Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

2.2. A fajták megválasztásának szempontjai

2.2. A fajták megválasztásának szempontjai

2.2.1. Termesztési és áruérték

Nemesítéskor a fajták genotípusának van elsődleges szerepe. Ekkor a fajta biológiai kategóriaként nyilvánul meg. A termesztett illetve a termesztésre tervezett fajta gazdasági kategóriaként játszik szerepet. A fenotípusosan megjelenő genetikai tulajdonságok együttesen befolyásolják a fajták áruértékét és termesztési sajátosságait. A fajtatulajdonságok három csoportba sorolhatók (2.1. ábra). Egy részük főként a gyümölcsök áruértékére van hatással, mások inkább a termesztést befolyásolják, míg a tulajdonságoknak igen nagy hányada az áruértékre és a termesztésre egyaránt hatást gyakorol.

2-1. ábra - A fajták gazdasági értékét befolyásoló fajtatulajdonságok (Soltész, új adat)

A fajták gazdasági értékét befolyásoló fajtatulajdonságok (Soltész, új adat)


A termőképesség több tulajdonságból tevődik össze, úgymint: a termőre fordulás ideje, a termőkor hossza, a virágzási hajlam, a virágképzés rendszeressége, a termékenyülő- és fruktifikációs képesség, a fajlagos terméshozam, az öntermékenység, parthenokarpia.

A termésbiztonság szintén komplex értékmérő, sok fajtasajátosságot foglal magában: a tenyészidő hossza, a mélynyugalom kezdete, hossza és hidegigénye, a téli lehűlés és hőmérséklet-ingadozás tűrése, a rügyfakadás és virágzás ideje, a virágok fagyérzékenysége, a szárazság- és széltűrés, vírusokkal, növényi kórokozókkal és kártevőkkel illetve egyéb stresszhatásokkal (a talaj só- és mésztartalma, a talajvízszint ingadozása, a kémiai anyagok, a napperzselés stb.) szembeni tűrőképesség.

A gyümölcstermő növények sok tulajdonsága a termesztést közvetlenül érinti: növekedési erély és habitus, összeférhetőség az alanyfajtákkal, intenzív művelésre való alkalmasság, a kézi és gépi szüretet elősegítő jellemzők, tápanyag- és vízhasznosítás, a fajtatársítást és a megporzást befolyásoló sajátosságok.

Legtöbbször csak a tulajdonságok számbavétele, rendszerezése érdekében választjuk ketté a fajták áruértékét és termesztési értékét. Valójában alig akad az áruértéket megszabó olyan fajtatulajdonság, amely ne lenne közvetlen vagy közvetett hatással a fajták termesztésére is (például az alma gyümölcsnagysága, a körte gyümölcsalakja, a meggy-gyümölcsök szárazon válása a kocsánytól, a málna botritiszes rothadásra való hajlama stb.), és fordítva. A termesztést közvetlenül befolyásoló tulajdonságok döntik el alapvetően, hogy mennyire tudjuk gazdaságosan előállítani a megfelelő áruértékkel rendelkező gyümölcsöt.

Piacgazdaságban még ideiglenesen sem merülhet fel az áruértéket és termesztési értéket meghatározó fajtatulajdonságok együttes számbavételének mellőzése.

A fajta legfőbb termesztési értéke, ha kiváló áruértéke van. Ez a fajtamegválasztás elsődleges szempontja, a többi csak ezután következik.

Az áruértéket meghatározó genetikai fajtatulajdonságok stabilak, a gyümölcs piaci értéke viszont változó, mert azt még sok más gazdasági tényező befolyásolja:

  • a kereslet-kínálat, a piaci és ipari felhasználói igény nagysága és stabilitása;

  • a konkurencia (más termesztők, helyettesítő gyümölcsfaj- és fajta);

  • a piacot befolyásoló képesség (monopolhelyzet, állami szubvenció, reklám stb.);

  • a gyümölcsminőség fajtatulajdonságtól független tényezői (egészség, tiszta- ság, egyöntetűség, vegyszermentesség, sérülésmentesség, csomagolás stb.);

  • a szállítási távolság, az értékesítési forma, a piaci infrastruktúra.

A fajtatulajdonságokkal leírható áruérték tehát tulajdonképpen potenciális piaci értéket képvisel. Fajtadöntésünk akkor sikeres, ha olyan áruparaméterekkel (gyümölcsminőséggel) rendelkező fajtákat telepítünk, amelyeket később a piac megfelelően elismer. Ebből a szempontból az áruértéket meghatározó tulajdonság statikus, a piaci érték pedig dinamikusan változó tényezőnek tekinthető. A piaci érték általában a még dinamikusabban változó fogyasztói igényt közvetíti, de a kettő között soha sincs teljes átfedés.

2.2.2. A fajtaválasztás folyamata

A fajtacsere teszi lehetővé a leggazdaságosabb termelésfejlesztést, a piachoz igazodást (Tomcsányi, 1977). A helytelen fajtaválasztás gazdasági kockázata szoros összefüggésben van a beruházás nagyságával és a tervezett gyümölcsös élettartamával.

A fajtaválasztás célja lehet:

  • nagyobb áruértékű fajta,

  • nagyobb teljesítményű fajta,

  • választékbővítés,

  • fajtahelyettesítés.

