Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Rönkházak

Rönkházak

A rönkházaknak két fő típusa létezik, nevezetesen a kézzel faragott és a profilmart rönkökből készült épületek. A kézi technológia lényegesen élőmunka-igényesebb, és több hibalehetőséget rejt magában, azonban sokan csak ezeket az épületeket tekintik „valódi“ rönkháznak, természetes, szabálytalan megjelenésük miatt. Magyarországon ehhez a fajta építkezéshez hiányzik az alapanyag, ezért ilyen épületek csak elvétve fordulnak elő.

A profilmart rönkökből készített házak technológiája lényegesen egyszerűbb és jobban automatizálható, ezért Európában az ilyen házak kedveltebbek. Ilyen épületek Magyarországon is megtalálhatók. Ezeket általában külföldi alapanyagból, külföldi üzemekben készítik el, majd a megfelelő tervek alapján Magyarországon állítják össze.

Profilozott rönkház

A profilozott rönkház (1. ábra) gyártástechnológiájában az engedélyezési terv szintű terveket először egy számítógépes tervezőprogram segítségével gerendákra bontják le, majd ezeket az elemeket fenyő rönkökből kialakítják. A rövidebb rönköket sokszor ékcsapos toldással egyesítik (2. ábra). A hossztoldás nem teherviselő, mivel a gerendák hajlításra nincsenek igénybe véve, csupán a szállítást, anyagmozgatás során jelentkező igénybevételeket kell elviselniük.

1. ábra – Profilozott gerendákból készölt rönkház
2. ábra – A rönkök hossztoldása ékcsapfogazással

Az elemek keresztmetszeti kialakítása megfelelő átmérőjű rönkökből, körmaróval vagy speciális profilmaróval történik. A körkeresztmetszetű rönkök alsó oldalán megfelelő konkáv felületet alakítanak ki, aminek segítségével az alatta következő rönkre rá tudják majd azt ültetni. A rönkök felső felületén is megfelelő profilikialaktás történik, amelynek a segítségével a következő rönkhöz megfelelően tud majd csatlakozni (3. ábra). Nagyobb rönkök esetében szintén a rönkök felső oldalán feszültségmentesítő bevágásokat is szoktak ejteni, hogy a későbbi száradás során a gerenda ne repedjen meg. Az egyes rönkökbe szintén még a gyártó csarnokban függőleges irányú, egymáshoz csatlakozó (az összeépített házban egymás fölé kerülő) furatokat is kialakítanak. Ezek a furatok elektromos vezetékek elhelyezésére, az esetleges összehúzó menetesszárak befogadására szolgálnak, valamint itt helyezik el az épület felállításakor azokat a 3-4 gerendán átnyúló csapokat, amelyek a fal merevségét biztosítják.

3. ábra – Gerenda profil

A rönkfalak sarokcsatlakozásait leggyakrabban úgy alakítják ki, hogy a csatlakozó falak rönkjei egymáshoz képest fél vastagsággal el vannak tolva (azaz az egyik fal építése egy fél rönk elhelyezésével indul), és a sarkokon a rönkök legalább 30-40 cm túlyúlással, nyergelt kiképzéssel csatlakoznak egymáshoz (az ellenprofil mindig a felső rönkből van kialakítva (4. ábra). Bár ez az átlalánosan alkalmazott módszer, egyéb megoldások – például sarokoszlop alkalmazása, amelybe a rönkök függőleges csappal csatlakoznak, illetve fecskefarkú fogazás – szintén elképzelhetők. A furatok, sarokcsatlakozások és egyéb esetleges megmunkálások általában számítógépvezérelt gerendamegmunkáló berendezéssel kerülnek kialakításra.

4. ábra – Sarokcsomópont kialakítás

A gerendák megmunkálása után az épületet próbaképpen összeállítják, az egyes gerendákat pedig egyedi, jól azonosítható jelzéssel látják el. Ezután az épületet szétszedik, és rönkönként szállítják a helyszínre. A rönkökhöz összeállítási útmutatót is mellékelnek, amelyen egyértelműen beazonosítható, hogy melyik rönknek hol a helye (5. ábra). Ezáltal az építéshelyszíni munka elősorban szerelő jellegűvé válik.

