Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Faalapú kompozit lemezek

Faalapú kompozit lemezek

A kompozit lemezeknek számos előnyös tulajdonságuk van, amelyet a faépítészetben célszerűen lehet hasznosítani:

  1. A rendelkezésre álló alapanyag jobb kihasználását teszik lehetővé, ezáltal környezetbarátnak mondhatók;

  2. A faanyaggal szemben két fő teherviselő iránnyal rendelkeznek, ezért jól alkalmazhatóak borítások céljaira, és nagyobb felületek tárcsásítására;

  3. A kompozit lemezek méretei előnyösek bizonyos alkalmazásoknál (borítások, felületképzés);

  4. Kevésbé hajlamosak az alak- és méretváltozásra (zsugorodás, dagadás, vetemedés);

  5. A faanyagban koncentráltan jelentkező fahibák eloszlanak; a tulajdonságok szórása kisebb;

  6. A tulajdonságok előre tervezhetők.

A könnyűszerkezetes építésben a lemeztermékeket leggyakrabban felelületképzés, felületborítás céljaira alkalmazzák. A megfelelő szilárdságú, kellő sűrűségben és megfelelő kötőelemmel rögzített borítások a keretszerkezetek tárcsásítására is alkalmasak, így nem szükséges a ferde merevítők alkalmazása. A lemezféleségeket emellett előnyösen lehet alkalmazni I- és kazettás tartók gerinclemezeként is, ahol a kétirányú teherbírás segít a gerincben ébredő nyíróigénybevételek felvételében.

Jelenleg az építőiparban az alábbi falemezféleségeket használják:

  1. farostlemez

  2. faforgácslap

  3. rétegelt lemez

  4. OSB

  5. MFP

  6. Gipszrost lemez

  7. CK forgácslap

  8. Heraklith lapok

  9. Egyéb falemezek

Farostlemez

A farostlemezeket sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az építőipari felhasználás szempontjából a térfogati sűrűség szerinti felosztás a legcélszerűbb (Winkler, 1999):

  1. Alacsony sűrűségű farostlemez (LDF) – 400 kg/m3 térfogati sűrűség alatt. Elsősorban padlóborítások céljaira használják, kitűnő hangszigetelő, lépshanggátló tulajdonságai miatt, valamint hőszigetelési célokra. Alacsony szilárdsága miatt szerkezeti célokra nem alkalmas. Érdemes tudni, hogy sok esetben LDF név alatt csökkentett sűrűségű MDF lapokat is forgalmaznak, amelyek alkalmasak lehetnek szerkezeti célokra, bár a szilárdságuk némelyest elmarad a normál MDF-étől

  2. Közepes sűrűségű farostlemez (MDF) – 400-800 kg/m3 között. Az MDF igen sokoldalú alapanyag. Hazánkban elsősorban bútoripari célokra szokták alkalmazni, de más országokban (elsősorban Amerikában) nem ritka az építőipari alkalmazása sem. Egyes gyártók kimondottan MDF-ből készült födémelemeket is kínálnak (3. ábra, forrás: Bill Bradley fényképe, a szerző engedélyével). Emellett nemrégiben megjelentek a piacon a nyitott pórusú MDF lapok is, amelyeket átszellőzött szerkezetek (pl. tetőhéjalás alatti borítás, keretszerkezetes falak külső burkolata) céljaira ajánlanak.

  3. Nagy sűrűségű (kemény)farostlemez (HDF) – 800 kg/m3 felett. A keményfarostlemez általában igen vékony, nagy sűrűségű termék. Alkalmazása az építőiparban nem jellemző, mert szilárdsági tulajdonságai viszonylag gyengék, főleg a termék sűrűségéhez képest. Régebben az ún. Nordex tartórendszer I-tartóinak gerinceként használtak hosszú rostokból készült, nagy szilárdságú, un. masonite eljárással készült keményfarostlemezt, de ma már ezt a tartórendszert nem gyártják

A farostlemezek szilárdsága, bár általában elegendő az együttdolgozó burkolatok céljára, alatta marad a rétegeltlemez, OSB és egyéb, kimondottan építészeti célra gyártott termékekének, ezért alkalmazásuk viszonylag korlátozott.

