Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

14.2. Művelési rendszer és fitotechnika

14.2. Művelési rendszer és fitotechnika

Alanyhasználat. Az alany megválasztását befolyásoló tényezők a terület ökológiai adottságai, a kompatibilitás és a kialakítandó korona mérete. Magyarországon a szilvafajták alanyaként szinte kizárólag myrobalánmagoncot (Prunus cerasifera) használnak. A begyűjtésből származó magvak helyett a Cegléden szelektált C–174 és C–679 jelű alanyfajták magja javasolható a faiskolai termesztésben.

A myrobalánmagoncok a ringlók kivételével jó összeférhetőséget mutatnak, erős növekedésű oltványt adnak. A fák a szélsőséges talajtípusok kivételével mindenütt jól fejlődnek. A myrobalánmagoncon szaporított fajták vegetációs időszaka hosszabb, a fás részek és a rügyek beérése későbbi és a fagyérzékenység is fokozódhat.

Ivartalanul szaporított myrobalántípus, nagyon erős növekedésű, későn termőre forduló fákat nevel a Myrobalan B.

A myrobalán fajhibridjei közé tartoznak a zöld- és fásdugványozással is jól szaporítható Myrobalán GF–31 és a Marinna szilva változatai. A Marianna GF–8-1 szilva jól alkalmazkodik a különböző talajokhoz, de a jó vízellátottságúakat jobban kedveli. A ráoltott fajtákkal középerős vagy erős növekedésű oltványokat ad. A myrobalánmagonc-alanyúakhoz viszonyítva korábban fordul termőre, fajlagos termőképessége jobb.

A háziszilva (Prunus domestica) egyes fajtáinak magvait külföldön elterjedten használják. Ivartalanul szaporított, Európában elterjedt szilvaalanyfajta a Brompton. A ráoltott nemes fajtákkal jól összefér, középerős vagy erős növekedésű oltványt ad. A kötött talajokat is elviseli.

A kökényszilva-(Prunus insititia)magoncok közül külföldön a St. Julien Hybride No2 fajtát forgalmazzák. Az ivartalanul szaporított St. Julien GF–655-2 jól összefér a szilvafajtákkal, középerős növekedésű oltványt ad. A Pixy a ringlókkal is jól összefér. A kisméretű (a myrobalánmagonc-alanyúakhoz viszonyítva fele magasságú) fák korán termőre fordulnak, de a fajlagos termésmennyiség az erősebb növekedésű alanyokénál nem nagyobb, a gyümölcsméret és beltartalom is gyengébb lehet.

Ültetési rendszer és faalak. Az árutermelő szilvaültetvényekben a széles soros ültetési rendszer terjedt el. Külföldön egyes koronaformák (váza, palmetta) használata esetén négyzetes kötésbe is ültetik a fákat.

A fák tenyészterület-igényét az alany és a nemes növekedési erélye, az ökológiai adottságok és az agrotechnika befolyásolja. A sor- és tőtávolság a kialakítandó koronaformától függ.

Hagyományos szilvaültetvényeinkben a fákat nagy térállásra, 8-10 m × 5-7 m telepítették, magas törzsön (120-140 cm) sudaras vagy kombinált koronát alakítottak ki. Az utóbbi két évtizedben telepített szilvaültetvényekre egységesen a 8×5 m-es térállás, a 100-120 cm magas törzs, tölcsér vagy kombinált koronaforma jellemző. A fajták igényeit figyelmen kívül hagyó művelési rendszer lassú termőre fordulást és viszonylag kis termésátlagot eredményezett (Szabó, 1992).

Áruültetvényekben, ipari célú termesztésnél és gépi betakarítás (vagy gépi és kézi betakarítás) esetén továbbra is javasolható a tölcsérkorona. A hagyományos sudaras vagy kombinált koronaformával szemben a korona belső részének jó fényellátása miatt egyöntetűbb a gyümölcsök minősége és érése. A gyümölcsök a rázás során kevésbé sérülnek. A fa végleges méretét befolyásoló tényezőktől függően 6×4 méterestől 8×5 méteres térállásig javasolható a fák elrendezése. A fák térállását, alakító és termőkori metszését befolyásoló fajtatulajdonságokat a 14.6. táblázatban foglaltuk össze.

