Ugrás a tartalomhoz

A magyar dal könyve

Dobszay László

Hagyományok Háza; Timp Kiadó

7. fejezet - VI. ÉLETKÉPEK

7. fejezet - VI. ÉLETKÉPEK

Tartalom

A XIX. századi festészet egyik kedvelt témája: jelenetek, életképek a nép életéből sokszor valóban közvetlen szemlélet és ábrázolás alapján, sokszor abban az idillben, ahogy felsőbb körök a nép életét elképzelték. „Életképek” cím alá most olyan szövegű dalokat gyűjtöttünk, melyek nem oszthatók a klasszikus műfajokba, két-három versszakukkal éppen csak felvillantanak egy élethelyzetet. Egy részük lehet valóban a népélet terméke, főként az újabbkori népdalokhoz kapcsolódók. Más részük, éppúgy, mint a föntemlített festmények, a múlt századi népies hullámnak, egyfajta szerepjátszásnak termékei, a nép által is elfogadott módon, mint ahogy a nép elfogadta Petőfi népies verseit is. Valójában nem egységes műfaj tehát, de így, e románcszerűségben is jó képe egy korszaknak. A hozzá kapcsolódó dallamok közt akad néhány ma is népszerű régi dal, többségük azonban a XVII-XIX. századi stílusok lecsapódása vagy főként újstílusú népdal.

Béres legény, jól megrakd a szekeret

2. Béreslegény mezítláb ment sétálni, — otthon hagyta a csizmáját vasalni, — kilenc kovács nem merte elvállalni, — mert nem tudott rendes patkót ráverni.

Béres legény, jól megrakd a szekeret

Béres legény, jól megrakd a szekeret

Ugyanaz a dallamgondolat — apró különbségek folytán — más-más arculatot kaphat. Ha a fönti dal minden sorának első ütemében helyreállítjuk a tipikus négynyolcados ritmust, a második ütemben pedig nem aprózunk, hanem két negyedet éneklünk (az ütem 3., 4. hangját), pontosan a 220. dallamot kapjuk. A „Béres legény” tehát amannak a tripódikus dalnak aprózásos változata, de idők folyamán mindkettő önállósodott, saját variánskört fejlesztett, s bizonyos földrajzi határok közt (a Dunántúlon) elterjedt. Tehát: külön-külön típussá vált.

Kihajtom a lovam a rétre

2. Kihajtom az ökröm a gyepre, — magam is kimegyek melléje, — vágok ott szárat a sarlóval, — jóltartom ökrömet a szárral.

3. Kihajtom a disznóm a nyájra, — magam is kimegyek utána, — vágok ott dudvát a kapával, — jóltartom a disznóm dudvával.

4. Kihajtom a ludam a gyepre, — magam is kimegyek melléje, — a ludam a gyepen legelész, — galambom mellettem heverész.

Kvintváltó dallamaink többsége gazdagon hullámzó sorokkal, a kvintváltástól eltérő finom változásokkal, s a második-harmadik sor valamiféle összedolgozásával lágyítja a kvintváltás merevségét. Vannak azonban olyan dallamok is, melyek szinte akart élességgel teszik egymás mellé a pontos transzpozíciójú két szakaszt. Főként akkor érvényesül ez, ha a dallamsorokban csak egy-két főhang szervezi maga köré a többi hangot; még inkább, ha a kezdősor nónája — az alaphang kvintjének kvintjeként — áttöri a klasszikus kvintváltó dalokban gondosan őrzött oktáv-keretet. Ezek a „merev” kvintváltó dallamok talán kissé későbbi, akár kora-újkori fejlemények lehetnek népzenénkben.

Mikor már én tizennyolc éves voltam

2. Az egyiknek kicsiny voltam, az volt baj, — a másiknak szegény voltam, az volt baj, — harmadiknak, hogy a szemem fekete, — negyediknek nem termettem kedvére.

3. Ötödiknek, hogy a pénzem kevés volt, — hatodiknak a vagyonom se sok volt, — hetediknek, mért nem paripán jöttem, — nyolcadiknak, mért nem Párizsból jöttem.

4. Kilencedik szivarfüstöt nem szívlel, — tizediknek nagybajuszú legény kell, — tizenegyediket anyja nem adja, — tizenkettedik nem megy férjhez soha.

