Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Aktív tűzvédelem – jelzőberendezések

Aktív tűzvédelem – jelzőberendezések

A hagyományos tűzjelző rendszerek alapvető eleme a tűzjelző központ, ami

  1. ellátja energiával a rendszer többi részét fogadja és ellenőrzi a hozzá kapcsolt érzékelőktől (jeladóktól) érkező jeleket

  2. jelzi a tűzriasztás állapotot azonosítja és jelzi tűz helyét regisztrálja a tűzriasztás információkat, majd továbbítja a riasztást

  3. vezérli a tűzvédelmi berendezéseket (hő és füst elvezetés, oltórendszerek)

  4. ellenőrzi a rendszer üzemszerű működését

Hagyományos rendszereken belül megkülönböztetünk címzés nélküli é s címezhető rendszereket. Címzés nélküli rendszer esetén az épületben tűzjelző kapcsolók helyezkednek el, melyekkel általános tűzjelzés generálható, míg címezhető rendszer esetén az épületben olyan kapcsolók helyezkednek el, melyekkel helyileg is beazonosítható tűzjelzés generálható.

Analóg, intelligens rendszerek csoportosítása az érzékelés módja szerint történik, lehetnek:

  1. Füstérzékelők

  2. Hőérzékelők

  3. Lángérzékelők

  4. Gázérzékelők

  5. Többfunkciós /kombinált érzékelő típusok/

Füstérzékelés

Az ionizációs füstérzékelés egy speciális kondenzátor segítségével történik. A füstszemcsék a radioaktív izotóppal ionizált kondenzátor fegyverzetei közé kerülve megváltoztatják annak töltését, és csökkentik az áramerősséget. Az ionizációs füstérzékelés teljes füstspektrumon alkalmazható, de érzékenysége kis szemcseméret esetén magasabb. Pontszerű jellege és hőérzékenysége miatt kisebb, alapvetően tiszta levegőjű terek érzékelésére használatos.

Optika elnyelésen alapuló érzékelők a füstöt a beérkező jel intenzitásának csökkenése alapján érzékelik. Az adó és a vevő között 10~100 m távolság is kialakítható (vonalmenti érzékelés), így kiválóan alkalmas nagy terek, átriumok, megközelíthetetlen épületrészek látható füstjének érzékelésére. Az előbbihez hasonlóan ez sem használható kültéren, poros, füstös levegőjű helyiségekben, és magas hőmérsékleten.

A fényszóródás elvén működő érzékelő egy sötétkamrában elhelyezett infra adóból és vevőből áll. A kamrába bejutó füstszemcsék szórják az adó fényét, a vevő pedig érzékeli a szórt fényt. Ez az érzékelő az előbbi kettővel ellentétben inkább a nagyobb szemcseméretű füstök kimutatására alkalmas.

Az optikai érzékelők precízebb változatai lézerfénnyel működnek. A lézerfény intenzitása miatt érzékenyebb érzékelők alakíthatók ki, így a tűz érzékelése rendkívül korai fázisban megtörténhet. Mivel a lézeres fényszóródás-érzékelő jóval drágább, mint az infrás, ezért ezt nem pontonként helyezik el, hanem egy aspirációs rendszerbe építik be. A rendszer pontszerű beömlőnyílásokon keresztül szívja be a levegőt, és egy gyűjtőcsatornával vezeti az érzékelőhöz. Így egy érzékelővel egy nagyobb terület lefedhető. A rendszer növelésének határt szab, hogy a csőhálózatban nagyon precízen kell kialakítani az áramlási viszonyokat, illetve riasztás tudni kell lokalizálni a tűzforrást. Maximálisan 2000 m2 fedhető le egy érzékelővel.

Hőérzékelés

A hőérzékelők működhetnek hőmaximum-elven és hősebesség elven egyaránt. A hőmaximum elvén egy bizonyos (ismert hőmérsékleten lejátszódó) fizikai jelenség érzékelését értjük. Ilyen lehet a forráspont, a hőtágulás, az ellenállásváltozás, vagy az olvadáspont. A hősebesség elvén működő érzékelők általában hőtágulások különbségét mérik. A hősebesség elvén működő rendszerek vonalmenti érzékelést tesznek lehetővé

Lángérzékelők

A lángérzékelők a lángok látható fényen kívüli összetevőit mérik. Léteznek UV és IR érzékelők egyaránt. A lángérzékelés térbeli érzékelést tesz lehetővé.