Ugrás a tartalomhoz

Büntetőjog; Általános rész; 5., hatályosított kiadás

Belovics Ervin, Békés Imre, Busch Béla, Domokos Andrea, Gellér Balázs, Margitán Éva, Molnár Gábor, Sinku Pál (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

12. fejezet - 12. Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól

12. fejezet - 12. Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól

A büntetés célját (37. §), a megelőzést figyelembe véve, nemcsak a büntetés kiszabása, annak végrehajtás során szükséges az elítélt társadalmi beilleszkedését elősegíteni, hanem a végrehajtást követően is gondoskodni kell arról, hogy az elítélt képes legyen beilleszkedni a társadalomba. Szükség van olyan jogintézményre, amely lehetővé teszi azt, hogy a büntetett előéletű személy – törvényi feltételek megléte esetén – ismét abba a helyzetbe kerüljön, mint amilyenben az elítélése előtt volt. Ez az intézmény a rehabilitáció, mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.

A magyar büntetőjogból hosszú ideig hiányzott a rehabilitáció intézménye annak ellenére, hogy a XIX. században lényegében minden civilizált állam büntetőtörvénye szabályozta a jogintézményt. Először az 1791. évi Code Penal tartalmazott rendelkezéseket bírói mentesítésre, majd 1899 ben intézményesen is bevezetésre került a törvényi rehabilitáció.

A Csemegi-kódex a rehabilitációra nem tartalmazott rendelkezéseket, amelynek indokaként azt határozta meg, hogy az elítéléshez a magyar jog szerint nem fűződik infámia, a magyar büntetőjog nem ismeri a „polgári halál” intézményét, nincs tehát szükség az elítéléshez fűződő következmények megszüntetését eredményező törvényi vagy bírói aktusra. Ugyanakkor mind több jogszabály írt elő feltételként a büntetlen előéletet bizonyos állások, tisztségek betöltéséhez, hatósági jogosítványok elnyeréséhez. Az elítélés tehát egzisztenciális hátrányt jelentett az elkövetőre, ennek ellenére az 1914-ben elkészült javaslattól eltekintve az első rehabilitációs törvény az1940. évi XXXVII. törvény volt. A törvény hatálya azonban erőteljesen korlátozott volt. Csak azokat a hátrányos következményeket törölte, amelyeket a büntető ítéleten kívüli jogszabály fűzött az elítéléshez, a büntetés kiállásához, de nem törölte azokat, amelyeket a büntető jogszabály állapított meg (pl. visszaesés, a végrehajtás felfüggesztésének kizártsága stb.).

A rehabilitáció tartalmát e körülményekre csak a Btá. terjesztette ki, lényegesen tágította a mentesítés körét, a mentesítés a Büntető Törvénykönyvben megállapított jogkövetkezményekre is kiterjedt.

Az 1961. évi V. törvény széles körben alkalmazta a törvényi rehabilitációt, a bírói mentesítés körébe a hosszabb tartalmú szabadságvesztés, valamint az olyan személyek elítélése tartozott, akikről a többszöri elkövetés miatt megjavulást nem lehetett vélelmezni. E törvény azonban nem ismerte az előzetes bírói mentesítést. Az elítélt a következő joghátrányok alól mentesült:

– azok alól a kedvezményekből kizáró következmények alól, amelyekkel a bűncselekmény elkövetése a büntetőtörvény szerint jár, illetve

– azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket a jogszabály a büntető ítélethez, a büntetőparancshoz, vagy a büntetés kiállásához fűz; ez a mentesítés azonban nem terjedt ki a polgári jogi hátrányokra.

12.1. A mentesítés hatálya

100. § (1) A mentesítés folytán – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

(2) A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.

(3) Újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz.

A mentesítés hatályával kapcsolatban a 100. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a mentesítés kiterjed mindazokra a hátrányos következményekre, amelyet bármely jogszabály magához az elítéléshez fűz. Elítélésen az értendő, amikor a bíróság a jogerős határozatában a bűncselekmény elkövetése miatt a terhelttel szemben bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletet hoz.

