Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

10. fejezet -

10. fejezet -

8. Nyelvi játékok – menet közben

Nép- és helynevek a nyelvi játékos szemével

Könyvem eddigi részeiből olvasóim már megtapasztalhatták, hogy az egyes fejezetekben jobbára vagy egy-egy kikristályosodott, önálló nyelvi játékból (anagramma, intarzia, palindrom, betű-, illetve képrejtvény stb.), vagy a nyelv valamely eleméből s azzal kapcsolatos ügyeskedésekből (betű/hang, szótag, szó, szövegegység, szóalkotás, -ragozás, szólások stb.) indulok ki, s a fejezetben azzal, illetve az abban rejlő játéklehetőségekkel foglalkozom. Most ez utóbbi témacsoport egyik markáns összetevőjét, a nép- és helynevek halmazát vizsgálom meg a főcímben említett módon, vagyis a nyelvi játékos szemével.

A nép, az istenadta nép

A cím, amely alighanem Arany Jánosnak A walesi bárdok című csodálatos balladája nyomán vált szinte szállóigévé, Edward király képmutató érdeklődésében csakugyan a népre, az istenadta népre utal, a mi esetünkben azonban a népek nevére, ugyanis a nyelvi játékokban elsősorban ezeknek van szerepük. Mondanom sem kell, számos módon lehet a népnevekkel játszani, például akár már úgy is, hogy valakinek kedve támad egy-egy népnevet egy vele azonosan hangzó más szóval – tehát a szóban forgó népnév homonimájával – együtt egy értelmes mondatba belefoglalni. Olyanokra gondolok, mint „Hova lett ez a lett?”; „Mit ír az ír?”; „Az észt már megint osztja az észt”; stb. Most azonban nem engedek semmiféle csábításnak, s csupán két egyszerű nyelvi játékról ejtek szót. Az első ezek közül is inkább csak egy kis szófejtési gyakorlat, de azért, úgy érzem, bebocsátást érdemel.

Melyik nyelvből való?

Tudvalevő, hogy nyelvünkben – mint ahogy más nyelvekben is – számos idegen eredetű, de már a mi nyelvünkben is meggyökeresedett szó, ún. jövevényszó található. Ennek szemléltetésére s egyúttal olvasóim szóeredet-felismerő képességének próbájául felsorolok tízszer két idegen eredetű szót. Mindegyik szókettős tagjai egyazon nyelvből származnak, illetve kerültek hozzánk. Ez utóbbi kitétel azért lényeges, mert a szavak korántsem közvetlenül az eredeti nyelvből jutnak el hozzánk, hanem valamely más, akár több más nyelven keresztül. Püspök szavunk például végső soron a görög épíszkoposz szóból származik – legalábbis eddig szoktak visszanyúlni a szavak forrásának kutatói –, de Európába a latin episcopus közvetítésével érkezett el, a magyarba pedig a német útján került be. A szótárak ilyenkor nem mindig egyformán ítélkeznek abban, hogy ez vagy az a szó végül is melyik nyelvből érkezett hozzánk. Hogy olvasóim számára megkönnyítsem a választ, úgy állítottam össze a szósort, hogy az elsőtől a tizedik kérdésig megtalálandó népnevek ábécérendben kövessék egymást. Azt gondolom, ez jelentős segítség, de azért a fejezet végén megjelölöm a pontos választ.

  1. Kemping, futball:

  2. Krepdesin, szezon:

  3. Analfabéta, demokrácia:

  4. Harakiri, szamuráj:

  5. Kongresszus, iskola:

  6. Stréber, puccs:

  7. Konfetti, szaltó:

  8. Balalajka, trojka:

  9. Torreádor, tangó:

  10. Mecset, joghurt:

Népneves összetételek

A népnevek, legalábbis az előttünk ismertebbek, számunkra nem csupán a velük megjelölt népek tagjait, nyelvét idézik fel, s nem is csupán azt, ami csak e népekhez tartozik, csak velük kapcsolatos. Egy-egy népnevet is tartalmazó s így eredetileg egy bizonyos néphez kötődő kifejezés jelentésében nemegyszer kiterjed, kiteljesedik, fajta- vagy típusjelölővé válik, s ilyenkor már nem csupán arra a népre vonatkozik, amelyet megjelöl, hanem „fogalommá lett”. Példákért nem kell a szomszédba mennünk. A hollandi anya a műszaki nyelvben csőkötéshez való csavaranyát jelent, a hollandi ágy pedig a nyeregtetőszerűen ablakos melegágynak a neve. A maróninak, ennek a nagy szemű, nemes fajtájú gesztenyének ilyen neve is él: olasz gesztenye. Néha egy-egy népnév egész kifejezéscsaládnak válik vezérszavává, egyúttal azt is jelezve, hogy a megnevezett nép az elmúlt évtizedek vagy akár évszázadok során szokásaival, eredményeivel stb. élénken hatott más népekre. A rövidre nyírt, a száj szögletéig érő bajuszt például így nevezték el: angol bajusz. A félig kisütött vesepecsenye tükörtojással és sokféle körítéssel: angol bifsztek. A rövid, egyenes szárú pipa angol pipa. A sima, díszítés nélküli, szimmetrikus elrendezésű szabás angol szabás, az így kiszabott ruhadarab pedig angol kabát, angol kosztüm, angol szoknya stb. Folytassam még? Helyette inkább olvasóim találékonyságát igyekszem próbára tenni. Betűrendben, római számokkal ellátva felsorolok tíz ismert népnevet. Csak olyan népekét, amelyek ma is megtalálhatók a világtérképeken, s amelyeknek neve egyúttal a nyelvüket is megjelöli. Tehát nem említem például a búrokat, a perzsákat vagy akár a svájciakat, mert valamilyen szempontból nem felelnek meg az általam támasztott követelményeknek. (Például a perzsa nyelvet beszélők ma nem Perzsiában élnek, hanem Iránban, svájci nyelv pedig nincs is.) A kiválasztott tíz népnév alatt felsorakoztatok kereken harminc szót, az elejükön kötőjellel, amely azt jelzi, hogy ezek mind egy-egy összetett szó utótagjai. Olvasóim feladata megtalálni ezeknek az utótagoknak a helyét a felsorolt népnevek mellett. Azt persze nem ígérhetem meg, hogy mindegyik népnév mellé ugyanannyi szó kerül majd, de azt igen, hogy mindegyik megfelelő helyre beírt utótag összetételt alkot azzal a népnévvel, amelyhez tartozik. Remélem, olvasóimnak sikerül mind a harminc utótagnak megtalálni a helyét! Megoldásuk helyességét ellenőrizhetik a fejezet végén.

I. Angol:

II. Francia:

III. Görög:

IV. Japán:

V. Olasz:

VI. Orosz:

VII. Spanyol:

VIII. Svéd:

IX. Szerb:

X. Török:

1. -acél. 2. -ágy. 3. -akác. 4. -asztal. 5. -birs. 6. -csavar. 7. -dinnye. 8. -fal. 9. -gomba. 10. -káposzta. 11. -kert. 12. -keserű. 13. -krémes. 14. -kulcs. 15. -kürt. 16. -meggy. 17. -méz. 18. -nád. 19. -nátha. 20. -paradicsom. 21. -rizling. 22. -saláta. 23. -szalonna. 24. -szekrény. 25. -tapasz. 26. -tea. 27. -tűz. 28. -tövis. 29. -ülés. 30. -viasz.

Bűvös-bájos helyneveink

„Ezeken a téli estéken gondolkodtam el először a sorsomon. Ki vagyok, mi vagyok? Miért itt élek éppen, miért nem másutt? S a térképet böngészgetve estéről estére ízlelgettem a falvak szép nevét. Hegymagas, Nemesgulács, Salföld, Köveskál, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Vindornyalak, Rezi, Vállus… Milyen szép helységnevek ezek. Egy részük biztosan honfoglalás kori, mint például a Köveskál, más részük talán szláv örökség vagy még régebbi. Mindegy nekem. E nevek zenéjét, hangsúlyát a levegővel szívtam magamba. Nekem ez mind magyar név, mind-mind a hazát jelenti.”

E sorok nem tőlem valók, hanem Bertha Bulcsu Balatoni évtizedek című szociográfiájából. Azért emeltem ki a kötetből, s illesztettem őket e fejezet élére, mert mélységesen egyetértek s együtt érzek Bertha Bulcsúval, mégpedig úgy, hogy az együttérzés előidézője nem valami közös bánat, hanem az őáltala és énáltalam egyaránt érzett öröm. Csakugyan milyen szép s számunkra egytől egyig milyen magyar az a több ezer helységnév, amellyel őseink a településhelyeiket illették! Igen, egytől egyig magyar. Magyar az is, amelyet itt élő szláv telepesektől vagy más népektől vettünk át, hiszen a magunk képére formáltuk, a mi nyelvünkhöz igazítottuk ezeket a neveket is. Hiába tudom például, hogy a Királd, az Udvari vagy a Balaton helységnév (ez utóbbival nem „a magyar tenger”-re, hanem az érdekesség kedvéért a Heves megyei községre utalok!) voltaképpen szláv eredetű. Szinte hivalkodóan magyar nevek ezek már! Ha másért nem, már csupán azért is, mert levetkőzték, kinőtték az indoeurópai nyelvek nagy részére, így a szláv nyelvekre is jellemző szó eleji mássalhangzó-torlódást, s a kral-, dvor-, blatn-féle torlódásos formák helyett a magyar beszédbe jól beleilleszkedő, belesimuló alakot, jellegzetesen magyar formát öltöttek. Ugyanúgy magyar helynevek tehát, ahogy a magyar törzsneveket magukban rejtő olyan elnevezések, mint Alsónyék, Vasmegyer, Erdőkürt, Balassagyarmat, Terény (a Tarján törzsnévből), Diósjenő, Abaújkér, Sárkeszi.

E fejezet következő részeiben tehát a város- és helységnevekkel, történelmi múltunk e páratlan emlékeivel játszunk. Játék lesz ez a szó szoros értelmében, hiszen ezek a nevek szinte tálcán kínálják magukat azoknak, akik szeretnek elbíbelődni a szavakkal, nevekkel. Örömteli megvalósulását figyelhettem meg ennek kb. két éve a televízió valamelyik csatornáján, ahol a Mondom a magamét című tehetségkutató műsor egyik elődöntőjében az egyik fellépő fiatal a rendelkezésére álló mintegy tíz percet teljes egészében a lakóhelyéhez közeli településnevekre építette, s az e nevek nyújtotta humoros lehetőségeket fel-, illetve kihasználva szerzett a hallgatóságnak mulatságos perceket. De nemcsak a hallgatóságnak, hanem a zsűri tagjainak is! Közülük kettőt is megihletett a jelölt ügyes produkciója, s a jelenlevők örömére ők sem állhatták meg anélkül, hogy személyes emlékeik közül el ne süssenek legalább egy helynévre épülő poént. Ha jól emlékszem, Galla Miklós, az egyik zsűritag egy Ózdon vagy Ózd környékén lakó lelkipásztor kapuján fedezte fel ezt a feliratot: „Sátán vagyok!” (értsd: az Ózd közvetlen szomszédságában levő Sáta községben), Nagy Bandó András, a másik ítész pedig azt idézte fel, hogy amikor a Balaton déli partja közelében levő Kéthely vendég előadója volt, erről tréfásan úgy számolt be barátainak, hogy ő egy időben két helyen is fellépett… De ez már nagyon is elég kedvcsinálónak. Következzenek hát egy nyelvi játékra mindig kész nyelvész helységnévjátékai!

Beszéljünk helységnévül!

Ez a furcsa cím egy különös – és hozzátehetem: rendkívül nehéz – nyelvi játékot takar. Vagy három évtizeddel ezelőtt a Nyelvi Játékok Klubjában, amelyet már könyvem más helyein is többször emlegettem, Vargha Balázzsal azt a csavarintos feladatot adtuk klubtagjainknak, hogy mesterkedjenek össze olyan mondatokat, amelyeknek minden szava létező, jelenleg is használatos város- vagy falunév. Az eredmény olyan gazdag volt, hogy még bennünket is meglepett. Tucatjával kaptuk a jobbnál jobb s a szabályoknak tökéletesen megfelelő mondatokat. Kiderült, hogy bőségesen lehet olyan mondatokat, sőt akár hosszabb szövegeket is alkotni, amelyek valamilyen többé-kevésbé értelmes dolgot közölnek, ugyanakkor azonban élő, létező helynevek sorozatából állnak, anélkül, hogy ezekhez a helynevekhez kiigazításul egyetlen névelőt, ragot vagy képzőt hozzá kellene tennünk. Szinte hihetetlen? Hogy hihető legyen, nézzünk meg legalább egy példát részletezve is. A klub egyik lelkes játékosa, Csató István például a helynevek segítségével a következő „népi megfigyelésre” jutott: Lipót-napkor mérges gomba terem.

Nem kívánom az e szakaszban idézendő mondatok mindegyikének szabályszerű voltát igazolni, de legalább az elsőnél hadd tegyem ezt meg! Lipót önálló község Győr-Moson-Sopron megyében; Napkor Szabolcs-Szatmár megyében található, Nyíregyházától északra; Mérges ugyancsak Győr-Moson-Sopronban, Csorna és Győr között; Gomba Pest megyében, alig néhány kilométerre Monortól; végül Terem Szabolcs-Szatmárban, Nyírbátortól keletre. S e kis „bemutató” után most különböző forrásokból, betűrendbe sorolva bemutatok tíz ügyes kis mondatot!

Darvas Iván mesteri tolmács.

Elek kabalás, szakállas székely.

Forró bugyi kék (értsd: kell) , bár lábod keszeg?

Hatvan hetes szőke fiad bársonyos szellő.

Jenő fiad olasz tolmács.

Lábatlan csatár rém hasznos.

Ludas kásád forró, egyed tormás sonkád!

Nyalka lovas harsány szava: lánycsók kék!

Sima sarkad sáros, meszes.

Szulimán pogány császár hatvan kincsesbánya ura.

Az igazi nyelvi játékosok azonban még ezzel sem elégszenek meg. Olyan mondatokat is kiügyeskednek, amelyekben a szóhatárok nem mindig esnek egybe a helynévhatárokkal. Ilyen például a következő, mindössze két szóból álló, de öt (!) helynévből alakított mondat: Uraságod beretválják. Ugyanez helynevekre bontva így fest: Ura, Ságod, Beret, Vál, Ják. E műfaj további szemléltetésére is idézek néhány mondatot, többek között Pusztay János Prima Primissima Díjas nyelvészprofesszortól. Zárójelben mindig közlöm a helyneveket is.

Apa, vár az Elemér, vele megyek! (Apavára, Zelemér, Velem, Egyek.)

Bokorban a szarvas bujkál. (Bokor, Bana, Szarvas, Buj, Kál.)

Deszkalap tört el; tompa, csorba is a szeg. (Deszk, Alap, Törtel, Tompa, Csorba, Isaszeg.)