5. ábra – Rönkfal összeépítési terve

A rönkház felállításához megfelelő fogadószint kialakítására van szükség. Erre helyezik az első rönköket, vagy közvetlenül a vízszigetelésre, vagy egy köztes alátétpalló alkalmazásával (ez utóbbi segítheti a megfelelő szintezést.) Az első rönköket megfelelő rögzítő elemekkel horgonyozzák le a fogadószinthez.

Az első gerendák elhelyezése után kezdődik a falak felépítése, az egyes rönkök egymásra helyezése és rögzítése, a megfelelő tervek szerint. A rönkök közé tömítőfilc kerül, amely biztosítja a megfelelő légzárást (6. ábra). A tömítésre különösen kell ügyelni a sarokcsatlakozásoknál. A rönköket hosszabb, 3-4 gerendát átfogó csapokkal rögzítik, amelyet a függőleges, egymás fölött elhelyezkedő furatokba ütnek be (7. ábra). A csapok elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy azok ne az elektromos vezetékek elhelyezésére, vagy egyéb célokra fenntartott furatokba kerüljenek (ezek az összeépítési rajzon fel vannak tüntetve, és célszerű az első sorok elhelyezése után az alsó gerendán is jól látható módon feltüntetni, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett).

6. ábra – A rönkök között a légzárást tömítőfilc biztosítja
7. ábra – A rönkfal merevítése fa csapokkal történik

Áthidalók, lebegő falak, vagy egyéb, alá nem támasztott falrészek esetén a rönköket menetes szárral is össze szokták fogni, a megfelelő együttdolgozás és a lehajlás megakadályozása érdekében (8. ábra). Ezeket a menetes szárakat a későbbi összeszáradás, zsugorodás miatt többször után kell húzni. Az utánhúzáskor az áthidalókat alá kell támasztani, hogy a rögzítés ne görbült helyzetben történjen.

8. ábra – Az áthidalók és alá nem támasztott falrészek összefogása csavarozással

A födémek kialakítása különböző lehet. Ezeknél a házaknál általában a födém esetében is kedvelt megoldás a rönkök födémtartóként történő használata (9. ábra). Ilyenkor a rönköket többnyire a sarokcsatlakozásoknál alkalmazotthoz hasonló módon eresztik be az oldalfalba. Az elemek alján kialakított profil az erre kialakított takaróelemmel elrejthető. A válaszfalak szintén készülhetnek rönkökből, de költségkímélő megoldás a keretszerkezetes válaszfalak alkalmazása. Ezek kellő körültekintéssel problémamentesen kombinálhatók a rönkfalakkal.

9. ábra – Födémtartóként alkalmazott rönkök

A rönkházak építésénél a legkomolyabb kihívást a rönkök száradása, és az ebből fakadó függőleges méretváltozás jelenti. Mivel a rönköket beépítés előtt nem, vagy csak kis mértékben lehet kiszárítani, a faanyag a végleges nedvességtartalmát csak a beépítés után, hosszú idő (több hónap) után éri el. Ez alatt az idő alatt a fal méterenként mintegy 5 cm-t zsugorodik függőleges irányban. Ez számos esetben jelent problémát:

A rönkházak építésénél a legkomolyabb kihívást a rönkök száradása, és az ebből fakadó függőleges méretváltozás jelenti. Mivel a rönköket beépítés előtt nem, vagy csak kis mértékben lehet kiszárítani, a faanyag a végleges nedvességtartalmát csak a beépítés után, hosszú idő (több hónap) után éri el. Ez alatt az idő alatt a fal méterenként mintegy 5 cm-t zsugorodik függőleges irányban. Ez számos esetben jelent problémát:

A nyílászárók beépítésénél

Nyílászáróként többnyire fa ablakokat és ajtókat szoktak használni. Mivel a nyílászárók keret- és tok elemei nem zsugorodnak a rönkökkel együtt, ezért biztosítani kell, hogy a rönkök el tudjanak mozdulni a tok mellett. Ezt a rönkök végének a nútolásával, és abban egy függőleges palló elhelyezésével szokták megoldani (10. ábra). Ehhez rögzítik hozzá az ajtó- vagy ablaktokot. A nyílászáró fölött megfelelő magasságú szabad teret kell biztosítani, hogy a gerendák száradáskor ne üljenek fel a nyílászáró tetejére. Ezt viszonylag széles takaróelemekkel rejtik el (11. ábra).

