Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

3.3. Oltványnevelés

3.3. Oltványnevelés

A hagyományos koronás oltvány általában kétéves törzzsel és egyéves koronavesszőkkel rendelkezik. A különböző törzsmagasságokat és a koronavesszők minimális számát szabvány rögzíti. Bizonyos koronaformák (sövények, karcsú orsó) kialakításához azonban nem mindig előnyös a koronás oltvány, mivel törzsmagassága, a koronavesszők elhelyezkedése meghatározott, az elsőrendű hajtásokból képződött koronavesszők pedig többnyire túlságosan meredek szögállásúak. Alma esetében karcsú orsó kialakításához külföldön keresettek az egyéves, másodrendű koronavesszőkkel rendelkező oltványok, amelyek vesszői vízszinteshez hajlóak. A suhángon nincsenek elágazások. Előnye, hogy koronaalakításnál a gyümölcstermesztő határozhatja meg a törzsmagasságot.

3.3.1. Előkészítés

A talajban károsító fonálférgek, talajgombák és a specifikus talajuntság kártételének (3.8. ábra) elkerülésére a faiskolát lehetőleg szűz területre kell telepíteni. A faiskola területén a nem megfelelő vetésforgó miatt felszaporodhatnak a gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens), a különböző talajgombák (Rosellinia, Rösleria) és a gyümölcsfák gyökerén élősködő fonálférgek. Utóbbiak közvetlen kártételükkel, illetve vírusvektorként is veszélyesek (Véghelyi, 1992).

3-8. ábra - Talajuntság tünete vadcseresznye magoncokon (Fotó: Hrotkó Károly) A baloldali oltványok helyén 6 évvel korábban vadcseresznye volt

Talajuntság tünete vadcseresznye magoncokon (Fotó: Hrotkó Károly) A baloldali oltványok helyén 6 évvel korábban vadcseresznye volt


Vírusmentes faiskola létesítéséhez a Földművelésügyi Minisztérium szakszolgálata nem járulhat hozzá olyan területen, ahol a telepítést megelőző 4 évben az elővetemények között Amygdalus, Amygdalopersica, Armeniaca, Beta, Cerasus, Cucumis, Fragaria, Grossularia, Humulus, Lycopersicon, Malus, Nicotiana, Persica, Prunus, Pyrus, Ribes, Rubus, Solanum fajok voltak. A telepítést meg-előző két évben a leendő vírusmentes oltványiskola területén nem ajánlatos a Brassica- Cannabis-, Daucus-, Helianthus-, Medicago-, Pastinaca-, Phaseolus-, Pusum-, Raphanus- és Rumex-félék termesztése sem (V. Németh, 1978).

Az oltványiskolában minimum 8 éves vetésforgóra van szükség. Az oltványnevelés általában kétéves, így a forgót csak két évig használjuk oltványiskolai célokra. Az elővetemény megválasztásakor fontos szempont, hogy az jó gyomirtó hatású legyen, ne használja ki túlságosan a talaj vízkészletét, a szerves trágyát az elővetemény alá ki lehessen juttatni, korán lekerüljön a területről, hogy időben előkészíthessük a talajt a telepítéshez, és művelést akadályozó gyökérmaradványokat ne hagyjon vissza. Erre alkalmasak a kalászos gabonák.

3.3.2. Oltványnevelés alvószemzéssel

Az alvószemezéssel történő oltvány-előállítás két vagy három részre tagolódik. Az 1 éves első szakasz a telepítéssel kezdődik, feladata a szemzésre alkalmas alanycsemete felnevelése, amit végül az alvószemzés zár. A következő két szakasz a nemes törzsének és koronájának a nevelése, időtartama egy vagy két év (3.9. ábra).

3-9. ábra - Az alvószemzéssel történő oltványnevelés folyamata (Hrotkó, 1995)

Az alvószemzéssel történő oltványnevelés folyamata (Hrotkó, 1995)


Hazai körülmények között alvószemzésre szabványos egyéves magcsemetéket, bujtvány- és dugványcsemetéket telepítenek. Bizonyos fajoknál (őszibarack, mandula) az oltványiskolába előcsíráztatva kiültetett magból is szemzésre alkalmas csemetét lehet nevelni. Csemetehiány esetén az előcsíráztatott magból nevelt földlabdás, tápkockás csemete oltványiskolába telepítve a nyár végén szintén beszemezhető.