A fajta választékba sorolásához Tomcsányi és Wellisch (1972) szerint a következő jellegek szükségesek:

  • az érés időpontja,

  • a gyümölcstulajdonságok,

  • a feldolgozásra való alkalmasság,

  • a termésmennyiség és annak szórása,

  • az adott termőhelyen való termeszthetőség,

  • specifikus technológia alkalmazása.

A termésbiztonság a piac szempontjából fontosabb, mint a termésmennyiség. A nagy termésbiztonság stabilabb jelenlétet biztosíthat. A túltermelés mindig árcsökkentő tényező, visszahúzó erő, s növeli a fajták közti bizonytalanságot. Ebből következik, hogy a fajtadöntéseknél is előtérbe kerül a termésmennyiség és a gyümölcsminőség egymáshoz való viszonya. A gyors fajtacsere legfőbb előnye abban mutatkozik meg, hogy folyamatosan extraáron értékesíthető fajták termesztésére van lehetőség. Ezek még túltermés esetén is jobban eladhatók.

A fajtaszortimentek bővülése a fajták közti választás lehetőségét növeli ugyan, de az a tendencia is érvényesül, hogy csökken a meghatározó piaci súllyal bíró fajták száma. Ennek okai a következők:

  • a kereskedelem mindig kevesebb fajtával akarja a fogyasztói igényeket kielégíteni, s csak a lehető legkisebb kockázatot vállalja;

  • a fogyasztó nagyobb követelményeket támaszt a gyümölcs áruértékével és minőségével szemben;

  • a kiváló áruérték és a vegyszermentes gyümölcs iránti együttes elvárásnak kevés fajta felel meg;

  • a többféle minőség, felhasználási lehetőség kevesebb fajtában integrálódik.

A fejlett körtetermesztéséről ismert Olaszországban például a körtetermés 75%-át hat fajta adja, s ebből négynek a szedési ideje ugyanarra a kéthetes időszakra esik (Bellini, 1986).

A termesztőnek és a kereskedőnek ésszerű kompromisszumot kell kialakítani a termesztett fajták számát és arányát illetően. Túl kevés fajta esetén kevésbé lehet számítani a termésmennyiségek ,,kiegyenlítődésére”, s az adott gyümölcsfajnál nagyobb lesz az évenkénti ingadozás; a szedési idény kihasználása sem lesz folyamatos és az optimális szüreti időpont betartása is nagyobb nehézségbe ütközik. Ahol az optimális szüreti idő rövidebb (például a kajszifajtáké átlagosan 3-4nap, míg az almafajtáké 6-10 nap), az érési idényt több fajtával lehet kitölteni. Ugyanez érvényes egy adott gyümölcsfaj fajtáinál is (például a Jonagold elhúzódó érése miatt kisebb arányban telepíthető, mint az Idared).

2.2.3. A szüreti (érési) idény

A könnyen értékesíthető fajták számát úgy tudjuk növelni, ha az adott gyümölcsfaj teljes szüreti idényét kitöltjük, illetve, ha lehetőség szerint állandóan bővítjük. Exportra termelésnél a piaci konkurenciát jelentő országok gyümölcsérési idényét is figyelembe kell venni.

A szüreti idény megnyújtása megfelelő piaci háttérrel jövedelmezőbb lehet, mint a csak főidényre időzített termesztés. Ennek lehetőségei fajok szerint nagyon eltérőek. A fajták számát és a szüreti idény teljes kitöltését a gyümölcstárolás is befolyásolja, különösen az utóérő alma és körte esetében. A jól tárolható és a tárolás után is jó minőséget adó fajták helyettesíthetik a szüreti idény más időszakában szedett és friss fogyasztásra szánt gyümölcsöket.

Almánál nő azoknak a fajtáknak a szerepe, amelyek a hagyományos késő őszi idénynél korábban szüretelhetők, és az őszi értékesítést valamint a tartós tárolást egyaránt lehetővé teszik (pl. Ozark Gold, Gala, Fiesta stb.).

A legfejlettebb körtetermesztő országokban jelentősen megnőtt az őszi érésű fajták aránya. Sansavini (1984) jóslata az Abbé Fétel, a Packham’s Triumph, és a Général Leclerc térhódításáról bevált. Bellini (1986) szerint Olaszországban egyrészt növelni kell a korai és a kései érésű, kiváló minőséget adó fajták arányát, másrészt a korábbi érést biztosító termőhelyek szerepét. Branzanti (1983) a nyári körtefajtákat is csak különleges ökológiai adottságú régiókban javasolja.

A körte szüreti idényénél a sablonos nyári–őszi–téli kategóriák helyett pontosabb a nemzetközi fajtakartonokon alkalmazott besorolás (Thibault et al., 1983):

Számkulcs

Érési időszak

Referenciafajták

1

igen korai

Kruidenier, Doyenné d'Été

2.

Beurré Giffard

3.

korai

Clapp's Favourite,Precoce de Trévoux

4.

Williams' Bon Chrétien

5.

középidejű

Beurré Hardy

6.

Conference

7.

kései

Anjou, Doyenné du Comice

8.

Comtesse de Paris

9.

igen kései

Passe Crassane, Kieffer

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a felsorolásban a fajtáknál nem a hazai nevet vettük figyelembe. A referenciafajta most és a későbbiekben is mindig valamely tulajdonság etalonját jelenti.