Fehér tó: varsádban a kárász, keszeg. (Fehértó, Varsád, Bana, Kárász, Keszeg.)

Kismacskám bolhás. (Kismacs, Kám, Bolhás.)

Ehhez a ponthoz érve nem hagyhatom említés nélkül, hogy a számos nyelvi játékban jeleskedő Timár György, aki sajnos már nincs köztünk, egy időben nagy leleménnyel és nem kevés pajzánsággal A Sex-Tourist távolsági buszjáratai címmel egy vicclapban egész sorozatot állított össze szellemes mondatokká. Úgy gondolom, olvasóimnak a műfaj e sajátos elágazásának érzékeltetésével sem maradhatok adósa, s ezért kötelességemnek érzem ezek közül is felidézni néhányat. Íme, egy-két túraútvonal Timár György-módra! Ezúttal azonban a kész mondatokat nem írom ki, pusztán az útvonal állomásait sorolom fel. Aki szeret a dolgok mélyére hatolni, ám tegye, de lelke rajta!

Aba – Kondó – Ajka – Monaj – Csurgó.

Bódvalenke – Kebele – Csucsa – Hegyes.

Buják – Velem – Nagysáp – Ér – Csesznek.

Gyula – Heréd – Tyukod – Sári – Vasalja.

Iza – Tokod – Heves – Lika – Dég.

Izsák – Heréd – Keszeg – Lenke – Rém – Mérges – Rád.

Klárafalva – Nyalka – Resznek.

Tetétlen – Lipót – Kurd – Kispirit.

Talán nem könnyű elhinni, de még a mondatnál nagyobb egységeket is létre lehet hozni, meg lehet alkotni pusztán helynevekből. Példának két ilyet idézek, remélem, olvasóim kedvére. Az egyik egy levél: egy férfiember tájékoztatja benne bátyját különféle családi eseményekről. Íme!

Mátyus Bátya!

Iván-napkor búcsú; ecséd, fiad visznek. Táska, kulcs, kupa, rum, szalonna velem. Edd-e [Eszed-e – népiesen] szilvás tyukod, ludas kásád? Egyed! Szőke Vica bársonyos ajka forró. Heves lánycsók – négyes iker vár.

Szőkéd boldog? Fülöp, Imola válnak, bár Tivadar békés, papos szava hasznos. Sári sápkóros. Gyula rém mérges rád. Velem tolna ki, s marja [Kismarja!] fiad. Szava fáj: selyp fiad tolmács.

Jenő, öcsöd

A másik példában azt látjuk, hogyan elevenedik meg húsz magyar helységnév és egy találékony nyelvi játékos jóvoltából a velencei mór alakja, illetve a shakespeare-i dráma cselekménye:

Bátor tengeri hajós, boldog mór! Jágónak [Ez egy falu Dombóvár közelében! G. L.] sima szava olasz szőkéd furta. Szarvas szerep fáj. Heves vasad vág. Baj. Bánd! Visznek.

Noha az a lényeges mozzanata az eseménysornak, hogy Othello megfojtja Desdemonát, kimaradt a leírásból, s csupán Othello ezt követő öngyilkossága került bele, ez így is remekmű a maga nemében. Egyúttal ékes bizonyítéka annak, hogy a nyelvi játékok kedvelője számára, ha a kedvhez gazdag fantázia is társul, minden nyelvi anyag nyersanyag lehet. Még a helységnévtár is.

Játékok, tudáspróbák helynevekre

Mindeddig csupán úgy próbáltam olvasóimat a helynevekre, helységnevekre épülő nyelvi játékokba beavatni, hogy soroltam-sorjáztam a megítélésem szerint bemutatásra érdemes példákat. A következőkben igyekszem valamelyest már be is vonni olvasóimat e nyelvi játszadozásokba, mint ahogy a színházakban is mind gyakoribb, hogy a színészek a nézőket is bekapcsolják a játékba rövidebb-hosszabb időre: kérdéseket intéznek hozzájuk, a vállalkozóbb kedvűeket felhívják maguk mellé a színpadra stb. Remélem, nem érzik majd terhesnek ezt a „közreműködést”!

Helységdicsérők, helységcsúfolók

A különféle mondókáskönyvekben százszámra bukkanhatunk a gyerekek által kedvelt névcsúfolókra (vagy -dicsérőkre). A Faragó József és Fábián Imre által közzétett Bihari gyermekmondókák című gazdag gyűjteményben (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982) se szeri, se száma a keresztnévcsúfolóknak (Aladár! Neked tojik a madár!; Ildikó, hosszú lábú kiscsikó; stb.), mesterségcsúfolóknak (Halász, vadász, madarász / üres zsákban kotorász!; Szabó, szabó, szabjad hát, / három inget, egy gatyát; stb.), iskolai osztálycsúfolóknak (Első osztály i,i,i, / Második osztály bicikli, / Harmadik osztály kiskirály, / Negyedik osztály nagy szamár!), és természetesen a falucsúfolók sem hiányoznak a kötetből. Íme, egy, amelyet a gyűjtők Gálospetriben jegyeztek fel: Adony adja, / Tarcsa tartja, / Ottomány oltja, / Vasad vasalja, / Szalacs szapulja, / Petri petéli.

Most következő nyelvi játékos feladványunkban mindig csupán egyetlen szóval kell jellemeznünk a kérdésben szereplő helységeket, de olyan szóval, amely csupán első betűje, illetve hangja tekintetében különbözik magától a helységnévtől. Azt persze senki sem kívánhatja – legalábbis nem várhatja el –, hogy a jellemzés egyúttal találó is legyen, de hogy játéknak elég érdekes egy-egy a névre rímelő szó elővarázsolása nyelvünk kincsestárából, azt, remélem, elhiszik olvasóim. Szemléltetésül, egyúttal „bemelegítésül”, biztos, ami biztos, bemutatok néhány példát, azaz kérdést egy-egy megoldással. Íme! Milyen falu a Nagyatád közelében elterülő Beleg? Meleg. Hát a Sopron alatti Harka? Tarka. A Szécsénytől délkeletre fekvő Varsány? Harsány. Kossuth szülőhelye, Monok? Konok. Végül a Kapuvár és Kőszeg között található Lövő? Növő. Ennyi előzetes magyarázat után felsorolok tíz olyan kérdést, amelyre már olvasóimtól várok választ. Egy megoldást mindenesetre valamennyihez közlök a fejezet végén.

  1. Milyen helység Papos?

  2. Milyen helység Furta?

  3. Milyen helység Majos?

  4. Milyen helység Dudar?

  5. Milyen helység Murga?

  6. Milyen helység Mende?

  7. Milyen helység Farmos?

  8. Milyen helység Hunya?

  9. Milyen helység Vitka?

  10. Milyen helység Darány?

Egy helynévben másik három!

Ahogy Monteverdi nevében benne van Verdié, Tömörkényében pedig Örkény – tehát zeneszerzőében egy másik zeneszerző, íróéban író –, miért ne találhatnánk olyan helységneveket, amelyekben benne rejtőzik egy másik helységnév is? Találunk is bőségesen! Baracska nevében például benne van Baracs is, mégpedig harsogóan, mindjárt az elején. (Egyébként semmi közük sincs egymáshoz.) További példák! Karakó nevében ott rejtőzik Arak, Komádiéban Mád, Perőcsényében Őcsény stb. Olyan sok ilyen helységnevünk van, hogy célszerű még meg is szigorítani a játékszabályokat. Talán úgy, hogy ne egy, hanem két másik helynevet kelljen kibányászni a megadott névből? Kondoros nevében két más helységnév is van: Kond és Oros. Dörgicse nevében ugyancsak kettő: Dör és Gic. (Azért adtam ilyen példát is, hogy jelezzem, ebben a játékban a kétjegyű mássalhangzók betűit, ha a megoldáshoz ez szükséges, szét is bonthatjuk.) Nem. Törekedjünk még ennél is többre! A következőkben tíz olyan helységnevet sorolok fel, amelyek mindegyikében három további helységnév is rejtőzik intarziaszerűen, tehát úgy, hogy egy-egy betűt vagy szórészt nem feltétlenül csupán egyszer szabad felhasználni, azaz a keresett intarziahelyneveket mindig a teljes névből emelhetjük ki. De ez azért elég kemény erőpróba, hiszen több ezer helységnevünket kell ismerni ahhoz, hogy megtaláljuk mindegyik keresett nevet. Vajon sikerül-e? Én a fejezet végén természetesen megadom a pontos megfejtést.

  1. Melyik három helységnevet rejti a Vokány helységnév?

  2. Mely falunevek lapulnak a Perkupa helységnévben?

  3. Milyen helyneveket foglal magába Egyházasrádóc neve?

  4. Melyik három falu nevét rejti a Tabajd helységnév?

  5. Három helységnév található a Hetes névben. Melyek azok?

  6. Melyik három falu bújik meg Bakonysárkány nevében?

  7. Mely nevek rejtőzködnek a Kerkabarabás névben?

  8. Mely neveink lapulnak a Bicsérd helységnévben?

  9. Mely faluneveinket rejti magában Somogydöröcske?

  10. Milyen helységnevek rejlenek a Kovácsvágás névben?

Értelmes helységnevek

Mai nyelvérzékünk számára helységneveink jelentős része már semmit sem jelent (pl. Bolhó, Ilk, Visnye stb.), de azért igen sok olyan is van köztük, amely – függetlenül attól, hogy értelmezése összhangban van-e valóságos eredetével – nekünk is sugall valamit. Hogy ezt be is bizonyítsam, közlök tíz olyan meghatározást, amelyeknek mindegyikére egy ma is élő helységnevünkkel kell válaszolni. Ezek valójában mind szórejtvények – effélékkel könyvem más helyén bővebben is foglalkozom –, de „célzatosak”, amennyiben mindegyiknek a megfejtése egy helységnév. (A megoldásokat a fejezet végén adom közre.)

  1. Arcrészetek:

  2. Becézett csapadék:

  3. Fekete madár otthona:

  4. Harapott növény:

  5. Hölgyfürt:

  6. Mezőfundamentum:

  7. Összezavarodott síkság:

  8. A társaságában mázsál:

  9. Vén házhely:

  10. Zakórésze az otthona:

Mondatokba rejtett helynevek

Ez az ötlet az ismert rejtvényszerzőnek,Kun Erzsébetnek jutott eszébe bő negyed századdal ezelőtt. Olvasóim tudják, mi az anagramma, már csak azért is, mert könyvem több helyén is szólok róla. Ezúttal helynévi anagrammákkal kell megbirkózniuk, már ha van hozzá kedvük. Egy helynévi anagrammából magára a névre ráakadni általában nem nehéz feladat, főleg, ha többé-kevésbé ismert nevekről van szó. Álljon itt egy példa: rom szegte. Bár két szóból áll, mégis könnyű megtalálni azt a városnevet, amely a betűiből kirakható: Esztergom. Én itt most olyan városneveket, legalábbis nagyobb településneveket rejtek el, amelyeknek anagrammája nem is két szó, mint például Esztergomé volt, hanem csupán egy. Igen ám, de melyik szó? Ez itt a kérdés! Ugyanis az anagrammákat nem önmagukban adom meg, hanem mindegyiket egy-egy mondatba rejtem. Mivel azonban ismert településekről, jobbára városokról szól a mese, aligha lesz nehéz megtalálni az így elbújtatott helyneveket. És természetesen a fejezet végén megadom a helyes megfejtést.

  1. Már megszoktam, hogy Gyuri az ételt csak kaja néven emlegeti.

  2. Paripáján a várhoz nyargalt a délceg vitéz.

  3. Zsolti úgy meglóbálta a táskáját, hogy kinyílt rajta a kapocs.

  4. A biciklimet úgy összetörtem, hogy csak a roncsa maradt meg.

  5. Száll a rege szájról szájra, utódoknak okulásra.

  6. A kerítés mentén kaporsáv zöldellt, fűszeres illatot árasztva.

  7. Csak az ifjúságban fogant szerelmi mámorok heve fűti a szívet.

  8. Az ólom főnév többes száma ólmok.

  9. Népies degesz szavunk azt jelenti: pattanásig tele.

  10. Ha a kazán elromlik, sürgősen meg kell javítani.

Melyik helység…?

Már e szakasz címéből is sejteni lehet, hogy a három pont helyét a rejtvényben egy-egy jelző foglalja majd el, s olvasóimnak azt kell kitalálniuk, melyik helységnév tartozik a jelzőhöz. Ez is helynévi anagrammafeladat, de itt nem titkolom, hogy mely szavakból kell összemesterkedni a keresett nevet, sőt e szavakat még vastag betűkkel is kiemelem. Láthatják majd, hogy a „Melyik helység” kérdéskezdet után máris a kiemelt rész jön. Ez könnyebbség, viszont az is tény, hogy ezek a helységnevek valamivel nehezebbek az előzőeknél. Ezenkívül itt nem adom meg olvasóimnak azt a megfejtést megkönnyítő segítséget, amelyet ott külön nem jeleztem ugyan, de megadtam, s a legtöbben bizonyára rá is jöttek (vagyis hogy a megfejtések betűrendben követik egymást). Ennyi „előzetes” után jöjjenek a kérdések!

  1. Melyik helység neve csuda?

  2. Melyik helység fele őstelkes?

  3. Melyik helység ad kaszát?

  4. Melyik helység laza sarok?

  5. Melyik helység kap aszút?

  6. Melyik helység lomha őr?

  7. Melyik helység keleti lak?

  8. Melyik helység akós gyomor?

  9. Melyik helység ad ma gyárat?

  10. Melyik helység srác álma?

Visszhangzó külföldi városnevek

A visszhang a nyelvi játékokban fontos szerepet tölt(het) be, ezért könyvem végén bővebben is foglalkozom vele. Itt most csak annyit, hogy a régebbi századokban világszerte nagy divatjukat élték az ún. ekhós versek. Egy példát szemléltetésül itt is idézek, s természetesen Balassi Bálinttól, mivel nálunk ő volt a legjelesebbje azoknak, akik gyakran művelték ezt a műfajt. Hatvanharmadik éneke így kezdődik: „Nyolc ifiú legén minap útra menvén / egy erdőbe jutának, / Estefelé lévén, tréfálván, beszélvén, / ők egymásnak mondának: / Végyünk szót Echótól – mond – mi mátkáinkról, / mondja nevét azoknak!” E bevezető versszak után mind a nyolc ifjú annak rendje-módja szerint felteszi Echónak a kérdést, s meg is kapja a választ. Kettőt idézek is közülük: „Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek / javával tölt koSÁRA?” „S annak tudd-é nevét – mond – kiért szívem ég, / s ki ez sok kínban MÁRTA?”

Ennyi „ekhó”-történelem után következzék a mi kis városnévi visszhangjátékunk! Tíz olyan kérdést teszek fel, amelyben a visszhangtól megkapjuk a választ, a megfelelő külföldi városnevet. Bár a válaszok nyilvánvalóak, tartom magamat e helynévjáték-sorozat rendjéhez, s a városneveket a fejezet végén külön is megadom.

