Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

2.3. A gyümölcsök nagysága, alakja és felületi jellemzői

2.3. A gyümölcsök nagysága, alakja és felületi jellemzői

2.3.1. Nagyság

A gyümölcs nagyságát méretkategóriákkal vagy a tömeggel jellemezhetjük. Ez országok, pomológusok és gyümölcsfajok szerint változhat. Mindkét tulajdonságot célszerű figyelembe venni, elsősorban a gyümölcsök fajsúlya (fajlagos tömege) és alakja miatt. A gyümölcsnagyság tömeggel való kifejezése a megbízhatóbb összehasonlítás érdekében különösen azoknál a fajoknál szükséges, ahol a gyümölcsök alakja fajták szerint nagy változatosságot mutat (körte, alma, szilva stb.). A nagyság szerinti besoroláshoz referenciafajtákat is felhasználhatunk.

2-2. ábra - Összefüggés a gyümölcsök átmérője (szélessége) és tömege között 59 almafajta adatai alapján (Soltész, 1976)

Összefüggés a gyümölcsök átmérője (szélessége) és tömege között 59 almafajta adatai alapján (Soltész, 1976)


A 2.2. ábra 59 almafajta adatai alapján szemlélteti a gyümölcsök szélessége (átmérője) és a tömege közötti összefüggést. Itt szorosabb a kapcsolat, mint a gyümölcsmagasság és -tömeg között. Ebből következik, hogy a gyümölcsnagyság kategorizálására a tömeg és a szélesség egyaránt alkalmas, a kettő közötti átszámításnál korrekciós tényezőt is figyelembe vehetünk. (Soltész, 1976):

A gyümölcsök magasságának és szélességének hányadosa (h/sz, alakindex)

A szélesség (átmérő) 1 mm-ére jutó átlagos gyümölcstömeg (gramm/mm)

0,70–0,80

1,87–1,92 (x = 1,90)

0,81–0,90

1,78–1,86 (x = 1,82)

0,91–1,00

1,71–1,77 (x = 1,73)

1,00–1,10

1,60–1,70 (x = 1,66)

A korrekciós tényezőnél kimutatható intervallumok a gyümölcstömeget befolyásoló egyéb tényezőkre (a szárazanyag-tartalom, a magok száma és nagysága, a magrekeszek nagysága, a kocsánymélyedés, a kocsányok megléte és nagysága stb.) utalnak.

Az almafajták gyümölcsnagyság (tömeg) szerinti csoportosítását – nagyszámú szakirodalmi és saját adat alapján – a 2.7. táblázatban adjuk meg. A jövőre vonatkozóan az almánál egyértelmű lett a piaci igény: valamennyi érési csoportban csak a – más feltételeknek is megfelelő – nagy gyümölcsű fajták versenyképesek. A 65–70 mm-nél (130–140 g-nál) kisebb gyümölcsű fajták nem számíthatnak sikerre. A nagyság növelésének genetikai felső határát sem használhatjuk ki. Fogyasztási és termesztési szempontok miatt sem célszerű 240–250 g-nál nagyobb gyümölcsű fajtát választani, illetve ilyen fajták nemesítésére törekedni.

2-7. táblázat - Az almafajták csoportosítása a gyümölcsök átlagos nagysága alapján (Soltész, új adat, G. Tóth, 1994, Szabó, 1995)

Gyümölcs-tömeg (g)

Szüreti idény

július 1. dekád– augusztus 2.dekád

augusztus 3. dekád– szeptember 2. dekád

szeptember 3. dekád– október 3. dekád

120 g vagy kisebb

Éva, Stark Earliest,

Nyári zamatos

McIntosh

120–140

Discovery

Alkmene, Gala, Rubinette, Akane,

Jonathan, Cox narancs renet

140–160

Julyred, Jerseymac,

Vista Bella, Jonager

Braeburn

160–180

Summerred, Earligold

Ozark Gold, Prima,

Kovauguszt, Elstar,

Fiesta, Arlet, Delcorf

Kovelit, Meran, Starkrimson Delicious,

Red Delicious, Pinova, Florina, Red Rome,

Granny Smith

180–200

James Grieve

Elan,

Karmijn de Sonaville

Gloster, Idared,

Melrose, Boskoop

200–220

Charden

220–240

Mollie's Delicious, Nyári fontos

Peasgood's Nonsuch

Freedom

Jonagold, Mutsu,


Számos triploid almafajta (Mutsu, Jonagold, Charden stb.) azért ígéretes az integrált termesztésben, mert kiváló fogyasztási értékkel rendelkező gyümölcseik nagyméretűek. Ugyanakkor kedvezőtlen termőhelyen vagy művelési rendszerben az optimálisnál jóval nagyobb gyümölcsméretet adnak.

