Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

10.6. Növényvédelem

10.6. Növényvédelem

Magyarországi viszonyok között a körte eredményes termesztését a füstösszárnyú körtelevélbolha (Cacopsylla pyri L.), a zöld almalevéltetű (Aphis pomi Deg.), a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus Comst.), a piros körtepajzstetű (Epidiaspis léperei Sign.), a levélbarkók (Phyllobius spp.), a bimbólikasztó ormányos (Anthonomus pomorum L.), az almamoly (Cydia pomonella L.), a körtemoly (Cydia pyrivora Dan.), a sodrómolyok, elsősorban az almailonca (Adoxophyes orana Tr.), a körtedarázs (Hoplocampa brevis KI.) veszélyeztetik. Ezenkívül még néhány más rovar- vagy atkafaj esetenkénti kártételével vagy legalábbis nagymérvű elszaporodásával, például körtelevél-gubacsszúnyogéval (Dasyneura pyri Bché) kell számolni. Viszonyaink között 60 olyan rovar- és atkafaj van, amelyek egyedei előfordulnak a körtén (Balás, 1963; Jenser, 1974; Balás és Sáringer, 1982).

A fajttulajdonságok együttesen érvényesülő hatása a kijuttatott rovar- és atkaölő szerek, az alkalmazott agrotechnikai eljárások, és a mellékhatásaik függvénye, hogy a számításba vehető ízeltlábúak közül melyek szaporodhatnak el káros mértékben, melyek ellen szükséges rendszeresen vagy esetenként védekezni (Bonnemaison és Missonier, 1956; Jenser, 1974; Burt, 1984).

A körtét károsító gombás betegségek közül rendszeres védelmet a körte venturiás (fuzikládiumos) varasodása (Venturia pirina Aderh.) ellen szükséges biztosítani (Véghelyi, 1984). Nem foglalkozunk ebben a fejezetben a baktériumos és vírusos betegségek okozóival. Azok kártételének elhárítását a telepítés előtti időre vonatkozó előírások betartása biztosíthatja.

A széles hatásspektrumú inszekticidek a körte kártevőinek többsége ellen megfelelőnek bizonyultak. Rendszeres, intenzív alkalmazásukat követően a körteültetvényekben előforduló fitofág fajok többségének egyedszáma minimálisra csökkent, kártételük megszűnt. Ugyanakkor a füstösszárnyú körtelevélbolha káros mértékben elszaporodott, az ültetvényeknek szinte egyedüli kártevőjévé vált (Jenser, 1968, 1988), ezért napjainkban a körte kártevői elleni védekezés elsősorban a füstösszárnyú körtelevélbolha kártételének elhárítását jelenti. Tömeges elszaporodását több tényező együttes hatása váltja ki. A széles hatásspektrumú inszekticidek a körteültetvényekben előforduló hasznos rovarokat is elpusztítják, azok újbóli betelepülését és fennmaradását megakadályozzák. Így a levélbolhák természetes ellenségeinek populációszabályozó tevékenysége nem érvényesülhet (Bonnemaison és Missonier, 1956; Jenser, 1968; Servin et al., 1974; Ohlendorf et al., 1991).

A körtelevélbolha-populációk az inszekticidekkel szemben viszonylag rövid idő alatt (2-3 év) ellenállóvá válnak (Harries és Burts, 1965; Tabashnik et al., 1990), ezért szaporodásuk mértékét inszekticidek alkalmazásával sok esetben nem lehet korlátozni. Inszekticidrezisztens populációk laboratóriumi vizsgálatokkal bizonyított hazai előfordulására vonatkozó adat nem áll rendelkezésünkre. Azonban az USA-ban végzett részletes vizsgálatok (Ohlendorf et al., 1991), valamint a hazai tapasztalatok egyaránt utalnak a foszforsavészter- és piretroidkészítményekkel szemben rezisztens populációk megjelenésére. Ez természetesen a körteültetvényekben alkalmazható inszekticidek kiválasztását is meghatározza és megnehezíti.