  1. Melyik az a város, hol a régész az egykori utakat rója?

  2. Hol született az ismert hegymászó fia?

  3. Merre jársz most, drága szerelmem, Edina?

  4. Melyik az a város, mely örökké fájó emlékünk marad?

  5. Hol dalol legszebben az énekesek lankadatlan kara?

  6. Tudod-e, honnan érkezett meg Pali ma?

  7. Melyik az a város, ahol mindenki téged akar?

  8. Merre járhat most az a sehonnai Robi?

  9. Hol esküdött egymásnak hűséget oly sok pár ma?

  10. Honnan érkezett az áruházba ez a pompás osztriga?

Visszhangzó magyar helységnevek

E fejezet lezárásául még egy visszhangjátékot nyújtok át olvasóimnak, de az itt következő kérdésekre már egy-egy hazai helységnévvel kell válaszolni. Tudom, ez sem nehéz feladat, hiszen mindegyik kérdésben már ott van a felelet, de azért egyik-másik mégis fejtörésre késztetheti azokat az olvasókat, akik kevésbé ismerik helységneveinket. Ennek szemléltetésére, íme, itt van ez a kérdés: Melyik község a legkedvesebb olvasónk szívének? Aki tudja, hogy létezik egy Vének község (Győr mellett), az persze máris kész a válasszal, a többiek azonban törhetik a fejüket, hogy mit is súg a visszhang, azaz hogy Vének, Ének vagy esetleg csupán Nek-e a keresett helységnév. Nem is olyan lehetetlen feltevés egyik sem, hiszen ha Nek falunevünk nincs is, de Nak történetesen van. Rövidre fogva a dolgot: ez a kis visszhangjáték, amellyel egyúttal búcsút mondunk a helyneveknek, nem nehéz ugyan, de egy kis figyelem s némi helységnévismeret azért nem árt. A helyes megoldást természetesen megadom, mégpedig közvetlenül ez után, azaz a fejezet végén.

  1. Hol a legolcsóbb a tört arany?

  2. Honnan jött szabódva Lenke?

  3. Hol divat a csipkés nadrágszél?

  4. Mely községben található a legtöbb butikos?

  5. Hol termett ez a kosár egres?

  6. Mely községben kapott veled hajba Linka?

  7. Honnan került ide ez a halacska?

  8. Hol divat még ma is a kaporpác?

  9. Melyik falu az, ahol sok kender nő?

  10. Hol a legjobb a házi disznótoros?

Megfejtések

A nép, az istenadta nép.

Melyik nyelvből való? 1. Angol. 2. Francia. 3. Görög. 4. Japán. 5. Latin. 6. Német. 7. Olasz. 8. Orosz. 9. Spanyol. 10. Török.

Népneves összetételek. I.Angolkeserű, angolkürt, angolszalonna, angoltapasz. II. Franciaágy, franciakrémes, franciakulcs, franciasaláta. III. Görögdinnye, görögtűz. IV. Japánakác, japánbirs, japánkert.V.Olaszkáposzta, olaszrizling. VI. Orosztea. VII. Spanyolfal, spanyolmeggy, spanyolnád, spanyolnátha, spanyolviasz. VIII. Svédacél, svédasztal, svédcsavar, svédgomba, svédszekrény. IX. Szerbtövis. X. Törökméz, törökparadicsom, törökülés.

Játékok, tudáspróbák helynevekre.

Helységdicsérők, helységcsúfolók. 1. Lapos. 2. Kurta. 3. Zajos. 4. Cudar. 5. Nyurga. 6. Szende. 7. Barmos. 8. Tunya. 9. Ritka. 10. Parány.

Egy helynévben másik három! 1. Okány, Kány, Kán. 2. Erk, Kup, Kupa. 3. Rád, Rádó, Dóc. 4. Tab, Aba, Baj. 5. Hete, Ete, Etes. 6. Bak, Kány, Kán. 7. Erk, Aba, Kaba. 8. Csér, Érd, Sé. 9. Som, Dör, Öcs. 10. Vác, Ács, Vág és ráadásul: Ág.

Értelmes helységnevek. 1. Szátok. 2. Derecske vagy Kisdér. 3. Hollóháza. 4. Martfű. 5. Nőtincs. 6. Rétalap. 7. Zagyvaróna. 8. Velemér. 9. Aggtelek és Erdélyben Ótelek. 10. Zsebeháza.

Mondatokba rejtett helynevek. 1. Ajka (kaja). 2. Cegléd (délceg). 3. Csopak (kapocs). 4. Csorna (roncsa). 5. Eger (rege). 6. Kaposvár (kaporsáv). 7. Komárom (mámorok). 8. Komló (ólmok). 9. Szeged (degesz). 10. Zánka (kazán).

Melyik helység…? 1. Dunavecse. 2. Felsőtelekes. 3. Szakadát. 4. Zalakaros. 5. Szúpatak. 6. Őrhalom. 7. Lakitelek. 8. Mogyoróska. 9. Magyaratád. 10. Rácalmás.

Visszhangzó külföldi városnevek. 1. Trója. 2. Szófia. 3. Medina. 4. Arad. 5. Ankara. 6. Lima. 7. Dakar. 8. Nairobi. 9. Párma. 10. Riga.

Visszhangzó magyar helységnevek. 1. Tarany. 2. Bódvalenke. 3. Drágszél. 4. Tikos. 5. Sáregres. 6. Balinka. 7. Alacska. 8. Porpác. 9. Dernő. 10. Oros.

Nyelvi játékok nyelvtanozás közben

A nyelvi játékok nem csak akkor érnek el s akkor vonnak bennünket hatókörükbe, ha tudatosan erre törekszünk, s már eleve valamilyen nyelvi játékos feladatot, célt tűzünk magunk elé; például anagrammákat készítünk valakinek a nevére, oda-vissza egyaránt olvasható mondatokat fundálunk ki a néhai palindromgyártó, a már felvett nevével is erről árulkodó Lápi Pál módjára, vagy éppen valamilyen régi vagy új típusú keresztrejtvény megfejtésével akarunk kellemes perceket, esetleg órákat szerezni magunknak. Nem. A vérbeli nyelvi játékost éppen az jellemzi, hogy a nyelvi játékok a legkülönbözőbb helyeken, napszakokban, alkalmakkor megtalálják. Akár autózás közben is, amikor ösztönösen azt figyeli, hogy az előtte haladó gépkocsi rendszámtábláján olvasható betűket, ha azok mind mássalhangzók, milyen magánhangzók beszúrásával lehetne értelmes szóvá kiegészíteni. Vagy akár este, lefekvés után is, amikor – elalvás előtt – megpróbál felidézni magában egy olyan ismert nevet, amelynek mindegyik betűje csak egyszer fordul elő a névben. Móra Ferenc? Nem jó, hiszen r-ből, és e-ből is kettő van benne. Gvadányi József? Ez igen! Amikor nyelvi játékosunk fejben ellenőrzi, hogy az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című, egykor rendkívül népszerű mű szerzőjének neve csakugyan megfelel a kigondolt feltételeknek, már elégedetten hunyja is le szemét, s hajózik át a jótékony álom révébe. S elárulhatom: a nyelvi játékok szerelmesének még akkor is nemegyszer valamilyen nyelvi játék jut eszébe, amikor – tanárként, íróként, reklámszakemberként stb. – éppen munkaeszközként használja a nyelvet, mivel munkájának az egyik legfontosabb része éppen az anyanyelvvel való minél helyesebb bánás. Ebben a fejezetben néhány olyan nyelvi játékot, játéklehetőséget idézek fel, illetve mutatok be, amelyik éppen menet közben, azaz például „nyelvtanozás”, azaz a helyesírási, grammatikai szabályokhoz való igazodás (ragozás, képzés, szóalkotás stb.) közben fogalmazódhat meg bennünk.

Ez sem a sírás helye!

Mi nem a sírás helye? Természetesen a helyesírás. Az iskolában persze sok órát vesz el a nebulók megismertetése a helyesírás alapvető szabályaival, de meggyőződéssel vallom, hogy még a helyesírás – vagy egy kissé tágabban: az írás – is lehet nyelvi játék tárgya. Mutassak rá példát? Itt van ez a mondat, amely egyúttal hasznos tanács is:

Rejtvényfejtéskor mindig gondosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy

˙ ˙ ¨ ˙ ˙ ¨ a helyes megoldás.

Hogy mi a feladat? Megmondom. Tessék kitalálni, melyik az a szó, helyesebben szóalak, amelyik beleillik a mondatba, mégpedig kétféleképpen is. Egyrészt úgy, hogy vele értelmessé váljon a mondanivaló, másrészt pedig úgy, hogy az előre odaírt pontoknak is megfeleljen! És hogy felelhet meg? Úgy, hogy a nyolc betűből álló szóalak egymás után következő betűin nem kevesebb mint nyolc pont van; éppen olyan elrendezésben, ahogy azt fel is tüntettem. (Könnyítésül: a szót csupa kisbetűvel kell leírni, de ez voltaképpen természetes is, hiszen egy mondat belsejébe kerül. Ha így sem sikerül rájönni, tessék megnézni a fejezet végén!)

Ezzel a tréfás feladattal voltaképpen már bele is kerültünk az írás, illetve a helyesírás útvesztőjébe, de még mielőtt eltévednénk benne, gyorsan visszafordulunk. Nem azért, mintha nem lennének érdekesek és tanulságosak az olyan játékos gyakorlatok, amilyenek segítségével pedagógusaink bevezetik a tanulókat a helyesírás rejtelmeibe (helyesírási totó- és lottójátékok; az egybe-, illetve különírást rajzokkal szemléltető játékos gyakorlatok a háromszög és a háromszög, a sötétkamra és a sötét kamra vagy éppen a melegágy és a melegágy párhuzamba állításával; a magán- és mássalhangzók hosszúságának, illetve rövidségének megkülönböztető erejét érzékeltető játékos szembeállítások, mint „ha betelt a füzet, az ember új lapokat fűzet bele”, „ruhát vasal forró vassal” stb.), hanem mert bennünket ezúttal nem annyira a bármilyen érdekes játékos gyakorlatok, hanem az igazi – ha szabad így mondanom: öncélú – nyelvi játékok érdekelnek.

Ej, haj, gyöngyvirág…!

Tudom, a bánatot, szomorúságot, ugyanakkor pedig a vidám hangulatot egyaránt jól kifejező ej-haj indulatszót ma kötőjellel írjuk. Ám a népdalban, amely ezzel a sorral kezdődik, még így, vesszőkkel elválasztva szerepel, s ez számomra most azért lényeges, mert én ebben a kis szakaszban voltaképpen nem is az ej, ejha, ej-haj, ejnye stb. indulatszó-családdal foglalkozom, hanem az ej hanggal, illetőleg betűvel. Tehát, mit tagadjam, a haj nekem ezúttal indulatszóként és hajzatot, hajkoronát jelentő főnévként egyaránt fölösleges, nem beszélve a gyöngyvirágról. Ellenben az ej (vagy ejj) mint az ly betű kiejtett formája, s amely így erre a betűre utal, nagyon is fontos, mivel az a nyelvi játék, amelyet bemutatok, pontosan ennek az elipszilonnak (vagy ellipszilonnak) is nevezett betűn alapul, arra épül.

Olvasóim bizonyára jól tudják, hogy az ly-nal jelölt hang nálunk kiveszőben van; csak néhány nyelvjárásban ejtik, esetleg. A múlt század ötvenes éveiben, amikor napirendre került helyesírásunk kisebb vagy nagyobb reformjának kérdése, már többen is felvetették a javaslatot: írjuk a j hangot jelölő ly-t mindenütt j-vel! De végül, bár tekintélyes nyelvészek is célszerűnek látták a változtatást, egy akkori közvélemény-kutatás eredménye alapján az akadémiai helyesírás mégis megtartotta az ly hagyományos írásmódját. Azóta eltelt fél évszázad, s noha az ly megőrzését bíráló hangok napjainkban sem hiányoznak, a helyzet nem változott: az ly – jobbára csak mint írásforma –, igaz, meglehetősen kevés szóban, de mindmáig megmaradt.

„Meglehetősen kevés szóban” – írtam az imént. Nos, éppen ez a valóságnak tökéletesen megfelelő megállapítás a magyarázata annak, hogy az ly hullámai idáig is elértek, azaz még ebben a nyelvi játékos könyvben is helyet, teret kapnak. Mert ha csakugyan kevés szóban található meg az ly, akkor már eleve a nyelvi játékosokra ösztönző hatással levő feladat olyan történetet, rövidebb-hosszabb szöveget kívánni tőlük, amelynek kivétel nélkül minden szavában van legalább egy ly. Tudunk ilyet, ilyeneket alkotni? Lássuk csak!

Elsőnek álljon itt egy részlet egy lelkes nyelvi játékosnak, Miskolczi Margit budapesti tanárnőnek egy osztálykirándulásról szóló beszámolójából. Azért csak részlet, mert a teljes beszámoló közlése túl sok helyet foglalna el ebben a kötetben.

Osztálykirándulás

Osztályfőnöki engedéllyel tavaly Csermelypusztára pályáztunk osztálykirándulásra. Csuklyköpenyben, tarsolyunkban pulykapecsenyével, gomolyával, csobolyóban kristályvízzel elhelyezkedtünk kordélyunkon. Terebélyes topolyaerdő mélyén bolyongtunk. Kordélyunk tengelye, saroglyája imbolygott szeszélyesen folydogáló csermelyek partszegélyén, pocsolyás semlyékeken. Némely helyen megbolydult hangyaboly gomolygott. Veszélyes ilyen lapályos helyeken kordéllyal támolyogni! Ilyen omboly borzadályosan rejtélyes. Konkolyos csormolyáson (= csormolyával, ezzel a gaznövénnyel benőtt területen) mély folyam hömpölygött ünnepélyesen.

„Átszállóhely!” – kedélyeskedett osztályfőnökünk. Dereglyébe helyezkedtünk, csáklyákkal egyensúlyoztunk. Olykor mély mederlyukba süllyedtünk, gallyakba, folyondárokba gabalyodtunk. Aggályoskodtunk: ilyesféle pocsolyákban nadályok szipolyozhatnak, métely veszélyeztet, nadragulya émelyíthet; ilyen helyeken semmilyen ispotály! Viszolyogtunk baglyoktól, sólymoktól, harkályoktól, karvalyoktól. Elkomolyodva, kóvályogva folytattuk dereglyézésünket valamilyen kikötőhelyig.

Kvártélyunk borbolyás fertályon, meredély szegélyétől fertályórányira. Tekintélyes vályogépület, zsindelytetején gólyafészekkel. „Kastélyunk” helyiségeiben kályha, nyoszolya, némely helyen guzsaly. Osztályfőnökünk erélyesen megrendszabályozta kedélyeskedő osztályát: ”Bármilyen rigolya ragályos!” – Mosolyogva, pendelyben sompolyogtunk fekvőhelyünkre. Homályos hodályunk vályogfalán rejtélyes máglyatűzfény imbolygott.

