Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

A boronafalas szerkezet

A boronafalas szerkezet

A boronafal szálfák egymásra fektetésével készül. A szálfák keresztmetszeti kialakítása szerint többfajta elnevezés alakult ki. Nyers rönkháznak nevezzük a szerkezetet, ha a falat építő farönköket egyszerű kérgezés, és felület-összeillesztő bárdolás után egymásra fektetik. Ez a típus nagyon rusztikus megjelenésű, és hangsúlyozottan magán viseli a boronafalas szerkezet hátrányait: a rönkök zsugorodása révén a falszerkezet megereszkedik, a profil nélküli illeszkedések torzulnak, esetenként megnyílnak. Csak kézi munkával készíthető, és nagy szakértelmet, odafigyelést igényel az elfogadható szintű kivitelezése. Csak „elfogadható”, mert a mai kor igényeinek soha nem fog megfelelni. Rönkháznak nevezzük a körmart, vagyis egyenletes körkeresztmetszetre profilozott faelemekből épülő szerkezetet. Ennél a megoldásnál lehetőség nyílik az elemek egymásba profilozására, és a faelemek közé fektetett tömítőszivacs segítségével kellő légtömörség érhető el. Készítése automatizált gépekkel történik, csak az építésének van jelentősebb emberi munka igénye. A gerendaház szögletes keresztmetszetű, gyakran többszöri nút-féderrel ellátott elemekből épül fel. A falgerendák készülhetnek egy keresztmetszetből, vagy tömbösített megoldással. A tömbösített falgerenda esetén, mivel jól szárítható deszka, vagy palló alapanyagból készül, lehetőség nyílik arra, hogy az elemek a használat során véglegessé váló nedvességtartalommal készüljenek. Így jelentősen csökkenthető a boronafalas szerkezetet jellemző zsugorodás. Gyártása történhet kézi gépekkel, félautomata célgépekkel, de modern, automatizált forgácsoló-központokkal is. A boronafalas szerkezet előnye a naturalisztikus, tetszetős megjelenés, lélegző és párafelvevő képességgel bíró falak közt kialakuló egészséges belső klíma, a gazdaságos fűtési költségek. Hátránya az említett ereszkedés, a körülményes, sok faanyagot igénylő, és ezért költséges építési mód, az állandóan megújítandó felületkezelési szükségessége. Újonnan jelentkező problémája, hogy a jelenleg érvényes hőtechnikai számítási módszerekkel nem mutatható ki gazdaságossága, és így csak nagy keresztmetszetek alkalmazásával, vagy kiegészítő hőszigeteléssel érhető el, hogy megfeleljen az érvényes követelményeknek.

Gerendafalak

Korábban a fák hosszmérete befolyásolta a boronafalas épület külméreteit, manapság a rönk- és a gerendaház elemei egyaránt hossztoldott kivitelben készülnek. Persze a közúti szállíthatóság 13 méteres korlátját itt is érdemes betartani, hiszen a különleges szállítójárművek alkalmazása nagyon megnöveli a költségeket. A boronafalas szerkezet esetében az elemek egymásba kapcsolódása többféle lehet. Legjellegzetesebb kötéstípus a túlnyújtott keresztlapolás, ami sarok- és T-kötések esetén egyaránt alkalmazható. Kis helyiségméretek esetén kellően merevíti az épületet. Szögletes profiloknál használható a ferde lapolás, ami túlnyújtás nélkül is képes ugyanazt a húzóerőt felvenni, mint a keresztlapolás. A sarokkapcsolatok kialakítását befolyásolja, hogy a kapcsolódó elemek egy síkban keresztezik-e egymást, vagy fél magassággal eltolva. Az eltolt kapcsolódás kedvezőbb erőátadást tesz lehetővé, azonban több odafigyelést igényel, hiszen a két fő fektetési irány közül az egyik félbevágott elemmel kezdődik, és azzal is ér véget. A falak merevítését segíti a fűzőcsapok elhelyezése. Ezek a fűzőcsapok nagyjából két méteres távolságban, szintenként eltolva elhelyezett, a falelemek közepén lévő függőleges furatba bevert, 3-4 fát átérő idegencsapok. Segítségükkel a fal egybefüggő tárcsaként viselkedik. A négyzetes keresztmetszetű csapokat a fal szabad mozgásának érdekében nem szokás beragasztani a kör alakú furatokba. A falelemek rögzítését a fogadólemezhez L-vasak végzik, de a felette elhelyezkedő elemeket a sarkokon elhelyezett fűzcsavarokkal fogják össze. Azért a sarkokon helyezik el ezeket a fűzőcsavarokat, mert az alaptesten túlnyúló gerendavégeken a fal elkészülte után felülről be tudják fűzni, és az alsó csavaros kapcsolatot a megereszkedés során könnyedén után tudják állítani. Tapasztalatok bizonyítják, hogy fűzőcsavarok nélkül sem „viszi el a szél a szerkezetet”, a gerendaprofilok összeszorítására meg amúgy sem elegendő egy M16-M22 közötti menetes szár, de a csavarok süllyedésével kitűnően követhető az épület egyes pontjainak ereszkedése, ami pl. az oszlopok csavarjainak utánállításánál nagy segítség. Elegendő megszámolni, hogy mennyit kellett húzni a fűzőcsavaron, és ugyanannyit kell engedni az oszloppapucson...

