Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

12. fejezet - 11. Birs

12. fejezet - 11. Birs

A birs a Pomoideae (almafélék) alcsaládjába tartozik, tudományos neve Cydonia oblonga Mill. Termesztett fajtáink ennek a fajnak a leszármazottai. A birs egyes szerzők szerint több mint négyezer éve ismert növény. Őshazája nagy valószínűség szerint Perzsia, Turkesztán, illetve a Kaukázus vidéke, ahol 600-700 méterrel a tengerszint felett is megtalálható. Nyéki (1990) szerint a közép-európai hegyvidékeken 1000 m tengerszint feletti magasságban is előfordul. Vadon inkább a folyók, tavak partján találkozhatunk vele, ritkábban a déli domboldalakon. Ma már az egész világon elterjedt. Megterem Skandináviától Dél-Afrikáig, Amerikától Ázsiáig.

Hazánkban is régóta termesztik, de jelentősége – más országokhoz hasonlóan – messze elmarad a többi gyümölcsfaj mögött. Főleg házikerti gyümölcs, de üzemi méretű ültetvények is találhatók. Szenci (1994) adatai szerint hazánkban 1980-ban 24 hektár árugyümölcsöst, 1991-ben pedig 107 hektárt tartottak nyilván. Becslések szerint évente 3-5 ezer tonna termést takarítunk be.

Nyersen ritkán fogyasztjuk, húsa kemény, íze fanyar, savanykás. Feldolgozva birssajt, kompót, zselé, cukorkatöltelék, gyümölcsíz és a nagyon kedvelt ivólé formájában kerül asztalunkra. A gyümölcsfeldolgozó ipar szívesen használja aromagazdagsága és magas pektintartalma miatt. Gyümölcse 7-13% cukrot, 1,5-3,5% pektint és 12-24 mg-% C-vitamint tartalmaz. P-vitamin-tartalma pedig eléri a 300 mg-% értéket.

11.1. Fajták

A birsfajtákkal kevés kutató foglalkozik érdemben, ezért részletes fajtaleírások alig találhatók. A fajtákat általában a termés alakja szerint különböztetjük meg. Ha a termés alma alakú [maliformis (Mill.) Schneid], akkor birsalmáról, ha körte alakú [pyriformis (Dierb.) F. Zinn], akkor birskörtéről beszélünk (Nyéki, 1990). A meghatározást nehezíti az is, hogy ugyanaz a fa egyik évben körte alakú, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket terem.

Ez a tény részben a kifejlett magvak számával függ össze, a kevés magvú gyümölcsök mindig megnyúltabbak. Az alakot és a méretet megváltoztathatja a gyümölcsberakódottság mértéke is. A termésberakódottság hatással van az érési időre is A keveset termő fákon a gyümölcs korábban érik. A virágzási idő meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a termő nyársakon képződő virágok lényegesen korábban nyílnak, mint a hosszú vesszők oldalrügyeiből származók. Az említettek mellett a fajták jellemzéséhez nélkülözhetetlen a növekedési sajátosságok és a hajtás, illetve a virág tulajdonságainak ismerete is.

A világon körülbelül 40-50 birsfajtát szaporítanak, de közülük is csak 10-15 fajta közismert. Hazánkban főleg a Bereczki és a Konstantinápolyi birs terjedt el, de sokfelé találkozhatunk tőlük eltérő változatokkal is, amelyek szelektálását, begyűjtését Brózik Sándor kezdte el. A begyűjtött változatok és a külföldről származó fajták fajta-összehasonlító vizsgálata Újfehértón és Siófokon történik. Mivel a birs legnagyobb részét a feldolgozóipar hanosítja a fajták kiválasztásánál fő szempont a gyümölcs aromagazdagsága, lehetőleg szabályos alakja és a kősejtek alacsony aránya.

A fajták részletes ismertetése előtt összefoglaljuk a hazai fajtavizsgálatok eddigi eredményeit.

A 11.1. táblázatban az újfehértói kísérletek adatai alapján bemutatjuk a külföldi fajták és hazai tájfajták gyümölcseinek főbb jellemzőit.

A 11.2. táblázatban az érési időt és a terméshozamot tüntettük fel.

