Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

15.4. Betakarítás

15.4. Betakarítás

Kézzel és géppel, esetleg a kettő kombinálásával takaríthatjuk be. Miután a meggynél a gépi szüret kerül előtérbe, részletesebben ezt tárgyaljuk.

A kézi és gépi betakarításnál egyaránt fontos a szüreti időpont becslése és konkrét meghatározása. A túl korán leszedett gyümölcsök kisebb méretűek és cukortartalmúak, rosszabb színeződésűek és ízűek lesznek. A túlérett gyümölcsök hússzilárdsága csökken, ezáltal sérülékenyebbé, moníliás gyümölcsrothadásra érzékenyebbé válnak. Fontos feladat a fajták érési idejének és értékesítési lehetőségeinek egyeztetése is. Apostol (1990) szerint a Cigánymeggyek korábban vagy együtt érnek az Érdi bőtermővel, de a gazdaságok a szüretnél általában az utóbbi fajtát helyezik előtérbe nagyobb áruértéke miatt. A Cigánymeggyet később szüretelik, ami a minőségromlás és az érési idény hasznosítása szempontjából is hátrányos.

A betakarításra gondosan fel kell készülni. Ennek legelső mozzanata a megfelelő koronaforma és annak metszése. Csak a 15–20 mm-nél vastagabb ágakról rázható le a gyümölsök 85–95%-a (Varlamov cit. Kollár, 1994). A munkát idéző szerző szerint a rázást jól közvetítő koronánál a rázás első 3 másodpercében lehullik a gyümölcs, s a sérültek aránya nem haladja meg a 10%-ot. Kiemelten fontos az ágrázókhoz szükséges megfogóhelyek kialakításának. A 20 cm-nél vastagabb törzsű fákon a törzsrázó gépek munkájához a központi tengely magasabb részén (kb. 150–180 cm) kell elegendő nagyságú helyet biztosítani a megfogásra. A száradt, pusztuló ágakat még a szüret előtt sem késő eltávolítani, mert rázáskor letörnek, megsértik és szennyezik a gyümölcsöket, és a rázógépeket is károsíthatják.

A fák túlzott N-ellátását – főként fiatal fákon – el kell kerülni, mert a gyümölcsök rosszabbul színeződnek, rázásnál könnyebben sérülnek, puhább húsuk miatt kevésbé szállíthatók és a vizes szállításra alkalmatlanok (Mitchell és Levin, 1969).

Az előkészülethez tartozik a fajták (fák) gépi betakaríthatóságának felmérése, mert ennek alapján határozzuk meg a rázási paramétereket illetve az esetleges vegyszeres kezeléseket. A következőkre kell tekintettel lenni:

  • a fák kora és koronajellemzői: a törzs és a vázágak állapota, a korona nagysága, sűrűsége, a termőgallyak helyzete, hossza, vastagsága és termésberakódottsága, a gyümölcsök távolsága a központi tengelytől és a vázágaktól, a koronák összeérése a sorban;

  • a gyümölcsök sajátosságai: a gyümölcsnagyság, a kocsányhossz, a kocsány elválása a termőrésztől, a gyümölcs elválása a kocsánytól, a pálhalevelek előfordulása, az érésmenet.

Géppel nehezen rázhatók le azok a fajták, amelyeknek a gyümölcse nem szárazon válik el a kocsánytól. Ezeknél (pl. Cigánymeggy-típusok) az Ethrel használata a gépi rázás elősegítésére elkerülhetetlen (Pór, 1982), s még ekkor is inkább csak légyártásra alkalmas gyümölcsök szüretelhetők. A Pándy-meggy Ethreles kezelés nélkül csak magozott befőttnek rázható. A Csengődi gépi rázása szintén csak az Ethrel segítségével lehetséges (Apostol, 1994).

A felkészülés egyik legfőbb feladata a szüreti időpont előrejelzése. Erre az előző évek tapasztalatai alapján a virágzás kezdetétől a szüret kezdetéig tartó időszak nem alkalmas. Az ugyanezzel a starttal számított +4°C feletti hőmérsékletösszeg pontosabb becslést tesz lehetővé, de tartós helyi megfigyelésre alapozva lehet csak az 1–3 napos tévedési határon belül maradni (Apostol és Apostolné, 1976). A szüreti idő megbízható előrejelzése nagyban segíti a szüret szervezését, a rázógépek ütemezését, s a leválást segítő vegyszerek pontos kijuttatását.