10. ábra – Az ajtótokok beépítéséhez alkalmazott megoldás
11. ábra – Az ablakoknál széles takaróelemeket alkalmaznak

A kémény bádogos munkáinak elkészítésénél

A kémény magassága nem csökken a falakkal együtt, ami azt eredményezi, hogy – az épület magasságától és a tetőszerkezettől függően – a tető akár 25-40 cm-t is elmozdulhat a kéményhez képest. Ennek megfelelően a kémény körül speciális bádogozásra van szükség (ez általában két csatlakózó, egymáshoz képest elmozdulni képes részből áll). A közbülső födémek és egyéb csatlakozó szerkezetek elmozdulását is biztosítani kell.

A tetőszerkezet kialakításánál

A rönkökből készült oromfal szintén zsugorodik. Ennek megfelelően a taréjszelemen a talpszelemenekhez képest lejebb kerül, és a tetősík hajlásszöge változik (lankásabb lesz). Ilyenkor a szelemenek is lejjebb csúsznak. Ennek a lehetőségét speciális csúszóvasalatokkal biztosítják (12 ábra). Összetett tetőidomok esetében természetesen a vápák miatt nem engedhető meg, hogy a tető hajlásszüge változzon. Iyen esetben rönkből készült oromfal nem használható. Ilyenkor az oromfalat keretszerkezettel készítik el, amire a rönkfalat imitáló borítás kerül (13. ábra).

12. ábra – A szelemenek elmozdulását lehetővé tevő csúszóvasalatok
13. ábra – Összetett tetőidomok esetében keretszerkezetes oromfalat alkalmaznak

Válaszfalak csatlakozásánál

Amennyiben rönkből készült válaszfalat alkalmaznak, nincs gond az eltérő zsugorodásból. Sok esetben alkalmaznak azonban a keretszerkeztes válaszfalakat (költségkímélési célból, vagy a sík falfelületek igénye miatt). Ilyenkor a válaszfalat a falba beeresztett pallókhoz rögzítik, amelyek mellett a rönkök el tudnak mozdulni (14. ábra). Keretszerkezetes válaszfalaknál ügyelni kell arra is, hogy a belmagasság is csökkenni fog, ezért a válaszfal teteje és a födém között is megfelelő hézagot kell biztosítani (15. ábra).

14. ábra – Keretszerkezetes válaszfal csatlakozása a rönkfallal
15. ábra – A keretszerkezetes válaszfal fölött a rönkfalhoz rögzített födém ereszkedése miatt megfelelő hézagot kell kialakítani

Lépcsők elhelyezésénél

Mivel a lépcső függőleges mérete sem változik, a lépcső és a födém csatlakozásánál is biztosítani kell a függőleges elmozdulást. Ezt speciális csúszóvasalatok alkalmazásával teszik lehetővé.

Álmennyezet felszerelésekor

Amennyiben a helyiségnek minden fala rönkfal, az álmennyezet gond nélkül rögzíthető a falakhoz, mert nem várható jelentős különbség a méretváltozásban. Ha azonban egy vagy több fal keretszerkezetű, az álmennyezetet a födémről kell függeszteni, amit speciális állítható hosszúságú pálcák segítségével szoktak megoldani (16. ábra).

16. ábra – Az álmennyezet rögzítése

Csempe és egyéb burkolatok alkalmazásakor

Csempézett felületeket keretszerkezetű előtétfalak alkalmazásával lehet kialakítani (17. ábra). Az előtétfalat nem szabad mereven rögzíteni a rönkfalhoz, annak zsugorodása miatt. Ilyenkor ismét megfelelő csúszóvasalatokat kell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik az egyéb borítások alkalmazására is (pl. extra hőszigetelés és külön faburkolat alkalmazásakor).

17. ábra – Csempézett előtétfal kialakítása

Oszlopok alkalmazásakor

Amennyiben az épület egyes elemeit függőleges faoszlopok (esetleg hagyományos építőanyagból készült alátámasztó elemek) támasztják alá, itt is gondoskodni kell a faszerkezet ereszkedéséről. Ezt megfelelő utánállítható vasalatokkal teszik lehetővé.

Minden olyan esetben, amikor olyan elemet helyeznek el, amely nem zsugorodik együtt a rönkfallal.

