Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

14.5. Növényvédelem

14.5. Növényvédelem

A szilvafán számos kórokozó és kártevő él, közülük jelentős termésveszteséget az alábbi fajok okozhatnak (Bognár, 1978).

Betegségek

  • Szilvahimlő – Plum pox virus

  • A szilvafélék tafrinás betegsége – Taphrina pruni (Fuck.) Tul

  • A szilva polisztigmás levélfoltossága – Polystigma rubrum (Pers.) DC

  • A szilva moniliniás betegsége – Monilinia laxa (Ehrenb.) Aderh. et Ruhl. Konídiumos alakja: Monilia laxa (Ehr.) Sacc. et Vog.

  • Szilvarozsda – Tranzschelia pruni-spinosae (Pers.) Diet. Tranzschelia discolor (Fuck.) Tranzsch. et Litv.

  • A szilva sztigminás levéllyukacsosodása – Stigmina carpophila (Lév.) Ellis

Kártevők:

  • Sárga szilvalevéltetű – Brachycaudus helichrysi Kalt.

  • Hamvas szilvalevéltetű – Hyalopterus pruni Geoffr.

  • Akácpajzstetű – Parthenolecanium corni Bouché

  • Szilvapajzstetű – Eulecanium prunastri Fonsc.

  • Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus Comst.

  • Pókhálós szilvamoly – Hyponomeuta padellus L.

  • Keleti gyümölcsmoly – Coccyx molesta Busc.

  • Szilvamoly – Coccyx funebrana Tr.

  • Szilvalevél-gubacsszúnyog – Putoniella marsupialis Lw.

  • Csonthéjasok szövődarazsa – Neurotoma nemoralis L.

  • Fekete és sárga szilvadarázs – Hoplocampa minuta Christ., H. flava L.

  • Szilvakéreg-gubacsatka – Aceria phloeocoptes Nal.

  • Csonthéjasok levélatkája – Phyllocoptes fockeui Nal.

  • Szilvalevél-gubacsatka – Eriophyes padi Nal.

  • Szilvatakácsatka – Schizotetranychus pruni Oud.

  • Piros gyümölcsfa-takácsatka – Panonychus ulmi Koch

Gyomnövények:

  • Betyárkóró – Erigeron canadensis L.

  • Disznóparéj – Amaranthus retroflexus L.

  • Libatop – Chenopodium album L.

  • Csillagpázsit – Cynodon dactylon (L. Ö. Pers.)

  • Útszéli zsázsa – Lepidium draba L.

  • Muharfélék – Setaria spp.

  • Apró szulák – Convolvulus arvensis L.

  • Szeder – Rubus caesius L.

  • Tarackbúza – Agropyron repens (L.) Beauv.

  • Fenyércirok – Sorgum halepense (L.) Pers.

  • Selyemkóró – Asclepias syriaca L.

Szilvahimlő. A leveleken sárgászöld, határozatlan szegélyű mintázat alakul ki. A gyümölcsök deformálódnak, a húsban barna elhalások keletkeznek. A magvakon nincs elváltozás. A betegség az oltóvesszővel, a szemzőhajtással és a levéltetvekkel terjed (14.8. táblázat).

Védekezés. Vírusmentes szaporítóanyagot kell telepíteni. A vírusvektor-levéltetvek ellen fokozottan szükséges védekezni.

Polisztigmás levélfoltosság. A levelek színén 5-10 mm átmérőjű, narancssárga szegélyű vörös foltok jelennek meg, amelyek a gomba endogén sztrómái. A foltok a levél fonáka felé besüppednek, rajtuk fekete piknídiumok képződnek. A peritéciumkezdemények a lehullott lombon telelnek át, tavasszal az aszkospórák fertőzik a fiatal leveleket.A vegetációs idő alatt a gomba újabb fertőzést nem okoz.

Védekezés. Kora tavasszal a fertőzött lombot be kell ásni a talajba, vagy fungiciddel fertőtleníteni szükséges. A tavaszi hónapokban a lombkoronát fungicidekkel kell permetezni.

Csonthéjasok moníliája. A rothadó gyümölcs felületén szabálytalanul, elszórtan penészpárnák jelennek meg. A fertőzött gyümölcsök lehullanak, vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi. A kórokozó a fás részekbe is behatol, részleges vagy teljes ágelhalást okoz. A kórokozó a fertőzött gallyakban és gyümölcsmúmiákban telel át, micéliumalakban. Konídiumokkal fertőz a sérüléseken keresztül.

