Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

18.4. Agrotechnika

18.4. Agrotechnika

Talajművelés. A talajművelés a gyomirtást, a felesleges sarjak eltávolítását, a talajnedvesség megőrzését, a felső talajrétegek lazítását, a szerves és műtrágyák bedolgozását szolgálja. Legelterjedtebb a sorközök mechanikai talajművelése. A málnasorok talajtakarása a kiskertek hasznos talajművelési formája. A sorközök füvesítése erősen kötött és öntözött málnaültetvényekben ajánlott.

A málnaültetvény elgyomosodása, különösen évelő gyomok esetében, nagyon káros. Az évelő gyomok csak a sarjak és a gyökérzet jelentős károsodásával irthatók. Ezért is fontos, hogy telepítés előtt tisztítsuk meg a területet az évelő gyomoktól.

A harmadik évtől kezdve rendszerint bőséges a sorközökben a sarjfejlődés, ami elgyomosítja az ültetvényt. A sorközökben képződött gyökérsarjakat, lehetőleg növekedésük kezdetén, rendszeresen el kell távolítani. A tavaszi és nyár eleji talajművelésnek nagy szerepe van a talajnedvesség megőrzésében. A szüret idején összetömörödött talajt szüret után fel kell lazítani.

A talajművelés mélysége az 5-10 cm-t ne haladja meg. A mélyebb talajművelés sok gyökeret elpusztíthat. Különösen veszélyes a soroktól 40-50 cm-es távolságon belül végzett mély talajművelés, mert ebben az esetben az aktív gyökérzet jelentős része károsodik. Szüret alatt szünetel a talajművelés. Ebben az időszakban gyökérsarjak sem fejlődnek.

Az árutermelő málnaültetvények sorközeit kultivátorokkal, tárcsákkal és talajmaróval műveljük. Előnyben kell részesíteni a kultivátorok használatát, de a sarjakat csak 10 cm alatti magasságig lehet eredményesen eltávolítani. A talajmarón a sekély művelési mélység könnyen beállítható, és használatával a gyökérsarjak hatékonyan megsemmisíthetők. Hátránya, hogy porosítja a talaj felszínét.

Ősszel, október második felében–novemberben a sorközök közepén 30-40 cm mélységben járatott altalajlazító használata kívánatos.

A sorokat vegyszeresen gyomirtjuk, vagy kézi kapálással műveljük. Kézi kapáláskor ügyelni kell arra, hogy a málnasorokból vagy a tövekről ne húzzuk le a talajt. Inkább néhány cm-rel magasabb talajréteg fedje a sorokat.

A talajtakarás ideális művelési mód. Feleslegessé teszi a talajművelést, nincs talajtömörödés, és megőrzi a talajnedvességet. A talaj takarásával csökken a vesszőpusztulás is. A nagy talajtakaróanyag-igény miatt csak a sorok takarása terjedt el. Takaróanyagnak felhasználható a szalma, a szalmás istállótrágya, a széna, a lomb, a fűrészpor, a faforgács stb. A szalmatakarás anyagigénye négyzetméterenként 2,0-3,0 kg, amelyet évente körülbelül 1 kg szalmával kell pótolni.

Tápanyagellátás. A tápanyagigényes gyümölcsfajok közé tartozik. A sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszer miatt a mélyebb talajrétegek tápanyagkészletét alig tudja hasznosítani.

A tápanyagfelvétel az egész vegetációs ciklus alatt intenzív, de a virágzás végétől a szüret végéig tartó időszakban a legnagyobb. Mivel a hajtásrendszer két évig él, bármely év tápanyag-ellátottsága két egymást követő évben is hatással van a sarjfejlődésre és a terméshozamra.

A kedvező tápanyagellátást szolgáló feltételek a telepítés előtti talaj-előkészítés során teremthetők meg. A tartalékoló trágyázás mértékének megállapításához a 0-40 cm-es talajréteg Al-, oldható foszfor- és káliumtartalmát veszik figyelembe. A talajvizsgálati adatok alapján kiszámított foszfor- és káliumműtrágyákat nagy adagú szervestrágyázással kötik öszsze. A foszforral és káliummal feltöltött talajokon az első 2-3 évben foszfor- és káliumtrágyázást rendszerint nem kell végezni. Nagy adagú szervestrágyázás esetén az első évben nitrogéntrágyázásra sincs szükség.

A fenntartó trágyázást talaj- és levélanalízisre alapozzuk. Levélanalízis-vizsgálatok csak a telepítés utáni második évtől indokoltak. A málnaültetvény makroelem-ellátottságára vonatkozó levélanalízis-értékek a 18.10. táblázatban találhatók. A kedvező ellátottsági tartományt meghaladó makroelem-tartalom esetén az adott tápelemmel nem kell trágyázást végezni.

18-10. táblázat - A málna tápelem-ellátottságát tükröző levélanalízis-értékek szárazanyag-%-ban (Papp, 1990)

Ellátottság mértéke

Tápelemtartalom (sz.a. %)

N

P

K

Ca

Mg

Hiányos

Kedvező

Túlzott

l2,4

2,6–3,0

g3,0

0,15

0,2–0,3

g0,4

l0,4

1,00–1,5

g1,8

l0,8

0,8–1,5

g1,5

l0,2

0,3–0,4

g0,5


A tápelemkivonás 1 tonna termés- re vonatkoztatva hozzávetőlegesen a következő: 8-10 kg N; 2,0-3,0 kg P2O5; 10-15 kg K2O; 5 kg Ca és 1,0 kg Mg.