3. ábra – MDF fődémelemek (Bill Bradley fényképe)

Forgácslap

A hagyományos faforgácslapok tipikusan viszonylag magas térfogati sűrűségű és ugyanakkor alacsony szilárdságú falemezek (Winkler 1998). Leginkább az asztalosipari alkalmazásuk jellemző. Az építőipar céljaira kevésbé alkalmas, azonban elvétve ma is előfordul az alkalmazásuk.

Rétegelt lemez

A rétegelt lemez vékony furnérrétegek egyesítésével előállított termék. A szomszédos rétegeket tipikusan 90°-kal elforgatva szokták egymáshoz ragasztani, így a lemez mindkét irányban teherbíró, bár a szilárdság általában az egyik irányban 1,5–2-szer nagyobb, mint arra merőlegesen. A keresztirányú rétegek dacára a rétegelt lemez teherbírása a fő teherviselő irányban a természetes faanyagéval vetekszik, a hozzáadott ragasztóanyag és a hőpréseléskor kialakuló kisebb mértékű sűrűségnövekedés dacára. Technológiai okokból általában páratlan rétegszámmal készül, bár nem ritka a páros számú rétegből álló lemez is. Az egymással szembeni rétegek mindig azonos fafajúak, vastagságúak és irányításúak, az esetleges nedvességfelvételkor előforduló vetemedés, alakváltozás megakadályozása végett. A rétegelt lemez sűrűsége nem sokkal magasabb, mint a természetes fa alapanyagé, a teherbírása fafajfüggő.

Az amerikai kontinensen a rétegelt lemez volt az első lemezféleség, amely a faházépítés területén megjelent. Eleinte csak borítólemezként használták, később viszont rájöttek, hogy a megfelelően rögzített és kellő szilárdságú rétegelt lemezek a tárcsásítás szerepét is el tudják látni, és az így épített falakba nem szükséges ferde merevítőt szerelni (Association of Bay Area Governments 2003). Ma a rétegeltlemezek felhasználási területei a következők:

  1. Együttdolgozó borítás,

  2. I-, kazettás és vierendel tartógerincek,

  3. Javítások, külső megerősítések,

  4. Esetenként kapcsolóelemek céljaira. A rétegelt lemez építőipari felhasználásánál ügyelni kell a lemez időjárásállóságára is.

Ezt főképp az alkalmazott ragasztóanyag határozza meg. A vonakozó európai szabvány (EN 636) az alábbi kategóriákat határozza meg:

  1. EN 636-1 – Száraz környezetben alkalmazható rétegelt lemez

  2. EN 636-2 – Nedves környezetben alkalmazható rétegelt lemez

  3. EN 636-3 – Külső környezetben alkalmazható rétegelt lemez

A fenti EN szabványokat korábban magyar szabványként is átvették, de utóbb ezeket visszavonták.

OSB

Az OSB az angol Oriented Strand Board (irányított szálforgács lemez) elnevezés rövidítése. A 4. ábra mutatja az alapanyagot és a lemez megejelenését. Az OSB ún. szálforgácsokból felépülő lemez. Ezeket a hosszúkás forgácsokat a fedőrétegben a lemez hosszirányával párhuzamosan fektetik le, míg a lemez belsejében keresztirányban helyezkednek el (5. ábra). Az OSB eredetileg a rétegelt lemez kiváltására jött létre, ezért technikai paraméterei – sűrűsége és szilárdsága – a rétegelt lemezhezéhez hasonló. Az OSB gyártók állítása szerint ez a lemez a rétegelt lemezzel egyenértékű, és ez – az alkalmazott ragasztóanyag függvényében – jobbára így is van, azonban ciklikus vízfelvétel hatására ez a termék hajlamosabb a nagyobb mértékű dagadásra, ami gondot okozhat, mivel a kötőelemek (szögek, csavarok) ilyen esetben jobban befűződnek, és a kapcsolat teherviselő képessége ennek hatására jobban csökken, mint a rétegelt lemezé.

