Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

12. fejezet -

12. fejezet -

10. Egyéb nyelvi játékok, csecsebecsék

„Hol vagytok, ti régi játszótársak?”

Játékok a római számokkal

A címsor, mint erről a macskaköröm is árulkodik, idézet, mégpedig Petőfi Sándornak Szülőföldemen című szép verséből. Azért állítottam ide, e fejezet élére, mert nyelvhasználatunkból mindinkább kiszorulnak a római számok. Igaz, ez nem megy a megértés rovására, s különben is csak írott formáról van szó, hiszen az élőbeszédben nincs külön arab és külön római szám, de azért én is örülnék, ha megállna ez a ritkulási – először ez a szó jutott eszembe: kihalási – folyamat. Mert igenis van sajátos szerepe, például azáltal, hogy a római szám már eleve mindig sorszámnévi jelentésű. Nemegyszer bukkanunk újságcikkekben vagy másutt ilyen formára: „a 8 paragrafus szerint”, s nem tudjuk, hogy ez valóban nyolc-e (persze nem valószínű), vagy csak nyolcadik. Ez esetben pont kellene a végére, így: 8. Római szám használata esetén nem lenne ilyen megértési gondunk, még akkor sem, ha valaki henyeségből elhagyná az egyébként ott is szükséges pontot. De azért szerencsére vannak a nyelvhasználatnak olyan területei is, ahol az írásos változatban, még ha szabály nem mondja is ki, lényegében kötelező a római számmal való jelölés. Így római számmal írjuk a kerületek sorszámnevét (V. kerület, XXI. kerület),az uralkodók és pápák sorszámnévi jelzőjét (IV. Béla, XVI. Benedek), és bár az ellenkezője sem ritka, nagyon is ajánlatos az emeleteket is római számmal jelölni, hiszen jóval természetesebbek és egyértelműbbek a II/3, VII. 18. típusú emelet- és ajtómegjelölések, mint az olyan „csupaarabszámosak”, mint 2/3, 7. 18.

De ezúttal ne úgy essék szó a római számokról, mint egy letűnő kultúra képviselőiről, hanem mint a nyelvi játéklehetőségek remek eszközeiről! Nem szólok kialakulásuk történetéről s a római számokkal való írás szabályairól sem, legföljebb azt jegyzem meg, hogy e számok írásában érvényesül a rómaiak szubsztrakció-elve, amelynek lényege, hogy ha a számjel előtt kisebb értékű számjel áll, az kivonandó a nagyobból. Tehát a 4 jele azért IV, mert a kisebb számértékű I-et ki kell vonnunk a nagyobb értékű V-ből, míg ha az I a V után áll, akkor ennek a VI számjelnek az értéke 6. Erre szemléltetésül hadd idézzek egy kedves folklórversikét! Ez nem más, mint az a – már a címében is csupán egy római számot viselő – vers, amely a francia klasszicizmus egyik legjelentősebb alakjának, Charles Perrault-nak Lúdanyó meséi című, 1697-ből származó, nagy népszerűségre szert tett gyermekvers-feldolgozásaiból való, s amelyet Tótfalusi István ültetett át magyarra. Íme a versike!

VI.

Ha V és I összeakad,

akkor belőlük lesz a HAT.

Ha I és V sétálni mégyen,

Nem lesznek, csak mindössze NÉGY-en.

És hogyha V aludni megy,

Szegény I-ből nem lesz csak EGY.

Most pedig következzenek a római számokkal való – még ennél is játékosabb – játékok!

Kronogrammák, kronosztichonok

A kronogramma olyan felirat, amely valamilyen eseményt úgy nevez meg, hogy a benne található római szám értékű betűk más elrendezésben egyúttal a szóban forgó esemény időpontját is megjelöljék. A klasszikus példa erre: SICVLICIDIVM (ejtsd: szikulicídium) = MDCCLVVIIII, azaz 1764, a madéfalvi veszedelem éve. A latin szó jelentése egyébként: ’székelyöldöklés’. A kronosztichon (előfordul kronosztikon formában is) nem más, mint verses, versbe szedett kronogramma. Ez a rejtjelezésre, leginkább római számok elrejtésére szolgáló művelet a betűkkel természetesen csak a latin betűs írású nyelvekben lehetséges, ott, ahol bizonyos betűk (mégpedig ezek: I, V, X, L, C, D, M) egyúttal római számok is. Mivel a betűknek csak nagybetűs változata római szám, ez módot ad némi ügyeskedésre. Lássunk erre egy példát!

II. Rákóczi Ferenc a fáma szerint harangot adományozott az egri ferenceseknek. A harang egyik oldalán a Rákóczi-címer domborodott, ezzel a felirattal: haeC CaMpana DonatVr a seremissimo principe Francisco Rákóczi (= Ez a harang a főméltóságú Rákóczi Ferenc fejedelem ajándéka). A kiemelt öt római számot helyes sorrendbe rakva csakugyan kialakul az adományozás éve: MDCCV, azaz 1705. Látható, hogy a feliratnak jó néhány egyéb olyan betűje is van, amely egyúttal római szám is, csakhogy ezek kisbetűs írása a jótékony feledés homályába borítja őket.

De álljon itt legalább egy tiszta példa is! Az 1649–1731-ig élt költő, politikus és hadvezér, gróf Koháry István, aki Fülek várának kapitánya, majd országbíró is volt, különösen kedvelte a nyelvi, formai mesterkedéseket, így az anagrammákat és kronosztichonokat is. Annak a versgyűjteményének például, amelyet munkácsi raboskodása idején írt, majd csak évtizedekkel később adott ki, ez volt a címe:

Sok ohaItás közben

Inség VIseLésben

éhség szenVeDésben

keserVes rabságban

MVnkáCs kőVárában

szerzett Versek

Ha a szöveg nagybetűit – mindegyiket saját értékében, de a címkezdő S-et természetesen nem számítva – összeadjuk, akkor ezeknek a betűknek a római számok szerinti összege pontosan 1683, vagyis az az év, amelyben a szerző „Munkács kővárában” raboskodott.

A kronosztichon készítése játéklehetőségnek is kiváló. Magam jó negyedszázaddal ezelőtt egy televíziós műsorban (A nyelv világa), amelynek rendszerint volt egy szójátékokkal foglalkozó része is, arra buzdítottam a játékos kedvű nézőket, hogy alkossanak egy-egy olyan, tetszés szerinti tárgyú, de önmagában is megálló mondatot, amelynek a benne levő, egyúttal római számnak is megfelelő betűk egyúttal a keletkezési idejét is elárulják. A felhívásnak több százan tettek eleget, s számos remek megoldással örvendeztettek meg, miközben – mint jó néhányan megírták – nekik is nagy örömet szerzett ez a kronogrammakészítés. Szemléltetésül s esetleg akár kedvébresztésül bemutatok a sok közül legalább néhány sikerült változatot. A művecskék mindegyike árulkodik arról, hogy 1982-ben készültek!

KÖSZÖNTÖM A NYELV VILÁGA CÉLSZERŰ, FRISS, IGÉNYES, KIFEJEZŐ, VÁLTOZATOS FELÉPÍTÉSŰ ADÁSAIT – SZIGETVÁRINÉ BALATONFENYVESRŐL. (Ebben az első példában a beküldő nevét s lakóhelyét is feltüntettem, mivel az is része a „kompozíciónak”. A többi példában ez már nem szükségszerű, s ezért azokban nem is jelölöm meg a szerzőt.)

CSETNEKI CSIKÓS ITAT A TISZÁN, SÁRGA CSERÉP CSENGŐ CSENG A CSIKAJA NYAKÁN. VESZEK EGY SZÉP CSIKÓT, ÚGY VISZLEK EL ÉN, CSAK VÁRJ RÁM, KATÓKA, TALÁN ÉV VÉGÉN. (Nem kevesebb mint nyolc – egyenként 100-at érő – C betűvel létrehozott remek megoldás!)

A NYELV VILÁGÁBAN KÖZÖLT MINDEN REJTVÉNY VÉGSŐ CÉLJA AZ, HOGY SZÓRAKOZTATVA OKTASSA A HALLGATÓKAT NYELVÜNK SZÉPSÉGÉRE.

CSABA, VALÉR, SZERVÁC ÉS XAVÉR JÓ BARÁTOK; TALÁLD KI, MELYIK ÉVBEN NŐSÜLTEK!

SŰRŰ VILLÁMLÁS ÉS DÖRGÉS KÖZEPETTE VÉGET ÉRT AZ ŐSZ, ÉS A HULLÓ ESŐT FELVÁLTÓ HÓFÚVÁSSAL BEKÖSZÖNTÖTTEK A HŰVÖS, HAVAS TÉLI NAPOK.

XERXESZ, DAREIOSZ LESZÁRMAZOTTJA SZERETTE VOLNA SPÁRTÁT, ATHÉNT A SAJÁTJÁNAK VALLANI, AZONBAN CSALATKOZOTT A KATONÁKBAN ÉS CSAPATÁBAN.

ÖNZŐ CÉL NÉLKÜL JAVASLOM, HOGY LEGYEN A JÖVŐ ÉV A NYELVI JÁTÉKOK KEDVELŐINEK ÉVE! (Ezt én is javaslom, e könyv olvasóinak is!)

ÉVA ÉRKEZÉSÉT VÁRVA VÁRTUK BEÁVAL, CECILLEL ÉS DÁVIDDAL (A szerző úgy oldotta meg a feladatot, hogy az 1000 értékű M-mel nem is élt!)

MAGDUS ÉS LEXI TAXIVAL RUCCANT LE RÁCKEVÉRE.

SÍPPAL, DOBBAL, XILOFONNAL, SZAXOFONNAL CSAK VÉLETLEN ESETBEN TUDSZ VEREBEKET FOGDOSNI. (Ebben sincs M betű!)

VICCES VOLT E REJTVÉNY: JÓ REFLEX KELLETT HOZZÁ, SOKAT IZZADTAM VELE!

EXPRESSZVONATTAL, LUXUSKISZOLGÁLÁSSAL, KÉNYELMESEN, GONDTALANUL ÉLVEZET UTAZNI!

ÖRÖMTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS SZERENCSÉS, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN TISZTA SZÍVVEL EGY REJTVÉNYFEJTŐ LEVÉLÍRÓ.

KINCSNÉL TÖBBET ÉR, HA TISZTA SZÍVVEL, KEDVVEL FOGLALKOZUNK A MAGYAR NYELVVEL!

A NYELVVEL ÚGY KELL BÁNNUNK, MINT A VIRÁGOS KERTTEL: SZERETŐ SZÍVVEL ÓVNUNK KELL, HOGY EL NE GAZOSODJÉK!

Ez utóbbi szép mondással zárom is a példák sorát.

A szavak értéke – római módra

A szavak értékéről – különféle szempontokból vizsgálva a kérdést – sok érdekeset mondhatnánk, de itt mi most pusztán abból a szempontból fürkésszük, kémleljük a szavakat, hogy a bennük levő római számok tanúsága szerint mennyit érnek. Köztudomású, hogy minden római számnak van egy pontértéke. Íme a mindössze hét tételből álló lista: I = 1, V = 5, X = 10, L = 50, C = 100, D = 500, M = 1000. Amelyik szóban nincs római szám, annak az e számítás szerinti pontértéke: 0. De ha csak egy is van benne, már van pontértéke. A PIRINYÓ szónak a pontértéke is pirinyó (= 2), de a DÓM szóé rövidsége ellenére is elég tekintélyes: 1500 (D + M). Ebben a pontértékszámításban nem vesszük figyelembe azt a bizonyos szubsztrakció-elvet, amelynek alapján egy több elemből álló római szám értékét meghatározzuk, illetve megjelöljük a benne levő római számjegyek lehetséges kapcsolódási sorrendjét. Ha figyelembe vennénk, akkor ugyanez a betűsor fordítva leírva (MÓD) csakugyan 1500 pontot érhetne, de ebben a sorendben értékelhetetlen lenne, mivel az 1500 római számmal, pontosabban szólva a megadott két római számjeggyel csak MD lehetne. DM nem, mert ilyen sorrendű római szám nincs.

Azonos pontértéke több szónak is lehet, sőt rengetegnek. Például 56 (azaz L + V + I) a pontértékük ezeknek: VALAKI, ELVIRA, FELVIZEZ, KINEVEL, ISKOLAÉV, IRÁNYELV, TELEVÍZIÓ (az Í nem számít!), VIRÁGNYÍLÁS. Ugye VILÁGOS?

Ennyi alapozás után most már valamiféle játékra is alkalmat kínál nekünk a szavak pontértékének búvárlása. Megadhatunk például egy számot, s feladatként azt mondhatjuk ki, hogy aki öt vagy tíz perc, esetleg fél óra alatt több szót – akár létező összetett szót is – össze tud gyűjteni, az nyeri a versenyt, vagy szerzi meg a második, harmadik stb. helyet. Az időt persze, mint minden efféle játékos versenyen, itt is pontosan kell mérni; jelezni, hogy már csak egy, már csak fél perc van hátra, tíztől kezdve pedig már hangosan visszafelé számolni egészen a nulláig, ahogy a tévébeli Pókerarc vetélkedő géphangja számolt annak idején a pánikgomb előtt álló s izguló versenyzőknek. A következőkben adok egy kis muníciót olvasóimnak: növekvő számsorrendben néhány olyan számot, amelyhez játékosainknak olyan szavakat kell keresniük, amelyeknek az általunk kijelölt szám a pontértéke.

151: ALAPSZÓKINCS, ARCPIRULÁS, BARACKPÁLINKA, CIKLON, CIPŐKANÁL, CSALAFINTA, CSÓKKIRÁLY,CSUKLIK, FICÁNKOL, HALPIAC, LAKKCIPŐ, LILLA, LÓCSISZÁR, LUCIFER, NARANCSLIKŐR, NINCSTELEN, PALACSINTA, RÉZGÁLIC, TÁNCISKOLA, TELITALÁLAT, ZÖLDELLIK. Bőven akadnak helynevek is, mint: IPOLYTARNÓC vagy KISKUNLACHÁZA, valamint akár még neves politikusok is: JELCIN, CLINTON. Színes paletta, ugye?

650: ADÓCSALÁS (jól kezdődik!), BECSÜLETREND, BÖLCSŐDE, CÉDULA, CSATADAL, CSŐDELJÁRÁS (most még ez is!), DÉLCEG, FEGYENCLÁZADÁS, FUTBALL-LABDA, HALÁSZCSÁRDA, KEDÉLYÁLLAPOT, KOTKODÁCSOL, KULCSKÉRDÉS, KÜLDÖNC, NÁDPÁLCA, NYÖGDÉCSEL, ODACSŐDÜL, RÖPCÉDULA, SZÉLCSEND, TÁNCDAL. Ráadásul egy „verset” is bemutatok. A címe: CSODALÉT CSŐDÖRREL. Maga a vers pedig ez: KANDALLÓNÁL, BÁDOGLÓCÁN / CSODALÁTÓ LÚDPECÉR. / DUPLACSONTÚ CSODALÓNAK / DÚCOLÁSA RÚDACÉL. Talán mondanom sem kell: a „költemény” címének s minden szavának pontértéke 650.

1200: ÁLLAMCSÍNY, CÉLFORGALOM, CSECSEMŐ, CSÚCSMAGASSÁG, ERKÖLCSROMBOLÓ, HALÁLFÉLELEM, KACSACOMB, KOCSMATÖLTELÉK, MALACSÜLT, MECCS (gazdaságosszó, ugye?), MELLÉKUTCA, PÁNCÉLLEMEZ, PÁRDUCCSAPDA, SZALMACSÉPLÉS, TERMÉSZETBÖLCSELET, TOLMÁCSOL. Még remek tájszavak is kívánkoznak ide, olyanok, mint CSEMPEC ’rosszul sült, szalonnás kenyér’ vagy ELCSAMANGOL ’elkóborol’.

1602: AKKLIMATIZÁLÓDÁS, ASSZIMILÁLÓDÓ, BICSÉRDIZMUS, CSIMPASZKODIK, CSIZMADIA, DECIMÁLIS, DICSHIMNUSZ, DUMCSIZIK, HARMINCADIK, KRUMPLINUDLI, KUKORICADÖMPING, MACEDÓNIAI, MÉDIAPIAC, MEDICI, MEGILLETŐDIK, MILLIÁRD, MINDHALÁLIG, MODERNIZÁLÓDIK, PARADICSOMI, TÁRSADALOMPOLITIKA. Arra pedig, hogy milyen határtalanok a lehetőségek, legyen példa, hogy szólásgyűjteményeinkben számos olyan szólásra is bukkanhatunk, amelynek a rómaiszám-értéke szintén 1602. Olvasóim meggyőzésére ide is iktatok néhányat! A BÉCSI KAPUN SE TUDNA BEMENNI; A SZENTEKET IS LEIMÁDKOZNÁ AZ ÉGRŐL; OSTOBA, MINT A KOCSIRÚD; TUD HOZZÁ, MINT KOCSIS AZ ORGONÁHOZ; stb.

2100: ALKOHOLMÁMOR, ALTEMPLOM, CAMMOG, CERKÓFMAJOM, DOMBOLDAL, FÜRDŐMEDENCE, HOMOKSZEMCSE, HULLÁMMOZGÁS, MACSKASZEM, MAGÁNALKALMAZOTT, MAMUTCÉG, MATRÓZCSOMÓ, MENTŐÁLLOMÁS, MŰSORCÍM, NEMZETÁLLAM, PARALELOGRAMMA, ÓLOMLEMEZ, PRÉMKUCSMA, SZÉLMALOM, TEMPLOMSZOLGA. Úgy mellékesen ételelnevezéseket is alkothatunk ilyen pontértékben: MADÁRELEDEL, MÓKUSCSEMEGE, s hogy mi, emberek se maradjunk ki: CAMEMBERT, CSEMEGEKOMPÓT, MÁJGOMBÓC, MARHACOMB.

Melyik a legértékesebb név?

Az ötlet nem bennem fogant meg, hanem hazánk legismertebb hírlapi levelezőjében, dr. Del Medico Imrében. Amikor egy televíziós műsor Szótőzsde című, nyelvi játékos rovatában éppen a római számokhoz kapcsolódó játékokról szóltam, egy levelében ő tette fel nekem ezt a kérdést a következőképpen:

„A Szótőzsdéhez van egy javaslatom. Kinek van »értékesebb« neve? Hazabeszélek, mert a DEL MEDICO IMRE névben található római számok összege – ha jól számolom – 3152.”

Kapva kaptam az alkalmon, mert az ötlet csakugyan remek. Ami Del Medico Imrét illeti, az, ha a doktor szót is hozzászámítjuk a névhez, a D betű figyelembevételével még értékesebb, de rájöttem, hogy ez zavarokra is vezethetne, hiszen ezzel egyszersmind megadnánk a nevek előtt szintén használatos olyan formák beszámításának lehetőségét is, mint ifj., id., özv., s ez alaposan megnehezítené a nevek rómaiszám-értékének megállapítását. Az alapötletet azonban felolvastam a nézőknek, s kértem, hogy aki tud, küldjön be olyan valóban létező, ismert nevet, amely méltó vetélytársa az ötlet kigondolója nevének. A beérkezett nevekből szemléltetésül bemutatok néhányat a 3000 pontot meghaladó értékű nevek közül: MOHAMED AIDA tőrvívó: 3001; ZÁMBÓ JIMMY énekes: 3001; MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV festőművész: 3006; HEINZELMANN EMMA grafikus: 3051; MEDZIHRADSZKY KÁLMÁN kémikus, akadémikus: 3051; KLEMM IMRE ANTAL nyelvész: 3101; MEDVECZKY ÁDÁM karmester: 3105; SCHRAMMEL IMRE keramikus: 3151 DEL MEDICO IMRE „ötletgazda”: 3152; CZEYDA-POMMERSHEIM FERENC neves sebész és kutató (1891–1974): 3701; MOSSHAMMER ROMÁN jeles hárfaművész (1868–1920): 4000; SIMONYI-SEMADAM SÁNDOR ügyvéd, politikus, Horthy kormányában egy ideig miniszterelnök is (1864–1946): 4002; s hogy a listában legalább egy külföldi is legyen: WILLIAM SOMERSET MAUGHAM angol író, drámaíró: 4102. Persze ez sem a felső határ. A határ a csillagos ég.

Hogyan lesz a csacsiból sas?

A Füles című rejtvényújságban vagy negyedszázaddal ezelőtt az ismert rejtvénytörténet-kutató, Kun Erzsébet tette fel ezt a csalafinta kérdést. Megfejteni csak az tudja, akinek eléggé szárnyal a fantáziája, s feltűnik neki, hogy az első szóban, ha csupa nagybetűvel írjuk le, római számok is vannak: CSACSI. Aki erre már rájött, annak nyert ügye van. Elveszi a szóból a római számnak is tekinthető betűket, a C + C + I betűt, s máris SAS lett a CSACSI-ból. (Csupán zárójelben jegyzem meg, bár ez is többet érdemelne az egyszerű megemlítésnél, hogy a kivonás olykor végzetes is lehet, ugyanis akár el is tüntetheti magát a szót, amelyből kivontuk a római számokat. Tessék arra gondolni, hogy vannak olyan szavaink is, amelyeknek mindegyik betűje egyúttal római szám is lehet. Nem hiszik? Íme: VICC, DILI, IDILL, IDILLI, CIVIL, s akkor még nem említettem az olyan beceneveket, mint CILI, ILI, IMI, MICI, MIMI, VILI s még egy-kettőt. De ezeket most hagyjuk, van így is mondanivalónk elég!)