A nemzetközi gyakorlatban (Thibault et al., 1983) körténél a következő referenciafajtákat használják a gyümölcsnagyság szerinti besoroláskor:

Számkulcs

Nagyság-kategóriák

Fajták

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

egészen kicsi

nagyon kicsi

kicsi

kicsi/középnagy

középnagy

középnagy/nagy

nagy

nagyon nagy

Pyrus calleryana

Doyenné d'Été

Moscatellina, Seckel

Tyson, Beurré Giffard

Malling Beth, Clapp's Favourite

Conference, Anjou, Williams

Passe Crassane, Aurora, Merton Pride

Parburton, Yakimo, Pitmaston Duchess

A nagyobb gyümölcs a körténél még fontosabb, mint az almánál, mert szorosabb összefüggés van a jó minőség, a beltartalmi érték és a gyümölcsméret között. A statikus fajtaszortiment miatt a nagy gyümölcsű fajták elterjedése mégis lassúbb ütemű. Különösen a nyári érési idényben szerepelnek még nagy arányban a kisebb gyümölcsű fajták (pl. Giffard vajkörte, Bella di Giugno, Junsko Zlato, Arabitka, Napoca, Zöld Magdolna stb.).

Az igen nagy méretű (250–350 g) gyümölcsökre sem lesz kereslet. A túlméretezett gyümölcs tovább erősítené a körte ,,delikátesz” jellegét, megakadályozná az éttermi értékesítésben és a tömegétkeztetésben való felhasználást. Ezért olyan fajták térhódítása várható, amelyeknek középnagy méretük ellenére is kiváló a fogyasztási értékük, könnyen tárolhatók és utóérlelésük is egyszerű (pl. Beurré Durondeau, nashi és nashi × P. communis fajták új hibridjei). A jelenlegi triploid fajták a körténél nem jelentősek, mert nagy gyümölcsűek ugyan, s általában jól tárolhatók, de kedvezőtlen áruértékkel rendelkeznek.

A körte gyümölcsére jellemző nagyfokú alakgazdagság miatt a gyümölcstömeg alkalmasabb a nagyság szerinti besorolásra, mint az átmérő és a magasság. Az utóbbi paraméter erre a célra egyáltalán nem megfelelő az erősen megnyúlt illetve kobak alakú gyümölcsöknél.

Az őszibarack nemzetközi kartonján a következő referenciafajtákat használják a nagyságkategóriák megállapításához (Bellini et al. 1984):

Számkulcs

Kategória

Fajták

1.

3.

5.

7.

9.

egészen kicsi

kicsi

középnagy

nagy

igen nagy

Royal April, Mayred

Springtime, Red June

Springcrest, Maria Emilia

Redtop, Maria Laura

Maria Bianca, Maria Aurelia

Jóllehet arra törekszünk, hogy kizárólag nagy gyümölcsű fajtákat vonjunk be a termesztésbe, a korai érésű őszibarackfajtáknál egyelőre nehéz átlépni a genetikai korlátokat. Szoros összefüggés mutatkozik az érési idő és az elérhető gyümölcsnagyság között (2.3. ábra). Erre a fajra különösen érvényes, hogy csak az azonos érési idejű fajták gyümölcsnagyságát (és más tulajdonságait) célszerű összehasonlítani. A későbbi érési időcsoportokban lévő, kisebb gyümölcsű fajták (pl. Sweethaven, Julian stb.) csak különleges sajátosságaik révén maradnak átmenetileg a szortimentben.

2-3. ábra - A különböző érési csoportba tartozó sárga húsú molyhos őszibarackfajták gyümölcstömege (Bellini, 1981 adatai nyomán, a fajtanevek az idézett munkában találhatók)

A különböző érési csoportba tartozó sárga húsú molyhos őszibarackfajták gyümölcstömege (Bellini, 1981 adatai nyomán, a fajtanevek az idézett munkában találhatók)


Ugyanazon érési időszakot tekintve is különbség mutatkozik az egyes fajtacsoportok átlagos gyümölcsnagysága között, igen nagyszámú fajta adatai alapján.

A fajtacsoportok átlagos gyümölcsnagysága növekvő sorrendben:

  • brugnom (duránci nektarin),

  • fehér húsú nektarin,

  • sárga húsú nektarin,

  • molyhos duránci,

  • molyhos magvaváló.