A Vilmos körte (Williams’ Bon Chrétien) előtt érő fajtáknál fontos piaci követelmény a nagyméretű és a szotyósodástól mentes gyümölcs. Bellini (1986) ide sorolja – a Vilmos körte fajtától távolodó érési sorrendben – a Harwest Queen, a Jules Guyot Dr, a Bianca de Aranjuez, a Harrow Delight, a Coscia, a Butirra Precoce Morettini és a Precoce di Fiorano fajtát. Vonzó külsejük és korai érésük részben ellensúlyozza kisebb termőképességüket, és alkalmasak lehetnek a kezdeti szüreti idény kitöltésére.

A fajtákat áruértékük alapján csak saját érési csoportjukon belül érdemes értékelni. Ez különösen fontos követelmény a csonthéjas gyümölcsfajoknál (Ure et al., 1972, Tomcsányi és Wellish, 1974). Az érési idő olyan jellemző, amely az eltérő fajták összehasonlítását jóformán feleslegessé teszi.

Bellini et al. (1984) nyomán megadjuk az őszibarack érési időcsoportjait, a nemzetközileg használt referenciafajtákkal:

Számkulcs

Érési időszak

Referenciafajták

1.

rendkívül korai

2.

nagyon korai

Earlycrest, May Belle

3.

korai

Springcrest, Armking

4.

középkorai

Cardinal, May Grand

5.

középidejű

Flavorcrest, Maria Laura

6.

középkései

Suncrest, Flavortop

7.

kései

Fayette, Bob Grand

8.

nagyon kései

Fairtime, Honey Gold

9.

rendkívül kései

Della China

Egy másik felosztás fajtacsoportok szerint jelöli meg a 6 érési időszakot:

Érési csoport

Hagyományos fajták

Ipari fajták

Nektarin fajták

Igen korai

Springcrest előtt

Korai

Springcrest–Dixired

May Grand előtt

Középkorai

Dixired–Redhaven

Coronado előtt

May Grand – Independence

Középidejű

Redhaven–Cresthaven

Coronado–Andross

Independence–Fantasia

Kései

Cresthaven–Sundance

Andross–McKune

Fantasia–Fairlane

Igen kései

Sundance után

McKune után

Fairlane után

A fajtacsoportok szerinti differenciálást az indokolja, hogy ezek egyre markánsabban szétválnak, és ezekből önálló érési sorokat alakíthatnak ki.

Magyarországon az őszibarack szüreti idényének széthúzásánál kisebb ökológiai kockázatot jelent, és piaci szempontból is jelentős az igen kései érésű fajták termesztésbe vonása. A hagyományos, molyhos héjú fajtáknál azonban a sárga húsúak (pl. Marland, O'Henry, Pacifice, Marhigh, Margqueen) közül egyelőre kevés a megfelelő termőképességű és gyümölcsminőségű fajta. A Merill Franciscan késői érésű, kiváló áruértékű, de Gautier (1982) szerint fagyérzékeny és melegigényes fajta. Bellini (1981) azt tartja, hogy a fehér húsúak közül ígéretesebb lehet a Micheline után érő Regina di Londa, a Kappa 2, a Baldassari, a Cesarini és a Moscatello fajta.

Hazánkban csak nagy kockázattal termeszthetők az igen korai érésű nektarinok (pl. Mayred, May Belle, Aurelio Grand stb.). A Fantasia után 1 hónappal érő nektarinok közül figyelmet érdemlő az Alföldön is jól termeszthető Fairlane fajta, továbbá a Flamekist, a himsteril Mid Gold, a Tom Grand, az August Red, a September Red és a Julia. A késői érésű nektarinok közül a Venus nagyon fagyérzékeny, a Nectaross gyümölcsei pedig hullásra hajlamosak. A késői érésű nektarinok előnye a nagyobb szárazanyag- és savtartalom, amely az ipari felhasználás miatt jelentős.

A duránci ipari (befőtt) őszibarackfajtáknál a korai érésű ígéretes fajták (pl. Maria Serena, Andriatica, Tebana, Frederica) a feldolgozóipar szezon eleji igényeit elégíthetik ki (Sansavini, 1984).

A kajszifajták érési időszakait a nemzetközi fajtakartonok alapján közöljük (Guerrierro és Watkins, 1984):

Számkulcs

Érési időszak

Referenciafajták

1.

rendkívül korai

Patriarca Temprano, Ouardi, Early Samarkand

2.

nagyon korai

Sayeb

3.

korai

Hatif Colomer, Harcot

4.

középkorai

Canino

5.

középidejű

Cafona, Screara, Hargrand

6.

középkései

Peeka, Sancastrese, Harogem, Harglow

7.

kései

Rouge de Roussillon, Reale d'Imola, Harlaye

8.

nagyon kései

Polonais, Bergeron, Royal

9.

rendkívül kései

Tardif de Bordaneil type 2

Hazánkban az egyik elérendő cél a Magyar kajszi előtt érő, biztonságosan termő és kiváló áruértékű fajták telepítése. A szüreti idényben ezt az időszakot eddig a Korai piros, a Ceglédi óriás és a Szegedi mamut töltötte ki, de nem váltották be a reményeket. A Ceglédi Piroska fagytűrése nagyobb, de hasonlóan önmeddő, mint a korábbi óriáskajszik (Nyujtó, 1978). Ugyancsak korai érésű a kisebb gyümölcsű Harmat, illetve a Korai zamatos (Pedryc, 1995). A külföldi Bukurija és a Szamarkandszkij ranyij, szintén korai érésű, de gyümölcseik kisméretűek (15–30 g). A Harcot és a Vesna nagyobb gyümölcsük miatt ígéretesebbek.

