Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

9.6. Betakarítás

9.6. Betakarítás

A szüreti tervvel, a termésbecsléssel, az érésmeghatározással és az almaszüret technológiai lebonyolításával kapcsolatban foglalunk össze ismereteket. A gyümölcsszüret így nem a termesztéstechnológia végső, hanem egyik kiemelkedő fontosságú közbülső állomása, amelynek időpontja és minősége döntő mértékben meghatározza a gyümölcs piaci értékét, az alma tárolhatóságát. Az almaszüret jelentőségét fokozza az a tény is, hogy ebben a technológiai szakaszban különösen nagy emberi és műszaki, technikai erőforrás felhasználása valósul meg, és ezért a szüret megfelelő előkészítése gondos szervezést, a munkaerő, a gépek, az eszközök és a göngyölegek beszerzése átgondolt tervezőmunkát igényel. A szüret olyan lebonyolítására törekedjünk, ami lehetővé teszi a jó minőségű, gazdaságosan értékesíthető alma szedését.

Ezért alapvető fontosságú a jól átgondolt szüreti terv. Elkészítésekor a tervezéshez felhasznált információink megalapozottak legyenek, ugyanakkor tervezőmunkánkban az esetleges kedvezőtlen időjárási viszonyok figyelembevételére is szükség van, mert azok nagymértékben hatnak a rendelkezésre álló emberi és műszaki, technikai erőforrások felhasználására.

A szüreti terv készítésekor a gördülő tervezés megvalósítására kell törekedni, ami azt jelenti, hogy az idő előrehaladtával egyre pontosabb tervet készítünk úgy, hogy közben folyamatosan szem előtt tartjuk, hogy milyen változások lehetségesek, és ezek mennyiben változtathatják meg az erőforrások felhasználását.

A tervezés során az egyik elsődleges kérdés, hogy mekkora termésmennyiségre számíthatunk. A termésmennyiség előrejelzését termésbecslésnek nevezzük. Módszerei időhorizontjuk – és ebből következően a becslés során felhasznált információk minősége és mennyisége – alapján különböztethetők meg egymástól.

A termésbecslésnek négy fő módszercsoportja ismeretes.

A vonal menti megszámolás lényege, hogy megállapítják a termő fák számát, majd azok mintegy 5%-ából mintát vesznek. A mintafákon az ültetvényre jellemző magasságban a négy égtáj szerint négy, 3-6 cm vastagságú termő ágat jelölnek ki, amelyeken megszámlálják a gyümölcsöket. Az így kapott számot elosztják néggyel és megszorozzák a hasonló ágak számával, hogy megkapják a fán levő gyümölcsök összes számát. A gyümölcsök száma alapján tapasztalati képletekkel számítható ki a termés várható mennyisége.

A termésbecslési eljárások másik csoportja a térbeli megszámolás, ami az ágrészeken található gyümölcsök megszámolása helyett a koronán belüli mintaterek elhatárolásával és az egyes mintaterekben található gyümölcsök számának meghatározásával ad becslést a várható termés mennyiségére vonatkozóan.

A vonal menti gyümölcssűrűség becslésén alapuló módszer a gyümölcsök egymástól való távolságának vizuális becslésén alapul. A módszer lényege, hogy 1-től 10-ig terjedő pontskálán megbecsüljük a gyümölcssűrűséget, majd becslést készítünk arról, hogy az adott fán a különböző gyümölcssűrűségek milyen gyakorisággal fordulnak elő, és mennyire teljes a vizsgált fa koronájának kialakulása. E három tényező alapján regressziós függvények alkalmazásával becslések készíthetők a várható termés mennyiségére vonatkozóan. A módszer előnye, hogy kellő gyakorlat mellett nagyon gyors. Viszonylagos hátránya, hogy regressziós becslések készítését teszi szükségessé. Napjainkban a táblázatkezelő programok és a személyi számítógépek tömeges elterjedésével a mezőgazdasági szaktanácsadók ilyen számításokat rövid idő alatt elvégezhetnek, ehhez a szükséges alapösszefüggéseket a szakirodalomban részletesen megtalálják.

A termésbecslési eljárások negyedik csoportja a felületi (térbeli) sűrűség becslésén alapszik. A becslés során az egy fán levő almák számát a gyümölcs sűrűségéből és a fa nagyságából határozzák meg. A gyümölcssűrűség kiszámításához Winter-féle számlálókeretet használnak, a fa nagyságát pedig a korona keresztmetszeti felületének meghatározásával állapítják meg.

Az alma szedési érettségének meghatározása. A nyári és őszi almák esetében a szedési érettség meghatározása nem jelent nehéz feladatot, mert ezek a gyümölcsök a szedést követően viszonylag rövid időn belül a fogyasztók asztalára kerülnek, és ezért az érzékszervi vizsgálatok elégségesek a legcélszerűbb szedési időpont kiválasztásához. A téli alma optimális szedési időpontjának meghatározása már lényegesen bonyolultabb feladat. Ennek során megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az alma utóérő gyümölcs, ezért olyan szüreti időpontot kell meghatároznunk, amely lehetővé teszi, hogy a leszedett alma több hónapos hűtőtárolást követően is a lehető legkisebb veszteséggel, fogyasztásra érett minőségben kerüljön értékesítésre.

