Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

9. fejezet - 8. Szüret, tárolás és értékesítés

9. fejezet - 8. Szüret, tárolás és értékesítés

8.1. Szüret

8.1.1. A gyümölcs fejlődése és érése

A szürethez vezető biológiai szakasz: a növekedés, a fejlődés, az érés illetve utóérés fajonként és fajtánként változik. Sem a biokémiai-élettani változások, sem az érés előtti illetve alatti növekedés nagysága nem egyforma. Míg az almatermésűekre az egyszerű szigmoid, a csonthéjasokra a kettős szigmoid növekedés jellemző. A sejtosztódási szakaszokat nagyrészt a citokininek, a megnyúlásit az auxinok szabályozzák. Érés előtt megnőnek a sejtek közötti járatok, a vakuolumok, ami méréseink szerint oda vezet, hogy pl. a Jonathan alma nagysága (tömege) hazánkban sokévi átlagban szeptember 5. és 25. között napi 1%-kal gyarapodik. Többek között ez a tény (kb. 5–6 t/ha terméstöbblet) sem indokolja a szüret korai megkezdését. Ezenkívül a korábban szedett gyümölcsöknek még nem alakul ki a megfelelő alap- és fedőszíne. (Almatermesztésben ahhoz, hogy a zöldből pirosra változzon a héj színe, jó hatásúak a rendszerint később jelentkező hidegebb éjszakák is.)

Érés előtt változnak meg a szénhidrátok (cellulóz, pektin) is, többek között a pektinmetilészteráz vagy a poligalakturonáz enzimek közreműködésével.

A keményítő fogy, a cukrok felszaporodnak, megváltozik a sav mennyisége, ennek következtében a cukor/sav arány is. (Ez utóbbi némelyik gyümölcsre nagyon jellemző lehet. Almánál érésjelző mutatóként is használják.)

A hazai gyümölcsökkel kapcsolatban sokszor emlegetett aroma és illóanyagok (alkoholok, észterek, aldehidek stb.) ebben a szakaszban kezdenek kialakulni. Gáz-kromatográfiás analitikával ma már több mint százféle nagyon fontos, ún. ,,finom” anyagot tudunk kimutatni a gyümölcsökből (almára lásd Molnár–Perl et. al., 1994). Fontos a víz és az ásványi anyagok megváltozása is.

Szüretszervezés szempontjából rendkívül jelentős a termésérés előtti hullás mértékének ismerete.

Egyes gyümölcsökben az érés kezdetével felgyorsul az egyik legfontosabb szabályozó hormon, az etilén termelődése is.

Az érés szabályozása – az elmondottak alapján – kettős. Szabályozza egyrészt a természet (ökológiai adottságok, talajféleségek, földrajzi kitettség és fekvés, meteorológiai tényezők: hőmérséklet, páratartalom, csapadék, napfény), másrészt az ember, a fajta, az alany, a koronaforma, a tenyészterület, a termesztéstechnológia (pl. az agrotechnika, a növényvédelem) célszerű megválasztásával. Az a termesztő számíthat nagyobb sikerre, aki tevékenysége során ismeri az érést módosító tényezőket, sőt tudatosan együtt dolgozik velük. Így munkája gyümölcsét a szó szoros értelmében sem korán, sem későn nem takarítja be.

A korai szüret hátránya még a nem jó íz (illat, aroma), a ráncosodás, a súlyveszteség, a héjbarnulások. A késői szüret hátránya a nagyobb veszteség, a rövidebb tárolhatóság, a több héjbarnulás, a nagyobb mértékű hullás stb.

Ha megkésünk a szürettel, a gyümölcs már a fán az öregedés folyamatába kerül. Ennek főbb jelei: puhulás, kásásság, zamatvesztés, héj- és húsbarnulás, ráncosodás, töppedés, légzésváltozás, szöveti szétesések, s végül a teljes pusztulás, amelyet mikroorganizmusok is okozhatnak. Fontos tudnunk, hogy a leszedett gyümölcs a környezetével csak a héjon keresztül végbemenő gázcsere által van kapcsolatban. Ezt a tényt az öregedési folyamatok csökkentésére megvalósítandó tárolás technológiájának megválasztásához feltétlenül vegyük figyelembe. De számoljunk az öregedés enzimológiai okaival is, pl. az aszkorbinsav-oxidáz nagy aktivitásával.

