Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

1.3. Az integrált termesztés és a piac kapcsolata

1.3. Az integrált termesztés és a piac kapcsolata

A fogyasztás és a piac az élelmiszer-kereskedelemben fontos lélektani kapcsolatban áll egymással (Tomcsányi, 1982). Ezért megállapíthatjuk, hogy az integrált termékek piaca jól ismerte fel a humán megközelítés fontosságát. A termesztési módszerre reagáló fogyasztói magatartás erőteljesen pozitívvá vált. Az integrált gyümölcstermékek piaca már nem fejlődhet vissza, mert a megbánt vásárlás, az igényesebbé vált fogyasztó esetleges becsapása többszörösen is visszaütne a gyümölcstermesztésre.

A vegyszerrel kevésbé terhelt integrált termék a minőségi termesztés olyan spirálját indította el, amelyen már nincs visszaút, sőt még a megtorpanás is kockázatos lehet, mert az további piacvesztéssel járna.

Az Európai Unió kiterjesztése nagy változásokat fog hozni az agrárszektorban, azon belül a gyümölcstermesztésben és -kereskedelemben. Ebben Magyarországnak is lehet szerepe, de csak akkor, ha a termesztést és a gyümölcspiacot stabil alapra helyezzük, s az integrált termesztés összes lehetőségével élni tudunk. Minden gyümölcstermesztőnek ezen kell munkálkodnia, még akkor is, ha jelenleg úgy tűnik, az EU országai inkább követendő mintának számítanak, mint felvevőpiacnak. Nem növeli az optimizmusunkat, ha egyes gyümölcsfajok termését a túlkínálat miatt utasítják el, másokét (hiába nincs belőle elegendő) pedig azért, hogy hazai magas árszínvonalukat tartani tudják.

A piacgazdaságra jellemző, hogy mindenből többet igyekszünk termelni, mint amennyire feltétlenül szükség van. Kállay (1992) szerint mindez azért tartható fenn, mert az árak magasak. A magasabb ár és a termékbőség miatti verseny a termesztést is drágábbá teszi. A költségeket csak a legkiválóbb minőségű gyümölcsök tudják fedezni.

Az integrált termesztésből származó gyümölcs kétféleképpen állhatja a versenyt a magas árszínvonalat diktáló piacon: vagy olcsóbban tudják előállítani (s olcsóbban eladásra kínálni) ugyanazt a minőséget, vagy magasabb árat képesek elérni a különleges minőség révén. Fontos hangsúlyozni: az integrált termékek térhódításával egyre kevésbé motiváló tényező a nagyobb árbevétel; sokkal inkább a minden igényt kielégítő minőségi integrált gyümölcs (termék) lesz a piacon maradás feltétele.

A piaci viszonyok megváltozása miatt a gyümölcságazat valamennyi szereplőjének újra kell gondolni a teljes gyümölcsvertikum stratégiáját. A piaci eredményességet leginkább javító tényezőkből kiindulva kell a szükséges intézkedéseket megtenni. A gyümölcspiacokon azok érnek el sikereket, akik a változó igényekhez (időben, térben, volumenben, terméktípusban) igazodva megbízhatóan egyöntetű megjelenést biztosítanak, garantáltan azonos és márkázott minőségű árut szállítanak.

Az integrált termesztési szemlélet bevezetésekor még ideiglenesen sem számolhatunk liberális minőség-ellenőrzési gyakorlattal (amely az elmúlt évtizedekben esetenként megoldotta a mennyiségi termesztés gondjait). Fizetőképes kereslet hiányára hivatkozva sem szabad silány minőségű (vagy nem integrált termesztésből származó) gyümölcsöt piacra vinni. A kispénzű fogyasztók így sem vesznek sokkal több gyümölcsöt, inkább az következik be, hogy a hazai kereskedők a minőségi igények kielégítésére az egyöntetű áruminőséget, pontos szállítást, megfelelő csomagolást vállaló külföldi cégeket választják. Gyümölcspiacunk jelképes kapuja mindkét irányba nyílik.

Az IP teljes térhódítása nem tompítani fogja a versenyt, hanem még erősebbé teszi azt. Az integrált terméket akkor is érheti a negatív diszkrimináció kitalált szermaradványra hivatkozva, amikor arra nem szolgál rá. Ez az éles piaci küzdelem mindig is meghatározója lesz az integrált gyümölcstermesztésnek. Tomcsányi (1982) megállapítása a piaci versennyel kapcsolatban jól értelmezhető az IFP-ben is. A mindenkori integrált termékből kialakult bőség további választékfejlesztést kíván. Az egyre jobb minőségű termékek kínálata a piacon a választékfejlesztés különösen magas fokát jelenti. Várhatóan az integrált termékek közül is csak a különleges igényeket kielégítőknél számíthatunk az igényes, saját kínálati piacokkal is rendelkező országok fogadókészségére. Jó lenne, ha nem válnánk az eluralkodó közvetítői gyümölcskereskedelem szenvedő alanyaivá (Szabó, 1994). Csak arányos tőkegazdasággal, megfelelő integráltsági szinttel válhatna nyilvánvalóvá az előnyünk Nyugat-Európával szemben az olcsóbb munkaerő és a jobb termőhelyi adottságok tekintetében (mint komparatív előnyökkel). Emiatt gyümölcsexportunk lehetőségeinek felmérésekor más területeket is meg kell célozni.

A korszerű marketingtevékenység a termelői szféra részéről nagyobb felelősségvállalást igényel a gyümölcspiac szervezésében és koordinálásában. Ebben a nyugat-európai országok (Hollandia, Németország, Franciaország stb.) tapasztalatai rendelkezésre állnak (Pete, 1993, 1993b). A termelői–kereskedelmi–feldolgozói–termelésfejlesztési integrációban a jövőben azért nélkülözhetetlen a termelői érdek jobb megjelenítése (anélkül, hogy a többi fél érdekvesztő lenne), mert a minőségi korlátozások elsősorban ezt a szférát érintik.

A nagybani piacnak a helyi adottságainkhoz igazodó valamelyik formája (aukció, terméktőzsde stb.) biztosítja a legszorosabb és egyben a legrugalmasabb kapcsolatot a termesztők és gyümölcsfogyasztók között. A jól működő nagybani piac döntően termelői piac, a tulajdont és az árukínálat eredetét tekintve is. A környezet- és emberkímélő gyümölcsöknél a sikeres marketing kulcsa az, hogy az integrált termékek folyamatosan a vevők szeme előtt legyenek. Az is fontos, hogy a piacon a termesztő és a fogyasztó egyaránt biztonságban legyen az integrált terméket illetően. Ez akkor valósulhat meg, ha minél kevesebb a láncszem a termesztő és a fogyasztó között, illetve, ha minél jobban érvényesülhet a termelők felelős koordináló szerepe a vertikumban.