A teljesség igénye nélkül néhány ilyen speciális eset: szerelvények, csővezetékek elhelyezése, a csempeburkolat fölött a rönkfalra szerelt tárgyak, a rönkfalból a keretszerkezetes oromfalba átnyúló nyílászárók, stb. Ezeknek az elmozdulásoknak a kezelésére egyes esetekben léteznek speciális vasalatok, más esetben az építésvezető találékonyságára van bízva, hogy megtalálja a megfelelő megoldást. Az ilyen helyzetek észrevétele és kezelése nagy gyakorlatot és gondos odafigyelést igényel.

Faragott rönkház

A faragott rönkház gyártási technológiája, és különösen az építési technológia sok tekintetben hasonló a profilozott rönkház gyártásához. A rönköket kéregben szállítják be és tárolják, a faanyag megóvása érdekében. A kérgezés kézzel, vonókéssel történik, aminek során kívánság szerint a göcsörtöket rajta hagyják az anyagon, vagy lemarják. Az előbbi megoldás természetesebb megjelenést ad, az utóbbi egy kissé szelídebbé teszi a szerkezet megjelenését (18 ábra). Ezután több hónapos természetes előszárítás következik, amelynek során nem érik el a végleges nedvességtartalmat, ezért a ház a felállítás után még tovább zsugorodik.

18. ábra – Faragott rönkfal göcsörtös (bal) és simított (jobb) kialakításban

A profilozott rönkházak kialakításához képest a legnagyobb különbség a rönkök egymáshoz csatlakozó felületének kialakításában jelentkezik. Mivel itt két szabálytalan felületű rönköt kell egymáshoz illeszteni, ez csak nagy gyakorlatot és szakértelmet igénylő kézi technológiával történhet. A legfontosabb alkalmazott segédeszköz egy speciális jelölő szerszám, az ún. „scriber“, mely egy körzőhöz hasonlóan nyitható, vízmértékkel ellátott berendezés, mellyel a két egymás fölé helyezett rönk csatlakozási vonala egyszerre jelölhető meg (19. ábra). Ezután a fölső rönk aljából kimunkálják az alsó rönknek megfelelő ellenprofilt, míg az alsó rönkben megfelelő gumiprofilokat helyeznek el a megfelelő lég- és vízzárás érdekében (20. ábra). Az ellenprofil kialakítása először láncfűrésszel történik, majd kézi vésővel igazítják (1-2 mm pontossággal, vagy még annál is precízebben) végleges alakúra (21. ábra). A rönkökben a profilozott rönkökhöz hasonlóan itt is elhelyezik az elektromos szerelvények és a rögzítő csapok elhelyezéséhez szükséges függőleges furatokat.

19. ábra – A rönkök összejelölése „scriber” segítségével
20. ábra – Gumi tömítőprofil
21. ábra – A rönkprofil kialakítása láncfűrész segítségével

A faragott rönkházak sarokkapcsolatai változatosak lehetnek. Az egyszerű nyergelt csatlakozás mellett megjelennek a különböző ék vagy rombusz kiképzésű kapcsolatok, illetve a fecskefarkas csapolás is. Létezik olyan megoldás is, ahol a rönköket nem tolják el fél rönkvastagsággal, ehelyett a kapcsolatot úgy alakítják ki, hogy a szomszédos falak rönkjeit felváltva túllógatják, illetve a másik fal rönkjét ellenprofil kialakításával ütköztetik.

Amint a faragott rönkök rendelkezésre állnak, az építéshelyszínre szállítás és az építési technológia nagyon hasonló a profilozott rönkházakéhoz. Itt is ügyelni kell az építés utáni száradás miatt bekövetkező száradásra, bár ez esetben sokszor az alapanyagot több héten keresztül kondicionálják megmunkálás előtt. Ilyenkor a későbbi méretváltozás nem olyan jelentékeny, de minden esetben számolni kell vele.

Európában a faragott rönkökből történő építés nem olyan elterjedt, helyette a termelékenyebb és jobban gépesíthető profilozott technológiát használják.

Gerendaházak

A gerendaházak sok tekintetben hasonlítanak a rönkházakhoz, de az építőelemek ez eseben szögletes kivitelűek. Ennek több előnye is van:

  1. egyszerűbb kialakítás

  2. sík falfelület

  3. a gerendák felfekvése könnyebben biztosítható

  4. egyszerűbb csomóponti kialakítások, stb.