11-1. táblázat - A birsfajták gyümölcseinek főbb jellemzői, Újfehértó, 1990--1993 (Szabó, új adat)

Faja

Gyümölcs Nagyságcsoport, %

tömege, g

hosszúsága, mm

szélessége, mm

75 mm felett

60–75 mm között

Angersi

Bereczki

Perbál 1

Dunabogdányi Mezőtúri

Konstantinápolyi Champion

Portugál

269

309

196

308

196

189

278

229

80

101

68

100

79

78

96

94

84

84

77

85

77

74

81

77

91

94

72

92

66

52

90

79

9

6

28

8

34

48

10

21


Megjegyzés: telepítés éve: 1981; alany: vadbirs; tenyészterület: 6×3 méter

11-2. táblázat - A birsfajták érési ideje és terméshozama, Újfehértó, 1990--1993 Szabó, új adat)

Fajta

Érésidő

Termés kg/fa

Törzskörméret egy cm-ére eső termés, kg

Angersi

Bereczki

Perbál 1

Dunabogdány Mezőtúri Konstantinápolyi Champion

Portugál

szept. közepe— vége

szeptember vége

szept. vége— okt. eleje

okt. eleje— közepe

október közepe

okt.közepe— vége

okt. közepe— vége

okt. közepe

137

63

166

229

219

166

196

167

1,08

0,58

1,07

1,33

1,33

0,98

1,14

1,14


Megjegyzés: telepítés éve: 1981; alany: vadbirs; tenyészterület: 6×3 m

A birs virágrügyeinek differenciálódása augusztus végén, szeptember elején kezdődik, teljes kifejlődésükhöz 6-7 hónap szükséges (Nyéki, 1990). Magános, nagy, fehér vagy rózsaszín virágai a vegyes rügyekből fejlődő hajtások csúcsán ülnek, mivel virágkocsányuk rövid. Virágzási idejük késői, április vége, május közepe, így a tavaszi fagyok ritkán tesznek kárt bennük. A hazánkban termesztett fajták és fajtajelöltek virágzási ideje gyakorlatilag fedi egymást, így a kölcsönös megporzásnak ez nem lehet akadálya.

A termesztésben lévő fajták termékenyülési viszonyairól eltérőek a vélemények. Ez valószínűleg azért van így, mert a megporzási kísérletek többsége valamilyen ok miatt nem sikerül. Újfehértón az elmúlt tíz évben csak néhány esetben hozott gyümölcsöt az izolált virág. Hazánkban a legtöbb keresztezést Maliga Pál végezte az 1951–54-es években. A hat fajtával végzett kölcsönös megporzási kísérletben összesen 2534 darab virágot porzott meg más fajta virágporával és mindössze 23 darab gyümölcsöt kapott (Maliga, 1966). Oláh Gábor a Siófoki Állami Gazdaság ültetvényében végzett vizsgálatokat 1990-ben: megfelelő eredményt csak az Anfersi birs mutatott.

Eddigi tapasztalataink szerint az egyedülálló Bereczki fák és a fajtiszta telepítések kevés termést hoznak. A több fajtából álló ültetvények viszont rendszeresen teremnek. Célszerű a fajtákat önmeddőnek tekinteni és 3-6 fajtát együtt, soronként váltva telepíteni. Megfigyeléseink szerint minél kisebb a fajták közötti távolság, annál jobb a terméshozamuk. A fajtakísérletekben lévő néhány perspektivikus fajta szabad termékenyülésének adatai is ezt bizonyítják (11.3. táblázat).

11-3. táblázat - A birsfajták ön- és szabad termékenyülése, Újfehértó (3 év átlaga)

Fajta

Öntermékenyülés, %

Szabad termékenyülés, %

Angersi

Bereczki

Konstantinápolyi

Champion

Mezőtúri

Perbál 1

Dunabogdány*

1

2

0

0

0

0

0

24

15

6

21

13

23

27


* = egy év adata

Bereczki birs. Világszerte ismert régi magyar fajta. Hazai elterjedését inkább áruminőségének, mint termőképességének köszönheti. Érési ideje középkorai, szeptember közepétől október elejéig szüretelhető, januárig fogysztható. Húsbarnulásra (taplósodás) hajlamos gyümölcse egyes években rövidebb ideig tárolható. A Helvécián végzett feldolgozási kísérletek adatai szerint kiváló minőségű befőttet és közepes minőségű rostos ivólevet adott. Áruértéke tetszetőssége miatt magas. Gyümölcse nagy (300-350 gramm), megnyúlt körte alakú vagy tojásdad, karcsú parás nyakkal. Felülete erősen molyhos, zsíros. Kocsánymélyedése nincs. Csészéje zárt, csészemélyedése széles, mély. Héjszíne éretten aranysárga, húsa fehéressárga, kemény, gyengén leves, illata erős. Íze édes-savas. Fája felfelé törő, erős növekedésű. Koronája széthajló félgömb. Nagy levelei megnyúltak, világoszöldek, a nyárslevelek feltűnően hosszúak, lecsüngők, hólyagosak.

A Bereczki birs a termőhely iránt igénytelen, csak a nagyon száraz, meszes talajokat nem szereti. Igen ellenálló, szárazságtűrő és télálló fajta.