Magyarországon alig több mint egy hónap a kajszi szüreti idénye, ugyanez megfelelő fajtasorral Romániában 2, Kaliforniában pedig 4 hónap. A késői érésű kajszifajtáknak különösen akkor lesz nagy a jelentősége az európai piacokon, amikor a déli országokban már befejeződik a szüreti idény. A jövőben ígéretesek lehetnek a vírusérzékeny, elaprósodásra hajlamos rózsakajszinál jobb minőségű, de vele egy időben (Bergeron, Comandor, Selena) vagy utána érő (Olimp) fajták. A késői érésű kajszifajták közül a Tardif de Bordaneil (Gautier, 1977) valamint a Sulmona és Litoral (Szabó és mtsai, 1994) gyengébb termőképessége miatt nem számíthat tartós érdeklődésre. az utóbbi szerzők által ismertetett kései érésű hazai hibridek (5212/5/8, 64/123/7) kis gyümölcseik miatt visszakeresztezésre szorulnak.

A szilva valamennyi fajtacsoportjára egységesen érvényes érési időcsoportba sorolást Cobianchi és Watkins (1984) szerint adjuk meg:

Számkulcs

Érési csoport

Referenciafajták

1.

rendkívül korai

Ping-ti-li

2.

nagyon korai

Ruth Gerstetter, Red Beaut

3.

korai

Precoce di Ersinger, Shiro

5.

középidejű

Sugar, Burbank

7.

kései

Stanley, Laroda

9.

nagyon kései

President, Casselman

Tóth (1967) nyomán a szilvánál érvényesnek tartjuk azt az összefüggést, hogy minél hűvösebb klímájú országokban termesztik, annál jelentősebb a korai érésű fajták nagyobb aránya. Magyarországon a fajtaszortiment fejlesztésében elsősorban a szüreti idény első felében vannak nagyobb lehetőségek. Az európai szilvánál a korábbi érésű fajták termesztése hazánkban nem jelent nagyobb ökológiai kockázatot, mint a későbbi érésűeké. A jó minőségű japánszilva-fajták miatt korábbra hozhatják a szilva érési idényét, de rövid mélynyugalmuk és korai virágzásuk miatt hazai termesztésük nagyon kockázatos lehet. A későbbi érésű japánszilva-fajtáknak sem sokkal nagyobb az ökotoleranciájuk, ráadásul a piaci versenyt a kék szilvafajtákkal kell felvenniük. Ez alól kivételt talán csak a nagyon kései érésű japán szilvák (pl. Roysum) jelentenek.

A cseresznye és a meggy értékesítési esélye a világpiacon számunkra az idény elején és végén nagyobb. A 10–12 hetes szedési idényű cseresznyénél külön figyelmet kapnak a Bigarreau Burlat előtt és a Germersdorfi óriás után érő, nagy gyümölcsű, kiváló minőségű fajták. Az olaszországi Sandra precoce és Marlenga korai érésű fajták termesztésének hátránya a korai virágzás és a fagyveszély (Albertini, 1981). A Germersdorfi óriás után érik az Uriase de Bistrita (Ivan, 1977), a Ljana, a Durone Vignola, a Vernon, a Hudson, a Stella, a Sunburst, a Kordia, továbbá a hazai nemesítésű Katalin, a Szomolyai kemény és a Kavics (Brózik, 1993–1994). Magyarország főként a kései cseresznyével léphet a világpiacra, amikor a tőlünk délre lévő országokban már a legkésőbbi fajták is leértek.

A cseresznyéhez hasonlóan a meggy termesztésénél is ,,nagyhatalmak” vagyunk a fajta-előállításban és a fajtaszortiment fejlesztésében. A hazai fajtákból álló fajtasor nem csak a főidényben, hanem a szüreti idény elején és végén is megfelelő választékot nyújt. Apostol (1994) szerint kiemelten érdemes foglalkozni a június 20. előtt és a július 10. után érő, ipari felhasználásra is alkalmas fajtákkal. Az értékes fajták rövid érési időszakra zsúfolódása másutt is gondot okoz (Cociu, 1970). A IV–3/48 jelű nagy gyümölcsű hibrid igen korán, május végén érik, míg az M 209 jelű fajta igen késői érésével vívhatja ki a figyelmet (Apostol, 1994).

Az egyszer termő szamócafajtáknál a Gorella előtt érőkkel tehetjük teljesebbé a szüreti idényt. Ilyen fajta lehet az egy héttel korábban érő Gea, amely azonban kisebb termőképességű. Az igen kései érésű egyszer termők közül a Maxim, a Micmac és a Tago fajtát említjük. Egyre keresettebb az őszi érésű szamóca. E kereslet kielégítésére két lehetőség is adódik: 1. ősszel is jó gyümölcsminőséget adó folyton termő fajta, 2. egyszer termő fajta érési idejének későbbre hozása.

Nappalközömbös, folyton termő szamóca a Brighton, a Fern, a Fort Laramie, a Szentendrei folyton termő, a Mount Everest, a Rabunda, az Ostara, a Centennial, a Rimona és a Rapella.

