Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Kerítés és kapu

Kerítés és kapu

A fa mint a házak, a telek elkülönítését szolgáló kerítés kihagyhatatlan. Legrégebbi formája a sövénykerítés, ahol egyszerűen karókat vertek le, és azokat fonták be hajlékony vesszőkkel. Az erdőben gazdag területeket készítettek borona- és zsilipelt kerítést is. A fűrészelt deszka tömeges megjelenésének köszönhetően terjedtek el a deszka- és léckerítések: készülhettek zsilipelt technikával, de néhol a kerítésoszlopokra szögezték fel a léceket. Egyes vidákeken kis, ferde félnyeregtetőt készítettek a kerítés tetejére, így védve azt az esőtől. A keretre függőlegesen szögezett léceket sokszor díszesen, pl. tulipán alakúra faragták.

Az állatok és a szekerek számára készített nagykapukhoz a félfákat, másképpen bálványokat vastag fatörzsekből faragták ki, hogy az stabilan megtartsa a kapuszárnyat. A szárnyak keresztpántjaira sarokvasakat erősítettek, melyeket a bálványok kovácsoltvas csapjaiba illeszkedtek. A lakók és vendégeik által használt kiskapuk általában a nagykapukkal együtt állnak, az együttes díszítésére minden vidéken nagy gondot fordítottak. Főleg a keleti országrészben, illetve az Őrség és Göcsej vidékén a kapukat tetővel védték, Erdélyben sokszor a tető alá galambdúcot telepítettek. Kiemelkedő szépségűek a gazdagon faragott székelykapuk.