Kötések
Kötések
Kötések

A boronafalas szerkezet legjellegzetesebb tulajdonsága a fal megereszkedése. Ennek a jelenségnek kell alárendelni minden további szerkezeti megoldást. A fal megereszkedése a faelemek összeszáradása során jelentkező zsugorodásból, és a profilok egymásba üléséből ered. Ez a megereszkedés rönkprofil esetén 3-5 cm, míg légszárazra szárított, tömbösített gerendák esetén 1-2 cm méterenként. Ez a megereszkedés az építés utáni másfél-két évben lejátszódik, utána a falak csak minimális dagadási-zsugorodási mozgást végeznek. Kézenfekvő tehát az ősi megoldás, hogy a szerkezet megépítése után otthagyják a házat „dolgozni”, és csak a zavaróan nagy mozgások lejátszódása után folytatják az építést. Ma nincs olyan építtető, aki erre hajlandó lenne, így a megereszkedés miatt a nyílászárókat, a tetőt, a tartóoszlopokat, a szerelt rendszerű válaszfalakat, a gépészeti vezetékeket és berendezéseket, a kéménybádogozást, a belső lépcsőt, és valamennyi, a megereszkedést el nem viselő további épületelemet csúszó- vagy állítható megoldással kell beépíteni. Érdemes azonban elgondolkodni egy köztes megoldáson. Ha a kétszintes ház építészeti tervezése során a földszint egy önállóan lakható egységet képez (ami más szempontok szerint is kedvező), akkor a tetőtérbeépítéssel meg lehet várni a megereszkedés „csillapodását”. Így legalább a gépészeti szerelés, vagy a lépcső kialakítása kevesebb gonddal jár. A nyílászárók beépítése egy olyan vaktokkal oldható meg, amiben szabadon csúszhat a falnyílás két oldalára kerülő falgerenda-vég, a felső oldalán pedig az ablak magasságának megfelelő hézag van, így a megereszkedő falszerkezet nem terheli meg az ablak tokját. Az ereszkedési hézagot valamilyen hőszigetelő anyaggal ki kell kitölteni, majd kétoldalról egy-egy díszkerettel eltakarni. Ez a takaró keret általában körbefut az ablaknyílás körül, és ez adja a boronafalas házak jellegzetes keretes ablakait.