Az elmondottak alapján könnyű belátni, hogy az érés lényegében a szüret ,,előélete”. Valamennyi betakarítási mozzanatnak összefüggésben kell lennie a gyümölcs érettségével, hiszen a folyamat erre épül (8.1. ábra, 8.1., 8.2., 8.3. táblázat). Többek között ezért is nagy jelentőségűek az érést meghatározó módszerek illetve az érés időpontjának ismerete.

8-1. ábra - Friss fogyasztású és ipari őszibarack, illetve nektarin-fajták érési ideje (irodalmi közlések alapján)

Friss fogyasztású és ipari őszibarack, illetve nektarin-fajták érési ideje (irodalmi közlések alapján)


8-1. táblázat - A Kaliforniában termesztett őszibarackfajták érésének és szállításának ideje (Sass, 1993)

Fajta

Érés, szállítási hét

Gold Crest

május 1. -május 3.

Sierra Crest

május 2.-május 4.

May Crest, Queen Crest

május 3.-június 1.

Ray Crest, Spring Crest

május 4.-június 2.

Spring Lady

június l.-június 3.

Gém Free, Kern Sun

június 2.-június 4.

June Lady, Flavor Crest, Dávid Sun, Summer Crest

június 2.-júónius 4.

Red Top

június 4.-július 2.

Elegant Lady, Fiamé Crest

július 2.-július 4.

Fire Red, Summer Lady, Fay Elberta

augusztus 1. -augusztus 3.

O' Henry

augusztus 1. -augusztus 3.

Fair Time

szeptember 2.-szeptember 4.


8-2. táblázat - A Kaliforniában termesztett nektarinfajták érésének és szállításának ideje (Sass, 1993)

Fajta

Érés, szállítási hét

Mayfire

május 1. -május 3.

Early Diamond, Early My, May Glo

május 4.-június 2.

May Grand, May Diamond

június l.-június 3.

Miké Grand

június 2.-június 4.

Sun Diamond, Firebrite, Summer Diamond, Moon Grand, Early Sun Grand, Spring Red

június S.-július 1.

Red Diamond

június 4.-július 2.

Flavortop

július 1. -július 3.

Summer Grand

július 2.-július 4.

Fantasia, July Red

július 3.-augusztus 1.

Royal Giant

augusztus 1. -augusztus 3.

Flaming Red, Fiamé Kist

augusztus 2. -augusztus 4.

Fairlane, Scarlet Red

augusztus 3.-szeptember 1.

August Red

szeptember 1. -szeptember 3.

September Red

szeptember 3.-október 1.


8-3. táblázat - A Kaliforniában termesztett szilvafajták érésének és szállításának ideje (Sass, 1993)

Fajta

Érés, szállítási hét

Red Beaut, Durado

május 4.-június 2.

Royal Garnet

június 2.-június 4.

Black Beaut, Santa Rosa, Frontier

június S.-július 1.

Queen Rosa, Black Amber, Wickson, El Dorado July Santa Rosa, July Red

július 1. -július 3.

Queen Ann, Nubiana, Laroda, Black June, Fortune

július 2.-július 4.

Simka, Catalina, Grand Rosa,

július 3.-augusztus 1.

Laté Santa Rosa, Kelsey, Friar,

július 4.-augusztus 2.

Fresh Prunes, Freedom, Royal Diamond,

augusztus 1. -augusztus 3.

Casselman

augusztus 3.-szeptember 1.

Black Knight

augusztus 4.-szeptember 2.

Angelo, King Dávid, Howard Sun

szeptember 1. -szeptember 3.

Roysum

szeptember 3.-október 3.


8.1.2. A szüreti időpont meghatározása

Napjainkban már több mint félszáz érés-meghatározó eljárásról tudunk. [Az alma optimális szüretidejéről évente európai konferenciát is tartanak. Ezek munkájáról és a legújabb módszerek kísérleteiről részletesebben lásd Sass (1986, 1993, 1994) munkáit.]

