Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

1.6. Minőségbiztosítási rendszerek

1.6. Minőségbiztosítási rendszerek

1.6.1. A friss gyümölcsre vonatkozó EU-szabályok és kereskedelmi osztályba sorolások

Hazánk gyümölcstermésének jelentős részét exportálja. A két legfontosabb irány távlatokban is Nyugat-Európa és a FÁK-országok, mindenekelőtt az Orosz Föderáció. A szállítások feltételeit áttekintve megfelelő képet kaphatunk az importálók minőségbiztosítási törekvéseiről.

Az EU lehetővé teszi a szervezeten kívüli országoknak, hogy a tagországokba exportált gyümölcs minőségét, vagyis az EU-előírásoknak való megfelelést maguk ellenőrizzék.

Az EU jogelődje, az EK, 1992 júliusában fontos jogszabályt fogadott el a friss gyümölcs ellenőrzésére. Ez a 2251/92 bizottsági rendelet, melyet 1993. január 1-jétől alkalmaznak. A rendelet külön fejezetben tárgyalja az importált gyümölcs ellenőrzésére vonatkozó rendszabályokat, melyek ismerete nélkülözhetetlen a magyar gyümölcstermelők és -forgalmazók számára.

Mindenekelőtt néhány fontos fogalom értelmezésére van szükség.

A megfelelőség ellenőrzése olyan fizikai ellenőrzést vagy adminisztratív formaságot jelent, amelyet a rendeletben rögzített módszereket és eljárásokat követve hajtanak végre annak megállapítására, hogy a szakértő szerint a gyümölcs minősége megfelel-e a közösség előírásainak.

Az azonosító ellenőrzésen annak ellenőrzése értendő, hogy a termék helyesen van-e leírva a kísérő dokumentumokban vagy tanúsítványokban.

Az ellenőrzés módszerére vonatkozó előírások biztosítják a mintavétel és az eljárás szakszerűségét és korrektségét.

Az ellenőrzési tanúsítvány (melynek formáját és tartalmát a szabályzat mellékletként meghatározza) bizonyítja, hogy a tétel megfelelt mind a megfelelőségi, mind az azonossági vizsgálatok során.

Az importáru esetében a szabály előírja, hogy minden harmadik országból származó gyümölcsöt a közösség területére történő bebocsátás előtt alá kell vetni a megfelelőségi vizsgálatnak.

Az EU illetékes szervei jóváhagyhatnak harmadik országban működő hivatalos ellenőrző szervezeteket is.

Ha van ilyen, akkor az EU területére történő belépés előtt ezt a vizsgálatot az előzetesen elismert szerv elvégezheti, az általa kiállított tanúsítványt a vámszervek elfogadják, és beléptetik az EU területére az árut, a későbbi utóellenőrzés jogának fenntartásával.

A megfelelőségi vizsgálat az EU szabványaihoz történő viszonyítást jelenti. A szabványok elveire és néhány jellemzőjére a szabványok értelmezése miatt szükség van.

Hazánkból az EU országaiba rendszeresen szállított gyümölcsök közül néhányra (alma, körte, kajszi, cseresznye, őszibarack, nektarin, szilva és szamóca) vonatkozik kötelező szabvány, további gyümölcsökre fakultatív előírások érvényesek (málna, szeder, ribiszke, egres és áfonya). Az almánál, körténél, kajszinál, őszibaracknál és szilvánál a minőségjelölés mellett a fajtajelölés és a méretbesorolás is előírás (1.2. táblázat).

1-2. táblázat - Gyümölcsökre vonatkozó EK-szabványok

Termék megnevezése

Kötelező

EU-szabvány

Fakultatív

kereskedelmi

osztályok

Osztályba sorolás

Extra

I.

II.

Alma és körte

+

+1, 2

+1, 2

+1

Kajszi

+

+1, 2

+1, 2

+

Szamóca

+

+1, 2

+

+

Málna és szeder

+

+

+

+

Ribiszke

+

+

+

Cseresznye (meggy is)

+

+

+

+

Őszibarack (nektarin is)

+

+1, 2

+1, 2

+1

Szilva (ringló is)

+

+1, 2

+2

+

Egres

+

+

+


1 – a méretbesorolás a cimkén feltüntetendő

2 – fajtamegjelölés szükséges

A forgalomba kerülő termékeknek osztályba sorolástól függetlenül minimális követelményeknek kell megfelelniük az előkészítéstől a csomagoláson át a végső fogyasztóig.

