Ugrás a tartalomhoz

ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROMETRIA

Dr. Posta József

Hallgatói Információs Központ

Oszcillátor erősség

Oszcillátor erősség

Az atomot tekinthetjük egy kényszerített elektromos dipólus oszcillátornak is. Egyik pólusa a pozitív töltésű mag a lezárt elektronhéjakkal. A másik az előző pólussal egyenlő nagyságú, de ellentétes, azaz negatív töltésű külső elektron, vagy elektronok. Ez az elektron, vagy elektronok az atom külső és belső pályái között mozognak (oszcillálnak). Ezt az oszcillációt kényszeríti ki az elektronok energiájával egyező nagyságú elektromágneses sugárzás (adott hullámhosszúságú fénynyaláb), amely az adott térelemen áthalad. Ha tehát az atomot klasszikus harmonikus oszcillátorként kezeljük, akkor az elektrodinamika törvényei szerint megadható, hogy egy klasszikus harmonikus oszcillátor egységnyi idő alatt mekkora Eabs energiát nyel el:

(15)

n

az alapállapotú szabad atomok száma

Bik

az abszorpció Einstein-féle valószínűsége

ρν

a sugárzás spektrális sűrűsége

h۰ν

a foton energiája

Az f oszcillátor erősség egy dimenzió nélküli szám, amely megadja a klasszikus szabad oszcillátorok effektív számát, amely adott elektronátmeneteknél kifejezi az atom abszorpcióra való képességét.

Az (14) és (15) összefüggésekből kifejezhetjük az oszcillátor erősségét.

(16)

(17)

A (17) összefüggésből látható, hogy az oszcillátor erősség közvetlen összefüggésben áll az i és k elektronpályák közötti átmenethez tartozó abszorpció Bik Einstein-féle valószínűségével.