Az érést jelző módszereket három nagyobb csoportba osztjuk:

a) Környezeti és egyéb tényezők figyelembe vétele

  • naptári időpont,

  • a virágzástól a szüretig eltelt napok száma,

  • hőmérsékletösszeg-számítás,

  • A T-stádium megfigyelése,

  • egyéb fenológiai tényezők;

b) Kémiai úton illetve eszközökkel mérhető

  • oldható szárazanyag,

  • savtartalom,

  • cukortartalom,

  • cukor/sav arány,

  • keményítőtartalom,

  • enzimaktivitás,

  • nitrogéntartalom,

  • etilénképződés,

  • aromaanyagok,

  • oldható pektin,

  • klorofilltartalom,

  • légzésintenzitás;

c) Fizikai változások alapján

  • keménység,

  • szín (alap és fedő),

  • gyümölcshús színe,

  • elektromos ellenálló képesség,

  • magok száma,

  • lenticella-parásodás,

  • gyümölcslé-viszkozitás,

  • gyümölcsnagyság,

  • gyümölcsalak,

  • gyümölcsfelszín,

  • fényelnyelő képesség,

  • sejtmembrán-áteresztő képesség,

  • ionkiáramlási sebesség.

Egyetlen módszer sem jelenthet önmagában elfogadható eredményt. A gyakorlat azt mutatja, hogy az érésjelzéshez több módszert kell figyelnünk egy időben. Ezenkívül nagyon döntő a helyi megfigyelés és tapasztalat.

8.1.3. Termésbecslés és szüreti előkészület

A szüret több, mint a termés leszedése, mert magában foglalja az előkészületeket és a beszállítást is. Ezenkívül vannak általános szüretelési tennivalók és különleges – egy-egy fajra vagy fajtára vonatkozó – feladatok is.

Az előkészületekhez tartozik a többszöri helyszíni szemle (esetleges kémiai vagy fizikai vizsgálatok), hogy valójában mikor is foghatunk a termés leszedéséhez. Vigyázzunk, mert a fán általában nem egyszerre érik a gyümölcs. Nem csak a korona részei, hanem még az égtájak szerint is erős különbségeket észlelhetünk. Nagyon fontos a fajtára jellemző szín, íz és nagyság ismerete.

Az érés idején többször becsüljük meg jól a termés mennyiségét, mert a göngyölegek beszerzéséhez és az értékesítéshez elengedhetetlenül fontos ez is.

A szüret előtt 2-3 héttel esedékes termésbecslésnek számos módszere ismert. Alapozhatjuk a mintafák teljes leszedésére vagy arra is, amikor csak a korona egy részéről szedünk mintákat. Mindkét esetben következtetnünk kell a hektáronkénti számra, mert végül is ezeknek a szüretideji átlagtömeggel történő szorzata adja meg a várható termésmennyiséget.

Mivel a leendő termés határozza meg legjobban a szükséges létszámot, a szedőeszközök illetve göngyölegek mennyiségét, továbbá a szállítás nagyságát; nagyon fontos, hogy a termésbecslést a lehető legkisebb hibával hajtsuk végre. Mindenesetre alkalmazzuk a véletlen minta szabályát, a táblánkénti és fajtánkénti átlós bejárást, az azonos elbírálást, a felmérők megbízhatóságát stb. Az eredmény szempontjából fontos, hogy az egész terület minimum 5%-át vonjuk be a felmérésbe.

A piaci terv kialakításához az is jelentős, hogy a termésbecslés ne csak a mennyiségre, hanem a minőségre is terjedjen ki, mert ennek alapján lehet szerződéseket változtatni vagy a beütemezett költségtervet módosítani. Ez annál is inkább fontos, mert a szüreti tervet fajtákra és táblákra is le kell bontani.