14-6. táblázat - A szilvafajták termőfelület-szabályozással kapcsolatos tulajdonságai (Szabó és Dávid, 1990)

Fajta

Javasolt sor- és tőtávolság (mxm)

Az oldalelágazások növekedési meredeksége

Elágazási hajlam a nem termő korban

A korona sűrűsége a termőkorban

Cacanska rana

7×4

közepesen meredek

középerős

közepesen sűrű

Cacanaska lepotica

6×4

meredek

gyenge

ritka

Cacanska najbolja

7×4

meredek

erős

közepesen sűrű

Cacanska rodna

6×4

közepesen meredek

középerős

közepesen sűrű

Stanley

7×4

közepesen meredek

középerős

ritka

Bluefre

6×4

lapos

gyengeközéperős

ritka

Besztercei szilva

7×4

közepesen meredek

erős

sűrű

President

6×4

közepesen meredek

középerős

közepesen sűrű


Nyugat- és Dél-Európában a növekedést csökkentő beavatkozásokkal korábban termőre forduló, a területet jobban hasznosító ültetvényeket létesítenek. Olaszországban a növény növekedési erélyétől függően a következő térállásokat javasolják a szilva integrált termesztéséhez (Erso, 1993):

Koronaforma

Térállás a fa növekedési erélyétől függően (m × m)

erős

közepes

gyenge

Kombinált (késleltetett váza)

Palmetta sövény

6×6

4,7×3,5–4,0

6×4,5

4,5×3–3,5

5,5×3

4×2,5–3

Németországban karcsú orsó koronaformát alakítottak ki szilvafákból 4,5×2 m térállásban.

A kisebb méretű koronák előnye az ültetvény korábbi terméshozása, az élőmunka és a növényvédelem hatékonyságának növelése. A friss fogyasztásra telepített ültetvényekben a gazdaságosság és az integrált növényvédelem követelményeit figyelembe véve hazánkban is érdemes alkalmazni a fajta–alany kombi- náció igényeit figyelembe vevő térállásokat, és bevezetni az új koronaformákat.

Alakító metszés. A tölcsérkorona alakítása során kerülni kell a vázágak egy pontból történő és meredek indítását. Az eltelepített suhángot a törzsmagasság (90-110 cm) felett 7-8 rügyre vágjuk vissza (14.1. ábra). Május–június folyamán hajtásválogatást végzünk, 3-4 oldal- és 1 sudárhajtást hagyunk meg. Amennyiben a kihajtás gyenge volt és kevés hajtás képződött, a vázágak alapját adó hajtásokat a következő évi visszametszés után választjuk ki. A lehasadás veszélyének csökkentése érdekében alapvető feladat a törzs és a vázág elágazási szögének növelése az ághasadásra hajlamos szilvafajtáknál (Cacanska najbolja, Tuleu gras). Ezt a hajtások illetve vesszők kitámasztásával, lekötözésével vagy lehajlításával (különböző súlyokkal) érhetjük el. Az oldalvezérvesszőket ne külső, hanem belső állású rügyre metsszük vissza. Ennek hatására a visszavágott rész külső oldalán fejlődnek erős, kevésbé feltörő hajtások, melyek közül a legmegfelelőbbre a következő évi alakítás során visszametszünk.

14-1. ábra - A tölcsér korona kialakítása a szilván (Szabó Z.)

A tölcsér korona kialakítása a szilván (Szabó Z.)


Az oldalvezérvesszők visszametszésének mértéke növekedésüktől függ: gyenge növekedés esetén felére, erős növekedésnél kétharmadára. Egyes fajták (Bluefre, Cacanska lepotica) kevés és erős elágazást nevelnek. Ezeknél metszési beavatkozással javíthatjuk a korona szerkezetét (Szabó, 1992). Az elágazások számát gyarapíthatjuk az oldalvezérvesszők nyugalmi időszakban történő visszametszésével, illetve a nyári intenzív növekedés során (júniusban) a hajtások visszavágásával.

A szilvafajták egy része (például Cacanska najbolja) erős növekedés esetén sok másodrendű elágazást képez, amelyek felhasználhatók a gallérágak és a termőgallyak kineveléséhez.

