Ugrás a tartalomhoz

Alkotmányjog

Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet (2005)

Eötvös Károly Intézet

7. fejezet - A gyülekezés és az egyesülés szabadsága

7. fejezet - A gyülekezés és az egyesülés szabadsága

1. A gyülekezési és az egyesülési szabadság kapcsolata

Ebben a fejezetben két önálló, de egymáshoz szorosan kapcsolódó szabadságjogról lesz szó, amelyekről a magyar alkotmány 62. és 63. §-a rendelkezik. A gyülekezési és az egyesülési jog közös sajátossága, hogy az egyének közös céljaik elérése érdekében másokkal együttesen gyakorolják. A két szabadságjogot ez teszi megkülönböztethetővé a véleménynyilvánítási szabadságba tartozó jogoktól, amelyek esetében az emberek szintén a másokkal való kommunikáció érdekében gyakorolják jogukat, de azt nem szükségszerűen teszik együttesen.

A két jog rokonságát tartalmuk közös vonásai, és keletkezésük ebből eredő párhuzamossága magyarázza. Történetileg előbb a gyülekezési szabadság fogalmazódott meg, amely azt biztosítja, hogy az emberek valamilyen cél érdekében ad hoc jelleggel összejöjjenek másokkal. A tartósabb célok szervezetek, egyesületek keretei között valósíthatók meg hatékonyan, s ezt biztosítja az egyesülési szabadság. Ebből a nézőpontból vizsgálva, a gyűlések tulajdonképpen felfoghatók úgy is, mint egyfajta „pillanatnyi egyesülések”.

Az alkotmányok és a nemzetközi emberi jogi dokumentumok között találunk olyanokat, amelyek a két jogról egyszerre rendelkeznek, de az elkülönült szabályozásra is számos példa található. Ezzel összefüggésben a 2. pontban – egyebek mellett – bemutatjuk, hogyan változott a magyar alkotmányos szabályozás az 1989-90-es jogállami forradalom idején.

Mind a gyülekezési jog, mind a 3. pontban tárgyalt egyesülési jog magyarországi érvényesülésében meghatározó szerepe van egy-egy törvénynek: az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvénynek és a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvénynek, amelyek tartalmát részletesen ismertetjük, és kitérünk a két törvény alkotmányosságáról hozott alkotmánybírósági határozatokra is.