A későbbi érésű hagyományos őszibarackfajták között nem ritka a 220 g-nál nagyobb gyümölcs (pl. Cresthaven, Jerseyqueen). Bellini (1981) szerint pedig fokozódni fog a 250–300 grammos gyümölcsű fajták aránya a világpiacon, különösen a kedvező termőhelyekről érkező árunál. A Duránci ipari (befőtt) fajtáknál viszont nem kívánatos a túl nagy gyümölcs, amely általában puhább hússal, rosszabb feldolgozhatósággal párosul. Ilyen fajta például az Everts és a Sudanell.

Őszibaracknál a gyümölcs átmérője (szélessége) és tömege egyaránt jól reprezentálja a nagyságkategóriákat. A kétféle paraméter átválthatósága érdekében nagyszámú fajta adatai alapján kiszámítottuk az átmérő és a tömeg közötti korrekciós tényezőt:

Fajtacsoport

A gyümölcsátmérő 1 mm-ére eső gyümölcstömeg (g/mm)

Molyhos hagyományos

1,4–1,8

Nektarin

1,5–2,0

Duránci ipari

1,9–2,5

A fajtacsoportok közötti különbségek az eltérő fajlagos tömegből adódnak, a csoportokon belüli fajtakülönbségeket pedig egyéb morfológiai bélyegek (a gyümölcs alakja, a kőmag nagysága, a magbél olajtartalma stb.) eredményezik.

A nagy áruértékű kajszinál a gyümölcsátmérő alsó határa 40 mm. Az ennél kisebb gyümölcsű fajták fokozatosan kiszorulnak a termesztésből. A 40 mm-t elérő vagy alig meghaladó fajták közül jelenleg a korai érésűeknek (pl. Harmat, Korai zamatos, Ouardi, Precoce Colomer stb.) vagy az adott ország kajszihagyományait őrző fajtáknak (pl. Cafona, Farmingdale, Early Devinity, Magyar kajszi) van jogosultságuk. Várható azonban, hogy – különösen a késői érési idényben – ezeket is biztonságosan termő nagy gyümölcsű világfajták váltják fel.

A kajszinál szintén meghatároztuk a gyümölcsátmérő és -tömeg közötti korrekciós tényezőket. A gyümölcsátmérő minden egyes milliméterének 0,8–1,5 g tömeg felel meg. A mérőszám értékét az őszibaracknál ismertetett tényezők befolyásolják. Az 1-es alatti értékek elsősorban a kis gyümölcsű – 40 mm alatti – fajtáknál (pl. Stella, Sam, Rouge de Roussillon) fordulnak elő.

A világ kajszifajta-szortimentje nagy gyümölcsű fajtákkal gazdagodott:

50–60 g

Precoce Cremonini, Docteur Moscle, San Castrese, Amal, Screara, Zaicur, Budapest, Mandulakajszi, Ceglédi óriás, Szegedi mammut, Bulida, Reale d'Imola

60–70 g

Stark Early Orange, Tyrinthos, Royal, Monaco Bello, Goldrich

70 g felett

Moniqui, Baneasa 22/13, Venus, Marculest 16/2, Sulmona, Ivonne, Mari de Cenad

Várhatóan a jövőben növekedni fog a nagy gyümölcsű kajszifajták aránya, s ezzel párhuzamosan a szintén nagy gyümölcsű, de rosszabb ízű vagy kisebb termésbiztonságú fajták (pl. Venus, Ceglédi óriás, Szegedi mammut, Royal, Precoce Cremonini stb.) kiszorulnak a termesztésből.

Nagyon fontos a kajszifajták azonos léptékű megítélése, mert a szakirodalomban a gyümölcsnagyságnál igen eltérő információk találhatók. A nemzetközi kartonon kajszinál a következő referenciafajták szerepelnek (Guerriero és Watkins, 1984):

Számkulcs

Kategória

Referencia

1.

rendkívül kicsi(20 g alatt)

Millioner, Early Samarkand

2.

nagyon kicsi(20–30 g)

Haggith

3.

kicsi(31–40 g)

Blanca de Murcia,Precoce Gialla

4.

kicsi/közepes(41–45 g)

Hatif Colomer

5.

középnagy(46–55 g)

Cafona, Harglow, Harogem

6.

középnagy/nagy(56–60 g)

Canino, Harcot

7.

nagy(61–70 g)

Luizet, Goldrich

8.

nagyon nagy(71–85 g)

Moniqui, Polonais

9.

rendkívül nagy(85 g felett)