A gyümölcsnek épnek kell lennie, nem hiányozhat semmilyen rész sem, és a termék nem lehet sérült.

A terméknek egészségesnek és gyakorlatilag kártevőktől illetve kártevők által okozott károsodástól mentesnek kell lennie. Nem lehet betegség által megtámadott, és nem mutathat fel olyan hibákat, amelyek friss állapotban piaci értékesítésre és fogyasztásra alkalmatlanná teszik. Ide tartozik a betegségek és kártevők által okozott károsodások minden fajtája, illetve a fiziológiai károsodások, amelyek pl. a helytelen tápanyag-adagolás, más termesztési hibák vagy időjárási behatások miatt keletkezhetnek. A gyümölcsnek tisztának kell lennie. A terméken nem lehet föld, szennyeződés vagy más látható tisztátalanság, különösen műtrágya vagy növényvédőszer-maradék nem.

Növényi részek, mint pl. gallyak vagy levelek a csomagolási egységbe nem kerülhetnek.

A gyümölcsnek friss megjelenésűnek, illetve frissnek kell lennie, a termék nem tűnhet fonnyadtnak.

Idegen illattól és/vagy íztől mentes legyen a gyümölcs, a raktár, a göngyöleg illetve a csomagolóanyag tiszta és semleges illatú legyen.

Megfelelő érettség meghatározásánál a szállítással és a kezeléssel szoros összefüggésben veszik figyelembe azt a fő célt, hogy a fogyasztóhoz az optimális érettség állapotában kerüljön a gyümölcs.

Az osztályba sorolásnál az EK(EU)-szabványok az extra, az I. és a II. osztályt ismerik el. 1991-től a III. osztályú besorolást nem alkalmazzák.

Az egyes minőségi osztályokba egyaránt piacképes gyümölcsök kerülhetnek, az alsóbb osztályok esetében minőségi eltéréseket ismer el, vagy méretben tesz engedményeket. Az értékesítés folyamata során természetes változásoknak van kitéve a gyümölcs, ezeket a leggondosabb kezelésekkel sem lehet kiküszöbölni, s az áru válogatásánál is követhetünk el hibát. Ezeket ismerik el azzal, hogy tűréshatárokat állapítanak meg, melyeket százalékban fejeznek ki, meghatározva azt az árumennyiséget, amely az adott minőségi osztály előírásaitól eltérhet. A minőségi követelményeken belül tehát meghatározott az az árumennyiség, melynek minősége csak alacsonyabb minőségi osztálynak felel meg.

A csomagolásra és a külső megjelenésre vonatkozóan is születtek irányelvek. A csomagolás elsődleges célja, hogy a terméket a termelőtől a fogyasztóig megfelelően védje, hogy oda jó állapotban kerüljön. A csomagolóanyagnak nem szabad sem az áru külső, sem pedig belső adottságait megváltoztatnia. A csomagolási egységen belül közvetlenül látható termékek feleljenek meg az áru átlagos minőségének.

Kötelező a jelölésrendszer is. Egy csomagolási egység valamelyik oldalán jól olvashatóan, kenődésmentesen, közvetlenül a csomagolóanyagra írva vagy tartós, ráragasztott címkére nyomtatva a következő adatokat kell feltüntetni:

  • a csomagoló és/vagy a feladó neve és címe;

  • a termék neve, fajtája;

  • származási ország;

  • minőségi osztály, méretosztályozás;

  • gyümölcstömeg vagy darabszám.

Az EK szabályozásához igazodva hazánk is rendeletileg szabályozta az export ellenőrzését.

A kiszállításkor miniszteri rendelet [22/1993.(VII.1.)FM] határozza meg a kötelező vizsgálatot. 1994. január 1-jétől csak tételes vizsgálat alapján kiadott bizonyítvánnyal lehet gyümölcsöt az EU országaiba kiszállítani.

A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a kiszállítani kívánt gyümölcstétel – exportőr által jelzett – minősége megfelel-e az előírásoknak.

A vizsgálatot az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hálózat végzi, a feltételeket az exportőrnek kell biztosítania. A megfelelési vizsgálatot minden tételnél el kell végezni.

