Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

16.4. Betakarítás

16.4. Betakarítás

Az optimális szüreti időpontnak nagy jelentősége van. A korai érésű fajták túléretten különösen érzékenyek a szedési és szállítási nyomódásokra. Ezeket inkább szedjük egy nappal korábban, mint fél nappal később. A befőttnek szánt cseresznyénél fontos a megfelelő húskeménység. Fogle et al. (1973) szerint a szüreti időpontra vonatkozóan nem adott biztos támpontot az oldható szárazanyag-tartalom és a húskeménység figyelembevétele. A megfelelő időpont meghatározásánál a cseresznye esetében legtöbbször csak a helyi tapasztalatokra, a gyümölcs színeződésére és ízére szorítkozunk. A megfelelő színskála alkalmazása megoldást jelenthet (Kollár, 1994).

Pór (1982) szerint a szedéssel egy időben történjen a válogatás, mert az az összmunkaidőnek csupán 5-6%-át teszi ki, ezért nem kell feleslegesen többször mozgatni a gyümölcsöt, lerövidül az áruvá készítés ideje és jobb minőséget lehet elérni. Ezt a szedők érdekeltté tétele is elősegítheti. Ha a gyümölcsök nagy része repedt, célszerű a válogatást szállítószalag mellett külön elvégezni. Esős időben végzett szüretkor is kénytelenek vagyunk ezt választani. Amennyiben a repedt gyümölcsök aránya meghaladja az 50%-ot, a válogatás felesleges.

A gyümölcsöt konzervipari célra is szüretelhetjük kézzel, a gyümölcsöt kocsány nélkül szedjük, de ennek feltétele a gyümölcsök szárazon válása a kocsánytól. A szüreti teljesítmény megnő és a gyümölcsök feldolgozása is kedvezőbb (Bargioni, 1982). A friss fogyasztásra kerülő gyümölcsöknél követelmény a kocsányok jelenléte. Ugyanakkor azoknál a fajtáknál, ahol a gyümölcsök könnyen és szárazon válnak el a kocsánytól, ez megakadályozza, hogy kocsánnyal együtt kerüljön le a gyümölcs a termőrészről. Az ollós szedés ilyen esetben elősegítheti a kocsányok megtartását.

A cseresznye gépi betakarításánál a következő tényezők játszanak szerepet: a gyümölcs elválása a kocsányától, a gyümölcshéj színe, a hús szilárdsága és a fa rázhatósága. Bargioni (1982) szerint a gépi rázáshoz sem kell feltétlenül nyitott koronát nevelni. A keskenypiramis-forma is megfelelő lehet, amelyről a gyümölcsök nem az ágak között hullanak le, hanem oldalra, a sorköz irányába. Befolyásolja a gépi rázást, hogy az érett cseresznye kocsánya nagyobb erővel kötődik a gyümölcshöz, mint a meggynél. Ethreles kezelés nélkül ezért csak túlérett állapotban rázható könnyen.

Sok nehézséget okoz a konzervipari sárga cseresznyék betakarítása, mert nagyon érzékenyek a nyomódásra, törődésre. Néhány világos héjú fajta (például Bianca di Verona, Flamengo Srim) szerencsés kivételt jelent (Bargioni, 1982). A gibberellin szüret előtti kijuttatása főként a világos héjú fajtáknál szükséges, a mechanikai sérülések mérséklése érdekében. A betakarítás előtt 4 héttel adott gibberellinsav növeli a húskeménységet, és javítja a szállíthatóságot. A leválást elősegítő Ethrel (ha nem túlzott koncentrációban használják) nem változtat a lerázott gyümölcsök keménységén (Looney és Lindster, 1980).

A géppel rázott cseresznye friss fogyasztásra való felhasználhatósága elsősorban attól függ, hogy milyen a gyümölcsök sérülése, nyomódása, és mennyire szárazon válnak el a kocsánytól. A géppel rázott cseresznye friss fogyasztási minőségét jobban megőrzi a tartályláda (Burton és Brown, 1984).

A cseresznye légzése intenzívebb, mint a meggyé, hamarabb megpuhul és gyorsabban tönkremegy. Ezért még fontosabb a leszedett gyümölcs árnyékban tartása és mielőbbi elszállítása. A vizes hűtés – a nagyobb repedési hajlam miatt – kevésbé járható út, mint a meggy esetében. Ehelyett a meleg cseresznyét 0 °C-os hideg vizes zuhany alá kell helyezni. Húszperces zuhany 48 órás léghűtéssel egyenértékű, és így a repedés mértéke sem lesz nagyobb (Fogle et al., 1973). Ez a megoldás nélkülözhetetlen a világos héjú fajták szállításánál, akár géppel rázták, akár kézzel szedték le a gyümölcsöket.

A szüret utáni hűtés még akkor is előnyös, ha a fogyasztóig megszakad a hűtőlánc. Az egyszer lehűtött cseresznye is hosszabb ideig tartja meg a minőségét (Pór, 1982). A gyümölcsöket 4-5 órán belül 1-3 °C-os helyiségbe kell szállítani. A hagyományos hűtés nem alkalmas, mert a túl hosszú hűtés minőségi romlást okoz. Ezért Pór (1982) kényszerpályán mozgatott hideg levegős hűtést javasol. A hideg levegőt a gyümölccsel teli, hézagosan elhelyezett rekeszek között nyomják át.