Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

18.3. Fitotechnika

18.3. Fitotechnika

A hajtásrendszer évente megújul. A fajták többsége a szükségesnél több tő- és gyökérsarjat fejleszt, ezért ezek mennyiségének szabályozása elengedhetetlen. A termővesszők szüret után fokozatosan elhalnak, funkciójukat betöltötték, eltávolításuk indokolt.

A hajtásrendszer szabályozása a sarjak ritkításával, eltávolításával kezdődik. A sorközökben nőtt gyökérsarjakat a talajművelés során géppel távolítják el, amikor azok a 10-15 cm-es magasságot elérték. Töves művelésnél a tövek között fejlődő sarjakat kikapálják. A sövénysorban is ajánlatos a zöldsarjak ritkítása, amikor azok a 20-30 cm-es magasságot elérték, folyóméterenként 12-15 sarjnál többet nem hagyva. A sarjak ritkítása kedvezőbb feltételeket teremt a megmaradt sarjak és a termőhajtások fejlődéséhez, csökkenti a gombás betegségek fertőzési lehetőségét.

A málnaültetvények termőfelülete szabályozásának egyre inkább terjedő módszere az első sarjnemzedék eltávolítása. A módszer azon alapul, hogy a 15-25 cm-es magasságot elért első sarjnemzedék eltávolítása után még a gyökéren lévő járulékos rügyekből újabb sarjnemzedék fejlődik. Az első sarjak eltávolításának számos előnye van (Norton, 1980; Crandal et al., 1980). Az egyik legfontosabb, hogy szabályozható és csökkenthető a sarjak növekedése. A sarjnövekedés korlátozása kedvező feltételeket teremt a termőhajtások számára, ennek hatására a termő hajtások fejlettebbek lesznek, és nő a gyümölcsök átlagtömege, valamint a vesszőnkénti terméshozam (Crandal és Daubeny, 1990). Az első sarjnemzedék eltávolítása 2-3 héttel késlelteti a sarjak növekedését, s a második sarjnemzedékből fejlődött termő vesszők alacsonyabbak és vékonyabbak lesznek. A később fejlődött sarjak kevésbé fertőződnek a vesszőszúnyogtól és a gombás betegségektől. A késleltetett sarjfejlődés előnye, hogy az új sarjak nem akadályozzák a szüreti munkákat. Erős növekedés és öntözés mellett 40-50%-os terméshozam-növelő hatásról is beszámoltak (Norton, 1980). Kollányi (1990) Fertődön öntözetlen viszonyok között 10-20%-os termésnövekedést ért el.

Nagyon erős sarjadzóképesség és sarjnövekedés esetén, öntözött ültetvényben lehetséges a sarjak másodszori eltávolítása is, 3-4 héttel az első kezelést követően. A harmadik hullámban fejlődött sarjak növekedése még jobban visszamarad. A sarjakat kézzel kitépik vagy vegyszerrel leperzselik. Az USA-ban és Nagy-Britanniában Dinosebet használnak erre a célra, növényvédelmi olajjal keverve. A vegyszeres eltávolításnál a sarjak ne legyenek 10-15 cm-nél magasabbak.

Az első sarjnemzedék eltávolítása hazánkban csak erős növekedésű és öntözött ültetvényekben javasolható, mert aszályos időjárás mellett gyenge sarjak fejlődhetnek, s ennek eredményeként csökkenhet a terméshozam és a gyümölcsök átlagtömege a következő évben.

A málna metszése három munkafolyamatból áll: a letermett vesszők eltávolításából, az új sarjak ritkításából és a termővesszők visszametszéséből.

A sarjnövekedés és a terméshozam közötti kedvező egyensúly megteremtéséhez négyzetméterenként 5-6 termővessző meghagyása szükséges. Töves művelés esetén bokronként 5-8, sövényművelésben folyóméterenként 10-12 termő vesszőt hagyunk meg (18.7. táblázat). A termővesszők száma függ a termesztett fajta sarjadzóképességétől, az ültetvény korától és a talaj víz- és tápanyag-ellátottságától is.