Tomis, Palsteyn, Hargrand

A szilvánál a gyümölcsátmérő és -tömeg közötti összefüggést a fajták átlagában Szabó (1987, 1989) adataiból képzett mérőszámok mutatják:

Gyümölcsalak

Az átmérő 1 mm-ére jutó tömeg (g/mm)

Erősen megnyúlt gyümölcsűek

0,95

Kissé megnyúlt gyümölcsű fajták

1,00

Gömbölyded gyümölcsűek

1,05

Az átlagtól való eltérést az azonos alakú fajtákon belül is több tényező befolyásolhatja. Így például az erősen megnyúlt gyümölcsű President és Bluefre fajták – elsősorban a nagy szárazanyag-tartalom miatt – nagyobb gyümölcstömegűek, mint amennyi az átmérőjükből következne.

Cobianchi és Watkins (1984) nyomán adjuk meg a szilvafajták gyümölcsnagyság szerinti besorolásához egységesen használható referenciákat:

Számkulcs

Kategória

Fajták

1.

rendkívül kics i(30 g alatt)

Pozegaca

2.

nagyon kicsi (30–40 g)

French Improved, Early Golden

3.

kics i(41–50 g)

Gilbert, Sorriso di Primavera

4.

kicsi/középnagy (51–55 g)

Sugar, Premier

5.

középnagy (56–65 g)

California Blue,Red Beaut

6.

középnagy/nagy (66–70 g)

Bluefre, Laroda

7.

nagy (71–80 g)

Oneida, Late Santa Rosa

8.

nagyon nagy (81–90 g)

Yakima, Queen Rosa

9.

rendkívül nagy (90 g felett)

Calita

A nagyságkategóriákra utaló jelzők (nagy, igen nagy stb.) mellett mindig célszerű a tényleges paramétereket tisztázni, mert a csoportosítás módszerei nagyon eltérőek a szakirodalomban. Belmans (1986) például a fajtákat csak 4 kategóriába sorolta: kicsi (30 g alatt), közepes (35–45 g), nagy (45–55 g) és igen nagy (55 g felett). Brózik (1993) besorolása is ehhez hasonló. Több helyen (elsősorban az európai fajtákat érintő) három kategória szerepel: kicsi (35 g alatt), közepes (36–50 g), nagy (50 g felett).

A meggynél, de még inkább a cseresznyénél jelentősen megnőtt a nagy gyümölcsű fajták aránya. Több forrásmunkára támaszkodva a fajtákat a 2.8. táblázat szerint csoportosíthatjuk. Az első két kategóriába tartozó fajták vagy korai érésük, vagy feldolgozási értékük miatt szerepelnek a szortimentben.

2-8. táblázat - A cseresznye- és meggyfajták gyümölcsnagyság szerinti csoportosítása (Gozob et. al. 1979, Albertini, 1981, Testoni és Albertini, 1983, Trefois, 1986, Blasse, 1987, Brózik, 1993, Apostol, 1994 és Szabó, 1995. adatai alapján)

Szám kulcs

Gyümölcsnagyság

Cseresznye

Meggy

mm

gramm

referenciafajták

1

18 mm-nél kisebb

4 g-nál kisebb

Münchebergi korai

Cigánymeggy, Fortuna,

Parasztmeggy

2

18–20

4,0–5,5

Szomolyai fekete,

Windsor

Meteor korai, Érdi

jubileum, Pipacs 1,

Schattenmorelle,

Csengődi, Kőrösi korai

3

20–22

5,6–7,0

Bigarreau Burlat, Valerij

Cskalov, Szomolyai rázható,

Szomolyai kemény, Stella,

Van, Hedelfingeni óriás

Újfehértói fürtös,

Debreceni bőtermő,

Kántorjánosi, Favorit,

Érdi bőtermő, Mettar,

Korai pipacsmeggy,

Sharö, Maliga emléke

4

22–24

7,1–9,0

Linda, Katalin, Solymári

gömbölyű, Germersdorfi

óriás, Szomolyai

nagykavics

Pándy-meggy,

Érdi nagygyümölcsű

5

24–26

9,0–11,0

Starkrimson, Summit

Rainier, Lapins

6

26 mm-nél nagyobb

11 g-nál nagyobb

Sunburst, Durone III.