Védekezés. A kora tavaszi faápolási munkák során a fertőzött ágrészeket és a gyümölcsmúmiákat el kell távolítani, és el kell égetni. A gyümölcsmolyok elleni védekezéssel csökkentjük a kórokozó fertőzési lehetőségét is.

Poloskaszagú szilvadarazsak. A kötődés utáni természetes hullást követően a körülbelül 1 cm-es zöld szilvák tömegesen hullanak a fáról. A hullott szilva belsejét a csontszínű álhernyó odvasítja, ürülékével beszennyezi. Felületén körülbelül 1 mm-es nyílás látható, amelyből barna ürülék türemkedik ki. A terméskötődést követően a fiatal álhernyók berágnak a fiatal szilvákba, a még lágy csontos magot és a környező szöveteket összerágják. A károsított gyümölcs idő előtt lehull. Egy álhernyó több gyümölcsöt is károsít, és nagy egyedsűrűsége miatt – védekezés nélkül – a termés 80%-át is elpusztíthatja. A kifejlett álhernyók a talaj felszíni rétegében telelnek. Évente egy nemzedékük fejlődik (Nagy, 1960).

Védekezés. A hullott gyümölcs összegyűjtésével a talajba vonuló álhernyók egyedsűrűsége és a következő évi fertőzés mértéke csökkenthető. Alapvető módszer a kémiai: a sziromhullás legvégén (méhkímélő készítményekkel a fővirágzásban) a kikelő lárvák ellen kell védekezni, még a befurakodásuk előtt.

Gyümölcsmolyok. A gyümölcsmolyok közül a szilván a szilvamoly a fő kártevő (Deseő és munkatársai, 1971). Ritkábban a keleti gyümölcsmoly hernyója is károsít a gyümölcsben, de a hajtásban nem. A károsítást követően a fiatal, kényszerérett gyümölcsök tömeges hullása bekövetkezik, mézgacsepp válik ki és az érett gyümölcs belseje a kőmag körül összerágott, ürülékkel szennyezett lesz. A későbbi lárvanemzedékek kártétele során a kényszerérés tünete elmarad, a gyümölcshullás sem általános, de a kőmag körüli károsítás minden esetben jellemző. Az L3 fejlődési fokozatig a lárvák sárgák, később húsvörösek. A kifejlett lárvák kéregrepedésekben telelnek, szürkésfehér kokonban. Évente három nemzedékük fejlődik. Védekezés hiányában súlyos károkat okozhatnak.

Védekezés. Az áttelelt lárvák egyedsűrűségét a tél végi faápolási munkák során, a vegetációs időszakban a hullott gyümölcs összeszedésével, illetve hernyófogó övekkel gyéríthetjük. A hím lepkéket szexcsapdákkal foghatjuk be. Sikeres lehet a kémiai eszközök használata. A kártevő sebezhető stádiuma a még be nem furakodott, fiatal lárva állapot.

Pajzstetvek. A kaliforniai, az akác- és a szilvapajzstetű károsít. A kaliforniai pajzstetű a fa kérgén és gyümölcsén szívogat, ennek következtében egyes koronarészek, súlyos esetben az egész fa is elszáradhat. A károsított gyümölcsökön „lázfoltok” nem képződnek. A szilva- és az akácpajzstetű ugyancsak a kérgen szívogat, bár ez utóbbi lárvái a levélen is táplálkoznak. A táplálkozás során bőséges mézharmat képződik, amelyen megtelepszik a korompenész, ezért a fák kérge szürkésfeketévé válik. A pajzstetvek lárvaalakban telelnek a fák kérgén; a kaliforniai két, az akác- és szilvapajzstetű évente egy nemzedékben fejlődik.

Védekezés. A faápolási munkák során a tisztítóeszközökkel a lárvák egy része elpusztítható. A rügypattanáskori lemosó permetezés az áttelelt lárvapopulációt ritkítja. Átütő sikert a pajzstetvek esetében is a kémiai védekezési módszer biztosít. Sebezhető stádium a kaliforniai pajzstetű esetében a mozgó lárva állapot, ezért a „lárvarajzás” idején inszekticidekkel kell védekezni, nemzedékenként leg- alább két alkalommal. Az akác- és a szilvapajzstetű L1, L2 és L3 stádiumban érzékeny, ezért áprilisban, június végén és szeptember végén célszerű ellene védekezni.