Málnánál nagyon korai érésű fajta a Gatineau (Bradt et al., 1978) és az F–48 (Kollányi, 1986), késői a Himbo Star és a Malling Leo. A későbbi piaci igények kielégítésének speciális lehetőségét adják a kétszer termő málnák. Fontos követelmény a cél teljesítése érdekében, hogy a második termés megfelelő minőségű legyen, és még a korai fagyok előtt beérjen. A régebbi kétszer termő fajták (pl. Lloyd George, Luliu, Durhamet, Amity stb.) ősszel kevés termést hoztak. Az újabb kétszer termő fajták (Zeva Herbsernete, Heritage, F–23, Rouge Favorit, Rossana, September, Autumn Cascade, Autumn Bliss, Scepter, Fertődi kétszer termő stb.) értékesebbek, de köztük is vannak különbségek. A September fajta nyári termése több, mint az őszi, de a későbbi gyümölcsök nagyobbak, keményebbek és jobb ízűek. Ezzel ellentétben a Heritage fajtánál a nyári termés kisebb, az őszi az értékesebb, de csak akkor, ha korai fagy nem károsítja. A késő őszig tartó érés jellemzi az Autumn Cascade és az Autumn Bliss fajtát is. A Fertődi kétszer termő málna első termése a Malling Promise előtt érik, így a második érési időszak augusztus végén kezdődik és szeptember közepén fejeződik be (Kollányi, személyes közlés). A kétszer termő Goldtraube és Fallgold fajtának sárga gyümölcse van.

A szedernél a Thornfree előtt érő fajtára van szükség, mert gondot okozhat a szeptemberre elhúzódó érés (kora őszi fagy, esős idő miatt gyakori botritiszes rothadás). Az előbbi fajtánál két héttel korábban érik a Dirksen. A szedermálna jelentős értéke, hogy a szeder előtt érik, és elkerüli ezt a problémát.

A géppel könnyen betakarítható ribiszkénél az érési időszak közepén az árudömping jelenthet gondot, ugyanakkor az idény elején és végén szedett gyümölcsök ipari felhasználását is garantálni kell (Porpáczy, 1992). Több késői érésű piros ribiszke is (Rondom, Slovakia, Detvan, Tatran, Rolan, Rotet, Rovada) alkalmas lehet a szüreti idény széthúzására, de hazai telepítésüknél az előbbieket figyelembe kell venni. A fekete ribiszkék közül a Titania, a köszméténél pedig a Rolanda fajtát említhetjük a késői érésűek közül.

2.2.4. A fajtahelyettesítés szerepe

Figyelembe kell venni, hogy az egyes gyümölcsfajok, de különösen az egyes fajták helyettesíthetik egymást a fogyasztói igények kielégítésénél. A fajok helyettesítési lehetőségei és irányai a következők:

cseresznye

meggy

ribiszke

köszméte

málna

szeder, szedermálna

téli alma

téli körte,

kajszi

japánszilva, mirabella

nektarin

japánszilva, mirabella

kajszi

őszibarack

ipari őszibarack

hagyományos őszibarack

nektarin

hagyományos őszibarack

dió

gesztenye, mogyoró, mandula

Az egymást helyettesítő (felváltó) fajtáknál az áruérték és az árujelleg hasonló vagy teljesen eltérő is lehet. Az eltérő árujellegű fajták akkor váltják fel egymást a termesztésben (és a piacon), ha az új fajta egyértelműen nagyobb piaci értéket képvisel, vagy azonos a piaci értékük, de a felváltandó fajtát az adott termőhelyen illetve adott művelési rendszerben nem lehet eredményesen termeszteni.

A Fuji például olyan helyeken veheti át a Granny Smith alma szerepét, ahol az utóbbi beérése bizonytalan (Ballard, 1989). A Hedelfingeni óriás cseresznye helyét azért veheti át a vele azonos időben érő Katalin fajta, mert keményebb és nagyobb gyümölcsei jobb áruértéket képviselnek (Brózik, 1993–1994).

A hasonló áruértéket, árujelleget képviselő fajták főként azoknál a gyümölcsfajoknál helyettesíthetik (vagy eltérő szüreti idővel egészíthetik ki) egymást, amelyeknél egy-egy közismert fajtához, annak megszokott paramétereihez ragaszkodnak a fogyasztók. Ezekben az esetekben a fogyasztóknál nemcsak a minőségi kategória rögzítődik, hanem a megjelenítő fajták neve is.

A hasonló árujellegű helyettesítő fajták általában közeli rokonságban vannak egymással, vagy egy standard fajtának különböző mutánsairól van szó, de véletlen hasonlóság is előfordulhat. A mutánsok szerepére csak röviden utalunk, mert természetes velejárójuk a standard (alap) fajta piaci értékének fenntartása, a fogyasztók folyamatos érdeklődésének biztosítása.

A hasonló árujellegű helyettesítő (kiegészítő) fajta szerepe a fajtaszortiment alakításában többféle lehet:

  • azonos időben érik, de kedvezőbb termesztési adottságokkal rendelkezik, mint a helyettesítendő fajta;

  • minden tulajdonságban hasonló, de eltérő időpontban érik, ezáltal ,,megnyújtja” az azonos jellegű fajták szüreti és fogyasztási idényét;

  • eltérő időpontban érik és kedvezőbb termesztési tulajdonságai vannak, ennek megfelelően változhat a fajtajelleg időbeni súlypontja az érési idényben.