A nőstények tojásaikat a növekedésben lévő hajtások fiatal leveleire rakják, mert azok az első és a második stádiumban lévő lárvák fejlődéséhez is kedvező feltételeket biztosítanak. Az intenzív tápanyag-utánpótlás, elsősorban a nitrogénműtrágyák használata, egyes metszési eljárások valamint az öntözés eredményeként a körteültetvényekben a hajtások növekedése a nyár végéig folyamatos, és ezzel a füstösszárnyú körtelevélbolha tömeges szaporodásának egyik fontos feltétele valósul meg (Basky, 1978; Burts, 1984; Jenser, 1988).

E tényezők együttes hatásaként a füstösszárnyú körtelevélbolha káros mennyiségben szaporodik el a gyümölcsösökben, amelyekben intenzív tápanyag-utánpótlást végeznek, és a vegetációs időszak túlnyomó részében rendszeresen alkalmaznak széles hatásspektrumú inszekticideket. Tömeges elszaporodását elősegíti az a körülmény is, hogy a korán érő fajták miatt a kémiai védekezést a gyümölcsösök többségében legkésőbb augusztus közepétől szüneteltetni kell, és ilyenkor a nyár végi, őszi nemzedék egyedeinek szaporodását sem természetes ellenségei, sem az inszekticidek nem korlátozhatják (Atger és Lemoine, 1984; Burts, 1984; Jenser, 1990).

A körtefajták ellenálló képessége, illetve fogékonysága a füstösszárnyú körtelevélbolhával szemben eltérő. Többségük a szaporodása számára eltérő mértékben ugyan, de megfelelő feltételeket biztosít. A jelenleg termesztett fajták túlnyomó része ebbe a körbe tartozik. Üzemi gyümölcsösben közepesen fertőzöttnek bizonyult az Avranchesi jó Lujza, a Bosc kobak, a Hardenpont téli vajkörte, a Téli esperes, erősebben fertőződik a Papkörte és a legfogékonyabbnak bizonyult a Hardy vajkörte (Bognár és Buza, 1976). Kevés olyan fajta ismeretes, amelyen a füstösszárnyú körtelevélbolha csak mérsékelten szaporodik. Megfigyeléseink szerint erősen fertőzött környezetben is kártételmentes maradt a Kálmán-körte.

A körte integrált védelmének kialakítása – az előbbiekben ismertetetteknek megfelelően – napjainkban elsősorban a füstösszárnyú körtelevélbolha elleni környezetkímélő védekezés megoldását teszi szükségessé.

A jelenleg rendelkezésre álló rovarnövekedés-szabályozó készítmények, pl. a diflubenzuron (Dimilin) a körtelevélbolha tojásai valamint első stádiumban lévő lárvái ellen hatékonynak bizonyultak. Módszeres, jól időzített alkalmazásukkal a füstösszárnyú körtelevélbolha egyedszáma minimálisra csökkenthető. Ezt a készítményt első alkalommal a virágzás körüli időpontban célszerű kijuttatni, amikor a populáción belül a tojások és az első stádiumban lévő lárvák aránya a legmagasabb. A későbbiek folyamán júniusban, majd júliusban indokolt alkalmazása, ugyancsak a tojások és az első stádiumban lévő lárvák tömeges előfordulása idején.

Az amitráz hatóanyagú Mitac atkaölő szer a körtelevélbolha tojásait és első lárvastádiumban lévő lárváit szintén nagy hatásfokkal pusztítja. Részben a kémiai védekezés hatékonyságának fokozása, részben a füstösszárnyú körtelevélbolha-populációk diflubenzuron hatóanyagú készítményekkel szemben kialakuló rezisztenciájának megakadályozása érdekében fontos ezt a készítményt évenként egy vagy két alkalommal kijuttatni. Amennyiben más kártevő ellen nem szükséges védekezni, és a körtelevélbolha-népesség túlnyomó része érzékeny stádiumban van, például közvetlenül virágzás előtt, egymagában is hatásosan alkalmazható.