A lomblevelek megvédése a kártevőktől és betegségektől alapvető feladat. Csak az egészséges növények fejlődnek erőteljesen az egész tenyészidőszak alatt, ezért legalább augusztus végéig feltétlenül gondoskodni kell a növények zavartalan fejlődéséről. A nyári aszálykár ellen a terület megfelelő kiválasztásával, jó vízgazdálkodással, szükség esetén öntözéssel védekezzünk. Június végén és július első felében az eltelepített csemeték fejlődése ne akadjon meg, mert egyrészt az alvószemzés ideje ezáltal megrövidül, másrészt a beszemzett csemeték eredése rosszabb lesz. Szemzésre azok a csemeték alkalmasak, amelyek a szemzés időszakára elérik a megfelelő vastagságot. Ez fajonként változó, 8–18 mm közötti gyökérnyakátmérőt jelent. A túlságosan megvastagodott alanycsemetéket nehéz szemezni, kötözni, s gyakran a szemzéskihajtás sem kielégítő.

Az alvószemzés július közepétől szeptember közepéig tart.

Magyarországon legelterjedtebb a hagyományos T-szemzés. A héjkéreg és a háncs T alakú felnyitásának és a szempajzs vágásának számos változata van, amelyeknél időigényben és termelékenységben nagyok a különbségek.

A T-szemzésnél a héj nem a kambium vonalában válik el a farésztől, hanem a fiatal másodlagos faelemek zónájában, s ezért az alany és a nemes kambiuma nem, vagy csak rosszul illeszkedik egymáshoz. ennek következtében az összeforrás és a kalluszban kezdődő differenciálódási folyamatok vontatottabbak. A chipszemzésnél a kambiumgyűrű metszésvonala az alany- és a nemesrészben egymással szemben helyezkedik el, s az intenzív kalluszosodást követően már ősszel megkezdődik a szállítóedények differenciálódása. Ez az oka annak, hogy a chipszemzéssel minimálisra csökkenthető a szemzések téli károsodása, s tavasszal – a kihajtást követően – erőteljesebb és kiegyenlítettebb növekedést kapunk (Howard et al. 1974). Hazai eredményeink megerősítik e módszer előnyeit, kiegészítve azzal, hogy a chipszempajzs szögállásának következtében kisebb a szemzéshely feletti görbület, és jobb az oltványok törzsminősége is (3.10. ábra). Mivel Magyarországon a nem kielégítően összeforrott szemzésekben a téli fagyok által okozott kiesés nagy, ezért fokozott figyelmet érdemelnek a chipszemzés előnyei.

3-10. ábra - A chip-nemzés (Hrotkó, 1995)

A chip-nemzés (Hrotkó, 1995)


A chipszemzés gyakorlata könnyen és gyorsan elsajátítható. A kötözést nem kell azonnal elvégezni, mivel az alanyon ferdén megvágott profilba csúsztatva a szempajzsot, kellő rögzítést kapunk, s így a megszokott munkamegosztással végezhető. A chipszemzéssel szaporított oltványok kezdeti növekedése erőteljesebb, s ez kitermeléskor a nagyobb törzsátmérőben is megmutatkozik (3.2. táblázat). Feltűnő a különbség a szemzéshely feletti görbület nagyságában, ami abból adódik, hogy a chipszemzés szempajzsának helyzetéből következően a beszemzett rügy tengelye jobban függőleges irányba hajlik, mint a T-szemzésnél (3.11. ábra).

3-11. ábra - Oltványok törzse chip-nemzéssel (hátsó sor) és T-nemzéssel (első sor) (Fotó: Hrotkó Károly, 1995)

Oltványok törzse chip-nemzéssel (hátsó sor) és T-nemzéssel (első sor) (Fotó: Hrotkó Károly, 1995)


3-2. táblázat - A szemzési mód hatása almaoltványok (Mutsu/MM-106) kihozott arányaira és minőségére (Soroksár, 1987-88)

Szemzési mód

T-szemzés

Chipszemzés

Szemzéskihajtás (%)

98,3

96,7

Oltványmagasság (m) május 20-án

0,188

0,253

Oltványmagasság (m) kitermeléskor

1,486

1,511

Törzsátmérő (mm) kitermeléskor

11,4

12,6

Szemzéshelyi görbület 3 fokozatú skálán

2,5

1,6

A sebforradás minősége a szemre metszés helyén 5 fokozatú skálán

2,4

3,7


A chipszemzés után a szemre metszés helyének forradása is nagyobb felületű és jobb minőségű, mint a T-szemzésnél.

A hazai faiskolákban hagyományosan a gyökérnyakba szemeztek, ami részben a száraz, öntözetlen körülményekkel magyarázható (itt a nedvdús háncs könnyebben felnyitható, magasabban az alany ,,héja könnyen leragad”), másrészt kevesebb a vadalási igény. A szemzés ideális magasságának meghatározásakor több tényezővel kell számolnunk. Angliában azt ajánlják, hogy olyan magasan szemezzünk, ahol már nem jelent veszélyt a gyakran károsító Phytophthora cactorum, és ahol a szemzés felett elágazásokat kívánunk nevelni az oltványon. Ezért az almaoltványokat legalább 30 cm, a csonthéjasokat legalább 15 cm magasságban szemzik (Smith és Rogers, 1962; Howard, 1987). A magas szemzés előnyét hazai viszonyaink között abban látjuk, hogy koronaneveléskor megtarthatjuk koronavesszőként a nemes hajtás alapi részén képződő és a korai időszakban erősebb apikális dominancia következtében vízszintes állású másodrendű hajtásokat, mivel ezek a magas szemzés miatt már koronamagasságba kerülnek. Az alacsony szemzés esetén éppen ezeket a legértékesebb másodrendű hajtásokat távolítjuk el a hónaljazással. A magas szemzés további előnye, hogy az almaoltványokat így mélyebben lehet telepíteni, ami a talajba került alanytörzs meggyökeresedése után sokkal jobb stabilitást biztosít. Ezt a módszert Angliában jó eredménnyel alkalmazzák (Parry, 1974).