18-7. táblázat - A ritkításkor meghagyható termővesszők száma (5 db/m2 alapján) (Kollányi 1973)

Sor- és tőtávolság (cm)

Vessző

db/tő

db/fm

100×100

5

_

120×80

50

-

150×70

5

7–8

180×60

5–6

9

200×50

5

10

240×40

5

12


A ritkító metszést közvetlenül a szüret után végezzük, amikor a letermett veszszők eltávolításával összekötjük a sarjak ritkítását is. Először az összes letermett vesszőt távolítsuk el a talaj felszínéről, majd az új sarjak közül a sérülteket, a gyengén fejletteket és a betegeket metsszük ki. Idősebb ültetvény- ben ritkító metszéskor előnyben kell részesíteni a gyökérsarjakat, mert azok életképesebbek, mint a többszörösen elágazódott gyökértörzsű tősarjak.

A ritkító metszéshez hosszú szárú ollókat célszerű használni, de a pneumatikus metszőberendezés is megfelelő.

A metszést a sarjak támrendszerhez rögzítése követi, így könnyebben elvégezhető a szüret utáni talajmunka és a növényvédelem. Az eltávolított nyesedéket a sorközökből kihordva el kell égetni, mert a letermett vesszők legtöbb esetben fertőzöttek.

Tavasszal a már kiritkított termővesszőket át kell vizsgálni, és a télen elpusztult vesszőket el kell távolítani.

Jó kondíciójú ültetvényekben a termővesszők hossza eléri a 2,0-2,5 m-t. A visz-szametszetlen termővesszők lehajlanak, akadályozzák a művelést, főleg a betakarítást. A teljes hosszukban meghagyott termővesszőkön kisebb méretű termőhajtások és apróbb gyümölcsök fejlődnek. A termővesszők visszametszésének szükségességét kísérleti eredmények (18.8 és 18.9. táblázat) és gyakorlati tapasztalatok egyaránt alátámasztják (18.8. ábra).

18-8. táblázat - A visszametszés hatása a Malling Promise teljesítménye (Papp, 1984)

Vizsgált tényezők

Visszametszetlen kontroll

Visszametszett

A visszametszetlen

%-ában

Termésmennyiség (g /termővessző)

A termővesszők hossza, cm

Az első termőhajtás a talaj felszínétől, cm

A termőhajtások átlagos hossza, cm Termőhajtásonként kifejlődött virágok száma, db

153,3

231,1

48,0

18,1

7,9

177,3

170,0

31,9

24,1

10,1

115,6

73,5

66,4

133,1

127,8

A leszüretelt termés, %,

ebből a szüret

első harmadában

második harmadában

harmadik harmadában

100,0

7,8

64,4

27,8

100,0

8,6

59,0

32,4


18-9. táblázat - A termővesszők visszametszésének hatása a gyümölcs tömegére (g) (Kollányi, 1975)

Visszametszés magassága

(cm)

Levágott rész

(%)

Gyümölcs tömege (1971–1973) (g)

Kontroll

2,6

160

5

2,8

140

5–10

2,9

120

10–20

3,1

100

20–30

3,3

80

30–45

3,5


18-8. ábra - Termővesszők visszametszés után (Fotó: Papp János)

Termővesszők visszametszés után (Fotó: Papp János)


A jól fejlett termővesszők középső harmadában legfejlettebbek a vegyes rügyek, viszont csúcsi részükön az ízközök rövidek, a rügyek kevésbé fejlettek. Míg a termővesszők közepén lvő rügyek 60-80%-a hajt ki, addig a csúcsán csak 5-15%-a. A visszametszés hatására növekszik a fürtönkénti virágok és gyümölcsök száma, azok átlagos tömege. Könnyebbé válik és hatékonyabb lesz a szüret.

A jól fejlett termővesszőket 150-160 cm-es magasságban célszerű visszavágni, a szüret szempontjából ez a kedvező magasság. A visszavágásnál a támaszrendszer magasságát is figyelembe kell venni, mert a visszavágott termővesszőket a felső huzalhoz kell rögzíteni.

A termővesszőket lombhullástól rügyfakadásig lehet visszametszeni, de minél korábbi időpontban vágjuk azokat vissza, annál kedvezőbb a rügyek fejlődésére és kihajtására.