Levéltetvek. A szilván a hamvas és a sárga szilvalevéltetű él és károsít. A hamvas levéltetű a levélfonákon alkot hamvas türkízzöld telepeket. A szívogatás következtében a levél nem deformálódik, legfeljebb a fonák felé enyhén kanalasodik; a mézharmattermelés bőséges, gyakran az egész lombot elborítja a rajta megtelepedett korompenész. A sárga levéltetű a hajtásvégi leveleken erős torzulást okoz. A károsított levelek elszáradnak és lehullanak, a hajtások gyengén fejlődnek. Migráló fajok: a sárga szilvalevéltetű késő tavasszal a fészkesvirágúakra, a hamvas a nádra repül át, bár ez utóbbi faj populációjának egy része egész nyáron a szilván károsít. Tojásalakban a szilvafán telelnek, évente 7-8 nemzedékük fejlődik.

Védekezés. Kerülni kell a fák túlzott trágyázását, a harmonikus növénytáplálásra kell törekedni. A telelő tojások ellen az olaj hatóanyagú lemosó permetezés, tavasszal–nyárelőn az aphicidkészítmények hatékonyak.

Takácsatkák. Szilván a piros gyümölcsfa-, a galagonya- és a szilvafa-takácsatka szokott jelentős lombveszteséget okozni. A zöld leveleken ejtett szívásnyomok környékén a sejtek elpusztulnak, üregük levegővel telik meg; kezdetben apró fehér, ezüstös pontok jelennek meg. Később a pontok barna foltokká állnak össze, majd az egész levéllemez elszárad, lehull. A fonáki részen sűrű háló figyelhető meg, amelyen a porszemcsék fennakadnak, szürkészöldekké válnak. Tömegesen rendszeres kémiai védelemben részesített gyümölcsösökben szoktak megjelenni. A kezeletlen állományban egyedsűrűségüket a ragadozó atkák általában elviselhető szinten tartják. A piros gyümölcsfa-takácsatka tojásalakban, a másik két faj nőstényalakban telel a fák kérgén. Évente 5-6 nemzedékük fejlődik.

Védekezés. Kerülni kell a fák egyoldalú N-trágyázását. Alapvető módszer a kémiai: a téli tojások ellen kora tavasszal, olaj hatóanyagú készítményekkel, a mozgó alakok ellen akaricidekkel védekezhetünk eredményesen. Sebezhető stádium a lárva és a fiatal nimfa állapot.

Levél- és gubacsatkák. A szilva levelén a csonthéjasok levélatkája, a szilvalevél-gubacsatka, vékony hajtásain pedig a szilvakéreg-gubacsatka károsít. A levélatka által károsított fák levelei kezdetben ólomfényűvé, később barnává változnak. A levéllemez gyakran a színe felé deformálódik, kanalasodik. A vesszők gyakran elseprűsödnek. A levélgubacsatka által károsított levél színén gombostűfejnyi, rücskös felületű gubacsok képződnek, melyek szövete később elhal. A kéreggubacsatka a hajtások tövi részén gombostűfej nagyságú, barna színű csoportos gubacsokat képez. Ezek évekig a helyükön maradnak. A szívogatás hatására a hajtások elszáradnak. Az atkák a rügyek, illetve gubacsok belsejében telelnek nőstényalakban. Évente 4-5 nemzedékük fejlődik.

Védekezés. A levél- és gubacsatkák ellen tavasszal, a nőstények tömeges előjövetelekor védekezhetünk eredményesen, akaricidekkel.

A szilva védelmének sajátosságai. A védelem minimális programja szükségessé teszi az agrotechnikai munkák gondos elvégzése mellett a kórokozók, kártevők és gyomok elleni kémiai védekezéseket is (JENSER, 1984). E védekezések Seprős (1978) szerint a fák fenofázisaihoz kötődnek:

  • Nyugalmi állapot (ősztől tavaszig, súlyozottan kora tavasszal, rügypattanás kezdetéig). A faápolási munkák során a koronából eltávolítjuk a beteg, szuvas, pajzstetűvel fertőzött ágakat, hernyófészkeket, gyümölcsmúmiákat. A szilva hajlamos a gyökér- és tősarjképzésre, ezeket is ilyenkor tőből távolítsuk el. A kora tavaszi faápolás és a lemosó permetezés profilaktikai jellegű, s a levéllyukacsosodás, a monília és a polisztigmás levélfoltosság ellen nyújt bizonyos fokú védelmet. A kártevők közül a pajzstetvek, levéltetvek és a piros gyümölcsfa-takácsatka alakjai ellen hatásos. Alkalmazható hatóanyagok: bárium-poliszulfid, vazelinolaj, DNOC.

  • Fehérbimbós állapot: A polisztigmás levélfoltosság primer fertőzését akadályozhatjuk meg réztartalmú készítményekkel. Az akác- és a szilvapajzstetű áttelelt lárvái is ebben az időszakban érzékenyek az inszekticidekre.