A szüreti terv (s most értelemszerűen a nagyobb üzemekre gondolunk) munkaerő-, göngyöleg-, értékesítési, szedőeszköz-, erő- és munkagép-, osztályozás- és csomagolás-, valamint bizonylati tervet tartalmaz. Ezekben meg kell még határozni többek között a belföldi felhasználásra, a friss fogyasztásra, exportra, saját feldolgozásra, ipari feldolgozásra, tárolásra eső arányt; a saját és idegen szedők, rakodók, kiszolgálók, osztályozók, csomagolók, értékesítők létszámát; a rekeszek, a ládák, a rakodólapok, a szedőedények, a szedőállványok, a rakodógépek, a traktorok, a pótkocsik, a szállítógépek számát; a létesítmények, az osztályozó, a csomagoló, az anyagmozgató géprendszerek műszaktervét, valamint a betárolás tervét. A bizonylati terv elsősorban a szedők minősítésének, elszámoltatásának módszerét, az árukísérő bizonylatok kezelésének és igazolásának, a dokumentálásnak és az ellenőrzésnek a rendszerét tartalmazza.

8.1.4. A szedés általános szempontjai

A szedés nagy szakértelmet és fegyelmet kívánó munka. A jövő évi termés egy részét tönkretehetjük, ha ,,leszaggatjuk” a termőrészeket, vagy ha alattunk lehasad az ág. (Letörhetünk gallyakat földről is, ha azok alig elérhetőek.)

A szedés megkönnyítésére kézi és gépi mozgatású emelvényeket használhatunk. Alacsony zsámolyok, közepes nagyságú szedőasztalok, létrák vagy a nagyobb fákhoz magas (3-4 m-es) létrák a legjobbak. ezek használatakor ügyeljünk a balesetveszélyre!

A szedés közbeni nyomódásokat, zúzódásokat csökkenthetjük, ha a szedéshez alul üríthető fólia- vagy textilanyagú vödröket használunk. (A szedőedényeket merevségük, ürítésük és rögzítésük szerint különböztethetjük meg.) Ügyeljünk arra, hogy az üres szedőedényt mindig megfelelően erős ág- vagy gallyrészre akasszuk, ellenkező esetben leeshet a földre, s a minőségi veszteségen kívül még balesetet is okozhat. Külföldön terjedőben van a testre függeszthető szedőedény használata. (Különösen az USA-ban és Olaszországban általános, de ehhez megfelelő teherbírású szedőmunkások kellenek.)

A szedési teljesítmény nagyon sok mindentől függ. Fontos szabály, hogy egy fáról 2-3 személynél több ne szedjen egyszerre, a szedést mindig alulról és kívülről kezdjük, befelé és felfelé haladjunk.

A leszedett gyümölcsöt minél előbb szállítsuk hűvös vagy hűthető helyre. A szállítóeszköz olyan legyen, hogy a lehető legjobban kímélje a gyümölcsöt az erőteljesebb rázkódásoktól.

A szedésre ható tényezők. Elsőként említhető a bérezés, amelynek során kamatoztatni lehet a szorgalmat és az egyéni adottságokat. Ezt követheti a termésátlaghoz igazodó szervezés, amelynek során fontos a szedési mód megválasztása és a szedőcsoportok összeállítása. Harmadsorban jöhetnek a növények jellemzői: a koronaméret, a fa magassága, a sűrűség, a berakódottság, a művelési és ültetési rendszer. Hasonlóan fontosak a gyümölcs jellemzői, mint a méret, a tömeg, az érettségi állapot, a kocsányhossz, a szakítóerő. Az egyéb tényezőkhöz tartozik az időjárás, az ültetvények művelési állapota és a kapcsolódó szolgáltatások színvonala.

Kézi szedés. A kézi szedés teljes, részleges (többmenetes) vagy válogatva szedés lehet. Külföldön előnybe helyezik a többmenetes szedést. A Golden Delicioust pl. több országban négyszer is szedik, hogy nagyobb arányt érjenek el az ún. nagy gyümölcsök vonatkozásában. A színes fajtákat a jobb beszíneződ és érdekében szedik többször. A Magyarországon bevált ,,körszedés” tulajdonképpen a válogatva szedés egyik változata, amikor a színességen kívül a nagyságot is figyelembe veszik (pl. 50–70%-ban beszínesedett, 70 mm-es gyümölcs).

Az ún. járva szedések (görgős kocsival vagy szedőkocsival) nálunk nem terjedtek el. Elterjedt viszont a kihelyezett tartályládás szedés, mert azzal növelhető a szüreti teljesítmény, a szedőnek minimális erőkifejtésbe kerül a göngyölegmozgatás, s végül ez a rendszer kevesebb gyümölcssérüléssel jár. Hátrányára írható a rakodógépigény és az a tény, hogy az üres ládák szüret előtti sorokba juttatása általában nehézkes (8.4., 8.5. táblázat). (Nehéz kiszámítani, hogy pontosan mennyit kell kihelyezni a sorokba.)