1.6.2. Az Orosz Föderációban érvényes szabályok és a minőségbiztosítás importárunál

Az Orosz Föderációba irányuló szállításoknál is folyamatosan szigorodnak a feltételek. 1993. július 1-jétől kötelező minőségtanúsítást ír elő a törvény, melyet az Orosz Szabványügyi Állami Bizottság és a vámszervek érvényesítenek.

A minőségtanúsításnak itt a gyümölcs egészségre való ártalmatlanságát kell garantálni. Vizsgálni kell a toxikus fémeket, a nitráttartalmat és patulint a növényvédőszer-maradványok mellett. A határértékeket az Orosz Egészségügyi Minisztérium határozza meg.

A minőségtanúsításhoz szükséges vizsgálatokat az előállítótól független, az orosz fél által elismert intézmény végezheti, és nemzetközi szervezet tanúsíthatja.

Jelenleg a megyei állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások és a növényegészségügyi és talajvédelmi állomások végzik a vizsgálatot. A certifikációt a TÜV Berlin-Brandenburg állítja ki. A budapesti székhelyű MERTCONTROL RT. is jogosult a tanúsítvány kiadására.

1.6.3. A Magyar Élelmiszerkönyv minőségi előírásai a friss fogyasztásra kerülő gyümölcsökkel szemben

Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény elrendelte a Magyar Élelmiszerkönyv létrehozását. A szabályozás új koncepciójában, melyet az új élelmiszertörvény véglegesít, az Élelmiszerkönyvnek fontos és valóban szabályozási szerepe van. Átveszi és a hazai előállítók számára is kötelezővé teszi az EK(EU) előírásait. Ezek mielőbbi megismerése indokolt, mivel ismeretük nélkül az EU országaiba szinte lehetetlen gyümölcsöt exportálni.

A gyümölcs-minőségbiztosítás alapja a szabványok megalkotása illetve átvétele és alkalmazása a termék-előállítás teljes folyamatában. Jelenleg gyümölcsféléinkből a Magyar Élelmiszerkönyv a következő gyümölcsök minőségét szabályozza:

1–4–11 sz. előírás Cseresznye és meggy

1–4–12 sz. előírás Szamóca

1–4–17 sz. előírás Szilva

1–4–24 sz. előírás Alma és körte

1–4–27 sz. előírás Őszibarack és nektarin

1–4–28 sz. előírás Kajszi

1.6.4. Áruvédjegy – közösségi marketing

Az élelmiszer-termelés normális állapota fejlett gazdasággal rendelkező országokban a túltermelés. Az élelmiszer hazai elhelyezésének nehézségei, az importárukkal szembeni kiállás, illetve a bejutási lehetőség elérése más országok piacaira a kitűnő minőséget, sőt ezen túl még valamilyen különleges követelménynek való megfelelést tette szükségessé.

Az egyes országok védjegyrendszerének kialakításában az állam jelentős szerepet vállalt. Formája a szervezet kialakítása, beindítása idején állami támogatás, később működtetésében céljellegű közterhek törvényi szabályozása útján a termelői, feldolgozói, úgynevezett parafiskális adó.

A védjegy – mely köré a szervezet alakul – jól ismert Nyugat-Európa országaiban. Példaként említjük a német CMA, a ,,Holland-Meisje” vagy az olasz INE jeleket.

A védjegyek mögött álló követelményeket általában a termelőkből, feldolgozókból álló szervezetek fogalmazzák meg, azután az illetékes állami szerv is jóváhagyja azokat. Az alap az EU I. osztályú árura vonatkozó előírása, ezen túl azonban meghatározhatja a termeléstechnológiát, a talaj típusát, melyről az áru származhat, s a kezelés teljes vonalát a termelőtől a fogyasztóig.

A védjegy támasztotta követelmények kidolgozása, elfogadtatása mellett legfontosabb feladat az ellenőrzés megszervezése. A végtermék tulajdonságainak analitikai, organoleptikus megfigyeléseit és a termelés folyamatának ellenőrzését más-más szervezetek végzik.

A védjegyközösségeknek tehát két fontos feladata van:

• a minőség biztosítása:

  • követelmények kidolgozása,

  • minőségi szint megállapítása,

  • az ellenőrzési eljárás meghatározása;

  • minőség-ellenőrzés:

  • a termelési folyamat,

  • a végtermék,

  • a védjegy korrekt használatának ellenőrzése.