Minél magasabban szemzünk, az alany növekedéskorlátozása annál inkább érvényesül. Probocskai (1993) almánál arra az eredményre jutott, hogy a 60 cm magasan szemzett és így eltelepített M–4 alanyú fák mérsékeltebb növekedésűek voltak. A magas szemzés a cseresznyealanyoknál is hasonló hatást váltott ki (Perry, 1987).

A jelenlegi szabvány szerint a törpítő hatású alanyoknál a gyökérnyak felett minimum 10 cm-rel kell szemezni. Ez a szemzési magasság azonban nem elegendő ahhoz, hogy a már említett koronanevelési előnyöket kihasználhassuk. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem soroksári faiskolájában évek óta jó eredménnyel alkalmazzák a 30 cm magasságban történő szemzést almánál, és a 15–20 cm közötti szemzést a vegetatív szaporítású csonthéjas alanyoknál. Ez a magasság már elfogadható koronanevelési előnyöket nyújt. Az alany növekedésszabályozó hatásának, ökológiai tűrőképességének (fagy, hideg, nehéz talaj), rezisztenciájának kihasználása érdekében számos fajnál ennél érdemes jóval magasabban (pl. kajszi-, szilvaalanyokon 60–100 cm) is szemezni. Magoncalanyoknál viszont, amelyeknél különösen erős a tősarjképződés, továbbra is a gyökérnyakba szemzés ajánlott.

A magas szemzés előfeltétele a megfelelő minőségű alanycsemete. Gondot kell fordítani az alanyok törzsének feltisztítására a szemzés előtt, valamint a suhángnevelés évében az alany törzsén elvégzendő, a szokásosnál nagyobb mértékű vadalásra.

A rügy feletti alanyrész eltávolításának módja a szemre metszés. Szemre metszéssel a nemesrügy csúcsi helyzetűvé válik, és biztonságosan kihajt. Ha a kötözést alulról kezdték és a kötözőanyagot is átvágták, akkor annak lebontása és eltávolítása sem igényel külön ráfordítást.

Lényeges a szemre metszés időpontjának helyes megválasztása. A későn, rügypattanás után végzett szemre metszést követően intenzívebb a sebforradás. A túl korán lemetszett alanycsonk beszáradhat, ami a nemesrügy pusztulását vonja maga után. A beszáradásra érzékenyebb fajoknál (pl. őszibarack) célszerű a szemre metszést a rügypattanás utáni időszakra hagyni.

Az alany törzsén, gyökérnyaki részén a megmaradt rügyek is kihajtanak. A nemes hajtás növekedésének biztosítása érdekében ezeket a hajtásokat tőből el kell távolítani. A vadalással ne késlekedjünk, mert a hajtások alapi része megfásodik, és ilyenkor már csak késsel lehet azokat levágni. Túl korán sem szabad vadalni, mert akkor a suhángok növekedése vontatottan indul meg. Alanyonként változóan az első vadalás ideális időpontja akkor van, amikor a vadhajtások legalább 10–15 cm hosszúak. Az egyes alanyfajták sarjadzása fajon belül is változó, ezért törekedjünk a kevesebb vadalási munkát adó alanyfajták használatára.

A gyümölcsfaoltványoknál a szabvány (MSZ 17 641) által előírt törzsmagasságok a következők:

  • bokorfa (b): 30–50,

  • alacsony törzsű (at): 60–80,

  • közepes törzsű (kt): 100–120,

  • magas törzsű (mt): 150 cm felett.

Ezen a szakaszon a törzs elágazásmentes legyen. A képződő oldalhajtásokat, mielőtt megfásodnának, kézzel kitörik. Ezt a műveletet hónaljazásnak nevezzük. Addig hónaljazunk, amíg a tervezett törzsmagasságot el nem érjük.

A törzsmagasság felett az oldalhajtások megmaradnak, ezek közül válogatjuk ki a koronahajtásokat az egyéves koronanevelés során.