A mi szempontunkból ezúttal az a legfontosabb, hogy a római számoknak is tekinthető betűk elvétele vagy hozzáadása pompás nyelvi játék is lehet. Hogy a játék valóban játék, fogós fejtörő legyen, nem adjuk meg magukat a szavakat, amelyekből el kell venni vagy amelyekhez még hozzá kell tenni valamit, hanem valamelyik szinonimájukat jelöljük meg helyette. A CSACSI szóból kivonással, azaz betűk kivonásával lett SAS, de természetesen meg is fordíthatjuk a dolgot, úgy, hogy a kivonás helyett összeadási műveletet végzünk. Ezzel azonban még várjunk! Egyelőre maradjunk a címnek választott feladatban alkalmazott művelet, sőt, a fokozatosság kedvéért annak alapfoka mellett! Oldjunk meg olyan egyszerű szóegyenleteket, amelyeknek elvégzéséhez egy bizonyos jelentésű szóból csupán egy bizonyos római számnak is megfelelő betűt kell kivonnunk, s így máris eljutunk a szóegyenlet által megkívánt megoldáshoz. A feladat rendkívül könnyű, de a fejezet végén azért megadom a helyes megoldásokat.

  1. Madár kicsinye – 1 = tengeri emlős

  2. Az épület része – 1 = település

  3. Kémiai úton előállított anyag – 5 = valaha

  4. Egyketteddel szorozva – 50 = kisebb gazdasági épület

  5. Hivatalos lapok címében gyakori szó – 50 = nemtörődömség

  6. Díszes ivóedény – 50 = sokaság

  7. Az egyik végtag része – 50 = szándékozik

  8. Kutatás, elemzés – 50 = valakihez szegődött

  9. Fegyveres alakulat szállása – 50 = hús mellé tálalt étel

  10. Versek alkotója – 50 = pulóvert készítő

  11. Refrénes szerkezetű kabarédal – 50 = vonatfülke

  12. Semmi sem elég neki – 50 = cselekvésre képtelen

  13. Szófiai lakos – 50 = a katicabogár is ez

  14. Súly megállapítására szolgáló eszköz – 50 = a „Borgiák” fegyvere

  15. Lábra tekert ruhadarab – 100 = talajművelő kéziszerszám

  16. Sávokkal mintázott – 100 = csúszós

  17. Körülbelül – 100 = füzet

  18. Fejen hordott textília – 500 = vajjal, zsírral bevonó

  19. A comb és az alsó lábszár közötti ízület – 500 = közterület

  20. Egykor a terménynek beszolgáltatandó része – 1000 = kétfülű faedény

És a portékából napló?

Olvasóim bizonyára sejtik is már, hogy mostolyan egyenletek következnek, amelyekben nem a kivonás a „téma”, mint a CSACSI-ból lett SAS esetében, hanem az összeadás.Ez valóban így is van, azonban úgy terveztem meg a feladványokat, hogy ezek már nehezebbek, bonyolultabbak, azaz még érdekesebbek legyenek. Ezúttal nem csupán példánként egy-egy római szám az összeadási művelet tárgya, hanem annyi, ahány magukban a kiindulópontul szolgáló szavakban van. De más változás is van az előző feladványsorhoz képest! Lássuk csak a következő példát: Egykori török tiszti rang + 1000 = domborodik. Próbáljuk megfejteni! Egykori török tiszti rag többféle is van: bég, pasa stb., de tegyük fel, hogy már elsőként a legismertebb, az aga jut az eszünkbe. Ha a megadott számot római számnak tekintjük, akkor annak számjele, az M voltaképpen kapcsolódhat az aga szóhoz, s megalkothatjuk a maga szót, ám ez, noha értelmes, nem állítható párhuzamba a domboldal szóval, illetőleg annak valamilyen szinonimájával, tehát a megfejtésünk nem lenne helyes. Mi volna, ha a számot nem M, hanem D+D formában próbálnánk rómaiasítani? Megtehetjük, hiszen a D értéke 500, a kettőé együtt pontosan ezer. Aga + D + D? Hát persze! Némi átcsoportosítással máris megvan a megfejtés: dagad.

Nézzünk – még mindig csupán bemelegítésül – még egy szóegyenletet! Mohamedán fejfedő + 1051 = filmet forgat.

Már megint a törökök! – zsörtölődhetnének olvasóim, de azt hiszem, legtöbbjüknek azonnal eszébe jut az a rövid, mindössze hárombetűs szó, amelyre a meghatározás utal, a fez. Ezek után gondoljuk végig, hogyan kell az 1051-et római számokkal leírni, s mivel ez igazán nem nehéz, könnyen megoldhatjuk a feladatot. Az 1051 római számokkal MLI, ennek a három betűnek a fez szóval való egybegyúrásából pedig a kellő átcsoportosítással máris megvan a megoldás: FEZ + MLI = FILMEZ, azaz filmez. Tehát e játékunkban még egy fontos játékszabály érvényesül. Míg a kivonásokat tartalmazó feladványsorban a megmaradó betűk sorrendjét nem kellett, nem volt szükséges változtatni ahhoz, ahhoz hogy rátaláljunk a helyes megfejtésre, addig itt a betűk sorrendje szükség szerint változtatható, akár teljesen átalakítható.

Gyakorlásul ennyi most már bizonyára elegendő volt. Itt az ideje, hogy a most következő rejtvények, szóegyenletek megfejtésére buzdítsam olvasóimat. Ezúttal nem húsz, hanem harminc római számos szóegyenletet közlök. Olyanokat, amelyekben egynél több római szám is szerepelhet (sőt szerepel is), továbbá amelyekben a rómaiszám-értéket többféleképp is ki lehet fejezni – tehát a C egyenlő lehet az L + L-lel, az M pedig a D + D-vel –, valamint amelyekben a betűk sorrendje, ha a feladvány megfejtéséhez ez szükséges, tetszés szerint módosítható. A kis feladványok megfejtését a fejezet végén találhatják meg. Többek között a választ arra a kérdésre is, amely e szakasz címében olvasható. Jó szórakozást!

  1. Régi űrmérték + 101 = vállalkozás

  2. Mátka + 1501 = vaskalapos

  3. Esemény + 1100 = mohamedán templom

  4. Talajművelő eszköz + 150 = iskolai feladat

  5. Véredény + 651 = gonosz szellem

  6. Egyetemvezető + 501 = igazgató

  7. Bőrlyukasztó szerszám + 1602 = ezerszer egymillió

  8. Forradás + 501 = zimankó

  9. Fafúvós hangszer + 2100 = lanka

  10. Személyes névmás + 1052 = környezet

  11. Edénytartó rúd + 57 = nem papos

  12. Sémi nyelvű nép + 500 = rész az egészből

  13. A belsejében + 101 = lendít

  14. Tompor + 1151 = jól fényképezhető ábrázat

  15. Zuhanó + 1100 = a mell táján levő

  16. Drágakövek mérésére használt súlyegység + 505 = területmérték

  17. Becézett Beatrix + 151 = vízszintező

  18. Kirándulás + 1011 = több gyógyszerből álló folyékony orvosság

  19. Kis csónak + 100 = katonai, tábori edény

  20. Cipészszerszám + 2053 = tejterméket házhoz hordó nő

  21. Testrész + 1001 = nem valódi

  22. Kereskedő + 1101 = hónap

  23. Íme + 56 = felvillanó fény

  24. Rezsim + 15 = férfinév

  25. Lovas nép + 1502 = könyörög

  26. Jelkulcs + 107 = veszekszik

  27. Kártyalap + 52 = ismert eposz

  28. Óriáskígyó + 2151 = népi hangszer

  29. Dalbetét + 55 = változtat

  30. Portéka + 1502 = napló

Aliz óriási mecsetvicce

No, ennél abszurdabb címet már ki sem találhatott volna a szerző! – gondolhatják olvasóim, ha eddig eljutottak e könyv lapjainak forgatásában, játékainak böngészgetésében. Nem tehetek róla, „erről szól a mese”, válaszolhatok Horatiusszal, az Ódák könyvéből vett idézettel, igaz, egy kissé módosítva az eredeti szöveget, amely így hangzik, s így vált szállóigévé: de te fabula narratur, azaz ’rólad szól a mese’. Jó két évtizeddel ezelőtt, a Nyelvi Játékok Klubjában pontosan ezzel a címmel biztattam a klub játékosait arra, hogy próbáljanak olyan értelmes szókapcsolatot, mondatot vagy akár hosszabb szöveget kiügyeskedni, amelynek elsődleges jelentésén kívül van egy titkos, második jelentése, üzenete is, s ezt akkor kapjuk meg, ha a teljes szövegből eltávolítjuk a római számokkal egyező betűket. Ez a valóban meglehetősen abszurd, szürrealista felhangú cím mindjárt példa arra, amit kértem. Ha ugyanis elhagyjuk belőle a római számként is felfogható L, I, I, I, C, V, I, C, C betűket, ugyancsak egy címet kapunk, az azonban már nagyon is realista színezetű, ugyanis így hangzik: Az órás esete.A feladat, amelyet kijelöltem, persze igen nehéz, de egy ügyes nyelvi játékosnak semmi sem lehetetlen, olyannyira nem, hogy ötvennél is több érdekes megoldás született, s a következő klubtalálkozón vagy húszat fel is olvastam belőlük, a játékostársak nagy örömére. Itt, szemléltetésül, legyen elég belőlük három!

Az első egy négysoros versszak. Első és harmadik sora a teljesebb szöveg, a második és a negyedik pedig az első, illetve harmadik sornak római szám nélkülivé tett, rövidebb változata. Az egész versike pedig a hihetetlenül nehéz követelményekhez való szigorú alkalmazkodás ellenére is élvezhető, sőt a realitás talaján álló négysoros. Íme!

Ivócimbora vágya:

óbora, ágya.

Szesz: immár dili a légben.

Szesz ára égben!

A második voltaképpen egy rejtjeles üzenet. A fő szöveg egy ártatlannak tűnő távirat, a rejtett ellenben nagyon is titkos, hiszen egy kém megvásárlásával kapcsolatos.

CECIL, CILIKÉM, MIÉRT MALVINNAK?

ÁRVA NAGYID

(E kém ért, annak ára nagy!)

A harmadik példa, amelyet bemutatok, két részből áll. A szerző, aki az elmúlt két évtized alatt napjaink egyik legjelesebb rejtvényszerzőjévé vált, egymás mellett két párbeszédet közöl. Mindkettőnek van címe is, valamint két szereplője, s mindegyik párbeszéd önmagában is érthető. A kettő együtt: kész csoda, anyanyelvünk és a nyelvi játékos közös remekműve.

Megfejtések

Játékok a római számokkal.

Hogyan lesz a csacsiból sas? 1. Fióka – fóka. 2. Helyiség – helység. 3. Vegyszer – egyszer. 4. Félszer – fészer. 5. Közlöny – közöny. 6. Serleg – sereg. 7. Alkar – akar. 8. Kísérlet – kíséret. 9. Körlet – köret. 10. Költő – kötő. 11. Kuplé – kupé. 12. Telhetetlen – tehetetlen. 13. Bolgár – bogár. 14. Mérleg – méreg. 15. Kapca – kapa. 16. Csíkos – síkos. 17. Cirka – irka. 18. Kendő – kenő. 19. Térd – tér. 20. Dézsma – dézsa.

És a portékából napló? 1. Akció. 2. Maradi. 3. Mecset. 4. Lecke. 5. Lidérc. 6. Direktor. 7. Milliárd. 8. Hideg. 9. Domboldal (oboa + MDDLL). 10. Miliő. 11. Világias. 12. Darab. 13. Billent. 14. Filmarc. 15. Mellső. 16. Kvadrát. 17. Libella. 18. Mixtúra. 19. Csajka. 20. Milimári. 21. Hamis. 22. Március. 23. Villám. 24. Xavér. 25. Imádkozik. 26. Civódik. 27. Iliász. 28. Cimbalom. 29. Variál. 30. Diárium.

Dadogás, rendelésre

Mit is csinál, aki dadog? ’Ideges kényszerből akadozva, szótagokat ismételve beszél’, olvashatjuk kitűnő értelmező szótárunkban. A mi esetünkben szó sincs ideges kényszerről, ahogy erről már a fejezetcím rendelésre szava is árulkodik. A mi dadogásunk valójában a nyelvi játékok egy érdekes típusára utal; arra, amelyben bizonyos szótagok vagy szórészek egyszeri vagy akár többszöri ismétlése a játék alapja, egyúttal lényege. Ebben a játékban – megadott meghatározások alapján – olyan, már meglevő, létező szavakra, szóalakokra kell rátalálni, amelyek két vagy akár több teljesen egyforma szótagból, hangcsoportból állnak, illetve ilyen részt tartalmaznak, vagy pedig olyan mondatot, szöveget kell alkotni, amelyeknek éppen az a szembeszökő jellegzetességük, hogy közvetlenül egymás mellett teljesen azonos részek találhatók bennük, mégpedig minél nagyobb számban. Ez így leírva, elismerem, nem látszik különösebben bizalomgerjesztőnek, de kérem olvasóimat: ne ítélkezzenek előre! Annyit előzetesen még gyorsan elmondok, hogy bár a következő néhány oldalon nem a – mutatis mutandis – szinte minden nyelvben megtalálható gyermek-, illetőleg dajkanyelvi szavakkal (pl. baba, bibi, cici, csecse, dada, kuc-kuc, mama, papa, pápá, pipi, vau-vau) játszunk, azért voltaképpen ezek sem teljesen idegenek játékunktól. Ne felejtsük el: a kisgyermek a legfőbb nyelvalkotó!

Felezhető szavak

Talán három évtizede is van már annak, hogy e nyelvi játéknak – vagy inkább rejtvénynek? – az ötlete megfogant agyamban, mégpedig egy véletlen folytán. Épp egy Vitray Tamás által vezetett vetélkedőt néztem a televízióban. A Kapcsoltam című játék volt az, amelyet Vitray indított el, majd később átadott Rózsa Györgynek. Nézve a vetélkedőt egyszer csak ez a kérdés ütötte meg a fülemet: „Melyik az a szavunk, amelynek a többes száma saját magának pontosan a kétszerese?” Szellemes, pompás kérdés. A megoldása: ok, ugyanis ennek többes száma: okok, azaz csakugyan saját magának a kétszerese. Ez akkor egyedi kérdés volt, de én elkezdtem gondolkodni: vajon nincs még több más, ehhez hasonló, két azonos hangtestre bontható, mintegy ollóval kettévágható szóalak is nyelvünkben? Fejtörésem nem volt hiábavaló. Persze nem az egyszerű ismétlésen alapuló, példaként már említett gyermeknyelvi, valamint olyan becenévi alakokra gondoltam, mint Lala, Bubu, Cucu, Titi stb., hanem az olyan bonyolultabb szóalakokra, amelyek nem duplázás útján jöttek létre, hanem voltaképpen csupán véletlenül állnak két teljesen egyforma részből. Pontosan úgy, ahogy az ihlető, az okok többes számú alak. Felsorolok néhányat, mégpedig úgy, hogy a játék egyúttal fejtörő is legyen. Nem magukat a szóalakokat közlöm, hanem csupán az értelmüket adom meg. Tessék kitalálni, mely szóalakokra gondoltam! (Megoldások a fejezet végén.)

I.

  1. Dala részére:

  2. Élelemmel lát el:

  3. Földkitermelés:

  4. Jó húsban levő:

  5. Cselekvést:

  6. Esetleg hatással lesz:

  7. Tetszetős felfűzhető golyócskán:

  8. Ellopom:

  9. Panaszszava:

  10. Elemózsiád:

Igazán nem szándékom ezt a nyelvi játékokkal foglalkozó kötetet holmi nyelvtankönyvvé változtatni, de – főleg pedagógusainkra gondolva – nem hallgathatom el, hogy a megtalálandó szavakat, szóalakokat nemcsak jelentésük megfogalmazásával jelölhetjük meg, hanem úgy is, hogy csupán a felépítésüket, nyelvtani szerkezetüket adjuk meg. Ez így sokkal nehezebb feladat, de annak, aki eléggé ismeri nyelvünk szerkezeti elemeit, ez sem lesz legyőzhetetlen akadály. Gondoljanak csak olvasóim az imént említett Kapcsoltam műsorból vett példára! Abban így hangzott a kérdés: „Melyik az a szavunk, amelynek a többes száma saját magának pontosan a kétszerese?” Ez már tökéletesen „nyelvtanos” megfogalmazás, csak éppen nem az okoknak, hanem a kiindulópontul szolgáló oknak a meghatározása. De miért ne jelölhetnénk meg a kitalálandó szót az eredményre összpontosítva, vagyis ez esetben így: „Többes számú főnév”? Ebből a „meghatározásból” is egyértelmű, hogy az okok hangalakra kell rátalálnunk, mert ez az egyetlen olyan többes számú főnév, amely két teljesen egyforma részre bontható szét.

Ennyi kedvcsináló után most néhány ilyen meghatározású szót, pontosabban szóalakot is átnyújtok olvasóimnak. Ezúttal, mivel itt a meghatározások nehézkesebbek, mint az eddigiek voltak, nem tízet, hanem csupán ötöt. Ismétlem: ötöt! (A megoldásokat természetesen ezekhez is megadom a fejezet végén.)

II.

  1. Tárgyragos számnév:

  2. Kijelentő módú, múlt idejű, egyes szám harmadik személyű igekötős igealak:

  3. Helyhatározó-ragos személyes névmás:

  4. Kijelentő módú, jelen idejű, egyes szám első személyű, tárgyas ragozású, kérdőszócskával ellátott igealak:

  5. Többes szám második személyű, birtokos személyjeles és birtokjeles főnév:

Bonbonkeresés

Itt következő, szintén fejtörővé alakított játékunkban az adott meghatározásokra ugyancsak olyan közszóval vagy tulajdonnévvel kell válaszolni, amely két tökéletesen azonos szórészből áll, a megtalálandó megfejtések azonban itt már eleve kétrészesek, azaz egy bizonyos hangcsoport kétszereződésével alakultak. Erre utalok e fejtörő címével is, mivel a csokoládéval bevont édességet jelentő bonbon szó is ilyen: a ’jó’ jelentésű francia bon (< latin bonus)kettőzésével jött létre a franciában. S ha már a felező szavakra összesen tizenöt példát mutattam be, stílusosan álljon itt is éppen tizenöt feladvány! Remélem, olvasóim ezek többségével is sikeresen megbirkóznak. Ha mégsem, lapozzanak a megfejtésekhez!

  1. Homlokba fésült női haj, hajtincs:

  2. Fülemüle, török módra:

  3. Nyafka, pipogya, gúnyos hangulatú szóval:

  4. Észak-afrikai nomád népcsoport tagja:

  5. Ausztronéziában élő, fán lakó erszényes:

  6. Dunántúli helység, benne egy neves festő emlékmúzeumával:

  7. Alban Berg híres – befejezetlen – operája:

  8. Kelet-ázsiai eredetű, gongszerű ütőhangszer:

  9. Operett-bárónő:

  10. Hegyén megcsonkított, roncsoló puskagolyó (régies):

  11. Tengeri algákból nyert erős kocsonyásító anyag:

  12. Émile Zola regénye a Rougon-Macquart-ciklusból:

  13. Forró égövi betegség:

  14. Magasra dobált lábbal járt, csoportos női tánc:

  15. A spicchez hasonló, barna, kínai eredetű kutyafajta:

Fifikás szavak, nevek

Hogy miért fifikásak? Részben természetesen azért, mert csalafinták, furfangosak, fortélyosak, cselesek, vagyis – legalábbis szándékaim szerint – olyanok, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy benne szerepeljenek ebben a játékoskönyvben. Másrészt – és főképpen – pedig azért éppen fifikásak, mert ez a szó már eleve szemlélteti, hogy milyenek is az e részbe csoportosított szavak, illetve nevek. Dadogósak, szórészkettőzésesek ezek is, ugyanúgy, mint az eddig bemutatottak, de nem teljes egészükben ilyenek, csupán az elejükben. Úgy, ahogy maga a fifika szó. Ez a szó, pontosabban név, főleg kutyanév: Fifi, még igazi bonbonszó, mivel csak ismétlődő részei vannak, a most következő meghatározásokból kikövetkeztetendő szavak, nevek azonban már nem bonbonszavak, hanem fifikásak. Csak az elejük dadogós. Mivel úgy vélem, további magyarázatra immár semmi szükség, már át is nyújtok olvasóimnak egy csokor fifikás szót, illetve nevet. Azazhogy csupán rövid meghatározásukat nyújtom át; a megoldás az olvasókra vár.

  1. Kisded:

  2. Növénynek vagy állatnak a környezethez való alkalmazkodása:

  3. Erdélyi folyó:

  4. Találékony:

  5. Ókori mezopotámiai város:

  6. Virágos tavaszi évelő növény:

  7. Szovjet űrhajós:

  8. A sárgadinnyéhez hasonló zamatú, forró égövi gyümölcs:

  9. Fején tollbóbitát viselő, papagájféle madár:

  10. Tejfölös, túrós gombóc (népies):

  11. Bibliai hegy:

  12. Arcjáték:

  13. Birkózószőnyeg:

  14. A 19. században élt világhírű orosz író:

  15. Nagy testű, kék vagy fekete színű bogár:

  16. Kukoricából készült étel, puliszka:

  17. Számottevően nagy:

  18. Nagy reformokat végrehajtó, egykori török államférfi:

  19. Félvilági nő:

  20. Nagyváros az USA-beli Ohio államban:

  21. Üldögél:

  22. Színes tollazatú, rikácsoló madár:

  23. Forgólant:

  24. Laringológus:

  25. A búza élősdije:

Duplázós mondatok

Ezúttal egy olyan játékot mutatok be, amelyben a duplázódásnak, bizonyos szó vagy szórész kétszereződésének egy megadott mondatban kell végbemennie, természetesen bizonyos paraméterek alapján. Olvasóimnak minden megadott mondatomba úgy kell megtalálniuk és beírniuk egy szót – e beírások helyét három ponttal jelölöm –, hogy az eredményül kapott teljes mondat egy duplázást tartalmazzon. Ma már nincs Alag helységnevünk, mert a korábban így nevezett települést 1950-ben Dunakeszihez kapcsolták, de mivel különféle dalokból és egyéb szövegekből máig is ismert a név, éppen ennek a segítségével mutatok be egy példát erre a játékra. Itt van ez a mondat: „A színpompás tollú … Alag vidékén ritkán fészkelő madár.” Melyik szót kell beírni mondatunkba ahhoz, hogy az eredményül kapott mondat „duplázós” legyen? A gyurgyalag szót, ennek a valóban tarkabarka, általában valamilyen földbe vájt üregben fészkelő madárnak a nevét. Mondatunk ekkor így hangzik: „A színpompás tollú gyurgyalagAlag vidékén ritkán fészkelő madár”, vagyis a feladványban megszabott feltételek teljesültek. Ennyi bevezető után olvasóimnak húsz olyan, egyébként a néhai kitűnő rejtvényszerzőtől, Kun Erzsébettől származó mondatot ajánlok figyelmébe, amelyet hasonló módon duplázóssá, azazhogy dadogóvá kell tenniük. Könnyű feladvány, de a fejezet végén azért közlöm a beírandó szavakat.