A gyümölcs érése során az almában bonyolult, egymással szoros kölcsönhatásban álló élettani folyamatok láncolata játszódik le. A különböző érésmeghatározási módszerek azon alapulnak, hogy lehetőleg párhuzamosan több gyümölcsjellemző alapján kövessék nyomon a gyümölcsben végbemenő érési folyamatokat, és a vizsgált jellemzők segítségével nyújtsanak támpontot a legcélszerűbb szüreti időpont meghatározásához. A gyakorlatban azok a módszerek a legeredményesebbek, amelyek

  • szoros kapcsolatban állnak a gyümölcsben lejátszódó érési folyamatokkal;

  • lehetőleg lineárisak, azaz a kiválasztott gyümölcsminőség-jellemző kellő érzékenységgel tükrözi a gyümölcsben végbemenő élettani változásokat, továbbá a vizsgált jellemző meghatározása viszonylag egyszerű;

  • a különböző termőhelyeken és évjáratokban egymással összemérhetők.

Jelenleg nem rendelkezünk olyan szüretidő-meghatározási módszerrel, amely teljes biztonsággal alkalmazható lenne az optimális szüretidő meghatározására, ezért az egyes érésmeghatározási eljárások kombinációjára kell törekedni. A különböző mutatószámok között természetesen sztohasztikus kapcsolat van, ez azonban fajtánként más és más. Ebből következően a szedésidő meghatározása során a helyi tapasztalatoknak legalább olyan fontos szerepük van, mint az érésmeghatározási módszerek alkalmazásának. Az érésjelző módszereket a 9.22. táblázatban foglaltuk össze.

9-22. táblázat - Néhány érésjelző módszer jellemzése

Érésmeghatározási módszer

A módszer élettani alapja

Értékelése, alkalmazhatósága

A teljes virágzástól a szedésig eltelt napok száma*

A hazai időjárási viszonyok között a módszer csakis akkor alkalmazható, ha kellő információ áll rendelkezésre a fenofázisok során keletkező jelentősebb meteorológiai hatásokról (pl. csapadék, hőmérséklet és ezek eloszlása stb.)

T-stádiumot követő napok száma*

A kocsánykezdemény -kidudorodásának megszűnésétől, azaz a kocsány-mélyedés kialakulásának kezdetétől eltelt időtartam meghatározása

Ugyanaz, mint a virágzástól eltelt napok számánál

Kálium-jodidos keményítőtartalom-meghatározás empirikus skálák segítségével

Az érés során a keményítőtartalom egyszerűbb cukrokra bomlik

Gyors és egyszerű módszer, de önmagában nem teljesen megbízható

Vízoldható szárazanyagtartalom

Az érés során nő a vízoldható szárazanyagtartalom, amely elsősorban egyszerű cukrokból áll

Kevéssé megbízható, de egyszerű módszer, önmagában nem alkalmazható

Titrálható savtartalom

A gyümölcsben meglévő, addig só formájában jelenlévő savgyökök lebomlanak az érés folyamán

Egyszerű módszer, de kevéssé megbízható

Az etiléntartalom meghatározása

Az etiléntartalom a gyümölcsben végbemenő élettani folyamatok következtében az érés során emelkedik

Eszközigényes eljárás, amelynek alkalmazásáról még csak kevés hazai tapasztalat áll rendelkezésre

Aromaanyagok képződése

Az érés során az illat- és aromaanyagok mennyisége növekszik, majd a maximumérték elérése után csökken

Költséges mérőberendezéseket igénylő eljárás, ezért napjainkban és a belátható jövőben szélesebb körű elterjedése nem várható

A klimakterikus légzés vizsgálata

Az alma fejlődése során a széndioxidtermelés fokozatosan csökken, az érés kezdetétől emelkedik, majd a gyümölcs öregedésekor ismét csökken

A CO2 termelés meghatározása kissé nehézkes, a gyakorlatban a módszer csak más eljárásokkal együtt alkalmazható

Érésmeghatározási módszer

A módszer élettani alapja

Értékelése, alkalmazhatósága

Az almamagvak színezettsége

A magvak mérete, víztartalma és a maghéj színe alapján következtetések vonhatók le a gyümölcs állapotáról

A módszer hazai alkalmazásáról nincsenek érdemi tapasztalatok, de a megbízhatóságát kétségessé teszi, hogy hűvös időjárás esetén a magvak gyorsabban beérnek, mint maga a gyümölcs

A gyümölcshéj színe

Az érés során változnak a gyümölcs héjának színanyagai, illetve ezek egymáshoz viszonyított aránya

