Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Borított keretvázas épületek

Borított keretvázas épületek

Jelenleg régiónkban, de az egész világon is a borított keretvázas szerkezetek teszik ki a fa épületek legnagyobb százalékát. Ezen épületek közös jellemzője, hogy a falak belső bordákkal merevített keretszerkezettel készülnek. A bordaközökben helyezik el a hőszigetelő anyagot, aminek köszönhetően ezeknek az épületeknek kitűnő a hőszigetelése (K  0,2 W/mK). A teherhordó keretvázra két oldalról egy-egy borítólemez kerül, ami általában részt vesz a teherviselésben is, ún. együttdolgozó borításként, kiváltva a ferde merevítők szerepét. A keretszerkezetes épületek sokféle burkolattal elkészíthetők. A modern vakolati rendszerekkel biztosítható a vakolt, a hagyományos épületekhez hasonló megjelenés, de elkészíthetők faburkolattal, vagy akár az Amerikában divatos műanyag borítással is. A téli fűtési szezonban a borított keretvázas épületek egyik nagy problémája a lakótérből a falakba bejutó pára kezelése. A falakban, a hőmérsékletesés hatására a bejutó nedvesség lecsapódik, és a faanyag nedvességtartalmát növelve a károsítók számára megfelelő életkörülményeket teremt. Ez ellen kétféleképpen lehet védekezni: vagy a pára bejutását kell megakadályozni a szerkezetbe, vagy a kiszellőzés lehetőségéről lehet gondoskodni. Az előbbit a közvetlenül a belső borítás alatt elhelyezett párafékező vagy párazáró fóliával szokták megvalósítani. Ez a megoldás több szempontból sem szerencsés: egyrészt élettani szempontból kedvezőtlen, másrészt pedig a fólia esetleges (az építés közben vagy azután történő) sérülései miatt a nedvesség utat találhat magának. Ezért mostanában egyre népszerűbbek az átszellőzött falszerkezetek, amelyek biztosítják a nedvesség kijutását a kültér irányába. Ezt általában a külső oldalon kiszellőztetett légrés alkalmazásával oldják meg. A borított keretszerkezetes épületeknek két fő típusát lehet megkülönböztetni, a helyszínen szerelt épületeket, valamint az előregyártott paneles építési módot. A szerkezetek általában nem különböznek jelentősen a két építési módszer között, csak az építési technológiában van eltérés. A falak általában legalább 5x12 cm keresztmetszetű keretelemekből és bordákból állnak. Az alkalmazott keresztmetszetet a teherbírási és hőszigetelési igények határozzák meg (a bordák szélessége egyben meghatározza a falszerkezetben elhelyezhető hőszigetelés vastagságát is. A teherhordó fa tartóváz függőleges helyzetű, általában emeletszint magas faoszlopokból, az azokat összekötő alsó és felső vízszintes fagerendákból, valamint a függőleges bordákból áll. A bordák kiosztása az alkalmazott borítólemez táblaméretéhez igazodik, általában 50, 60, vagy 62,5 cm, de a vizes helyiségek burkolata alatt ennél sűrűbb kiosztású is lehet (Budavári 2005). A borítólemezek toldása minden esetben a bordán történik. Ajtók, ablakok és egyéb falnyílások környezetében a nyílást szegélyező, vízszintes és függőleges oszlopok és áthidalók beépítése szükséges. Ferde és vízszintes merevítőket a keretszerkezeten belül általában nem szükséges használni, a falak tárcsásítását az együttdolgozó borítás biztosítja. Ennek érdekében fontos, hogy a borítás megfelelő rögzítő elemekkel és kellő sűrűségben legyen a keretvázra ráerősítve. Az épület belső falainak a szerkezete általában megegyezik a külső falakkal, a keretelemeket hasonló keresztmetszeti méretekkel és bordakiosztással készítik, akár teherhordó, akár válaszfalról van szó. A belső falak esetében a szigetelésnek elsősorban akusztikai szerepe van. Ennek megfelelően a szigetelés nem mindig tölti ki teljesen a fal vastagságát. A födémek esetében általában kissé nagyobb keresztmetszetű (magasabb) gerendákat használnak. A gerendák kiosztása megegyezik a falakéval, annak érdekében, hogy a falkeretek felső gerendája ne legyen hajlításra igénybe véve. A lakótereket elválasztó födémeket csak részben töltik ki az akusztikai célokat szolgáló szigetelő anyaggal. A fűtetlen padlás födémszerkezete vastagabb szigetelést kap, ami akár az egész gerendamagasságot kitöltheti. A könnyűszerkezetes házak tetőszerkezete általában megegyezik a hagyományos épületekével. A fedélszékek kiosztása ismét a fal bordázatához alkalmazkodik. Beépítetlen tetőterek esetén költséghatékony megoldás a szeglemezes rácsos tartó formájában kialakított fedélszékek használata, amelynek alsó öve egyben födémgerendaként is szolgál (11. ábra).

11. ábra – Szeglemezes fedélszékek

A könnyűszerkezetes házak szigeteléséhez leggyakrabban üveg- vagy ásványgyapot szigetelést alkalmaznak. A polisztirol-hab szigetelés alkalmazása viszonylag ritka, azt inkább a szintén gyakran alkalmazott kültéri dryvit vakolatrendszer részeként szokták használni. Az utóbbi időben előtérbe került a természetes, újrafelhasznált papírból készülő, égéskésleltető anyaggal telített cellulózalapú szigetelőanyagok használata, amelyet szigetelőpaplan formában lehet beépíteni, vagy darabos formában kapható, és befúvással lehet a falakban és födémekben alkalmazni.