Konstantinápolyi birs. Ismeretlen származású, az egész világon elterjedt, nagyon régi fajta. Hazánkban a Bereczki birs mellett a legnagyobb arányban termesztik. A fajta neve alatt változó alakú gyümölcsökkel találkozhatunk, ezért feltételezzük, hogy az elnevezés fajtakört takar, illetve más fajtákat is termesztenek e név alatt.

Szeptember végétől szüretelhető, ha gyümölcse nem reped fel, megfelelően tárolható december–januárig. Viszonylagos igénytelensége, korai termőre fordulása, megbízható terméshozama és jó feldolgozási minősége miatt terjedt el.

Gyümölcse középnagy (200-250 gramm), ritkán nagy. Alakja típusától függően változó. Általában szabálytalan alma vagy zömök körte alakú, teljes felületén bordázott, középen a legszélesebb. A gyümölcs erősen molyhos, zsíros tapintású. Csészéje zárt, igen mély, széles. Héja sárgászöld. Fehéressárga húsa félkemény, lédús, édes-savas, erősen illatos. Aszályos időben fejlődött gyümölcse fanyar lesz. Tárolás alatt taplósodásra hajlamos. Fája fiatal korban erős, később gyengébb növekedésű (4-5 méter magas). Koronája szétnyíló, félig felfelé törő. Középnagy levelei a kihajtás után ezüstösen molyhosak, később sötétzöld színűek lesznek. A talaj iránt a Bereczki birsnél igényesebb, télálló, szárazságtűrő fajta.

A legtöbb országban ezt a fajtát újabbakkal helyettesítik, nálunk is időszerű lenne leváltása, illetve szelektálással történő javítása.

Champion. A százhúsz éve ismert fajta Amerikából terjedt el. Hazánkban csak az utóbbi időben kezdték el szaporítását. Korábban csak fajtagyűjteményekben volt fellelhető. Korán termőre forduló, kiegyenlített hozamú fajta. Befőtt és ivólé készítésére kiválóan alkalmas. Középidőben, szeptember végén, október elején szüretelhető, decemberig fogyasztható. Gyümölcse a közepesnél nagyobb (250-350 gramm), zömök körte alakú, a csésze felé hirtelen keskenyedő, felül enyhén, alul középerősen bordás. Csészemélyedése tölcsér alakú, középmély, pereme erősen bordázott. Héja csaknem sima, molyhos, szedésre érett állapotában zöldessárga, éretten narancssárga. Húsa sárgásfehér, kemény, közepesen lédús, édes-savas, illatos. Jó minőségű gyümölcsében alig van kősejt. Fája középerős növekedésű, koronája félig felfelé törő, laza. A hosszú termő gallyak széthajlanak, a gyümölcsök így a szélveréstől károsodhatnak. Levelei nagyok, szélesek, csaknem kör alakúak, levéllemeze lehajló, hólyagos.

Igénytelen, de legjobban a termékeny, kötöttebb, nyirkos talajokat szereti. Eddigi tapasztalataink szerint a fagyot kevéssé bírja.

Angersi. Francia eredetű fajta. Hozzánk Ukrajnából került be, de elvétve a hazai kertekben is előfordul. A fajtakísérletekben és a Siófokon lévő üzemi ültetvényben igen korai termőre fordulásával, jó termőképességével, gyümölcseinek tetszetősségével tűnt ki. Korai érésű fajta, időben, szeptember közepén leszedve gyümölcshúsa nem barnul meg a feldolgozás alatt. Megkésett szedés esetén a húsa már a fán is megbarnulhat. Gyümölcse gömbölyű, középnagy (200-300 gramm), felülete közepesen bordázott. Héja aranysárga színű. Csészéje kicsi, csészemélyedése középmély. Kemény húsa sárgásfehér, közepesen leves, édes, illatos, alig kövecses. Fája gyenge növekedésű, koronája széthajló, ritka. Levelei hasonlóak a Championéhoz, de annál kisebbek, világosabbak.

Csak tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, levegős, meleg talajon termesszük.

Portugál birs. Régi, világszerte elterjedt fajta. Valószínűleg Portugáliából származik. Nálunk inkább fajtagyűjteményekben lelhető fel. Középidőben, szeptember végén, október elején szedhető, decemberig fogyasztható. Korán termőre fordul, rendszeresen terem. Közepes méretű (200-300 gramm) gyümölcse zömök körte alakú, felülete enyhén bordás. Héjszíne éretten sárgászöld. Húsa sárgásfehér, ropogós, édes-savas, aromás, enyhén fanyar. Kiváló minőségű ivólé készíthető belőle. Gyümölcse felrepedésre hajlamos, szélesebb körű bevezetése további vizsgálatokat igényel. Fája gyengébb növekedésű, koronája szétterülő. A talaj iránt igényes. Mérsékelten fagyálló és szárazságtűrő fajta.

