Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Kitekintés

Kitekintés

A fa megfelelő kezeléssel, és a szerkezeti faanyagvédelem alapelveinek betartásával rendkívül időtálló szerkezeti anyag. Ezt bizonyítják az alpesi, 200 évnél is idősebb fahidak. Az 1333-ban épült luzern-i Kapellbrücke facölöpjeit a mai napig nem kellett felújítani. A tört vonalvezetésű híd a mai napig kedvelt látnivalója az országnak. Egy másik példa az 1549-50-ben épült fedett híd Wangennél. 440 évével a legidősebb teherforgami híd több, árvízből és tűzesetből eredő károsodása ellenére az eredeti állapotában van, csupán egy kiegészítő feszítőművel erősítették meg 1934-ben, illetve 1967-ben és ’84-ben néhány hossztartót kellett cserélni a pályaszerkezet alatt. Feltételezhető, hogy az alpesi klíma tette lehetővé ezen hidaknak, és társaiknak ezt a meglepően hosszú élettartamot. A fa megfelelő alternatívát nyújt a köztudatban sokkal alkalmasabbnak ismert hídszerkezeti anyagokkal szemben, ha figyelembe vesszük s, hogy a fa megújuló nyersanyag, előállítása és feldolgozása a lehető legkisebb energiaszükségletet igényel, a lehető legkisebb környezetterheléssel jár. Ragasztási technikákkal szinte korlátlan méretű elemek állíthatók elő belőle. Megfelelő formatervezéssel egyaránt jól harmonizál egy erdei tájjal, vagy egy modern, városi környezettel is. Egységnyi önsúlyára vonatkozatott teherbírása a legmagasabb az építőanyagok között, így a legtöbb esetben rendkívül gazdaságos szerkezetet építhetünk belőle. Egy fahíd fenntartási költségei is alacsonyan tarthatóak, különös tekintettel a jobb állagvédelmet biztosító fedett hidakra. Élettartama végén pedig alacsony bontási, illetve hulladékkezelési költségekre számíthatunk. Mindezek mellett a hulladék környezetkímélő mivolta sem elhanyagolható.

Luzern-i fahíd
Wangen-i fahíd

Természetesen fahidak esetén is szükség van a gondos tervezőmunkára. Ismerni kell az anyag olyan hátrányos jellegzetességeit, mint az anizotrópos felépítés, a hosszanti repedésveszély, a nedvességváltozásból eredő deformációs hajlam. Különösen ügyelni kell a fahidak tervezésénél: A faanyag és a kötőelemek tartós terhelése során bekövetkező teherbírás csökkenésre, illetve fokozott alakváltozási hajlamra. A pályaszerkezet elöregedése utáni cserélhetőségre. A fel- és alszerkezet kapcsolatának gondos kialakítására.

A hídszerkezetek oldaláról a jövőben a következő kutatási területekre érdemes hangsúlyt fektetni: Új szerkezeti rendszerek (keresztirányban előfeszített szerkezet, öszvérszerkezetek, térbeli tartószerkezetek, kötelek stb.) alkalmazása. Új merevítési módszerek (ragasztott keretek, dobozolt keresztmetszetű tartók) kidolgozása Új kötéstípusok (csuklós kialakítású átmenőcsavar, csomóponti lemez, illetve golyó, ragasztott csavar, stb.) kifejlesztése. Új ragasztók és ragasztási technikák (kültéri ragasztás fejlesztése, térben, többször ívelt szerkezetek kialakítása, stb.) vizsgálata. Új megmunkálási technikák (lézertechnika, fa és fém egyidejű fúrása, stb.) kifejlesztése Nagyobb teherbírású anyagok (pl. furnérokból rétegelt tartó, tábla, acél- vagy üvegszál-erősítésű kompozitok alkalmazása. Nagyobb tartósságú fafajok kipróbálása, különös tekintettel egzóta fajokra. Új minősítési és osztályozási módszerek bevetése. Újabb faanyagvédelmi eljárások kidolgozása. Nemzetközi kutatási eredmények integrációja. Emellett szükség van –ahogy az a nagyfesztávú térlefedések esetén már hagyományokkal rendelkezik– a nagy tartóelemek szállíthatóságára és beépíthetőségére vonatkozó racionális megoldások kidolgozására.