Ugrás a tartalomhoz

Alkotmányjog

Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet (2005)

Eötvös Károly Intézet

2.1. A gyülekezéshez való jog alapjai

2.1. A gyülekezéshez való jog alapjai

Az állam hatalmát korlátozó jogok között már a XVIII. században megfogalmazódott a gyülekezési szabadság, vagyis a polgároknak az a joga, hogy magán- vagy közügyek tárgyalására gyűléseket tarthatnak. Ezt követően szinte valamennyi polgári alkotmány alapjogként szabályozta a gyülekezés szabadságát, amelynek legfontosabb korlátja az volt, hogy a polgárok csak békésen és fegyvertelenül vehettek részt a gyűléseken, rendezvényeken. A XIX. század mintaalkotmányának tekinthető 1831. évi belga alkotmány például így rendelkezett: „A belgák békés és fegyvertelen gyülekezésének jogát a törvény biztosítja, és e jog gyakorlásához előzetes hatósági engedély nem szükséges.” Hasonló a tartalma a XX. század egyik meghatározó alkotmányának, az 1949-es német alaptörvénynek is: „Minden németnek joga van arra, hogy bejelentés vagy engedély nélkül békésen, fegyvertelenül gyülekezzék.”A gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes előírásokat rendszerint külön törvények tartalmazzák. A legtöbb ország gyülekezési törvénye szerint például a szabad ég alatt tartott gyűléseknek a rendőrhatósági rendelkezések tiszteletben tartása a feltétele. Az osztrák törvény értelmében például az ilyen népgyűléseket – a cél, a hely és az időpont megjelölésével – legalább huszonnégy órával korábban írásban be kell jelenteni az illetékes hatóságnak. További sajátossága a törvényi szabályozásoknak, hogy a gyülekezési szabadságot a büntetőjog eszközeivel védik, szankcióval fenyegetve azokat, akik a polgárokat akadályozzák ezen alapjoguk gyakorlásában.A második világháború után a gyülekezési szabadság a nemzetközi emberi jogi dokumentumokba is hasonló tartalommal került be. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 20. cikkében a személyek békés célú gyülekezéshez (és egyesüléshez) való jogát deklarálja. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 21. cikke pedig a békés gyülekezés jogának elismerése mellett – a véleményszabadság kapcsán idézett 19. cikkelyhez hasonlóan tartalmazza a jogkorlátozás feltételeit is:

„A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek.”

Az Emberi jogok európai egyezményének 11. cikke szintén együtt deklarálja a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, és közös szabályokat tartalmaz a két jog korlátozási lehetőségeiről is:

„1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához, és a másokkal való egyesülési szabadsághoz, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságjogai védelmében szükségesek. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.”Az Emberi Jogok Európai Bizottságának és Bíróságának joggyakorlatában lényegesen kevesebb ítélet született a gyülekezési, mint az egyesülési jog megsértése ügyében. A bíróság egyik fontos döntése értelmében egy békés nagygyűlés résztvevőinek gyülekezési szabadsága kiterjed az ellentüntetők zaklatásával szembeni rendőri védelemre is. Vagyis az államtól pozitív intézkedések is elvárhatók a gyülekezési szabadság védelmére, másfelől az ellentüntetéshez való jog nem terjed ki egy rendezvény megzavarására. Ugyanakkor a konkrét eset körülményeinek értékelése alapján a bíróság mégsem állapította meg a 11. cikk megsértését, mert úgy vélte, hogy az osztrák hatóságok – ellentétben a panaszban foglaltakkal – minden szükséges intézkedést megtettek a rendezőknek az ellentüntetőkkel szembeni védelmében. A bizottság Svájccal és az Egyesült Királysággal szembeni eljárások során azt is kimondta, hogy ha a rendezvény biztonsága előreláthatólag még komoly biztonsági intézkedések mellett sem garantálható, akkor annak megtiltása is szükségesnek minősülhet egy demokratikus társadalomban. A gyülekezési szabadság megsértését állapította meg a bíróság az Ezelin v. France ügyben, ahol az ügyvédként is praktizáló és egyben szakszervezeti vezető kérelmezőt egy bírósági eljárás elleni tüntetésen való passzív részvételéért a kamara fegyelmi megrovásban részesített. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, 20. cikk: „(1) Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.(2) Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.” Plattform Ärtzte für das Leben v. Austria, 10126/82, Judgment of 21 June 1988. Rassemblement Jurrasien et Unité jurassienne v. Switzerland, 8191/78, 10 October 1979. Christians against Racism and Fascism v. United Kingdom, 8440/78, Decision of 16 July 1980. Ezelin v. France, 11800/85, Judgment of 26 April 1991. Magyarul kivonatosan közli Vincent Berger: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata. Budapest, HVG-ORAC, 1999, 533.