  1. A hirtelen jött fagy és … marakodáshoz vezetett a rózsafák tulajdonosai között.

  2. Ez a hamarjában összetákolt … libatenyésztő alkalmi szállásának éppen megfelel.

  3. A … igavonó állatnak a legjobb akarattal sem nevezhető.

  4. A … árka a kerítés tövében húzódott.

  5. Furcsa, hogy ez a … dáliacsokor szalagján függve került az érdemrendeket őrző vitrinbe.

  6. Az illatos … irhabundámat egészen átitatta a szagával.

  7. A kicsorbult … ajka szélét alaposan felsértette.

  8. A nyúlszőr … alapjában jól viselhető fejfedő.

  9. Ha csónaklakk oldásához is jó ez a …, egyszer kölcsönkérem.

  10. Nézzél … éjjel, hogy nem ólálkodik-e valaki a ház körül!

  11. A 16. században a … örök aggodalomban tartotta népünket.

  12. Disznótoron a … komatál nélkül nem az igazi!

  13. Egy ilyen … nyila nem sebezhet meg egy sokat próbált hőst.

  14. A … anyagkönyvelőnek semmi hasznát nem veszem.

  15. Kutyám, a … este elcsavargott.

  16. A bergengóciai … övet hord, nem nadrágtartót.

  17. A bátyjától örökölt … anya egyetlen vagyona.

  18. Az éjszakai … iharfáink közül egyet tövestül kitépett.

  19. Tartós … Ámor nyilától támad, nem a bortól.

  20. Egy … ikra nem volt a halászlének szánt halban.

Dadogós rímek

Nemcsak általában véve szavak, hanem rímhelyzetben levő szavak, szórészek is duplázódhatnak. Ha például egy a-a rímképletű verssorpár második sorát úgy alakítjuk, hogy bizonyos fokig duplázós legyen, máris dadogós rímeket alkottunk. A „komoly” költészettől ez persze idegen, de a nyelvi játékos számára külön kihívás – és érdekes feladat! – ilyen rímpárok alkotása. A Nyelvi Játékok Klubjának résztvevői annak idején próbálkoztak is effélével. (Akkoriban toldott rímnek is neveztük ezt a formát.) Szemléltetésül – részben támaszkodva egykori alkotásokra, részben újakat költve – bemutatok olvasóimnak néhány dadogós rímű kétsorost, az érdekesség kedvéért még címet is adva mindegyiknek. Hátha még kedvet is kapnak hasonlók kigondolására!

Hajógyárban

Felkötötte János az alsóját,

S megtisztította az alsó sólyát.

Pityókos gázlómadár

Rászól a róka a karcsú gémre:

Önts ide egy kis bort a gégémre!

Bicikliző ikrek

Kacagnak a derék ikerpáron:

Karikáznak ikerkerékpáron!

Haspókok

Mi annak mindig nagyon örülünk,

Ha egy asztalt sokan körülülünk.

Fülsiketítő zajban

A nyelvzavar itt szinte bábeli,

Háborgott egy éltes Bábel-beli.

Nagymarosi idill

Szívének leghőbb vágya Nagymaros,

Mert ott rá mindig a nagymamamos.

Nyári táborozás

Jól nyaraltam egy csodás kempingben.

Csupán sortban és egy kempingingben.

Ebédvárás

Ha csak annyit mond Marcsikám: „Csülök!”

Én máris az asztalhoz csücsülök.

Játszanak a gyerekek

Dulakodnak a kislányok csatér’,

A gyerekszoba már kész csatatér.

A legjobb szakács

Nekem jobban ízlik minden étel,

Hogyha hibátlan a tévévétel.

Dadogás a lehetőségek határáig

Most már csak egy olyan ide illő játéktéma van a tarsolyomban, amelyről úgy érzem, nem maradhat említés nélkül. Ez sem fejtörő, hanem egyszerűen csak játék. Szívet-lelket gyönyörködtető nyelvi játék. Más népek úgynevezett nyelvgyötrői között is akadnak olyanok, amelyek többé-kevésbé értelmes voltuk ellenére akár dadogósnak is tekinthetők, ezekkel azonban abban a fejezetben foglalkozom, amelyet a nyelvtörőknek, nyelvgyötrőknek szenteltem. Mert hiába remek például ez a francia mondat: Si six scies scient six cigares, six cent six scies six cent six cigares (= Ha hat fűrész hat szivart fűrészel szét, akkor hatszázhat fűrész hatszázhat szivart fűrészelhet széjjel), azért ez mégis csupán míves nyelvgyötrés, de nem az a fajta értelmes dadogás, amelyet a most következőkben mutatok be, s amelynek szigorú szabályai vannak. A legfőbb szabály az, hogy a dadogó részeknek közvetlenül egymás mellett kell állniuk, s nem csupán hasonlítaniuk kell egymásra, hanem azonosaknak kell lenniük. Nos, részben a magam erejéből, de legfőképpen a Nyelvi Játékok Klubja lelkes tagjainak köszönhetően – sajnos az 1970 és 1990 között élt klub tagjainak jó néhány kiválósága már nincs az élők sorában – a következő kis gyűjteményt ajánlhatom játékos kedvű olvasóim figyelmébe. Az ismétlődő részeket mindenütt meg is jelölöm. Hármasokkal kezdem a felsorolást, de, mint majd látják, korántsem ez a felső határ!

Orvoshoz hamar, ha marha mar!

Előnyös a frufru fruskáinknak.

Akik Rigában születtek, lettek lettek.

A farmer, megvénülvén, ül vén ültetvényén.

Ez a vegyszer egyszer egy szerzetest ölt meg.

Gyere, kicsi, csicsikálni!

Ha megfizetik fáradalmát, ad almát a dalmát.

A harisnya nyanya nyakára volt tekerve.

A rab arab ara Barabáshoz költözött.

Stréber berber Berlinben tanul.

A tibeti láma, lám, alám a láma bőrét tette.

Miért üldözi Zizi Zitát?

Nem árt a Márta, Márta már tanár.

Nemes-e e mese, Emese, eme seregnek?

Hatástalan siráma rám, arám, a ráma rámaradt gondja miatt.

Tolvajkényelem: elem, elemelem Elemértől.

pa papa pap a Papadopuloszéknál.

Őszülő szülő szül. Ősz ül, ő szülőszoba ajtaját lesi.

Emma mama ma mamaligát főzött.

Viseld jól magad, ad a dada dadogósnak is!

Ez a pirula nem árthat: hat-hat hathat hathatós hatással.

Baktat a tata Tata tatarozott vára felé.

Ezen a ponton, a hármasoktól immár egy nyolcasig, mégpedig nem egy nyakatekert, körülményeskedő, hanem egy természetes, egyszerű, könnyen érthető mondatig eljutva, azt gondolom, ideje végét vetni, ha nem is a zenének, mint a legények tették Petőfi Falu végén kurta kocsma… című versében, hanem ennek fejezetnek. De azért ne felejtsék el olvasóim, nyelvi játékokban, rejtvényekben a felső határ mindig a csillagos ég!

Megfejtések

Felezhető szavak

I. 1. Énekének. 2. Etet. 3. Ásás. 4. Testes. 5. Tettet. 6. Hathat. 7. Gyöngyön. 8. Elemelem. 9. Jaja. 10. Eledeled.

II. 1. Ötöt (nem véletlenül hangsúlyoztam ezt a szót a meghatározások közlése előtt!). 2. Eltelt. 3. Önön. 4. Temetem-e? 5. Tekéteké.

Bonbonkeresés. 1. Frufru. 2. Bülbül. 3. Nyámnyám. 4. Berber. 5. Kuszkusz (az értelmező szótárban csak egy ’zöldséges kásaféle’ jelentésű kuszkusz szó szerepel; e két szónak nincs köze egymáshoz, csupán homonimák). 6. Cece. 7. Lulu. 8. Tamtam. 9. Lili. 10. Dumdum. 11. Agaragar. 12. Nana. 13. Beriberi. 14. Kánkán. 15. Csaucsau.

Fifikás szavak, nevek. 1. Csecsemő. 2. Mimikri. 3. Küküllő. 4. Leleményes. 5. Ninive. 6. Kökörcsin. 7. Gagarin. 8. Papaja. 9. Kakadu. 10. Dödölle. 11. Ararát. 12. Mimika. 13. Tatami. 14. Gogol. 15. Nünüke. 16. Mamaliga. 17. Tetemes. 18. Atatürk (Kemal). 19. Kokott. 20. Cincinnati. 21. Csücsül. 22. Papagáj. 23. Nyenyere. 24. Gégész. 25. Zsizsik.

Duplázós mondatok. 1. Zúzmara. 2. Kaliba. 3. Csiga. 4. Zárka. 5. Medália. 6. Mirha. 7. Csajka. 8. Kalap. 9. Vegyszer. 10. Széjjel. 11. Török. 12. Lakoma. 13. Nyámnyila. 14. Hanyag. 15. Beste. 16. Követ. 17. Tanya. 18. Vihar. 19. Mámor. 20. Szikra.

Egy „csodállatos” nyelvi játék: a kenguru

Kérem kedves olvasóimat, ne haragudjanak a címben levő idézőjeles szóért, se sajátságos helyesírása, se ideillőségének megkérdőjelezhetősége miatt. Majd ha eljön az ideje, magyarázattal is szolgálok. Most azonban hadd induljak el a kályhától, azaz hadd mutassam be kellő részletességgel a szóban forgó játékot s eredetét!

Tehát lássuk, mi fán terem a kenguru! Magáról az állatról, pontosabban fogalmazva az erszényes emlősökhöz tartozó, Ausztráliában és a környező szigeteken élő állatcsaládról (Macropodidae) ma már fölösleges volna részletesen szólni, mivel a kengurut a kisiskolások is jól ismerik, megismerésének körülményeire, idejére azonban, gondolom, nem árt vetnünk egy pillantást. Mint Országh László, a kitűnő anglista nyelvész beszámolt róla egy tanulmányában, az első európai ember, aki a kengurut nemcsak látta, hanem le is írta, James Cook kapitány, a Csendes-óceán nagy felfedező hajósa volt. Ő jegyezte fel naplójában 1770. augusztus 4-én, hogy Kelet-Ausztráliának abban a részében, amely ma Queensland államhoz tartozik, valami különöset észlelt. Országh nyomán idézek is néhány sort a feljegyzésből, Cook művének 1810-ben készült magyar fordításából: „Némellyek közülünk egy oly állatot láttak, melly akkora vólt mint egy agár, egyébaránt karcsú, egérszőrű és felette gyors, noha inkább ugrani, mint futni látszott. Más napra kelvén, sétálni mentem ’s azt az előbbeni esmeretlen állatot magam is láttam. Világos egér színű vólt, formájára és nagyságára az agárhoz hasonlított… A’ lakosok Kangurunak hívják ’s a’ húsa felette kellemetes ízt ád.” Ennyit a kengurunak, az állatnak, pontosabban először csak a hírének európai felbukkanásáról, most pedig folytassuk annak bemutatásával, hogy mi is a most bennünket elsősorban érdeklő kenguru, az a bizonyos nyelvi játék!

Ahogy maga a kenguru szó is angol közvetítéssel terjedt el szinte egész Európában (vö. angol kangaroo, német Känguru, francia kangourou, olasz canguro stb.), úgy a játék is az angol nyelvterületről származik. Az ötletet egy szenvedélyes nyelvi játékos, dr. Bencze Imre földrajztudós plántálta át hozzánk a múlt század hetvenes éveiben azáltal, hogy a Nyelvi Játékok Klubjában, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak ebben az összeforrott kis közösségében felhívta rá a figyelmet. A kenguru, ugyebár, mint általában az erszényes emlősök, fiahordó állat. Éppen ezért nálunk egészen a 19. század második feléig, amíg széles körben el nem terjedt nálunk is a kenguru név, még az állattani könyvekben is ennek megfelelően nevezték meg: vagy ugránynak, illetve górugránynak, vagy csecsiszákos fiahordónak. Nos, a kengurujáték nem más, mint olyan kifejezések keresése, meghatározása vagy megtalálása, amelyek hangsorukban, mint kenguru a kicsinyét, magukban – vagy magukon – hordják szinonimájukat is. A játék egyik legjellegzetesebb angol példája a ’katakomba, föld alatti sírkamra’ jelentésű catacomb szó, amelyből bizonyos betűk elhagyásával kiolvasható a sírt, sírboltot jelentő tomb is, így: catacomb. Mint ez a példa is mutatja, a megmaradó betűket nem szabad átcsoportosítani, hanem meg kell hagyni eredeti sorrendjükben. Ha nem így volna, akkor a játék inkább az anagrammafeladatok közé tartozna, így azonban kétségtelenül egyedi, önálló játék.

Szép, szép, mondhatják olvasóim. De vajon ez a betű- vagy betűcsoportjáték a magyarban is életképes-e?

Megnyugtathatom az olvasókat: a „kenguru” – keletkezése helyétől függetlenül – szinte a mi nyelvünkre termett játék. Ennek bizonyítására, gondolom, elég, ha felsorolok egy sereg olyan kifejezéspárt, amelyet már készen kaptunk nyelvünktől, azazhogy nyelvhasználó eleinktől. Ezek a példák igazolják a legjobban, hogy a kenguru méltán sorolható be nyelvi játékaink közé.

Mivel a kengurunak mint állatnak a megnevezésére is idéztem egyet-kettőt a nyelvújítók alkotásaiból, kezdem itt is mindjárt a nyelvújítás szavaival. Köztudomású, hogy ezek közül jó néhányat egy-egy hosszabb, nehézkes szókapcsolatból való mesterséges összerántással hoztak létre a nyelvújítók a 18–19. század fordulóján. Az elnök szót az elölülnökbőlteremtette meg Barczafalvi Szabó Dávid 1787-ben. A könnyelmű melléknevet a könnyű elméjű megcsonkításával, illetve összerántásával alkotta Kazinczy 1813-ban. Hasonló módon keletkezett a levegő égből a lég (szintén 1813-ban), a rovátkolt baromból pedig a Bugát Pál által ajánlott robar, majd az ezt hamar legyőző rovar (1829 és 1834 között). S hogy ilyen mesterséges szóösszerántás újabban is előfordul, azt jól érzékelteti Kellér Dezső szava, a magánszektorból összevont maszek, vagy a rohamcsónaknak a katonai nyelvben ismeretes változata, a rocsó.

Tucatjával idézhetnék olyan szópárokat is, amelyeknek rövidebb tagja nem összerántással alakult, hanem úgy, hogy a teljesebb szóalak végét levágtuk. Így jött létre rövidüléssel az akkumulátorbólaz akku, a laboratóriumból a labor, a tulajdonosból a tulaj, az ultimóból az ulti, legújabban pedig – igaz, ebben az angol járt elöl – a celebritásból a celeb, amely napjaink egyik legdivatosabb „műveltségszava” lett.

Természetesen nemcsak összerántással vagy rövidítéssel jöhet létre efféle párhuzamosság, hanem – éppen ellenkezőleg – egy meglevő tőszónak képzőbokorral való dúsítása révén is. Persze a származékszó jelentése ilyenkor többé-kevésbé módosul is, de ez a jelentéskülönbség nem mindig érződik. Így gyakran tetszés szerint használhatjuk akár a rövidebb, akár a hosszabb alakot az ilyesféle szópárok tagjai közül: ad – adományoz, hű – hűséges, jó – jóságos, kér – kérelmez, szeg – szegélyez, szid – szidalmaz, vár – várakozik, véd – védelmez stb.

Anélkül, hogy tovább csoportosítgatnám a nyelvünktől már készen kapott olyan példákat, amelyek a kengurujáték jogosságát és életrevalóságát igazolják, betűrendben felsorolok a sok ezer közül még egy sereg példát. Csak az a közös bennük, hogy mindegyikben egy teljesebb és egy rövidebb változat áll – és él – egymás mellett, s hogy a rövidülés mindegyik esetben úgynevezett szó belseji rövidülés. Abból a szempontból azonban, hogy a rövidebb vagy a teljesebb alak számít-e eredetibbnek, valamint abból a szempontból, hogy képző, képzőbokor, kötőhangzó vagy más szóelem – esetleg önálló szó – hiányzik-e a rövidebb változatból, ez a kis példacsokor meglehetősen tarka képet mutat. Íme a szemléltető anyag: által – át, azután – aztán, bajmolódik – bajlódik, bajuszos – bajszos, békességes – békés, cipellő – cipő, csodálatos – csodás (e példánál arra kérem olvasóimat, gondoljanak a címben is szereplő csodállatosra; ez a nyelvünkben meglevő, de ilyen formájában nyelvjárásinak számító alak egyrészt méltó jelzője a kengurunak, amely valóban ’csodálatos, csodálatra méltó’ nyelvi játék, másrészt a játékot mindjárt nagyszerűen szemlélteti is azáltal, hogy a kengurumamának (= csodállatos) ott van erszényében a kicsinye is (= csodállatos), egyúttal pedig a szó nyelvjárási formájában még ott rejtőzik az állat szó is (csodállatos); de folytatom a felsorolást), egyesület – egylet, éhgyomorra – éhomra, epekedik – eped, érlelődés – érés, hírneves – híres, hűvös – hűs, időközönként – időnként, ifjúsági – ifi, késlekedés – késés, kételkedik – kétkedik, között – közt, mindegyikőjük – mindegyikük, mosakodás – mosdás, netalántán – netán, nyöszörög – nyög, ősrégi – ősi, rothad – rohad, sustorog – susog, szorgalmatos – szorgalmas, szótalan – szótlan, talán – tán, térdepel – térdel, tevékenykedés – ténykedés.

A játék „igazolásául” elég ennyi. Itt az ideje, hogy most már következzenek maguk a játékok, azazhogy a megoldásra, megfejtésre váró feladványok, amelyekkel a kenguru szórakoztatni tudja a nyelvi játékok kedvelőit, szerelmeseit. Csakhogy az már megér egy misét (vigyázat, szándékosan nem a szállóige teljes, azaz Párizs megér egy misét formáját idézem, ugyanis az a puszta érdekből a katolikus hitre áttért IV. Henrik francia királytól származó mondat voltaképpen az opportunista megalkuvás klasszikus mondása lenne!), azaz egy önálló részt ebből a fejezetből.

Talányok, fejtörők kenguru módra

Gyakorlásul, edzésként mindenekelőtt itt is példákat mutatok be, de most már olyan szavakból, kifejezésekből, amelyekben érvényesülnek a kengurunak nevezett nyelvi játék alapelvei, azaz a megadott szavak, kifejezések bizonyos részeiből összeolvasható egy olyan szó, amely a teljes kifejezés szinonimájának, rokon értelmű megfelelőjének számít, legalábbis annak tekinthető. Vagy húsz példát sorolok fel, mégpedig a kiindulásul szolgáló kifejezést és a megoldást – a kenguru kicsinyét – egyaránt megadva. Azért teszem ezt, hogy olvasóim jól lássák a játék lényegét: a „megfejtésül” szolgáló szó általában a vezérkifejezés két vagy három részéből olvasható össze. Sohasem csupán egy részéből, mert az már egy másik, mégpedig nagy hagyományú s könyvem más helyén részletesen tárgyalt nyelvi játék lenne, nevezetesen intarzia. Tehát e felsorolásban nem fordulhatna elő például ez a meghatározás: megesett történet, mivel ennek „megfejtése”, szinonimája, az eset szó nem két, három vagy akár még több rész összeolvasásából adódik, hanem teljes egészében megtalálható a kifejezés első felében: megesett történet. Most pedig már csakugyan következzenek a példák!

Bakator Bor

Bömbölő lény Bölény

Csalafinta eljárás Csel

Csomóba rakott virág Csokor

Diákok tanítása Oktatás

Finom figyelmeztetés Intés

Házi munkában szorgalmas Házias

Helyére pakol Elrak

Kerek görbe Kör

Kiseprűz Kiűz

Magában háborog Morog

Ordító farkas Ordas

Piros hajnalfakadás Pirkadás

Repedés Rés

Réteges sütemény Rétes

Szélsebesen halad Szalad

Tartja a markát, hálás, ha kap Tarhál

Tolla sokasodik Tollasodik

Zsibong Zsong

Zsivaj Zaj

Keressük meg a kengurukicsinyeket!

Itt is hangsúlyozom: a meghatározásoknak megfelelő szavakat a megadott definíció két vagy három részének összeolvasása révén kaphatjuk meg. Az összeolvasandó szórészek nemcsak a meghatározás belsejében, hanem elején vagy végén is állhatnak, sorrendjük azonban nem cserélhető fel. (A megfejtések természetesen megtalálhatók a fejezet végén.)