Dél-Tirol tartomány védjegyével kapcsolatban végigkísérhetjük e tevékenységet. A ,,Südtirol” 1967-ben törvény útján bevezetett megjelölés tulajdonosa a tartomány kereskedelmi hatósága. A védjegyet a régió minden jellegzetes termékére használják (méz, szalonna, tej, szőlő, alma).

Az almára vonatkozóan a Tartományi Védjegybizottságban a Gyümölcstechnikai Bizottság látja el a képviseletet és végzi a feladatokat.

A Gyümölcstechnikai Bizottság feladatai:

  • minőségi kritériumok kidolgozása;

  • az ellenőrzés megszervezése és végrehajtása;

  • a járulékok és illetékek megállapítása,

  • marketingintézkedések tervezése és alkalmazása a Tartományi Védjegy Bizott ság koordinálásával.

A holland mezőgazdasági termékek nagy sikerét nagyrészt a jól működtetett, termékspecifikus minőségi védjegy- és eladási politikának tulajdonítják. A legáltalánosabb védjegy a ,,Meisje” (1.2. ábra) (szimbolizált női figura hagyományos viseletben) és a szélmalom.

1-2. ábra - A holland „Meisje”védjegy

A holland „Meisje”védjegy


Védjegyközösségként általában a termékspecifikus közjogi szervezetek lépnek fel. A Mezőgazdasági Minisztérium engedélyezése után ők illetékesek a kiadásra és az ellenőrzésre, amihez segítséget kapnak az Állami Ellenőrzési és Vizsgálati Hivataltól. A gyümölcs- és zöldségforgalmazás területén a PGF (terméktanács) és a KCB (minőségellenőrző iroda) 1992 őszén a Mezőgazdasági Minőségtörvény értelmében bevezetett egy védjegyet a csúcsminőségű gyümölcs és zöldség megjelölésére. Ez gyakorlatilag megegyezik az EU I. osztályú árura vonatkozó előírásaival.

Bevezették a ,,KCB oroszlánt”, hogy a holland exportáru minőségét tovább javítsák. Ezt különösen azért tartották fontosnak, mert 1991-ben az EK megszüntette a II. osztályú áruk exporttilalmát.

A CBT tagok jelzik a gyümölcstermékeken a magas minőséget a ,,holland Meisje” szimbólumával. 1993-tól egy további jelet vezettek be: a ,,Super” jelzést, amelyet a Meisje mellett tüntetnek fel. Ezt olyan termékekre engedélyezik, amelyek szortírozása, színe, formája vagy tárolhatósága az I. osztályú követelményeknél szigorúbb követelményeknek is megfelel.

A holland ellenőrzés alapja a veiling (termelői árverés) intézménye, mely saját ellenőri szervezettel rendelkezik. Ezen túlmenően a KCB is végez ellenőrzést. A védjegy használatáért külön díjat nem kell fizetni, ezt a termelők és a veilingek által a termékalapba fizetett illeték fedezi. Az általános, termelési eljárásra vonatkozó ellenőrzést a termelők fizetik.

A védjegy támogatása tipikus – bel- és külföldön egyaránt – reklámtevékenységgel társul. Dél-Tirolban 1992-ben 5,5 milliárd lírát tett ki a költsége, melynek legnagyobb részét, kb. 3 milliárd lírát a termelők fizették be (10 líra/kg), de a regionális kormányzat és az EGK Strukturális Alapítványa is jelentős áldozatokat hozott.

A holland gyümölcs reklámozására 1993-ban a CBT mintegy 4 millió guldent fordított.

Magyarország a KGST megszűnése után a cserekereskedelem kényelmes páholyából a valódi verseny helyzetébe került. A magyar élelmiszerek számára kiemelt fontosságú exportpiacokon egyértelmű belső piacvédő rendszerrel találják magukat szembe termékeink. A hazai piac is nehezebbé válik, az átalakulási folyamatok eredményeként a korábban adminisztratív úton is védett belső piacok fokozatosan megnyílnak a külföldi áruk előtt. Mindez azt jelenti, hogy felértékelődik a marketingtevékenység szerepe, miközben a magyar vállalatok nagy részének nincsenek erre vonatkozó tapasztalatai és anyagi fedezete sem.

A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett a kollektív élelmiszer-marketing kidolgozására. Megszületett a magyar védjegy ,,Rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék” címmel. A magyar élelmiszer-ipari termékek minőségbiztosítási rendszere ezáltal magasabb szinten is megvalósítható lesz.

