Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

2. fejezet - 1. Az integrált gyümölcstermesztés alapjai

2. fejezet - 1. Az integrált gyümölcstermesztés alapjai

1.1. Fogalma és kialakulása

Az ökológiai rombolás egyidős a növények termesztésbe vonásával. Az emberiség múltjában egymást érték a természetbe való elhibázott beavatkozások. A biotikus és abiotikus környezetben okozott súlyos károk hatását és további következményeit felismerve az utóbbi évtizedekben fogalmazódott meg az ökológiai szemléletű termesztés szükségessége. Ez a szemléletmód már több mint 2000 évvel ezelőtt megjelent Arisztotelész és Plinius munkáiban, s megerősítést nyert a 13. században Leeuvenhoek részéről. Az ökológia fogalmát a 19. században Haeckel vezette be.

Az ember és a természet kapcsolatában az ökológiai szemléletű integrált termesztés szempontjából három, egymástól élesen nem elhatárolható időszakot határozhatunk meg:

1. Az ember megvédése, azaz a ,,természet legyőzése” (a gyűjtögetés időszaka).

2. Az ember által termesztésbe vont növények védelme a megfelelő élelemellátás érdekében (a hagyományos termesztés időszaka).

3. Az ember és a környezet, a teljes ökológiai rendszer globális védelme (az ökológiai szemléletű termesztés).

Az éleződő gyümölcspiaci verseny következtében egyre magasabb követelményeket fogalmaztak meg az ültetvények termőképességével és a gyümölcsök minőségével szemben. Ezek az elvárások a ,,hagyományos” termesztésben csak a növényvédő szerek és más kémiai anyagok tömeges felhasználásával teljesíthetők. A növényvédő szerek kisebb-nagyobb mértékben felborítják a biológiai egyensúlyt. Elpusztítják ugyan a kórokozókat és a kártevőket, de nagyon gyakran a hasznos szervezetek is áldozatul esnek. A kórokozóknál és a kártevőknél a vegyszeres kezelések hatására rezisztens formák vagy törzsek alakulnak ki. Ez a rezisztencia újabb és újabb hatóanyagok fejlesztését vonja maga után, folyamatos üzleti hasznot biztosítva a növényvédőszer-gyáraknak. Ebből az ördögi körből Schmid és Henggeler (1989) szerint alapos szemléletváltozás nélkül nem lehet kitörni.

A termőföldre kijuttatott növényvédő szerek, herbicidek és műtrágyák, vagyis az élővilágra idegen – xenogén – anyagok a talajban olyan mértékben halmozódtak fel, hogy sok helyütt szinte steril, mikroorganizmus nélküli, holt talajban ,,tartjuk” gyümölcstermő növényeinket. A túlzott vegyszerhasználattal tönkretettük a talajok élővilágát, mielőtt azokat megismertük és megfelelően kamatoztattuk volna a gyümölcstermesztésben.

Bármilyen kémiai anyagot használunk a termesztésben, ökológiai szempontból az mindig a természetes egyensúlyt felborító tényezőnek számít. A nem ökológiabarát kemikáliák a fertőzött környezeten és a szennyezett gyümölcsökön keresztül az emberek egészségét közvetlenül veszélyeztetik.

Nem vitathatók azok a gazdasági eredmények, amelyeket évtizedeken át a kémiai anyagok korlátlan használatával értek el. A gazdasági eredmények ugyanakkor elaltatták a termesztők (kutatók, oktatók, szaktanácsadók, ipari termelők stb.) ökológiai előrelátását, s csak a társadalom ösztönös reakciója, a fogyasztóknak a kémiai (különösen a rákkeltő) anyagoktól való fokozott félelme irányította rá a figyelmet a vegyszerhasználat következtében fellépő környezetterhelésre.

Az ökológiai összefüggések mellőzésével kialakított ,,hagyományos” intenzív gyümölcstermesztés sajátos technológiai körülményei megváltoztatták a károsító szervezetek összetételét, a káros és hasznos szervezetek egyensúlyát. Egyfelől a jobb kondíciójú fák, másfelől a nagyobb termőképességű és jobb gyümölcsminőséget adó hagyományos fajták elősegítették, hogy a kártevők igényeiket kisebb energiaráfordítással tudják kielégíteni. Az így megmaradt energiatartalék nagyobb életképességet és fokozottabb szaporodást tett lehetővé.

A gyümölcsösökben uralkodó régebbi, ökológiai szempontból stabilnak tekinthető életközösségek tűrőképességük jelentős gyengülése miatt fokozottan sérülékennyé váltak az emberi beavatkozások nyomán. Ezt a kémiai anyagok túlzott használata annyira felerősítette, hogy veszélybe került az egészséges gyümölcsök előállítása. A feleslegesen, sokszor káros tereprendezéssel kialakított nagyüzemi gyümölcsösök körül megsemmisültek a biotópok, jelentősen csökkent a talajtermékenység, amelynek visszaállítása a nagy adagú műtrágyázással sem sikerült.

