintkező gyümölcsök szennyezettek lesznek és gyakran rothadnak. Minőségük megőrzése és a gyümölcsrothadás mértékének csökkentése érdekében hazánkban elterjedt az ültetvényekben a sorközök szalmatakarása. Takarásra legalkalmasabb a szalma. A szalmabálákat szét kell szedni és 2-3 cm vastag rétegben kell a sorközöket beteríteni, ügyelve arra, hogy a tőkocsányok alá is szalmatakarás kerüljön. A szalma nem lehet penészes, nedves, rothadó állapotban. A takarás ideje a virágzás vége, mielőtt a tőkocsányok a gyümölcsök tömege alatt lehajlanának.

A szüret idején talajmunkát rendszerint nem végeznek, mert a gyümölcsök könnyen szennyeződhetnek és sérülnek. Szüret után azonban a letaposott talajt fel kell lazítani és a szalmát a talajba kell dolgozni. A szüret utáni talajmunka előtt a szükséges műtrágyamennyiséget szórjuk ki.

Az ültetvények leggyakrabban a szüret utáni időszakban gyomosodnak el. Ezért a szürettől kezdődően további 2-3 sorközi talajművelésre is szükség van.

Tápanyagellátás. A szamóca egyszerű felépítése ellenére a tápanyagigényes gyümölcsfajok közé sorolható. Az ültetvények tápanyag-ellátottsága a talaj eredeti tápanyag-készletéről és a tápanyag-tartalékolástól függ. A telepítést megelőző talaj-előkészítés során nagy adagú szervestrágyázással és kiegészítő műtrágyázással megalapozhatjuk a tápanyag-ellátást. Telepítés után viszonylag csekély műtrágyázással gondoskodhatunk a kedvező tápanyag-ellátottság fenntartásáról.

Amennyiben nagy adagú szervestrágyázást és műtrágya-kiegészítést végeztünk, a telepítés évében trágyázásra nincs szükség.

A szamócának két kritikus tápanyag-felvételi és -ellátottsági időszaka van. Az első a kihajtástól a gyümölcsszüret befejezéséig tart. A tárgyévi termést ennek a periódusnak a tápanyag- és vízellátása határozza meg. A szüret után lelassul a növények élettevékenysége, majd az ezt követő pár hét múlva kezdődik a második intenzív tápanyag-felvételi szakasz. Ebben az időszakban először új oldalelágazások, új tőrózsák képződnek, majd szeptember–október hónapokban a rügydifferenciálódás következik. Az őszi időszakban a gyökértörzsben és a gyökerekben nagy mennyiségű tartalék tápanyag halmozódik fel.

A tápanyagok közül a szamóca a nitrogén hiányára vagy annak túlzott mértékére reagál a leggyakrabban. A gyakorlatban a nitrogén-túltrágyázás veszélye nagyobb, mert ennél túlzott a vegetatív tevékenység és az indaképződés, illetve puha húsállományú, üreges gyümölcsök fejlődnek. Az eddigi vizsgálatok szerint a termés mennyiségét és a gyümölcs minőségét a káliumellátottság határozza meg, ezért fontos a káliumtrágyázás.

A tápanyagellátást a telepítés előtt végzett talajvizsgálatra, majd a termőévekben a levélanalízisre kell alapozni. A levélanalízis értékeire vonatkozó adatokat a 22.5. táblázatban közöljük.

22-5. táblázat - A szamóca levéllemezének tápelemtartalma a különböző fenofázisokban, a tápanyag-ellátottsági állapottól függően (Bould, 1964)

Tápelem

Tápanyag-ellátottság a szárazanyagok %-ában

hiányos

mérsékelt

kedvező

Virágzás idején

Nitrogén

l2,50

2,60–2,90

g3,00

Foszfor

l0,25

0,24–0,30

g0,30

Kálium

l1,00

1,00–2,00

g2,00

Magnézium

l0,10

0,10–0,15

g0,15

Gyümölcsérés idején

Nitrogén

l2,00

2,00–2,50

2,60–3,0

Foszfor

l0,20

0,20–0,24

0,25–0,3

Kálium

l1,00

1,00–1,40

g1,50

Magnézium

l0,10

0,10–0,14

g0,15

Szüret idején

Nitrogén

l1,50

1,60–2,00

g2,00

Foszfor

l0,15

0,16–0,20

g0,20

Kálium

l0,60

0,60–1,00

g1,00

Magnézium

l0,06

0,06–0,10

g0,15


A trágyázás fő időszaka közvetlenül a szüret után van, a levelek és az indák eltávolítása után. Ekkor juttatjuk ki a nitrogéntrágya 50-75%-át és ha szükséges, a teljes mennyiségű foszfor- és káliumtrágyát is. A nitrogénműtrágya fennmaradó részét kora tavasszal, márciusban juttatjuk ki.