A rönkházakkal ellentétben a gerendaház elemek kialakítása nem körmarón, hanem többfejes maró- és gyalugépekkel történik. A gerendák csatlakoztatására többféle megoldás létezik (22. ábra), de leggyakrabban többszörös csaphornyos kialakítással csatlakoznak egymáshoz. A gerendák kialakításakor nagyon fontos, hogy azok ne vezessék be a vizet a fal belsejébe, ezért általában vízorrot is szoktak kialakítani. A legtöbb esetben a gerndafalak esetében is szükséges a falat a gerendákra merőleges csapokkal merevíteni, tárcsásítani.

22. ábra – Néhány lehetséges gerendakeresztmetszet

A gerendafalak csatlakozásai, a sarokkialakítások általában hasonlóak a rönkházakéhoz. Itt sok esetben alkalmaznak fecskefarkú kialakítást, illetve sarokoszlopba becsapozott gerendákat is. A gerendák általában négyszög keresztmetűek, bár nem ritka a részben íves, D-profil kialakítás sem. Ilyenkor az épület kívülről rönkház hatását kelti, miközben a szerkezet rendelkezik a gerendaházak egyéb előnyeivel. A gerendaházak tervezése, gyártása és építése a fenti különbségektől eltekintve a profilozott rönkházakéhoz nagyon hasonló módon történik.

A gerendaelemes építkezés további előnye, hogy lehetőséget ad a rétegelt-ragasztott gerendák alkalmazására is. Ennek a fő előnye, hogy kisebb méretű, olcsóbb alapanyagból készül, amelyet a rétegelés előtt megfelelőképpen lehet szárítani, repedés kialakulásának a veszélye nélkül, ezért az építéskor nem kell olyan mértékű zsugorodással számolni (a gerendák igazodása miatt azonban kisebb mértékű magasságcsökkenés itt is előfordulhat). További előny, hogy a faanyagban jelenlévő göcsök és fahibák jobban eloszlanak, így a fahibákat tartalmazó keresztmetszetek szilárdságcsökkenése kevésbé jelentős. Emellett lehetőség van az anyag tartósabb jobb (bélhez közeli) oldalának a kifelé fordítására is. A rétegelt-ragasztott gerendák lamella-elrendezése általában függőleges.

A gerendafalak általában nem rendelkeznek a könnyűszerkezetes házakra jellemző jó hőszigetelési értékekkel. Ennek javítására a gerendafalakat esetenként hőszigeteléssel is kombinálják. A hőszigetelés elhelyezhető két kisebb vastagságú gerendaréteg közé, vagy – gyakrabban – a külső gerendafal mögött, a belső oldalon elhelyezve, ami elé egy lemezekből vagy faburkolatból álló borítás kerül (23. ábra). Amennyiben lambériaborítást alkalmaznak, a felület belülről is gerndafal hatását kelti. A rönkházak hőszigetelése szintén javítható extra hőszigetelő anyag elhelyezésével. Ilyenkor a rönkök belső felületét általában síkra munkálják, és ez elé helyezik el a hőszigetelő anyagot.

23. ábra – Hőszigeteléssel kombinált gerendafal (Wittmann 2000)

Hőszigetelést is tartalmazó falak (és különösképpen a két gerendaréteggel kialakított falak sarokcsomópontjainak kialakítása valamivel bonyolultabb, mint az egyrétegű gerendafalak esetében. Ilyenkor általában arra törekszenek, hogy kívülről ne derüljön ki a többrétegű felépítés, de léteznek a többrétegűséget kimondottan hangsúlyozó megoldások is (24. ábra). Egy másik megoldás esetében a túlnyúló részek idegen csapokkal vannak rögzítve a gerendavégekhez (25. ábra). Ennél a megoldásnál a szomszédos falakat nem kell idegen fél gerendavastagsággal eltolni egymástól.

24. ábra – Kettős gerendafal cellulóz hőszigeteléssel (Forrás: Grand-Ács Kft, www.grandacs.hu)
25. ábra – Hőszigeteléssel kombinált gerendafalak idegen csapos sarokkialakítása

A gerenda- és rönkfalak vastagságának meghatározásánál épületfizikai és statikai szempontokat vesznek figyelembe. Ezek közül általában az előbbi a mérvadó (hőszigetelés). A gyakorlatban a rönkfalak legalább 20 cm átmérőjű rönkökből, a gerendafalak pedig 16-18 cm vastagságban készülnek – az ennél vékonyabb falak mindenképpen extra hőszigetelést igényelnek.