A tápanyagellátásban a nitrogén- és káliumtrágyázásnak van jelentősége. Az ültetvény kondíciója, a sarjak hossza, a gyümölcs átlagos tömege és a termés mennyisége elsősorban e két tápelemmel való ellátottságtól függ. Az ősszel tartalékolt nitrogénnek nagy szerepe van a generatív szervek fejlődésében és funkcióképességében, ezért a nitrogéntrágya 30-50%-át szeptemberben juttassuk ki. A N-műtrágya többi részét kora tavasszal – márciusban – szórjuk ki és sekélyen dolgozzuk a talajba.

A fenntartó foszfor- és káliumtrágyázás ideje október–november. Ezeket 10-12 cm mélyen dolgozzuk a talajba. A kis foszfor- és káliumtrágya-adagok 2-3 évre is összevonhatók középkötött talajú málnaültetvényekben.

A málna klórérzékeny gyümölcsfaj. A klórtartalmú műtrágyák használata csökkenti a terméshozamokat és a sarjak hosszúságát. Ha klórtartalmú káliumműtrágyát használunk, akkor azt csak a vegetációs időszak végén juttassuk ki (18.9. ábra).

18-9. ábra - A káliumszulfát és káliumklorid műtrágyák hatása a terméshozam és a vegetatív teljesítmény alakulására

A káliumszulfát és káliumklorid műtrágyák hatása a terméshozam és a vegetatív teljesítmény alakulására


A termő ültetvény kedvezően reagál a szervestrágyázásra. 2-3 évenként 20-30 t/ha érett istállótrágyát használjunk, sekélyen a talajba dolgozva.

A mikroelemek közül a vas és a bór hiánya jelentkezhet leggyakrabban. Kowalenko (1981) jelentős hozamemelkedést ért el 10 kg bórax kora tavaszi kijuttatásával. Virágzásban 1-2 alkalommal 0,1-0,2%-os bóraxszal végezhetünk bórtartalmú permetezőtrágyázást.

Vashiányra a málna főleg meszes talajon érzékeny. Ellene Sequestren 138 vaskeláttal védekezhetünk. A szert a talajba bedolgozva hosszabb ideig tünetmentesek maradnak a növények.

Öntözés. A sekélyen gyökerező málna vízigénye kiemelkedik a gyümölcsfajok közül. A málnaterméshozamok nagyságában és a gyümölcsök átlagos tömegének alakulásában meghatározó szerepe van a vízellátottságnak. Éghajlati adottságaink között a málna intenzív termesztése csak öntözés mellett lehetséges.

Vízigénye a virágzás végétől a szüret befejezéséig a legnagyobb. Ez egybeesik az intenzív sarjnövekedés időszakával. Öntözetlen termesztésnél a termés nagysága és a sarjak fejlettsége a má- jus végétől július végéig lehulló csapadék mennyiségétől függ. A málna fejlődéséhez legkedvezőbb, ha a talaj vízzel 70-75%-ban telített.

Száraz tavaszon a virágzás előtti öntözés is időszerű lehet. Virágzás alatt általában nem szükséges öntözni, bár szárazság esetén a virág- zás végén erre is sor kerülhet. Különösen fontos az érés előtti és a szüret alatti öntözés, aminek az a magyarázata, hogy a málnagyümölcs 7-10 nappal az érés előtt kezd intenzíven növekedni. Öntözés nélkül a málnagyümölcs apró marad. A gyér gyökérzetű, károsult szállítószövetű és beteg termővesszők leggyakrabban ebben az időszakban száradnak el.

Szüret után, a hajtásnövekedés és a rügydifferenciálódás elősegítésére is kedvező hatású az öntözés. Augusztus vége után rendszerint már nem ajánlatos öntözni, mert a málna túl későn fejezi be növekedését, és a sarjak rosszul érnek be.

A málnaültetvényekben az esőztető öntözés a legelterjedtebb. A nagyrédei tapasztalatok szerint a megfelelő erősségű támberendezés alkalmas a stabil csővezeték és a szórófejek elhelyezésére is (18.10 ábra). Érés előtt és után az öntözővízadag 30-40 mm, szüret idején 25-30 mm. A túlzott öntözés vagy a túl bőséges csapadék hatására romlik a málnagyümölcs minősége és szállíthatósága.

18-10. ábra - Esőztető öntöző berendezéssel ellátott málnaültetvény (Fotó: Papp János)

Esőztető öntöző berendezéssel ellátott málnaültetvény (Fotó: Papp János)


Öntözéses termesztésben a termő vesszők hosszabbra hagyhatók, az első sarjnemzedék biztonságosan eltávolítható, de az ültetvény tápanyagellátására és növényvédelmére fokozott figyelmet kell fordítani.

A vízpótlásra a csöpögtető öntözőberendezések is alkalmasak. Árutermelő ültetvényekben nem célszerű a vezetéket a talajra elhelyezni, mert a metszést és a sarjak kezelését akadályozza, s a vezeték is könnyen megsérülhet. A csöpögtető öntözéssel 30-50%-os vízmegtakarítás érhető el. A csöpögtetőtesteket 0,6-1,0 m távolságra helyezzük el egymástól. Az öntözés intenzitását és gyakoriságát a talaj nedvességi állapota határozza meg.