1-3. ábra - A „rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék” védjegye

A „rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék” védjegye


Kidolgozás alatt áll egy egységes termékminősítő rendszer, mely a védjeggyel (1.3. ábra) jelöli meg azokat a termékeket, amelyek:

  • valamennyi jellemzőjükben megfelelnek az EU előírásainak;

  • legalább egy, a piac által preferált tulajdonságukban kiemelkedőek;

  • magyar eredetűek.

Piacra léptek azok a magyar termékek, amelyeket:

  • szakértők által kidolgozott kritériumok alapján akkreditált laboratóriumok vizsgálnak;

  • független szakértők bírálnak csomagolás, design és környezetvédelmi szempontok szerint; és

amelyek megbízhatóan kiemelkedő minőségét a gyártók, előállítók kiépített minőségbiztosítási rendszere garantálja.

A védjegyembléma minőség- és eredetjelző, nem pedig hatósági jel, használatához az ösztönzőerőt a piacnak kell biztosítania. Ismertté válása a külföldi tapasztalatok alapján magában rejti a fejlődés lehetőségeit.

1.6.5 Védjegyközösségek az integrált gyümölcstermesztésben

Az IFP (Integrated Fruit Production) az 1950-es évek közepétől mint fejlesztési cél körvonalazódott. Az a termesztési gyakorlat, amely a lehető legkevesebb kárt okozza a gyümölcsös élőrendszerében, ekkor került kidolgozásra. Finomítása, kiegészítése máig is tartó folyamat.

Az első igazi, nagy változást az hozta, amikor a kereskedelmi szervezetek felismerték, hogy az áru biztonságosabb elhelyezése és a fogyasztók változó igénye a környezet megóvásával kapcsolatban az IFP-termékekben találkozik.

1988-tól egyre hatékonyabban dolgozva jelentek meg a különböző nyugat-európai országokban működő védjegyközösségek. Ezek közül néhányat példaként áttekintünk, a minőségbiztosítás és -ellenőrzés rendszerét elemezve.

A Migros-Sano (1.4. ábra). Nemzetközileg is élenjáró integrált gyümölcstermesztési program védjegye. A minőségbiztosítási rendszerhez, a védjegy bevezetéséhez és az ellenőrzési szisztémához a MIGROS értékesítő mamutszervezet adta az anyagi alapot. E szervezet éves bevétele meghaladja a 10 milliárd USD-t, és a svájci élelmiszer-forgalom egynegyedét bonyolítja le több mint 500 áruházon és 12 térségi szövetkezeten keresztül.

1-4. ábra - „MIGROS-SANO” védjegy

„MIGROS-SANO” védjegy


A kereskedelmi szervezet anyagi támogatásával fejlesztették ki a környezetbarát termelési programot, előtérbe helyezve a talaj védelmét és az okszerű növényvédelmet (IPM). A követelményrendszer az IOBC/ISHS által kidolgozott irányelveken alapul, amelyek kialakításában maga a MIGROS is részt vállalt.

A legfontosabb szempontok:

  • a talaj termékenységének növelése a tápanyagellátás és az ésszerű talajművelés egyensúlyának betartásával;

  • a növényvédelemben az IPM rendszer alkalmazása;

  • törekvés a termőhely kiválasztásakor az optimális feltételek elérésére;

  • a végtermék iránti követelmény, amely a természeti környezet és az előállítási folyamat előnyeit tükrözi.

A termék minőségi szintjét kívánják emelni, a címke nem biztosít magasabb árat. A környezet megóvását, a termelőik illetve fogyasztóik egészségvédelmét tartják szem előtt, és ezáltal társadalmi szinten kívánják a termék minőségét, értékét növelni.

Az ellenőrzés két területre terjed ki.

A technológiával kapcsolatos rendszer

Az M-Sano szaktanácsadó szolgálat feladata a rendszeres konzultáció a termelőkkel, eljuttatva a legújabb információkat, talaj- és növényminták vétele és vizsgálata útján folyamatos ellenőrzés a termelési folyamatban (a termelő számára díjmentesen).

A tanácsadó szervezet az M-Sano által támogatott kutatásra támaszkodik, amelynek fő témái jelenleg: a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló fajták előállítása, termesztésbe vonása és a minőségi szabványok továbbfejlesztése.