A sudár dominanciája hozzájárul a vázágak kedvező irányú (nagyobb elágazási szögű) növekedéséhez. Ezért helyesebb a sudarat késleltetve, a 4-5. évben kivágni. Az eltávolítás idejét fánként mérlegeljük. Egyes esetekben a sudár oldalirányba kidőlve vázágként szerepel, ilyenkor meghagyható a koronában. A nevelés során meg kell akadályozni a sudár túlságos megerősödését, túl erős növekedésűvé válva ugyanis gyengíti a vázágak fejlődését. Kényszerű eltávolítása pedig nagy termőfelület-veszteséget jelent.

Az előzőekben leírt elvek nagy része valamennyi koronaforma alakítása során érvényes. A kisebb térállásra telepített fák termőre fordítását a metszés (különösen a visszametszés) mértékének csökkentésével és a vízszinteshez közeli vagy vízszintesre lekötéssel gyorsíthatjuk. A kezdeti nagyobb vesszősűrűség (és a megerősödött gallyak 2-3 évvel későbbi ritkítása) szintén kedvező a terméshozás szempontjából.

A koronaalakítás éveiben tevékenységünk célja az, hogy a fa minél korábban kitöltse a rendelkezésre álló teret. Ebben az időszakban fokozott jelentősége van a tápanyag- és vízgazdálkodásnak, hiszen ilyenkor alapozzuk meg a nagy termések hordozására és kinevelésére alkalmas koronát. A megfelelő ütemű koronanevelés következtében a fák már a harmadik-negyedik évben sok termést hozhatnak. A túl nagy berakódottság azonban akadályozza a koronanevelést (vázág- végek leívelődése), és szélsőséges esetben leállíthatja a növekedést.

A hajtások válogatását lehetőség szerint évenként két alkalommal végezzük. Májusban még kézzel, később metszőollóval távolítjuk el a konkurens, sűrítő, befelé növő és a vázágak törzshöz közeli részén növő hajtásokat.

Termőkori metszés. Koronaritkító illetve felügyeleti metszésből áll. A szilvafák nem igénylik az erős metszést, de az évenkénti felügyeleti koronaritkító metszésre szükség van. A metszés mértékét a fajta sajátosságainak, növekedési erélyének, a korona természetes habitusának, sűrűségének megfelelően állapítjuk meg. A Besztercei szilva fajtaköre középerős növekedésű, sűrű, zárt koronát nevel. A vesszők elágazású megfelelő. Itt a rendszeres, de mérsékelt ritkítómetszés, a beteg, törött ágak eltávolítása indokolt. Egyes szilvafajták (Stanley, Bluefre, Cacanska lepotica, President) hajlamosak a hosszú, elágazás nélküli vagy kevés elágazással rendelkező növekedésre. A termőgallyak szinte teljes hosszúságukban rövid termő nyársakkal rakódnak be, melyek évi növekménye csekély. E nyársak virágrügyképző képessége néhány év elteltével csökken. Az új termőnyársak alapját képező, megfelelő vegetatív növekedés eléréséhez a ritkító és a termőrész-ifjító metszés együttes alkalmazása adja a legjobb eredményt. A szilvafajták optimális (rendszeres) termőrész-képződéséhez 40-50 cm-es átlagos hajtásnövekedés szükséges minden évben.

Metszéskor csonkmentesen távolítsuk el az alanyból előtört gyökér- és tősarjakat is.

A csonthéjasok közül a szilva a legkevésbé érzékeny a metszés időpontjára. A nyugalmi időszakban bármikor végezhető, de kedvezőbb a rügyfakadás körüli időpont. A korai érésű fajtákat a termésbetakarítás után is metszhetjük.

Az integrált termesztésben nem javasolható az ültetvények metszésének hazánkban széles körűen alkalmazott módja, amikor is a fákat több évig metszetlenül hagyják, és a termőfelület méretét síkfalmetszővel korlátozzák. Ebben az esetben ugyanis a korona elsűrűsödése csökkenti a növényvédelem hatékonyságát, és nagy termésingadozással jár együtt. A gépi metszés akkor javasolható, ha kézi vagy pneumatikus ollókkal elvégezhető a fák korrekciós metszése.