Az etilént felszabadító Ethrel hatékony segítője a gépi rázásnak. Csökkenti a leváláshoz szükséges erőigényt, és mérsékli/megszünteti a léfolyást a kocsány kiszakadásakor (Strösser et al. 1969). Ez az erőigény termőhelyek és évjáratok szerint is nagy eltéréseket mutathat. Az Ethrel 400 ppm-es koncentrációban már kockázatos, mert levélelhalást és mézgásodást okozhat (Bukovac, 1979). Störtzer és Grossmann (1980) az etilént 0,05%-os töménységben javasolja a várható szüret előtt 7–10 nappal. Ennél nagyobb dózis sok sérült, levéllel, gallyal szennyezett gyümölcsöt eredményez. Kollár (1994) szerint előnyt jelent, hogy az etilén az érést nem befolyásolja, csak a rázhatóságot javítja. Nagy problémát okozhat, ha az ipari felhasználók megtiltják az Ehtrel használatát, mert az megnehezíti a gépi betakarítást.

A szüretidő pontos meghatározásának módjai:

  1. a gyümölcs és a kocsány elválasztásához szükséges erő folyamatos nyomon követése (az erőigény csökkenése jól jelzi az érés előrehaladását);

  2. színskála alkalmazása;

  3. a gyümölcshús megroppantásához szükséges erő meghatározása;

  4. a beltartalmi jellemzők vizsgálata (cukor, sav, refrakciós érték);

  5. a gyümölcs optikai abszorpciójának megfigyelése.

Színskálát korábban többen is kidolgoztak (Fogle et al. 1973; Tomcsányi 1973; Slaughter és Harrel 1987), Kollár (1994) színskálája a Pantone nyomdaipari színkártyasorozatból készült. Javasolja, hogy a fajtákra jellemző színtartó festékkel készített skálákat mellékeljék a gyümölcsszabványokhoz hazánkban is. A meggynél azonban a színskála önmagában nem elegendő az érés meghatározására, mert a különféle érettségi állapotokat egymástól nem jól különválasztható színek képviselik. A Pándy-meggynél például az érés utolsó szakaszában az egyes érettségi fokozatok megfelelő színtartományokkal nem különíthetők el egymástól (Kollár, 1994).

A hús megroppanásához szükséges nyomás a fajták között és az érettségi fok alapján is nagyon eltérő, ez két fajtánál a következő szerint alakul (Kollár, 1994):

Érettség

%

A megroppanáshoz szükséges nyomás (kPa)

Érdi bőtermő

Pándy 141

70

600

250

80

300

170

90

200

150

95

150

130

Legalább 2 érésjelző mutató egyidejű mérésére van szükség az optimális szüreti időpont meghatározásakor. Szerencsés körülmény, hogy nincs szükség differenciált mintavételre a korona különböző helyeiről, megfelelő információt ad a véletlen minták összevont vizsgálata (Kollár, 1994).

A gépi rázás négy fő követelménye:

  • gazdaságosság (megfelelő területnagyság, érési sorrend, fajtaelhelyezés, koronaforma, géptípus, összhang a szállítással és feldolgozással stb.);

  • a gyümölcsminőség megóvása (megfelelő gép, fajta és művelésmód stb.);

  • a gyümölcsfa megóvása (megfelelő gép, művelésmód és betakarítási technológia, a befogóhely száraz állapotban való megfogása);

  • a rázógép károsodásának megakadályozása (megfelelő gép és művelésmód, rázási technológia stb.)

A gyümölcssérülések elkerülésére több lehetőség adódik, a legfontosabbakat Baldini (1970), Andor (1981), Pór (1982) és Kollár (1994) nyomán foglaljuk össze:

  • a megfogáshoz szükséges szakítóerő és a rázóerő mérséklése;

  • pontosan beállított szorítónyomás;

  • merőleges befogással csökkenteni a törzs illetve a vázágak sérülését,

  • a rázófej karbantartása, borítólemezeinek gyakori cseréje,

  • a rezgésszám és a lökethossz megfelelő kombinációja (a meggynél a 12 Hz rezgésszám és a 45 mm lökethossz együttes használata a legkedvezőbb)

  • a rezgésszámot állandóan kontrolláljuk a gyümölcskocsány hossza, a gyümölcs érettségi állapota, a koronaforma, a törzsátmérő, a termésmennyiség és a fák kora alapján;