A diflubenzuron (Dimilin) és amitráz (Mitac) kombináció módszeres alkalmazásával a körtelevélbolha-populációk egyedszáma egy, legkésőbb két éven belül minimális szintre, a kártételiküszöb-érték alá csökkenthető.

Minden olyan agrotechnikai beavatkozás, ami a vízhajtások képződésének erőteljes mérséklését, annak elmaradását, a hajtásnövekedés leállását, a vegetatív és a generatív tevékenység egyensúlyának kialakulását vonja maga után, a füstösszárnyú körtelevélbolha-népesség szaporodása mértékének csökkentését eredményezi, és ezzel az integrált növényvédelem fontos elemét képezi (Burts, 1984; Jenser, 1990).

A füstösszárnyú körtelevélbolhának nagyszámú ragadozója van, amelyek közül a legjelentősebbnek a ragadozó poloskafajok (Anthocoris spp.) és a katicabogarak (Coccinellidae) bizonyultak (Herard, 1986; Severin et al., 1974). Amennyiben a körteültetvényben alkalmazott növényvédő szerek ezeket nem pusztítják el, betelepülésüket nem akadályozzák meg, a füstösszárnyú körtelevélbolha-népességek szaporodását kellő hatékonysággal korlátozhatják.

E kártevő ellen szelektív hatású inszekticidekre alapított eredményes védekezésnek hátrányos következménye, hogy a körteültetvényekben újból megjelennek az úgynevezett másodlagos vagy potenciális kártevők, azok a rovarok, amelyek korábban az ültetvényekben káros mértékben voltak jelen, de a széles hatásspektrumú inszekticidek alkalmazását követően egyedszámuk minimálisra csökkent, vagy teljesen eltűntek. Újból számolni kell az almamoly, a sodrómolyok, elsősorban az almailonca, a körtedarázs, a kaliforniai pajzstetű, a piros körtepajzstetű, a levéltetvek, a bimbólikasztó-ormányos, a levélbarkók kártételével. Csapadékos időjárás esetén rendkívül magas lehet például a körtelevél-gubacsszúnyog lárvái által fertőzött hajtások aránya (Jenser, 1990). E kártevő-fajok megjelenése az integrált növényvédelemmel szemben újabb követelményeket támaszt, további szelektív hatású készítmények bevonását teszi szükségessé, és több esetben nem kerülhető el a széles hatásspektrumú rovar- ölő szerek alkalmazása. Ez viszont az integrált növényvédelem kialakítását nehezíti.

Az almamoly kis egyedszámban a széles hatásspektrumú inszekticidek rendszeres alkalmazása esetén is előfordul a gyümölcsösökben. A szórvány és a házikerti gyümölcsösökből bármikor bevándorolhat az ültetvényekbe. A rovarnövekedés-szabályozó készítmények többsége, mint a diflubenzuron (Dimilin), fenoxikarb (Insegar), valamint a Bacillus thuringiensis-preparátumok megfelelő védelmet biztosítanak.

A sodrómolyok, elsősorban az almailonca, a környezetből gyakran vándorolnak be a körteültetvényekbe, ezért a védelem szükségességével állandóan számolni kell. A rovarnövekedés-szabályozó készítményeknek csak egy része bizonyult hatásosnak. A diflubenzuron hatóanyagú készítmények nem, ugyanakkor a fenoxikarb hatóanyagúak megfelelő védelmet biztosítanak. A Bacillus thuringiensis-készítmények ugyancsak jó eredménnyel alkalmazhatók.

A levéltetvek, elsősorban a zöld almalevéltetű gyakori tömeges előfordulását az is elősegíti, hogy az úgynevezett jól kezelt ültetvényekben a hajtásnövekedés a vegetációs időszak túlnyomó részében folyamatos. A szelektív hatású inszekticidek közül a pirimikarb hatóanyagú Pirimorral lehet védekezni. Az elmúlt években a pirimikarb hatástalannak bizonyult.