8-4. táblázat - A mechanikai károsodások valószínű forrása McIntosh alma tartályládás szüretelése és tárolása során (Blanpied, 1974)

Munkaműveletek

A sérülés átmérője

Héjátszúró-dások,

6,4–12,7

12,7 mm felett

Szüret, szállítás, tárolás (%)

83

98

53

Vizes ürítés (%)

1

0

12

Mosás, szárítás (%)

13

0

35

Osztályozás, rakatolás (%)

3

2

0

Összesen (%)

100

100

100


8-5. táblázat - Rosszul irányított illetve ellenőrzött szedőcsapat sérüléseket okozó munkája (Blanpied, 1974)

Mechanikai károsodás

100 db Mclntosh almán

Szedő

A

B

C

D

6,4–12,7 mm átmérőjű sérülés (db)

896

674

490

268

12,7–19,2 mm átmérőjű sérülés (db)

37

66

11

17

19,2 mm átmérőn felüli sérülés (db)

3

3

2

2

Héjátszúródások (db)

11

12

7

9

Összesen (db)

947

755

510

296


Gépi szüret. A gépi szüret elsősorban nem az almatermésű fajoknál terjedt el, bár sok kísérletet végeztek e vonatkozásban a világon.

A törzsrázó Kilby önjáró, ernyőrendszere kétrészes, gyűjtőrendszere tisztítóval ellátott, teljesítménye 3-4 kiszolgálóval 35–60 fa/óra, rázható törzsvastagság maximum 35–40 cm.

A Schaumann vontatott rázógép 7 kiszolgálóval, gépi és kézi ernyőrendszerrel, tisztítóval ellátott gyűjtőrendszerrel működik. A rázható ágvastagság maximum 27 cm, teljesítménye 35–45 fa/óra.

Ilyen nagy teljesítményű gépek használatakor elengedhetetlen a folyamatos kihasználtságra való törekvés, a jó szervezettség. Nagyon fontos a göngyölegellátás, a kapcsolódó gépek mennyisége és jó munkája ugyanúgy, mint a nagy termésátlag, illetve a közeli megbízható szervíz. A rázógépekkel szemben a következő követelményeket támasztjuk: a lehető legjobb termésleválasztás, nagy növénykímélés, nagy területteljesítmény, károsodás és veszteségmentes termésfelfogás. A fa rázásakor fontos, hogy a fák koronája ne érjen össze, a törzsmagasság legalább 80 cm-es legyen, a koronarész megfelelő magasságban (kb. 150 cm) legyen a föld felett, a sortávolság 6,5 m-nél ne legyen kevesebb, jó legyen a gyűjtőernyők párnázottsága és a göngyölegtöltés módja.

A rázógépeket legelterjedtebben meggy- és szilvarázáshoz használjuk. A rázáshoz legjobb, ha nyitott koronát alakítunk ki.

Kombinált szedés. A kombinált szedés gépi és kézi szedésből áll. Van olyan megoldás, amikor a fákról a java termést, vagy az alsóbb részekről a könnyebben elérhetőeket kézzel szedjük le, a többit pedig géppel lerázzuk. A feldolgozott gyümölcsök aránya a jövőben várhatóan nagyobb lesz, ebben az esetben a módszer terjedésére számíthatunk.

8.1.5. A fajok betakarítási sajátosságai

Az alma szedésideje gyakorlatilag július közepétől október végéig tart. A kísérleteinkben (Sass, 1986) szereplő néhány téli almafajta szüretidejét grafikusan is ábrázoltuk a 8.2. ábrán, annak bizonyítására, hogy milyen jelentős szedésidő-széthúzási lehetőségünk adódhat, ha jól választjuk meg a fajtákat.