Az EU országaiban megszűnt a kis és nagy gyümölcsű szamócafajtákra külön előírt mérethatár. A virágzatok elsődleges virágából fejlődő gyümölcsök alapján a fajtákat 4 méretkategóriába sorolhatjuk:

Kategória

Referenciafajták

Kicsi

Melody, Darrow, Gem

Középnagy

Hummi, Elsanta, Cambridge Rival, Pocahontas, Gorella, Honeoye, Ostara, Rapella, Rimona, Senga Sengana, Gea

Nagy

Addie, Korona, Kortes, Fertődi 5, Grandiosa, Dana, Tago, Senga Litessa, Hakras Romata, Mount Everest, Rabunda,

Igen nagy

Bogota, Maxim

A korábbi folyton termő szamócák gyümölcse kicsi, legfeljebb közepes méretű volt. Az előbbi felsorolásból kitűnik, hogy már ebben a fajtakörben is találhatók nagy gyümölcsűek (pl. Mount Everest, Rabunda).

Több gyümölcsfajnál (alma, körte, szamóca) a gyümölcsnagyság szempontjából hátrányt jelent a virágzatonkénti több termés. Az apróbb gyümölcsű, sokterméses virágzatú fajok nagy részénél (ribiszke, áfonya, bodza, csipkebogyó, fekete berkenye, szeder stb.) a ,,gyümölcsnagyság megítélésekor” együtt jelenik meg a virágzat termésszáma és az egyes termések mérete. Mindenütt azok a fajták az értékesebbek, ahol az előbbi két paraméter egyaránt maximális értékeket mutat.

A fekete ribiszkénél nagyfürtű és nagy bogyóméretű az Otelo, Titania és a Triton fajta, a fehér ribiszkék közül ilyen a Blanka. Az Eva, Altajszkaja deszertnaja és Silvergieter F–59 fajtánál a nagyobb fürthöz nem társul nagyobb bogyóméret (Porpáczy, 1994).

A piros ribiszkék közül több termést hozó hosszú fürtje van a Rondom és a Fertődi hosszúfürtű fajtának, a Jonkheer van Tets fürtjei kisebbek (Porpáczy, 1987). A Jersey magas bokrú áfonyánál a kisebb gyümölcsméret a virágzatok gyenge terméskötődésekor is fennáll (Bradt et al., 1978).

Málnánál a gyümölcsnagyság és a csonthéjas résztermések összetapadása között nincs szoros összefüggés (Eccher és Rosati, 1978). A nagyobb gyümölcsű fajták között (pl. Malling Promise, Scepter, Trent) ugyanúgy előfordul ez a hátrányos tulajdonság, mint kis gyümölcsű fajtáknál (pl. Latham, Rideau, Newburgh). Nagyméretű gyümölcse és jól tapadó résztermései vannak pl. a Willamette és a Rouge Favorit fajtának.

A málnaszedernél – gyümölcsnagyságtól függetlenül – általában gyengébben tapadnak egymáshoz a résztermések, ebből a szempontból a Logan szabályt erősítő kivételnek számít.

A virágzatonkénti termésszám és az egyes gyümölcsök mérete egyaránt kedvező a Black Satin, a Hull Thornless és a Nessy szederfajtánál.

A fekete bodzánál szintén azok az értékes fajták (pl. Haschberg), amelyeknél szinte az összes virág kötődik és a gyümölcsök nagyméretűek.

2.3.2. Alaki és felületi bélyegek

A gyümölcs alakjának fajok szerint eltérő jelentősége van. Több fajnál (pl. körte, alma, szamóca, őszibarack, kajszi, szilva) a friss fogyasztáskor és az ipari felhasználásnál egyaránt döntő lehet a gyümölcs alakja. Néhány esetben (pl. málna, birs) csak az ipari felhasználásnál játszik szerepet. A fajok nagy részénél (cseresznye, meggy, köszméte, ribiszke, berkenye, homoktövis, áfonya stb.) a gyümölcs alakja alig játszik szerepet az áruértéknél és a feldolgozáskor.

Az almánál a gömbölyded és az enyhén megnyúlt alak a legelterjedtebb és a fogyasztók által leginkább elfogadott. A túlzottan lapított gyümölcsök kivételével az alakkal szemben nagyobb jelentősége van a bordázottságnak, amelynek eltérő típusai elsősorban a csésze felőli oldalon mutatkoznak meg (2.4. ábra). A gyümölcsfelület egyenletessége (ami például hiányzik a Close fajtánál) szintén fontos követelmény.