A biológiai gazdálkodás (biotermelés) gondolata Angliában és Németországban már a 20. század elején felvetődött. A követők hosszú ideig elmaradtak, mert esélyük sem volt a mennyiségi termesztési szemlélet évtizedeiben. A fejlődésnek ezen a területen a század eleji gazdasági válság és a két világháború sem kedvezett. A második világháború után a termesztők ott folytatták, ahol az első világháború előtt abbahagyták. Néhány év után azonban a kémiai anyagoktól való félelem, a felhalmozódott ökológiai problémák szerencsére működésbe hozták a társadalmi visszacsatolást, s ha az utolsó pillanatban is, de megkezdődött az ökológiai szemlélet érvényesítése a termesztésben. Az elmozdulás először a növényvédelem területén történt meg, hiszen a túlzott növényvédőszer- felhasználás miatt került nagy mennyiségű kémiai anyag az ültetvényekbe.

Míg az előbbi folyamat Kanadában már 1942-ben megkezdődött (főként gazdasági okokból), Közép-Európában 1953-ban – Magyarországgal az élen – elsősorban ökológiai indíttatásból indult meg az ökoszisztémát szabályozó folyamatok növényvédelmi hasznosítása. Az ökológiai szemléletű növényvédelemre az egyes országokban eltérő fogalmakat vezettek be, amelyek részben a kismértékű tartalmi különbségekre is utalnak. Így például:

  • Ausztrália: integrált kártevőmenedzsment,

  • Kanada: módosított permetezési program,

  • Magyarország: biológiai növényvédelem, ökológiai növényvédelem,

  • Németország: kártevők elleni védekezés a hasznos szervezeteket kímélő módszerekkel,

  • USA: kártevők elleni integrált védekezés.

A többféle elnevezés közül végül az ,,integrált növényvédelem” vált általánosan elfogadottá amiatt, hogy a károsítók elleni közvetlen növényvédelembe más termesztési tényezőket is bevontak.

A Biológiai és Integrált Védekezés Nemzetközi Szervezete (IOBC) 1973-ban közzétette az integrált növényvédelem feltételrendszerét: minden gazdasági, ökológiai és toxikológiai szempontból elviselhető módszert alkalmazni kell annak érdekében, hogy a káros szervezeteket a gazdasági kárküszöb alatt tartsuk, miközben a természetes korlátozó tényezők tudatos felhasználását előtérbe kell helyezni.

Az ökológiai szemlélet meghonosodása tehát az integrált növényvédelemben kezdődött, s ezen keresztül vált átfogó rendszerré az egész termesztésben. Míg a növényvédelemben kezdettől fogva az integrált jelző fejezte ki az ökológiai szemléletet, a teljes körű technológiában a ,,hagyományos” termesztést felváltó ,,nem hagyományos” termesztést külföldön és hazánkban a legkülönbözőbb jelzőkkel látták el:

  • alternatív,

  • bio-,

  • biodinamikus,

  • biológiai,

  • ellenőrzötten természetközeli

  • ésszerűen környezetkímélő,

  • harmonikus,

  • integrált,

  • intelligens,

  • környezetbarát,

  • környezetkímélő,

  • környezettudatos,

  • organikus,

  • ökológiai,

  • szerves biológiai,

  • természetbarát

  • természetközeli stb.

Ezek közül némelyek rejtélyesnek, mások tudományoskodóaknak tűnnek. Az ökológiai szemléletet tükröző integrált termesztés sem a legszerencsésebb meghatározás, hiszen bizonyos értelemben a gazdasági kategóriaként ismert termelési integráció szinonimájaként is lehet(ne) használni. Az ,,integrált termesztés” fogalma terjedt el széleskörűen, de az ,,ökológiai szemléletű integrált termesztés” jobban kifejezi e fogalom lényegét. Ezért tartalmilag az ökológiai szemléletű termesztésre kell gondolni akkor is, ha csak az ,,integrált termesztés” fogalmat használjuk.

A továbbiakban a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az integrált termesztést az IP (Integrated Production), az integrált gyümölcstermesztést pedig az IFP (Integrated Fruit Production) jelenti.