Leskováci birs. Jugoszláviából származó, nálunk házikertekben ritkábban fellelhető fajta. Középidőben, szeptember végén, október első felében érik, decemberig, januárig fogyasztható. Korán fordul termőre, bőven és rendszeresen terem. Gyümölcse igen nagy (300-500 gramm), alakja változó, a tetszetős körteformától az almaalakig sokféle előfordul. Felülete bordás, alig molyhos, éretten zsíros tapintású. Csészéje zárt, széles, mély. Héja sárga színű. Húsa fehéressárga, gyengén leves, a magház körül erősen kövecses. A tárolás alatt taplósodik. A befőzés után húsa gyakorlatilag megtartja eredeti színét. Íze édes-savas, a Bereczki birsénél kevésbé aromás. Fája erős növekedésű. Széthajló koronája lapított gömb alakú. Levelei aprók, sötétzöldek. A termőhely iránt igénytelen, de a hűvösebb talajokat jobban kedveli. Termesztése főleg a konzervipar szempontjából lenne indokolt.

Dunabogdányi körte alakú. Brózik Sándor gyűjtötte be 1969-ben Dunabogdányból. A fajta szórványosan többfelé megtalálható az országban. Talán valamelyik külföldi fajtával azonos. Néhányan úgy vélik, ez a változat az igazi Bereczki birs.

Vizsgálataink szerint nem azonos az utóbbi évtizedekben Magyarországon elszaporított Bereczki birs fajtával. Érési ideje nagymértékben függ a berakódottságtól, lehet szeptember vége vagy október eleje. Zömök, körte alakú gyümölcse inkább középnagy (250-350 gramm), a közepén a legszélesebb, a csésze felé kúposan vagy domborúan keskenyedő. A héj színe sárgászöld, a gyümölcshús fehéressárga, édes-savas, erősen illatos, gyengén kövecses.

Az eddigi tapasztalatok szerint gyümölcse jól tárolható. Fája középerős növekedésű, koronája középsűrű, félig felálló. Levelei igen nagyok, szélesek, erősen hólyagosak, élénkzöldek. Virágai korán nyílnak, ennek ellenére termésbiztonsága kiváló. Igen ellenálló, szárazságtűrő fajta.

Mezőtúri birs. Anyafáját Brózik Sándor gyűjtötte be Mezőtúrról 1955-ben. Korán fordul termőre, termőképessége kiváló. Érési ideje kései, általában október közepén szüretelhető. Zöldessárga gyümölcse középnagy (200-230 gramm), szép, szabályos gömb alakú vagy kissé kúpos, alig bordázott. Csészemélyedése hengeres. Húsa szilárd, jó illatú és zamatú, alig kövecses. Jó befőtt- és kiváló ivólé-alapanyag. Fája középerős növekedésű. Koronája félig felfelé törő, ritka. Levelei tojásdadok, hegyesek, közepes méretűek. Levélnyele rövid. Pálhalevelei nagyok. A talaj iránt nem különösebben érzékeny.

*

Az ismertetett, részben államilag minősített, részben szaporításra engedélyezett illetve ismert fajták mellett a szortiment javítása érdekében fel szeretnénk hívni a figyelmet a következő begyűjtött változatokra.

Perbál 1 és Gönci birs. Egymáshoz közelálló tájfajták. A Perbál 1 csaknem fehér szirmú, a Gönci birs virága rózsaszín. Kisméretű (150-180 gramm), alma alakú, erősen bordás, aranysárga gyümölcseik korán érnek, nagyon illatosak. Idejében leszedve nagyon jó légyártási alapanyagot biztosítanak. Fájuk gyenge növekedésű, sűrű lombú, kis levelű. Kisméretű virágaik későn nyílnak. Jó termőképességű tájfajták.

3/32. Hazai szelekcióból származó tájfajta. A Portugál birséhez hasonló gyümölcsei későn érnek, fája azonban erősebb növekedésű, ritka koronájú. Termőképessége és termésbiztonsága jó, gyümölcse is eltartható.

3/20. A Mezőtúri birshez hasonló. Szintén kései érésű, jó termőképességű tájfajta. Közepes méretű gyümölcsei tojásdad vagy zömök körte alakúak. Színük zöldessárga, felületük csaknem sima, kocsányüregük mély. Fája középerős növekedésű. Koronája felfelé törő, laza, elég ritka.

*

A birstermesztés minőségének javítása érdekében indokoltnak látszik a legjobb román, jugoszláv, bolgár, orosz, olasz, német, francia fajták hazai kipróbálása is.