A Jonatán-szerű Jonatán-hibridek szinte az egész szüreti idényben megtalálhatók (Éva, Jonager, Akane, Monroe, Aurora, Kovelit stb.). Előfordul, hogy az Idared fajtát is ide sorolják. Ez is Jonathán-hibrid ugyan, de teljesen más áruértéket, árujelleget képvisel.

A Golden-szerű Golden Delicious-hibridek képviselik a legnagyobb kört ebből a szempontból. Hasonló árujellegük mellett nagy eltérések találhatók köztük érési időben, virágzási hajlamban, termőképességben, tárolhatóságban, varasodással és parásodással szembeni toleranciában és a ploidia fokában.

Grandi et al. (1977) a gyümölcstulajdonságok alapján a következők szerint csoportosították a goldenszerű hibrideket:

  • kisméretű gyümölcsök: Magnolia Gold;

  • igen nagy méretű gyümölcsök: Mutsu;

  • lapítottabb gyümölcsök: Virginia Gold, Ivette, Freyberg;

  • megnyúltabb gyümölcsök: Blushing Golden;

  • puhább gyümölcshús: Ozark Gold;

  • keményebb gyümölcsök: Thow Gold, Virginia Gold, Orei Kinsei;

  • nagyobb cukor- és savtartalom: Blushing Golden, Ivette, Thow Gold;

  • a cukor-sav arány a cukor oldalára tolódik el: Freyberg, Shin Indo, Shinlite, Golden Melon, Honeygold, Magnolia Gold;

  • a cukor-sav arány a sav oldalára tolódik el: Ozark Gold.

Ide sorolhatjuk még a diploid Snygold (Earlygold), a Malling Greensleeves, a Serugold és a triploid Charden, illetve Sir Prize fajtát. A Snygold és az Ozark Gold korábbi érésével, a Stark Blushing Golden – sajnos – nagyfokú varasodásérzékenységével tűnik ki. Örvendetes, hogy a fajtajelleg a varasodásrezisztens Sir Prize fajtában is folytatódik.

A Delicious-szerű Red Delicious hibridek közé sorolhatjuk a termesztésből fagyérzékenysége miatt már korábban kiszorult Chieftain fajtát valamint a Jupiter fajtát. Az utóbbi külső megjelenésében a Starking fajtához hasonlít, de a gyümölcshús sajátosságai inkább az anyai szülőhöz, a Cox narancs renet fajtához hasonlítanak. Ebben a körben külön kell említeni a Gloster fajtát, amely almánál ritkán tapasztalt gyors karriert futott be a Starking piaci helyére lépés reményében. A hasonló árujellegű fajták azonos piaci mozgását bizonyító tény, hogy a Gloster – kissé érdemtelenül – együtt szorul ki a Starking fajtával a piacról és az édes almára ráunt fogyasztói keresletből.

A Mollie's Delicious is Delicious-szerű fajta, de a hasonlóság csak véletlenszerű, nincs köztük genetikai kapcsolat.

A kedvezőtlen termesztési tulajdonságokkal rendelkező Cox's Orange Pippin (Cox narancs renet) különleges ízét, fűszeres zamatát a nyugat-európai fogyasztók a Cox-szerű Cox narancs renet hibridekben remélik megtalálni. A fontosabb fajták közül ide tartozik a Kidd's Orange Red, Alkmene, Rubinette, és a Malling Suntan. Az utóbbi a Cox-rajongók örömére korán termőre fordul és 60%-kal többet is terem.

Az Early Smith hasonlít a Granny Smith fajtához, mint anyai szülőhöz. Reménykeltő lehetne 10 nappal korábbi érése, de G. Tóth (1995) megfigyelése szerint hazánkban kedvezőtlen a gyümölcsök színeződése, és feltűnő a rügyek fagyérzékenysége.

A McIntosh-szerű hibridek (Vista Bella, Jerseymac, Jonamac, Melba, Spartan, Cortland, Early McIntosh stb.) megítélése a fogyasztók körében nagyon hasonló, érési időtől függetlenül.

A körténél a nagyfokú fogyasztói elismertségre szert tett Vilmos körte szerepelt leggyakrabban a keresztezéses nemesítésben, ennek tudható be, hogy árujellegét tekintve hozzá hasonlít a legtöbb fajta

  • Packham's Triumph: későbbi érés, hullámos felület, hosszabb ideig tárolható;

  • Highland: korábbi érés, kevésbé illatos, a napos oldalon rózsaszínes bemosottság;

  • Jules Guyot Dr: korábbi érés, hengeresebb gyümölcs;

  • Harvest Queen: korábbi érés;

  • Santa Maria: korábbi érés, kevésbé jó íz;

  • Sirrine: alig illatos, szotyósodik;

  • Spartlett: megnyúltabb;

  • Sierra: megnyúltabb, jól tárolható.

Bosc-szerű Bosc kobak hibrid a Bronzovaja, a Deszertnaja és az Otyecsesztvennaja. Ide sorolhatjuk a Korai Bosc nevű hazai fajtát, de származását nem ismerjük kellően.

