Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

13.5. Növényvédelem

13.5. Növényvédelem

Betegségek. A kajszin két vírusbetegség fordul elő, a kajszihimlővírus [kórokozó: Plum pox (sharka) virus] és a csonthéjasok csíkos mozaikvírusa (Plum line pattern virus). A kajszihimlővírus főleg a levéltetvek szívogatásával terjed el, de a pollennel és ivartalan szaporítással is átvihető. A vírusmentes szaporítóanyag felhasználása mellett a folyamatos vektorátvitel megakadályozása is elengedhetetlen. A himlővírusra jellemző tünetek megjelennek a leveleken, gyümölcsön és a termés csonthéjú magján is. Az ilyen gyümölcs áruértéke erősen csökken. Hazai gyümölcsöseinkben ez a legelterjedtebb vírusbetegség (V. Németh, 1970).

A kajszi gutaütése mindenütt jelentkezik, és a legnagyobb mértékű fapusztulást okozza. Hazai kutatók érdeme a sokáig vitatott és igen ellentmondásosan magyarázott betegség okainak teljes körű bizonyítása (Klement és Rozsnyay, 1972; Rozsnyay és Klement, 1977). Egyértelműen bizonyított, hogy a gutaütés fertőzéses betegség és előidézésében elsősorban két kórokozónak van jelentősége: a Pseudomonas syringae baktériumnak és a Cytospora cincta gombának. Mindkét kórokozó rákosodást és elhalást vagy rákosodás nélküli hervadást okozhat. Együttes fertőzésük adja a legerősebb tüneteket.

A betegség ellen csak a komplex megelőző és következetesen végrehajtott védekezési rendszer lehet eredményes. Biztatóak az ellenállóság fokozásában a szilvatörzsű ültetvények, melyekben a tapasztalatok szerint csökken a betegség megjelenése, a fertőzések erőssége. A metszési idő helyes megválasztásával, a fertőzött részek azonnali eltávolításával, a megelőző kémiai védelemmel és a baktérium továbbélését elősegítő fűfélék irtásával érhetjük el a betegség visszaszorítását.

Eutipás rákosodás és elhalás (kórokozó: Eutypa armeniaca). A hazánkban is kimutatott sebparazita gomba gyakran társul a gutaütéses megbetegedéshez, kísérő kórokozóként, azzal hasonló tüneteket okozva.

A moníliás betegség (kórokozó: Monilinia fructigena) a többi csonthéjasnál gyakrabban, de a kajsziban virágzáskor csak az igen csapadékos időben okoz kárt hajtásszáradással, moníliás ágfertőzéssel. Az új fajták érzékenyebbek a fertőzésre. Gyümölcsmolyok okozta sebzéseken és mechanikai sérüléseken keresztül a lédús fajták fogékonyak a gyümölcsrothadásra, amelyen a betegség klasszikus tünetei, a vánkos penészek gyorsan megjelennek.

A kajszi sztigminás (klaszterospóriumos) betegsége (kórokozó: Stigmina carpophila) a hűvös, nedves tavaszokon korai erős levélfertőzést, illetve -hullást okozhat. A tünetek a gyümölcsre is átterjedhetnek. A sűrű ültetvényállomány fokozhatja a betegség gyorsabb terjedését, ami a szilvatörzsű fáknál gyakoribb. A fajták növekedési erélyéhez igazított sor- és tőtávolság előnyös a megelőzésben. Nem rendszeresen jelentkező betegség.

Kajszi gnomóniás levélfoltossága (kórokozó: Gnomonia erythrostoma). A legjelentősebb levélbetegség, mert aszkospórás fertőzéséből korán (májusban is) megjelenhetnek az erős fertőzési tünetek (lásd az 1995. évet), de leggyakrabban csak a csapadékos nyarakon alakul ki erős fertőzöttség, amiből a gyümölcsérés végére teljes lombhullás következhet be. Ez újabb hajtásnövekedést indíthat meg, a hajtás későn érik be és elfagyhat, csökken a virágrügyek száma. A kórokozó fertőzött leveleken telel át.