A kereskedelem

A forgalmazás minden területére kiterjed, meghatározott pontokon és módszerekkel ellenőrzik a forgalmazás feltételeit és a védjegy mögött álló termék minőségét.

Az ellenőrzés területei:

termelőnél:

  • földkönyv (nálunk táblatörzskönyv), a meghatározott feltételeknek megfelel-e a termelési folyamat;

  • talajtermékenység (laboratóriumi vizsgálat);

  • a talaj vegyszertartalma;

  • termelési technológia;

  • a betakarítás időpontja;

nagykereskedőnél:

  • az M-Sano címkével ellátott termékek listája a hivatalokban és a raktárakban (megfelelés);

  • a termék és a címke tartalmi megfelelése fajta, szedési idő stb.;

  • a csomagolás folyamatában a feltételek biztosítottak-e;

  • az információk helyessége, amelyet a készletekről ad;

az áru disztribúciójában:

  • a helyes címkézés és a feltételek biztosítása;

kiskereskedelemben:

  • minőség;

  • címkézés megfelelősége;

a M-SANO szervezet központjában:

  • termelők nyilvántartása;

  • nagykereskedők és csomagolóházak listája;

  • havi információk helyessége.

AGRIOS. A katicabogarat (1.5. ábra) gyakran találjuk együtt a ,,Südtirol” védjeggyel és az ,,Integrált termesztésből származik” felirattal. Ez a rendszer magánjogi alapokon jött létre, a szabályokat, előírásokat a termelési szövetségek saját hatáskörükben határozzák meg, az ellenőrzést is saját maguk végzik. A megjelölés az állami jelzés magángazdasági kiegészítőjének is tekinthető.

1-5. ábra - „AGRIOS” védjegy

„AGRIOS” védjegy


Az AGRIOS olyan munkacsoport, amelyben a gyümölcstermesztés minden jelentős intézménye képviselteti magát. 1988-ban alakult és tette közzé írásos formában a követelményrendszerét, amelyhez a termelők és a szövetkezetek csatlakoztak. Jelenleg közel 15 és fél ezer hektáron 6650 termelő mintegy 600 ezer tonna almaterméssel az összes termék kb. 85%-át adja.

A követelményrendszert minden év februárjáig eljuttatják a programban részt vevőknek. Április közepéig rögzítik a csatlakozásokat mind a termelők, mind az értékesítési szövetkezetek részéről.

Az ellenőrzési rendszer mind a termelés, mind a forgalmazás teljes területére kiterjed, az ellenőrzéseket a szaktanácsadó hálózat segítségével a PPO végzi.

  • Májustól augusztus közepéig az ellenőrzés kiterjed a termelőknél az irányelvek betartására (növényvédelem, talajművelés, gyomirtás stb.), helyszíni ellenőrzés és laboratóriumi vizsgálatok formájában.

  • Augusztus végén végzik a táblatörzskönyv ellenőrzését, ezek után döntenek a termék tételeinél a védjegyhasználatról.

  • A hűtőházakban és csomagolóházakban folyamatos ellenőrzéseket végeznek novembertől a kitárolás befejezéséig.

Az ellenőrzések során a nem megfelelő tételeket kizárják a védjegy használatából. 1992-ben a termékek több mint 10%-a esett ki ebből a körből. A kizárás fő okai:

  • Carbaril használata Golden Delicious fajtánál;

  • tiltott rovarölő szerek használata;

  • tiltott gyomirtó szerek alkalmazása;

  • túlzott gyakoriságú dithio-carbonát-permetezés.

Az első öt év eredményeit összegezve megállapították, hogy a piac előnyben részesítette a védjeggyel ellátott terméket, azonban nem lehetett magasabb árat érvényesíteni az évek átlagában.

Azon termelők presztizse, akik megfeleltek a szigorú követelményeknek, nőtt a környezetük és a vevői kör szemében. A védjegy viselése nemcsak jobb terméket, hanem magasabb színvonalú gazdálkodást is jelent.

Európa minden jelentős gyümölcstermesztéssel foglalkozó államában – elsősorban az IOBC–ISHS közös irányelvek alapján – nemzeti, sokszor ezen belül régióra vonatkoztatott irányelveket dolgoznak ki. A korábban említetteken túl különösen figyelemreméltó az olasz RER vagy ALMAVERDE, a francia COVAPI és a holland MBT jelek által képviselt termékkör.