A kajszinál néhány értékes új fajta gyümölcse külsőre a Magyar kajszi fajtára emlékeztet. Ilyen a Korai arany, a Pannonia és a Roxana. A francia fajták közül megfigyelhető a Rouge du Roussillon és a Rouge de Rivesaltes hasonlósága, de csak küllemre, mert gyümölcsméretben nagy eltérés van az utóbbi fajta javára.

2.2.5. A fajtainformációk megbízhatósága

Nincs olyan univerzális fajta, amely minden piaci igényt kielégít, és mindenütt biztonsággal, könnyen termeszthető. Egy adott üzemben mindig a rendelkezésre álló illetve megszerezhető összes információ, a jelenlegi és várható piaci igény, a termőhelyi adottságok és a tervezett technológia ismeretében kell dönteni. Egy fajtát leginkább a hibáival lehet jellemezni. Ha egy fajtáról csak pozitív információk vannak, az több gyanúra adhat okot, mint ha ismerjük a fajta kedvezőtlen tulajdonságait is.

Egy adott fajta értékét szintetizált, komplex mutatókkal is igyekeznek meghatározni (Tomcsányi, 1975b, Vergniaud, 1985), amelyekben a terméshozam, a gyümölcsnagyság, a piaci alkalmasság, a betegség-ellenállóság és más fontos paraméterek egyetlen relatív mutatóban jelennek meg. Azt fejezik ki, hogy a fajta területegységenként a többi fajtához képest milyen érték előállítását biztosítja. A szintetizált értékmutató nagyon fontos a makroökonómiai célú fajtapolitikában, így elsősorban az országos vagy regionális fajtaszerkezet kialakításánál, a nemzeti, illetve ajánlott fajtajegyzékek összeállításánál van szerepe. A fajták egymáshoz viszonyított megítélése változhat termőhelyek és üzemek szerint. A fajták ,,szintetizált értékét” a fajtajellemzőkön kívül a termőhely ökológiai és ökonómiai adottságai és a termesztési beavatkozások egyaránt befolyásolják.

Az előbb felsorolt tényezők kölcsönösen feltételezik egymást a termesztés—értékesítés során, bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása megakadályozza a többi tényező érvényre jutását.

Fontos a fajtainformációk megbízhatósága. Különösen azokat a fajtajellemzőket kell nagy körültekintéssel figyelemmel kísérni, amelyek érvényesülését, realizálódását a környezeti tényezők erősen befolyásolják (pl. virágzási idő, növekedési erély, termőképesség, gyümölcsök beltartalmi jellemzői, íze, sav- és cukortartalma, a gyümölcsök fedőszíne, repedése, a fák ökotoleranciája stb.). Arra kell törekedni, hogy az információt adó és felhasználó hely ökológiai adottságai (tengerszint feletti magasság, földrajzi szélesség, kitettség, időjárás, talaj stb.) és egyéb termesztési körülményei (növények kora, művelési rendszere stb.) azonosak vagy legalább nagyon hasonlóak legyenek.

Követelmény, hogy a fajtainformációt jól rekonstruálható, megbízható kísérletben (megfelelő időtartamban, lehetőleg párhuzamosan több helyen stb.) érjék el. Az információ akkor tárgyilagos, ha azoktól származik, akik nem érdekeltek közvetlenül a fajták elterjesztésében illetve más fajták jó tulajdonságainak elhallgatásában. A tárgyilagosságot növeli a többsíkú információszerzés. Tomcsányi, (1975b) szerint a tulajdonságokat reprezentáló átlagértékek mellett nagy szerepe van a szóródásnak, a tulajdonság heterogenitásának is.

Az őszibaracknál például a Florida, Kalifornia vagy Észak-Afrika számára nemesített, melegigényes, fagyérzékeny fajtákat szinte teljesen mellőzni lehet hazánkban. Éghajlati adottságainknak jobban megfelelhetnek az USA hidegebb tájain (Michigan, New Yersey) és Kanadában is biztonsággal termeszthető fajták. A jól szállítható nektarinfajták zöme Kaliforniából származik. Az ottani termelők legfőbb problémája a több ezer kilométeres szállítási távolság volt, tehát elsősorban a gyümölcsök keménységét és korai színeződését helyezték a nemesítésnél előtérbe, ugyanakkor figyelmen kívül hagytak – nálunk fontos – egyéb tulajdonságokat. Félrevezető lenne tehát, ha csak ezek az egyoldalúan kedvező tulajdonságok vezetnének bennünket a fajtadöntésnél.

Ugyanez érvényes a mediterrán országokból származó őszibarack-, kajszi-, cseresznye-, mandula- és birsfajtákra is. Az összetett genomú fajok (alma, körte) általában nagyobb ökológiai plaszticitással rendelkeznek, ezért a fajtákról szerzett ökológiai és produktivitást érintő információk egy fokkal nagyobb megbízhatóságot jelentenek az adatok közvetlen felhasználásakor. A fajták termőhelyi adaptációs készsége azt is jelenti, hogy genetikai tulajdonságok érvényesülése mennyire egységes a különböző helyeken.