A kajszi megakladospóriumos betegsége (kórokozó: Megacladosporium carpophilum) a csapadékos évek kórokozója. Hazai termesztésben az előző két betegség elleni jó védelem mellett csak kevesebb kárt okoz.

A kajszi lisztharmata (kórokozó: Podosphaera tridactyla) az enyhe telek és a meleg, párás május–június után a leveleken jelentkezik és azok száradását, hullását okozza.

Kártevők. A barackmoly (Anarsia lineatella) kártételétől először hajtáshervadás, majd -száradás jön létre, mivel a fiatal áttelelő hernyók oda rágnak be. Később a nyári nemzedék hernyói már a gyümölcsökben fejlődnek és rágnak. Mivel veszélyes kártevő, a védekezés kötelező. Heves megyei vizsgálatokban (Jakab szóbeli közlése), amit országos megfigyelések is megerősítenek, kártétele az utóbbi években csökkent, mivel az áttelelő lárvák igen nagy része erősen parazitálódik és így a szex-feromonos megfigyelés alapján jól időzíthető a védekezés már az első nemzedék ellen, és ha az eredményes, a későbbi nemzedékeknél kisebb a veszély.

A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) a legjelentősebb rovarkártevő a kajsziban. Minden termőtájunkon elterjedt. Kártételében hasonlít a barackmolyhoz, de a hajtáskár ritkább, mert későbbi időszakban következik be, ekkor a hajtások már fejlettebbek. A gyümölcskártétel jellegzetesebb: erősen ürülékes, szenynyezett a gyümölcs belső része. Szex-feromoncsapdával jól előrejelezhető és megfigyelhető a rajzás, a védekezési időpontok ehhez igazíthatók. A fertőzött gyümölcs nem piacképes, sőt konzervgyári célra is alkalmatlan, ezért a védekezés ellene nélkülözhetetlen.

A sodrómolyok tavaszi nemzedékei jelentős kárt okozhatnak a kora tavaszi hajtásfejlődés kezdetén. Gyakran a fiatal termések megrágásával is jelentős kárt tehetnek.

A kéregmoly (Enarmonia formosana) az idős fák törzsében és vastagabb ágrészeiben pusztító kártevő. A gombás fertőzések terjesztésében is szerepe lehet. Gazdasági kártétele azzal csökkenhet, hogy a szilvatörzsű kajsziban kevésbé károsít, és azok egyedszámának növekedése révén valamint a szükséges fajtacsere miatt rövidebb életű ültetvényekben nem tud jelentős kártételt kifejteni. Terjedésének megakadályozására kerülni kell a mechanikai sérüléseket a törzsön és az ágakon.

Az akácpajzstetű (Eulecanium corni) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) kártétele is fokozódhat a száraz nyarak után, főként az ezekre a kártevőkre sokkal fogékonyabb szilvatörzsek kiterjedtebb alkalmazása miatt. A pajzstetűszívás nyomai a gyümölcsön is megjelenhetnek.

Gyomnövények. A kajszi igen érzékeny a herbicidekre, ezért az évelő gyomok irtását a telepítés előtt kell elvégezni. A fiatal telepítésekben csak az egyéves gyomok a meghatározók, mint például a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), az ugyancsak nagy termetű libatopfélék (Chenopodium spp.) és a keserűfűfélék (Polygonum spp.), vagy az újabban terjedő és szinte mindenütt nagy tömegben kelő parlagfű (Ambrosia elatior) és a több herbiciddel szemben is ellenállóságot mutató betyárkóró (Erigeron canadensis). Már az első évtől kezdődően rendszeresen irtsuk az egyéves egyszikű gyomokat, a kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli) és a muharokat (Digitaria spp., Setaria spp.)