Az intenzív koronaformák kialakításához keresettek a másodrendű (közel vízszintesen álló) hajtásokkal rendelkező oltványok. Ezekből a telepítés után visszametszés nélkül is gyorsan termőre forduló oltványok nevelhetők. A másodrendű hajtások szögállása azonban igen különböző a törzs hosszában, a hajtások szöge a csúcstól való távolsággal növekszik. Ebből az következik, hogy ha túlságosan magas törzset nevelünk, és az értékes oldalhajtásokat a hónaljazáskor eldobjuk, akkor az oltvány csúcsán képződött másodrendű hajtások hegyes szögben felfelé növekednek, ezért intenzív korona nevelésére kevésbé alkalmasak.

Egyes alma- és csonthéjas fajták hajlamosak másodrendű hajtásokból spontán koronásodásra vagy koronába csípéssel koronanevelésre késztethetők. A másodrendű hajtásokkal való spontán koronásodási hajlam a fajta apikális dominanciájának függvénye. A gyenge apikális dominanciájú fajták (Cox narancs renet, Golden Delicious, Jonathan, Elstar, Jonagold) jól koronásodnak, míg az erős apikális dominanciájú (Spartan, Red Delicious és Gloster stb.) fajtáknál még koronába csípéssel sem lehet másodrendű hajtásképződést előidézni.

A koronába csípés ideje június vége, július eleje, amikor a nemes hajtás már 6–8 levéllel meghaladta a kívánt törzsmagasságot. A növekvő hajtáscsúcsot a törzsmagasság felett 6–8 levéllel kicsípik. Ha addig nem kezdődött volna, 2-3 héttel a koronába csípés után megindul a korona kialakulása a másodrendű hajtásokból. A később visszacsípett suhángok koronásodása bizonytalan, azokat már célszerűbb suhángnak meghagyni. A másodrendű hajtások növekedését július elején öntözéssel és fejtrágyázással segíthetjük elő. A korábbi években külföldön növekedésszabályozó anyagok használatával értek el kielégítő másodrendű hajtásképződést (Quinlan, 1980).

Tapasztalataink szerint a hazai fejlesztésű környezetbarát készítmény, a Paturyl 10 WSC (hatóanyaga benziladenin) eredményesen indítja meg a másodrendű hajtások képződését, de a hajtások hosszúsága lombtrágyával is csak ritkán lesz a szabványnak megfelelő (3.12., 3.13. ábra). Gyümölcsösbe telepítve viszont az ilyen fáknál az tapasztalható, hogy a rövid másodrendű hajtások ugyanolyan értékűek, mint a hosszabbak, belőlük a következő évben vízszintes állású hajtások növekednek, amelyek az intenzív korona neveléséhez szükségesek.

3-12. ábra - A koronásodást elősegítő kezelések hatása Idared-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Soroksár, 1993), (Hrotkó et al., 1995) 1 = kezeletlen kontroll, 2 = subterminális levelek eltávolítása, 3 = koronába csípés, 4 = Paturyl 3 ×, 5 = 2 + 4 kombinációja

A koronásodást elősegítő kezelések hatása Idared-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Soroksár, 1993), (Hrotkó et al., 1995) 1 = kezeletlen kontroll, 2 = subterminális levelek eltávolítása, 3 = koronába csípés, 4 = Paturyl 3 ×, 5 = 2 + 4 kombinációja


3-13. ábra - A koronásodást elősegítő kezelések hatása Gloster oltványok másodrendű hajtásképződésére (Soroksár, 1993), (Hrotkó et al., 1995) 1 = kezeletlen kontroll, 2 = subterminális levelek eltávolítása, 3 = koronába csípés, 4 = Paturyl 3 ×, 5 = 2 + 4 kombinációja

A koronásodást elősegítő kezelések hatása Gloster oltványok másodrendű hajtásképződésére (Soroksár, 1993), (Hrotkó et al., 1995) 1 = kezeletlen kontroll, 2 = subterminális levelek eltávolítása, 3 = koronába csípés, 4 = Paturyl 3 ×, 5 = 2 + 4 kombinációja


Az őszibarackoltványok koronanevelésénél az egyéves koronás oltványokhoz hasonlóan koronába csíphetjük a fejlődő suhángokat. Az ilyen oltványok felső hajtása gyakran átveszi a sudár szerepét, s ha megerősödik, elágazódik, beárnyékolhatja az alsó hajtásokat. Korábban a faiskolák az őszibarackoltványokat katlanozott koronával forgalmazták. A törzsmagasságig hónaljazva akkor metszettek koronába, amikor az elágazódott suhángon a törzsmagasság felett képződött 4–6 hajtáson túl ugyanannyi további oldalhajtás már arasznyi lett. A koronahajtások ezeken a fákon nagyon megerősödtek a tenyészidőszak végéig, esetenként el is ágazódtak. Mivel az őszibarack vesszője törékeny, és az oldalelágazások mereven elállnak, nehéz az ilyen koronájú oltványokat csomagolni és sérülésmentesen szállítani. A katlanozás késleltetésével némiképpen mérsékelhetjük a visszamaradó koronahajtások növekedését, de minél később végezzük, annál nagyobb sebet ejtünk a törzsön, ami a seb beforradását késleltetheti, és növény-egészségügyi szempontból sem előnyös.