2-4. ábra - A csésze felőli oldal jellemző típusai az almafajtáknál (Petzold, 1984)

A csésze felőli oldal jellemző típusai az almafajtáknál (Petzold, 1984)


A körtének a legváltozatosabbak a gyümölcsalakjai (2.5. ábra). A fogyasztók jobban kedvelik a megnyúlt illetve a kobak alakú körtéket, ezzel szemben a kereskedelem és a feldolgozóipar a gömbölydedeket részesíti előnyben. A kerekded gyümölcsök ugyanakkor az ázsiai (Nashi) körtéknél a friss fogyasztáskor is kedveltek. Ezeknél (főként a Pyrus ussuriensis fajták egy részénél) igen jellemzőek a gyümölcsön lévő csészemaradványok is, majdnem a naspolyához hasonló mértékben (Thibault, 1985). Néhány P. communis fajtánál (pl. Packham's Triumph, El Dorado, Highland) gondot jelent az erősen hullámos, rücskös, dudoros gyümölcsfelület, egyrészt esztétikai okok miatt, másrészt kövecsességgel is társulhat (Dibuz, 1993). A szabályos, enyhe bordázottság (pl. Hardenpont téli vajkörte, Vilmos körte, Nemes Krasszán) nem hátrány. Szemben a gyümölcsök részaránytalanságával (pl. Grand Champion), amelyet esetenként a kocsány félretolódása is kísér (pl. Guyot Gyula).

2-5. ábra - A gyümölcsalak típusai a körténél (Bellini, 1986)

A gyümölcsalak típusai a körténél (Bellini, 1986)


A szabályos alaknak és felületnek a birs feldolgozásánál van jelentősége. A Mezőtúri fajta kivételével az alma alakú birsek (Angersi, Leszkovácska, Per- bál 1) erősebben bordázottak, mint a körte alakúak (pl. Bereczki, Román Bereczki, Champion, Vranja, Dunabogdányi). A Konstantinápolyi birs széles barázdákkal öt részre tagolt. Egyes esetekben az erős bordázottság nagy csészemélyedéssel párosul (Leszkovácska). A gyümölcsfelület bolyhossága és rücskössége is hátrány a feldolgozáskor. A felhasználói igényeknek leginkább az alma alakú és a szabályos, sima felületű fajták felelnek meg.

Az őszibarack gyümölcsalak-típusait a 2.6. ábrán mutatjuk be, az idetartozó referenciafajták pedig a következők:

Számkulcs

Gyümölcsalak

Fajták

1.

erősen lapított

Platicarpa

2.

enyhén lapított

Robin, Giuglianese

3.

gömbölyded

Springcrest, Spring Red

4.

tojásdad

Royal Gold, Maria Laura

5.

hosszúkás

Elberta, Flavortop

6.

megnyúlt

Kínai fajták

2-6. ábra - A gyümölcsalak típusai az őszibaracknál (Bellini et al., 1984)

A gyümölcsalak típusai az őszibaracknál (Bellini et al., 1984)


1. erősen (lapított, 2. enyhén lapított, 3. gömbölyded, 4. tojásdad, 5. hosszúkás, 6. megnyúlt

Az Európában termesztett fajták között az erősen lapított (pl. Remény) és a megnyúlt gyümölcs (pl. Venus nektarin) ritkán fordul elő, nagy keresletük a jövőben sem várható. Az ilyen alakú gyümölcsök sérülékenyebbek, s hátrányosak az ipari fajtáknál is (pl. Jungerman).

A szabálytalan (aszimmetrikus) gyümölcsalak a sárga húsú (pl. Camden, Rubired, Harbrite, Newhaven, Jayhaven, Kearney) és a fehér húsú (pl. Madeleine Pouyet, Michelini) molyhos fajtáknál is előnytelen, de legnagyobb problémát az ipari fajtáknál (pl. Carson, Sudanell) jelent. A bibepont kicsúcsosodó, néha előreugró, sérülékeny kiemelkedése elsősorban a hosszúkás gyümölcsű fajtáknál (pl. Early Redhaven, Maxired, Springtime, Royal Crest, illetve a nektarin Independence, Cavalier) fordul elő. A nektarinok egy részénél (pl. Red June) a héj érdessége, dudorossága is jelentkezik.

Az őszibarack gyümölcsének varratvonala akkor kedvező, ha felszíni vagy enyhén bemélyedő, az erősen kiálló (Reliance) vagy deformáltan bemélyedt (pl. Early Fairtime) varratvonal előnytelen. A gyümölcshéj erős molyhossága sok fogyasztót visszariaszt a vásárlástól, különösen ha herpeszre érzékeny. A nektarinok jövőjét megalapozó kedvező tulajdonság a molyhosság hiánya. A fogyasztásnál a gyenge (pl. Flavorcrest) vagy a közepes (Redhaven) molyhosság még elfogadható. Néhány fajtánál az erős molyhosság a felületet szinte nemezessé teszi (pl. Trionfo, Elberta, Roza, Prodigiosa Morettini). A fehér húsú fajták gyümölcsei – kevés kivétellel (pl. Cumberland) – gyérebben molyhosak.