5. Így hát nekem nem lehet megnősülni, — gyalázattal kell a világon élni, — gyalázattal nem élem világomat, — katonának beíratom magamat.

Mikor már én tizennyolc éves voltam

Mikor már én tizennyolc éves voltam

Mikor már én tizennyolc éves voltam

Népzenénk egyik leggyakoribb sortípusa a 4+4+3 osztású tizenegyes. Többnyire kétütemű; nyolcadokban fut le, s egy ütembe tömörül a 4 + 4 szótag, majd szélesebben kimért a három szótag masculin ritmuszárlata. Összekereshetők azonban e gyűjteményben ritmusváltozatai is:

a) ugyanez a képlet, de a záróritmus folytatja a nyolcadmozgást, főként rubato dalokban:

b) a dal 2-3. sorában az első nyolcadcsoport kiszélesedik, tenuto-hatást kelt:

c) ugyanez a megoldás az egész dalon végigvonul;

d) a 4+4 csoport végig széles negyedekben lép, tripódia keletkezik:

e) ugyanebben alkalmazkodó pontozás lép fel, itt-ott esetleg aprózódik a negyedérték, pl.:

Tizenegyes sorokat egyik-másik régi stílusú dallamunk is használ; gyakran előfordul a XVI. század históriás énekei közt is — igazi gazdagságát azonban az újstílusú népdalban fejtette ki.

Irigyeim sokan vannak

2. Irigykedjetek, nem bánom, — leskelődjetek utánam, — féljen a fene tülletek, — kit akarok, azt szeretek.

3. Ördög bújjék kibe, kibe, — a dávodi legényekbe, — de abba se mindegyikbe, — csak a régi szeretőmbe.

4. Ördög bújjék a szívedbe, — de kivetettél belőle, — akkor jussak az eszedbe, — mikor bú száll a szívedbe.

5. Üssön meg babám a ménkő, — akkora, mint a malomkő, — halálodat nem kívánom, — de ha megüt, azt se bánom.

Irigyeim sokan vannak

Irigyeim sokan vannak

Irigyeim sokan vannak

Irigyeim sokan vannak

A „merev kvintváltást” csak a 4. sor domborúbb, a 2. sorra emlékeztető ívelése puhítja, s a dunántúli tercek színezik.

Piros alma mosolyog a dombtetőn

2. A faluban nincsen legény, csak három, — hát a búzát ki vágja le a nyáron? — nagy a búza, ráhajlik a kaszára, — szegény legény sokat izzad utána.

3. A faluban nincsen kislány, csak három, — hát a markot ki szedi fel a nyáron? — piros pántlika lobog a derekán, — jaj, de gyengén hajlik a marok után.

Piros alma mosolyog a dombtetőn

Piros alma mosolyog a dombtetőn

Piros alma mosolyog a dombtetőn

A változatok tanulságosan bizonyítják az ún. dunántúli tercingadozást. A forma a kvintváltó és a „kiskvintváltó” alakok érdekes keveréke. Mintha már a 2. sor vége is a kvintváltást akarná érvényesíteni, utóbb azonban kiderül, hogy ez csak a kvintzárlat merevségét kerüli el, a valódi kvintváltás a 3-4. sorra vár. Jóleső összefoglalása még egyszer a teljes ambitusnak a 4. sornak a kvintváltástól eltérő domború íve. Érdemes világosan kielemeznünk: hogyan osztaná szét kisebb ambitusokra a teljes hangkészletet egy következetes kvintváltás. Ezzel szemben, bár mindenütt érződik a főhangok ereje, mégis a teljes ambitus életben van tartva a teljes darabon át.

Nincs boldogtalanabb a paraszt embernél

2. Bíró az adóért, pap, rektor stóláért, — zsidó és kocsmáros pálinka áráért, — házamból kidúlnak, mindent elrabolnak, ingem alig marad!

3. Cifrasággal teljes rongyos szűrdolmánya, — alig van szegénynek egy pipa dohánya, — fekete kenyérrel, egy kis leveskével meg kell elégedni.