Második példaként egy komor hangú, verses balladát mutatok be. Alkotója egy jeles, a közelmúltban elhunyt játéktörténész, Moskovszky Éva.

Orsolya királylány

Folyóparton, királyi kastélyban kevély Károly király,

Csermelyparton, vályogkalyibában vályogvető Mihály.

Kalyibánál zsálya, ibolya, borbolya;

Csermelyparton bolyong királylány, Orsolya.

Selyem rokolyája, mályvaszín uszálya,

Melyeken gomolyog sulyomszín csuklyája.

Mihály csermelyparton mélyen furulyázik,

Mosolygó királylány Mihályra pályázik.

Boglyára helyezte sulyomszín csuklyáját,

Tüskegally lyukasztja selyem rokolyáját.

Folyóhoz, csermelyhez csoroszlya sompolyog,

Boglyánál, zsályánál mosolyog-somolyog.

Kastélynál kóvályog karvaly, bagoly, sirály –

„Lyányodnak gólyahír, kevély Károly király!”

Folyóparton máglya, folyón kevély gálya –

Füstgomolyban máglyán királylány Mihálya.

Hömpölygő folyóvíz oly mély, oly szeszélyes…

Folyónál bolyongni lyányoknak veszélyes.

Félhomályos folyó, kevély gályán fáklya –

Mályvaszín uszályba gabalyodik csáklya.

Folyóparton tébolyodott sikoly: karvaly? bagoly? sirály?

Folyóparton királyi kastélyban tébolyodott király.

Harmadjára, egyúttal befejezésül egy olyan gondolatcsokrot mutatok be, amely – reményeim szerint – azt bizonyítja, hogy az ly-nak minden szóban kötelező megléte ellenére (ami, valljuk meg, igen kemény megszorítás!) olyan mondatokat is lehet alkotni, amelyek nemcsak megfelelnek a szigorú feltételeknek, hanem némi jóindulattal közmondásszerűek, s szinte arra ösztönzik az olvasót, hogy ő is próbálkozzon hasonló mondatok alkotásával. Legyenek óvatosak, mert ez a veszély megvan, s még akár ragályos is lehet!

Ragályos veszély (?)

Bélyeggyűjtemény, személyautó: lyányokhoz komoly esély!

Csermely folyik folyóba, folyó folyik folyamba.

Ereklyének szentélyben, gereblyének kalyibában helye.

Folyóban király, gulyás ugyanolyan mélyre süllyed.

Görkorcsolyával autópályán korcsolyázni veszélyes!

Helytelen szabály, amely folyton-folyvást akadályoz.

Kevélység, hülyeség egyszemélyi pályatársak.

Mulya pulya pólyába folyatja hólyagját.

Sekély folyó némelyikünknek csekély akadály, némelyikünknek komoly veszély!

Tekintélyes királynak hüvelyben szablyája.

Lehet egy y-nal több?

Ha már az imént az ly-nal játszottunk, bebizonyítva, hogy ez a betű inkább öröm-, mint veszélyforrás, hozzákapcsolok az előbbihez még egy kis nyelvi játékot, de most már nem az ly-t, hanem csak az y-t helyezve középpontba. Azt hiszem, sokan nem tudják, honnan is származik ennek a betűnek az ipszilon elnevezése. Használjuk fel a kínálkozó alkalmat mindjárt ennek tisztázására! A kérdésre Nagy J. Béla Betűneveink című tanulmánya alapján válaszolok, amely a Nyelvtudományi Értekezések sorozat 40. számaként is megjelent, de megtalálható a kitűnő szerző válogatott cikkeit és tanulmányait tartalmazó, Egy emberöltő nyelvünk védelmében című kötetben is (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968). Ezt írja benne a szerző az ipszilon betűnévről:

„Ez görög kifejezés, az így elnevezett betűnek alakja pedig a görögben Y és v. Hangértéke az ógörögben eleinte u volt, később ü lett, majd i, az újgörögben ma is ez. Azért nevezik a franciák így: görög i (i grec), s az olaszban is van ennek a betűnek hasonló neve i greco. Minthogy azonban a görögök az i hangot a középkor óta oi betűkapcsolattal, azaz két betűvel is jelölték, a grammatikusok a pusztán egy betűvel írt i-t megkülönböztetésül elnevezték y psilon-nak, vagyis puszta, egyszerű, csupán egy betűvel írt i-nek. Ámde ebben a semlegesnemű görög psilon melléknévben más nemzetek már nem érezték a szónak eredeti ’puszta, egyszerű’ jelentését, tehát a psilon-t összevonták az előtte levő betűvel, s így származott a betűnek ypsilon neve, magyarosan írva ipszilon.

Ugye nem volt fölösleges ez a kitérő? Most azonban térjünk vissza az ígért játékhoz, amelynek lényegére többé-kevésbé már e szakasz címe is utal. Ábécénkben az y-t több kétjegyű betűnkben is ott találjuk. Van gy, ly, ny és ty betűnk. A nyelvi játékok kedvelőinek érdekes időtöltés lehet olyan mondatok, pár soros versikék alkotása, amelyekben ezek a kétjegyű betűk egyjegyű párjukkal együtt, azokkal párhuzamos használatban fordulnak elő. Érdekességül, olvasóim kedvére összeállítottam egy kis gyűjteményt. A sorozat tetszés szerint folytatható. Határ a csillagos ég.

Elégedett menyecske áradozik

Karja erős, szíve gyönge,

Ő nekem a férjek gyöngye.

Sírfelirat

Még jót mulatott a toron,

De aztán rádőlt a torony.

Egy rajtakapott házibarát magyarázkodása

Fennakadt a nadrágom a mandulafa ágán,

Azért fekszem meztelen a feleséged ágyán.

Kesergés

Gyűlik a ránc, de ó, a fog

Ahogy vénülök, egyre fogy.

Magányban

Sétáltam egy árnyas közön,

De nem kísért, csak a közöny.

Hétvége

Miki meg a tanára

Kimentek a tanyára.

Learatták a nádat,

S emlegették anyádat.

Egy öreg halász és a hölgyek

Rendet rakott nálam Helén,

Minden ott van már a helyén.

Ragyog a sok gomb az ingen,

Felvarrta mind Katám ingyen.

Szerzek náluk jó pontokat:

Viszek nekik szép pontyokat.

Az ügetőn

Remélem, hogy ma nyer e mén,

Jól jönne egy kis nyeremény.

Féltékeny az asszonyka

Ne csodálkozz e kis folton,

És ne rágódj rajta folyton!

Bölcs tanács

Ha el akar érni tisztességes kort,

Szeszből legyen elég napi néhány korty!

Szóragozás? Szórakozás!

Van egy sereg olyan nyelvtani fogalom – egyes szám, többes szám; első személy, második személy; kijelentő mód, felszólító mód; jelen idő, múlt idő; alany, állítmány; stb. –, amelytől az emberek többsége ösztönösen irtózik. Bármennyire alaptalan is ez az irtózás, olvasóimnak mégis már előre jelzem, hogy ha le is írom ezek közül egyiket-másikat, ezt e könyvben mindig a játék szolgálatában, valamilyen nyelvi játék kedvéért teszem. S nagyon remélem, hogy olvasóimat egy pillanatra sem fogja majd el semmiféle nyelvtanundor.

Hogy van egyes számban?

No, ez igazán gyerekjáték! – mondhatják magukban olvasóim. Ahhoz csakugyan nem kell semmiféle különleges tudás, hogy egy többes számban álló szóról leválasszuk a -k (házak) vagy az -i (házai) többesjelet.

Akkor tessék! – mondom én. Különleges tudás csakugyan nem kell hozzá, némi fantázia azonban igen. Én ugyanis agyafúrt módot választottam a keresett szavak többes számának jelölésére. Olyan szavakat szemeltem ki ehhez a játékhoz, amelyeket már eleve szét lehet bontani két vagy akár három részre, s én ezeket a részeket külön-külön tettem többes számba. Tehát például a hőség többes száma ebben a játékban nem hőségek, hanem – egy csavarintással – hősök égnek. Ugye így már érdekesebb? De mit is beszélek erről a levegőbe? Inkább bemutatok néhány példát, előbb többes számban, majd rögtön mellette egyes számban is. Íme!

A célok pengenek-e?: acélpenge

Búk várnak, ha rangok: búvárharang

Csőrök epedése: csőrepedés

Darák bontanak: darabont

Donganak a lábak: dongaláb

Egyének is égnek: egyéniség

Élnek elemek: élelem

Felelnek ősök: felelős

Feleim ásnak: felemás

Körték lefonnak: körtelefon

Lesnek eprek: leseper

Nemzenek e tőrök: nemzetőr

Önök urai lomok: önuralom

Papok írnak: papír

Rágnak a lomok: rágalom

Szerek vezetnek: szervezet

Termei lőnek: termelő

Üdülnek ők, ha jók: üdülőhajó

Villák mosnak: villamos

Záraid ékek: záradék

Úgyvélem,ez már játék, amely az effélével szívesen foglalkozó embereknek már élvezetet nyújt, örömet szerez. Igen, játék, de nem feladvány, rejtvény, mert ahhoz túlságosan könnyű a megfejtése. Vajon nem tudnánk belőle rejtvényt is kifejleszteni? Dehogynem! A módszer hasonló, de a megoldás jóval nehezebbé válik, ha azt kétlépcsőssé tesszük. Ez pedig úgy lehetséges, hogy nem közvetlenül a többes számú formát tesszük a megfejtő elé, hanem annak szinonimáját, más szavakkal megfogalmazott változatát. Tehát – az e szakasz elején említett példát tovább formálva – így: Héroszok lángolnak (azaz hősök égnek, s ebből: hőség). Így természetesen a megfejtőnek is két lépcsőt kell – fejben – megtennie ahhoz, hogy rátaláljon a megoldásra. Olvasóimnak vajon sikerül-e? Őszintén remélem, igen, de a fejezet végén azért megadom a megfejtéseket is.

  1. Csordásokat hajszolnak:

  2. Éppen csak vegetálnak ezek a darabok:

  3. Eszközei pázsitfűféle vízinövények:

  4. Finom szemcséket mozgatnak meg talajművelő szerszámmal:

  5. Hamis kacatok földet túrnak:

  6. Markolattal ellátott szúrófegyverek járomokon:

  7. Mezőőrök véredényei fegyvert sütnek el:

  8. Pénzt adnak ki s lángolnak:

  9. Potyognak a fogoly telivérek:

  10. Részekre tagolnak a dinnyébe vágott nyílások:

  11. Rettegtek-e, alkotások?

  12. Szenvedést okoznak énekeim:

  13. Tetemeim könnyeket hullatnak:

  14. Várakoznak azok a sunyítók:

  15. Zárnak a górék:

Rejtőzködő helységnevek

Az imént úgy alkottunk rejtvényeket, megoldásra váró talányokat, hogy a többes számú alakból egyes számúvá alakítást megnehezítettük egy olyan lépcsőfok közbeiktatásával, amelyre rálépni, s így a megoldás küszöbére, majd magához a megoldáshoz eljutni csupán a megfelelő rokon értelmű kifejezés megtalálásával lehet. Most egy olyan feladványsort teszek közzé, amelyben nem volt szükséges egy közbülső fokot is közbeiktatnom ahhoz, hogy a feladat csakugyan igazi fejtörő lehessen, azaz legalább néhány másodperc erejéig töprengésre késztethesse a megfejtőt, a megoldásra való rátalálás pedig jó érzéssel, örömmel tölthesse el. Magyar helyneveket, város-, illetve nagyobbrészt faluneveket tettem furfangosan többes számba; olyan településneveket, amelyek alkalmasak erre. Remélem, olvasóim érdemesnek tartják e többes számba tett formákat arra, hogy kiókumlálják belőlük a megfelelő egyes számú helyneveket. Némi tájékoztatásul – bár lehet, hogy ez szükségtelen – zárójelben megjelölöm a település hozzávetőleges helyét is.

  1. A libákon fák(Zalaegerszegtől északkeletre):

  2. Ásnak ott, ha lomok(Szegedtől délnyugatra):

  3. Bábák falvai (Kelet-Szlovákiában, Eperjes környékén):

  4. Beléjük nyesnek(Erdélyben, a Fekete-Körös mentén):

  5. Cserkeszek ők, lőnek(Csongrád közelében):

  6. Felsők, toljátok!(Pásztótól nyugatra, a Cserhát lankáján):

  7. Járnak dánok házai(Ózd közelében):

  8. Kőrösök, ti tétlenek! (Cegléd és Szolnok között):

  9. Mezők szakadnak át(Romániában, Nagyvárad közelében):

  10. Nagy szenek ásnak(Orosházától északra):

  11. Nyarak s apátok(Kecskeméttől északra):

  12. Porcok s almák(Mátészalka környékén):

  13. Sütnek tövek(Tatabánya fölött, a szlovák határ mentén):

  14. Szemek erei(közel a szlovák határhoz):

  15. Szentek-e tornyai?(Orosháza tövében):

  16. Szilek vásnak, várak adnak(Eger és Ózd között):

  17. Újak, ha rangjaid(Miskolctól keletre):

  18. Új dombok rátok(Kisvárda közelében, a Tisza mentén):

  19. Véreket esketnek helyek(Kisbér és Oroszlány között):

  20. Vernek peléket(Eger közelében):

Képtelen ragozások

Amiről most szólok, ártatlan, egyszerű játék, de ebben a játékoskönyvben legalább néhány példa erejéig mindenképpen helye van. Gondolom, sokan ismerik Karinthy Frigyesnek a közismert egykori magkereskedő, Mautner Ödön nevére készített ragozási paradigmáját, valamint azt a múlt század húszas éveiben keletkezett ragozási sort, amelynek egy bizonyos Mihalovics Tivadar nevű miniszteri titkár volt a hőse. Íme a két példa:

Tegnapelőtt utner én dönök

Tegnap utner te dönsz

Ma + utner Ő + dön

Énhalovics Tevadar éniszteri tetkár

Tehalovics Ővadar teniszteri ötkár

Őhalovics Mivadar őniszteri mitkár

Mihalovics Tivadar miniszteri titkár

Vagy ki ne ismerne még gyerekkorából jó néhány efféle, mindig valamilyen névbe, szóba torkolló sort: én ekelek, te keregsz, ő gyeleg?Nem csoda hát, hogy a nyelvi játékok kedvelőinek figyelme a ragozás adta különféle játékos lehetőségekre is kiterjed. Részben a Nyelvi Játékok Klubjában, amelyről másutt is többször szólok, részben egyéb helyeken s alkalmakkor születtek például a következő miniatűrök:

Dús hajú dosok vasárnap

Kopaszodó dosol hétfő

Tar + dos + kedd

Tegnapelőtt gyerek ütlegelt

Tegnap férfi püfölt

Ma + nő + ver

Tegnapelőtt dont volna

Tegnap dont

Ma + donna

Keresztelő tegnapelőtt mártok ások

Lakodalom tegnap mártasz ásol

Tor + ma + márt + ás

Én vornyázok

Te vornyázol

Ő vornyázik

Mi vornyázunk

Ti + vornyáztok

Hagytalak tegnapelőtt

Hagytál tegnap

Hagy + ma

Nekem legjobban a budapesti Győry István ragozási sora tetszik. Ő ugyanis Bláthy Ottó Titusz gépészmérnöknek, a transzformátor egyik feltalálójának – s mellékesen neves sakkfeladványszerzőnek és nagy rejtvénykedvelőnek – nevét ragozta el a következőképpen:

Blá én emitt csermely én tusz

Blá te amott patak te tusz

Blá ő erre folyó ő tusz

Blá mi arra tenger mi tusz

Blá + ti Ott + tó Ti + tusz

Ugye olvasóim is tudnak, legalábbis tudnának hasonló ragozási sorokat kigondolni?