A kaliforniai pajzstetű a szelektív hatású inszekticidek alkalmazásának megszűnését követően rövid időn belül megjelenik, és a termés minőségét veszélyezteti. A szex-feromoncsapdákkal végzett vizsgálatok adatai szerint a széles hatásspektrumú inszekticidek alkalmazása ellenére is kis egyedszámban, többnyire a megfigyelési küszöbérték alatt, fennmarad a gyümölcsösökben, mivel a jelenleg rendelkezésre álló rovarnövekedés-szabályozó készítmények közül fejlődését csak a fenoxikarb zavarhatja meg. Tehát ahol különböző rovarnövekedés-szabályozó készítményeket alkalmaznak, ott újbóli megjelenésével feltétlenül számolni kell.

A körtedarázs (poloskaszagú körtedarázs) egyedszáma a szerves foszforsavészter-készítmények alkalmazását követően szintén minimálisra csökken. A rovarnövekedés-szabályozó szerek rendszeres alkalmazását követően néhány éven belül jelentős károkat okoz a körteültetvényekben. Természetes ellenségeinek száma igen alacsony, és azok is csak kis egyedszámban jelennek meg, ezért ebben az esetben csak a kémiai védekezés hatékonyságára lehet alapozni. Erre a célra is csak a széles hatásspektrumú készítmények jöhetnek számításba. Közvetlenül a virágzás előtt a már megjelent nőstények vagy közvetlenül a sziromhullás után, az aknázójáratukat készítő lárvák ellen szerves foszforsavészter-készítményekkel, pl. dimetoát vagy diklórfosz hatóanyagú inszekticidekkel lehet védekezni.

A körte kórokozói közül a körte ventúriás (fuzikládiumos) varasodása (Venturia pirina) okoz nagymérvű károkat, ami ellen rendszeres védekezés szükséges.

A termesztett gyümölcsfajok közül csak a körtén fordul elő. A fajták fogékonysága eltérő. Egyes fajták fogékonyságuk miatt kiszorultak a termesztésből vagy védelmük érdekében külön permetezéseket szükséges végezni. Rezisztens fajta a köztermesztésben még nincs. A védekezés szükségességének megítélésénél ezért a fogékonyság különböző mértékét célszerű figyelembe venni. Az ellenállóbb fajták közé tartozik a Bosc kobak, a Papkörte, a Serres Olivér. Fogékony fajta a Hardenpont téli vajkörte, a Diel vajkörte, a Téli esperes, a Nyári Kálmán, a Vilmos-körte. Különösen a Hardenpont téli vajkörte fertőzöttsége okoz súlyos gondokat. Ezért indokolt lehet nyár végén, ősz elején külön menetben permetezni (Véghelyi, 1984).

A körtevarasodás leküzdésére számos készítmény ajánlott. Mivel körtén – a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint – fitofág atka tömeges elszaporodása csak ritkán fordul elő, a ragadozó atkák védelmének is kisebb a jelentősége.

A védekezés gyakoriságának meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy tavasszal, az aszkospórák tömeges kiszóródásának idején rendszeresen szükséges permetezni, és csak nyáron érdemes a permetezések számát csökkenteni.

Varasodás esetén a kémiai védekezés időpontjának megállapítására, a levélfelület nedvessége időtartamának és a hőmérsékleti viszonyok regisztrálására és ezek egybevetésére, valamint az aszkospóra-szóródás időszakának és intenzitásának megállapítására alkalmas módszereket figyelembe kell venni (Véghelyi, 1974).

A kártevők elleni védekezés időpontjainak meghatározására szolgáló módszerek alkalmazásának jelentősége az integrált növényvédelem keretei között fokozódik. A szelektív hatású rovarnövekedés-szabályozó készítmények csak a rovarok egyes meghatározott csoportja vagy csoportjai ellen hatásosak, bizonyos mértékig fajspecifikusak, de ugyanakkor stádiumspecifikusak is. Hatékonyan csak meghatározott kártevők ellen, és azoknak csak bizonyos fejlődési stádiumaiban (tojás, első lárva stádium) alkalmazhatók.

A kaliforniai pajzstetű előfordulásának megállapítására várhatóan rövid időn belül kereskedelmi forgalomban is rendelkezésre áll megfelelő szexferomon.