A XVIII. századi magyar kisértelmiségiek, diákok daloskönyveiben gyakran előforduló darab. A Felvidéken a nép közt is fennmaradt. A kuruckor versei között, melyek többnyire az ország sanyarú sorsát panaszolják, különleges példa, melyben a tanult versíró a parasztság bajait sorolja elő. Rektor: a falusi iskola mestere, egyben a falu kántora. Stóla: temetésekért és más szertartásokért a papnak, kántornak járó díj. A régi magyar falvakban a boltok többségét zsidók vezették, így itt a zsidó voltaképpen boltost jelent.

Elveszett a lovam

2. Ne keresd a lovad, — mert be van az zárva, — szolgabíró udvarába’ — szól a csengő rajta.

3. Ismerem a lovam — csengő szólásáról, — ismerem a szeretőmet — büszke járásáról.

4. Nem adnám a lovam — százezer forintér’, — nem adnám a kis angyalom — széles e világér’.

II.1. Villás farkú fecske, — szép barna menyecske, — hogy tudtál te idejönni — erre az idegen földre?

2. Nem jöttem én gyalog, — kis pej lovam hozott, — kis pej lovam négy lábáról — a patkó lehullott.

Villás farkú fecske

Villás farkú fecske

Villás farkú fecske

Villás farkú fecske

A dallam lényeges történéseit, súlypontjait vö. a 262. sz. daléval!

Bujdosik az árva madár

2. Elszaladt az arany gulya, — nem szól már a csengő rajta, — csak egy maradt a karámba, — az is beteg, fáj a lába.

3. Letörött a kutam gémje, — hol itatok fel estére? — kényes az én lovam szája, — nem szokott a más kútjára.

4. Lefelé folyik a Tisza, — nem folyik az többé vissza, — rajtam van a babám csókja, — ha sajnálja, vegye vissza.

5. Hortobágyi gulyáslegény, — gulyakútba esett szegény, — szomjan maradt a gulyája, — itassa meg a babája.

6. Megitatná, de nem tudja, — nagy a veder, fel sem bírja, — zöld pántlikát kötök rája, — mégis megitatik nála.

Bujdosik az árva madár

Bujdosik az árva madár

Különleges formájú és hangulatú dallam népdalaink között. Íves forma, tehát középső sorai magasabb fekvésűek; mégsem újstílusú. Kadencia-rendje (454) és dallamelemei nem igazán tipikusak népzenénkben. Az újstílustól nemcsak kezdősora választja el, hanem rubato előadásmódja is. Valószínűleg egy latin himnuszdallamnak („Veni Creator Spiritus”) származéka, mely a XVII. század táján magyar nyelven is elterjedt volt.

Kapuvári lányok, jaj de fessek

2. Kapuvári legény, jaj de hetyke! — mikor szombat este megy a lesre, — kipödri a bajuszát, úgy kiséri a leányt — szombat este.

A két kisebb tagra osztott harmadik sorok rendszerint belső szekvenciát mutatnak, majd szívesen kapcsolódnak folyamatosan a rövid negyedik sorhoz. Ez a formaképlet már a XVII. században felbukkan, de más motívumokkal megtöltve, a XIX. században is igen népszerű. Ez a dal is ez utóbbi századra mutat; 1-2. sorának kapcsolódása pedig már az újstílusú népdalokat készíti elő.

Nevijorknál kikötött a gőzhajó

2. Tűnőfélben a jól ismert szép vidék, — csak a templom sugár tornyát látni még, — sugár torony, ne nézz, ne nézz utánam, — ne marasztalj, hisz tudod, hogy hiában.

A szöveget a múlt század végén — e század elején végbement tömeges kivándorlás magyarázza: a földtelen, elszegényedett parasztság százezrei próbáltak Amerikában új életet kezdeni. A századfordulóra mutat a szöveg stílusa is, különösen a műdal-ízű, kissé szentimentális második strófa.

János bácsi, előre, előre

2. Váltson jegyet a summása számára, — mégpedig a harmadik vágányra, — mondja meg a vezetőnek, hajtson, — hadd sírjon a csárdás kisangyalom.

