Ugrás a tartalomhoz

Klasszikus összhangzattan

Ligeti György (2014)

Editio Musica Budapest

Előszó

Előszó

Ez a segédkönyv, mely a klasszikus funkciós összhangzattan — tehát a Bachtól Beethovenig terjedő zenei korszak összhangzattana — alapjainak gyakorlati elsajátítását kívánja elősegíteni, nem lép fel önálló tankönyv igényével. A gyakorlat azt mutatja, hogy a főiskolán és a szakiskolákban tanuló hangszeres, énekes és karvezető hallgatók sok felesleges időt töltenek el feladatok másolásával és szabályok leírásával. Otthoni munkája támogatására a hallgató megtalálja e könyvben a fontosabb szabályok rövid magyarázatát, ami azonban nem pótolhatja a tanár által elmondottakat, annál is kevésbé, mert részletkérdésekre nem tér ki. Hiányzik a szekszthangzatok kettőzésének bővebb tárgyalása, hiszen ezt a hallgató az órákon, a példák javítása közben tanulja meg. Hiányzik a modulációtan, mely nem fér e könyv keretei közé. Hiányoznak a zeneirodalomból vett szemelvények, melyeknek közlése a könyv terjedelmét és árát lényegesen növelné. A tanár feladata, hogy a művekből elemzésre alkalmas szemelvényeket keressen ki. Segítségére lesz ebben a közeljövőben megjelenő klasszikus összhangzattani példatár.[1] (A romantikus összhangzattan példatára Molnár Antal szerkesztésében már megjelent.)

A szabályok ismertetéséhez feladatok és hallásgyakorlatok csatlakoznak. A legjellegzetesebb hangzatkötések gyakorlására szolgáló feladatokat («mintapéldákat») bekarikázott sorszámmal jelöltük. Dolgozza ki ezeket a hallgató írásban, lehetőleg több hangnemben és zongorázza valamennyi hangnemben. Az eredményes tanulás megköveteli, hogy e mintapéldákat a hallgatók emlékezetből is tudják játszani. A többi, fokszámmal közölt példáknak csak egy részét oldják meg írásban, zongorázzák azonban valamennyit, lehetőleg több hangnemben, a diktált hangzatfűzés otthoni gyakorlásául. A harmonizálási feladatokat írásban dolgozzák ki. A csak zongorázásra szánt számozott basszusokat ajánlatos transzponálva is játszani. Fejlettebb osztályokban a tanár egészítse ki a könyvben közölt feladatokat továbbiakkal. Jó, ha a hallgatók önállóan is készítenek példákat.

A hallásgyakorlatok javarészt azonosak az eddigi összhangzattan-könyvekben közöltekkel (a példák tört éneklését Radnai Miklós vezette be, a zárlatok váltóhanggal díszített éneklését Weiner Leó), de annyiban különböznek tőlük, hogy szolmizációs alapra épültek. A szolmizációnak az összhangzattani gyakorlatokra való alkalmazása elsősorban Bárdos Lajosnak és Járdányi Pálnak köszönhető. A példák zongorázásával egyidejű basszus-, felbontott hangzaténeklést Bárdos Lajos vezette be.

Mivel ez az összhangzattani segédkönyv nem pótolja, csupán kiegészíti a tanár magyarázatát, magántanulásra egymagában nem alkalmas. Az összhangzattan alaposabb, részletekre is kiterjedő elsajátítására kiváló tankönyvek állnak rendelkezésre, mint Kesztler Lőrinc és Molnár Antal Összhangzattanai, továbbá — kiegészítésül — Molnár Antal Gyakorlókönyve az Összhangzattan Tanításához (példatár) és Radnai Miklós Összhangzattani Jegyzetei; magasabb fokon Weiner Leó Elemző Összhangzattana. Az akkordikus hallás fejlesztésére szolgál Bárdos Lajos Hangzatgyakorló könyve.

Példáik közlésének engedélyezéséért hálás köszönetet mondok Kesztler Lőrincnek, Molnár Antalnak és Bárdos Lajosnak, a kézirat átnézéséért és szíves tanácsaikért Bárdos Lajosnak, Molnár Antalnak, Gárdonyi Zoltánnak, Halász Kálmánnak és Járdányi Pálnak.



[1]         Ligeti György A klasszikus harmóniarend című példatára 1956-ban jelent meg a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában (Z. 1079).