Ehhez képest a mentesítés szempontjából nem tekinthető elítélésnek, ha a bíróság a terhelttel szemben nem büntetést, hanem intézkedést – nevezetesen a Btk. 71. § a szerinti megrovást, a 72. § a szerinti próbára bocsátást, a 74. § a szerinti kényszergyógykezelést, vagy – a Be. 569. § a szerinti tárgyi eljárásában – elkobzást alkalmaz.

A büntetőjogon kívüli következmények lehetnek alkotmányjogi, államjogi, államigazgatási jogi, családjogi, munkajogi, gazdasági jogi és polgári jogi jellegűek. E jogkövetkezmények, tartalmukat tekintve kötődhetnek a választójoghoz, munkakör betöltéséhez, hivatali tisztség viseléséhez, meglévő jogosítványok elvesztéséhez stb.

A mentesítés hatályát érintően a 100. § (3) bekezdése ugyanakkor az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés hatálya alól kivonja a büntetőjogi következményeket. E rendelkezés értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés hatálya alól kivonja büntetőjogi következményeket. E rendelkezés értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem terjed ki a mentesítés hatálya mindazokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyet a Btk. a korábbi elítéléshez fűz. Ebből következik, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezéseknek a hatálya a büntetőjogi jogkövetkezményekre nézve nem terjed ki.

A 100. § (1) és (3) bekezdésének egybevetett helyes értelme szerint tehát a mentesítés hatálya kizárólag a büntetőjogon kívüli hátrányos vagy megkülönböztető jogkövetkezményekre nézve alkalmazható.

Amennyiben a mentesítésnek a törvényben írt feltételei bekövetkeztek, a mentesített megszerezheti mindazokat a jogosítványokat, amelyeket a jogszabályok a büntetlen elő­életű állampolgárok részére biztosítanak, lehetősége van arra, hogy olyan munkaviszonyt létesítsen, vagy olyan jogosítványt szerezzen, ellásson állami, szövetkezeti vagy társadalmi feladatot, amelynek feltétele a büntetlen előélet, és nem tartozik számot adni a mentesítés alá esett korábbi elítélésekről, amelyek a hatóság által részére kiadott erkölcsi bizonyítványban sem szerepelhetnek.

A mentesítés ex nunc hatályú; vagyis az elítélt a mentesítés bekövetkezésének a napjától kezdődő hatállyal a jövőre nézve mentesül, ennek folytán az elítélt a korábbi munkaviszonyát, tisztségét vagy tagságát, az elítélés következményeként elvesztett jogosítványát nem nyerheti vissza. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a mentesítés kegyelmen alapul (BH 1992. 743.).

Nem kizárt, hogy az elítélt ténylegesen büntető ítélet hatálya alatt áll, ugyanakkor azonban büntetlen előéletű személynek tekintendő. A törvényi mentesítésre vonatkozó rendelkezések értelmében ugyanis a közérdekű munka, a pénzbüntetés és a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés, valamint a 104. § (1) bekezdésében az előzetes mentesítésben foglalt rendelkezés folytán a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetében az elítélt az ítélet jogerőre emelkedése napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, ugyanakkor a terhelt a jogerősen kiszabott főbüntetését vagy a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetését tölti, illetőleg a kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének a hatálya alatt áll. A büntető ítélet hatálya alatt álló, előbbiekben említett elítéltek azonban a 100. § (2) bekezdése értelmében nem tekintendők büntetett előéletű személyeknek és így nem tartoznak számot adni a korábbi elítélésükről.

A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény meghatározza a nyilvántartás körét, az azokban nyilvántartott adatokat, az adatközlés, az adatigénylés az adatszolgáltatás szabályait, valamint az adatkezelés feltételeit, amelyek törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el.

A törvény 18. §-ának (1) bekezdése szerint a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén,

a) ha a büntetés határozott tartamú,

aa) öt évet el nem érő szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,

ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettő évig vagy

b)életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az elítélt személy halálát követő tizenkettő évig

kell nyilvántartani.