  1. Alvás alatti látomás:

  2. Ártó szitok:

  3. Darab az egészből:

  4. Darált búza:

  5. Durva pokróc:

  6. Egyfajta izgatószer:

  7. Elektromos motor forgórésze:

  8. Fémfejű szerszám:

  9. Finom arctorzítás:

  10. Forradalmi lázongás:

  11. Fűsaraboló:

  12. Hajtóvadászat:

  13. Irányító jel:

  14. Karosszériarombolás:

  15. Kellemetlen kinövés:

  16. Kicsike ló:

  17. Kocabanda:

  18. Levesnyelés:

  19. Mézkedvelő:

  20. Mindenféle elemózsia:

  21. Morgásszerű zaj:

  22. Nőnemű rémes ember:

  23. Oromzatszéthullás:

  24. Önmagát néző:

  25. Piciket liheg:

  26. Pici macska:

  27. Szelíd levegőmozgás:

  28. Szertelen érzelem:

  29. Szigorú dorgálás:

  30. Vemhes sertés:

Elrejtett városok

Egy érdekes, egyúttal tanulságos játékot ajánlok olvasóim figyelmébe. A következőkben magyar városok nevére kell rátalálniuk egy-egy rövid jellemzés alapján. Ha arra gondolnak, hogy az az adalék, amellyel a meghatározások szolgálnak, önmagában nem mindig elég a helyes megoldáshoz, akkor igazuk van, ám ne feledkezzenek meg arról, hogy ez a kengurujáték egyik érdekes formája! Ezek a néhány szavas jellemzések ugyanis nemcsak tartalmukkal szolgálják a megfejtést, hanem formájukkal is! Úgy vannak megszerkesztve, hogy belőlük a kengurujáték szabályai szerint minden sorrendi csere nélkül egyszerűen ki lehet olvasni a megfejtést. Ráadásul könnyítésül zárójelben minden meghatározás végén azt is jelzem, hány rész – olykor akár csupán egy-egy betű(jegy)nyi rész – szükséges a megoldáshoz. Akinek esetleg mégsem sikerül egyik-másik város nevére ráakadni, a fejezet végén megtalálhatja. Most pedig kezdődhet a városfelfedező túra!

  1. Ahol Gárdonyi született (2):

  2. A tavak városa kelta emlékekkel (2):

  3. Az Írott-kő szépen megközelíthető innen (2):

  4. Egekbe tör karcsú minaretje (2):

  5. E hely méltán büszke az ezerjóra (2):

  6. Északon már omladozik vára (2):

  7. Fűszere országszerte kedvelt (3):

  8. Hamis képet adott róla kocsonyájának híre (4):

  9. Itt szeretnék csokoládét enni! (3):

  10. Kies város az Ikva-parton (5):

  11. Közepét mecset ékíti (2):

  12. Lakosai mind szenvedélyes tiszai halászok (2):

  13. Paprikahalom a csalogatója (3):

  14. Patinás város a Bakonyér-patak mentén (3):

  15. Pazar mátrai gyógyfürdőhely (4):

  16. Régi templomaink egyik legpompásabbját találjuk itt (2):

  17. Sok turista tapossa e város utcáit (3):

  18. Talaja fekete gyémántot tartalmaz (3):

  19. Várfürdőjéből már sokan távoztak gyógyultan (2):

  20. Vaskakasa nagy idők emlékét őrzi (2):

Kenguru-találósdik

Annak szemléltetésére, hogy a kengurujáték mi mindenre alkalmas, ezúttal a találós kérdések közül válogattam össze egy csokorra valót, mégpedig olyat, amelyik megkönnyíti a reá adandó választ azáltal, hogy a kérdés a kenguru szabályai szerint egyúttal már megfogalmazásában is tartalmazza a megoldást. A betűk vagy szórészek sorrendje itt sem változtatható meg, zárójelben pedig itt könnyítésül két információt is adok. Egyrészt jelzem, hogy a megfejtés hány részből olvasható össze, másrészt pedig azt is közlöm, hogy az összesen hány betűjegyből áll! A kérdések között találunk többé-kevésbé ismert népi találósdikat is, de olyanokat is, amelyek e játék kedvéért születtek!

  1. Csoda jó, de kolbász mellett délben nekem mégse kellett (4, 9):

  2. Ezer csomó ezer lyuka halált hozó a halakra (3, 4):

  3. Íme egy kérdés, amelyre csak nemmel válaszolhatunk! (3, 6):

  4. Milyen fa van a legtöbb az erdőben? (4, 5):

  5. Nincsen rajta gallér, kalap, de ha kell, hát jól odacsap! (3, 8):

  6. Szőre szürke, nagy a füle, nem bárány, nem fülemüle (4, 6):

  7. Tarka tollára kényes, farka kalpagon ékes (3, 5):

  8. Tejföltől fénylik a bajsza, egeret fog, nem csacska (2, 6):

  9. Vajon milyen tó van a lakásban? (2, 4):

  10. Zöld istállóban fekete lovak piros szénát nyelnek (3, 6):

Még egy kengurutalány

Talán nem kell hosszasan magyaráznom olvasóimnak, hogy a kengurujátékok választékának bővítése korántsem nehéz feladat. Amiképpen városneveket rejtettünk el úgy, hogy a meghatározások egyúttal jellemezték is a várost, ugyanakkor pedig a szövegből ki is lehetett olvasni a keresett városneveket, azonképpen például növény- vagy állatneveket, tárgyak, építmények neveit, írók, költők, művészek nevét is elrejthetjük. Csupán szemléltetésül, íme, bemutatok két virágnév-meghatározást a megfejtéssel együtt: Piros, mint az apacs inge (2) =pipacs. Hegyi réten ki keresi, csakhamar megtalálja (2): =kikerics. Most azonban, e fejezet lezárásául, egy olyan kengururejtvényt mutatok be, amely tekinthető ugyanolyan kengurujátéknak, amilyenekről eddig szóltam, de felfogható szótagfejtörőnek is. Következő rejtvényünk meghatározásainak mindegyikében egy-egy férfit jellemzünk. Túlzás volna azt mondani, hogy ezek tényleges, reális jellemzések, amelyek alapján megtudhatjuk a szóban forgó férfiak keresztnevét, de a kengurujáték szabályai szerint mégis ráakadhatunk ezekre a nevekre, mégpedig, ha jó helyen kereskedünk, nem is nehezen. Nos, próbáljuk meg! Segítségül két dolgot elárulok. Egyrészt azt, hogy a helyes megfejtéshez mindegyik meghatározásból három részt kell kiválasztani, másrészt pedig, hogy mindegyik keresett név megtalálható a Magyar utónévkönyvben. Jó megfejtést!

  1. Dologtalan, modoros koslató:

  2. Erős tekéző legény:

  3. Katonai dobos saruban:

  4. Kefírrel lecsöpögtette mentéjét:

  5. Lehetne vendéged teára:

  6. Morogva deszkára tuszkol:

  7. Perjelekhez járó mostoha:

  8. Szeretne Mexikóba repülni:

  9. Szilárd ladikjában mérgelődik:

  10. Unalmas rivális elsején:

Megfejtések

Talányok, fejtörők kenguru módra.

Keressük meg a kengurukicsinyeket! 1. Álom. 2. Átok. 3. Rész. 4. Dara. 5. Daróc. 6. Ajzószer. 7. Rotor. 8. Fejsze. 9. Fintor. 10. Forrongás. 11. Sarló. 12. Hajsza. 13. Nyíl. 14. Karambol. 15. Kelés. 16. Csikó. 17. Konda. 18. Evés. 19. Medve. 20. Élelem. 21. Moraj. 22. Némber. 23. Omlás. 24. Önző. 25. Piheg. 26. Cica. 27. Szellő. 28. Szerelem. 29. Szidás. 30. Emse.

Elrejtett városok. 1. Agárd. 2. Tata. 3. Kőszeg. 4. Eger. 5. Mór. 6. Komárom. 7. Szeged. 8. Miskolc. 9. Szerencs. 10. Sopron. 11. Pécs. 12. Mindszent. 13. Kalocsa. 14. Pápa. 15. Parád. 16. Ják. 17. Kaposvár. 18. Ajka. 19. Gyula. 20. Győr.

Kenguru-találósdik. 1. Csokoládé. 2. Háló. 3. Alszol? 4. Görbe. 5. Kalapács. 6. Szamár. 7. Kakas. 8. Macska. 9. Ajtó. 10. Dinnye.

Még egy kengurutalány. 1. Domokos. 2. Etele. 3. Kadosa. 4. Kelemen. 5. Levente. 6. Modesztusz. 7. Perjámos. 8. Szemere. 9. Szilamér. 10. Uriel. (Azaz mindössze arra kellett rájönni, hogy az első szótagok összeolvasásával kapjuk meg a keresztneveket.)

Szamárkézfogás

Mivel nem szeretném olvasóimat akár csak egy percre is bizonytalanságban hagyni e kétségtelenül furcsa cím jelentését illetően, máris idézem Lukácsy Andrásnak Elmés játékok, játékos elmék című, a Minerva Kiadó gondozásában 1960-ban megjelent művéből a Csacsi-pacsi című fejezet bevezető részét. Azt a párbeszédet, amely jelen esetben szinte kordokumentumnak tekinthető. Mindjárt minden világos lesz!

„Ez is irodalmi játék, de már a legutolsó esztendők terméke. Ehhez képest születésének körülményei is teljesen tisztázottak.

A fiatal költő (Csukás István) és a kritikus (Czibor János) vitatkoztak egy alkalommal a költő versein, s a kritikus éppen azon volt, hogy amazt poetikájának egynémely sajátosságára figyelmeztesse.

– Ha egy régebbi költőnkkel akarnálak rokonítani – mondta –, talán arra gondolnék: Csokonai…

Itt hirtelen megállt, majd egy kis szünet után így szólt: – Vigyázz csak… Próbáld megfejteni ezt: régi magyar költő hozzátartozói: két szóból áll, kezdőbetűi: Cs. R. és rímel… Mi ez?

Csokonai rokonaivágta rá a költő habozás nélkül, s ezzel abba is maradt a költészeti vita, az új felfedezés kedvéért.

– Várjcsak– mondta ugyanő. – Én is mondok ilyet. Mi ez: szamár-kézfogás: Cs. P. betűkkel.

A kritikus kicsit gondolkozott, mielőtt válaszolt volna.

– Csacsi-pacsi – mondta aztán. – Remek! Ez lesz a játék neve!

– Neve? Minek?

– Az új játéknak, természetesen. Csak nem gondolod, hogy ennyiben hagyjuk? Az ínyencet hogy hívják? H. p.

– Hasi-pasi.

– Hát az ekszkavátort, ha dolgozik? A betűk: M. k.

– Motor-kotor.

Itt megálltak, és leszögezték a szabályokat… Egy fogalom meghatározandó olyan két szóval, melyek csak egyetlen betűben térnek el egymástól. Később a szabályt úgy módosították, hogy nem kötötték a választ két szóhoz, de több betűcserét, mint egyet, most sem engedélyeztek. Például: Hat turista Nagy-Britanniából Budapest utcáin sétálgat, h. cs. = hat angol csatangol. Vagy: bolgár csődör csikói, sz. l. = szófiai ló fiai.”

Így kezdődött. Azért tartottam fontosnak a fentieket idézni, mert nagyon kevés olyan nyelvi játékot ismerünk, amelynek kialakulását és kifejlődését a kezdetektől végig tudjuk kísérni. Ez ilyen. A játék a hatvanas évektől kezdve nemegyszer felbukkant a Füles című rejtvényújságban – egy ideig külön rovata is volt! –, s fel-feltűnt a nyelvi játékokkal, azok bizonyos fajtáival foglalkozó könyvekben is. Szabályai lényegében nem változtak, legföljebb a megfogalmazás vált pontosabbá. Én sok száz példa ismeretében körülbelül így fogalmaznám meg a játék lényegét: csacsipacsinak azt a nyelvi játékot nevezzük, amelyben a pontosan megfogalmazott meghatározásoknak olyan két részből álló kifejezés vagy akár teljes mondat a megfelelője, egyúttal megoldása, amelyben a két rész csupán egyetlen betűben, a kezdőbetűjében különbözhet egymástól.

A különbözik helyett azért használtam a különbözhet formát, mert a kezdőbetűk akár egybe is eshetnek. Mint például ebben a Vargha Balázs egyik játékoskönyvéből idézett példában: Az őrültek orvosa – fájdalom – távozik: E – E. (Megoldása: Elmegyógyász / elmegy, ó, gyász!)Mondhatnám, hogy ez még külön értéke lehet egy-egy csacsipacsi-feladványnak, de nem teszem, mert akkor a nyelvi játékok szerelmesei esetleg éppen ilyen csacsipacsik kiókumlálását tekintenék legfőbb céljuknak, ez azonban túlságosan beszűkítené a játék lehetőségeit. Amúgy azonban természetesen ezek is kifogástalanok, sőt szemet-lelket gyönyörködtetők, mint az olyan „végigrímes” verssorok is, amelyekkel egyik-másik költőnk, írónk örvendeztetett meg bennünket. A nyelvi játékokhoz amúgy is erősen vonzódó, sőt kötődő Timár Györgytől származik például ez a verssorpár: „Ah, ideges ősz akadt, / A hideg eső szakadt.” Ezt a másikat pedig a szintén igen játékos kedvű költőnek, Weöres Sándornak köszönhetjük: „Aj, e nő-kebelű Lidi óta / A Jenőke belül idióta…”.

Fontos azonban tudnunk, hogy vannak határesetek is. A különféle nyelvi játékok, amelyek végeláthatatlan hálózattá fonódnak össze, magától értetődően nemegyszer egymás határmezsgyéjén mozognak, s ezáltal ide is, oda is besorolhatók. Ez természetesen egyáltalán nem baj, de nekem egy nyelvijáték-kötet szerzőjeként, gondolom, mégis illik ezeket a határokat legalább nagy vonalakban megjelölnöm, s példáimat, anyagomat ennek megfelelően csoportosítanom. Korántsem a teljesség igényével felsorolok néhány olyan játékfajtát, amely hasonlít a csacsipacsihoz, akár rokonának is tekinthető, de mégis más, s ezért én könyvem más helyén foglalkozom vele akár csak futólag, akár bővebben is.

Betűvesztő szókapcsolatok. Érdekes játék, lényege olyan, általában két szóból álló szókapcsolatok kifundálása, amelyekben a két szó formailag csupán abban különbözik egymástól, hogy az első szó elején egy többletbetű is található. Tehát például: fürge ürge. Ha rejtvényesíteni akarjuk, akkor nincs más teendőnk, mint egy meghatározást kreálnunk eléje, valahogy így: Gyors mozgású mezei rágcsáló, valamint megmondanunk, hogy milyen feltételeknek megfelelő kifejezést várunk eredményül. Ugye igazam van? (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a fordítottjával is eljátszhatunk, a betűtoldó szókapcsolatokkal.)

Többszörös csacsipacsik. Olyan csacsipacsikra gondolok, amelyek kettőnél több szóra, szókapcsolatra bomlanak, illetőleg bonthatók. Nem nehéz belátni, hogy vannak ilyenek is. Tegyük fel például, hogy van egy olyan zacskónk, amelyen – puszta érdekességként – csacsipacsik (ilyen szókapcsolatok vagy ilyen feladványok) díszelegnek. Akkor ez a papírzacskó, tömörebben kifejezve, ugyebár csacsipacsizacsi? Nos, az effélékről sem itt, hanem e könyv más helyén van szó.

Banánhámozás. Olyan szókapcsolatok kieszelése, amelyeknek az egyik eleme – akár az elülső, akár a hátulsó – olyan, mint a meghámozott banán: a kifejezésben mellette álló szótársánál két betűvel szegényebb, az elsővel és az utolsóval. Azt ugyanis lehámoztuk róla! Egy példa, szemléltetésül: nevető evet.

Fogyasztás – növelés. Többféleképpen lehet a betűket fogyasztani vagy növelni, de a lényeg az, hogy a műveletnek folyamatosnak, közben pedig minden szónak értelmesnek kell lennie. Egy minta a fogyasztásra: (az ablakon) beleső > beles > bele > bel > be. A növelés ennek természetesen a fordítottja, de ennek szemléltetésére már nem is pazarlom a szót, mint ahogy arra sem, hogy mind a fogyasztás, mind a növelés lehet jobbról balra vagy balról jobb felé haladó. Könyvem e fejezetében a továbbiakban már csak a csacsipacsinak elnevezett játék fajtáival foglalkozom.

Csacsipacsi-variációk

Férfiasan be kell vallanom, még a virtigli (azaz igazi, kétségbevonhatatlan, hamisítatlan) csacsipacsik sem tekinthetők át egykönnyen. Mert az tagadhatatlan, ugyebár, hogy ennek a játéknak vannak különböző fokozatai. Az alapfok kétségtelenül az, hogy két olyan rövid, akár csupán két betűből álló szót teszünk egymás mellé, amelyek csak az első betűjükben különböznek egymástól: el és öl, hó és stb. Ez még nem is játék, csupán minimális agytorna. Valamivel érdekesebb a dolog, ha annak a két szónak, amelyet kiválasztunk, egymással grammatikai kapcsolatban is kell lenniük, például úgy, hogy jelzős szerkezetet alkotnak egymással. Ennek szemléltetésére a számokkal kezdődő példák a legalkalmasabbak: egy ügy, egy agy, egy ágy; két rét, két hét, két tét;stb. Ezt a sorozatot már akár rejtvényesíthetjük is a következőképpen (mindjárt a megoldást is megadom):

Bizonyos számú iga H – J: három járom.

Bizonyos számú rovar N – L:négy légy.

Bizonyos számú közlekedési vonal Ö – Ú: öt út.

Bizonyos számú régi súlymérték H – L: hat latstb.

Tovább nehezedik a feladat, ha a grammatikai összefüggések körét, valamint a megoldás lehetséges szavainak számát bővítjük, s a hosszabb szavakra is figyelmet fordítunk. Ismét bemutatok néhány példát.

Alávaló szülő- és gyermekközösség G – Cs: galád család.

Cigány keresztszülő R – K: roma koma.

Rideg angol főnemes Z – L: zord lord.

Iskolai mulatság S – B: sulibuli.

Péksütemény-ellenőrzés Zs – Sz: zsemleszemle.

Ujjával vízlelő helyre bök K – M: kutat mutat.

Főparancsnoka végtagjára V – K: vezére kezére.

Germán spiont N – K: német kémet.

Ricsaj fogad ezen a napon L – V: lárma vár ma.

A játéktér pangása A – A: a pálya apályastb.

Ha idáig eljutottunk, akkor már elmondhatjuk, hogy az a szavakkal űzött játék, amelyet végzünk, már valódi játék, egyúttal pedig, ha úgy akarjuk, fejtörő is. Ettől kezdve ebben a fejezetben már nem példákat sorolok fel a csacsipacsi különféle fajtáinak szemléltetésére, hanem néhány csacsipacsi-feladványcsokrot nyújtok át olvasóimnak. Ha nem akarnak bíbelődni a megfejtésükkel, lapozzanak e fejezet végére, ahol a megoldások találhatók, s így nézzék végig a meghatározássorokat. Én – hobbisakkozóként – magam is gyakorta teszek így, mert a sakkfeladványokban rejlő szépségek érdekelnek, de megfejtésük több időt vonna el, mint amennyit megengedek magamnak e célra. Egy-két percet azonban szívesen áldozok rájuk, s külön öröm, ha ennyi idő alatt rátalálok a megoldásra. Tehát következzék néhány rejtvénysorozat! A cím mindig elárulja, mi a feladat tárgya.

Állati csacsipacsik

  1. Bolondos kecskeféle kérődző K – Z:

  2. Lumpoló fogasféle Z – S:

  3. Himbálódzó ausztráliai kutya R – D:

  4. Ostoba hizlalt tinó D – S:

  5. Szemtelen pajor P – Cs:

  6. Lusta menyétféle R – Ny:

  7. Lágyan zümmögő poszméh Zs – D:

  8. Bamba fácánféle B – P:

  9. Világtalan tibeti marha V – J:

  10. Pedagógust megillető énekes madár T – K:

  11. Német lárva B – P:

  12. Nehéz felfogású nőstényszarvas B – S:

  13. Jóllakott, mókushoz hasonló kis rágcsáló T – P:

  14. Széles homlokú növényevő hal B – B

  15. Megátalkodott hím szárnyas Ny – K:

  16. Betegesen sápadt ravaszdi H – R:

  17. Deformált menyétféle T – B:

  18. Sokszínű lopkodó madár T – Sz:

  19. Dőzsölő harkályféle Z – K:

  20. Gyanakvó macskamedve S – P:

Csacsipacsik növénynevekre

  1. Érzéki örökzöld díszfa B – T:

  2. Fogoly gabonanövény R – Z:

  3. Kedélytelen vízinövény F – N:

  4. Egyre kisebbedő, gömbölyded növényi termés F – B:

  5. Goromba szénatörmelék D – M:

  6. Dísztelen havasi virágos növény K – Gy:

  7. Felboruló fürtös bogyótermésű növény D – Sz:

  8. Olcsó hatásokra törő, piros virágú gyomnövény R – P:

  9. Tehetetlen szárított takarmánynövény B – Sz:

  10. Fehér kérgű fákkal benőtt nevezetes hely H – Ny:

Csacsipacsik foglalkozásnevekkel

  1. Bírói eljárást folytató eladó P – K:

  2. Jelt adó vasmunkás I – Ö:

  3. Állását a jövőben betölteni nem kívánó hírolvasó L – B:

  4. Ügyiratok besorolását végző nevelő I – O:

  5. Kesergő játékvezető S – B:

  6. Ismétlőpisztolyos kereskedő C – B:

  7. „Apostoli” lábbelit viselő emelőgép-kezelő S – D:

  8. Tsókoló (!) kórházi dolgozó A – Á:

  9. Fékeveszetten dühös mezőőr B – Cs:

  10. Kronométer-szakember menyasszonnyal A – Ó:

Csacsipacsimondatok

Nem is vitás, ezek a legérdekesebbek, nyelvi játékos számára ezek a legvonzóbbak, legizgatóbbak. Nemcsak azért, mert általában hosszabbak, az eddigieknél több szóból állnak, s ennek megfelelően nehezebbek, hanem leginkább azért, mert ezekben sokkal szabadabban szárnyal a fantázia, sokkal gyakoribbak, szinte rendszeresek a szóhatár-áthelyezések, amelyek már eleve ínycsiklandozóan hatnak a nyelvi játékok szerelmeseire. Lássunk erre egyetlen, nem is nehéz, de szemléltetésre éppen megfelelő példát! Íme: „Rutinos ember számára jut hely a vendéglőben T – K.” A két párhuzamos rész kezdőbetűi ugyebár arra szolgálnak, hogy segítségünkre legyenek a megfejtésben. Nem lehetséges, hogy éppen a rutinos ember valamelyik szinonimája egyúttal a megoldás első szava? Lássuk csak! Milyen ember a rutinos ember? Gyakorlott? Jártas? Szakavatott? Verzátus? Tapasztalt? Hoppá! Ez számításba jöhet, hiszen a megfejtés, mint tudjuk, t-vel kezdődik! Tapasztalt Kapasztalt? Hurrá! Már majdnem célhoz is értünk; már csak azt kell észrevennünk, hogy ez a csacsacsipacsi szabályai szerint a tapasztalt mellett e példában magának helyet követelő kapasztalt nem valami értelmetlen, zagyva hangsor, hanem kettévágva éppen ez illik bele a szövegbe, így: Tapasztalt kap asztalt. Ezt a csacsipacsi-feladatot tehát közösen ezzel már meg is oldottuk. A most következő sorozat darabjait azonban már olvasóimnak maguknak kell megfejteniük, ha van kedvük az efféle játékhoz. Én azt hiszem, érdemes mindegyiken egy kicsit eltöprengeniük, s egészen bizonyosan sok sikerélményük lesz. De arra nincs garancia, hogy könnyen eszükbe jut a helyes megoldás. Már csak azért sincs, mert a sorozatban a például szolgált iméntinél jóval hosszabbak, jóval nehezebbek is akadnak. Ilyenkor a legjobb röpke – két-három perces – fejtörés után továbbmenni, s a sorozat végére érve a fejezet végén megnézni a ki nem talált csacsipacsirejtvények megfejtését. Én egy jeles nyelvi játékos kollégám – vagy ahogy egymást egy tisztázatlan eredetű, de nyelvünkben tájszóként évszázadok óta élő, ’jó barát’ jelentésű szóval nevezzük: játom –,Bencze Imre ötletét felhasználva annyi könnyítést nyújtok olvasóimnak, hogy megjelölöm, hány betűből áll a megfejtés, azazhogy annak a fele. A Tapasztalt kap asztalt esetében ez a szám 9. Ennyi segítség után következzenek a rejtvények!

