Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Az Unió 2002/91/EK, “Épületek energiafelhasználása” című irányelve

Az Unió 2002/91/EK, “Épületek energiafelhasználása” című irányelve

Az irányelv célja, hogy az épületek energiafelhasználásának csökkentésére ösztönözze mind a tagállamokat, mind a lakosságot. Az adott épületről kiadott tanúsítvány olyan formában ad tájékoztatást az energiafelhasználásáról, hogy az biztosítsa az eredmények egységes megítélhetőségét és összehasonlíthatóságát az Uniós országokban. A cél elérésekor mindenképp figyelembe kell venni a helyi klimatikus viszonyokat és a beltéri komfort követelményeknek való megfelelést. Ezért dolgozta ki minden tagállam a saját számítási rendszerét – a központi irányelveknek megfelelően - és határozta meg a követelményértékeket. Valamennyi újonnan épült és lényeges felújítás előtt álló épület esetében kötelező lesz elvégezni a tanúsítást. A tanúsítás magában foglalja az épületben található kazánok és légkondicionáló rendszerek ellenőrzését, felülvizsgálatát, figyelembe veszi az igénybevett forrásokat is. Az eddigi hőtechnikai szabályozásokhoz képest az eltérés a következő lesz: értékelni kell az épületek hőszigetelési minőségét, minden egyes külső térelhatároló szerkezetnek külön-külön meg kell felelnie a követelménynek; valamint számszerűen ki kell mutatni az üzemeltetés során felhasznált energia mennyiségét. Három szintje lesz a szabályozásnak. Felső szintje az összesített energetikai jellemző. Egy épület energiamérlegét így két dolog fogja meghatározni: a térelhatárolók minősége és az épület üzemeltetése során szükséges energia mennyisége. A két tényező alapján meghatározzák az épület primer energiaigényét, az összesített energetikai jellemzőjét [kWh/m2a]–ban. Ez a szám az épület 1 m2 hasznos alapterületére adja meg az egy évre számított energiafogyasztást kWh – ban. Ezen érték alapján különböző osztályokba lesz besorolható a vizsgált épület. Így egy épület lehet tökéletesen jól hőszigetelve minden oldalról, ha az üzemeltető berendezések csak egy közepes hatásfokot érnek el, az osztályzat nem lesz jeles. Ugyanez természetesen fordítva is igaz: ha a lakás energiatermelői a csúcsminőséget képviselik, de a határolószerkezetek hőszigetelésére feleannyi gondot fordítanak, az osztályzat megint nem lesz jeles. A mutató optimális lesz mindkét esetben. Azonban az alul szigetelt épületet a csúcsminőségű berendezések sem tudják gazdaságossá tenni, mint ahogy a legtökéletesebben hőszigetelt épület esetében sem engedhető meg a rossz kiszolgáló háttér. A szabályozás második szintje az épület fajlagos hőveszteség tényezőjét szabályozza. Ez leginkább azért fontos, hogy az épület önmagában is egy elfogadható energetikai minőséggel rendelkezzen. E tényező kizárólag a vizsgált épülettől, annak szerkezeti felépítésétől és a használt építőipari anyagoktól függ, az épület rendeltetésétől nem. E mutatószámból azt tudjuk meg, hogy a térelhatároló szerkezetek mekkora mértékben képesek a megtermelt hőt bent tartani az épületben, mekkora a hőveszteség a hőhidak miatt illetve mekkora az esetleges hőnyereség, ami az üvegezett felületeken jut be. Az első két esetben az adott jellemző megengedett értékét a vizsgált épület teljes lehűlő-felület /térfogat aránya fogja meghatározni. A harmadik szintje a szabályozásnak a különböző határoló- és nyílás-zárószerkezetek hőátbocsátási tényezőjét szabályozza. E szerkezetek megengedett legnagyobb értékeire határértékeket határoztak meg. Ezek táblázatból kereshetők ki. E mutatószámot a rétegrendek, az anyagok, az anyagok méretei és hővezetési tényezői fogják befolyásolni. Az egyes mutatószámok egymásra épülnek, de az épület mind a három szintnek meg kell feleljen. Az elkészült számítások és eredmények ismeretében a tanúsítványt kiállító szakember, szervezet javaslatokat tesz az épület energetikai minőségének megváltoztatására. Az épületek átlagos energiafelhasználásának és a hőveszteségeknek a megoszlása Egy átlagos magyar család otthonában az energiafelhasználásból oroszlánrészt vállal a fűtés és a melegvíz előállítás. Az előbbi 45-65 %-t, míg az utóbbi 15-35 % - t teszi ki a teljes fogyasztásnak. A fennmaradó részt a különböző háztartási gépek és műszaki cikkek, illetve a világítás vállalja magára. Az épületek hőveszteségeiről már nem beszélhetünk ennyire általánosan. Ami tény: az épület valamennyi határoló szerkezetén keresztül, így az ablakokon, a falakon, a tetőn és födémen, az esetleges fűtetlen pince irányában és a kéményen keresztül áramlik ki a megtermelt hőmennyiség. Az eloszlás az egyes határoló szerkezetek felépítésétől, kivitelezésétől és az alkalmazott építőipari anyagoktól, azok hővezetési tényezőjétől függ. A kéményen távozó hőt az alkalmazott kazán hatásfoka határozza meg. Ezek után azon kell gondolkodnunk egy ház felépítése során, hogy milyen anyagokból, milyen szerkezettel, milyen épületgépészeti rendszert alkalmazunk.