Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Aktív tűzvédelem – oltóberendezések

Aktív tűzvédelem – oltóberendezések

Beépített oltóberendezések felosztása az oltó közeg szerint

  1. Gázzal oltó rendszerek

    1. Helyi oltás

    2. Teljes elárasztás

  2. Vízzel oltó rendszerek

    1. Nedves (hagyományos)

    2. Száraz rendszer

    3. Száraz elővezérelt rendszer

    4. Nyitott szórófejes rendszer

  3. Habbal oltó rendszerek

    1. Stabil

    2. Félstabil

    3. Mobil

Az oltóberendezés méretezése során meg kell határozni az oltási stratégiát, vagyis oltóközeget, hozzá tartozó oltási módszert és oltórendszert kell választani. Ezután a védendő tér tűztechnikai kockázatának ismeretében meghatározható az oltóanyag mennyisége, és elvégezhető a rendszer tényleges technikai méretezése. Meg kell határozni az oltóanyag tárolás – szállítás - elosztás és térbe juttatás módját, és az ehhez szükséges energia mennyiségét.

A gázzal oltó berendezések korábban halogénezett szénhidrogéneket, vagy CFC gázokat használtak oltóanyagként, míg manapság a szén-dioxid és a HFC gázok az elterjedtek. A környezetvédelmi és biztonsági előírások szigorodása okán a jövőben várhatóan az argon, a nitrogén és a szén-dioxid oltógázok kapnak meghatározó szerepet. A mai gázzal oltó berendezésekben leggyakrabban HFC (hidrogén-fluor-szén) gázokat találhatunk. Oltási tulajdonságaik hasonlóak a korábban megszokott halononkhoz, azonban egészségkárosító hatásuk kicsi. Alkalmasak teljes elárasztásos oltásra, akár nagy belmagasságú terekben is. Általános tulajdonságuk, hogy nagy koncentrációban sem alakul ki ionizáció, így villamos terekben is alkalmazható. Nincs visszamaradó anyag, így az oltás nagyértékű berendezésekben sem okoz kárt.

A vízzel történő oltás gazdaságossága miatt továbbra is meghatározó részt vállal a tűzoltási tevékenységekből. A tűzivíz-csapok kapacitását az oltandó tűzszakasz mérete határozza meg, míg a biztosítandó üzemidőt a tűzterhelés (a tűz során felszabaduló energia) nagysága (1~1,5 óra). A tűzveszélyesség függvénye a csatlakozási nyomás (2~4 bar), és az elhelyezés sűrűsége (200~1000 m2). Az elhelyezésnél tekintettel kell lenni a szállító tömlő hosszára, így a tűzcsapok legnagyobb távolsága kültéren kevesebb, mint 100 m, beltérben 20 m (beltéri tűzcsapokra egy hosszegység tömlő és egy fecskendő egyaránt fel van szerelve).

A tűzoltási szabályzat szerint az oltórendszer kiépítése középmagas és magas épületekben kötelező. Az előírások megengedik, hogy a tűzveszélyességi besorolás és tűzállóság alapján meghatározott tűzszakasz mérete oltórendszer alkalmazásával kétszeresre növelhető. Vagyis oltórendszer kiépítésével az épület a tűzállóság szerint jobb besorolást nyer. Az oltórendszer méretezéséhez meg kell határozni az épületben folyó tevékenységet, a tevékenység tűzkockázatát, és a kockázati besorolást. Ezek alapján az előírások határozzák meg a zápor-intenzitást [mm/perc], az egy tűzcsaphoz tartozó védőfelületet [m2], és a szükséges üzemidőt [30, 60, 90perc]. Az így kapott technikai jellemzőkből kell elvégezni a vízellátó rendszer gépészeti méretezését (szállított mennyiség, szükséges nyomás, tárolt vízmennyiség)

Meg kell határozni a tároló méretét, kialakítását, a szivattyú(k) (elektromos, diesel) teljesítményét, méretezni kell a hálózatot, és ellenőrizni a szükséges nyomást a kifolyási pontban.

A rendszer nyugalmi töltöttsége alapján meghatározunk nedves és száraz rendszert. A nedves rendszer működése: A térben a hőmérséklet emelkedésével a sprinkler (fúvóka) kiold. Megindul a vízáram, melynek hatására csökken a nyomás a rendszerben. Ezt a nyomásesést érzékeli a riasztószelep, és indítja a vízellátó rendszer szivattyúját. Ezzel párhuzamosan vészjelzést ad. A száraz rendszer működése hasonló, de a rendszer nyugalmi állapotba nem vízzel, hanem sűrített levegővel van feltöltve. A száraz rendszerben az oltóvíz valamivel később indul meg, de fagypont alatti hőmérsékleten is készenlétben tartható. A száraz rendszer egy speciális változata a nyitott szórófejes (Deluge) rendszer. Melynek lényege, hogy a tűz érzékelését nem a szórófejben kialakított hőkapcsoló végzi, hanem egy külön tűzjelző rendszer. Különösen alkalmas nagy belmagasságú terek védelmére, ahol a szórófejekben kialakított érzékelés túlságosan messze kerülne a tűzforrástól.