(2) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig kell nyilvántartani.

(3) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett

a)szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,

b)pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig

kell nyilvántartani.

(4) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett, a mellékbüntetésre vonatkozó adatokat szándékos bűncselekmény miatt kiszabott mellékbüntetés esetén – tekintet nélkül arra, hogy főbüntetés kiszabása helyett vagy a mellett történik – a mellékbüntetés végrehajtása befejezésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől számított öt évig kell nyilvántartani.

A törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat gondatlan bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek esetén

a) végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,

b)a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a mentesítés beálltától számított öt évig

kell nyilvántartani.

(2) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat gondatlan bűncselekmény miatt közérdekű munkára vagy pénzbüntetésre ítéltek esetén a mentesítés beálltától számított három évig kell nyilvántartani.

(3) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett, a mellékbüntetésre vonatkozó adatokat gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott mellékbüntetés esetén – tekintet nélkül arra, hogy főbüntetés kiszabása helyett vagy a mellett történik – a mellékbüntetés végrehajtása befejezésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől számított három évig kell nyilvántartani.

A 20. § szerinta hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásába felvett adatokat

a) megrovás alkalmazása esetén az ítélet jogerőre emelkedésétől, ügyészi megrovás esetén a határozat kihirdetésétől,

b) próbára bocsátás alkalmazása esetén a próbaidő, annak meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidő elteltétől,

c) kényszergyógykezelést megszüntető végzés, elkobzás, vagyonelkobzás elrendelése esetén a jogerőre emelkedéstől,

d) javítóintézeti nevelés esetén az intézkedés végrehajtásának befejezésétől,

e) büntetés kiszabásának mellőzésével hozott, bűnösséget megállapító jogerős ítélet esetén az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évig kell nyilvántartani.

A 100. § (3) bekezdése értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz, a már beállott mentesítés nem akadálya a 137. § 14. pontja szerinti visszaesés megállapításának (BJD 8772.) A bekövetkezett mentesítés ellenére sem kizárt tehát, hogy a bíróság a 97. §-nak a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazhassa, illetőleg érvényesítse az Általános Részben a visszaesőkre [43. § b) pont, 72. § (6) bek., 89. § (6) bek., 97. § (1)–(2) bek. és 111. § (2) bek. b) pont] a többszörös visszaesőkre [Btk. 42. § (3) bek., 72. § (4) bek., 90. § b) pont, 94. § (1) bek., 97. § (1)–(2) bek. és 111. § (2) bek. b) pont] és az erőszakos többszörös visszaesőkre [Btk. 47. § (4) bek. c) pont 91. § (1) bek. a) pont, 97/A. §] vonatkozó rendelkezéseket.

Mindazokban az esetekben, amikor a visszaesés (137. § 14–17. pont) megállapításának nincs helye, a terhelt korábbi bűnismétlő volta abban az esetben is súlyosító körülményként jön figyelembe, ha a terhelt a büntetőjogon kívüli következmények tekintetében mentesült a korábbi elítélés hátrányos jogkövetkezményei alól (BJD 8770.).

A köztársaság elnökét megillető kegyelmezési jog nemcsak a kiszabott büntetés végrehajtására, hanem a büntetett előélethez fűződő hátrányokra vonatkozhat. A Btké. 19. §- ának (1) bekezdése értelmében, ha a köztársasági elnök az elítéltet kegyelemben részesíti, a büntetőjogi következmények [100. § (3) bek.] – ellenkező rendelkezés hiányában – az ítéletben kiszabott büntetéshez igazodnak, ehhez képest a mentesítés várakozási idejét akkor az ítéletben eredetileg kiszabott büntetés alapján kell figyelembe venni, ha a kegyelem a büntetés elengedésére vonatkozott, a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet pedig akkor is megalapozza visszaesést, ha a köztársasági elnök a szabadságvesztés végrehajtását kegyelemből próbaidőre felfüggesztette (BJD 9982.).