8-2. ábra - Néhány almafajta tárolási szempontból számba jöhető szüret ideje (Sass, 1993)

Néhány almafajta tárolási szempontból számba jöhető szüret ideje (Sass, 1993)


A szedés idejét végső soron a felhasználás célja határozza meg. A szedési teljesítmény nálunk 600–800 kg/fő/nap, ami nagyban függ az alma ,,darabosságától”. Az almát ún. félcsavar mozdulattal vesszük le a fáról, miközben a kocsányát a fa ízesüléseinél a mutatóujjunkkal kicsit megnyomjuk. Ilyenkor a kocsány vége pattanva válik, s nem szakad ki a gyümölcsből.

Ne várjuk meg, míg a fán a körte fogyasztásra beérik, hanem előbb kell szedni, s erre alkalmas helyeken fogyasztásra megérlelni. Ilyenkor az alapszíne megváltozik, és a kocsány felőli részen puhulni kezd. Túl korán sem szabad leszedni, mert akkor még nem alakulnak ki benne az íz- és zamatanyagok, és hamarosan fonnyadni kezd. A kisebb gyümölcs következtében a termésmennyiség is kevesebb lesz.

A birset későig a fán hagyhatjuk. A szedés idejéig ki kell alakulnia a birs szép sárga színének.

A cseresznye és meggy szedésében nem teszünk nagy különbséget. Nem utóérő gyümölcsfajok, így csak fogyasztásra érett állapotban szedhetők, amikor kialakult a fajtára jellemző szín. Házikertekben rendszerint nem egyszerre szedjük le, hanem kivesszük a ,,gyümölcscsokorból” a legérettebbeket, a többit még hagyjuk érni. Különösen vonatkozik ez a korai fajtákra (mint pl. a május végén érő Márki koraira). A ,,csipegetéssel” egyszerre eltávolíthatjuk a vágott vagy sérült gyümölcsöket is. Csak az esőtől és harmattól felszáradt gyümölcsöket szedjük le, mert a nedvesen szüretelt gyümölcs hamar penészedik. Eső után, ha felszárad, érdemes azonnal leszedni, még mielőtt a gyümölcs a fán felrepedne. Friss fogyasztásra általában csak kocsánnyal szedhetők.

A cseresznye és a meggy kézi szedése nagyon időigényes: ez a munkafolyamat köti le az egész évi munkaráfordítás 80–85%-át. A napi teljesítmény 50–80 kg között változhat.

A kajszibarack fokozatosan érik. Leszedve gyorsan túlérhet. Szedésére legjobb a 80% körüli érettségi fokozat. Ilyenkor a gyümölcs alapszíne világossárga, a termőnyársról könnyen leválik, az ujjak nyomásának még nem nagyon enged, de nem is kőkemény tapintatú. Szedésidejét a felhasználási cél nagyban meghatározza (lekvárnak pl. a legjobbak a teljesen beszínesedett, puha gyümölcsök).

Rendszerint 10 cm-es hollandi rekeszekbe szedjük, s így is szállítjuk. Színelőszedést is alkalmazhatunk, de a különféle molyoktól fertőzötteket feltétlenül külön kell válogatni. A kereskedelemben 5 mm-enként osztályozzák. Az 50 mm-nél kisebbeket ömlesztve rakják a rekeszekbe. a megfelelő időben szüretelt kajszi ,,rétegmagassága” a ládában 50–65 cm is lehet. A szedési teljesítmény 100–250 kg/fő/nap között változhat.

A szilvát kocsánnyal szedjük, s a gyümölcs tetszetős hamvát (viaszbevonatát) lehetőleg kíméljük, ne dörzsöljük le. Nem utóérő: cukrosságát, zamatát csak teljesen érett állapotban kapja meg. Szedési idejének megválasztásához döntő a felhasználási cél (export, azonnali friss fogyasztás, gyorsfagyasztás, szeszgyártás). Az aszalásra vagy lekvárfőzésre szánt szilvát minél tovább hagyjuk a fán. Csak akkor szedjük (rázzuk le ponyvára), amikor kocsánya körül ráncosodni, töppedni kezd. Friss fogyasztásra a szilva akkor a legjobb, ha két végén összenyomva könnyen szétnyílik. Lapos rekeszekbe szedjük. Ügyeljünk arra, hogy 5-6 kg-nál több szilva ömlesztve ne legyen egy-egy göngyölegben. Osztályozásakor különleges, II. osztályú konzervipari és szeszipari minőséget különböztetünk meg.