  1. Se ilyen, se olyan ügyfeleim egyike gödröt csinál E – Ü (9 betű):

  1. Néhány menyasszony nehézkes csónakon közlekedik a Szuezi-csatornán P – J (12):

  2. A kis Mihály egy rövid ideig balga K – M (8):

  1. Egy bibliai alak nedves köntösében dalolász azon a helyen L – N (10):

  1. Leghátul helyezünk el téged, a fjordok országából való tolózárunk S – N (14):

  2. Vezető állású szállodai alkalmazott robbanóanyagot temet F – L (8):

  1. A Mátra legmagasabb csúcsán tartózkodó hajadon ülőhelye rozoga K – Sz (9):

  2. Ahol a bab vagy a dinnye csavarodó szárát eső veri, a naturalista regény mestere csámpásan jár H – Z (11):

  1. A Lhászába vezető poros úton egy kiscsirke tipegett T – Cs (10):

  1. A barátnőm még kételkedve sem követ el hibát K – V (11):

  1. Hajdani ócskapiac telepeseinek ötven százaléka vallást változtat T – F (9):

  1. Egy afrikai köztársaság kereskedője a mai napon bepityókázik K – B (11):

  1. Hivatását egyébként megfelelően gyakorló jövendőmondó lépre csal J – L (7):

  2. Számos egyesületbe csak erőszakkal lehet bejutni S – B (13):

  1. A magát kicicomázó, erőszakoskodó férfi íróként roppant gyenge műveket alkot P – H (12):

  2. A mohácsi csatamezőn Kelemen sétált egykor Cs – K (13):

  1. Alkalmasint a vörös színnel ingerelhető állat jöttére számít az 1945-ben elhunyt jeles etnográfus az őrhelyen? B – V (12):

  1. Eme fél tucat székely ballag a mezsgyén M – M (11):

  1. Te, melomán barátom, a levescsont belsejét kapod ebédre Z – T (11):

  1. A légáramlat ellenében nem szokás bármit is mondani Sz – N (11):

  1. Válasz arra a kérdésre, hogy Kodály hol lett Kodállyá T – G (8):

  1. Az üzemi telephelyedet őrző személy arra számított, hogy megkapja ezt az ágylepelt Gy – V (13):

  2. Az öledben ülő kicsiny László megkínál finom lóhússal L – P (12):

  1. A kis Pál a folyóvédő töltéshez egy egyszerű kétkerekű járművet tol P – T (10):

  2. Beszédre bírta a híres magyar regényíró befejezett cselekedete Sz – M (12):

  3. Az orvos kérdi, hogy a jövőben a páciens nem fogja-e őt magázni B – L (10):

  4. Történelmi magyar város közelében magyaros öltözékű földesúr lesi jöttömet T – N (16):

  5. Egy hóbortos férfi átázott ruhájában azon a helyen vulkanizálja a gumibelsőt B – R (14):

  6. A berlini Marika Budapest peremvárosában savval rezet munkál – térdelő helyzetben N – F (15):

  7. A frizőr égboltot kémlel, ezalatt Géza borospalackcímkét N – G (14):

Na és a csacsipacsicsúcs?

Nem csodálkoznék, ha olvasóim ezt a kérdést nélkülem is feltennék, ugyanis a legtöbb ember kíváncsi arra, hogy ebben vagy abban a sportágban, produkcióban, cselekvésben mi az eddig elért legnagyobb teljesítmény. Esetünkben nem könnyű a válasz, mert itt nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is számít. E két szempont együttes figyelembevételével az eddigi csúcs kétségtelenül Császár Ákos matematikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a valós függvénytan és az általános topológia nemzetközi hírű kutatójának mintegy három évtizeddel ezelőtt készült, 59 betűből, illetve, mivel két sorról van szó, ennek a kétszereséből álló következő alkotása. Először a meghatározást írom le, majd utána a megfejtést, a jobb áttekinthetőség kedvéért két külön sorba.

Társasgépkocsin vadak engedély nélküli elejtésével foglalkozó, nagy termetű egyén fedett fővel egzotikus fából készült gépelemet rejt a tulajdonát képező bútordarabba, miközben azt az ostobaságot álmodja, hogy két tucat és még két gyümölcs életereje csökken, (továbbá) egy pincebogár csekély vastagságú, régen készült, hajlított, palackzárásra szolgáló alkalmatosságot aprít géppel e napon az edénybe B – H (59):

Buszon hatalmas or(v)vadász kalaposan tikcsavart dug asztalába, s badar álma:

Huszonhat alma sorvad, ászka lapos, antik, csavart dugaszt a lábasba darál ma.

Mivel a meghatározás és a megoldás elemeinek az egymáshoz illesztése sem könnyű, a definíciót még egyszer közlöm, de ezúttal részekre bontva, s közvetlenül mellettük annak a résznek a csacsipacsi-megoldását is megadva:

Társasgépkocsin [Buszon]vadak engedély nélküli elejtésével foglalkozó, nagy termetű egyén [hatalmas or(v)vadász] fedettfővel [kalaposan]egzotikusfábólkészültgépelemet[tikcsavart] rejt a tulajdonát képező bútordarabba[dug asztalába], miközben azt az ostobaságot álmodja, hogy[s badar álma:] két tucat és még két gyümölcs életereje csökken[huszonhat alma sorvad], (továbbá) egy pincebogár csekély vastagságú, régen készült, hajlított, palackzárásra szolgáló alkalmatosságot[ászka lapos, antik, csavart dugaszt] aprít géppel e napon az edénybe[a lábasba darál ma].

Egyelőre tehát ez a csacsipacsicsúcs. Akár a Rekordok könyvébe is bele lehetne tenni. Azt azonban olvasóimnak tudniuk kell, és bizonyára tudják is, hogy a nyelvi játékokban semmi sem végleges, és semmi sem lehetetlen. Ezt a jeles tudós, ennek a bámulatos mondatnak a kigondolója is nyilván tudja, hiszen ő is játékos elme; olyannyira, hogy e-mail címében ott szerepel a ’játékos’ jelentésű ludens szó is.

Megfejtések

Csacsipacsi-variációk.

Állati csacsipacsik. 1. Kerge zerge. 2. Züllő süllő. 3. Ringó dingó. 4. Dőre sőre. 5. Pimasz csimasz. 6. Rest nyest. 7. Zsongó dongó. 8. Báva páva. 9. Vak jak. 10. Tanári kanári. 11. Bajor pajor. 12. Buta suta. 13. Tele pele. 14. Busa busa. 15. Nyakas kakas. 16. Hóka róka. 17. Torz borz. 18. Tarka szarka. 19. Züllő küllő. 20. Sanda panda.

Csacsipacsik növénynevekre. 1. Buja tuja. 2. Rab zab. 3. Fád nád. 4. Fogyó bogyó. 5. Durva murva. 6. Kopár gyopár. 7. Dőlő szőlő. 8. Ripacs pipacs. 9. Béna széna. 10. Híres nyíres.

Csacsipacsik foglalkozásnevekkel . 1. Pereskedő kereskedő. 2. Intő öntő. 3. Lemondó bemondó. 4. Iktató oktató. 5. Síró bíró. 6. Coltos boltos. 7. Sarus darus. 8. Apoló ápoló. 9. Bősz csősz. 10. Arás órás.

Csacsipacsimondatok. 1. Egy felemás ügyfelem ás. 2. Pár ara bárkán jár arab árkán. 3. Kis időre Misi dőre. 4. Lót ázottan nótáz ottan. 5. Sorvégre teszünk, norvég reteszünk. 6. Főportás lőport ás. 7. Kékesi lány széke silány. 8. Hol a kacs ázik, Zola kacsázik. 9. Tibeti port csibe tiport. 10. Kétkedve sem vét kedvesem. 11. Teleki tér fele kitér. 12. Kenya kalmára benyakal mára. 13. Jó vátesz lóvá tesz. 14. Sok szervezetbe bokszer vezet be. 15. Púderos szatír hú, de rosszat ír! 16. Csele menti port Kelemen tiport. 17. Bikára vár tán Vikár a vártán? 18. Megyehatáron megy e hat Áron. 19. Zenekedvelő, teneked velő! 20. Szembe szélnek nem beszélnek. 21. Talántán Galántán. 22. Gyárteleped őre várt e lepedőre. 23. Lacika rajtad pacikarajt ad. 24. Pali gáthoz taligát hoz. 25. Szóra késztette Móra kész tette. 26. Beteg eztán letegez tán? 27. Temesvár mentében nemes vár mentében. 28. Buggyant ázottan ruggyantáz ottan. 29. Német Mara térden fémet marat Érden. 30. Néz a borbély eget, Géza borbélyeget.

Szerteguruló gyöngyszemek

Miszcellánea! Nyelvészeti szakkönyvek utolsó fejezetét, szakfolyóiratok utolsó blokkját gyakran nevezik így a szerzők, illetve szerkesztők, ezzel jelezve, hogy ami még következik, az a többi fejezethez, rovathoz képest inkább csak valamiféle egyveleg, különféle témájú kisebb közlések tarka szőttese. Így tesz a könyvemben nemegyszer idézett Tony Augarde is The Oxford Guide to Word Games című, az enyémmel rokon tárgyú művében. Könyve utolsó, 27. fejezetének címe: Miscellany, s a fejezet a többitől eltérően csakugyan több kisebb témát dolgoz fel, illetve mutat be olvasóinak. Anélkül, hogy utánozni akarnám – bár úgy rémlik, könyvem egyik részében valahol már leírtam ezt a szót –, én is erre az útra lépek, azaz ebben az utolsó fejezetben a megszokottnál rövidebbre fogva több olyan nyelvi játékot, fejtörőt, ötletet mutatok be, amelyet sajnálnék teljes egészében figyelmen kívül hagyni, hiszen a nyelvi játékok kedvelői számára mindegyik nyújthat élvezetet, szerezhet örömet; akár olyat, amilyet akkor érezhet az ember, ha egy kagyló belsejében váratlanul egy igazgyöngyre bukkan. Persze tudom, nagyon is túlzó ez a hasonlat, de én azért talán mégsem teljesen méltatlanul, érdemtelenül írtam e fejezet élére a sokat sejtető címet: Szerteguruló gyöngyszemek!

Kétnyelvű szövegek

A régi diákéletben, amikor a latin nyelv tanítása még sok iskolában divatban volt, népszerű játéknak számított az olyan, állítólag ókori, klasszikus latin szövegek kiókumlálása, amelyek latinul valójában nem is jelentenek semmit, magyarul azonban némi ügyességgel életre kelthetők, elolvashatók. Ennek szemléltetésére bemutatok egy 1880-ban napvilágot látott ilyen megtévesztő feliratot a kor népszerű ifjúsági írójának, Dolinay Gyulának egyik lapjából:

Nem is biztatom olvasóimat arra, hogy próbálják meg magyarul elolvasni ezt a szöveget, inkább máris közlöm a „megfejtést”. Ez a következő: A kolozsvári jó káposzta mellett minden ételek keveset érnek.

Hasonló ehhez az a szöveg is, amely a klasszikus diákmondókák között is ott szerepelt, s amely „latinos” szavaival könnyen meg is tévesztette a latin nyelvet még csak kóstolgató diákokat. A szöveg a következő:

SI VITA MALA CAESARE SENATA REPARAS ANDIT

Magyarra „fordítva”: Sivít a malac(a), és a résen át a répára sandít.Ötletes, ugye?

Ez az utóbbi példa már átvezet bennünket az ókori leletektől a mai kétnyelvű, tehát két nyelven is érthető szövegekig. A két típus rokonságban van egymással, de nem azonos! Gondoljuk csak meg! Az imént idézett diákmondóka kétségtelenül latinos ugyan, de azért mégsem lehet egészében latinul elolvasni, hiszen például olyan szóalak, hogy andit, a latinban nincs. De például a nyelvi játékok egyik legnagyobb mesterének, Karinthy Frigyesnek egyik gyakran idézett szójátéka, az eleven ember combmár jogosan tekinthető kétnyelvű szövegnek, hiszen ha magyarul olvassuk el, eleven emberek combját jelenti, angol jelentése pedig: tizenegy szarufésű.

Ennyi bevezető után a következőkben felsorolok néhány olyan kétnyelvű – azaz két nyelven is elolvasható, s valami értelemmel is bíró – szövegdarabkát, amely a Nyelvi Játékok Klubjában született úgy három évtizeddel ezelőtt.

Német–magyar:

Regen, heute Messe, Innen-gebet: 1. Eső, ma vásár, belső ima. 2. Régen hajt-e messze innen gebét?

Himmel, Mond, die Seele: 1. Ég, hold, a lélek… 2. Hímmel, mondd, izél-e?

Bier hat Name: 1. A sörnek neve van. 2. Bírhatnám-e?

Felsen-Gerät: 1. Sziklafelszerelés. 2. Felzeng e rét…

Der enge Regen: 1. A szűk eső. 2. Dereng-e régen?

Francia–magyar:

Qui est guetté ah vache, allô! 1. Kit lestek meg, ó, tehén, halló! 2. Kiégett-é a vasaló?

Rame de l’arome: 1. Az illat evezője. 2. Rám dől a rom.

La poche ah m’ellen aime: 1. A zseb, ó, szeret engem! 2. Lapos a mellem.

Quel est noeud: 1. Milyen csomó van? 2. Kell-e nő?

Angol–magyar:

The lord name is a member: 1. A lord név tagot, klubtagságot jelent. 2. De lord nem izomember.

Fent hold, lent nap,

Mind rest, mind lop, link test.

No fuss, moss, tilts –

Most must lever.

Ugyanez angolul elolvasva: Apró odú, kölcsön-szendergés (mert le kell dolgozni). Gondolj pihenésre, elnyújtózásra, próbáld ki (milyen) a folyókanyar. Nincs nyüzsgés, süpped a moha. A legtöbb (ember)nek emelnie (= dolgoznia) kell.

Olasz–magyar:

Otto baci, sette vette: 1. Nyolc csók, hét hegycsúcs. 2. Ottó bácsi, szedte-vette!

Rossa talpa: 1. Vörös vakondok. 2. Rossz a talpa.

Szlovák–magyar:

Oslopeme lety doma: 1. Leitatjuk a repüléseket otthon. 2. Oszlop emeletidoma.

Apatekár ta zeni: 1. A gyógyszerész téged nősít. 2. Apa, te kártyazseni!

Eszperantó–magyar:

Ili havas parton: 1. Nekik részük van. 2. (Betű szerint olvasva:)Ili havas parton.

Kaj la marca ronda turo: 1. És a mocsaras, kerek torony. 2. Kajla Marcsa, ronda túró!

Boros Ili motoron: 1. Ki fognak fúrni egy motort. 2. (Betű szerint olvasva:) Boros Ili motoron.

Tessék félreérteni!

Elismerem, meglepő tanács, amit a cím sugall, de egy olyan könyvben, amelyben mindvégig a nyelvi játékokról van szó, még ez sem furcsa. Kétségtelen, nyelvünk nagy művésze, Kosztolányi mindig is azt ajánlotta, hogy minden mondatunk világos, kristálytisztán érthető legyen. Kis nyelvtan című esszéjében így fogalmazott: „Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani” (Pesti Hírlap, 1927. július 1.), sőt ugyanebben a cikkben még egyszer megfogalmazta ezt a gondolatot, még kifejezőbben, amikor ezt írta: „Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.”

Az a nyelvi játék, amelyet a következőkben példákkal szemléltetek, azt bizonyítja, hogy némi ravaszsággal, nyelvi játékos agyafúrtsággal olykor még olyan felszólítást, kérdést is félre lehet érteni, amelyet pedig feltevője nagyon is precízen fogalmazott meg. Csakhogy a félreértésnek van egy olyan fajtája is, nevezetesen a félremagyarázás, tehát a szándékos, tudatot félreértés, amely ellen, legalábbis a nyelvi játékokban, csakugyan nincs orvosság. Gondoljuk csak meg! Valaki ezt kérdezi tőlünk: „Mi baja?” Józan gondolkozású ember ilyenkor kedve, tetszése szerint mond válaszul valami igazat vagy csak félig igazat, valami lapos közhelyet, vagy – ha tud – akár valami szellemességet, például efféléket: „Kösz, semmi, csak éppen elgondolkoztam valamin!”; „Egy kicsit fáj a fejem”; „Az égvilágon semmi. Miért? Talán betegnek látszom?”; stb. A vérbeli nyelvi játékos azonban úgy tesz, mintha a baja szón is erős hangsúly lenne, s ravaszul így válaszol a kérdésre: „Alföldi város”. A következő kis párbeszédekben erre gondoljanak, amikor a nyakatekert, váratlan, de kétségtelenül játékos indítékú válaszokat olvassák!

„A bíróság a döntésnél mérlegel?” – „Hogy kérődzhessen!”

„A könyvet fűzve kéri?” – „Nem, füvet nem kérek rá.”

„A lányomnak ikrei lettek!” – „Ne mondja! És Rigában laknak?”

„Egy szervizben állt a kocsija?” – „Nem is egyszer. Már többször is a belvíz idején.”

„Elmehetek?” – „Nem. Zenei hetek.”

„Én Kisbéren élek.” – „Nono! Mennyit keres havonta?”

„Én egykor szép voltam.” – „Igen drágám, de már fél kettő van.”

„Hány sebet kapott?” – „Maga félreértett. Nem hányok, és nem is kaptam kutyát.”

„Jobb ágya nincs?” – „Uram, hol él maga? Az az idő már rég elmúlt!”

„Jobb, ha magázol.” – „De én máskor sem szeretnék senkit sem elütni!

„Kaphatok házi kosztot?” – „Azt ott nem kap. Tiszta népek!”

„Ki volt a győztes?” – „Bizony ki. A hajrára teljesen kész lett.”

„Magáé az egész halom!” – „Ne haragudjon, de ha lom, akkor nekem se kell!”

„Mikor mos?” – „A kályhacső.”

„Nagy a papiros?” – „Igen, hipertóniája van.”

„Ön itt portás?” – „Nem. Földet.”

„Önkiszolgáló?” – „Igen; én is pincér vagyok.”

„Tud jódlizni?” – „Engem semmilyen téli spojt sem éjdekel.”

„Várna?” – „Magára ezer örömmel.”

„Velem szép község?” – „Veled nem.”

A tét: egymillió!

Talán mondanom sem kell: ennek a nyelvi játéknak az ötlete is a Nyelvi Játékok Klubjában született meg mintegy három évtizeddel ezelőtt. (Külföldi mintája, előképe van, de mivel a mi játékunk szorosan a magyar ábécé betűihez kapcsolódik, bátran hazainak tekinthetjük.) A játék lényege: olyan szavakat kell keresni, amelyekben a betűk szorzata minél jobban megközelíti vagy minél kevesebbel lépi túl az egymilliót. Ezt a játékot már eleve főleg azoknak a klubtagjainknak ajánlottuk, akiknek módjuk van/volt a számításokat zsebszámológéppel végezni. Így ugyanis többé-kevésbé érdekes játék, e nélkül viszont igen fáradságos feladat, amelynek élménye nem ér fel a belefektetett munka mennyiségéhez.

A magyar ábécé betűit A-tól Zs-ig megszámoztuk. Az A az 1-es, a Zs a 40-es számot kapta. (A Q, a W, az X és az Y nem szerepel ebben a betűsorban.) Adtunk néhány példát is, így többek között a TAKARÁS szót, amelynek számértéke 1 002 240, azaz 2240-nel nagyobb az egymilliónál, vagy a kis tarisznyát jelentő SZÜTYŐ szót, amely 994 356 pontot „ér”, vagyis 5644-gyel elmarad az egymilliótól.