Az őszibarackoltvány külső beavatkozás nélkül egy év alatt úgynevezett ,,aljától ágas” suhángot nevel, ami azt jelenti, hogy a törzsön végig másod- sőt gyakran harmad- vagy negyedrendű hajtásokat kapunk. Az ilyen oltvány az intenzív koronanevelésre (pl. karcsú orsó) alkalmas lenne, de gyakori hiba, hogy a sűrűn álló oltványoknak azok a hajtásai vékonyodnak el a beárnyékolás következtében, amelyek a szükséges koronamagasságban helyezkednek el. Ennél a megoldásnál tehát ügyelni kell az optimális tőtávolságra (25–30 cm körül), és ajánlatos a másodrendű hajtásokon hajtásválogatást végezni, hogy azok megerősödve elérjék a szabványban meghatározott 6 mm vastagságot.

Az első évben megfelelő elágazásokat nem fejlesztő suhángokat a második tenyészidőszakot megelőző tavasszal rügyfakadás előtt kell koronába metszeni úgy, hogy a törzsmagasság felett 5–7 rügyre metsszük vissza a suháng csúcsát. Amint a korona magasságában lévő rügyek hajtani kezdenek, durva textildarabbal dörzsöljük le a törzsnél az éppen duzzadó összes többi rügyet, vagy ezek hajtásaiból neveljünk törzserősítőket. Ha erős volt a koronába metszett suháng, akkor megfelelően kialakulhat a korona. Ha valamely koronahajtás nem fejlődne kielégítően, ezen a koronalakítással segíteni kell. A korona alakítását mindig csak jól felkészült, gyakorlattal rendelkező szakember irányítsa.

Azt a megoldást, amikor az alanycsemetéket már az anyatelepen beszemzik és így telepítik az oltványiskolába további nevelésre, a növény-egészségügyi okok miatt sehol sem ajánlják. Ugyanis az alanyanyanövényeket a szemzőhajtással megfertőzhetjük, és a vírusok, de más betegségek is elszaporodhatnak. Hasonló okok miatt nem ajánlott a már beszemzett alanycsemetékről dugványok szedése a szemre metszés előtt.

3.3.3. Kézben oltott oltvány nevelése

A kézben oltott oltványok nevelése számos műveletben eltér az alvószemzéses technológiától, de kétéves kultúra lévén, jól beilleszkedik az oltványiskolai forgóba (Andor és mtsai, 1978).

Lényeges az eltérés a kézben oltott oltványoknál, ahol az oltást munkateremben végzik a telepítést megelőzően, télen. Ehhez oltásra alkalmas méretű csemetét használnak. Az oltványiskolába telepítve az első év feladata a suhángnevelés, a szabványos korona kialakítására a második évben kerül sor (3.14. ábra).

3-14. ábra - Az oltványnevelés folyamata kézben oltással és koronába oltással (Hrotkó, 1995)

Az oltványnevelés folyamata kézben oltással és koronába oltással (Hrotkó, 1995)


Oltóvessző fagymentes napokon a nyugalmi időszakban egész télen szedhető. A mélynyugalmi időszakban szedett oltóvesszőket lehet a legtovább nyugalomban tartani, s ezek tartalék tápanyagkészlete még nem csökkent. A kényszernyugalmi időszak hőmérsékletváltozásai csökkenthetik a tartalék tápanyagkészletet. A túl korán szedett oltóvesszők vízvesztesége nagyobb lehet, ezt az oltásnál figyelembe kell venni.

Az oltóvesszők tárolására 1 °C (± 1 °C) hőmérséklet és 95–98% páratartalom a megfelelő. Nyirkos közegben (fűrészpor, tőzeg, perlit) elhelyezve ládákban tároljuk a felhasználásig. A tárolás során ellenőrizzük az oltóvesszőket, nehogy megfertőződjenek. Ha valamelyik penészgomba fellépne rajtuk, bontsuk ki a köteget és mossuk le az oltóvesszőket tiszta vízzel.

Kézben oltás céljaira az alanyokat olyan módon tároljuk, hogy oltás idején a külső időjárástól függetlenül felhasználhatók legyenek. Legjobb ugyanúgy tárolni az alanyokat is, mint az oltóvesszőket, tehát automatikusan szabályozott hűtőházban, azonos hőmérsékleten.

Amennyiben olyan helyen tároltuk a csemetéket, ahol nedvességük egy részét elvesztették (kissé megszikkadtak), úgy visszametszés után 1-2 óráig áztassuk azokat vízben, de így legfeljebb 10% veszteség pótolható. Ha ennél nagyobb a vízveszteség, ez hátrányos nemcsak az oltás megeredésére, de az oltvány későbbi fejlődésére is.