  • Sziromhullás: Folytatni kell a levéllyukacsosodás, polisztigmás levélfoltosság kórokozói elleni védekezést ditiokarbamátokkal. Ez az időszak optimális a poloskaszagú szilvadarazsak, a levéltetvek és a takácsatkák elleni védekezéshez. A kombinált permetlé fungicidet, szisztemikus hatású inszekticidet és akaricidet kell hogy tartalmazzon. Különös gondot kell fordítani a hasznos élő szervezetek (háziméh, más megporzó szervezetek) védelmére!

  • Késő tavaszi és nyári időszak. Ekkor a védekezés a kórokozók mellett főként az amerikai fehér szövőlepke, az atkák, a pajzstetvek és a szilvamoly ellen irányul. Május közepétől betakarításig általában 4-5 alkalommal kell védekezni. A permetezések időpontjait a kaliforniai akác- és szilvapajzstetű, a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly egyes nemzedékeinek lárvakeléséhez kell igazítani. A lárvakelés menetét egyedi fa-, illetve gyümölcsvizsgálattal követhetjük nyomon. A molylepkék esetében sexual-attraktáns csapdákat alkalmazhatunk. Fontos, hogy a védekezéseket még a hernyók befurakodása előtt elvégezzük. A károsítók ellen inszekticideket, fungicidet és akaricidet tartalmazó kombinált permetlevet használunk. Törekedjünk a lombkorona és a gyümölcs optimális permetlé-borítottságára. A betakarítás előtti utolsó védekezés során csak rövid hatástartamú készítményeket használhatunk és fokozottan ügyelnünk kell az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.

Gyomirtás. A gyomnövények elleni védelem túlnyomórészt a mechanikai gyomirtásra korlátozódik. Üzemi szilvásokban a sorközöket mechanikai úton, a sorokat herbicidekkel gyomtalanítják. A szilva a talajherbicidek többségével szemben – a gyökerek sekély elhelyezkedése miatt – érzékeny, ezért a fitotoxikus hatás elkerülése végett csak néhány gyomirtó szer használható. Fiatal ültetvényekben, egy év felett csak a Devrinol 50 WP, a Dual és a Stomp–330 használható fel veszélytelenül. Az évelő gyomoktól a telepítés előtt kell a területet mentesíteni. Az idősebb állományokban a 14.9. táblázatban felsorolt készítmények alkalmazhatók. A sarjhajtások Glialkával történő kezelése nem jelent veszélyt. Ennek oka feltehetőleg a nedvkeringésnek az anyafákból a sarjhajtások felé irányulásában keresendő (Kádár, 1993).

14-9. táblázat - A szilvaültetvényekben alkalmazható herbicidek (Kádár, 1993)

Gyomirtó szerek

Alkalmazás módja

Dózis kg/ha

Megjegyzés

MCPA

POST

1,5—2,0

2 évesnél idősebb állományban

DEVERINOL 50 WP

DEVRINOL 45 F

PRE PRE

4,0—6,0 4,0—6,0

A Maloran kivételével az almánál leírt készítményekkel nem kombinálható.

DUAL 720 EC

DUAL 960 EC (matolaklór)

FRE

3,0

2,0—2,3

A Maloran kivételével az almánál leírt készítményekkel nem kombinálható.

FINÁLÉ (glufozinat-ammónium)

POST

4,0—7,5

1 évnél idősebb ültetvényben

FUSILADE S (fluzaifop-p-butil)

POST

3,5—6,0

GEONTER 80 WP (terbacil)

PRE

1,5—2,5

4 évesnél idősebb ültetvényekben

GLIAZKA 20

GLIAZKA 36

GLIAZKA 70 WSP (glifozat)

POST

6,0—14,0 3,0—8,0 2,0—1,0

3 évesnél idősebb ültetvényben

KERB 50 WP (propizamid)

PRE

2,5—3,0

4 évesnél idősebb ültetvényekben

LUCENIT 80 WP (diuron)

PRE

3,0

4 évesnél idősebb ültetvényben

MALORAN 50 WP (klórbromuron)

PRE

4,0

1,5—2,0

5 évesnél idősebb ültetvényben

2 évesnél idősebb ültetvényben

RONSTAR (oxadiazon)

POST

6,0—8,0

STOMP 330 (pendimetalin)

PRE

5,0—6,0

Malorannal kombinálható

TARGA SUPER (quizalofop-p-etil)

POST

3,0—3,5