A játék megindult. Százával érkeztek a megoldási javaslatok, de igazi, szép, elegáns megoldás – azaz olyan szó, amely értelmező szótárunkban is megtalálható – alig-alig született. Inkább a „kínban fogant” szóalakok arattak, amelyeket különféle ragok, jelek és egyéb toldalékok is „ékítenek”. Persze a vérbeli nyelvi játékos ezeknek is örül, s az ezekre való rátalálást is diadalnak tekinti.

Két olyan szó akadt, amely minden nyakatekertsége ellenére telitalálatnak számít, azaz betűinek szorzata pontosan egymillió. Az egyik az ócécóé, amelynek jelentése kb. ez: ’egy hajdani fölösleges hűhóhoz tartozó’, a másik pedig: ó-ácstócsa. Jelentése talán ez lehet: ’egykori ácsmesterek munkája nyomán keletkezett pocsolya’.

Gondolom, olvasóim azért még szívesen megismerkednének legalább néhány olyan szóalakkal, amely, ha nem is teljes értékű, de akár alulról, akár felülről megközelíti az egymilliót.Nos, az olyan szót, amelyik az egymilliót legfeljebb 500-zal lépi túl, vagy legfeljebb annyival marad el tőle, még jónak tekinthetjük, ugye? Bízva abban, hogy válaszuk igenlő, felsorolok néhány ilyet. Nem a számértéküket adom meg, hanem azt jelzem, hogy mennyivel maradnak el az egymilliótól, illetve mennyivel lépik azt túl. Íme egy kis hevenyészett lista, ismét a két telitalálatos szótól, vagyis a kályhától indulva! (Mivel a játékosok nem szoktak tévedni, a számok helyességét nem ellenőriztem. Esetleges hibákért olvasóim elnézését kérem.)

0: ócécóé, ó-ácstócsa

1: műfagy-e?, zabfűm

64: ágtámasz, ászomat, átkapsz, gátszám, hadászatába, paszták, számot

65: fafalaira

144: nagyanyává

188: mamaepe, pedzőm

190: nyanyáimba

196: ágyzárja, zagyáru

298: fafejed, fejben, fejfába-e?, fejőn, főnje

350: bölcsei, csakliz, diliz, élezi, kalózba, Lizid, lóbáz-e?, zabáló-e?

384: harcnap, nappára

400: héjámé, csuhámé

500: aranyásó[ez a legsikerültebb szó! G. L.], ónyárs, sóarány

A főherceg vizsgája

Nem tekintem feladatomnak, hogy részletesen is szóljak a múlt század főleg íróink által űzött nyelvi, azaz inkább irodalmi játékairól. Ezekkel többen, nálam hivatottabbak is foglalkoztak, legfőképpen Lukácsy András, aki több könyvében is érdemben szólt róluk, legrészletesebben Kiment a ház az ablakon című, a Gondolat kiadásában 1981-ben megjelentetett impozáns munkájában. Szinte azt mondhatom, van valami hallgatólagos megegyezés köztünk. Talán nem véletlen, hogy említett könyve bevezető fejezetében – noha efféléről sohasem beszéltünk – ő is hasonlóképpen járt el, midőn így írt: „Azon voltam, hogy a lehető legkevesebb találkozási pontom legyen nyelvi és irodalmi játékokról író jeles kollégáimmal: Grétsy Lászlóval, Vargha Balázzsal és másokkal.” Persze itt-ott azért ő is, én is önkéntelenül átléptük/átlépjük ezt a határt, mert a nyelvi és irodalmi játékok tarka szövevényét nem lehet – és nem is volna jó – még bozótvágó késsel sem mereven szétválasztani. Ez a magyarázata annak, hogy Elmés játékok, játékos elmék című könyvének harmadik, bővített kiadásában Lukácsy több mint negyven oldalt szentelt az általam és Vargha Balázs által életre hívott és vezetett Nyelvi Játékok Klubja tevékenységének – a klub üléseinek anyagát, sokszorosított beszámolóit kérésére készséggel bocsátottam rendelkezésére –, s ez indokolja azt is, hogy néhol én is szólok olyan nyelvi játékokról, amelyek írók berkeiből indultak el, s váltak közkinccsé.

Nos, a záró fejezet e szakasza is a kivételek közé tartozik, mivelhogy a címben jelzett nyelvi-logikai játék tagadhatatlanul írói lelemény: Karinthy Frigyes találmánya. Bizonyságul megemlítem, hogy Az Est Hármaskönyve – A világirodalom mosolya című testes, 450 oldalas kötetben, amelyet Az Est, a Pesti Napló és a Magyarország című lap előfizetői részére adott ki Az Est Lapkiadó Részvénytársaság 1927-ben, már ott szerepel a játék részletes leírása, mégpedig – hát hol is másutt! – Karinthy Frigyesnek Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai című, 15 oldalas összeállításában, a Micsinál a kicsoda a micsodában?, a Bar Kochba és egyéb, szintén e munkában részletezett pesti társasjátékok taglalása mellett. Leírását egy kicsit megrövidítve ugyan, de tőle idézem, egyik példájával együtt.

„Az egyik játékos az ifjú főherceg, a másik a vizsgáztató tanár. Abban különbözik más, közönséges vizsgáktól, hogy itt a tanár éppen úgy megbukhat, mint egy tanuló, sőt, szigorúan véve, csakis a tanár bukhat meg, ha az előírt követelményeknek nem tud megfelelni.

Feladat: a tanár köteles olyan kérdést tenni fel a főhercegnek, amire lehetetlen rosszul válaszolni – a tanárnak abból a föltevésből kell kiindulni, hogy az ifjú főherceg, természetesen a világ leghülyébb ifjonca, aki azt se tudja biztosan, hogy fiú-e vagy leány –, a főherceg csak jól vizsgázhat, különben a tanárt elcsapják. A főherceg feladata most: kitalálni azt az egyetlen elképzelhető választ, ami mégis rossz – ezer lehető közül azt az egyetlent, amit semmiképp nem lehet elfogadni. És most jön a feladat legnehezebbik része: a tanár, hogy pozícióját megmentse, köteles a priori kijelenteni, hogy a válasz igenis helyes és kifejteni, megmagyarázni, hogy miért helyes. Ha ez nem sikerül, a tanár megbukott.”

Most pedig álljon itt szemléltetésül Karinthy egyik példája is:

Tanár (félénken): Most talán térjünk át a világirodalomra. Kegyeskedjék megmondani, hogy ki a címszereplője Shakespeare Hamlet című drámájának?

Főherceg (kegyetlenül): Kőbánya.

Tanár (egy pillanatra elképed, de csak egy pillanatra, aztán kéjjel magyarázza): Kitűnő! Fenséged rövid, de kiváló felelete éles és páratlanul kifejlődött logikáról tesz tanúbizonyságot. Köztudomású ugyanis, hogy Hamlet világhírűségét a »Lenni, vagy nem lenni« kezdetű monológnak köszönheti, és a köztudatban a két tényező annyira összeforrt, hogy Hamletet szinte a »Lenni, vagy nem lenni« megszemélyesítőjének tekinthetjük. Ugyanezen mondásnak van azonban Hamleten kívül még egy konkrét tárgyban való megnyilvánulása is, és ez a tárgy: a szappanbuborék, mely van is, nincs is. A szappanbuborék a szappan felhígításából készül, viszont a szappant főleg disznózsírból állítjuk elő, a leghíresebb disznót tenyésztő telep pedig – mint köztudomású – Kőbányán van, és így a megfelelő behelyettesítések után eljutunk fenséged szavainak nagyszerű igazságára, mely szerint a Hamlet címszereplője nem is lehet más, mint Kőbánya. (Tanár átment.)

E szellemes magyarázathoz csupán annyit kell hozzáfűznöm, hogy az élet időközben némileg „átírta” a tényeket. A 19. század második felében csakugyan Kőbánya volt a sertéstenyésztés központja: a Szállás utca, Mázsa tér, Mázsa utca, Hidas köz, Hajlék utca területe. Mint a Budapesti lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) is igazolja, „1870-ben itt alakult meg az Első Magyar Sertéshizlaló Rt. Az európai sertéskereskedelem egyik központja lett.” Ám a néhány évtizeddel ezután kialakult sertésvész az állomány nagy részét elpusztította, s így ezen a vidéken megszűnt a sertéstenyésztés és -hizlalás. Szerepét a Nagytétényi Sertéshizlalda vette át. Karinthy főhercege ezt, ha néhány évtizeddel később vizsgázik, nyilván tudta volna. Most pedig e szakasz kiegészítéséül – s természetesen olvasóim szórakoztatásául – hadd idézzek két olyan példát, amely a Nyelvi Játékok Klubjában született!

*

Tanár: Ki volt az a világhatalmat áhító spanyol uralkodó, kinek győzhetetlennek hitt hajóhadából a harmada sem maradt?

Jelölt: Don Quijote de la Mancha!

Tanár: A felelet kitűnő! De lássuk csak, miért! Először is: don, ki hót, azaz úr, aki meghalt. Másodszor: ha meghótt, fű lepi… Tehát második Fülöp volt a válasz, nagyon helyesen, hiszen ő volt az a spanyol uralkodó, akinek hajóhadát 1588-ban az angol hajóhad teljesen tönkreverte… A la Mancha szóval pedig jelöltünk még arra is utal, hogy a hasonló nevű tengerszorosban teljesült be a győzhetetlen armada végzetes tragédiája. Az pedig még külön is csodálatos bravúr, hogy annak a nagy spanyol írónak, Cervantesnek főművével válaszol, aki történetesen éppen abban az időben élt Hispániában. Jelölt úr, szívből gratulálok!

*

Tanár: Egy – Ön által is bizonyára jól ismert – híres költeményben piros csizmáról van szó. Kedves Jelölt Úr, szíveskedjék megmondani, hogy milyen színű is valójában a piros csizma?

Jelölt: Hatszázhuszonnyolc!

Tanár: Bravó! Ön mindenekelőtt páratlan logikai készségét és kiváló matematikai tudását igazolta azzal, hogy 628-at mondott. Először is – igen helyesen – az eredmény dupláját közölte, világossá téve, hogy válasza nem egy darab, hanem egy pár csizmára vonatkozik. Ebből az okfejtésből kiindulva nyilvánvaló, hogy a szám, amelyre utalt, 628-nak a fele, vagyis 314. A továbbiakban nagyvonalúan saját magában oldotta meg az egésznek és a részeknek viszonyát. Mi sem természetesebb, mint hogy Ön voltaképpen az úgynevezett Ludolf-féle számra, a 3 egész 14 századra gondolt, amelyet görögül „pi”-nek nevezünk. Feleletében egyszerre analitikus és szintetikus módszerrel dolgozott. A kérdezett szót már eleve szótagokra bontotta: pi-ros, majd tudatában összevonta: piros. Szerénységénél és fölényes tudásánál fogva ez utóbbi fokozatra beszédében nem is kívánt kitérni, hiszen a válasz első feléből már önként adódik a másik fele. Ez annál is inkább fennáll, mert a második szótaggal lényegileg az egész szót is helyettesítheti. Köztudomású, hogy a „ros” szótag csekély alaki eltérésekkel – latin és német rosa, francia és angol rose, olasz rosso, spanyol rosza, román rosu et cetera, et cetera – mindenütt rózsát, rózsaszínt, pirosat jelent… Ha mármost a görög pi-t és a sok nyelvben előforduló rost egybevesszük, megkapjuk a kérdésre adandó helyes választ kifejező piros szót. A felelet tehát egészében véve: lenyűgöző!

Titkos nyelv – titkos írás

Balázs Géza kollégámnak Titkos nyelvek – etnolingvisztikai univerzálék című tanulmányában (Magyar nyelv, 2008. 2. sz.) olvasom a következő meghatározást: „A titkos nyelv az a jelenség, nyelvhasználati mód, amelynek során az anyanyelvet titkosítják, beavatatlanok számára érthetetlenné teszik. A titkosítás nyelvi szabályok, megegyezés szerint történik, és az eljárások sok nyelvben mutatnak hasonlóságot. A titkosított szöveg írásban is megjelenhet. A titkosírás végigkíséri az emberiség történetét.”

Igen, erről, azazhogy ezekről, a titkos nyelvekről szólok. Ha át akarnám őket tekinteni, a példákat a régmúlttól a jelenig hosszasan sorolhatnám. Az elsőt talán Plutarkhosz görög történetíró szolgáltatja számunkra, aki a spártaiak titkos üzenetváltását figyelte meg, s le is írja a következőképpen (a leírást Vargha Balázs Játékkoktél című kitűnő könyvének [Minerva, Budapest, 1967] Titkosírás című fejezetéből idézem): a spártaiak „keskeny pergamencsíkokat tekertek csavarvonalban egy henger alakú rúdra, s úgy írták le az üzenetet a bot hosszában, párhuzamos sorokba. Ezután levették a botról a pergament, s így vitte el a futár. Az összetartozó betűk természetesen eltolódtak a csavarvonal mentén. Az üzenetet csak az tudta elolvasni, akinek ugyanolyan méretű rúdja volt, erre rátekerte a szalagot, s ekkor a betűk újra természetes sorrendjükben helyezkedtek el.”

A titkosírásnak – francia–német eredetű szóval sifrírozásnak – természetesen szinte elképzelhetetlenül sok módja s megszámlálhatatlan változata van. Erről e könyvben néhány oldalon érdemlegesen szólni teljességgel lehetetlen. Azoknak az olvasóimnak, akiket ez a téma érdekel, figyelmébe ajánlom Svékus Olivérnek Titkosírások című, ügyesen megírt s ma is jó eligazítást nyújtó könyvét (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1964). Magyar írók titkosírásairól pedig, például Balassiéról, Arany Jánoséról, Weöres Sándoréról vagy Gárdonyi Gézáéról, amelyet az író halála után fél évszázaddal fejtettek meg – ezek ugyanis sokak számára külön érdekességnek számítanak – egyrészt szintén Vargha Balázs imént idézett könyvére (125–127. o.), valamint Gárdonyi Géza Titkosnaplójára (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974) utalok. E könyvben most csupán néhány olyan titkos nyelvre mutatok rá, amelyik inkább játék, mint komoly, igazi nyelv, s létrejöttét nem a bármilyen célból való titkosítás, hanem a szórakoztatás szándéka vezérli.

Madárnyelv – nyelvi játékos módra

A legtöbb olvasónak bizonyára gyerekkorától fogva ismert titkos nyelve az ún. madárnyelv, amelynek lényege az, hogy a nehezebb megértés kedvéért valamely szónak, szókapcsolatnak vagy akár rövid mondatnak mindegyik szótagját kiegészítjük egy bizonyos mássalhangzóval vagy mássalhangzócsoporttal, valamint a szótagban már ott levő magánhangzó megismétlésével. Erre különösen gyakran használt mássalhangzók vagy mássalhangzócsoportok például a következők: v, m, l, rg stb. Az én gyerekkoromban és környezetemben történetesen a v volt a madárnyelvesítésre legalkalmasabbnak ítélt hang. A hozzánk hasonló korú, de általunk közelebbről még nem ismert lehetséges játékostárshoz gyakran fordultunk például így: Tuvudsz ivigy beveszévélnivi? Vagy így: Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi? (= Tudsz így beszélni?) Igenlő válasz esetén nemegyszer ezen a nyelven folyt a további társalgás, amíg meg nem untuk.

Ez tehát az a bizonyos madárnyelv, amelyiknek valamelyik formájára – talán többre is – alighanem olvasóim is emlékeznek. A nyelvi játékosok madárnyelvének azonban ez csupán a kiindulópontja. Az igazi nyelvi játékos cél olyan szavak vagy szókapcsolatok kiókumlálása, amelyek kibővített formájukban is jelentenek valamit! Könnyű belátni: a tuvudsz vagy az ivigy (ez „szabályosan” hosszú magánhangzójú lenne: ívígy, de sohasem mondtuk így!) önmagában az égvilágon semmit sem jelent. Egyetlen szerepe van. A titkosítás. A nyelvi játékosok madárnyelvében azonban ennyi nem elég. Ott a bővítménynek is kell hogy legyen valamilyen minimális értelme! Hosszú példasorokkal nem szolgálhatok, de néhány egyszerű példával igen, s szemléltetésül talán ennyi is elegendő! Hasonlók, de ezeknél jobbak, „értékesebbek” alkotását ezúttal olvasóimra bízom! A következő tíz példában zárójelbe téve jelzem a betoldott hangzót, hangzócsoportot is:

Anti meg Ede sző: alant Ili meleg eledele szőlő (l)

Feke [Pál]: festek este (st)

Két kéz: kévét kévéz (v)

Mokka: mocsok kacsa (cs)

Murci: mufurc ifi (f)

Nem te: nevem teve (v)

Sörcsata: söpör csapat apa (p)

Szalad: szaval a vad (v)

Szemerkél: ’sz este, mester, késtél (st)

Vaskos tök: varas, koros török (r)

A titkos nyelv kulcsa: + 1

Ez egy ártatlan kis titkos nyelv – vagy ha úgy tetszik: írás –, de ez is nyelvi játék, ráadásul a magyar ábécé elsajátítását a gyerekek számára nagyon megkönnyítő játék. Lényege az, hogy minden e játékban szereplő kimondott vagy leírt szónak van egy rejtett, titkos értelme is, amit akkor kapunk meg, ha a titkos nyelvben szereplő szónak megkeressük azt a változatát, amelyet a cím előír. Azaz a szó mindegyik betűje helyébe azt a betűt írjuk, amelyik a magyar ábécérendben közvetlenül e mellett a betű mellett áll. Erre utal a címben a „+ 1”. (Az ábécére vonatkozólag lapozzanak vissza néhány oldalt! Ugyanennek a fejezetnek A tét: egymillió! című részében szólok róla.) A következőkben felsorolok néhány olyan szót, amelynek „a titkos nyelv kulcsa: + 1” szabály betartásával is van értelme, s hogy olvasóimnak ne kelljen fejben „kisakkozniuk”, hogy mi is az ilyen módon rejtjelezett szó, szóalak, esetleg tulajdonnév, azt egy kettőspont után mindjárt be is mutatom!

Agaram: ágyásán.

Fok: gól.

Jelenem: kéményén.

Kan: lány.

Megken: négy lény.

Nap: nyár.

Sakkom: szállón.

Sas: szász.

Sav: száz.

Sok: szól.

Sorsa: szósszá.

Szab: Tác.

Szak: tál.

Szeszen: Tétény.

Szójel: tökély.

Vaskor: zászlós.

Zaj: zsák.

Stb., stb. Némi ügyeskedéssel akár több szóból álló kifejezésnek is lehet kulcsa a + 1! Történetesen megőriztem azt a levelet, amelyet egy balatonfenyvesi levélírótól, Szigetvári Ferencnétől kaptam, s amelyben szintén ilyen szavak szerepeltek, de a levél késve érkezett meg, s példáit már nem említhettem meg az e játékkal foglalkozó rádiós, de már felvett „ötpercemben”. Erről természetesen tájékoztattam is. Többek között ezt írtam neki: „A rádióban sajnos már nem utalhatok ügyes szavaira, de megőrzöm azokat, s amikor majd írok egy játékoskönyvet – ugyanis ezt tervezem –, igyekszem majd többet is felhasználni belőle, megjelölve a szerzőt is. Így, ha most kárba is vész ily sok iparkodás, akkor majd ím, szól írásarról, hogy milyen bravúrosak az Ön megoldásai.”

Ezek a dőlt betűs szavak ott szerepeltek pályázatában. Hogy melyikünk kapcsolta őket össze, arra már nem emlékszem. De én ezzel teljesítettem ígéretemet: a szavak itt szerepelnek e játékoskönyvben!

Magyar mondat – lengyel szemmel

Ennek az alfejezetnek záró elemeként még egy olyan, ugyancsak a titkos nyelvek világába – vagy oda is – sorolható kis „gyöngyszemet” gurítok ide, amely reményeim szerint (szintén) felkelti olvasóim érdeklődését. Köztudomású, hogy minden nemzet ábécéje más, mindegyik ábécé nemzetének egyik legnagyobb kincse, legalábbis az én értékítéletem szerint. Nos, játékos klubunk valamelyik tagjának egyszer az jutott az eszébe, hogy érdemes volna olyan magyar mondatokat alkotni, amelyeknek akkor is lenne valamilyen – lehetőleg humoros – értelmük, ha bizonyos betűiket egy másik nyelv megfelelő betűinek hangalakjával érzékeltetnék. A javaslattevő történetesen azt ajánlotta, hogy nyelvi játékként olyan mondatokat alkossunk, amelyeket „magyarul” és „lengyelül” egyaránt el lehet olvasni: számunkra, magyarok számára így is, úgy is jelentenek valamit, de csöppet sem ugyanazt. Az olvasásbeli különbség a javaslat szerint abból adódott volna, hogy a magyarban is meg a lengyelben is van mind s, mind sz betű, a hangértékük azonban éppen ellentétes, mivelhogy a magyar s betű hangértéke a lengyelben [sz], a kétjegyű sz betűé pedig [s]. Mindjárt hozzáteszem: ez a betű–hangérték összevetés meglehetősen egyszerűsített képet mutat, s korántsem tökéletes. A valóság nem egészen ez. Az azonban tény, hogy a lengyelben az [s] jelölésére más szláv nyelvektől eltérően nem kampót, „hacsekot” találunk, hanem kétjegyű sz betűt, s bizonyos helyzetekben az s–[sz] megfelelés is fennáll. Éppen ezért, noha olvasóimnak felhívom figyelmét az Európai helyesírások című, Balázs Géza és Dede Éva által szerkesztett, rendkívül hasznos kiadványra (Inter Kht. – PRAE.HU, Budapest, 2009), amelyben Pátrovics Péter tollából a valóságos helyzetet pontosan bemutató értekezést találnak a lengyel helyesírás múltjáról és jelenéről, úgy ítélem, hogy e kis titkosírásszerű nyelvi játéknak helye van e kötet e fejezetében. Minden további előzetes magyarázatot mellőzve felsorolok néhány olyan mondatot, amely mást jelent, ha magyarul, s mást, ha s–sz betűinek hangértékét illetően „lengyelül” olvassuk el.