Merívítés, összeszáradás
Vaktok

A tetőszerkezet kontyolt kivitelben teljesen szokványos szerkezetű. Oromfalas kivitelben azonban figyelembe kell venni, hogy az oromfal is ereszkedik. Különösen oda kell figyelni akkor, ha a tetőszerkezet a szelemeneken keresztül rátámaszt az oromfalra. Könnyen beláthatjuk, hogy a gerincszelemen ereszkedése révén csökken a tető hajlásszöge. Ezt a hajlásszög-változást a szarufa horgolt talpszelemen kapcsolat nem képes követni. Ide egy erre a célra szolgáló vasalatot kell alkalmazni, ami leköti a szarufát a talpszelemenhez (ami leggyakrabban a legfelső falgerenda), de csuklós kapcsolata révén követi a hajlásszög-változást. Tartóoszlopok esetén (legyen az a tetőtérben elhelyezetett székoszlop, a földszinten elhelyezett födémtartó oszlop, terasz- vagy előtető-oszlop) az oszlop alján vagy a tetején olyan csavaros vasalatot kell alkalmazni, ami egy villáskulcs segítségével utánállítási lehetőséget biztosít. A csavar szárát az oszlop hosszából lehet megállapítani. A vasalat kifelejtésével számolnunk kell azzal, hogy az oszlop feltámaszkodik, kihajol, eltörik, túlméretezett oszlop esetén pedig szétnyílnak a fal illesztési hézagai. Ugyanez a helyzet, ha téglafallal, kőfallal kombináljuk a boronafalas szerkezetet. Nagyobb oromzati szelemenkinyúlást, kisebb előtetőt érdemes oszlop helyett a felső falgerendák lépcsőzetesen kialakított konzoljával alátámasztani.

Oszlop/konzol
Vasalatok

Szerelt rendszerű válaszfalak és gépészeti előtétfalak esetén csúszóvasalatokat kell alkalmazni. Ezek olyan L-vasak, amik egyik szárán ovális furatok készülnek, és alátéttel csavarozva a gerendafalhoz a gerendafal ereszkedése során szabad mozgást engednek. A szerelt rendszerű válaszfal tetején a nyílászáróknál alkalmazott ereszkedési hézagot kell hagyni, és kétoldalról eltakarni. A gépészeti előtétfalak alkalmazása esztétikai és műszaki okból egyaránt szükséges. A vízvezetékek, különösen a szennyvízelfolyók, a falikazán, vagy a bojler csőbekötései csak ilyen szerkezetű falakban vezethetőek el. Boronafalas épületeknél lehetőség szerint kerülni kell a tetőtérben elhelyezett vizes helyiségeket. A mai kor igényei azonban ritkán mondanak le az ilyen igényekről. A tetőtérbe fel- illetve onnan levezetni a gépészeti vezetékeket nagy odafigyelést igényel. Víz- és gázvezetékhez rugalmas, flexibilis csöveket, csőlírákat kell alkalmazni. Szennyvízelvezetést egymásba csúszó toldásokkal kell kivitelezni.

Szerelvényezés

A kémény körbebádogozása különleges, kettős bádoggal történik. Az alsó köpeny a tetőszerkezetre van rögzítve, míg a felső, takaróköpeny a kéményre, mint egy gallér. Az épület megereszkedése során a két réteg átfedése csökken, de az eredeti átfedés hossza úgy van megállapítva, hogy a bádog a végleges állapotában is ellássa feladatát.

Kéménybádog

A belső lépcső kialakítása kétféleképp történhet: az egyik megoldás, amikor az egykarú lépcsőt csuklós kapcsolatokkal kapcsolják a födémhez, kissé emelkedő lépcsőlapokkal, ami aztán a megereszkedés során beáll a végleges helyzetébe. A másik megoldás, hogy a lépcső egy önálló, oszlopokon nyugvó szerkezetet képez, és csúszóvasalatokkal kapcsolódik a födémhez. Ilyenkor a kilépő lépcsőfok az ereszkedés során egyre csökken, és a 3-5 cm-es méterenkénti érték szerint nagyjából el is tűnik. Néhány év elteltével a lépcső teteje hozzáigazítható a „végleges” padlószinthez.

Lépcső

Az épület villamos vezetékezése az üzemben előregyártott gerendák esetében viszonylag egyszerű feladat. Ugyanis a falelemekbe nem csak a fűzőcsapok, illetve a fűzőcsavar furatait, hanem a villanyvezeték furatait is elkészítik. Ezek a furatok egymás fölé kerülve egy villamos vezeték-árkot képeznek. Az aljzatok furatait el lehet készíteni az üzemben, és a helyszínen egyaránt. Nagy segítséget nyújt a vezetékek befűzésekor, hogy minden nyílászáró körül egy-egy díszkeret készül, ami mögött elvezethetőek a vezetékek. A furatok elhelyezése az előzetes tervek szerint történik, de későbbi átépítésekre gondolva egységes távolságokba további furatokat helyeznek el. Ezekről a furatokról természetesen nézeti rajz készül, hogy a villanyszerelő könnyedén kimérhesse azokat.