Az évelő egyszikű gyomokon – mint köztesen – fennmarad a Pseudomonas syringae baktérium, így a fertőzése onnan megindulhat, a kedvező fertőzési körülmények között. Ezért a 3-4 éves kajszikultúrákban a szártarackos tarackbúza (Agropyron repens) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) sem tűrhető meg.

Az évelő kétszikű gyomok is megjelennek. Ilyen az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), kötöttebb talajokon a hamvas szeder (Rubus caesius). Homoktalajokon a selyemkóró megtelepedése is gyakori.

A védekezés sajátosságai. A vírusmentes oltvány elengedhetetlen követelmény a telepítéskor a sharka-vírus elleni védelem szempontjából.

A baktériumos és gombás ágelhalást, fapusztulást okozó kórokozók ellen a megelőző kezelésekre kell alapozni a kajszi éves növényvédelmi technológiáját.

A kémiai védelmet több fontos agrotechnikai elemmel egészítjük ki:

  • a fűrészt és a metszőollót naponta többször fertőtlenítsük hypóval vagy más fertőtlenítőszerrel;

  • a tünetek megjelenésekor azonnal vágjuk ki a fertőzött részeket az egészséges részig, és a beteg részeket égessük el;

  • a betegségre fogékony időszakban – ősztől tavaszig – állandóan legyen aktív növényvédő szeres bevonat – ionos réz – a fákon;

  • spontán termő évben az öntözés illetve a termésritkítás igen fontos a citospórás fogékonyság csökkentésére;

  • a sorokat, sorközöket elsősorban ugarműveléssel tartsuk gyommentesen. A fűfélék nem kívánatosak az ültetvényben, mivel a Pseudomonas baktériumok jó köztes élőhelyei.

A betegség ellen a lombhulláskori és a kora tavaszi rezes lemosó kezelés nagyon fontos. A réztartalmú készítmények közül erre a célra az ionos rezet nagy mennyiségben tartalmazó szerek a leghatékonyabbak (réz-hidroxid, bordóilé). Még egy kezelés szükséges lehet a fehér bimbós állapotig, amit az olcsóbb rézoxikloriddal vagy a megbízhatóbb készítményekkel végezzünk (Champion, Cuproxat stb.). Ezek a kezelések nemcsak a gutaütés elleni védelmet, de a moniliás, sztigminás és bizonyos szempontból a gnomónia elleni védelmet is szolgálják. Elhúzódó virágzásban szükség lehet egy, esetleg két kezelés a moniliás virágfertőzések megelőzésére. Erre a célra a kaptán, ditiokarbamát hatóanyagok mellett az iprodion, procimidon vinclozolin és a varasodás elleni szisztemikus szerek nagy része kis dózisban szintén megfelelő.

A kártevők fertőzöttségének felmérése alapján kell dönteni a rovarok elleni védekezés szükségességéről, időpontjáról és az alkalmazott szertípusokról.

Gyakori hiba a termesztésben, hogy félreértésből, esetenként helytelen szaktanácsból eredően tavasszal is alkalmazzák a DNOC-t. A virágrügyek duzzadása korán megindul. Ezek a virágrügyek a DNOC-tól erősen károsodhatnak, leperegnek, nem nyílnak ki, akár százszázalékos terméskiesés is előfordulhat. Tilos a DNOC tavaszi alkalmazása.

Kaliforniai pajzstetű, barackmoly és a sodrómolyok áttelelő nemzedékei ellen legjobb a virágzás utáni időszakban, a hajtásnövekedés kezdetén 1-2%-os finomított paraffin- vagy növényi olajat kombinálni valamelyik szerves foszforsavészterrel (dimetoát, metilparathion, metidation, esetleg valamelyik piretroid). Korai alkalmazásuk a hasznos szervezeteket megkíméli. Ugyanakkor olcsón és hatékonyan pusztítják a tavaszi kártevőegyüttes szinte minden tagját.