Apostolné (1994) cseresznyénél azt állapította meg, hogy a hazánktól északabbra lévő helyről származó fajták nálunk jobb paramétereket mutatnak, mint a déli országok fajtái, függetlenül a fajták eredeti tulajdonságaitól. Ez iránymutató arra nézve is, hogy milyen országok fajtainformációit kell elsődlegesen figyelemmel kísérni, illetve hasznosítani. Soltész (1996) a gyümölcsfák virágzási idejével kapcsolatban mutatta ki, hogy igen kicsi az a földrajzi szélességi sáv, ahonnan – ökológiai szempontból – megbízható adatokhoz juthatunk. Az előbbi két információ összevetve azt jelenti, hogy célszerű az északabbra fekvő országokban nemesített cseresznyefajtát telepíteni, a virágzási idővel kapcsolatos információt pedig – hazai adat hiányában – az előállító országtól kissé délebbre lévő helyről beszerezni.

Az előbbiekben bemutatott összefüggés általános és sematikus alkalmazásának kockázatára int a következő példa. Az F–27 málnafajta rendkívüli fagytűrést mutatott Svédországban, s kiváló áruértéke miatt ígéretesnek látszott magyarországi termesztése is. Ezzel mégis fel kellett hagyni. Nagyfokú hidegtűrése csak a kemény telű Svédországban érvényesült. A rövid mélynyugalmi idejű fajta nálunk nem viselte el az erős hőmérséklet-ingadozást a fakadás előtti időszakban (Porpáczy, 1992).

2.2.6. A fajtahasználat

A távlati fajtapolitika azt dolgozza ki, hogy milyen fajták termesztése kívánatos a jövőben, és mit kell tenni ennek megvalósítására (Tomcsányi, 1978). A fajtaválasztékot differenciálni kell felhasználási módra, termesztési módra és termőhelyre. A választékdifferenciálást korlátozza, hogy a termesztett fajták számának van egy ésszerű határa, amelyet a hatékonysági követelmények alakítanak ki:

  • a nagyszámú fajta fenntartása költséges;

  • minél több a fajta, annál nehezebb a legjobbat kiválasztani.

A többhasznú fajták azért előnyösek, mert megkönnyítik a távlati fajtapolitikát, a fajtahasználati irányok tervezését.

Janssen (1986) szerint a várható piaci igény felmérésekor a következő lehetőségek adódhatnak:

  • a korábbi adatok alapján adjuk meg a várható trendet (ez kevésbé lehetséges);

  • megérzés;

  • a piac uralása révén a piaci igény diktálása, az árak kézben tartása.

A fajták átlagárától az eltérés mindig kétféle lehet:

  • felszálló ágban lévő fajták,

  • leszálló ágban lévő fajták.

A fajták közti árranglisták évek szerint változnak, ezért a fajták pozícióváltozásait is figyelembe kell venni. A Golden Delicious ára az európai piacokon akkor esett vissza, amikor tartós túltermelés állt elő. A Golden Delicious stabilan jó áruértékű fajta, de csak akkor van megfelelő piaci értéke, ha 25–30%-nál nem nagyobb a részesedése a piacra kerülő fajták között.

A fajtáknak is van életgörbéje, amelynek lefutását sok tényező befolyásolja. A Red Delicious almafajtának például hosszú felszálló ágú életgörbéje volt, mert a kialakult piaci monopólium nyomán évtizedeken keresztül áru értékét jóval meghaladó piaci elismerést kapott. Életgörbéjének leszálló ága viszont rövid és meredek.

Új fajtákkal is be lehet törni a külföldi piacra, de ez nagyon költséges. Magyarországnak inkább ki kell várnia, amíg mások megnyitják egy adott fajta piacát, és ahhoz megfelelő időben kell kapcsolódni. Csak egyedülállóan jó fajta első bevezetésére érdemes sok pénzt költeni, de a befektetés megtérülése még ekkor is kétséges lehet a kis piaci tételek miatt.

Soltész és Szabó (1993) az almánál tekintette át a fajtahasználat irányait. Az összefüggések általános érvénnyel is hasznosíthatók. A hazai fajtahasználat stratégiai irányai a következők lehetnek:

  1. A kedvezőtlen eredményeket adó külföldi fajtahasználat hibás másolása, ellenőrzés és megfelelő adaptáció nélküli átvétele. Ez nyilván nem követendő irány. El kell érnünk, hogy azok a fajták be se kerüljenek a hazai integrált termesztésbe, amelyek külföldön rosszul vizsgáztak.

  2. A kedvező eredményt mutató külföldi fajtahasználati eredmények gyors és rugalmas átvétele, megfelelő adaptációs vizsgálat és külföldi tapasztalatszerzés alapján. Ezt az irányt elsősorban azért kell követnünk, mert versenyhelyzetben tart bennünket a hazai és a nemzetközi piacokon.

  3. Olyan – általunk ígéretesnek tartott – külföldi fajták vizsgálata (és másokat megelőző termesztésbe vonása), amelyek másutt még nem terjedtek el, de a jövőben ez nagy valószínűséggel bekövetkezhet. Ennek is inkább elvi lehetősége van, mert költségigénye és a vizsgálatok bizonytalan kimenetele miatt nem vehetjük számításba.

  4. Magyarországon előállított, betegségekkel szemben rezisztens vagy kismértékben érzékeny, kiváló gyümölcsminőségű, s egyben a hazai ökológiai adottságokhoz jól alkalmazkodó fajták előállítása. Ezen a területen máris vannak eredményeink, s a több helyen folyó hazai nemesítés további sikereket hozhat. A hazai nemesítési eredmények Magyarországon és nemzetközi együttműködéssel külföldön is hasznosulhatnak.