  • körbejáró sugárirányú rázás legyen (a rázógép ne csak két irányban lengesse meg a fát);

  • a gyümölcsök hatékony leválasztását elősegítő kezelések;

  • a rázás idő ne legyen több 3–4, legfeljebb 5 másodpercnél;

  • a rázás optimális időpontjának időzítése (az érés elején több a kocsánnyal rázott gyümölcs, mert az éréssel párhuzamosan a kocsány és a gally közötti szakítóerő lassabban gyengül, mint a gyümölcs és a kocsány között);

  • a rázógép belső anyagmozgatási rendszerének pontos beállítása,

  • a borítólemezek, rázókarok megfelelő kipárnázása,

  • a gyűjtőgöngyöleg megfelelő kiválasztása és előkészítése, a gyümölcsréteg vastagságának helyes megválasztása.

Amennyiben a rázáskor a felsorolt minőségóvó intézkedések megvalósulnak, a fák koronája nem sérül, és a gyökérszakadásból származó károk is jelentéktelenek (Horváth, 1993). Kollár (1994) szerint a fapusztulást a vázágak és a törzs sérülései okozzák, aminek következményei sokszor csak a rázást követő években mutatkoznak meg. A sebeken át könnyen utat talál a fertőzésre a Citospora cincta és a C. rubescens. A roncsolt sebeken vagy a mély repedésekben gyakran xilofág taplók (Ganoderma applanatum, Trametes versicolor, Schizophillum commune, Stereum hirsutum) telepednek meg, amelyek évekig bontják a fa gesztjét, rontva ezzel a törzs szilárdságát és rázhatóságát (Véghelyi, 1990).

A rázott gyümölcs minőségének jellemzésére az épség, az egyöntetűség és a tisztaság felel meg. Akkor legjobb a rázott gyümölcs minősége, ha csak az első rázással lekerülőket fogjuk fel és gyűjtjük össze (Kollár, 1994). De ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az első rázással a gyümölcsök nagy hányada lekerül a fáról, méghozzá rövid rázási idő után. Fontos gazdasági döntés, hogy mi történjen az első rázás után fán maradó gyümölcsökkel:

  • fán hagyjuk, mert nem gazdaságos újból megrázni a fát;

  • több ütemben végezzük a rázást, de a gyümölcsöket külön gyűjtjük (ha nem tartályládába történik a gyűjtés);

  • a többütemű rázásból ugyanabba a tartályládába gyűjtjük a gyümölcsöket,

  • a fán maradt gyümölcsöket kézzel szedjük le.

A rázási időt nem célszerű növelni annak érdekében, hogy akkor is egy ütemben rázzuk le a gyümölcsöket, ha egyébként arra nem sok esély van. A nehezen rázható gyümölcsöket jobb a fán hagyni, mert ha erőltetjük a leválasztásukat az első rázáskor, a nagyobb rázóerő nyomán több gyümölcs kerül le a fáról, de nő a sérültek aránya, sok gally, levél is lehullik, rontva az egész mennyiség áruértékét.

A földre hullott gyümölcsöket ne szedjük a többi közé, mert az egész tétel minőségét tönkretehetjük. Összeszedésük egyébként hasznos lenne. A rázás után fán maradt illetve földre hullott gyümölcsökön a Monilinia laxa elszaporodhat, és forrásként szolgál a tavaszi virágfertőzéshez (Véghelyi, 1990).

Gondos munkát igényel a rázott gyümölcs szállítása és értékesítésre való előkészítése is. A hagyományos tartályládákat fóliával kell bélelni, és rakatképzéskor is védeni kell a gyümölcsöket a szennyeződéstől. A termesztő érdeke, hogy a rázás és felhasználás között a lehető legrövidebb idő teljen el, a szállítást megfelelően ütemezzék, és kíméletes járművet válasszanak. Fokozottan érvényesek az előbbiek, ha a rázás előtt Ethreles kezelést végeztünk. A velőkészítésre szánt rázott gyümölcs gyűjtésére és szállítására Kollár (1994) a lészivárgást megakadályozó műanyag- vagy fémtartályokat javasolja.

Nagyon fontos a gyümölcsök alacsony hőmérsékleten történő szállítása, a következők miatt (Tennes, 1970):

  • növekszik a gyümölcsök szilárdsága,

  • a gyümölcs hosszabb ideig megőrzi a színét,

  • a sérült részek lassabban bomlanak meg.