Az oltóvesszőket közvetlenül az oltás előtt szedjük ki a tárolóból, bontsuk szét a kötegeket, ha szükséges, pár órára áztassuk vízbe a vesszőket, majd megtörölve használjuk fel szaporításra. A nagyon duzzadt vagy már fakadásnak indult vesszőket ne oltsuk, mert nem forrnak jól össze az alannyal.

Olthatunk kézzel vagy géppel. Azonos vastagságú komponenseknél különböző párosítások használhatók, de különböző vastagságú komponensek is olthatók kézben lapozással vagy kecskelábékezéssel. Az oltógépekkel szerzett tapasztalatok szerint (Andor et al, 1978) az oltáseredés a párosítással és a nyelves párosítással dolgozó gépeknél a legjobb, megközelíti a kézi oltás eredményét (80–90% feletti).

A megvágott és összeillesztett részeket rugalmas szupervinil alapanyagú fóliaszalaggal kötözik össze. A szalag ideális méretei: 0,1 mm vastagság, 6–8 mm széles és 20–25 cm hosszúság. A kötözést a szemzéshez hasonlóan, de felül kezdik. A kézben oltott oltványokat a kiszáradás megakadályozására paraffinozzák.

A kész oltványokat nedves fűrészporban vermelve ládákban tárolják. Lehetőleg azonos fajtájú oltványok kerüljenek egy-egy ládába. A kézben oltott oltványokat is 1 °C (± 1 °C) hőmérsékleten, 98% relatív páratartalmon tartjuk. A ládákban a fűrészpor teteje mindig nyirkos legyen.

Az oltás összeforrásának folyamatai magasabb hőmérsékleten gyorsabban lezajlanak, a rügy kihajtása viszont energiát és vizet emészt fel. Arra kell törekedni, hogy az előhajtatás során csak a kalluszosodás és az összeforrás induljon meg, a rügyek ne hajtsanak ki. Az előhajtatásra ma nincs még pontosan kidolgozott technológia. A csonthéjasok összeforrásánál előnyös az oltványokat a telepítés előtt 20–25 °C hőmérsékletű helyiségbe vinni, a dióoltványokat pedig legjobb 25–28 °C hőmérsékleten előhajtani. Az almatermésűek alacsonyabb hőmérsékleten (12–15 °C) is összeforrnak.

A kézben oltott oltványok nevelésekor egyéves suháng értékesítéséhez 15 cm, kétéves koronás oltvány nevelésénél viszont 20–25 cm tőtávolság az optimális. Minél korábban telepítünk, annál jobban meghosszabbítható a tenyészidő.

A vadalást itt is el kell végezni. A nemescsapon két vagy három rügy is lehet, ezek közül akár mind kihajthat, ezért a vadalással egyidőben szükség van hajtásválogatásra is. Csak a legerősebb, legjobb irányban növekvő nemeshajtást hagyjuk meg, a többit kézzel óvatosan törjük ki.

A hajtáscsúcs növekedésének leállása rontja az oltványok várható minőségét, ezért öntözéssel és fejtrágyázással arra kell törekedni, hogy a suhángok folyamatosan növekedjenek, amíg a szükséges magasságot el nem érték. A kötözésre használt fóliaszalag egy idő után a vastagodást már nem képes követni, bevágódik az oltvány héjkérgébe. Mielőtt ez bekövetkezne, a fóliaszalagot óvatosan fel kell vágni.

A kétéves koronás oltvány nevelése suhángból indítva mindenben megegyezik a szemzésnél leírtakkal. Nevelhetünk azonban kézben oltott egyéves oltványokból olyan kétéves oltványokat is, amelyek törzse jelentős részben egyéves, és másodrendű hajtásokat képez. Nyugat-Európában az ilyen oltványok a karcsú orsó koronaformához igen keresettek (Knippbaum). Az egyéves suhángot 2 rügyre visszavágjuk, így az erőteljes egyéves hajtásrészen sok másodrendű hajtás képződik, amelyek vízszinteshez közeli szögállásúak.

Fólia alatti edényes neveléssel a kézben oltott oltványok előállítása meggyorsítható, ezzel a módszerrel a téli oltásokból augusztus végére telepíthető minőségű (suháng) ültetvényanyagot kaphatunk (Mezei, 1985).

A szokványos módon készített kézben oltott oltványokat 3–5 literes, redőzött polietiléntömlőből készült fóliazacskókba ültetjük, és fűtetlen fólia alatt helyezzük el március–április hónapban. Minél korábban kezdjük a nevelést, annál hosszabb az oltványok tenyészideje, s jobb a suhángok minősége. Közegként kerti föld vagy komposzt, tőzeg és perlit vagy homok keverékét használják, s a közegbe előre belekeverik a szükséges tartós hatású műtrágyamennyiséget. A közegnek a faiskolára vonatkozó növény-egészségügyi előírásoknak meg kell felelnie. Lehetőleg gyommagmentes legyen.

