Ugrás a tartalomhoz

Alkotmányjog

Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet (2005)

Eötvös Károly Intézet

6. fejezet - A véleménynyilvánítás szabadsága

6. fejezet - A véleménynyilvánítás szabadsága

1. A véleményszabadság alapjai

     A különböző nemzeti jogrendszerek, a nemzetközi jog dokumentumai eltérő elnevezésekkel illetik azokat a jogokat, amelyekről ebben a fejezetben szó lesz. Mi azért választottuk a címben szereplő megjelölést, mert a hatályos magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése ezzel a szóhasználattal él: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra”.

     Az 1. pontban bemutatjuk a tág értelemben vett véleményszabadsághoz tartozó jogokat, az úgynevezett kommunikációs jogokat, és ismertetjük ezeknek a jogosultságoknak az elvi megalapozási lehetőségeit. Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a magyar Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleményszabadság az egyéni önkifejezés alapja. Ez a jog teszi lehetővé az egyén számára, hogy gondolatait, vágyait, szándékait megfogalmazza, azokat másokkal megossza. Emberi méltóság és véleményszabadság ennyiben elválaszthatatlan egymástól. Másrészt az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta, hogy a szabad kommunikáció a társadalom fejlődésének motorja. Ha a káros és hasznos nézetek egyaránt napvilágra kerülhetnek, ha szabad vitában ütközhetnek az ellentétes nézetek, akkor van esély a téves nézetek kiszűrésére.

     A 2. pontban a kommunikációs jogok körébe tartozó jogok közül azokkal foglalkozunk részletesebben, amelyeket az alkotmány 61. §-a tartalmaz, kivéve a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének jogát, vagyis az információszabadságot, amelyről – a véleményszabadságtól eltérő sajátosságai miatt – külön fejezetben lesz szó. Az alkotmány 61. § (2) bekezdése a sajtószabadságról, a (3) bekezdés a sajtószabadságról szóló kétharmados törvényről rendelkezik. 1990-ben a 61. § kiegészült a közszolgálati rádiót és televíziót szabályozó ugyancsak kétharmados törvényről szóló (4) bekezdéssel.   Ezzel az elektronikus média útján történő véleménynyilvánítás is az alkotmányos védelem részévé vált. Alkotmányunk nem említi ugyan, de ma már a véleményszabadság sajátos területének tekinthető az Interneten történő szólás is. Mint a véleménynyilvánítás szabadságának sajátos elemeiről, az alkotmány a 70/G. §-ban rendelkezik a tudomány, a művészet, az oktatás és a tanítás szabadságáról.

     A 3. pontban a véleményszabadság korlátaival foglalkozunk. A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis, bármennyire is becses jogunk, nem abszolút. Határai történetileg is változtak, és az egyes jogrendszerek is különbözőképpen jelölik ki a korlátait. Csak a korlátozások ismeretében adható válasz arra a kérdésre, hogy egy jogrendszer milyen mértékben viseli el a különböző – főleg persze a kényelmetlen, nem szívesen hallott – véleményeket.

     Mint látni fogjuk, a korlátozások és ennek következtében a véleményszabadság terjedelmét azok az érdekek határozzák meg, amelyeket a véleményekkel szemben védelemre érdemesít az adott állam, illetve a nemzeteknek az egyes nemzetközi egyezmények mögött lévő közössége. Amikor tehát arra a kérdésre keressük a választ, hogy hol húzódnak a véleménynyilvánítás határai, akkor aszerint fogjuk csoportosítani a különböző tartalmú véleményeket, hogy azokat milyen érdekek és jogok védelmében korlátozzák.