Felvetődhet a gyümölcsök, fán tiszta vízzel végzett permetezése a rázás előtt (Wade és Dewey, 1975), ez azonban Kollár (1994) szerint a műszaki-gazdasági problémák miatt egyelőre csupán elvi lehetőség marad.

A vizes közegű szállítás elősegítheti a minőség megóvását, ha a szigorú technológiai előírásokat betartjuk. A tartályládákban így 20–30 cm-nél nagyobb lehet a gyümölcsréteg vastagsága, és jobban kihasználhatjuk a rendelkezésre álló szállítási kapacitást. Nagy forróságban lehetséges az éjjeli szüret is. Ilyenkor a gyümölcsöket azonnal hideg vízbe merítik, amelybe 2% kalcium-kloridot tesznek a hússzilárdság javítására (Kollár, 1994).

A rázott meggyet hideg vízzel telt tartályládába is gyűjthetjük (Mitchell és Levin, 1969). A hézagmentes tartályládákba töltött 7–12 °C-os víz javít a gyü- mölcs keménységén. A vízben szállított meggy kevésbé sérül. Kollár (1994) szerint az ilyen szállításnak csak akkor van minőségóvó hatása, ha a víz hőmérséklete 5 °C körül van. Ennél magasabb hőmérsékleten inkább rontja a minőséget, mint óvja. Ha magas hőmérsékletű gyümölcs kerül az előhűtött vizes közegbe, a gyümölcsök 20–30%-os felrepedésére is számítani lehet. Ez kisebb arányú, vagy el is marad, ha a gyümölcsöket a vízzel együtt hűtjük le. Ugyanakkor még nagyobb arányú a felrepedés, ha hűtés nélküli (20–25 °C-os) vízben szállítják a gyümölcsöket.

A kézi szüret is nagyon gondos munkát kíván. Előnyt jelent, ha a fajta nem érzékeny a szüreti időpontra, vagyis hosszabb idő áll rendelkezésre a szedésre (pl. 3/48,2/152, Maliga emléke, Érdi jubilieum). Az Érdi bőtermő gyorsan túlérik, a szüreti időpontra érzékeny. A Csengődi a termését csokrosan hozza, ez jelentősen növeli a szedési teljesítményt (Apostol, 1994). A pálhaleveles kocsányú fajták kézi szedése nehezebb, mert a pálhaleveleket el kell távolítani. Ez kisebb gond azoknál a fajtáknál, amelyek esetében csak a kocsányok kis részénél található pálhalevél (pl. Érdi jubileum, Korai pipacsmeggy, Meteor korai, Érdi bőtermő), de jelentősen lassítja a szüretet az erős pálhalevelesség (pl. Újfehértói fürtös, Debreceni bőtermő, Kántorjánosi). Az utóbbiaknál meggondolandó a kocsány nélküli vagy az ollós kézi szüret alkalmazása.

Pór (1982) a kézi betakarításnál először színelőszedést javasol, amikor a gyümölcsök 60–70%-a szedésre érett, s a szedés 4–6. napjától teljes szedést lehet végezni. Így a gyümölcsök kisebb hányadát szedjük le egymenetes szürettel.

Megfelelő ollót eredményesen lehet használni a kézi szüret megkönnyítésére. A módszernek (amelyet a Komáromi ÁG vezetett be) a következő előnyei vannak:

  • 10–15%-kal nagyobb teljesítmény,

  • nem tépjük le szedés közben a termőrészeket a fáról,

  • csökken a sérült gyümölcsök aránya azoknál a fajtáknál, amelyeknél a gyümölcsök nem szárazon válnak el a kocsányuktól,

  • a kocsányok mentesek lehetnek a pálhalevelektől.

Nincs azonban arra vonatkozó vizsgálat, hogy a kettévágott kocsányok később mennyire sérthetik meg a gyümölcsöket. A módszer csak akkor növeli megfelelően a szedési teljesítményt, ha a levágott gyümölcsök nyakba akasztott, speciálisan kiképzett szedőedénybe hullanak.

A kézi szüret az Y-koronánál hatékonyabb, mint a tölcsérkoronánál, mert a gyümölcsök kartávolságon belül helyezkednek el (Mihályffy, 1980), s akár szedőkocsi is alkalmazható.

A kézzel szedett gyümölcsöket is árnyékos helyen tartsuk az elszállításáig, a rakatot védjük a szennyeződéstől. A gyümölcsöt a lehető legrövidebb időn belül szállítsuk el illetve értékesítsük.