A szamóca érzékeny a káliumműtrágyák klórtartalmára, ezért csak klórmentes káliumműtrágyát használjunk.

A mikroelemek közül leggyakrabban a vashiány szokott gondot okozni, ami a meszes és levegőtlen talajokon gyakori.

Öntözés. Hazánk klimatikus adottságai mellett a szamóca öntözés nélkül nem termeszthető eredményesen. A lehulló csapadék sem mennyiségileg, sem megoszlását tekintve nem elégséges vízigényének kielégítésére. A termésbiztonságban a vízellátottságnak meghatározó szerepe van. A természetes csapadék a páratartalom növelésével és a növények hűtésével az öntözésnél mindig kedvezőbb hatású.

A szamóca sekély gyökérzetével csak a feltalaj vízkészletét tudja hasznosítani, ezért igen érzékeny a száraz és aszályos időjárásra. Örökletes tulajdonságai alapján is a legvízigényesebb gyümölcsfajok közé sorolható. A szamócalevelek nagy párologtatófelülettel bírnak, légzőnyílásaik is nagyméretűek, ennek megfelelően intenzíven párologtatnak. Fokozottan vonatkozik ez a hosszú levélnyelű, tavasszal fejlődött levelekre, amelyek a termést hozzák.

Vízigénye a tenyészidőszak folyamán változó, de a vízellátás szempontjából az egész tenyészidőszak kritikus fenofázisok sorozata. Kontinentális klímánk mellett az ültetvények öntözésére bármikor szükség lehet. Az őszi és téli csapadék rendszerint virágzásig biztosítja a vízigényét. Száraz tél és tavasz esetén azonban már virágzás előtt is szükséges lehet az öntözés. Az ültetvények a legtöbb vizet a virágzás végétől, az intenzív gyümölcsnövekedés és a termésérés időszakában, május közepétől június végéig igénylik. Ekkor a legérzékenyebbek a vízhiányra, ennek az időszaknak a vízellátottsága befolyásolja leginkább az átlagos gyümölcstömeget és a termés mennyiségét. A gyümölcsök érése idején a hosszú nappalok rendszerint magas hőmérséklettel párosulnak, ezért szárazság esetén a nagyméretű levelek hamar lankadnak és a gyümölcsök aprók maradnak.

Szüret után – különösen, ha a leveleket és indákat is eltávolítottuk – július közepéig csökken a vízigény. Ekkor öntözésre csak szárazság esetén van szükség. A túlöntözés ebben az időszakban az indanövekedést serkenti. Július végétől kezdődően az oldalelágazások és a nyári levelek képződéséhez szintén sok vízre van szükség. Szeptemberben és októberben a virágrügy-differenciálódáshoz feltétlenül kedvező vízellátottságot kell biztosítani.

Öntözés hazánkban minden évben szükséges. Az öntözések száma és a szükséges öntözővíz mennyisége a lehullott csapadék mennyiségétől és annak megoszlásától valamint a hőmérséklet alakulásától függ. Az ültetvény vízellátottsága szempontjából a talaj felső 25-30 cm-es rétegének víztartalma a döntő, ezért e talajrétegek kedvező vízellátásáról kell elsősorban öntözéssel gondoskodni. Kedvező, ha a talajréteg vízkapacitásának 75-80%-áig vízzel telített (Pethő, 1960).

Gyümölcsérésig átlagosan 20 mm, a szüret kezdetétől 25-30 mm vízadagot használunk. Ha lehetséges, az öntözővizet a késő délutáni vagy esti órákban juttassuk ki. Különösen vonatkozik ez a szüret alatti öntözésekre.

Hazánkban az esőszerű öntözési mód, külföldön a fekete fóliával takart termesztésnél a fólia alá helyezett vezetékből szivárogtató vagy csepegtető öntözés terjedt el. Ez utóbbi berendezésekkel tápoldatos öntözést is alkalmaznak. A tápoldatos öntözés az intenzív gyümölcsnövekedés kezdetétől a szüreti időszak második harmada végéig tartó időszakban igen hatékony. Hozzávetőlegesen hektárra számítva 30 kg nitrogén és 50 kg kálium hatóanyag kijuttatása javasolható 1-2 ezrelékes töménységben.

Kötöttebb, rosszabb levegőgazdálkodású talajokon a túlöntözés levegőtlenséget okoz, ami súlyos gyökérkárosodással és a levelek klorózisával járhat.