Képzők, jelek játékai

Természetesen nemcsak a ragokkal, hanem a képzőkkel s a jelekkel, azaz a szó végéhez kapcsolódó egyéb szóelemekkel is lehet játszani. Mindenki tudja, hogy a -ka, -ke szóelem leggyakoribb kicsinyítő, nevek esetében becéző képzőink egyike: madár > madárka, Peti > Petike stb. Vannak azonban olyan -ka, -ke végződésű szavaink is, amelyekben ez a végződés értelmes szóhoz járul, s mégsem képző. A ’leány’ jelentésű, bizalmas csaj főnév például a -ka végződéssel nem apró termetű lányt jelent, hanem egy étkezésre használt fémedényt.

Ezzel már meg is van első játékunk. Hogy valóban azzá, sőt rejtvénnyé váljon, olyan -ka, -ke végű szavakat kell keresnünk, amelyek a -ka, -ke végződés leválasztása után is értelmesek. Olvasóim is kereshetnek – s ha keresnek, találnak is – ilyen szavakat, én azonban tízet már ki is választottam, s belőlük megalkottam a következő tíz kis rejtvényt, azaz inkább találós kérdést. A megfejtése mindegyiknek egy olyan -ka vagy -ke végű szó, amely megfelelő válasz a föltett kérdése. A megoldások egyszerűek, de azért a fejezet végén megadom őket.

  1. Melyik az a mulatóhely, amelyikből -ka, -ke végződéssal vízi jármű lesz?

  2. Melyik az a fém, amelyikből madár lesz?

  3. Melyik az a retesz, amelyikből fogda lesz?

  4. Melyik az a kártyalap, amelyikből ízeltlábú állat lesz?

  5. Melyik helyiségből lesz hosszú csőrű madár?

  6. Melyik bájból lesz háziállat?

  7. Melyik vízinövényből lesz rovar?

  8. Melyik kopaszból lesz foltos, pettyes?

  9. Melyik uralkodóból lesz erdei madár?

  10. Melyik férfi és nő kettőséből lesz mitológiai alak?

Fosztogató

Az a szellemes játék, amelyet itt most bemutatok olvasóimnak, egy tatabányai szerzőpárosnak, Móricz Ildikónak és Móricz Kálmánnak ötletén alapul. Ők vették észre, hogy a -tlan, -tlen, -talan, -telen fosztó-, illetve tagadóképző segítségével két szóból álló kifejezéseket rejtvényesíthetünk egészen meglepő eredménnyel. Szemléltetésül lássunk egy példát!

VÉD. Ha betűrejtvénynek tekintjük, vajon mi lehet a megfejtése ennek a szónak? Ha nem kapunk hozzá támpontot, szinte lehetetlen megmondani. De ha tudjuk, hogy a megoldásban a fosztóképzőnek kell a főszerepet játszania, akkor némi fejtörés után már rátalálunk a megoldásra, amely nem más, mint ügyetlen ügyvéd, esetleg hontalan honvéd, sőt talán még ez is: esetlen svéd.(Ugyanis az ügyvéd szó elejéről a feladványban hiányzik az ügy, a honvéd elejéről a hon, illetve a svéd éléről az s betű.)

Ennyi előzetes magyarázat után – immár rejtvényként – bemutatok tíz olyan mondatot, amelynek szögletes zárójelbe tett néhány betűnyi része mindenütt egy-egy kéttagú kifejezés. Hogy hogyan olvasandók el a zárójelbe tett részek, azt próbálják meg olvasóim kitalálni! A megfejtéshez egyrészt maguk a mondatok nyújtanak segítséget, hiszen a kifejezéseknek bele kell illeniük a szövegbe, másrészt pedig annak tudata, ismerete, hogy a megoldás kulcsa a fosztóképző! A feladat egyáltalán nem könnyű, de egy kis fejtörés sohasem árt. A fejezet végén természetesen megadom a helyes megoldásokat.

  1. A két [EGETŐ] minden járókelőhöz odasomfordált pénzt kunyerálva.

  2. Az országban csupán [H] magassága éri el az ezer métert.

  3. A mi kettősünk a barátommal egy [OS].

  4. Sportolónkat egy még [ONAI] bokszolóval sorsolták össze.

  5. A [LET] nem nagyon ízlett a jeruzsálemi vendéglőben.

  6. Elég [NYA] volt a kislányon.

  7. A [ÍÓ] természetesen folytathatta a versenyt.

  8. Egy [Ő] lett a pályára berohanó szurkolók áldozata.

  9. A [ÉLE] nem ad megnyugvást a munkanélkülinek.

  10. Ijedten vettük észre, hogy a jégtáblán egy [L] tátong.

Nanana!

Köztudomású, hogy a feltételes mód fogalma az ige szófajához tartozik: olvasna, tanulna. A nyelvi játékos fejében azonban az a gondolat is megfogan, hogy mi lenne, ha főnevek is magukhoz ragadhatnák a feltételes módú igevégződést, mégpedig úgy, hogy vele összekapcsolódva újabb főnevet alkotnának. Mint például ebben: pár + na. Tehetjük ezt akár rejtvénnyé is? Íme: „Ha lehetne, két összetartozó személy lenne”. Megoldása: párna.

Igen, így is lehetne. Az Édes Anyanyelvünk folyóirat egyik régi számának Pontozó című rejtvényrovatában közzé is tettem egy ilyen feladványsorozatot. Ezúttal azonban egy olyan megoldást választok, amelyben nemcsak a kiindulópontul szolgáló főnév meghatározását adjuk meg, hanem azét a szóét is, amelyhez a feltételes módú igevégződés, a -na hozzáadásával juthat el a megfejtő. A feladat így jóval könnyebb, de ugyanolyan érdekes, mint az a változat, amely ezt a többletinformációt nem tartalmazza. Következzék hát most tíz olyan kis rejtvény, amelynek meghatározásából az olvasók mindjárt azt is tudják, hogy miféle szót keresünk! Remélem, meg is találják. (Ha nem, elolvashatják a fejezet végén.)

  1. Európai nép + na = állat

  2. Morózus + na = szobaasszony

  3. Állatprém + na = gyümölcs

  4. Mesterkélt testtartás + na = cölöp

  5. Táncmulatság + na = vízi emlős

  6. Írók nemzetközi szövetségének betűneve + na = lúdtoll

  7. Tengeri hal + na = mértékegység

  8. Mezopotámiai romváros + na = korsószerű edény

  9. Bizalmasan megnevezett szerzetesrend + na = vízgyűjtő medence

  10. Társalgó + na = zsírszövet

Játékos szóalkotás

Azt hiszem, fölösleges olvasóimnak azt bizonygatnom, hogy a nyelvi játékosoktól a szóalkotás sem idegen, sőt, a nyelvi játékoknak nagyon is fontos része. Hát hogy is ne volna az! A legtöbb nyelvi játék különben is kreativitást kívánó, alkotó jellegű játék. Igaz, nem egyenlő mértékben, mert az igazi alkotás a nyelvben elsősorban az olyan szó, amely korábban nem is létezett; valaki vagy valakik tudatos tevékenységének, igyekezetének eredménye, s amely nemcsak felbukkant, hanem meg is maradt a társadalom javára, azaz a nyelv egyik hasznos alkotóelemévé vált. Jól tudjuk, hogy a kisgyermek ösztönös nyelvalkotó. Bebe, babababa, mammamma, ámpa, gagyogja már alig egyéves korában, részben az őt érő külső hatások nyomán, részben alkotó egyéniségének bizonyítékaként. Ezek a gyermeki szóalkotások általában természetesen nem lesznek szavak, de akad, akadhat közöttük olyan is, amely valamilyen ok vagy okok egész sorának együttese folytán mégis megragad; vagy a szűkebb családban, vagy a tágabb környezetben, esetleg a szóban forgó nyelvet anyanyelvükként használók és ismerők széles köreiben is. Baba, pipi, pancsi, csecse, bibi, paci – mindezek egészen bizonyosan gyermekektől ellesett, illetve tőlük átvett gyermeknyelvi szavak. Nincs jogunk elvitatni tőlük, a gyermekektől a szóalkotás, szóteremtés jogát, mint ahogy nyelvújítóinkat is megilleti az elismerés azokért az alkotott szavaikért, amelyek ma már mindnyájunkat gazdagítanak. Faludi Ferenc mohó szava, a Kazinczy által alkotott álarc, Kisfaludy Károly honvéd szava, Kisfaludy Sándor hajszája, Vörösmarty szivar szava egytől egyig szókincsünk nélkülözhetetlen vagy legalábbis fontos része, legnagyobb nemzeti kincsünk, anyanyelvünk hasznos eleme.

Csak nagyjaink egy-egy szavát idéztem, de az elismerés természetesen nemcsak őket illeti, hanem mindazokat, akik nyelvalkotó tevékenységükkel gazdagítottak bennünket, egyébként nemegyszer egy-egy szó elfogadtatására hónapokat, sőt éveket áldozva, holott biztosra sohasem lehetett menni. Köztudomású például, hogy Bugát Pálnak, a neves orvosprofesszornak különösen az orvostudományt is érintő idegen szavak magyarításában óriási érdemei vannak. Tőle származik többek között gyógyszer, higany, hőmérséklet, légcső, visszér szavunk. Ám, mint tudjuk, élete végéig nem tudta elviselni abbeli kudarcát, hogy az általa kigondolt rovátkolt baromból rövidített robar végül is nem az általa ajánlott robar változatában, hanem rovar formájában terjedt el, s vált a nemzeti nyelv szavává.

Mindeddig csak szóalkotásról, új szavak létrehozásáról szóltam, s nem is ok nélkül, mert a 19. századi nagy nyelvújító nemzedék tagjain kívül az újabb nemzedékek ismert vagy kevésbé ismert fiai és lányai is rendre kivették és kiveszik részüket a szóalkotás nemes munkájából, ezt talán nem is munkának, hanem hobbinak, szenvedélynek, szórakozásnak tekintve. Gondoljunk csak Karinthy Frigyes halandzsájára, Heltai Jenő mozijára, Kellér Dezső maszekjára, továbbá napjaink olyan, egyetlen névhez nem köthető szavára, mint egér (a számítástechnikában), fallabda, honlap, húzós ’fárasztó, kellemetlen’, kerékbilincs, testékszer, trendi ’divatos’ stb.

Ha nem is egy új szó alkotásának örömével azonos, de ahhoz hasonló érzéssel tölti el a nyelvi játékok kedvelőitaz is, ha valamilyen már meglevő, de a játékos számára egyelőre még rejtett, ismeretlen szóra való rátalálás örömében, élményében részesül. Ezért van divatjuk a különféle táblás, ábrás stb. rejtvényeknek (skandinak, olasznak, scrabble-nak stb.), s ezért kedveltek a szóalkotással kapcsolatos különböző játékok is. A következőkben ezt mutatom be röviden, két egymással rokon összetételjáték segítségével.

Azonos végződésű összetett szavak

Kedvelt játék, s nem ok nélkül, mert a játszó fél legfeljebb egy-két perces fejtörés után rátalál a feladvány kulcsszavára, s ezáltal sikerélményben részesül, a rátalálás élményében. Hogy világos legyen: az ilyen kis összetételrejtvények általában három összetételt tartalmaznak, de a játszók csak az összetételek előtagját kapják meg, az utótagot nekik kell megtalálniuk. Álljon itt példának ez a hármas: haszon-, jel-, tolvaj-.Kérdés: mi ezeknek az összetételeknek a közös utótagja, azaz melyik szó a feladat kulcsa? Olvasóim idáig eljutva már bizonyára rá is jöttek, hogy – ártatlan tréfaként – már meg is adtam a megoldást, hiszen a keresett szó maga a kulcsfőnév.

Nemcsak az általam alkalmazott tréfa ártatlan, hanem maga az egész játék könnyű, könnyen megfejthető, ugyanakkor a megfejtőnek megadja a bizonyos fokú siker élményét. Éppen ezért, immár rejtvény formájában, közlök e feladattípusból egy kis sorozatot. Ezek megfejtését már nem itt, hanem e fejezet végén adom meg. A kérdés tehát: mi ezeknek az összetételhármasoknak a soronként közös utótagja?

  1. Arany-, izom-, lámpa-

  2. Kegyelem-, püspök-, szamár-

  3. Fűrész-, méreg-, szem-

  4. Ágyú-, hernyó-, lúd-

  5. Ablak-, macska-, pápa-

  6. Fény-, ló-, törvény-

  7. Eszme-, kapu-, szerep-

  8. Anya-, kutya-, virág-

  9. Betű-, motor-, szarvas-

  10. Bor-, gyűszű-, penész-

Közös előtag kerestetik

A játék lényegében véve ugyanaz, mint az iménti, csakhogy most nem közös utótagot, hanem közös előtagot keresünk. A közzétett szóhármasok ezt nyilvánvalóvá is teszik, hiszen itt a kapcsolódásra utaló kötőjel nem a szavak végén, hanem az elejükön áll. A megkeresendő közös szavak ugyanúgy főnevek, mint az imént. Ezúttal is tíz megfejtendő feladványt adok. Mint majd megtapasztalják olvasóim, mindegyik közös előtag megtalálása egy kis öröm, a felfedezés, a rátalálás öröme. Még akkor is az, ha olvasóim egyik-másik esetben nem az általam megadott főváltozatra bukkannak rá, hanem egy más, de a feltételeknek szintén megfelelő megoldásra. S ezzel a kis rejtvénysorral búcsút is veszünk ettől a fejezettől.

  1. -szalag, -betét, -felvétel

  2. -kar, -szerszám, -szó

  3. -tár, -hét, -moly

  4. -zene, -kar- -tanár

  5. -fő, -tag, -látogatás

  6. -elme, -nyelv, -oszlop

  7. -héj, -tár, -vetés

  8. -fűrész, -koszorú, -sátor

  9. -fenék, -szem, -part

  10. -bánya, -kereszt, -szikla

Megfejtések

Ez sem a sírás helye! Rejtvényfejtéskor mindig gondosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy kijöjjön a helyes megoldás.

Szóragozás? Szórakozás!