Az OSB felhasználási területei többnyire a rétegelt lemezével megegyezőek. Fontos tudni, hogy az OSB-nek is több fajtája létezik. Az MSZ EN 300-as szabvány szerint ezeket a lemezeket az alábbi csoportokba soroljuk:

  1. OSB 1 – nem szerkezeti célú OSB (pl. csomagolás céljára)

  2. OSB 2 – nem vízálló OSB

  3. OSB 3 – vízálló OSB

  4. OSB 4 – nagy szilárdságú fokozottan vízálló lemez.

Az utóbbi csoportba tartozó lemezeket elsősorban I-tartók gerinceként, és egyéb, fokozott igénybevételű helyeken alkalmazzák.

4. ábra – OSB alapanyag és lemez
5. ábra – az OSB forgácsainak elrendezése

MFP lemez

Az MFP a német Multifunktionsplatte (többfunkciós lemez) elnevezés rövidítése. Ez a lemezféleség nemrég jelent meg az európai és hazai piacon. Az MFP lemez az OSB-nél kisebb, azonban a hagyományos faforgácslapnál valamivel nagyobb forgácsokból készül (6. ábra). A lemez a gyártók állítása, és a különböző független minősítő intézetek adatai szerint is megfelel az OSB 3 technikai paramétereinek, míg ára annál valamivel alacsonyabb. A lemezzel kapcsolatban eddig viszonylag kevés gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre, de a felhasználók eddigi tapasztalatai kedvezőek.

6. ábra – MFP lemezek

Gipszrost lemez

A gipszrost lemez gipsz kötőanyagba ágyazott farostokból áll. A lemezeket ma már általában nem eredeti farost, hanem újrahasznosított papír felhasználásával gyártják, ezért környezetbarátnak tekinthetők. A szárazépítésben a gipszkartonhoz hasonlóan használhatók, azonban teherbírásuk a gipszkartonnál lényegesen jobb, ezért vastagságtól függően együttdolgozó burkolatként is használhatók. Térfogati sűrűségük többnyire 1000-1200 kg/m3. Emellett jó tűzállóságuk miatt tűzgátló rétegként is alkalmazhatók, ezért különösen kedveltek. Ezeknek a lemezeknek többféle változata is rendelkezésre áll, mint pl. kemény felületű és szárazépítési éllel ellátott lapok.

Cementkötésű faforgácslapok

A cementkötésű faforgácslapok a gipsztost lemezekhez hasonlóan jó tűzállósági paraméterekkel rendelkeznek, és jól alkalmazhatók a könnyűszerkezetes építésben, sűrűségük, szilárdsági paramétereik a gipszrosthoz hasonlóak. A gipszrost lapokkal szemben hátrányuk szürke színük, amely miatt ez a termék mindenképpen felületkezelést igényel. Gyártástechnológiától, termékszerkezettől függően a cementkötésű forgácslapok akár tűzálló éghetőségi besorolást is elérhetnek (Takáts 1998).

Heraklith lemezek

A Heraklith fagyapot lemezek kis térfogati sűrűségű, fagyapotból (hosszú fa forgácsokból) készülő cementkötésű lemezek (7. ábra). Ezek a lemezek jó hőszigetelő, és ugyanakkor viszonylag jó hőtároló képességgel rendelkeznek, és a cementkötésű kialakításnak köszönhetően jó tűzállóságúak. Sokrétűen alkalmazhatók, mind a hagyományos, mind a könnyűszerkezetes építésben, elsősorban hő- és hangszigetelő anyagként, de – válaszfalak esetén – akár merevítés nélküli falszerkezetként is használhatók. A Heraklith borítólapokból és PUR hab belső rétegből álló Heratekta lemezeket elsősorban hagyományos épületszerkezetek hőhidjainak megszüntetésére (a vasbeton külső borítására) alkalmazzák.

7. ábra – Heraklith fagyapot lemez

Egyéb kompozit lemezek

A kompozit lemezféleségeknek emellett rengeteg válfaja létezik, amely alkalmas lehet könnyűszerkezetes és egyéb faépítmények szerkezetében történő felhasználásra. Ilyenek pl. a gipszkötésű forgácslapok, a préseltpapír alapú lemezek, stb., amelyeket itt nem tárgyalunk részletesen. Emellett szigoruan véve ide tartozik a KERTO-Q elnevezésű LVL termék is, amelyet azonban a 6. pontban, a többi LVL termékkel együtt tárgyalunk.