Ezt követően a gnomónia elleni kezelések a legfontosabbak. Ezt az időjárási és az aszkospóra-szóródási adatok valamint az előrejelző műszer segítségével 7-14 naponként ellenőrizzük. Növénykímélő szereket 2-3 alkalommal alkalmazunk (ditiokarbamát, kaptán, faltán diklofluanid, miklobutanil, hexakonazol, penkonazol). A felszívódó szisztemikus szereket (miklobutanil, hexakonazol, penkonazol stb.) az erősebb fertőzési időszakban lehetőség szerint kontakt szerekkel kombinálva alkalmazzuk.

A rügypattanás előtti időszakban végezzük el az alapgyomirtást. Leginkább 2-3 típusú szer együttes kijuttatása (diuron vagy klórbromuron, terbacil és esetleg MCPA szükséges). Jó hatású a pendimetalin és klórbromuron kombináció mint alapkezelőszer. A későbbiekben vadászó permetezéssel foltkezeléseket vagy sorkezeléseket végezhetünk glifozáttal, glufozinat-ammoniummal vagy a speciális egyszikűirtó szerek valamelyikével (fluazifop, quizalifop).

A nyári időszakban a szex-feromoncsapdák fogási eredményeinek értékelése alapján úgy kell a szereket megválasztani, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási időket betarthassuk. Elhúzódó kártevőrajzás esetén a hosszabb várakozási idejű, tartósabb hatású szereket részesítjük előnyben (például foszforsavészterek). A Bacillus Thuringiensis hatóanyagú készítmény inkább a barackmoly ellen hatásos, a keleti gyümölcsmoly leküzdésére kevésbé!

A piretroidok előnye a rövid várakozási időben rejlik, itt nincsenek annyira káros mellékhatások, mint más kultúrákban (például atkafelszaporodás). Az érési időszakban is megfelelő legyen a növény-egészségügyi állapot. Különösen vonatkozik ez a gnomónia elleni megelőző védekezésekre és a kaliforniai pajzstetűre. A gyümölcs moníliás fertőzése ellen a benomyl, a tiofanát-metil, a vinklozolin, az iprodion, a procimidon hatóanyagok eredményesen alkalmazhatók 1-2 alkalommal.

A szüret után a gyümölcsperzselési veszély elmúltával egy-két réz-oxikloridos vagy ditio-karbamátos kezeléssel (az időjárás függvényében) az őszi időszakig megfelelő növényvédelmi állapot tartható fenn.

A pajzstetvek második, esetleg harmadik nemzedékének rajzása esetén a gombaölő szer mellé rovarölő szert (piretroid, szerves foszforsavészter) is adjunk.

Az integrált termesztésben a természetes alapú növényihormon-készítmények is szóba jöhetnek (például NES) a termésritkításra. Nagyobb telepítésekben termésritkításra és érésgyorsításra az ethrel hatóanyag is használható. Az ethrellel a fajtához igazított dózis alkalmazásával is jó eredményt érhetünk el, főleg a rázógépes betakarítás elősegítésére. Amennyiben a rázógépes betakarítás előtt ethreles kezelés történt, a szüret befejezésekor alkalmazzunk ditiokarbamátos vagy réz-oxikloridos kezelést egy vagy két alkalommal. Erre a kezelésre az ethrel mellékhatásának ellensúlyozása miatt van szükség.

Gnomóniás fertőzésnél a lombhullás kezdetén levélfertőtlenítést végezhetünk benomyl hatóanyaggal. A lehullott fertőzött lombot kezelhetjük DNOC 1,2-2%-os oldatával vagy gyengébb fertőzésnél 5%-os karbamiddal, az áttelelő aszkuszok elpusztítására (Véghelyi, 1981).

Az első őszi fagy után vagy az erős lombhullás közben készítsük fel a fákat a téli baktériumos fertőzés ellen. A réz-hidroxidos, bordóileves kezelések hatékonyak, ilyenkor tapadásfokozóval még növelhetjük is a hatást.