Hogy van egyes számban? 1. Pásztortűz. 2. Tengerész. 3. Szerenád. 4. Portás. 5. Állomás. 6. Kardigán. 7. Csőszerelő. 8. Költség. 9. Hullarabló. 10. Osztalék. 11. Félszemű. 12. Fájdalom. 13. Hullámsír. 14. Államalapító. 15. Csukafejes.

Rejtőzködő helységnevek. 1. Alibánfa. 2. Ásotthalom. 3. Bábafalva. 4. Belényes. 5. Cserkeszőlő. 6. Felsőtold. 7. Járdánháza. 8. Kőröstetétlen. 9. Mezőszakadát. 10. Nagyszénás. 11. Nyársapát. 12. Porcsalma. 13. Süttő. 14. Szemere. 15. Szentetornya. 16. Szilvásvárad. 17. Újharangod. 18. Újdombrád. 19. Vérteskethely. 20. Verpelét.

Képzők, jelek játékai. 1. Bárka. 2. Cinke. 3. Zárka. 4. Ászka. 5. Szalonka. 6. Kecske. 7. Sáska. 8. Tarka. 9. Királyka. 10. Párka.

Fosztogató. 1. Kéretlen kéregető. 2. Egyetlen hegy. 3. Páratlan páros. 4. Veretlen veronai. 5. Sótlan sólet. 6. Szokatlan szoknya. 7. Vétlen vívó. 8. Védtelen védő. 9. Tétlen élet. 10. Éktelen lék.

Nanana! 1. Angolna. 2. Komorna. 3. Málna. 4. Pózna. 5. Bálna. 6. Penna. 7. Tonna. 8. Urna. 9. Ciszterna. 10. Szalonna.

Játékos szóalkotás.

Azonos végződésű összetett szavak. 1. Láz. 2. Kenyér. 3. Fog. 4. Talp. 5. Szem. 6. Erő. 7. Csere. 8. Nyelv. 9. Hiba. 10. Virág.

Közös előtag kerestetik. 1. Film. 2. Zene. 3. Könyv. 4. Tánc. 5. Család. 6. Láng. 7. Mag. 8. Lomb. 9. Tenger. 10. Kő.

A szólásmondások birodalmában

Hogy mi a szólásmondás, azt éppen napjainkban, amikor újabbnál újabb értékes munkák egész sora foglalkozik vele (pl. a Bárdosi Vilmos főszerkesztésében megjelent Magyar szólástár vagy Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások szótára című remek könyve), nem könnyű pontosan meghatározni. Ezért csupán olyan választ adok, amilyet a legújabb értelmező szótár, a Magyar értelmező kéziszótár is ad, ez pedig a következő: ’közismert, rendszerint átvitt jelentésű állandósult szókapcsolat (pl. szólás, szóláshasonlat, közmondás)’. Nyilván olvasóim is tudják, hogy ez a válasz nem teljes, nem elég árnyalt, s főleg nem eléggé részletező, hiszen ezek mellett, illetve ezek körén belül vannak például szállóigék, azaz olyan közkeletű mondások, kifejezések, amelyeknek eredetét, szerzőjük nevét is ismerjük, s amelyek voltaképpen átmenetek az idézet és a közmondás között; továbbá vannak bizonyos beszédhelyzetekhez kötött, konvencionális szójárások („Most ugrik a majom a vízbe!”), többé-kevésbé állandósult megszólításformák („Hol jársz itt, ahol a madár se jár?”), szitkozódásformák („Az anyja keservét!”), közismert graffitik („Hülye, aki olvassa!”), és még folytathatnám a felsorolást. De nem teszem, mert úgy érzem, ebben a munkában, amelyben elsősorban a nyelvi játékok felől közelítek az állandósult szókapcsolatok hatalmas, szinte beláthatatlanul tágas birodalmához, erre a részletezésre nincs szükség. Ezért e fejezet bevezetéséül inkább egy kedvcsináló humoreszket ajánlok olvasóim figyelmébe; egy olyat, amelyben sokfajta állandósult szókapcsolat szerepel, de úgy, ahogy azt csak a humorista képes látni s egyúttal láttatni. A szólásmondásokkal kapcsolatos nyelvi játékok elé keresve sem találhatnék ennél jobbat. Az egykori népszerű humoros hetilap, a Ludas Matyi egykori – azaz néhai, mivel ma már, sajnos, nem élő – neves munkatársának, Ősz Ferencnek egy remek humoreszkjét idézem, igaz, jócskán megrövidítve, de a célnak éppen így nagyon jól megfelelő módon.

Archimedes a rubrikán

Manapság mind elterjedtebb módszer, hogy egyesek semmitmondásukat kultúrhistóriai analógiákkal fűszerezik, minek folytán a hallgató azt hiszi, hogy mondanak valamit. Az is gyakran előfordul, hogy az idézetek és a hasonlatok nem egészen pontosak, de kicsire nem adunk.

E műfaj nagymenője Ámde János, aki roppant büszke műveltségére, s ezt úgy viseli, mint a divathölgy a vadonatúj maxiját. Nevezett sűrűn tisztel meg látogatásával.

– Ave, Caesar! – mondja, ha klasszikus kedvében van. – Ciao, bambina! – rikoltja, ha korszerű műveltségét hordja. – Ezerkétszáz éve nem láttalak – folytatja, s ebből kitűnik, hogy kerüli a közhelyeket és humora is van. Aztán rátér a tárgyra:

– Van egy kis ügyem, nem nagy ügy, pofonegyszerű, mint Kolumbus almája…

– Tojása! – javítom.

– Mit akarsz a tojással?

– Kolumbus tojását szokták mondani. És Newton almáját!

– Nekem mondod? Az az, ami nem esik messze a fájától!

– Tévedsz, ez pontosan Newton fejére esik, és a tudományos legenda szerint ebből jött rá, hogy…

– Tudom – szakít félbe –, hogy mégis mozog a Föld.

Már kicsit lilul a fejem, de kijavítom:

– Newton a gravitáció törvényét fedezte fel.

– Tudom: minden vízbe mártott test…

– Nem! Az Archimedes!

– Hát persze, aki átkelt a rubrikán!

– Rubiconon, de nem Archimedes… – ordítom.

– Ki mondta, hogy Archimedes? Azt te mondtad. Te is, fiam, Brutus, mondom én, mint Augustus Caesar.

– Julius Caesar!

– Egy hónapon már nem múlik, ez annyi, mint csepp a tengerben.

– Igazad van. Mondd azt a bizonyos ügyet. Essünk túl rajta.

– Éppen azt mondom. Szóval, bemegyek a hivatalba. Az előadó csak ül, mint Bálám szamara…

– Az állt!

– Most te tudod, vagy én tudom? Ült. És bámult, mint a templom egere.

– A templom egere csupán szegény volt, legalábbis a mondás szerint…

– Attól még bámulhat. Szóval, ez csak lesett. Öreg ember volt, elrepült már felette az idő vasfoga…

– Láttál te már vasfogat repülni?

– Ha Isten akarja, a kapanyél is repül, ez különben is csak egy antológia vagy metafizika.

– A kapanyél elsül. Különben analógia vagy metafora. Nyilván erre gondoltál.

– Ne is folytasd. Szóval, az előadó ült, mintha sóbálvánnyá változott volna, mint a Káin…

– Lót! Szodomában!

– Tudom, ahol az a csatornaépítési balhé volt…

– Az Panama!

– Az egy kalap. Nekem is volt panamakalapom. De kilyukadt, a kalap el lett vetve, ahogy mondani szokás.

– Azt a kockára szokás mondani! – hörgök.

– Most hogy kerül a kocka az asztalra? – kérdi óriási kulturális fölényének tudatában. – Sajnos, te összekevered a szezont a haszonnal – néz rám sajnálkozva.

– Fazonnal!

– Okos enged, vaknak az alamizsna – hagyja rám, s borogatást tesz a fejemre.

– Most tűnj el, mint…

– Több is veszett Paksnál – mondta menekülés közben, de még visszakiáltott: – Találkozunk Fülöpnél!

– Philippinél – gondoltam, de nem tudtam szólni.

Bevezetőnek, pontosabban rávezetőnek, gondolom, ennyi is elég. Már ebből is látszik, hogy szóláskincsünkkel remekül lehet élni, sőt visszaélni is. Mondanom sem kell, én itt nem a visszaélésekről kívánok szólni. Nem is csupán azért nem, mert ez a kötet nem nyelvművelő könyv, hanem a nyelvi játékok tárháza, hanem azért sem, mert számtalanszor éppen a nyelvhasználati normáktól, helyesírási szabályoktól való szándékos eltérés válhat humorforrás alapjává, s nemesülhet pusztán ez a tudatos különbözés nyelvi játékká, stilisztikai bravúrrá. Nem állhatom meg itt, hogy ne idézzem jeles írónknak és drámaírónknak, Németh Lászlónak a Nyugat elődeiről szóló tanulmányából ezt a mély bölcsességről tanúskodó megállapítást: „A stílus a nyelv ellenére kifejezett egyéniség, s egy-egy nagy költő azért olyan hallatlanul meglepő, mert benne egy új valóság tépi ki magát a nyelv hálóiból.” Egyébként lényegében ugyanezt fejezte ki Kazinczy is, mégpedig egészen tömören, a Tövisek és virágok egyik epigrammájában imigyen: „Nem botol, aki helyén / tudva s akarva botol.” Ennek tisztázása után e fejezet további részeiben azt mutatom be, persze csupán szemelvényesen, hogy a szólásmondások különféle fajtái hogyan válhatnak nyelvi játékok, sőt akár talányok alapjává, forrásává.

Szólásjátékok, szólásrejtvények

Köztudomású, hogy aki beszédében vagy írásában szívesen él szólásokkal, amelyeket jeles, sajnos már nem élő szólásgyűjtő kollégám, O. Nagy Gábor általában „nyelvünk virágai”-ként emlegetett, az sokkal színesebben és szemléletesebben fejezi ki magát, mint az, aki mindig, mindenre csak a legelőször emlékezetébe jutó, szürke, elcsépelt szót használja. Minden szólás fűszere a beszédnek, feltéve persze, hogy az ízesítő fűszerszámokat megfelelően adagoljuk, s vigyázunk, nehogy a túl sok ízesítővel agyonfűszerezzük az ételt. Annak szemléltetésére, hogy a szólások milyen könnyen beleépülhetnek beszédünkbe, egy kis próbát ajánlok olvasóimnak. Felsorolok tíz mindennapos szót, illetőleg kifejezést. (Felsorolhatnék százat is, de nem teszem, mert valóban csupán a szemléltetés a célom.) Valamennyi felsorolt szónak, kifejezésnek van legalább egy közismert szólás megfelelője is. Arra kérem olvasóimat, ne nyugodjanak addig, amíg nem találnak mindegyik szó, szókapcsolat helyébe egy olyan szólást, amelyiknek jelentése többé-kevésbé megegyezik a megfelelő szóéval! Meglátják, ez egyáltalán nem nehéz feladat. Utána ellenőrzésül lapozzanak a fejezet végére, ahol természetesen nem a kínálkozó teljes „szóláskészletet” sorolom fel – erre nem is mernék vállalkozni –, de egy-egy jellemző, gyakori szólást mindegyikre bemutatok.

Szó helyett szólást!

  1. Ravasz, körmönfont:

  2. Bejárja (a várost):

  3. Oda se figyel:

  4. Megszidják:

  5. Vágyakozik (valamire):

  6. Rosszkedvű:

  7. Gyorsan, ügyesen dolgozik:

  8. Erősködik, makacskodik:

  9. Boldogul:

  10. Megsértődik:

Ki tud rá többet?

Persze, legtöbb olvasóm számára ez az iménti feladat túlságosan is könnyűnek bizonyult. Az ő kedvükért tegyünk egy olyan próbát is, amelyben egyetlen megadott szóra minél több szólásszinonimát kell keresni. Ki fog derülni, hogy annak, aki jól sáfárkodik anyanyelvünk kincseivel, ez sem megoldhatatlan feladat. Tudáspróbául ezúttal mindössze három szót jelölök ki. Olvasóim némi fejtöréssel pusztán saját „kútfejükből”, azaz szólásszótárak fellapozása nélkül is mindegyikre legalább nyolc-tíz közismert szólásmegfelelőt találhatnak, s ehhez még táji vagy régies szólásokra sincs szükségük. Aki mindegyik szóra legalább öt szólást talált, már kellő anyanyelvismeretről tett tanúságot, de ha ennyivel nem elégszik meg, annál jobb. A fejezet végén az egységesség kedvéért mindhárom szóra tíz szólásmegfelelőt sorolok fel.

A) Alszik:

B) Becsap valakit:

C) Kikap, megverik:

„Állati” szólások

Számos olyan szólásunk is van, amelyben egy-egy állatnév is található. Aki például a legkisebb bajt, kellemetlenséget is óriási méretűnek látja, arra azt szoktuk mondani: a bolhából is elefántot csinál. Vajon sikerül-e olvasóimnak rálelniük azokra az „állati” – azaz állatnevet is tartalmazó – szólásokra, amelyekre a következő meghatározásokkal utalok? (A megoldások megtalálhatók a fejezet végén.)

  1. Még el sem ért eredménynek, sikernek örül:

  1. Olyanra bíz valamit, aki épp annak megszerzésére vágyik:

  1. Semmit sem nyer a cserén:

  1. Olyasmit közöl valakivel, amitől az képtelen megnyugodni:

  1. Már mindenki tudja, beszél róla:

  1. Az ellenkező végletbe esik:

  1. Kényszerűségből elvállal vagy elvisel valamilyen kellemetlenséget:

  1. Olyan dolog miatt dorgál másvalakit, ami épp saját magára jellemző:

  1. Valamit kétszeresen is felhasznál, kétszeresen is hasznot húz belőle:

  1. Ügyeskedéssel színvallásra, szándékai elárulására késztet valakit:

Szólásokból szólást!

E játékunkban tizenkét szólás rövid, egy-két szavas meghatározását adom meg. A feladat látszólag egyszerű. Mindegyik meghatározásra egy azzal azonos jelentésű, közismert szólást kell találni. Olvasóimnak ez nyilván nem okoz nehézséget, olyannyira nem, hogy némelyik meghatározásra akár egyszerre több megfelelő szólás is eszükbe villan. Igen ám, de ezúttal nem mindegy, hogy melyik szólást választjuk, ugyanis ha rápillantanak e talány címére, látják, hogy a megtalált szólásokból egy új, további szólásra is rá kell akadniuk. Hogy hogyan? Egyszerűen úgy, hogy a megoldásul leírt szólások kezdőbetűit ugyanabban a sorrendben fölülről lefelé összeolvassák. Ha mindig a megfelelő szólást választották, akkor rátalálhatnak az összesen tizenkét betűből álló, tizenharmadik szólásra is. Ugye ez is sikerülni fog? Remélem, igen, de a fejezet végén azért ott találják a helyes megfejtést is!

