Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

21.3. Agrotechnika

21.3. Agrotechnika

A köszméte talajművelésének célja a vízellátásnak, a talaj levegőzöttségének, ezáltal a növények tápanyagellátásának elősegítése, valamint a gyomok irtása. Fontos szabály, hogy a talajművelő eszközökkel ne sértsük meg az oltványok törzsét, illetve a művelés mindig sekély (5-10 cm mély) legyen, így elkerülhető a gyökerek károsítása. A művelés laza talajon mélyebb, kötöttebb talajon sekélyebb. Gyakoriságát leginkább a gyomosodás mértéke határozza meg. Nem várjuk meg, míg a gyomok megerősödnek, mert akkor csak nagyobb költséggel, nehezebben lehet a területet megtisztítani, az ültetvény kultúrállapotát helyreállítani. A sorközökben gépekkel, a sorok alatt kézi kapával (vagy gyomirtó szerekkel) tarthatjuk tisztán a talajt.

A trágyázásra vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Vogel (1943) szerint a köszméte nitrogéntrágyázása erőteljesebb növekedést, terméstöbbletet, ugyanakkor a gyümölcs gyengébb tárolhatóságát; káliumtrágyázása a terméshozam csökkenését, a gyümölcs színeződésének és tárolhatóságának javulását eredményezi. Hadj-Hasssan (1975) szerint a magas nitrogénszint fokozza a köszméte termékenységét. A kedvező NK-ellátottság hatására a gyümölcs jobban színeződik, viszont az erős káliumellátottság csökkenti a bogyók méretét és a gyümölcs minőségét. Harmat és Vecsey (1976) tenyészedényes kísérletének eredményei szerint a köszméte főleg a nitrogén, kevésbé a kálium és legkisebb mértékben a foszfor iránt igényes.

Az ültetvények jó tápanyagellátásáról a telepítés előtt, a gyökerek által feltárható talajszelvény tápanyagokkal történő feltöltésével gondoskodhatunk. Optimális ellátottsághoz 10 mg/100 g P2O5 és 15 mg/100 g K2O szükséges a talajban. Ha a telepítés előtti tápanyagvizsgálat ennél alacsonyabb értékeket mutat, a hiányzó mennyiséget a talaj szántása előtt, lehetőleg szerves trágya adagolásával pótolhatjuk. Minden hiányzó mg tápanyagot 60 kg/ha hatóanyag-mennyiséget tartalmazó szerves vagy szervetlen trágyával lehet pótolni.

Telepítés után a talaj tápanyagtartalmának fenntartására kell törekedni. Ehhez évenként ősszel 15-20 kg foszfor- és 40-50 kg kálium-hatóanyagot kell kiszórni hektáronként. Háromévenként célszerű a talajvizsgálat vagy levélanalízis eredményei szerint módosítani a mennyiségeket. Terts (1970) szerint a növények jó ellátottságát a levelek szárazanyag-tartalmára vonatkoztatott 2,9% nitrogén-, 0,3% foszfor- és 1,5% káliumtartalom jelzi. Az eltérések az alul- vagy a túltápláltságot mutatják.

A nitrogéntrágya kiszórását a növény teljesítményéétől tesszük függővé. Használata kedvezően hat a vegetatív és generatív növekedésre egyaránt. Attól függően segíti az egyiket a másik terhére, hogy milyen időpontban szórjuk ki. Ha a hosszú hajtások erőteljes növekedésének időszakában adagoljuk (21.4. táblázat), akkor ezek a hajtások még erősebbek lesznek, növekedésük hosszabb ideig tart, ezáltal hátráltatják a később induló generatív folyamatokat. Ha azonban korábban (rügypattanáskor) vagy később (szüret után) szórjuk ki, sokkal inkább a virágok és a termés illetve a következő évi termést megalapozó rügyek fejlődését, növekedését serkenti.

21-4. táblázat - A különböző trágyázási kezelések hatása a Pallagi óriás terméshozamára (Harmat, 1987)

Trágyázás

Terméshozam (1976–1984)

Tápanyag

N kg/ha

kg/fa

%

N

100

15,31

103,3

N + PK

100

18,10

122,1

N

200

17,05

115,0

N

4×50

17,85

120,4

N + PK

4×50

18,45

124,5

N

300

16,65

112,3

N

4×75

18,38

124,0

N + PK

4×75

21,19

142,9

PK

18,27

123,3

Kontroll

14,82

100,0


Megjegyzés: PK = Feltöltés a telepítés előtt 10 mg/100 g P2O5 és 15 mg/100 g K2O szintre.

A trágyázáshoz félérett vagy érett istállótrágya a legalkalmasabb. Mivel a sűrű ültetvényben a szervestrágya bemunkálása nehézkes (kisebb területen ásóval, nagyobb ültetvényben rotációs kapával forgatjuk a talajba), csak két-három évenként kerülhet rá sor. A trágyázást és a metszést célszerű összehangolni, különben felborulhat az ültetvény termőegyensúlyi állapota.

Öntözés. A korai szüret miatt a téli csapadék rendszerint elegendő a termés kifejlődéséhez. Ha azonban a téli csapadék kevés, vagy nagyon száraz a tavasz, előfordul, hogy a kötődött gyümölcsök növekedése lelassul, nem érik el a fajtára jellemző méretet, és kevesebb lesz a termés. Az ilyenkor adott öntözés növeli a terméshozamot, illetve a bogyók méretének növekedése a gyümölcs értékét, árát is növelheti.

Aszályos nyarainkon hiányos a köszméte vízellátottsága. A víz hiányában csökken a szervesanyag-termelés, ami a rügydifferenciálódást, a növekvő évi termés alapját jelentő virágképződés folyamatát is akadályozza. Hogy a rügydifferenciálódás zavartalan legyen, a hosszú hajtások csúcsi növekedésének záródása után határozott, minden rügyre kiterjedő növekedési hullámra van szükség. Ez az állapot elegendő víz hiányában nem következhet be. Öntözés nélkül nem vagy nem kielégítő mértékben alakulnak ki a virágkezdemények, és nem lesznek kellően fejlettek. A fejletlen virágok pedig kevésbé jól kötődnek, vagy ha kötődnek is, csak kisebb, fejletlenebb gyümölcs lesz belőlük.

Gémes (1979) bolgár és orosz szerzőkre hivatkozva megállapítja, ha a talaj vízkapacitásának 80%-áig telített, minden fiziológiai folyamat zavartalan. Ehhez az ültetvényt virágzás után, szedés előtt és szedés után (esetleg augusztusban is) meg kell öntözni, különben nem lehet a talaj optimálisnak tartott víztelítettségét fenntartani. Egy-egy öntözés alkalmával 40-60 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséget kell kijuttatni. Ha lehetséges, a felületi öntözési módokat válasszuk az esőztető öntözéssel szemben.