Az ökológiát mint tudományt, a középpontba helyezzük a földi élet megmentése stratégiájának kidolgozásakor. A környezet minőségéért felelősséget érző emberekben mindinkább tudatosul, hogy a környezetminőség igazi ,,indikátorai” az élőlények. Amennyiben a földi élet megmentéséhez a gyümölcstermesztéssel sikeresen hozzá akarunk járulni, elsősorban az élőlények jelzéseire kell figyelnünk. A korszerű felfogás szerint az ökológia elsődlegesen nem az abiotikus környezetet tanulmányozza, hanem annak élővilágát, de azt sem az egyed, hanem a populációk vagy populációközösségek (biocönózisok, biomok) szintjén. Az ökológiai szemléletű termesztés azért kifejezőbb, mint a ,,környezetbarát”, mert az élőlény-központúságot helyezi előtérbe.

Az ISHS 1991. évi, nemzetközileg elfogadott meghatározása szerint az integrált gyümölcstermesztés a genetikai, agrártudományi, kémiai és biotechnikai eszközök kombinált és gazdaságos alkalmazását jelenti, ugyanakkor megfelelő gyümölcsminőséget is biztosít, továbbá védi a környezetet és az emberi egészséget.

Az ökológiai szemléletű termesztés egyik ága a biotermelés önálló módszerként is funkcionál. A biotermelés az ökológiai szempontok teljes körű érvényesítésére törekedve minden agrokemikáliát mellőz. Elsősorban házikertekben, igen kis felületen van létjogosultsága, ahol nincs nagy termelési kockázat és számos lehetőség adódik a kémiai anyagok helyettesítésére. Bevezetésére széles körben nincs esély, de szerepét nem szabad lebecsülni. Az ember ugyanis oly nagy mértékben átalakította a bioszférát, az ökoszisztémát, hogy már nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot (még akkor sem sikerülne, ha ismét a gyűjtögető életmódra térnénk át). Az integrált termesztés, tehát egyfajta szerződést, természettel kötött kompromisszumot jelent .

Az elfogadható engedményekre képes integrált termesztés feltétele az ökoszisztémában való jártasság. Ez viszonylagos fogalom, ökoszisztéma lehet egy kicsi kert, egy nagy felületű ültetvény, de maga a Föld egész felszíne is. Természetes körülmények között az abiotikus tényezők által kialakított viszonyokhoz igazodva az élőlények dinamikus egyensúlyban vannak. Ha erősen beavatkozunk, az egyensúly felborulhat. Minél drasztikusabb a beavatkozás, annál inkább a károsító szervezetek szaporodnak el. Az ökológiai szemléletű (bio- és integrált) gyümölcstermesztés arra törekszik, hogy ezt az egyensúlyt minél kisebb mértékben borítsa fel, illetve lehetővé tegye az egyensúly mielőbbi helyreállítását.

A megfelelő termésmennyiség és gyümölcsminőség elérésénél döntő szemponttá vált a technológia minden egyes elemére vonatkozóan az ökológiai és növényvédelmi szempontból is optimális megoldások kidolgozása. Az ökológiai rendszerek károsítása nélkül kell gyümölcsöt termeszteni és a fogyasztóhoz eljuttatni. A gyümölcstermesztést mindenütt az ökológiai adottságokhoz kell igazítani.

Az integrált termesztés fő pillérét az integrált növényvédelem jelenti, ez azonban nem különálló része a technológiának. Akkor mutat fel kiemelkedő eredményeket, ha szervesen beépül az ökológiai szemléletet érvényesítő komplex termesztéstechnológiába.

Az IP az ökológiai szemlélet megvalósításakor tulajdonképpen a ,,hagyományos” és a biotermelés között áll (1.1. ábra), s mindig a termőhelyi adottságok és termesztési körülmények döntik el, melyikhez kerül közelebb. A ,,hagyományos” termesztésnél az ökonómiai, a biotermesztésnél az ökológiai szempontok az elsődlegesek, az integrált termesztés viszont a megfelelő egyensúlyt keresi a két szempont között. Nyíri (1995) a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a gazdasági érdekeket mindenkor előtérbe helyező és sokszor visszafordíthatatlan környezeti károsodást okozó, konvencionális termesztést fel kell váltani az ökológiai és ökonómiai célokat megfelelő módon érvényesítő gyakorlattal.

1-1. ábra - A különböző gyümölcstermesztési módok összefüggése (Soltész, új adat)

A különböző gyümölcstermesztési módok összefüggése (Soltész, új adat)


Az IP szinonimái közül legkevésbé az ,,alternatív” termesztéssel értünk egyet. Azt sugallja, mintha csak alternatívája, méghozzá másodrangú alternatívája lenne a hagyományos termesztésnek. A módszer bevezetésének kezdeti időszakában ez még elfogadható volt, de a jövőben nem lesznek ilyen szembeállítható gyümölcstermesztési alternatívák. Az integrált szemlélet érvényesítése az egyedüli válasz a gyümölcstermesztés előtt álló kihívásokra. Az IFP alternatívája a jövőben az ökonómiai és ökológiai szempontokat még ésszerűbben, még hatékonyabban integráló termesztés lehet.