  1. Megszökik:

  2. Szidást kap:

  3. Megrendszabályoz:

  4. Elhíresztel, kikürtöl valamit:

  5. Hirtelen megbetegszik:

  6. Nagy ostobaságot követ el:

  7. Kiutasít valakit:

  8. Nyíltan megmond valamit:

  9. Minden jóval ellát:

  10. Tudást, tehetséget elapróz:

  11. Hallgatódzik, figyel:

  12. Idegesen várakozik:

Egyéb szólásjátékok

Atovábbiakban egyszerűsítve, zanzásítva, a mondottakat csupán néhány példával szemléltetvemutatom be, hogy miféle játéklehetőségeket, illetve szellemes és értelmes időtöltési alkalmakat nyújtanak, nyújthatnak még számunkra a szólások.

Szóláshasonlatokból összeállíthatunk egy olyan szóláscsoportot, amelynek tagjai egytől egyig valamilyen foglalkozásnevetis tartalmaznak. Aki valakit keményen eltángál, az a delikvenst „elverte, mint szódás a lovát”. Aki gavallérosan egyenlíti ki a számlát, az „fizet, mint a katonatiszt”. Aki vedeli a szeszes italokat, az „iszik, mint a kefekötő”. Aki hosszasan és cifrán szitkozódik, az „káromkodik, mint a kocsis”. Aki valakit alaposan megcibál, az „megrázza, mint Krisztus a vargát”. Stb.

*

Számos olyan szólást is összegyűjthetünk s akár könnyedén rejtvényesíthetünk is, amelyben valamilyen helynév is található. Igaz, ezek a helynevek nem mind valóságos, létező települések nevei, s nem egy közülük játékos vagy tréfás népi szóalkotás terméke. Csupán néhány példa, itt-ott a szólás sajátos jelentésének megadásával: „Él, mint Marci Hevesen(népiesen Hevesben;a köznyelvben a Hevesenforma a városra utal, a Hevesbena megyére).„Baj van Köpecen’valami nincs rendben’. „Egyszer volt Budán kutyavásár.” „Messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.” (A szóláshasonlat eredete bizonytalan, még a bennük található nevek helynévi volta is az.) „Elment Földvárra deszkát árulni”’meghalt, eltemették’. (A népi humor jó példája; a deszka a koporsóra, a Földvár pedig a földre, a sírgödörre utal.)

*

Jól eljátszhatunk az olyan szólásokkal is, amelyekben számok is szerepelnek, s természetesen szellemes rejtvények is készíthetők belőlük. Csak példaképpen említem meg, hogy a következő tíz szólásban, illetve részben közmondásban is található számok összeadva az 1871–1957-ig élt neves írónk, Heltai Jenő egyik művének címét adják meg számunkra. 1. „Minden csoda háromnapig tart.” 2. „Kétdudás nem fér meg egy csárdában.”3. „Nem enged a negyvennyolcból.”4. „Heten vannak, mint a gonoszok.” 5. „Megy bele, mint bőgőbe a húszas.” 6. „Kettőn áll a vásár.” 7. „A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” 8. „Kivágja, mint a huszonegyet.” 9. „Három a magyar igazság.” 10. „Egy fecske nem csinál nyarat.” E tíz szólásmondás dőlt betűkkel is kiemelt számainak összege száztizenegy, azaz A 111-es című kisregényre utal, amely a maga idejében világsikert aratott, több film is készült belőle.

*

Velem együtt olvasóimis tapasztalhatják, hogy a szólások a mindennapi használat során nemegyszer eltorzulnak, összekeverednek egymással. Persze, tudomásul kell vennünk, hogy a szólások idővel módosulhatnak is. De vigyázat! Ha egy szólást úgy megváltoztatunk, hogy ezáltal más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit fel kellene idéznie, akkor ez már nem tekinthető természetes módosulásnak. A legjobb példa erre az újabban egyre gyakrabban hallható „nem enged a huszonegyből”szólásforma, amely történelmi múltunknak egy nyelvünkben megőrzött értékes emlékét sodorja veszélybe pusztán annak következtében, hogy a „nem enged a negyvennyolcból”szóláskeveredett a kártyajátékok világából származó s onnan kiszakadó, egyébként általam más összefüggésben alig pár sorral feljebb idézett „kivágja, mint a huszonegyet”szólással. Hogy még sok ilyen van, annak szemléltetésére fel is sorolok legalább néhány további jellemző példát, mellettük zárójelben mindjárt megjelölve azt a két szólást, amelyből életre keltek.

Csehül áll a szénája (rosszul áll a szénája; csehül áll).

Vaj van a füle mögött (vaj van a fején; valami van a füle mögött).

Fabatkát sem értett belőle (fabatkát sem ér; egy kukkot sem ért belőle).

Lándzsát tör felette (pálcát tör felette; lándzsát tör mellette).

Ha minden part szakad (ha minden kötél szakad; ott vagyunk, ahol a part szakad).

Szöget ütött a fülébe (szöget ütött a fejébe; bogarat tett a fülébe).

Szidja, mint a záporesőt (szidja, mint a bokrot; sír, mint a záporeső).

Túllő a lovon (túllő a célon; átesik a ló másik oldalára).

Kiadta a méregfogát (kiadta a mérgét; kihúzták a méregfogfát).

Kudarcot mond (kudarcot vall; csődöt mond).

Kivetette rá a szemét (kivetette rá a hálóját; szemet vetett rá).

Otthagyta a foga fehérét (otthagyta a fogát; kimutatta a foga fehérét).

Kígyót-békát összebeszél (tücsköt-bogarat összebeszél; kígyót-békát kiabál rá).

Kiküszöböli a csorbát (kiköszörüli a csorbát; kiküszöböli a hibákat).

Ráhúzza a keresztvizet (leszedi róla a keresztvizet; ráhúzza a vizes lepedőt).

*

Számos egyéb mellett még a szólásokban, szóláshasonlatokban előforduló színnevekre is érdemes legalább egy pillantást vetnünk. Íme néhány „színes” szólás szemléltetésül: „Ritka, mint a fehérholló.” „Zöldeketbeszél” ’ostobaságokat mond’. „Olyan kevés, mint a körmöm feketéje!Piros,mint a paprika.” „Rózsaszínbenlátja a világot” ’a valóságosnál kedvezőbbnek látja, ítéli meg’. „Fehér,mint a frissen esett hó.” Stb. De most már legfőbb ideje, hogy a szólások világából átlépjünk a szólásmondások másik nagy csoportjának, a közmondásoknak a birodalmába.

Játékok, rejtvények közmondásainkkal

Hogy a közmondásokat nemcsak használni lehet, hanem velük játszani is – ami jóval többet is jelent a puszta használatnál –, arra talán nem kell más bizonyíték, mint az, hogy akad, aki még verset is ír belőlük. Például Nyerges András író, költő és publicista. Íme, a corpus delicti!

Közmondások minden időre

Nem mind arany, ami

Fából vaskarika.

Jön még kutyára

Ebül szerzett jószág.

Ki korán rest,

Aranyat lel.

Többet ésszel, mint

Holnap egy túzok.

Gyakorlat teszi a mestert,

Aki másnak vermet ás.

Ahány ház, annyi

Cseberből vederbe.

Aki szelet vet,

Ne is egyék.

Jobb későn, mint

Egy mindenkiért.

Száz szónak is

Végén csattan az ostor.

Persze mondhatja erre valaki azt, hogy ez nem is vers, hanem nyelvi játék, de ez nem érv, hiszen a kettő, mint könyvem más fejezeteiből is kiderül, gyakran egybeesik. Tekintse ki-ki annak, aminek gondolja! Egyébként a közmondásokról a kötet egy-két más helyén is esik szó, s ez szintén nem csoda, hanem természetes dolog. Abban a fejezetben például – a Szavak, csodálatos szavak címűben –, amelyben a valódi és álellentétekről is szóltam, történetesen ellentétes közmondásokat is idéztem, szemléltetve, hogy egy népi bölcsesség akkor is igaz lehet, ha az ellentéte is igaz. Emlékszem, az egyik ellentétpárom ez volt: Késő bánat eb gondolat. – Jobb későn, mint soha. Jogunk van a kettő közül bármelyiknek az igazságtartalmát kétségbe vonni? Szerintem nincs. A maga helyén mindkettő igaz. De a továbbiakban nem a népi bölcsességek, szállóigék, közmondások, szentenciák igaz vagy nem igaz voltáról szeretnék elmélkedni, hanem néhány érdekesnek tartott, velük kapcsolatos nyelvi játékot bemutatni akár egy-egy kis példacsokor, akár egy elmemozdító játék formájában.

Szállóigék és elindítóik

Nem vagyok híve a lexikális, adatszerű tudásra építő nyelvi játékoknak. Többre becsülöm az olyan játékos fejtörőket, amelyek a memória helyett inkább a nyelvi találékonyságot teszik próbára, az alkotó fantáziát mozgatják meg. Hogy most, a szállóigékről szólva mégis kivételt teszek, annak az az oka, hogy a szállóigékhez szorosan hozzátartoznak alkotóik, első megfogalmazóik is. Egy általános érvényű közmondást nem kell, nem is tudunk személyhez vagy akár közelebbről meghatározható korhoz kötni. (Igaz, ez utóbbi nemegyszer lehetséges.) A „Panem et circenses!” (’Kenyeret és cirkuszt!’) szállóige azonban talajtalan, légüres térben mozog, ha nem tudunk legalább annyit, hogy az ókori Róma népe követelte ezt vezetőitől, s hogy ezzel próbálták a népet maguk mellé állítani az imperátorok. A legtöbb szállóige helyes használatához tehát legalábbis a történeti háttér valamelyes ismerete szükséges. O. Nagy Gábor, a jeles szóláskutató nem ok nélkül írta Magyar szólások és közmondások című nagy művének bevezetőjében a következőket: „Aki szállóigével fejezi ki gondolatát, az többé-kevésbé tudatosan hivatkozik valakire vagy valamire. Azt értjük ezen, hogy a szállóige használója vagy egészen pontosan tudja, kitől, esetleg melyik irodalmi műből idéz, milyen történelmi eseményre utal stb., vagy legalábbis érzi, hogy a használt kifejezésnek nem ő a gazdája, hanem mintegy csak kölcsönvette mástól, s ezért szinte láthatatlan idézőjelbe is foglalja a kimondott szállóigét.”

Vajon megvan-e bennünk ez a tudatosság? Tartsunk egy próbát! Felsorolok húsz ismert szállóigét. Alkotóik, első megfogalmazóik írók, költők, tudósok, politikusok, történelmi személyek. Vajon ezek közül hány szállóigéről tudják olvasóim megmondani, hogy kinek a nevéhez fűződnek? Az idegen eredetűek közül mindegyiknek a magyarul leginkább elterjedt változatát adom meg, ezenkívül pedig azzal igyekszem olvasóimnak segítséget nyújtani, hogy a szállóigéket szerzőik nevének ábécésorrendjében közlöm. A pontos válaszokat a fejezet végén találhatják meg olvasóim.

  1. Költő, hazudj, de rajt’ ne fogjanak!

  2. Egy barátja sincs annak, akinek sok a barátja.

  3. Ne zavard köreimet!

  4. Nem a győzelem fontos, hanem a részvétel.

  5. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

  6. Párizs megér egy misét!

  7. Az igazat mondd, ne csak a valódit.

  8. Nehéz dolog szatírát nem írni.

  9. Nincs a teremtésben vesztes, csak én.

  10. Boszorkányokról pedig, minthogy nincsenek, ne essék szó!

  11. Csak hódolat illet meg, nem bírálat.

  12. Ha férfi vagy, légy férfi!

  13. Helyes a bőgés, oroszlán!

  14. Őrültség, de van benne rendszer.

  15. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.

  16. A pénznek nincs szaga.

  17. Hol van már a tavalyi hó?

  18. Minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt.

  19. Ábrándozás az élet megrontója.

  20. Jó szerencse, semmi más!

Közmondások régen és ma

Elismerem, a cím félreérthető, mert nem derül ki belőle, hogy az a „régen” mire utal: két-háromszáz évvel ezelőtti vagy csupán tíz-húsz esztendővel korábbi időre. Én azonban szántszándékkal fogalmaztam így, ugyanis mindkét párhuzamra szeretnék bemutatni néhány jellegzetes példát. Az elsőre, amelyben a 18–19. század közmondásait maiakra – mondjuk: 20–21. századiakra – váltjuk, cseréljük, a következőket. (Felsorolásomban elöl állnak a mai nyelvhasználatból már többé-kevésbé kihullott, de éppen ezért patinás, értékes közmondások, s mellettük egyenlőségjel után következnek azok, amelyeket – persze nem kizárólagos jelleggel – napjainkban használunk helyettük.)

Egyik kökény, másik galagonya. = Egyik kutya, másik eb.

Drágább a folt a ruhánál. = Többe kerül a leves, mint a hús.

Reggeli órának sok pénz a szájában. = Ki korán kel, aranyat lel.

Kémény sem füstöl magától. = Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.

Kemencéből katlanba. = Csöbörből vödörbe.

Sok mákszem mázsát nyom. = Sok lúd disznót győz.

Eb is konccal álmodozik. = Éhes disznó makkal álmodik.

Rossz seprű nem vész el a háztól. = Rossz pénz nem vész el.

Illetlen két molnár egy malomban. = Két dudás nem fér meg egy csárdában.

Könnyen gyűlt, könnyen hűlt. = Ebül gyütt jószág ebül vész.

A második felsorolás a jelenből indul ki, s egy kissé már a jövő felé mutat. Azért írom azt, hogy „egy kissé”, mert ezek a módosított változatok, ha jobban belegondolunk, nem is annyira a jövő felé, hanem inkább a mai pénzközpontú életszemlélet, valamint stílusérték szempontjából a mai szleng felé lökik, taszigálják a többé-kevésbé hagyományos formákat. Azonban tagadhatatlanul újak, hellyel-közzel szellemesek is, ezért egy példasort mindenképpen megérdemelnek. Olvasóim látni fogják, hogy míg az előző felsorolásban az egyenlőségjellel összekapcsolt példák ugyanazt a gondolatot fejezték ki két más-más közmondással, itt a kiindulási alap megmarad, de modernizált formában. Ezúttal nem egyenlőségjelet teszek az új és a még újabb változat közé, hanem a mondások új részét hatásszünetet kifejezni akaró gondolatjel után közlöm, a korábbi, mással felcserélt részeket pedig zárójelbe téve adom meg. Tehát következzenek a modernizált közmondások!

Aki másnak vermet ás – sírásó (maga esik bele).

Nyugtával dicsérd – a hitelezőidet (a napot)!

Nézd meg az anyját, vedd el – a pénzét (a lányát)!

Egy fecske nem csinál – fiókákat (nyarat).

Ha ló nincs – a lóvé is jó (a szamár is jó).

Kétszer ad, aki – feledékeny (gyorsan ad).

Mit ér a szép tál, ha – leejtik (üres)?

Kicsi a bors, de – drága (erős).

Madarat tolláról, embert – bankkártyájáról (barátjáról).

Lassú víz partot – szennyez (mos).