Az őszibarack aránylag gyorsan érik, de ez az érési folyamat nagymértékű tömeggyarapodással jár. A nagyobb (darabosabb) őszibarack színesebb és ízesebb. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha folyamatosan szedjük, mert így a kisebb gyümölcsöknek lehetőséget adunk a növekedésre. Ha a megérett őszibarackot nem vesszük le a fáról, könnyen lehull. A leszedett gyümölcs gyorsan puhul. Hosszabb szállításra lapos (10 cm-es) rekeszekbe, ,,keményen érett” állapotban kell leszedni. Ha az őszibarackot ujjunkkal megnyomjuk, s ezzel enyhe süppedést okozunk a húsban, akkor fogyasztásra alkalmas.

A málna gyorsan érik, ezért legalább 2-3 naponta kell szedni. Csak a jól beszíneződött gyümölcsök édesek és megfelelő zamatúak illetve illatúak. Teljesen érett állapotban nagyon könnyen potyog (ezt még a kisebb szél is sietteti). 30–50 dkg-os tálcákba szedik, s így is forgalmazzák. Testre függeszthető tálcatartót is felhasználhatunk a szedéshez. A napi szedési teljesítmény függ a gyümölcs nagyságától (átlagosan 30–50 kg/fő). A szüret az évi munkaerő-szükséglet 70–75%-át is kiteheti. Egy-egy fajtát kb. 25–30 napig szedhetünk. Vannak kétszer termő fajták is, ezeket természetesen többször illetve folyamatosan szüretelhetjük.

A szamóca puha húsú, ezért nagy kíméletességgel szabad szedni. Csak a teljesen beérettek illatosak és zamatosak. Konzervcélra kocsány nélkül, friss fogyasztásra pici kocsánnyal vegyük le a gyümölcsöt a tőről. Csak kézzel szedhető, de ebben kisebb szedőállványok segítségünkre lehetnek. A szamócát szedés közben osztályozzuk. Egy fő 10 óra alatt kb. 40–60 kg-ot képes leszedni.

A piros ribiszke fürtjei nem egyszerre érnek, de nyugodtan várhatunk a szedésével, mert a fürtök sokáig a bokron maradhatnak. A fekete ribiszke bogyói viszont megérve gyorsabban ,,leperegnek”. A ribiszkét kocsányostól szedjük 5 cm-es, lapos rekeszekbe. A piros ribiszke egy menetben szedhető. A fekete ribiszkét dzsemnek akkor szedjük, ha a fürt alsó 1-2 bogyója még zöldes. A ribiszke szedési teljesítménye 20–50 kg/nap/fő.

A köszméte friss fogyasztásra csak teljesen éretten megfelelő. A gyümölcs ilyenkor puha és ízletes. Konzerv, befőzési és konyhai célokra gyakorlatilag a félig vagy teljesen zöld köszméte a megfelelő. 5-ös vagy 10-es rekeszekbe szedjük. A szedési teljesítmény törzses fákról 50–100 kg/fő/nap, bokrokról 40–60 kg/fő/nap. A szedési teljesítmény rázóeszközök használatával lényegesen fokozható. Szedés után napos helyen ne hagyjuk, mert gyorsan fonnyad, s így sokat veszít a tömegéből. A lehető leggyorsabban értékesítsük.

A riszméte betakarítására fokozott figyelmet kell fordítani, mert a bogyók éretten gyorsan peregnek. Hektáronként 6–10 tonna termésre is számíthatunk, mivel a bokronkénti termés elérheti a 7 kg-ot. Az érett bogyók könnyű leválása miatt gépi szüretre is alkalmas.

A mandula túl korai szürete ráncos, aszott magbél kialakulásával jár. Megkésett szüret hatására viszont magbele megbarnul és ízanyagait is elveszíti.

Általában szeptemberben szedhető, amikor a terméshéj felreped és teljesen felnyílik, ilyenkor a termés a termővesszőről könnyen leválik. Korai szedéskor az épphogy felrepedt terméshéj nehezen választható el (lassú lesz a zöld burokból kifejtés, a kopálás), de az ilyen termés szorosan tapad a termővesszőhöz is, s így nehéz az eltávolítása. A fát ill. az ágakat kézzel rázzák, vagy botokkal verik. Az érés előrehaladtával a szél is könnyen lerázhatja a fáról. A termést ne hagyjuk sokáig a fa alatt, mert esős időben az átázott héj megbarnul, s a penészgombák hamar meglepik.