A színváltozás általában szigmoid görbe mentén megy végbe, ezért az érés későbbi stádiumában ez a mutató már kevéssé alkalmazható. A napfény mennyisége erőteljesen befolyásolja a színezettség mértékét

A gyümölcshús szilárdsága

Az érés folyamán csökken a gyümölcs pektintartalma és ezzel a sejtek mechanikai jellemzői megváltoznak

Az egyszerű gyümölcshúskeménység-mérő műsezrek (penetrométer) használatával kapott értékek viszony lag megbízhatók. Az igényesebb (folyási és roncsolási határt is mérő) mechanikai vizsgálatok költségesek és még csak kevés tapasztalattal rendelkezünk felhasználásuk lehetőségeiről a gyakorlatban

Cukor /sav arány

Az érés során a két mennyiség egymással ellentétes irányba változik: a cukortartalom nő, a savtartalom csökken

Gyakran alkalmazott érésmeghatározási eljárás

Thiault-index százalékértékben kifejezett cukortartalom és g/1 értékben megadott savtartalom tízszeresének összege

A gyümölcs légzése során rendelkezésre álló szubsztrá tumok összemennyiségét határozza meg

Külföldön viszonylag jól ismert mutatószám, hazai alkalmazásáról viszonylag kevés tapasztalat van

Streif-féle = index-sav-tartalom × keményítőpróba hússzilárdság

Az index három olyan minőségjellemzőt sűrít magába, amelyek alapján viszonylag jól közelíthető az alma érettsége, de az index alkalmazásáról még kevés a hazai tapasztalat

Érzékszervi jellemzők

Szubjektív, nehezen vethetők össze a különböző értékek


*Csak a szüreti idő előrejelzésére szolgálnak

A gyümölcsszüret megvalósítása. A gyümölcsszüret technológiájának megválasztása jelentős mértékben függ az ültetvény kialakításától (például sortávolság) valamint a rendelkezésre álló eszközöktől.

A szüret sikeres megvalósításában a megfelelően felkészített, körültekintően kiválasztott, hatékonyan motivált, fegyelmezett munkásoknak nagy szerepe van. A szedéshez alkalmazott dolgozók kiválasztása során érdemes arra törekedni, hogy csakis megfelelő fizikai erővel és szaktudással bíró munkásokat alkalmazzunk.

A szedők bérezésekor egyaránt figyelembe kell vennünk a mennyiségi és a minőségi szempontokat. Olyan kombinált bérezési rendszer kialakítására törekedjünk, amely a munkateljesítményt csak meghatározott minőség elérése esetén honorálja. A szedést végzők eligazításakor minden esetben hangsúlyoznunk kell, hogy munkájukat nemcsak a leszedett alma mennyisége, hanem a szedés minősége alapján is értékeljük.

Az almaszüret technológiai megoldásai egymástól nagymértékben különbözőek lehetnek. A főbb technológiai csoportokat a 9.23. táblázatban foglaltuk össze. A megfelelő szüreti technológia kialakítása minden esetben a helyi sajátosságok függvénye.

9-23. táblázat - A szüret főbb technológiai csoportjainak összefoglalása

Technológia

Előny

Hátrány

A szedést követő csomagolás, nem áruvá készítés a fa alatt

Legnagyobb mértékben ez a megoldás kíméli a gyümölcsöt, legkisebb anyagmozgatási igény, nincs szükség külön szedőgöngyölegre

Egyöntetű minőség érhető el, kis termelékenység az áruvá készítésre az időjárási tényezők is hatnak, a csomagolóeszközöket ki kell helyezni a fák alá

Tartályládás szüreti technológiák

A gyümölcs áruvá készítése központilag valósul meg, nagyobb szedési termelékenység és egyenletesebb minőség érhető el, tálcás és zsugorfóliás csomagolásra is lehetőség nyílik.

Tartályládák és anyagmozgatógépek használatának szükségessége

A tartályládák mozgatása emelővillás traktorral

Nincs szükség külön célgépre

Vontatott rakodó és szállítókocsi használata

A kombinált rakodó- és szállítókocsi használata a tartályládák mozgatásához csökkenti az erőgépigényt

Speciális gép beszerzését igényli

A sor közben rakodás darus kocsival

Nincs szükség külön rakodókra

Darus kocsi beszerzése, csak széles sortávú ültetvényben alkalmazható

A szedőkocsi használata

A szedés és anyagmozgatás együtt valósul meg, nagy munkateljesítmény, ergonómiai szempontból legcélszerűbb munkahelykialakítás

Különleges szedőkocsi beszerzése indokolt

Gyümölcskocsis anyagmozgató rendszer az üres és tele tartályládák továbbításához

Teljes mértékű összhang valósítható meg a göngyöleg ellátás és a szüret ütemezése között, kevés anyagmozgató munkára van szükség

Gyümölcskocsi beszerzése és erőgéplekötés indokolt