Az USA-ban az európaival szinte egy időben kezdődött az IPM és az IFP fejlesztése, azonban ma sincs az európaihoz hasonló rendszer, az ottani üzleti világ és sajátos adminisztráció következtében.

Egy olyan rendszert szeretnénk bemutatni, amely az amerikai környezetet tükrözve biztosítja a termék minőségét a követelmények meghatározásával és az ellenőrzési lánc megteremtésével.

GREEN CROSS Environmental Seal of Approval. Védjegy (1.6. ábra), mely a környezetvédelmi szempontokat állítja előtérbe az ember mint fogyasztó és mint a természet részeként létező élőlény szempontjából.

1-6. ábra - „GREEN CROSS” védjegy

„GREEN CROSS” védjegy


A független certifikációs jegy mögött egy igen kemény követelményrendszer és szigorú, soklépcsős ellenőrzési lánc van. A feltételek meghatározása során biztosítják, hogy az előállító illetve a közvetítő bármely láncszeme a termelőtől a fogyasztóig eleget tegyen a következőknek:

  • fenntartható termelést folytat,

  • megújuló erőforrásokat és

  • energiatakarékos eljárásokat használ,

  • csökkenti a káros hulladékokat.

Ezek teljesítése esetén a termék előállítása, áruvá készítése és eljuttatása a fogyasztóig, eleget tesz a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. A követelményrendszert a ,,Nutri Clean System” tartalmazza a következő feltételekkel:

  • az egészségi kockázat csökkentése, amely a kimutathatósági határ alatti szermaradványok követelményét határozza meg;

  • tudományosan megalapozott adatbázisra építve a szermaradvány csökkentése az egész élelmiszer-előállításban, a lehető legtisztább értékesítési helyek biztosításával;

  • a növényvédőszer-használat korlátozása, a vegyszermaradványok csökkentése, továbbá a farmerek és a környezet védelme.

Az ellenőrzés a résztvevők nyilatkozatán alapul, felismerve azt, hogy bármilyen pontos és részletes az ellenőrzés, az nem terjedhet ki mindenre.

A résztvevők tisztessége és becsülete, illetve az azok elvesztésétől való félelem nagyobb biztonságot jelent, mint a legaprólékosabb ellenőrzés.

Az ellenőrzés lépései:

  • A termelő jognyilatkozata arról, hogy időrendben milyen vegyszereket használ a termelés során.

  • A Nutri Clean szervezet megvizsgálja a nyilatkozatot, hogy minden részletében hihető-e, meggyőződik arról, hogy minden abban szereplő anyag kimutatásához van-e analitikai módszere.

  • A termelés alatt a felügyelet és a mintavétel kiterjed az egyéb környezeti tényezőkre is (öntözővíz, szomszédos területek művelése, egyéb természeti körülmények), az utolsó mintavétel a szüret előtt, de az utolsó vegyszeres kezelés után történik.

  • Laboratóriumi vizsgálatot az FDA-val (US Food and Drug Administration) együttműködve végeztetik el.

  • Az ellenőrzött termék egységenként jelölést kap és annak kódszáma alapján végigkísérik a fogyasztóig a szállítás, a raktározás több lépésén keresztül, míg el nem jut az áruházakba. Ellenőrzik a szállítási és tárolási feltételeket is.

  • A Nutri Clean termék a Zöld Kereszt jelzéssel csak meghatározott áruházakban kapható, ahol teljesítik azokat a feltételeket, amelyek az áru sajátosságának megfelelnek.

Az USA-ban évről évre nagyobb elterjedést és anyagi sikert jelentő vállalkozás azon az amerikai félelmen alapul, amely a rákkeltő anyagokkal szemben él.

A hazai bevezetés több mint tízéves előkészítő munka után kezdődhetett el. A nemzeti irányelvek megjelenése után az almára adaptált anyag is elkészült, mely nagymértékben figyelembe veszi az IOBC–ISHS irányelveit.

Az ellenőrzést, a vizsgálatokat és az adó-visszatérítésre jogosító igazolások kiadását a területileg illetékes növény-egészségügyi és talajvédelmi állomások végzik. A védjegyre vonatkozó elképzeléseket az 1.7. ábra jelzi. Ennek megvalósítása, bevezetése a piacokon igen sok erőfeszítést kíván a közeljövőben.

1-7. ábra - Hazai védjegyelképzelés az IFP-ben

Hazai védjegyelképzelés az IFP-ben