A mogyorót szeptemberben szüreteljük. Kézzel szedjük vagy lerázzuk. Az érés előrehaladtával szépen barnul. Ne szedjük korán, mert ízanyagai nem fejlődnek ki megfelelően.

A gesztenyeszüret szeptember elejétől november elejéig tart. Akkor érett, ha a kupacs szétnyílik. Az érett termés lehullását siettetjük, ha a fát megrázzuk, vagy ha az ágakat kíméletesen rúddal ütögetjük.

A dió a felrepedt burokból a földre hull. Érése hetekig is eltart. Általános szedésekor a fa ágait rudakkal verjük, illetve régen ez volt a bevált módszer. (Sokáig tartotta magát az a vélemény, hogy a diófának jót tesz, ha az ágait ,,nagyon megverjük”. Ma már bizonyított, hogy ezzel a ,,dióveréssel” sok termőrészt leverünk, miáltal a következő évben kevesebb termésre számíthatunk.) A lehullott diót kasokba, kosarakba vagy zsákokba szedjük. A termést ne hagyjuk sokáig a fa alatt, mert a nedvesség következtében könnyen megpenészedik, és ízéből is sokat veszít. Azok a gyümölcsök, amelyekről nehezen jön le a zöld burok, gyengébb minőségűek.

A bodza szedési teljesítménye vadon termő növényeknél erősen függ a növény nagyságától és a termés mennyiségétől. Általában 15–20 kg-os átlagos teljesítményre számíthatunk naponta. Ültetvényben ennél nagyobb a szedési teljesítmény. Szedésre érett a gyümölcs, ha a virágzatban lévő termések legalább 90–95%-ban feketére színeződtek. Kézzel szüretelik.

A homoktövis-szüret kézzel – az ágak tövisei miatt – nagyon lassú, ezért nem számolhatunk nagyobb (30–40 kg/nap) teljesítményre. Gépi szürete sem megoldott, mert ehhez le kell metszeni a gyümölccsel teli ágakat.

A berkenye érése júliusban várható. Tárolásra, hűtőipari feldolgozásra ernyőstül takarítjuk be. Egyéb feldolgozásra viszont nem így kell szedni. Gyümölcsei általában egyszerre érnek, ezért egy menetben is szüretelhetők, ez alapot adhat gépi betakarítás mielőbbi kidolgozásához. Szedési teljesítménye ernyőstül kb. 150 kg/fő/nap; ernyő nélkül ennek csak 50%-ával számolhatunk.

Az áfonya teljesen beszíneződött gyümölcse nagyon ízletes, kitűnő beltartalmi értékű. Csak akkor érett, ha a kocsányról könnyen leválik. Gépi szüretelése külföldön már megoldott.

A naspolya szedését az első nagyobb hidegek (deres reggelek) után kezdjük. Túl korai szedés esetén a tárolt gyümölcs összetöpped, megráncosodik. Túl kései betakarítása pedig a gyümölcs szotyósodása miatt nem megfelelő. Mivel utóérő gyümölcs, szedése akkor megfelelő, ha a gyümölcs zöldesbarna és nagyobb része (főleg a kocsány felől) még kemény. Az érett, jól élvezhető gyümölcs mélybarna, és tapintásra teljesen puha.

A csipkebogyó gyűjtése a hideg napok utánra tehető. Ha vadon élő fákról szedjük, akkor legjobb, ha kimetsszük a legtöbb termést tartó ágacskákat és otthon kesztyűben leszedegetjük róluk a termést. A leszedett bogyókat néhány hétig érdemes kiterítve szárítani.

A húsos som hosszúkás, piros (vagy sárga) termésű csonthéjas gyümölcs. Kitűnő étrendi hatása és sokoldalú felhasználhatósága miatt nagyon keresett. Az augusztus végén, szeptember elején érő gyümölcsök kézzel vagy rázógéppel is betakaríthatók.