Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Passzív tűzvédelem - az épületszerkezetek tűzállósága

Passzív tűzvédelem - az épületszerkezetek tűzállósága

A tűzállóság az épületszerkezetek ellenálló képessége a tűzzel, illetve a magas hőmérsékleti hatásokkal szemben.

Két fő jellemző:

  1. éghetőség (anyagjellemző)

  2. tűzállósági határérték (szerkezet-jellemző)

A beépített anyagok jellemzői

Éghetőség

Az éghetőség az építőanyagok tűz, illetve magas hőmérséklet hatására történő viselkedésének meghatározására szolgáló jellemző.

Nem éghető anyagok

  1. A1: éghető anyagot nem tartalmazó, szabványos égetési vizsgálat által nem éghetőnek minősített anyag (pl. beton, tégla)

  2. A2: éghető anyagot tartalmazó, de a szabványos égetési vizsgálat által nem éghetőnek minősített anyag (pl. polisztirolgyöngy-beton)

Éghető anyagok

  1. B1: nehezen éghető anyagok (pl. korszerű műanyag-habok, bitumenes lemez, heraklith-lap, égéskésleltetővel hatékonyan kezelt fa)

  2. B2: közepesen éghető anyagok (pl. fa)

  3. B3: könnyen éghető anyagok (pl. régi műanyagok, kátránypapír)

Füstfejlesztő képesség

A füstfejlesztő képesség az építőanyagok égés során kibocsátott füstnek a láthatóságot korlátozó hatása szerinti besorolás:

  1. F0: Füstöt nem kibocsátó anyag

  2. F1: Mérsékelt füstfejlesztő képességű anyag

  3. F2: Fokozott füstfejlesztő képességű anyag

  4. (A jelenlegi szabályozás nem foglalkozik az égés során keletkezett füst mérgező hatásával)

Égve csepegés

Az égve csepegés az építőanyagok égése során bekövetkező olvadékképződés alapján történő besorolás.

  1. C0: Az anyagból tűz vagy magas hőmérsékleti hatásra olvadék nem képződik

  2. C1: Az anyagból tűz vagy magas hőmérsékleti hatásra gyulladást okozó olvadék nem képződik

  3. C2: Az anyagból tűz vagy magas hőmérsékleti hatásra égve csepeg és gyulladást okoz

Tűzállósági határérték

A jelenlegi szabályozás szerint a tűzállósági határérték az az időtartam, amely alatt az egyik oldalán tűznek kitett szerkezet eléri bármely tűzállósági határállapotát, ami azt jelenti, hogy nem képes tovább megakadályozni a tűznek a szerkezet egyik oldaláról a másikra való terjedését. Tűzállósági határállapotnak a szerkezet azon állapotát nevezzük, amikor annak tűzállósága megszűnik.

Tűzállósági határállapot alatt a következőket értjük:

  1. törési határállapot („R”: stabilitásvesztés)

  2. lángáttörési határállapot („E”: integritásvesztés)

  3. felmelegedési határállapot („I”: felmelegedés).

A mértékadó tűzállósági határállapot az a határállapot, amelyet a minősítési eljárás alá vetett szerkezet elsőként ér el, ez lesz egyben a tűzállósági határérték is. A három paraméter külön-külön is, és egyszerre is előírható (pl. R30 = 30 perces stabilitás, REI60 = 60 perces stabilitási, lángáttörési és felmelegedési ellenállás), és egyéb paraméterekkel kombinálható (pl. „M”: mechanikai igénybevételek)