A fekete fóliazacskóban a fólia alatt az oltványok növekedése hamar megindul. A kézben oltott oltványokat a szokványos ápolási munkák mellett rendszeresen öntözni is szükséges. A fólia alatt tömlős öntözést, vagy műanyag csöveken elhelyezett kis intenzitású szórófejekkel esőszerű öntözést végeznek. Június elejétől, a fólia eltávolítása után az oltványok a szabadban növekednek, s augusztus végére elérik a szabványos suhángméretet.

Az edényes ültetvényanyag a zacskó eltávolítása után a gyökerekkel átszőtt földlabdával telepíthető, s szeptemberben–októberben a fák jól meggyökeresednek. Kezdetben pótlási célokra nevelték így az oltványokat, de kifogástalan eredésük, gyorsabb növekedésük és a fák korábbi termőre fordulása miatt használatuk az új ültetvények létesítésénél is terjed. A faiskolák kínálatában választékbővítő jelentősége van, de lehetőséget ad a munkaerő jobb téli kihasználására is.

3.3.4. Kitermelés

Az oltványok legnagyobb részét ősszel termelik ki még akkor is, ha ezek egy részét tavasszal értékesítik. Egyes tárolásra érzékenyebb fajoknál (pl. őszibarack) előnyösebb lehet a tavaszi kitermelés, ehhez azonban rövid a rügypattanásig rendelkezésre álló időszak, és a tavaszi munkacsúcsok miatt a faiskolák erre csak igen jó szervezés mellett lennének képesek.

Az őszi kitermelés legkésőbbi időpontját az első fagyos napok határozzák meg. Kiszedni addig lehet, amíg a hőmérséklet 2 °C felett van, ha az alá süllyed, a kitermelést be kell fejezni, mert a növények gyökerei károsodhatnak. A kitermelés kezdetét részben biológiai, részben szervezési szempontok alapján határozzuk meg.

Az oltványokat lombtalan állapotban kell kiszedni a talajból, mert leveleik, de egyéb föld feletti részeik, sőt gyökereik is a párologtatás következtében könnyen elvesztik víztartalmukat és kiszáradnak. Ha megvárhatnánk a természetes lombhullást a kitermeléssel, megtakaríthatnánk a mesterséges lombtalanítás költségeit, s nem kellene számolnunk az oltványok beérésénél, a tartalék tápanyagok felhalmozódásánál fellépő veszteségekkel. Azoknak a gyümölcstermesztőknek, akik az oltványokat saját részükre házi faiskolában állítják elő, mindenképpen a természetes lombhullás utáni kitermelés ajánlható. A téli tárolás során érzékeny, kiszáradásra hajlamos fajok (pl. őszibarack, kajszi, mandula) esetében a tavaszi kitermelés és az azonnali telepítés adja a legjobb eredményt. A nagy faiskolai üzemekben erre nincs lehetőség, ezért a kitermelés kezdetét többnyire úgy határozzák meg, hogy a rendelkezésükre álló kapacitás mellett a tervezett mennyiséget a fagyok beálltáig kiszedhessék.

Hazai körülményeink között az október közepe előtti kitermelés nem ajánlható, mivel a korai lombtalanítás nagy mennyiségű tartalék tápanyagtól fosztja meg az oltványokat (3.15. ábra).

3-15. ábra - Az almaoltványok gyökereinek tartalék tápanyagai különböző időpontokban (Bahrens, 1984)

Az almaoltványok gyökereinek tartalék tápanyagai különböző időpontokban (Bahrens, 1984)


A természetes lombhullás előtt kitermelt oltványokat lombtalanítani kell. A kézi lombtalanítást legfeljebb 1-2 nappal a tervezett kitermelés előtt végezzük el, a vegyszeres lombtalanítást pedig úgy érdemes időzíteni, hogy itt se hulljon le a lomb sokkal korábban.

A réztartalmú növényvédő szereknek lombozatot öregítő hatásuk van, különösen, ha az előírtnál nagyobb töménységet használunk. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy a vegetáció vége felé réztartalmú szereket iktatnak be legalább három alkalommal, az utolsó permetezéssel pedig enyhén megperzselik a lombozatot. Ez tűnik ma a legkíméletesebb vegyszeres lombtalanításnak. Külföldön rézkelátokat (Cu-EDTA) használnak igen jó eredménnyel és szinte káros utóhatás nélkül (Larsen és Fritts, 1986). Ez a lombtalanítási módszer az integrált termesztés számára előállított gyümölcsfaoltványoknál is ajánlható.