A gyümölcsalak típusait a kajszinál a 2.7. ábra szemlélteti, a típusokat képviselő fajták a nemzetközi kartonokon a következők (Guerriero és Watkins, 1984):

Számkulcs

Gyümölcsalak

Referenciafajták

1.

kerekded

Cafona

2.

kerekded/lapított

Currot, Hargrand,Patriarca, Temprana

3.

elliptikus

Prevete, Sunglo

4.

tojásdad

Baracca, Harcot, Harlayne

5.

szív alakú

Reale d'Imola, Luizet

6.

hosszúkás

Hatif Colomer, Veecot, Harogem

2-7. ábra - A gyümölcsalak típusai a kajszinál (Guerriero és Watkins, 1984)

A gyümölcsalak típusai a kajszinál (Guerriero és Watkins, 1984)


1. kerekded, 2. kerekded, lapított, 3. elliptikus, 4. tojásdad, 5. szív alakú, 6. hosszúkás

Ezenkívül néhány fajtánál (pl. Mandulakajszi, Sirena, Abate) az 5. típushoz leginkább hasonló, mandula alakú gyümölcs a jellemző. Az ismertebb fajták közül gömbölyded gyümölcse van még a Magyar kajszi, a Bergeron, az Ouardi, a Canino és a Boccuccia fajtáknak. Elliptikus gyümölcsű sok fajta (pl. Precoce Cremonini, Tirynthos, Caldesi, Monaco Bello, Budapest). A Ceglédi kedves és a Roxana fajtának tojásdad gyümölcse van.

A gömbölyded kajszigyümölcsök általában részarányosak, bár az aszimmet- ria a Canino fajtánál is előfordul, ha nem is olyan gyakran, mint a megnyúl- tabb gyümölcsűeknél (pl. Monaco Bello, San Castrese). A Canino és San Castrese esetében a részaránytalan gyümölcs sokszor hullámos, esetenként dudoros. A bemélyedt bibepont (pl. Caldesi, Monaco Bello, Boccuccia) fokozza a gyümölcs sérülékenységét.

A szilvánál az egyes csoportokhoz tartozó fajták gyümölcsalakja vi- szonylag egységes. Leginkább változatosak ebből a szempontból a kék szilvák (gömbölyded, tojásdad, hosszúkás, megnyúlt, elliptikus, nyakas). A ringlókra a gömbölyded vagy az enyhén megnyúlt alak jellemző, míg a mirabelláknál és a japánszilva-fajtáknál főként gömbölyded gyümölcsökkel találkozunk. A szilvafajták gyümölcsalak-típusait a 2.8. ábrán mutatjuk be. Az egyes típusokat a következő referenciafajták képviselik (Cobianchi és Watkins, 1984):

Számkulcs

Gyümölcsalak

Fajták

1.

lapított gömbölyded

Friar

2.

gömbölyded

California Blue,Shiro

3.

elliptikus

President,Ozark Premier

4.

tojásdad

Giant

5.

szív alakú

Morettini 355

6.

megnyúlt

Prugna d'Ungheria

2-8. ábra - A szilvafajták gyümölcsalak- típusai (Cobianchi és Watkins, 1984)

A szilvafajták gyümölcsalak- típusai (Cobianchi és Watkins, 1984)


1. lapított gömbölyed, 2. gömbölyded, 3. ellipszikus, 4. tojásdad, 5. szív alakú, 6. megnyúlt

A kék szilvák közül gömbölyded gyümölcse van a Sermina, Pescarus és Debreceni muskotály fajtának (Brózik, 1993). Tojásdad gyümölccsel a Bluefre, a Stanley, a Tuleu gras és a Tuleu timpuriu rendelkezik. Erősen megnyúlt, nyakas gyümölcsöt a Valjevka fajtánál találunk.

Az aszimmetrikus gyümölcsök előfordulása több kék szilvánál (pl. Stanley, Baneasa 5/10, Tuleu timpuriu, Ruth Gerstetter, Gilbert, Grand Prize) gyakori probléma, de ismert a japánszilva-fajtáknál is (pl. Bollena). A termésbarázda feltűnően kiemelkedik a Bluefre kék szilvánál és a Roysum japánszilvánál. A Redroy japánszilva-fajta gyümölcseire jellemző hullámos, enyhén dudoros felület másutt elvétve fordul elő.

