Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

8. fejezet - Ausztrália faépítészete

8. fejezet - Ausztrália faépítészete

Tartalom

5. táblázat

Az ausztrál őslakosok többsége hagyományosan nomád életet élt: változatos formájú sátrakban laktak, melyek vázát félkör alakban leszúrt botok alkották. A szerkezetet nagy, Melaleuca fáról származó kéregdarabokkal borították. Évszakonként más-más sátortípust használtak: tiszta időben csak levelekkel, fűvel vagy náddal borították azokat, szélfogót képezve, melyek megvédték őket a tűző naptól és a hajnali talajmenti hidegtől. Hidegebb, esősebb időben ideiglenesen emelt, fűvel fedett sárkunyhókba húzódtak. (119. KÉP)

119. kép

Egyes területeken az esős évszakban tetővel ellátott, föld fölé emelt padlójú, nyitott házakat építettek, melyek egyszerre szolgáltak alvó- és élettérül. A hajlékok padlózatát 1,2-1,8 méter magasra helyezték vékony facölöpök segítségével. A tetőt hajlított eukaliptuszágakból alakították ki olyan magasra, hogy az emberek ülve kényelmesen elfértek alatta. A szállást létrává alakított gerenda segítségével közelítették meg. Néha tűzhelyet is telepítettek a fedél alá, legfőképpen azért, hogy a füstjével távol tartsák a moszkitókat. (120. KÉP)

120. kép

Állandóbb lakást nyújtottak a favázas, dómalakú kunyhók, melyeket fakéreggel borítottak. Dél-Ausztráliában masszívabb, ugyancsak félgömbalakú házakat építettek, melynek erős vázát jól szigetelő tőzeggel fedték be, hogy védjen az esőtől és a hidegtől.

Nyugat-Ausztráliában létrehoztak kötőanyag nélküli kőfalakat, emellett kontinensszerte voltak települések, melyeket kőházak alkottak.

Az első telepek sátortáborok voltak, tartós épületeket szegényes szerszámkészletük miatt nem tudtak készíteni. Először paticsfalas kunyhókat kezdtek építeni a helyi akáciák fájából, de mellette napon szárított téglákat is használtak. Az akáciát annyira megszerették, hogy az ország címernövénye lett: ausztrál neve a paticsfal angol megfelelője (wattle-and-daub) után „wattle”. A helybeli ciprust a 18. század végétől alkalmazták épületfaként. Az eukaliptusz iránt sokáig bizalmatlanok voltak, csak később kezdték el építőanyagként használni.

Az első tetőfedő anyag, amelyet behoztak, a hullámlemez volt, mely később teljes Ausztrália építészetében meghonosodott. Emellett népszerű lett a helyben elérhető (és az őslakosok által is használt) nád és fakéreg, mint tetőfedő anyag.

Durván bárdolt gerendákból egészen a második világháborúig építettek a kontinensen rönkházakat, melyek tetőhéjalását fakéreg adta. A házak építésénél először vízszintes talpgerendákat tettek az alapra (vagy a földre), melyek palástjának felső részén hosszú vágatot vájtak ki, melybe a függőleges, végükön egyenesre bárdolt gerendákat beállították. A falszerkezetet felül koszorúgerenda fogta össze, hasonló módon, majd a réseket agyaggal vagy gyapjúval tömték ki, de gyakran üres kerozinos hordókat vágtak szét, és az így kapott bádoglemezekkel fedték be a rönköket. A tetőt a későbbi időkben zsindellyel vagy bádoggal borították. Az épületek kialakítása és alaprajza rendkívül egyszerű volt.

Az aranyláz idején a rengeteg kincskereső számára előregyártott, ballonvázas, deszkázott épületeket hoztak be. A faanyagot többnyire Amerikából importálták. Az ausztráliai ballonváz könnyebb volt észak-amerikai elődjénél, sok keresztkötést alkalmazott. A teljes oldalfalvázakat a földön szerelték össze, majd húzták fel függőlegesre, és speciális sarokkötésekkel illesztették. A tetőket jobbára bádoggal borították (121. KÉP).

121. kép

A 19. század második felében (az angliai viktoriánus kor idején) Ausztráliában számtalan stílusirányzat élt egymás mellett, akárcsak az USA-ban, közülük faépítészeti vonatkozásban említésre méltó a György-korabeli (Georgian), a Tudor, az ácsgótika (Carpenter Gothic), a Filligree és a talán legismertebb, „bennszülött” Queenslander (122. KÉP).

122. kép

Ez utóbbi az 1840-es években alakult ki Queensland-ben: gyakran alacsony cölöpökre emelt házai jellegzetes, nagy, az egész épületet körbefogó verandával fogadják az érkezőt, aki méretes, kettős ajtókon keresztül léphet be, az egyszerű téglalap alaprajzú belső térbe. Az épület – a bádogtetőt kivéve – teljes egészében fából épül. A tetőszerkezet csúcsos, gyakran kontyolt, erősen megmagasított: ez a megoldás a ház hőháztartását javította a lakótér fölötti nagy légtér által. A kertvárosi házak tűzvédelmi okokból szabadonállóan épültek. Az épületeket a fűrészmalmok által tömegesen előállított, előregyártott elemekből, keretléces szerkezettel szerelték össze. A függőleges elemeket a padlóhoz és a mennyezethez rögzítették, a keretlécek belső oldalát átlós keresztmerevítőkkel erősítették meg. Az idegen hatások erősödésével a Queenslander-házak nagyon változatos formát öltöttek: bonyolultabb alaprajzzal, nyolcszögletes pavilonszerű részekkel bővültek.

A fából épült neogótika kezdetben csak a kőépítészetet utánozta, annak ívei a fa tartószerkezetek hagyományos változataira kerültek rá, mintegy dekorációként. Végül a középkori fagerendás dongaboltozattal sikerült funkcionálisan is megvalósítani a gótika újjáélesztését, a csúcsív valódi kialakítását. Szép példája ennek a 20. század elején, G. H. M. Addison által tervezett, queenslandi Mária templom (123. KÉP). Itt a tetőszerkezetet fémlapokkal megerősített, V alakú támsorrendszer tartja, így képezve gótikus ívet, emellett a mellékhajókat elválasztó oszlopsorok árkádjai is csúcsívesek. A mellékhajókat külön tető fedi be, mindegyiknek külön, tornáccal fedett bejárata van, a főhajó finom megoldású kapuján kívül. Az összhatást könnyed oldaltorony fokozza.

123. kép

A 19. század végén a föderalista stílus terjedt el, akárcsak Amerikában, azonban a Queenslandert semmi nem állította mellékpályára, egészen az első világháború végéig. A 20. században, a két világháború között terjedt el a korai modern mellett a kaliforniai bungaló (Californian Bungalow) és az Ashgrovian stílus: mindkettő előszeretettel dolgozott fából. A kaliforniai bungaló épülhet fából is: könnyen felismerhető a bejárat fölé hajló verandát tartó oszlopokról. Eleinte sötét színűre festették, de később elterjedt a világosabb színezés. Gyakrabban alkalmaz fát az Ashgrovian stílus, melynek hazája szintén Queensland. Jellemzője az utcára néző oromfal és a kislejtésű sátortető, továbbá az épület oromfalán gyakran kisebb sátortetők árnyékolják a verandát. (124. KÉP)

124. kép