A hagyományos kitermelőekék külpontos elhelyezésűek, ezeknél az erőgép nyomvonalon tartása igen nehéz, ezért vontatásukra két traktort használnak (Andor, 1977). A hidas traktorok kitermelőekéje szimmetrikus, a táblán a belső sorok kiemelésére is alkalmas. Az elvágott gyökerű oltványokat ebben az esetben nem szükséges azonnal kiszedni. A hidas traktorok kitermelőekéje szervezési tartalékot jelent az élőmunka hasznosításában.

Az oltvány-előállítás eredményessége a kitermelés megszervezésétől is függ. Ennek legtöbb figyelmet igénylő munkája a növények kiszedése a talajból. A felületes, át nem gondolt, nem megfelelő eszközzel végzett vagy kellően nem ellenőrzött kiszedés az oltványkészlet nagyarányú csökkenését okozhatja, mert a rosszul kiszedett növények vagy morfológiai vagy biológiai károsodást szenvedhetnek.

Az erőgépek nem mehetnek be a faiskolai táblák soraiba a kitermelés során, hanem a tábla szélén dolgoznak, ezért a kitermelés itt kezdődik. A kitermelt növényeket a következő gépfordulóig a talajból ki kell húzni és a gép útjából eltávolítani.

3.3.5. Tárolás

A hosszabb ideig faiskolában maradó anyagot ideiglenesen vermelni kell. Az ideiglenes vermelésnél jól használhatók a prizmázó- vagy vermelőgépek, amelyek árkot készítenek, majd az árokba helyezett növények gyökerére földet szórnak. Ideiglenes vermelésnél elegendő az oltványkötegek gyökérzetét és a törzs egyharmadát takarni, tartós vermelés esetén a takarás magassága az oltvány törzsének feléig, csemeténél kétharmadáig érjen. A vermelőárok készítését és a talajjal takarást lehet gépesíteni (pl. burgonyaprizmázó vagy vermelőgép), de a vermelt áru mozgatása, illetve a tárolás végén a vermelőből való kiszedése csak kézi munkával történhet.

A tavaszi szállításra szánt vagy ősszel nem értékesíthető kitermelt növényeket téli vermeléssel helyezhetjük el a szabadban. A tartós vermelés elvei azonosak az ideiglenesével, de a vermelő talaját vermelés előtt jól öntözzük meg, és a kötegeket szétbontva a növényeket egy rétegben fektetve helyezzük el a vermelőbarázdába. A téli vermelőt be kell keríteni, nehogy nyúlkár érje. Ha száraz az ősz vagy a tél vége, akkor olyan mennyiségű vízzel öntözzük be a vermelőt, hogy a gyökerek körül levő talaj jól átnedvesedjék.

A minőségmegőrzés tekintetében a csemetéknél és az oltványoknál a hűtött tárolással érhetjük el a legjobb eredményt. Hazai kísérletben (3.16. ábra) hűtőben tárolt őszibarackoltványoknál lehetett a víztartalmat a legjobban megőrizni. Így a telepítés után közel 100%-os eredés érhető el. A vermelési módok közül legjobb a döntött, terített vermelés, ezzel a módszerrel kisebb a vízveszteség, s elfogadható az oltványok eredése. Az álló és a köteges vermelés a törzs és a koronavesszők, illetve a köteges még a gyökér nagymérvű vízveszteségét is okozza. Az így tárolt oltványok rosszul erednek, s igen fogékonyak a Pseudomonas és a Leucostoma kórokozók fertőzésére.

3-16. ábra - A víztartalom és az oltványeredés alakulása a tárolási módtól függően (Bene és Körtvély, 1983)

A víztartalom és az oltványeredés alakulása a tárolási módtól függően (Bene és Körtvély, 1983)


Hűtött tárolóval nem rendelkező faiskolákban vagy telepítőüzemekben, amennyiben a közelben erre alkalmas hűtőtároló van, gazdaságos bértárolással lehet a csemetét, a rétegezett vetőmagot a kézben oltott vagy a telepítésre vásárolt oltványokat tárolni. A faiskolai termékek bértárolására minden olyan hűtőterem alkalmas, ahol a szükséges 0 – +2 °C hőmérsékletet biztosítani lehet.

Ugyanakkor gondot okozhat az alacsony páratartalom, mert a nem faiskolai célú hűtőtárolókban többnyire nincs páradúsító berendezés. Ezekben az áru víztartalmát fóliacsomagolással vagy nedves közegben (fűrészpor, tőzeg) elhelyezve őrizhetjük meg.

Lehetőleg olyan méretű hűtőkamrát válasszunk, amelyet teljes egészében ki tudunk használni faiskolai termékkel. Erre nincs mindig lehetőség, mivel a gyümölcstárolásra épült hűtőtárolók termei a faiskolai hűtőtermeknél jóval nagyobb méretűek. Érő gyümölccsel együtt faiskolai árut ne tároljunk! A gyümölcsök anyagcseretermékei (főleg az etilén) károsítják a fás növényeket, de a rétegezett magvak csírázására is hátrányosan hatnak.