A summások: egy-egy szervező által összetoborzott munkacsapat, mely egy-összeg (summa) fejében vállalt valamely uradalomban, mezőgazdasági nagyüzemben néhány hónapos nyári munkát. Az idegenbe szakadt, hosszú ideig együttélő, ugyanakkor más vidékről jöttekkel is kapcsolatba került summások nagyban hozzájárultak az újstílusú népdal hirtelen felvirágzásához, gyorsütemű elterjedéséhez a századforduló táján, s azóta is.

Csongorádi gulyajárás

2. Csongorádi gulyáslegény — belehalt a vízbe szegény, — szomjan legel a gulyája, — itassa meg a babája!

3. Megitatnám, de nem merem, — nagy a veder, nem emelem, — mer ha én azt megemelem, — megöl engem a szerelem.

II.l. Aki szép lányt akar venni, — Harmaton kell azt keresni, — barna legény Harmaton jár, — el is veszi a legszebb lányt.

2. Édesanyám, gyüjjön csak ki, — az ajtóját nyissa csak ki, — itt hozzák a legszebb menyit, — Boldog Apol kökény szemit.

Aki szép lányt akar venni

Aki szép lányt akar venni

A népdalokban dallam és előadásmód szoros kapcsolatban van egymással, hiszen az élő néphagyományban nem külön tanulja egyiket és másikat a következő generáció, hanem a „mit” rögtön egy „hogyan”-nal jelentkezik együtt. Aki már kottából tanulja a népdalt, egészen másként van vele, s mivel sokszor nem érzi a jó előadási módot, a dallamot is félreérti, félreérzi. Szerencse, hogy ma már sok népdal eredeti felvétele is elérhető hanglemezen. Nem arra valók e felvételek, hogy pontosan leutánozzuk az előadást, de megérezhetjük belőle a népdal természetes tempóját, előadásmódjának illő korlátait; — másrészt élvezzük, mint sajátos színt, külön szépséget azt is, amit követni nem tudunk. Fönti népdalunk hanglemezen is elérhető (lásd a jegyzetben!).

Sokat arattam a nyáron

2. Nem ettem én ma egyebet, — csak egy köcsög aludttejet, — azt is csak úgy kanál nélkül, — meghalok a babám nélkül.

3. Az acsai nádas berek, — ejnye, de sok búzát termett, — kitermette adósságom, — vígan élem a világom.

Sokat arattam a nyáron

Újstílusú népdalaink legfontosabb sajátságának a visszatérő sorszerkezetet és az A A5 vagy ahhoz közelálló indítást tekintjük. Ám sok olyan népdalunk van, melyben e tényezők többé-kevésbé fejlett formában megvannak, mégsem érezzük őket jellegzetes újstílusú népdalnak. Ezekben általában kis ambitusú és kis szótagszámú a kezdősor (míg az igazi újstílusban nagyobb), a felfelé kvintelés pontos (amabban inkább az A B B A forma uralkodik), a harmadik sor gyakran eltér a másodiktól (amabban mindig azonos), a visszatérés nem úgy van előkészítve, mint az igazi új stílusban. Ezek a népdalok „elő-újstílusnak” lennének nevezhetők, s valószínűleg azt az időszakot állítja legtöbbjük elénk, melyben az újstílus többféle forrásból lassanként összeépült: a XVI-XIX. századot.

A ---i legényeknek nincs párja

2. Nagy ereje van a szőlő levének, — széles kedve a ---i legénynek,

— ha felpattan a lovára, gyi te fekete! — ---n van a világ közepe!

A fejlett újstílusú népdalok sorai általában terjedelmesebbek, tagozottak, belsőleg is differenciáltak, nagyambitusúak. Dallamviláguk összhangban áll a régi stílussal. Második soruk általában nem pontos kvinttranszpozíció, sőt sokszor éppen ellentétes mozgással indul, mint az első, csupán a zárlat táján jut kifejezésre a kvintmegfelelés. A harmadik sor úgy ismétli a másodikat, hogy finoman, olykor „utolérhetetlen bájjal” (Kodály) kerüli ki az egyhangúságot, s készíti elő a visszatérést. Az újstílusú népdalok előadási tempója a stílus legélőbb területein általában nem gyors; a szélesebb tempóban, többnyire intenzív legatóban és nagy hangerő mellett nyugodt dalszerűségük jobban érvényesül.