A füstösszárnyú körtelevélbolha elleni védekezés időpontja a tojások és az első stádiumban lévő lárvák arányának felmérésére alapítható.

A körtedarázs (poloskaszagú körtedarázs) elleni védekezés szükségessége két időpontban határozható meg. Sárga színcsapdákkal közvetlenül a fehér bimbós állapot előtt a körtefákon előforduló nőstények mennyisége megállapítható (Jenser, 1971). A másik lehetőség a sziromhullás időpontjában a tojásból kikelt fiatal lárva által a bibe és a porzók közötti részeken készített, fekete vonalként jelentkező aknázójárat számbavétele. Tekintettel arra, hogy egy lárva 3-4 gyümölcsöt pusztít el, a virágok 20-25%-os fertőzöttsége gyakorlatilag totális kárt jelent (Nagy, 1960).

Az ültetvény növény-egészségügyi állapotának rendszeres figyelemmel kísérése a következő évi növényvédelmi feladatok meghatározásához alapvetően fontos adatokat szolgáltat.

Az integrált növényvédelem célkitűzései közé tartozik olyan növényvédő szerek alkalmazása, amelyek a kártevők egyedszámát a kártételi küszöbérték alatt tarthatják, ugyanakkor lehetővé teszik természetes ellenségeik megmaradását. Ennek a követelménynek elsősorban a szelektív hatású rovarnövekedés-szabályozó készítmények felelnek meg. Ezek azonban a kártevők egy részével szemben hatástalanok, és ezért kénytelenek vagyunk, legalábbis egyelőre, esetenként széles hatásspketrumú inszekticideket is alkalmazni, ami viszont az integrált növényvédelem lehetőségeit csökkenti.

A tél végi rügypattanás előtti permetezés a körte védelmének egyik kritikus pontja. A dinitro-orto-krezol (DNOC) hatóanyagú készítmény alkalmazásával széles körű védelem biztosítható. A füstösszárnyú körtelevélbolha elleni védekezésben évtizedeken keresztül alapvetően fontosnak bizonyult. Az áttelelt imágókat, lerakott tojásaikat igen nagy hatásfokkal pusztítja, ilyenkor az egész évi védekezés megalapozható. Ez a növényvédő szer a kaliforniai pajzstetű, a piros körtepajzstetű, a levéltetvek, a sodrómolyok továbbá bizonyos mértékig a fuzikládiumnak a vesszőben telelő micéliumával szemben is hatásos. Ugyanakkor a kártevők természetes ellenségeit is veszélyezteti. Több szerző véleménye szerint ebben az időszakban a ragadozó és parazitoid fajok egyedeinek többsége még nem hagyja el telelőhelyét vagy még a gyümölcsösön kívül tartózkodik. Amennyiben a füstösszárnyú körtelevélbolha, a kaliforniai pajzstetű, a piros körtepajzstetű egyedszáma nagy, kénytelenek vagyunk DNOC vagy hasonló jellegű készítményt alkalmazni. Az eddigi hazai tapasztalatok szerint az olyan körteültetvényekben, ahol a vegetációs időszakban szelektív hatású rovarölő szerekkel védekeznek, erre a tél végi permetezésre egyelőre továbbra is szükség van.

A rügyfakadás és a fehér bimbós állapot közötti időszakban, a rügyfakadástól kezdődően a varasodás, a levélbolha, a sodrómolyok, az araszolóhernyók, a levéltetvek elleni védekezésre kell számítani, ilyenkor lehet mérsékelni a körtedarázs kártételét is.

A varasodás elleni egész évi növényvédelem hatékonyságát az ebben az időszakban végzett permetezés alapvetően meghatározza.