Helyszínen szerelt borított keretvázas épületek

A helyszínen épített szerkezetek esetében a fal keretszerkezetét az építéshelyszínen szabják méretre és szerelik össze, illetve időnként előre méretre szabott, esetleg részlegesen összeépített formában szállítják a helyszínre. A keretszerkezet összeszerelése, a szigetelőanyag elhelyezése és a borítások, burkolatok rögzítése a helyszínen történik. A helyszínen szerelt épületek két fő típusát különböztetjük meg. Az ún platform vagy dobogós technológia esetében az építés egy vízszintes talpgerendával kezdődik, ehhez vannak rögzítve az egy emelet magasságú függőleges elemek. Ezután a fal egy felső gerendával zárul, erre támaszkodnak a födémgerendák, amelyek a következő szint építéséhez alapot (platformot) képeznek, majd – emeletes ház esetén – az építés újra indul a talpgerendától. A legtöbb épület esetén ezt az építési módot használják. Hátránya, hogy több emeletes háznál, vagy nagyobb terhek esetén a faanyag rostra merőleges nyomószilárdsága könnyen válhat mértékadóvá, ezért ilyenkor nagyobb keresztmetszetek, illetve esetleg egyéb megerősítő elemek (pl. végigfutó gerendák) alkalmazása szükséges. Az un. ballon vázszerkezet esetében az építés nem kezdődik szintenként újra, ehelyett a függőleges elemek több szinten keresztül végigfutnak. A födémgerendák az oszlopok oldalához szegezéssel vannak rögzítve. A megfelelő oldalirányú merevség biztosítására, illetve az oszlopok kihajlásának megakadályozására ferde merevítőket és az oszlopok között távtartókat is szokás alkalmazni. Ez az építési mód rendszerint munkaigényesebb, ezért ritkábban használt (Anderson 1999). A platform szerkezet továbbfejlesztése révén jött létre az ún. könnyű keretszerkezetes (lightframe) technológia. Ennek jellegzetessége, hogy mind a keretelemek, mind a burkolóelemek standardizáltak, és a borítólemezek minden esetben részt vesznek a teherhordásban, a szerkezet tárcsásításában. Jelenleg többnyire ennek a rendszernek valamilyen változatát szokták használni. Az építők egyébként nem mindig követik szigorúan az egyes technológiákat, sokszor célszerűen kombinálják a platform építési módot a végigfutó oszlopokkal (pl. oromfalak kialakítása esetén). A helyszínen szerelt házak előnye, hogy viszonylag szerény technológiai igényűek, kisipari módszerekkel is elkészíthetők. Az építéshelyszíni munka azonban rendszerint kevésbé pontos, mint az üzemi előregyártás, és a ház építése időigényesebb, mint a paneles épületek esetén.

Előregyártott paneles építési technológia

Az előregyártott paneles építés során alapvetően a platform szerkezettel készült falakhoz és födémekhez nagyon hasonló szerkezetű épületeket gyártanak, azonban ebben az esetben a falakat valamilyen szinten a gyártó üzemben előre elkészítik. A készültségi szint általában lehet egy oldalon borított, két oldalon borított (a hőszigetelést is tartalmazó), burkolattal ellátott, illetve akár már a nyílászárókat is magában foglaló panel. (Ez utóbbi esetben a szállítás nagy körültekintést igényel az üvegfelületek miatt, ezért ezt kevés gyártó vállalja.) A födémek és a tetőszerkezet szintén készülhetnek paneles kivitelben, vagy hagyományos módon, a helyszínen. Az így elkészített panelek lehetnek ún. kispanelek (100 vagy 125 cm széles, a borító táblaméretnek megfelelően), vagy nagypanelek (max. 10-12 m, a szállíthatóság miatt). A kispaneles épületek helyszíni munkálatai élőmunka-igényesebbek, és az ismétlődő panelcsatlakozások miatt megjelenésükben sokszor monotonabbak, ezért manapság inkább a nagypaneles technológia az elterjedt. A panelek magassága mindkét esetben 250-300 cm (egy szint magasságú). A panelek elkészítése a gyártó üzemben, megfelelő szerelő asztalon történik (12. ábra). A munkafolyamatok az üzem méretétől függően automatizálhatók; kisebb üzemekben többnyire teljesen kézzel történik az összeszerelés, nagyobb cégek esetében a borítópanelek felerősítése, a falnyílások kivágása, stb. sokszor részben vagy egészében automatizált folyamat.

12. ábra – Falpanel gyártás

Az építéshelyszíni munka paneles épületek esetében többnyire szerelő jellegű, a falpaneleknek a fogadószinthez rögzítéséből, a fal- és födémpanelek összeszereléséből áll. A burkolatokkal is ellátott épületek esetében az illesztési hézagok az összeszerelés után is láthatók, utólagos vakolás, festés esetében ezek a hézagok eltűnnek. Az egyes panelek egymáshoz való rögzítését általában csavarozással, facsavarokkal oldják meg.