A metszési sebeken különböző parazita gombák és baktériumok telepedhetnek meg, amelyek ágrákosodásokat okozhatnak. A sebzéseket a metszés után közvetlenül Cellcid, Fixpol vagy Vulneron Cs sebkezelő anyaggal gondosan kenjük le. A sebkezelések is hozzájárulnak az egészséges korona és termőfelület kialakításához illetve a fák termőképességének fenntartásához.

Vegyszeres növekedés- és termésszabályozás. A fák alakításának alapvető módja a téli és a nyári metszés. Egyes fajták (például Cacanska najbolja) erőteljes beavatkozás nélkül is nagy számban hoznak másodrendű elágazásokat. A gallérágak és a termőgallyazat kialakításánál ezek a megfelelő helyzetű elágazások felhasználhatók. Néhány gyengébb növekedésű fajtánál (például Bluefre, Cacanska lepotica) kevés, erős oldalelágazás képződik. A vesszők erős visszametszése helyett, illetve mellett az alakítás első két-három évében alkalmazható a benziladenin hatóanyagú Paturyl 10 WSC.

A szilva terméskötődését számos tényező befolyásolja. Az önmeddő (például Cacanska najbolja) és/vagy a gyenge termékenyülőképességű (például Olasz kék) fajták terméshozása a virágzáskori kedvezőtlen időjárás hatására igen alacsony lehet. A terméskötődésre kedvezően hatnak a virágzás idején kijuttatott auxinhatású vegyületek. A Nevirol 20 WP (N-1-naftil-ftalánsav Na-sója) kedvezően befolyásolja az önmeddő és öntermékenyülő fajták terméskötődését is (Dávid et al., 1990). Teljes virágzásban 0,5 kg Nevirolt (1000 liter vízben feloldva) célszerű egy hektárra kijuttatni.

Bórtartalmú permetezésekkel különösen a bórhiányos ültetvényekben érhető el látványos kötődésjavulás. A bór hatására felgyorsul a pollentömlő növekedése és rövidebb idő alatt jut el a petesejtig, így a megtermékenyülés esélye javul. Mind ősszel, még a levelek aktív állapotában, mind tavasszal, a virágzás idején kijuttathatók a bórtartalmú szerek. Hazai megfigyelések szerint szilván legeredményesebb volt a Damisol B (bórsav ammóniumsója) és a Damisol BB (bórsav ammóniumsója+borostyánkősav) szerek őszi kipermetezése (Dávid, Harangozó és Szabó, nem publikált).

Érés előtti hullás csökkenése érhető el Racine (naftilecetsav Na-sója) kezeléssel.

A terméskötődés csökkentésére a termőre fordulás kezdetén és termőkorban is szükség lehet. A gyenge növekedésű, korán termőre forduló és nagy termőképességű szilvafajták (Bluefre, Cacanska lepotica) termésberakódása már a 3-4. évben túlzott mértékű lehet. A nagy termés gyengébb talajon álló ültetvényekben és csapadékhiány esetén a fák növekedésének gyengüléséhez vagy leállásához vezet. A fa lassan (vagy sosem) alakítja ki a nagy termések kinevelésére alkalmas nagyságú és szerkezetű koronát.

Termőkorban a túlkötődés a vázágak hasadását is okozhatja (Cacanska najbolja, Tuleu gras), és rendszertelen terméshozást indukálhat (Besztercei szilva, Tuleu gras), valamint nagymértékben ronthatja a gyümölcs minőségét. A terméskezdemények ritkítása különösen friss piacra termelésnél és a nagy gyümölcsű fajták (Bluefre) esetében fontos.

A virágzást 4-5 héttel követően felmérhető a termésberakódás és a várható termés mértéke. Ebben az állapotban (15-20 mm-es átmérő) a terméskezdemények érzékenyen reagálnak a ritkítószerekre. Ha az ágkeresztmetszet négyzetcentiméterére jutó terméskezdemények száma a Stanley fajtánál meghaladja a 15-öt, a Bluefernél a 10-et, a túlterhelés elkerülése érdekében ritkítani kell (Dávid et al., 1990).

Az integrált termesztésben is engedélyezett NES ( =naftilecetsav) hatóanyag 10 ppm körüli töménységben hatásosan ritkítja a különböző szilvafajtákat. A kezelést a helyszínen fajtánként elvégzett előkísérletekkel lehet pontosítani.