A levélbolhák, a sodrómolyok, esetleg az araszolóhernyók elleni védekezés különösen akkor válhat szükségessé, ha a rügyfakadás előtti permetezés elmaradt. Figyelembe véve a vegetációs időszakban alkalmazott rovarnövekedés-szabályozó készítmények fajspecifikus hatását, a rendelkezésre álló készítmények választékát, ebben az időszakban kénytelenek vagyunk széles hatásspektrumú rovarölő szert választani, olyat, amely a körtelevélbolha, a körtedarázs, a levéltetvek, a sodrómolyok ellen megfelelő védelmet biztosít, ugyanakkor a kártevők természetes ellenségeit viszonylag kevéssé veszélyezteti. Ezeknek a követelményeknek elsősorban a rövid hatóidejű szerves foszforsavészter-készítmények, például a dimetoát (Bi 58 EC) hatóanyagú inszekticidek felelnek meg. Amennyiben csak a levélbolha ellen szükséges védekezni, úgy akkor a diflubenzuron vagy az amitráz hatóanyagú szelektív hatású készítmények is elegendőnek bizonyulnak.

A varasodás ellen az időszak kezdetén a réztartalmú fungicidek is, a fehérbimbós állapot kezdetétől viszont csak a szerves fungicidek ajánlottak.

A virágzás alatt a körte permetezése rendszerint nem indokolt. Ez csak akkor válhat szükségessé, ha ebben az időszakban hosszan elhúzódó csapadékos időjárási viszonyok uralkodnak, amelyek kedveznek a varasodásfertőzésnek.

Közvetlenül a sziromhullás után a körtedarázs, a körtelevélbolha, a levéltetvek ellen még eredményesen lehet védekezni. Ez különösen akkor indokolt, ha a virágzás előtt inszekticideket nem alkalmaztak. Amennyiben csak körtelevélbolha elleni védekezésre van szükség, elegendő a diflubenzuron vagy az amitráz alkalmazása. Ha más kártevők (a körtedarázs, a levéltetvek) ellen is védekezni kell, akkor a dimetoát alkalmazása előnyös.

A sziromhullást követő időszakban, gyakorlatilag május közepétől-végétől, a kártevők elleni védekezés időpontjait, az inszekticid megválasztását a körtelevélbolha, a kártevő molyok és a kaliforniai pajzstetű elleni védekezés követelményei határozzák meg. A körtelevélbolha ellen elsősorban tömeges tojásrakásuk és az első stádiumban lévő lárvák megjelenésének időszakában, a nyár folyamán két-három esetben kell permetezni. Erre a célra diflubenzuron-amitráz kombinációk ajánlottak. A diflubenzuron egyúttal az almamoly ellen is védelmet nyújt. Az almailonca tömeges megjelenése esetén viszont a fenoxikarbot célszerű kijuttatni, mivel az almailonca, az almamoly és részben a füstöszárnyú körtelevélbolha ellen is védelmet nyújt. A kaliforniai pajzstetű lárvái tömeges megjelenésének időpontjában a fenoxikarb biztosít megfelelő védelmet.

A varasodás ellen ebben az időszakban – az előrejelzés alapján meghatározott időpontokban – a rendelkezésre álló fungicidekkel szükséges védekezni.

A szüret előtti időszakban nehézséget jelent, hogy az integrált növényvédelem követelményeinek megfelelő rovarnövekedés-szabályozó készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási ideje hosszú. A szelektív hatású rovarölő szerek közül ezeknek a követelményeknek csak a Bacillus thuringiensis-preparátumok felelnek meg, amelyek az almamoly, az almailonca ellen ilyenkor is védelmet biztosítanak. Ha a füstösszárnyú körtelevélbolha egyedszáma nagy, kénytelenek vagyunk újból széles hatásspektrumú készítményeket választani, ami a kártevők természetes ellenségei számára jelent veszélyt, tehát ezt a megoldást kerülni kell. Többek között ezért szükséges a nyár folyamán a rovarnövekedés-szabályozó inszekticidekkel jól megválasztott időpontokban a füstösszárnyú körtelevélbolha egyedszámát minimális szinten tartani.

A piretroid hatóanyagú inszekticideket a körte védelmében nem célszerű igénybe venni. A gyorsan kialakuló inszekticidrezisztencia mellett a körtelevélbolha természetes ellenségeit olyan nagy mértékben pusztítja, hogy alkalmazását az esetenkénti rövid kedvező hatás után a kártevő tömeges elszaporodása követi.