Csodatevő közmondások

Ez csupán egy egyszerű, kedves játék, amelynek nyomán olvasóim talán kedvet kapnak arra, hogy maguk is kipróbálják csodatevő képességüket. A feladat egy-egy olyan meseszerű, csodás elemekkel tarkított kis történet leírása, amelyben a csodát egy vagy több szólásunk, közmondásunk idézi elő. Minden további előzetes magyarázat helyett álljon itt néhány kis mese!

Menekülés a sivatagból. Vajon megmenekülhetünk-e akkor, ha egy sivatag közepén vagyunk, csupán egy alma van a zsebünkben, s egyszerre csak reánk támad egy oroszlán? Igen, kikerülhetünk a bajból, mégpedig a következő módon. Gyorsan leejtjük a zsebünkben lapuló almát, amely, mint tudjuk, nem esik messze a fájától. Erre a fára szaporán felmászunk, s íme, ezzel sikerült lóvá tennünk az oroszlánt, hiszen túljártunk az eszén. Ha már lóvá tettük, sebtében felülünk a hátára, és kiügetünk a sivatagból. Ha a vége jó, minden jó!

Az éhező diák esete. Az egyszeri diáknak kopogott a szeme az éhségtől. Mivel meghallotta a kopogást, kinyitotta az ajtót, s mint kiderült, egy olyan társa kereste fel, akinek vaj volt a fején. Diákunk gyorsan lekaparta a vajat diáktársa fejéről, s ki is tessékelte társát, mert már nagyon éhes volt, s enni akart. Igen, de nincs kenyere, amelyre a vajat kenhetné. Ismét kopogott a szeme, s megint szerencséje volt. Egy olyan ismerős bácsi kopogtatott be hozzá, aki a kenyere javát már megette ugyan, de a maradékot szívesen megosztotta a diákkal, ám eközben egy olyan felháborító történetet mondott el a diáknak, hogy annak ezt hallva kinyílt a bicska a zsebében. Legényünk nem teketóriázott, a bicskával gyorsan fölszeletelte a kenyeret, a szeletekre rákente a vajat, s jóízűen megette.

Tanácsok hideg télre. Tudjuk, hogy idén szűkében leszünk a tüzelőnek. Mivel fűtsünk hát, ha fázunk? Ha rendben van a szénánk, akkor már eleve nincs semmi baj, mert a szénával begyújthatunk. Aki nagy fába vágja a fejszéjét, ezzel a fával is tüzet rakhat. Ha ég a keze alatt a munka, akkor biztosan nem fázik közben. Az sem baj, ha rossz fát teszünk a tűzre, mert az ilyen fa is ég, legföljebb nagy füst lesz. De ez nekünk még jó is, mert így egy füst alatt mindjárt meleg ruhára is szert tehetünk. Aludjunk, mint a bunda, s ezzel a bundával takaróddzunk! Ha egy lánynak bekötik a fejét, akkor már eleve nem fázik, ha pedig nem kötik be, akkor főhet a feje, fűti a düh, s ez is melegít. Aki suba alatt próbál üzletelni, az ugyebár szintén nem fázik, s ha leleplezik, igaz, hogy meleg helyzetbe kerülhet, de fázni nem fog. Ha pedig mégis, akkor gyorsan olajra lép, márpedig épp az az egyik legjobb fűtőanyag.

Közmondások egy magánhangzóra

E kötetnek Az „egyhangúság”igézetébencíműfejezetében érdekességképpen már bemutattam – mégpedig rejtvény formájában – néhány olyan mondatot, amelynek magánhangzói azonosak. Többek között azt kértem olvasóimtól, hogy ezt a mondatot: „Osztatlan telek állandó veszekedésre vezet”, alakítsák át úgy, hogy a jelentése lényegében azonos maradjon, magánhangzóul azonban csak a rövid ö szerepeljen benne. (Zárójelben elárulom, a megfejtés ez volt: Közös föld: örökös pör.)E fejezetben most arra mutatok be példákat, hogy ha éppen kedvünk támad, akár alkothatunk is olyan közmondásokat – azaz közmondásszerű mondatokat –, amelyek mindegyikében csupán egyfajta magánhangzó található. Valószínűsíthető, hogy e mondatok jelentős része ún. eszperente mondat lesz, mivel az e a leggyakrabban előforduló magánhangzónk, részben azért is, mert a nyílt e és a zárt ë közti különbséget nem jelöljük, de azért más „álközmondásokat” is létrehozhatunk ilyen szigorú feltétellel is. Szavaim igazolására – s nyelvünk dicsőségére – a következőkben bemutatok néhányat.

Hanyag baknak magva szakad.

Paplan alatt hallgat a harag.

Feneketlen cseberrel nem mernek tengert.

Meztelen embernek nem lehet szennyese.

Restnek keze zsebben tesped.

Tigris is pincsi, míg kicsi.

Bolond gombot, okos combot fog.

Dörzsölt főnök – főnökön főnök.

Sörködös fő, közös nő: örökös pör.

Vörös köd öklöt ösztönöz.

Két szó, egy közmondás

Van-e olyan ismerős közmondásunk, amelyben benne van az aranyesőnek, ennek a tavasszal nyíló, sárga virágnak a neve? Nincs. Ha ellenben olyan közmondást keresünk, amelyben külön-külön, tehát egymástól elválasztva, akár fordított sorendben s nem is okvetlenül egymás mellett megtalálható az aranyeső összetett szónak mindkét tagja, akkor már sikerrel jár a fáradozásunk: májusi eső aranyat ér. E rövid előzetes után most egy furfangos, de azért könnyen megfejthető rejtvényt nyújtok át olvasóimnak. Mely ismert közmondásainkban lelhetők meg hasonló módon, hasonló feltételek között a következő összetett főnevek tagjai? A tizenötből tíz helyes válasz már jó eredménynek számít! Itt csak kipontozom a megoldások helyét, a megfejtést a fejezet végén adom meg.

  1. Almafa:

  2. Emberszó:

  3. Halfej:

  4. Koldustarisznya:

  5. Kutyavilág:

  6. Lóláb:

  7. Napnyugta:

  8. Ostorvég:

  9. Rókabőr:

  10. Szélvihar:

  11. Szemfog:

  12. Tyúkszem:

  13. Végszó:

  14. Vendégnap:

  15. Vízpart:

Rejtőzködő közmondások

Ez a közmondásjáték a kiváló nyelvi játékosnak, Bencze Imrének a leleménye. A lényege az, hogy egy-egy mondatban intarziaszerűen ott lapulnak valamilyen ismert közmondásnak a szavai. Természetesen nem egy helyen, mert úgy nem is számítana rejtvénynek, olyan könnyű lenne a megoldás, hanem szétszórva, de a megfelelő sorrendben. Bemutatok egy példát, mégpedig úgy, hogy kövér betűkkel mindjárt a mondatban elrejtett megfelelő szavakat, szórészeket is megjelölöm, tehát a teljes közmondást. Íme a példa: Nem mindenki álmos Baranyában, amikor a sápadt holdvilág fénylik az égen. Azt hiszem, olvasóim jól látják a mondatban az elrejtett mondást: Nem mind arany, ami fénylik.Nos, a következő mondatok mindegyikében szintén ott található elrejtve egy-egy ismert közmondás. Melyek azok? Természetesen a fejezet végén rátalálhatnak a megfejtésre.

  1. A vadonatúj tollseprűvel előbb jól kisepergettük, majd alaposan felmostuk a hálószobát.

  1. A férjem szerint én javíthatatlan tisztaságmániás vagyok – mondta félig tréfásan Zsuzsi, a jókedvű egészségügyi dolgozó.

  1. A toronyórán éppen a tizenkettőn állt a kismutató, amikor az országos kirakodóvásárt elmosta a hirtelenül támadt záporeső.

  1. Minden versenyen az ökölvívók közül kezdetben a pehelysúlyúak, majd a nehézsúlyúak lépnek a szorítóba.

  1. Hamarosan itt a hétvége, és jószerével mindenfelé lehet majd látni jócskán bepityókázott kocsmalátogatókat az utcán.

  1. Úgy hírlik, hogy hazajön mégis az a botcsinálta nyelvész, aki a fakutyára azt találta mondani, hogy az csak a tündérmesékben létezik.

  1. Azt a megalapozatlan, rossz szakvéleményt, mely szerint a szekszárdi pénzlelet nem származhat a mohácsi vész időszakából, a kutatók többsége nem fogadja el.

  1. Valahányszor Bálint hazalátogat Hajdúhadházára, annyiszor felkeresi, régi szokása szerint, egykori szerelmét, a szép Melindát is.

  1. Kistelekiné egy doboz C-vitamint szórakozottan levett a polcról, csakúgy, mint az elmosatlan vizespoharat.

  1. A három hónapos kisbabát a közeli Korányi kórházba kellett beszállítani, ahol e lázbeteg kis magyar anyatejet ivott lelkesen – cumisüvegből.

Összetett szólás- és közmondáskereső

Ezt az ábrás rejtvényt az Ebugatta Szókereső című rejtvénylapnak egy néhány évvel ezelőtti számában találtam, s már akkor elhatároztam, hogy játékoskönyvem szólásokkal és közmondásokkal foglalkozó fejezetét ezzel zárom. A maga nemében nagyszerű munka. Mint látható, huszonnyolc szólásmondásfélét tartalmaz: szólást, közmondást, szállóigét, szóláshasonlatot, ismert idézetet, még dalrészletet is, de egy, esetleg két szó mindegyikben csupán kipontozva szerepel. A megfejtőknek ezeket a kipontozott szavakat, szóalakokat kell megtalálniuk a mellékelt ábrában, mégpedig akár felülről lefelé, akár alulról fölfelé, jobbról balra vagy balról jobbra, sőt akár átlósan lefelé vagy fölfelé, illetőleg jobbról balra vagy balról jobbra olvasva. S ezzel még mindig nincs vége! A megtalált szóalakokat egyenként ki kell húzniuk az ábrából. Igen ám, de még így is marad benne néhány érintetlen betű. Nos, ha ezeket bekarikázzák, akkor sorban elolvasva azokból is egy szólást kapnak eredményül! Próbálják megkeresni, megéri! (De a megfejtést természetesen megadom a fejezet végén.)

Holló a … nem vájja ki a szemét.

Ki a Tisza vizét …, vágyik annak szíve vissza.

Könnyű … táncba vinni.

Más … tanul az okos.

Nézd meg az … – vedd el a lányát!

Nő, mint eső után a …

Rossz szomszédság … átok.

Segíts …, Isten is …

Sötétben minden … fekete.

Türelem rózsát …

Új seprő jól …

Vak tyúk is … szemet.

Veri az ördög a …

Vizet prédikál és bort …

Megfejtések

Szólásjátékok, szólásrejtvények.

Szó helyett szólást! 1. Minden hájjal megkent. 2. Nyakába veszi (a várost). 3. A füle botját se mozdítja. 4. Megmossák a fejét. 5. Feni rá a fogát. 6. Bal lábbal kelt fel. 7. Ég a keze alatt a munka. 8. Köti az ebet a karóhoz. 9. Zöld ágra vergődik. 10. Felhúzza az orrát.

Ki tud rá többet?

A) Alszik: fújja a kását; alszik, mint a bunda; még csak most fordul a másik oldalára; alszik, mint a mormota; elnyomta a buzgóság; úgy alszik, hogy ágyút süthetnek el a füle mellett; alszik, mint a tej; az igazak álmát alussza; úgy alszik, mint akit főbe ütöttek; húzza a lóbőrt.

B) Becsap valakit: lépre csal; csőbe húz; az orránál fogva vezet; lóvá tesz; port hint a szemébe; falhoz állít; tőrbe csal; palira vesz; a bolondját járatja vele; jégre visz.

C) Kikap, megverik: elhegedülik a nótáját; elkapják a grabancát; lekapják a tíz körméről; ellátják a baját; letörik a derekát; úgy elverik, mint a kétfenekű dobot; megkapja az apai jusst; elverik rajta a port; lepedőben viszik haza; nagy zakót kap.

„Állati” szólások. 1. Előre iszik a medve bőrére. 2. Kecskére bízza a káposztát. 3. Eben gubát (= kutyát) cserél. 4. Bogarat ültet a fülébe. 5. A verebek is csiripelik. 6. Átesik a ló másik oldalára. 7. Lenyeli a békát. 8. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. 9. Egy rókáról két bőrt húz (nyúz) le. 10. Kiugratja a nyulat a bokorból.

Szólásokból szólást! 1. Kereket old (vagy: kámforrá válik). 2. Orrot kap (vagy: orrára koppintanak). 3. Ráncba szed. 4. Dobra üt (ver). 5. Ágynak dől (esik). 6. Bakot lő. 7. Ajtót mutat. 8. Nevén nevezi a gyereket. 9. Tejben-vajban füröszt (fürdet). 10. Aprópénzre vált. 11. Résen áll (van). 12. Tűkön ül. A kezdőbetűkből kiolvasható szólás: kordában tart.

Játékok, rejtvények közmondásainkkal.

Szállóigék és elindítóik. 1. Arany János (Vojtina ars poétikája című versében; a végső forrás: Quintilianus: Institutiones oratoriae). 2. Arisztotelész. 3. Arkhimédész. 4. Coubertin, az újkori olimpiai mozgalom kezdeményezője. 5. Dante (a szöveg a Pokol kapuja feliratának záró sora). 6. IV. Henrik. 7. József Attila. 8. Juvenalis. 9. Katona József (Bánk bán). 10. Könyves Kálmán. 11. Madách Imre. 12. Petőfi Sándor. 13. Shakespeare (Szentivánéji álom). 14. Shakespeare (Hamlet). 15. Szókratész. 16. Vespasianus. 17. Villon. 18. Voltaire. 19. Vörösmarty Mihály. 20. Zrínyi Miklós jelmondata.

Két szó, egy közmondás. 1. Nem esik messze az alma a fájától. 2. Szóból ért az ember. 3. Fejétől bűzlik a hal. 4. Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. 5. Nemcsak egy tarka kutya van a világon. 6. A lónak négy lába van, mégis botlik. 7. Nyugtával dicsérd a napot. 8. A végén csattan az ostor. 9. Nem lehet egy rókáról két bőrt lehúzni. 10. Aki szelet vet, vihart arat. 11. Szemet szemért, fogat fogért! 12. Vak tyúk is talál szemet. 13. Útnak, szónak nincsen vége. 14. Akármilyen kedves vendég, három napra untig elég. 15. Lassú víz partot mos.

Rejtőzködő közmondások. 1. Új seprű jól seper. 2. A tisztaság fél egészség. 3. Kettőn áll a vásár. 4. Minden kezdet nehéz. 5. Ha a vége jó, minden jó. 6. Jön még a kutyára dér. 7. Rossz pénz nem vész el. 8. Ahány ház, annyi szokás. 9. Ki mint vet, úgy arat. 10. Ki korán kel, aranyat lel.

Összetett szólás- és közmondáskereső . Az ábrában érintetlenül maradt betűk összeolvasva ezt a szólást adják ki: vaj van a fején.