A kártyában jó sok ász – lengyelül olvasva: jó szokás.

A magyar italárusok véleménye szerint őszi sör: nagy haszon, ám lengyelül olvasva: ősi szőr nagy hason.

Egy színlapon ezt olvassuk: Színre kerül „A tolvaj szarka”, csakhogy lengyel barátunk ezt így olvassa el: sínre kerül a tolvaj sarka.

Egy költői verssor: A szellő szerényen susog. Lengyelül így hangzik: A sellő serényen szuszog.

Ő szekeres: tény – olvasom valakiről a megállapítást. Ám lengyelünk egészen mást hámoz ki belőle. Nevezetesen ezt: őse keresztény.

Végül: más az, ha valaki, például egy szigorú kritikus elvisel egy színdarabot, és más, ha lengyel ismerősünk a vágányok mentén sétálgatva egy mögötte zajló párbeszédnek erre a részére figyel fel: elviszel egy síndarabot!

Keresztnévi [v][i]gasságok

Akik ezt az alcímet látják, előtte pedig már belelapoztak e könyvbe, sőt talán nagy részét el is olvasták, akár csodálkozhatnak is, hogy ebben a zárófejezetben külön témaként szerepelnek a keresztnevekkel, utónevekkel kapcsolatos vigasságok, ráadásul azzal a sugallattal, hogy itt nemcsak vigasságokról, hanem – most már a címbe rejtett szavaknak a helyesírás megkövetelte formáit használva – igazságokról, sőt gazságokról is szó lesz.

A meglepődés jogos, mivel keresztneves játékok, talányok csakugyan találhatók a munka több fejezetében is. Például az Oda-vissza nem ugyanaz című fejezetben, amelynek Megforgatott nevek elnevezésű szakaszában palindrom keresztnevekből összeállított gyűjteményt mutatok be fejtörő formájában. Vagy abban az intarziafejezetben, amelyben férfi és női utónevek bújnak meg, arra várva, hogy olvasóim rájuk találjanak annak ellenére, hogy csak kipontozva láthatók egy-egy mondat belsejében. Vagy akár a kancsal rímekről szóló fejezetben, amelynek szintén van egy utónevek megkeresésére buzdítórésze, a Tíz férfi, tíz nő című feladvány. Azonban mindezek figyelembevételével is úgy vélem, hogy ebben a zárófejezetben még mindenképpen külön is utalnom kell arra, hogy a keresztnevek a különféle nyelvi játékoknak és fejtörőknek ugyanolyan nélkülözhetetlen elemei, mint például a helynevek vagy a szólások, amelyek külön fejezetet is „kiérdemeltek” és kaptak is ebben a kötetben.

Ella, édes karamella!

Olvasóim számára korántsem újdonság, de mégis azzal kezdem, hogy a különféle gyermek- és egyéb mondókák – például a falu- és mesterségcsúfolók – között megkülönböztetett helyet foglalnak el a névcsúfolók. A néprajzi szakirodalom ezrével kínálja erre a példákat. Pusztán a Faragó József és Fábián Imre által közzétett kiváló gyűjtemény, a Bihari gyermekmondókák (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982) is több mint hétszáz névcsúfolót, illetve névdicsérőt tartalmaz. (Elismerem, jóval több csúfolót, mint dicsérőt, s ez általában is jellemző erre a „műfajra”, de azért az elismerők sem hiányoznak, s éppen ennek tudatosítására illesztettem e rész élére tudatosan egy dicsérő, sőt, hízelgő mondókát.) Jeles írónk, Gyurkovics Tibor csaknem három évtizede egy egész kötetnyi névcsúfoló-névdicsérő mondókát alkotott, mégpedig úgy, hogy az év minden napjára jusson egy „névike”. Ez a feltehetőleg egyéni alkotású, kedves szava egyúttal a címe is lett a kötetnek (Névike. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1983). Szemléltetésül, íme, egy példája, többek között nekem szóló: „Június 27. László, / rövid legyen a zárszó.”

Talán mondanom sem kell, a nyelvi játékok kedvelőinek is kedves játékterepe a névcsúfoló- és névdicsérőgyártás. A Szójátékos anyanyelvünk című kötetben, amely válogatás egy anyanyelvi pályázat gazdag anyagából (Szerk. Balázs Géza és Grétsy László, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Budapest, 2001), több pályázó, például Faltysné Ujvári Anna, Penckóferné Punykó Mária, Tóth Béla is tett közzé szellemes névcsúfolókat. Akár mindegyikből idézhetnék is néhányat, de helykímélés céljából csupán egyből idézek, mégpedig olyan példákat, amelyek mindegyike tiszta rímes, azaz a csúfolódó vagy dicsérő részben, természetesen a sor végén, a teljes név megtalálható. Az igazi nyelvi játékos, ha kitűzi maga elé ezt a célt, nem adja alább. A most következő példák Bencze Imre pályázatából valók.

Aletta, Ármin,

tarka, mint a paletta. hasra esik bármin.

Donát, Egyed,

fut a vashídon át. amit főztél – egyed.

Ella, Endre,

édes karamella. fütyülök én kendre.

Etus, Jenő,

nem használt a retus. fara meg a feje nő.

Kolja, Lenke,

lovát csutakolja. kedves kedvetlenke.

Maris, Máté,

nemcsak morog, mar is. körtét ád vagy almát-é?

Miska, Sebő,

szava is hamiska. se sovány, se bő.

Upor, Zelma,

feje, mint a csupor. minket lekezel ma.

Zója, Zsolt,

bajok okozója. fülembe folyton duruzsolt.

Utazni ki szeret? – Eszter!

Gyakorlott nyelvi játékosok csak ránéznek erre a szakaszcímre, és már tudják is, miféle játékról van itt szó. Ez egy egyszerű, de érdekes, szórakoztató anagrammafeladat. A játék vezércíme voltaképpen ez is lehetne: „A kérdésben a válasz!” Ha a két címet – fordított sorrendben – egymás mellé tesszük, akkor ezzel már mindent meg is mondtunk. Akkor ebből először is megtudhattuk, hogy ebben a feladatsorban kérdésekre kell válaszolni, mégpedig annak tudatában, hogy a felelet már meg is található magában a kérdésben (= A kérdésben a válasz!), a szakasz élére kivetített címből pedig már azt is látjuk, mi e nyelvi játék lényege: az, hogy a kérdés egyik szavának anagrammája a megfejtés, vagyis a keresett személy neve. Hogy melyik az a szó, s hogy milyen keresztnév bújik meg benne? Nos, éppen ennek kiókumlálása e rejtvényesített játék lényege, kvintesszenciája. Szemléltetésül, egyúttal a megfejtés örömét is megadva az alábbiakban tíz kérdést teszek fel olvasóimnak. A megoldásokat a fejezet végén illemből közlöm, de azt hiszem, nem is igen lesz szükségük rá!

  1. A kelta történelmet ki ismeri legjobban?

  2. Bolyai Jánosról ki hallott?

  3. Ki szedte össze a fa alatti almákat?

  4. Az ebednek ki vásárol eledelt?

  5. Ki ismeri mindegyik elemnek a vegyjelét?

  6. Ki ámuldozik a róna szépségein?

  7. Ki rejtőzködik a nádsor zegzugaiban?

  8. A szálló legszebb szobájában ki lakik?

  9. Ki szereti jobban a diót a máknál?

  10. Ki szerelmes minden nőbe?

Játék a visszhanggal

Végül, mivel egyszer minden jónak (jónak?) véget kell érnie, a régebbi századokban divatos, ún. ekhós versekről, illetve az ezekből kinövő játékokról szólok. E játékos formának már a középkorban is meglehetősen nagy múltja volt, hisz nyomai – noha az ekhó terminust az ókori poétika nem ismerte – már Ovidiusnál föllelhetők, s a Szathmári István szerkesztette Alakzatlexikonban az anadiplózis egyik elnevezéseként már találkozunk vele. A soronként két-két hangcsoport ekhószerű visszatérését megkívánó francia „rime à echo”-tól a rímszerkezeten túlmenő kötöttségekkel is megtűzdelt spanyol ekhós versig számos változata fejlődött ki.

Bennünket „játék”-szempontból elsősorban az a típus érdekel, amelyben a rímhívó szóra végződő mondattal a költő kérdést tesz fel, s a felelő rím visszhangszerűen válaszol erre a kérdésre. Álljon itt ennek szemléltetéséül egy angol és egy magyar példa; mindkettő még a középkorból, a 16. századból! Az első a yorkshire-i születésű, Oxfordban tanult Barnabe Barnestól, 1593-ból:

Echo! What shall I do to my Nymph when I go to behold her? Hold her! (Magyarul: Visszhang! Mit tegyek, ha megyek, hogy lássam Nimfámat? Ragadd meg!)

A magyar példát ki mástól meríthetném, mint Balassi Bálinttól, az „Óh, magas kösziklák” kezdetű, ötvennegyedik énekből, amelynek már a címe is méltán kelti fel figyelmünket: Dialogus, kiben úton járván az versszerző beszél Echóval. De ezt nem értheti jól meg az, aki nem tudja, micsoda az Echo. A hatsoros versszakok utolsó két sora mindegyikben egy ekhós kérdés vagy panasz, amire a választ Balassi udvariasan meg is adja. A versből három ilyet idézek:

Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,

s mi az, mire lelkem vágy?

ECHO: Ágy.

Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom,

s kell-é jót reménlenem?

ECHO: Nem.

Azért ádj tanácsot, szánd meg nyavalyámot,

ha sebemet gyógyíthatd!

ECHO: Hadd!

Kétségtelen, az ekhós rím a költészetnek is szerves része – nem véletlen, hogy Szepes Erika és Szerdahelyi István, az impozáns Verstan (Gondolat Kiadó, Budapest, 1981) szerzői remek könyvükben több oldalon és több helyen is foglalkoznak e rímmel és változataival –, ám én úgy érzem, hogy ha az ekhós rím beszélni tudna, nem annyira a poétikába sorolná magát, inkább a nyelvi játékok közé, ahol visszhangjátékként emlegetjük. S az sem véletlen, hogy a már többször emlegetett Nyelvi Játékok Klubjának tagjai remekül elszórakoztak ezzel a játékkal. Leginkább talán a rendkívül művelt tanár, költő és irodalomtörténész, Kunszery Gyula, de F. Szabó Sarolta, Dióspatonyi Márta, Győry István is, és még jó néhányan. Talán kedvüket lelik benne olvasóim, ha az akkori nyelvi játékosok visszhangos kérdéseiből összeállítok s bemutatok egy kis gyűjteményt. Mivel a visszhang, azaz a visszavert, visszaverődő hang, szó már eleve benne van a kérdésben, s ezért éppen egy játékoskönyvben voltaképpen fölösleges megismételni, én mégis Balassival tartok, csupán abban nem követem, hogy minden esetben odaírjam: Hölgyeim és Uraim, most pedig a visszhang következik! De azt nem árt tudni, hogy echo szavunk, amely a ’hang’ jelentésű görög ékhó latinosított változata, az ekhósrím kifejezésen kívül is él nyelvünkben. Nevét mindmáig őrzi számunkra a ponyvával vagy nádfonattal borított, tágas, utasok számára kialakított ekhós szekér, amilyenen nemzeti színjátszásunk nagyjai járták be egykor az országot, s vitték el a daljátékokat és népszínműveket akár a legkisebb falvakba is. Az ekhós szekér minden valószínűség szerint éppen azért volt ponyvával befedve, mert a védőtető visszaverte a kocsiban ülők hangját, dalolását. De most következzék az ígért ekhógyűjtemény!

Igaz-e, hogy megjavul Budapest közlekedési forgalma? (Alma!)

Ki az, aki a férfiaknak midig talány? (A lány!)

Melyik éjszaka olyan édes, mint az ananász? (A nász!)

Melyik rokon az, aki a gonosz vők szerint akkor a legjobb, ha porhanyós? (Anyós)

Az őszi szél föl mi kavart? (Avart)

Mi esik le, ha a fizetésemet csökkenti az állam? (Az állam)

Mi történik veled, ha a festő esőben ábrázol? (Ázol)

Mi az, ami a macskának mindent megér? (Egér)

Milyen a kislány, ha nem félénk? (Élénk)

Mi ad megnyugvást az ember szívének? (Ének)

Mit csinálnak leginkább, akik egy konferencián részt vesznek? (Esznek)

Mit fog csinálni az állatszelídítő, ha feladata a legvadabb oroszlán bundáját megkefélni? (Félni)

Milyen ember az, akit nem érdekel a műveltség ügye? (Gügye)

Mit mondanak arra az emberre, akire már a halál nyit kaput? (Kaput!)

Milyen az a ruhadarab, amelynek a kivágása mélyebb, mint ameddig a melled ér? (Ledér)

Igaz-e, hogy a skót a költekezés szerelmese? (Mese)

Milyen az irigy könyvkölcsönző? (Önző)

Mit csinál az eső, ha a bolond ember az eresz alatt vár, ácsorog? (Rácsorog)

Mit tesz, aki hosszú értekezletet lerövidít? (Vidít)

Erény-e a naivitás? (Vitás)

Végezetül én teszek fel olvasóimnak néhány ekhós kérdést. Azt kérem, hogy részben helyettem, részben a maguk nevében válaszoljanak, a szerint, ahogy a szöveg sugallja. A válaszokat ezúttal nem adom meg.

Ki a hibás, ha e könyv egy-egy nyelvi játékában elsikkad a poén?

Kinek kívánnak további sok élvezetes nyelvi játékot s feladványt e kötet készítői, közreműködői, midőn most elköszönnek?

A szerző mit ajánlana szívesen annak az olvasónak, aki számára a finom nedűk kóstolgatása már szinte hóbort?

Milyen az a szójáték, amelyet nem értünk, nem is találkoztunk vele, de mégsem hagy bennünket hidegen?

Mi az, amiből egy koszorú e kötet létrehozóját még akkor is boldogítja, ha munkájáért esetleg csak „disznóláb” a bér?

Vajon hogyan fogadják az olvasók e könyvet, amelyet a szerző nekik szedegetett, gyűjtött, kapargált össze buzgón, hangyaszorgalommal, foggal-körömmel?

Őszintén remélem, hogy olvasóim a kérdések által sugallt „megfejtések” egyikét sem tartják hibásnak, önteltnek, valótlannak.

Megfejtések

Keresztnévi [v][i]gasságok.

Utazni ki szeret? – Eszter! 1. Tekla. 2. Ibolya. 3. Attila. 4. Benedek. 5. Kelemen. 6. Nóra. 7. Sándor. 8. László. 9. Kálmán. 10. Benő.

Válogatott szakirodalom- és forrásjegyzék

Ez a szemelvényes lista több célt is szolgál. Egyrészt felhívja a figyelmet azokra a művekre vagy cikkekre, amelyeknek szerzői valamilyen megközelítésből általában a nyelvi játékokkal, főleg pedig anyanyelvünk játékaival, azok különféle fajtáival, válfajaival, múltjával vagy jelenével foglalkoznak, másrészt olyan műveket – kézikönyveket, szótárakat, írói és költői alkotásokat, gyűjteményes kiadványokat – tartalmaz, amelyek nyelvi játékok forrásaiul szolgálnak, illetőleg szolgálhatnak. Evégből legkiválóbb, illetve a nyelvi játékokhoz (szó- és rímjátékokhoz, játékos-humoros szóalkotásokhoz, sajátos versformákhoz) különösen vonzódó költőink és íróink egy-egy művét vagy akár összegyűjtött műveit is tartalmazza ez a bizonyos fokig önkényesen összeállított, de meggyőződésem szerint a könyv majdani olvasóinak tájékozódását megkönnyítő jegyzék. Internetes forrásra azonban csupán elvétve hívom fel a figyelmet, rejtvénylapokra és -évkönyvekre pedig, noha ezekben több száz olyan kis cikk is megbújik, amely tárgyunk szempontjából nagyon is lényeges, a kialakult szokást követve nem hivatkozom.

Adamik Tamás (szerk.) 2010. Retorikai lexikon. Pozsony: Kalligram.

Ady Endre 1980. Összes költeményei I–II. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Áprily Lajos 1967. A kor falára. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Arany János 1902–1905. Munkái I–IV. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Riedl Frigyes. Franklin Társulat: Budapest.

Augarde, Tony 2003. The Oxford Guide to Word Games. New York: Oxford University Press.

Babits Mihály 1945. Összes művei. Sajtó alá rendezte Török Sophie. Budapest: Franklin Társulat.

Balassi Bálint 1993. Versei. Budapest: Balassi Kiadó.

Balázs Géza (szerk.) 2001. Miért jobb a sör a nőknél? Kocsmafilozófia, aszfaltköltészet, internetfolklór. Budapest: Fekete Sas Kiadó.

Balázs Géza 2003. Szórakoztató nyelvművelés. In: Kövesdy Zsuzsa (szerk.): Kedves hallgatóim! Budapest: Tinta Könyvkiadó. 360–362.

Balázs Géza 2006. Képtelen sorolók, ragozások. http://www.napkut.hu/naput _2006/2006_01/047.htm

Balázs Géza 2008. Titkos nyelvek – etnolingvisztikai univerzálék. Magyar Nyelv. 104: 197–203.

Balázs Géza – Grétsy László (szerk.) 2001. Szójátékos anyanyelvünk. Válogatás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázataiból. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Balázs Géza – Grétsy László (szerk.) 2009. Az anyanyelv az életemben. Válogatás az Oktatási és Kulturális Minisztérium anyanyelvi pályázataiból. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Balázs Géza – A. Jászó Anna – Koltói Ádám (szerk.) 2002. Éltető anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Bárdosi Vilmos (szerk.) 2003. Magyar szólástár. Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmező és fogalomköri szótára. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Becher, J. R. 1963. A rím szenvedélye. In uő: A költészet hatalma. Válogatta, szerkesztette és a bevezetőt írta Pók Lajos. Budapest: Aurora. 336–341.

Bedő J. István 1983. Észforgató. Budapest: Ságvári Endre Könyvszerkesztőség.

Bencze Imre 1999. Ékes anyanyelvünk. Édes Anyanyelvünk. 21/2: 7.

Bencze Imre 2000. Átok-, szitok-, káromszó. In Balázs Géza – Grétsy László (szerk.): Anyanyelvünkről anyanyelvünkért. Válogatás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázataiból. Budapest: Iconos Reklámügynökség. 15–29.

Bencze Imre 2002. Verses talányok. In Grétsy László (szerk.) Anyanyelvi rejtvénytár. Budapest: Trezor Kiadó. 15–27.

Benkő Loránd 1969. Adalékok a népi mulattatás terminológiájához. Filológiai Közlöny. XIV: 480–495.

Berencsi Erika 1997. Abszurd humor – nyelvi humor. http://mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/ nyelvtud/abszurd/abszurd.htm

Berger György 1975. Fejtörő játékok – játékos fejtörők. Kolozsvár: Dacia Könyvkiadó.

Berzsenyi Dániel 1976. Versei. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

B. Gelencsér Katalin 2010. A tudás, a megismerés és a társas megértés öröme. Művelődéstörténeti és közművelődés-elméleti tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Bizám György – Herczeg János 1971. Játék és logika 85 feladatban. Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Caillais, Roger 1962. A rébusz és a kép. In uő: A költészet packázásai. Budapest: Európa Könyvkiadó. 163–174.

Comenius János Ámos 1977. Magyar ábécé. In Három veréb hat szemmel. Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból. Összeállította, sajtó alá rendezte, magyarázó jegyzetekkel és utószóval ellátta Weöres Sándor. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 190–191.

Crystal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris.

Csukás István 1980. Az én játékoskönyvem. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Darvas Szilárd 1962. Bizisten nem kötekedem. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Das Superrätsel Buch 2000. Band 18. Hamburg: Xenos Verlagsgesellschaft mbH.

Dávid András 1980. Nyelv és varázs. Budapest: Tankönyvkiadó.

Deme László 1943. Hangátvetés a magyarban. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai (MNyTK.) 69.

Dietze, Rudolf 1970. Was spielen wir? Berlin: Tribüne.

D. Szabó Mária (összeáll.) 2003. Ákombák tanár úr. Magyar írók novellái a tanárokról, diákokról, az iskoláról. Budapest: Új Palatinus Könyvesház Kft.

Dugonics András 1820. Magyar példa beszédek és jeles mondások I–II.(Hasonmás kiadás.) Szeged: Bába Kiadó.

Egri János 1984. Elmebajnokság – 1000 új kérdés. Budapest: szerzői kiadás.

Elekfi László 1994. Magyar ragozási szótár. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.

Ernyey Gyula 1986. Pantun. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 10. Budapest: Akadémiai Kiadó. 107–109.

Erős Zoltán 1986. Rejtvényböngészde. Zsebkönyv – rejtvényfejtőknek. Debrecen: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat.

Erős Zoltán 1999. Fejjáték 1–2. Budapest: Saxum Kft.

Esterházy Péter 1979. Termelési-regény (kisssregény). Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Etienne, Luc 1971. L’art du contrepet. Paris.

Faragó József – Fábián Imre (szerk.) 1982. Bihari gyermekmondókák. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó.

Fehér Klára 1975. Apró-cseprő. Magyar Nemzet. 1975. júl. 31.

Fekete Gyula 1985. Tengercsepp. Aforizmák, írói noteszlapok, gondolatfutamok. Budapest: Gondolat.

Fekete László 2002. Anyanyelvünk játékai, avagy palindrom szavak két tételben. In Balázs–Jászó–Koltói (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 168–172.