A boronafalas rendszer egyik változata a kétrétegű, szigetelt falszerkezet. Az ilyen falszerkezet kétféleképp készülhet: vagy két falréteget húznak fel, és a kialakult üreget kitöltik szigetelőanyaggal, ami lehet ásványgyapot-, üveggyapot-, vagy farostlemez-paplan, de akár cellulózrost, vagy parafa zúzalék is. A másik megoldás, hogy a tömbösített falgerendák készítésekor két oldalsó felületi réteg között polisztirol vagy poliuretán magréteget alakítanak ki. Ilyenkor a két faréteg valamilyen távtartó rendszerrel van összekötve, amik a teherhordásban együttdolgozóvá teszik a gerenda két oldalát. A két falréteg az elterjedtebb megoldás. Ezzel a kivitellel meg lehet jeleníteni a boronafalas szerkezet tetszetős kivitelét (gyakori, hogy csak a külső réteg gerendái vannak túlfuttatva a sarkokon, a belső réteg gerendái pedig beeresztéssel kapcsolódnak ezekhez), és a hőtároló tömeg megtartása mellett jelentősen fokozható a hőszigetelési jellemző. Páratechnikailag kifogásolható, hogy a hőszigetelő mag és a külső gerendák határrétegén már kellően alacsony a hőmérséklet ahhoz, hogy páralecsapódás keletkezzen. Ha a belső rétegnek vastagabb, légtömör profilozással és tömítőszalaggal ellátott falat képzünk, a külső rétegnek pedig vékonyabb, hézagosra profilozott gerendákat tervezünk, akkor valamelyest érvényesül a „belülről kifelé csökkenő páratechnikai ellenállás” elve. Emellett számíthatunk arra is, hogy a falszerkezet anyagát képző fa képes párafelvételre és leadásra is.

Kiegészítő szigetelés

Boronafalas épületek átépítése korlátozott feltételekkel, de lehetséges. A szerelt rendszerű falak bontása, áthelyezése a szerkezettől független, hiszen azok nem teherhordó elemek. Arra figyelni kell, hogy rönkházak esetén a szerelt falaknak a rönkfalban egy árkot képeznek, ami a fal elbontása után valamilyen módon eltakarandó. A teherhordó falakba nyílások, falkiváltások készíthetőek. Körfűrésszel, vezetővonalzó mellett befűrészelnek, majd szükség szerint láncos fűrésszel átvágják a falat. A vágott felületek csiszolása kézi csiszológéppel történhet. Nagyobb nyílások esetén a nyílásáthidalásról gondoskodni kell. Ezt boronafal esetén a felső átfutatott elemek összecsavarozásával szokták megoldani. Utólagos falkiváltás esetén a csavarozás elkészültéig a fal dúcok, vagy egyéb alátámasztó szerkezetek segítségével tehermentesítendő.

Boronafalas épületek különös odafigyelést igényelnek faanyagvédelem terén. A külső oldalon a csapadék, az éves hőingadozás, az UV sugárzás, belülről pára, a vizes helyiségekben esetleg csapóvíz éri. Nem beszélve az esetleges gépészeti hibákról. A belső tér faanyagvédelmére elegendő egy építés előtti faanyagvédelmi kezelés, az építés utáni lazúros bevonatolás pedig az esztétikai igényeket elégíti ki. A külső oldalon azonban egy lélegző, faanyagvédő hatású bevonatrendszer kialakítása célszerű, amit a termék előírásainak megfelelő időközönként megújító kezelésekkel kell karbantartani. A színválasztás szempontjából érdemes figyelembe venni, hogy az egyes színárnyalatok nem egyforma mértékben védik a fát az UV sugárzással szemben.