A cseresznye gyümölcsalakjait Albertini (1981) és Brózik (1993) nyomán – néhány példa megadásával – 4 csoportba soroltuk:

  • gömbölyded, lapított gömbölyded: Mora di Cazzano, Margit, Germersdorfi óriás, Van, Szomolyai nagykavics, Szomolyai rázható, Roma, Bigarreau Moreau

  • megnyúlt kerekded, hosszúkás: Valerij Cskalov, Linda, Szomolyai fekete, Stella, Katalin, Hedelfingeni

  • lapított szív alakú: Bigarreau Burlat, Solymári gömbölyű

  • szív alakú: Bigarreau Napoleon, Vega, Marostegana, Durone della Mara

A szamóca jellemző gyümölcsalakjait, a csészelevelek gyümölcsön maradásának típusait és az aszmagok elhelyezkedésének módjait a 2.9. ábrán tanulmányozhatjuk. Leggyakrabban a kúpos alak valamilyen változata fordul elő. Legkedveltebb a szabályos kúp (pl. Tago, Hummi, Korona, Ostara, Elsanta, Gerida, Kortes), a tompa kúp (pl. Rapella, Rimona, Rabunda, Hakras Romata), vagy a széles kúpalak (pl. Grandiosa). A Mount Everest fajtának lapított, kerekded gyümölcsei vannak.

2-9. ábra - A szamóca gyümölcsalakja, a csészelevelek és aszmagok elhelyezkedésének típusai (Khanizadeh, 1994)

A szamóca gyümölcsalakja, a csészelevelek és aszmagok elhelyezkedésének típusai (Khanizadeh, 1994)


A szamócánál az egységes gyümölcsalak és -nagyság sokszor fontosabb értékmérő, mint maga az alaktípus. A Bogota gyümölcseinek enyhe bordázottsága nem zavaró, de Szilágyi és Marton (1987) szerint a Gorella elsődleges gyümölcseinek alakja igen változatos, gyakran taréjosak, üregesek. Az Addie első gyümölcseit szintén az üregesség jellemzi, míg a Gea fajtánál ez egyáltalán nem fordul elő. A termesztésből régóta kiszorult Madame Moutot erősen bordázott gyümölcsei szinte a teljes érési idényben feltűnően üregesek. A Guardian fajtánál az elsőként érő gyümölcsök tarajosságát szintén megfigyelték (Bradt et al., 1978). Azt is tapasztalták, hogy az Atlas korai gyümölcsei azért szabálytalanok, mert a csúcsán nem fejlődtek ki aszmagok.

A szamócagyümölcs felületi síkjából erősen kiemelkedő illetve a túl mély gödörben ülő aszmagok egyaránt növelik a szedéskori és a szállítás közbeni sérülést, de ronthatják a gyümölcs küllemét is. Az aszmagok néhány fajtánál (pl. Earliglo, Jerseybelle, Badgerglo, Bounty, Marlate, Vesper, Rapella) jól láthatóan kiemelkednek a felszínből. A húsba erősen besüppedő aszmagjai vannak a Holiday és a Mount Everest fajtának. A gyümölcsön maradó csészelevelek alakja és elhelyezkedése fajtatulajdonság, és befolyásolja a szüretet, a gyümölcssérülést, de a feldolgozást is. A gyümölcsre szorosan tapadó csészelevelet nagyon nehéz eltávolítani, bár ez néha a kevésbé tapadó, felálló csészeleveleknél is előfordul (pl. Pocahontas).

A málnánál a nagy gyümölcsű fajták általában kúp alakúak, csak néha tojásdadok (pl. Himbo Star). A kisebb gyümölcsűekre inkább a gömbölyded alak jellemző (pl. Nagymarosi, Fertődi zamatos), ezek jobb ,,guruló” minőséget adnak. A csonthéjas terméskék csúcsán lévő bibemaradványok jellege adja a gyümölcs ,,szőrözöttségét”. Ennek erős mértéke néhány fajtánál (pl. Anelma, Creston, Carnival, Glen Cova, Rideau, Sentivel, Sentry, Taylor, Thames, Trent) hátrányos lehet. A málnaszederre általában a finom ,,szőrözöttség” jellemző.

Köszméténél a gyümölcsök finom molyhossága (pl. Piros ízletes) nem probléma, a felület erős bolyhossága (pl. Oregon Champion) azonban zavaró lehet. Azonos fajtának (pl. Rote Triumph) a gyümölcsei a körülményektől függően lehetnek finoman molyhosak vagy serteszőrösek. Előnyt jelent, ha nincsenek serteszőrök (pl. Rolanda).