Felde Györgyi 1984. Nyelvi játékok az anyanyelvi ismeretterjesztés szolgálatában. Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete.

Fónagy Iván 1943. A mágia és a titkos tudományok története. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Fónagy Iván 1959. A költői nyelv hangtanából. Irodalomtörténeti Füzetek 23. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Fónagy Iván 1970. Viccel a bácsi. Magyar Nyelvőr. 94: 16–43.

Forgács Erzsébet 2007. Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben. Szeged: Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.

Forgács Róbert 2008. Anya–nyelv–csavar. Nyelvi fejtörők. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Forgács Róbert 2012. Anya–nyelv–ész. Újabb nyelvi fejtörők. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Forgács Tamás 2003. Magyar szólások és közmondások szótára. Mai nyelvünk állandósult szókapcsolatai példákkal szemléltetve. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Frőhlich Márta – Rózsa György 1987. Kapcsoltam… Budapest: Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat.

Fülöp Mária 2012. Anyanyelvi játékok. Tanítás – Tanulás. 10: 12–13.

Gágyor József (szerk.) 1982. Megy a gyűrű vándorútra – Gyermekjátékok és mondókák 1–2. Budapest: Gondolat

Gárdonyi Géza 1974. Titkosnapló. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Graf Rezső 1975. Játszótársunk az anyanyelv. Nyelvünk és Kultúránk. 19: 47–49.

Grätzer György 1959. Elmesport egy esztendőre. Budapest: Gondolat.

Grätzer József 1957. Sicc. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Grätzer József 1960. Rébusz. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Grétsy László 1967. Nyelvi játékok – nyelvi nevelés. Magyar Nyelvőr. 91: 71–82.

Grétsy László 1972. A játék szerepe az anyanyelvi ismeretterjesztésben. Nyelv és Irodalom. 1: 133–149.

Grétsy László 1974. Anyanyelvünk játékai. Budapest: Gondolat.

Grétsy László 1980. Játékos anyanyelvünk. In Felde Györgyi – Grétsy László (szerk.): Új anyanyelvi kaleidoszkóp. Budapest: Gondolat. 300.

Grétsy László (szerk.) 2002. Anyanyelvi rejtvénytár. Válogatás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázatából. Budapest: Trezor Kiadó.

Győri György (szerk.) 1976. Törd a fejed! (Második kiadás.) Budapest: Gondolat.

Gyurkovics Tibor 1983. Névike. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Hadrovics László 1995. Magyar frazeológia. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Hársing Lajos 1984. Irodalmi játékok. Budapest: Tankönyvkiadó.

Hársing Lajos 1987. Agyköszörülde. Budapest: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat.

Hársing Lajos 2001. Agyvizit. Budapest: Magyar Könyvklub.

Havas László – Kovács Endre 1972. Cento. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 2. Budapest: Akadémiai Kiadó. 134.

Hegedűs Géza 1957. Szatírák könyve. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Heltainé Nagy Erzsébet 2007. Írói nyelvbölcseletek és a hiányzó paradigma. Magyar Nyelv. 103: 199–204

Hernádi Miklós 1985. Közhelyszótár. Budapest: Gondolat.

Hernádi Sándor 1987. Szórakoztató szóra késztető. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Hernádi Sándor 1988. Szópárbaj. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Hernádi Sándor 1989. Az olvasás bűvészete. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Hernádi Sándor 1996. Nyelvi próbák. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Hernádi Sándor 1997. Játsszunk nyelvtant! Budapest: Ciceró.

Hirte, Werner 1971. Unsere Spiele. Leipzig: Verlag für die Frau.

Horpácsi Illés 1973. Hangutánzó madárnevek. Magyar Nyelv. 69: 451–457.

Horváth János 1958. Versritmusú szólások a kötetlen beszédben. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai (MNyTK.) 100.

Hoványi János – Szepes Erika 1977. Irodalmi játékok. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 5. Budapest: Akadémiai Kiadó. 177–178.

Hoványi János – Voigt Vilmos 1984. Nyelvgyötrő. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 9. Budapest: Akadémiai Kiadó. 472–473.

Illyés Gyula 1972. Hetvenhét magyar népmese. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Iszlai Zoltán 1978. Csirip jelenti. Szombathely: Sylvester János Nyomda.

Ivanov, Vjacseszlav 1983. Nyelv, mítosz, kultúra. Budapest: Gondolat.

Janikovszky Éva 1998. Mosolyogni tessék! Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

J. Nagy Mária 1975. A szó művészete. Budapest: Kriterion.

Jókai Mór 1995. A magyar nép élce. Budapest: Unikornis Kiadó.

József Attila 1980. Minden verse és versfordítása. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

József Attila 1995. Szabad-ötletek jegyzéke. Közzéteszi Stoll Béla. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó.

Kardos Tamás – Szűts László 1995. Diáksóder. Hogyan beszél a mai ifjúság? Budapest: Ciceró.

Karinthy Ferenc 1964. Nyelvelés. Budapest: Gondolat.

Karinthy Frigyes 1927. Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai. In Az Est hármaskönyve. Budapest: Az Est Lapkiadó Részvénytársaság kiadása. 255–269.

Karinthy Frigyes 1956. Csodapók. Válogatta és a jegyzeteket írta Abody Béla. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Karinthy Frigyes 1993. 100 új humoreszk. Szeged: Szukits Könyvkiadó.

Karinthy Márton 2003. Ördöggörcs. Utazás Karinthyába 1–2. Budapest: Ulpius-ház Könyvkiadó.

Károlyi Zsuzsa 2010a. A bűvös négyzet. IPM. 1: 102–104.

Károlyi Zsuzsa 2010b. A latin négyzettől a sudokuig. IPM. 3: 54–56.

Károlyi Zsuzsa 2010c. Az ókori talányoktól a mai találós kérdésekig. IPM. 6: 94–96.

Károlyi Zsuzsa 2010d Varázsigék, palindromok és tiltott betűk. IPM. 8: 88–90.

Károlyi Zsuzsa 2010e. Anagrammák és egyéb nyelvi játékok. IPM. 10: 102–104.

Károlyi Zsuzsa 2011. A keresztrejtvény története. IPM. 5: 88–90.

Katona Imre 1994. A helyzet reménytelen, de nem komoly. Politikai vicceink 1945-től máig. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Kellér Dezső 1976. Leltár. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Kemény Gábor 2010. A nyelvtől a stílusig. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Kertész Manó 1996. Szállok az úrnak. Az udvarias magyar beszéd története. Győr: K.u.K. Könyvkiadó.

Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.) 1978–1979. Hét évszázad magyar versei I–IV. (Ötödik, bővített kiadás.) Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Kiss Dénes 1984. Játék és törvény. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Kiss Gábor (szerk.) 1998. Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.) 2003. Magyar nyelvtörténet. Osiris: Budapest.

K. Jakab Antal 1972. A névmás éjszakája. Kriterion Könyvkiadó: Bukarest.

Koltói Ádám 2008. Jó szóval – Írások nyelvünkről, nyelvhasználatunkról. Cegléd: Ceglédi Közgazdasági Alapítvány.

Kosztolányi Dezső 1910. Budapest, a szójátszó. Élet. 1910. szept. 11.

Kosztolányi Dezső 1973. Összegyűjtött versei. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Kosztolányi Dezső 1990. Nyelv és lélek. Válogatta és sajtó alá rendezte Réz Pál. Második, bővített kiadás. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó – Forum Könyvkiadó.

Kovács Endre 1982. Madárnyelv. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 7. Budapest: Akadémiai Kiadó. 537.

Kovács Endre – Tótfalusi István 1982. Limerick. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 7. Budapest: Akadémiai Kiadó. 298–299.

Kölcsey Ferenc 1951. Válogatott művei. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Kun Erzsébet 1966. A rejtvény. Budapest: Gondolat.

Kun Erzsébet 1973. A végén minden kiderül. Budapest: Gondolat.

Kun Erzsébet 1978. Tojástánc. Rejtvénycikkek, kvízkérdések, minitörténetek, anekdoták, játékok. Budapest: Gondolat.

Láng Miklós 1991. Útravaló. Egyoldalas novellák, karcolatok, zanzák. Budapest: Budapesti Művészetbarátok Egyesülete.

Lőrincze Lajos 1975a. Nyelvi játékok – írói szinten. Nyelvünk és Kultúránk. 19: 29–31.

Lőrincze Lajos 1975b. Szóragozás-szórakozás. Nyelvünk és Kultúránk. 20: 38–40.

Lőrincze Lajos 1978. Játszani is engedd! Élet és Irodalom. 16: 6.

Lőwy Árpád 2004. Válogatott művei. Debrecen: Anno Kiadó.

Lukácsy András 1964. Népek játékai. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Lukácsy András 1981. Kiment a ház az ablakon – Költészet és valóság. Budapest: Gondolat.

Lukácsy András 1985. Elmés játékok, játékos elmék. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Lukácsy András 1998. Párbajok és paródiák. Budapest: Pont Kiadó.

Márai Sándor 2000. A négy évszak. Szombathely: Helikon Kiadó.

Martinkó András 1983. Értjük, vagy félreértjük a költő szavát? Budapest: RTV–Minerva.

Mikszáth Kálmán 2002. Novellák, karcolatok. Budapest: Kortárs Könyvkiadó.

Minya Károly 2003. A nyelvi újítás egyik ritkább módja: a szándékos szóferdítés. In Hajdú Mihály – Keszler Borbála (szerk.): Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete. 108–111.

Mirk László 1980. Szórakoztató játékok. Kolozsvár-Napoca: Dacia Könyvkiadó.

Mizser Lajos 2002. Játék a nevekkel. In Balázs–Jászó–Koltói (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 353–355.

Montágh Imre 1985. Mondjam vagy mutassam? Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Móra Ferenc 1980. Napok, holdak, elmúlt csillagok – A fele sem tudomány. Békéscsaba: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Móricz Zsigmond 1965. Légy jó mindhalálig. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Nagy Ferenc 1968. A nyelvi humor főbb típusai. Magyar Nyelvőr. 92: 10–22.

Nagy J. Béla 1939. Megfordítható szavak és mondatok. Magyar Nyelv. 35: 54.

Nagy József 1961. Szép magyar szó. Bevezetés a stíluselemzésbe. Budapest: Tankönyvkiadó.

Nagy László 1988. Összegyűjtött versei. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Nagy L. János 1992. Játékok sora: sorok játéka. Magyar Nyelv. 3: 326–337.

Nagy L. János 1995. Nyelv – szöveg – játék tizennégy éveseknek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Nagy Olga 1977. Paraszt dekameron. Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Nemes György 1981. Hogy is van ez? Budapest: Kozmosz Könyvek.

Nemes Nagy Ágnes 1995. Összegyűjtött versei. Budapest: Osiris–Századvég.

Németh László 2006. A kísérletező ember – Írások a világirodalomról II. Budapest: Magyar Napló Kiadó.

O. Nagy Gábor 1966. Magyar szólások és közmondások. Budapest: Gondolat.

Országh László 1968. Kenguru. Magyar Nyelvőr. 92: 339–340.

Ortutay Gyula (szerk.) 1960. Magyar népmesék I–III. A meséket válogatta és jegyzetekkel ellátta Dégh Linda és Kovács Ágnes. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Ortutay Gyula (szerk.) 1977–1982. Magyar Néprajzi lexikon 1–5. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Otto Borik (szerk.) 1994. Sakklexikon. Budapest: Corvina.

Örkény István 1972. Időrendben. Válogatott novellák. Budapest: Magvető Kiadó.

Papp Ferenc (szerk.) 1969. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Papp Tibor 2007. Bűvös négyzetek. Magyar Nemzet. 2007. szept. 12.

Parti Nagy Lajos 1997. Sárbogárdi Jolán: A test angyala – habszódia. Pécs: Jelenkor Kiadó.

Páskándi Géza 1982. Észjárás – Kínzó számok, gyógyító nyelvek. Népszabadság. 1982. ápr. 25.

Pázmány Péter 1994. Válogatott művei. Budapest: Editorg Kiadó.

Pécsi Gabriella 2007. Kvantumos nyelvtörténések – Anagramma versek a kilencvenes évek közepéről. Zalaegerszeg: Pannon Tükör Könyvek.

Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Budapest: Tankönyvkiadó.

Petőfi Sándor 1978. Összes költeményei I–II. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Pilinszky János 1995. Összegyűjtött művei. Versek. Budapest: Osiris–Századvég.

Polívková, Dorota 1965. Játékok a nyelvtanításhoz. Bratislava.

Pusztai Ferenc (szerk.) 2003. Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pusztay János 2005. Topopoezis. Szombathely: Savaria University Press.

Radnóti Miklós 1974. Összes versei és műfordításai. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Ráth-Végh István 1958. Anekdoták, furcsaságok. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Ráth-Végh István 1962. Az emberi butaság. Budapest: Gondolat.

Ráth-Végh István 1967. A könyv komédiája. Budapest: Gondolat.

Ráth-Végh István – Agárdi Ferenc – Tiszay Andor (szerk.) 1957. Mosolytól a nevetésig: Hasznos Mulatságok. Budapest: Bibliotheca Kiadó.

Reményi József Tamás – Tarján Tamás 1987. Babérköszörű. Budapest: Kozmosz Könyvek.

Romhányi József 1983. Szamárfül. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Rónai Béla 2003. Rejtvényfejtés. In Fölnevelő édesanyám IV. Pécs: Krónika Kiadó. 78–79.

Rónaky Edit 2008. Nyelvteremtő utódaink. Gyerekkori szóalkotások. Mohács: A Hegyi-beszédesek Baráti Társaságának Füzetei 10.

Róna Tibor 1986. Több nyelven beszélünk. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Sándor György 1985. Nézeteltérítés. Budapest: Magvető Kiadó.

Schirm Anita 2009. Az anyanyelv az emberek életében. In Balázs Géza – Grétsy László (szerk.): Az anyanyelv az életemben. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 202–222.

Schweighardt Zsanett 2001. Nyelvi humor az iskolában. In Balázs Géza – Grétsy László (szerk.): Szójátékos anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 127–136.

Sebestyénné Varjú Anna 2002. Kancsal múzsa. Irodalomtörténet – diákszájon. Budapest: Convention Budapest Kft.

S. Nagy Katalin 1977. Játékelmélet. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 5. Budapest: Akadémiai Kiadó. 587–588.

Sütő András 1977. Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó.

Svékus Olivér 1964. Titkosírások. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Svindt Veronika 2009. Gróf Széchenyi István: Az anyanyelvrűl ember és nemzet életében. Széchenyi lappangó írása a magyar nyelvről. In Balázs Géza – Grétsy László (szerk.): Az anyanyelv az életemben. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 277–296.

Szabó Kálmán 1975. Játékos nyelvtan, játékos helyesírás. Budapest: Tankönyvkiadó.

Szabó Lőrinc 1960. Összegyűjtött versei. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Szabó Lőrinc 1967. A költészet dicsérete. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Szalay Károly 1963. Szatíra és humor. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Szántó Gábor (szerk.) 1984. Játéklexikon. Budapest: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat.

Szathmári István 2004. Stilisztikai lexikon. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Szathmári István (szerk.) 2008. Alakzattan. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Székely János 1986. Törd a fejed! (Második kiadás.) Budapest: Gondolat.

Szende Aladár 2002. Nyelvünk játékai és a nyelvművelés tudománya. In Balázs–Jászó–Koltói (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 443–444.

Szepes Erika – Szerdahelyi István 1981. Verstan. Budapest: Gondolat.

Szerdahelyi István 1992. Szójáték. In Szerdahelyi István – Juhász Ildikó (szerk.): Világirodalmi lexikon 14. Akadémiai Kiadó: Budapest. 576–578.

Szigetvári János – Szigetvári Krisztián 2001. Állati, neves, történelmi és egyéb szójátékok. In Balázs Géza – Grétsy László (szerk.): Szójátékos anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 137–157.

Szilágyi Ferenc (vál., szerk.) 1983. Elmét vidító elegy-belegy dolgok.Válogatás a győri kalendáriom 1749-től 1849-ig tartó időszakából. Budapest: Magvető Kiadó.

Szilágyi György 1974. Nem viccelek! Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Szilvási Csaba 2002. Szórejtő versikék. In Grétsy László (szerk.): Anyanyelvi rejtvénytár. Budapest: Trezor Kiadó.208–211.

Szilvási Csaba 2009. Ikerszó-vásár. Tatabánya: Alfadat-Press Nyomdaipari Kft.

Szily Kálmán 1902. A magyar nyelvújítás szótára – A kedveltebb képzők és képzésmódok jegyzékével. Budapest: Hornyánszky Viktor kiadása.

Szörényi László 1972. Petőfi kördala – palindromon. Irodalomtörténeti Közlemények. 76/3: 342–343.

Szűts László 1999. Szójátéktár. (Anyanyelvi fejtörők). Budapest: Ciceró.

Szűts László 2002. Játék és nyelvművelés. In Balázs–Jászó–Koltói (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 454–455.

Tabi László 1982. Életem és egyéb ügyeim. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Takács Tibor 1997. Örök csónak. Budapest: Összmagyar Testület.

Takács Tibor 2005. Otthonom anyanyelvem. Szeged: Bába Kiadó.

Tamási Áron 2002. Összes novellái I–II. Budapest: Kortárs Kiadó.

Tamkó Sirató Károly 1969. A Vízöntő-kor hajnalán. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Tamkó Sirató Károly 1975. Kozmogrammok. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Tandori Dezső 1976. A mennyezet és a padló. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Tandori Dezső 1983. A feltételes megálló. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Temesi Viola (szerk.) 2012. Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Timár György 1974. Nevető lexikon. Budapest: Gondolat.

Timár György 1979. Nem én írtam. Irodalmi karinthkatúrák. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Timár György 1983. Ezt sem én írtam. Új irodalmi karinthkatúrák. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Timár György 1985. Válogatott agyrémeim. Budapest: Múzsák Közművelődési Kiadó.

Timár György 2000. Nevető lexikon és agyrémszótár. Budapest: Fekete Sas Kiadó.

Tiszay Andor 1958. A sifrétől a tolvajnyelvig. (Hasznos Mulatságok 5.) Budapest.

T. Litovkina Anna 2001. Párosan szép az élet. Közmondások, szólások, népi bölcsességek. In Györgyi Erzsébet (szerk.): Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Budapest: Planétás Kiadó. 196–216.

T. Litovkina Anna 2005. Magyar közmondástár. Közmondások értelmező szótára példákkal szemléltetve. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2007. Idegen szavak szótára. Budapest: Osiris Kiadó.

Tolnai Vilmos 1917. A madárnyelvről. Magyar Nyelv. XIII: 247–248.

Tompa József 1955. Tíz hatos meg tíz hatod az – húzhatod? Magyar Nyelvőr. 79: 394–396.

Tornai József 2002. Drága nyelvem, zöld lebegés őrülete. Miskolc: Felsőmagyarországi Kiadó.

Török Gábor 1974. Költői rébuszok. Budapest: Magvető Kiadó.

Török Gábor 1983. A pecsétek feltörése. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Trencsényi László 1974. Társasjáték nyelvtanórán. Magyar Nyelvőr. 98: 74–75.

Ujvári István 2002. Eszperente nyelven. In Grétsy László (szerk.): Anyanyelvi rejtvénytár. Budapest: Trezor Kiadó. 231–233.

Vágó István 1984. A fele sem igaz. Budapest: Alföldi Nyomda.

Vajda Albert 1956. Tanuljunk könnyen, gyorsan nevetni! Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Vajda János 1910. Költeményei. (Második kiadás.) Budapest: Franklin Társulat.

Valló Emil 1959. Játék a szavakkal. Budapest: Minerva Kiadó.

Várady Szabolcs 1988. Hátha nem úgy van. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Várady Szabolcs 2002. Magyar badar – 300 limerik. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Varga Ferencné (vál.) 1975. Sző, fon, nem takács. Mi az? Találós kérdések gyerekeknek. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Vargha Balázs 1962. Társasjátékok könyve. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Vargha Balázs 1967. Játékkoktél. Budapest: Minerva.

Vargha Balázs 1974a. Játsszunk a szóval! Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Vargha Balázs 1974b. Csokonai Vitéz Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Vargha Balázs 1984. Jelek, jelképek, jellemek. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Vargha Balázs 1994. Arany János játékai. Budapest: Enciklopédia Kiadó.

Vargha Katalin – T. Litovkina Anna: „Hallgatni Arany, beszélni Petőfi” – A magyar antiproverbiumok ferdítési módjai – formai változatok és nyelvi humor. Magyar Nyelv. 103: 179–199.

Vihar Judit – Mártonfi Ferenc 1975. Haiku. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 4. Budapest: Akadémiai Kiadó. 143–144.

Voigt Vilmos 1977. Játék. In Király István – Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 5. Budapest: Akadémiai Kiadó. 582–586.

Vörösmarty Mihály 1864. Minden munkái I–XII. Rendezte és jegyzetekkel kísérte Gyulai Pál. Pest: Ráth Mór kiadása.

Wilkendorf, Dieter – Hauschild, Peter 1962. Spiel mit – rate mit. Berlin.

Zala József 1975. Nyelvi játékok. Nyelvünk és Kultúránk. 19: 49–53.

Zala József 1976. Nyelvi játékok. Nyelvünk és Kultúránk. 23: 69–71.

Zlinszky Aladár 1927. Névvarázs. Magyar Nyelv. XXIII: 100–109.

Zöldi László (szerk.) 1997a. Művészek aforizmái. Budapest: Kossuth Kiadó.

Zöldi László (szerk.) 1997b. Politikusok aforizmái. Budapest: Kossuth Kiadó.

Zsigmond Győző 2011. Nyelvi rejtvény, játék, verseny. Csíkszereda: Pallas-Akadémia Könyvkiadó.

Zsilák Mária 2003. Játék a kétnyelvűséggel. In Hajdú Mihály – Keszler Borbála (szerk.): Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete. 753–757.