Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

6. fejezet -

6. fejezet -

4. Szótagok, szavak játékai, rejtvényei

Nyelv-ész-le-le-tek, nyel-vész-le-le-tek – Kalandozások a szótagok világában

Figyelmesebb olvasóim talán már a fejezet élén álló, kötőjelekkel szétszabdalt vezércím láttán is rájöttek arra, amit az utána következő, pontosító cím világosan ki is mond, vagyis hogy ezúttal a szótagokkal kapcsolatos játékok állnak mondandóm középpontjában. A szótag mibenlétéről itt nem kívánok hosszabb értekezésbe bonyolódni, de a biztonság kedvéért azért mégis idézem a Magyar értelmező kéziszótár által adott meghatározást: eszerint a szótag „a szónak egy magánhangzót (némely idegen nyelvben esetleg egy hangzóssági csúcsot alkotó mássalhangzót) tartalmazó kisebb hangtani egysége, illetőleg ilyen egységet alkotó szó”. Nem foglalkozom a szótagolás szabályaival sem, amelyek egyébként lényegében egybeesnek az elválasztás szabályaival, legfeljebb azt jegyzem meg róluk, hogy a hivatalos akadémiai helyesírási szabályzatnak Az elválasztás című fejezetében a magát e téren csak kissé is tájékozatlannak érző olvasó mindent megtudhat róluk. Arra, hogy a szótagolás avagy az elválasztás módja olykor a szóalakulat jelentésétől, elemeinek mibenlététől is függ, az e fejezet címébe kivetített példapárral már utaltam, s talán még a továbbiakban is lesz szó róla. Most azonban térjünk rá immár haladéktalanul a szótagokkal, szótagolással kapcsolatos nyelvi játékok szemügyre vételére!

Építkezés szótagokból

Az építkezésnek több formája is van. Az első, a legegyszerűbb az, hogy egy aránylag rövid közmondásnak, versidézetnek, szállóigének, bölcs mondásnak a szövegét szótagokra bontjuk, majd mindegyik szótagot felírjuk egy kis kockányi cédulára, s a kockákat összekeverve kirakjuk az asztalra. Játékosaink közül az lesz a győztes, aki az összedobált szótagokból elsőnek rakja ki az elrejtett közmondást, verssort, bölcsességet. (Ebben a játékban a technikai kellékek előkészítője természetesen nem vehet részt, hiszen ő ismeri a megoldást.) Szemléltetésül bemutatok itt egy Jules Renard francia regény- és drámaírótól származó velős mondást, először széttrancsírozva, szótagok halmazának formájában, íme:

POZ – A – VAS – IS – NI – SEM – A – VET – OL – MÉG – SZÉL – ZA – KÖNY – LA – TUD

Aki figyelmesen nézi a szótagokat, előbb-utóbb, gondolom, felfigyel olyan, a mondásban esetleg előforduló szavakra, szóalakokra, mint olvas, lapoz, könyvet stb., s akkor már talán nem is nehéz rátalálnia a megoldásra, amely a következő: A szél is lapozza a könyvet, mégse tud olvasni. De mivel egy korábbról nem vagy csak kevesek számára ismerős mondást jóval nehezebb megtalálni ilyen módon, mint egy már ismerősen csengőt, az a két rövid feladatsor, amelyet – immár megfejtésre – feltálalok olvasóimnak, jóval könnyebbnek ígérkezik ennél. Ugyanis jól ismert közmondásokat és gyakran idézett verssorokat rejtettem el, ráadásul az utóbbi feladatsorban a szerzők nevét is feltüntetve. Sok sikert a megfejtéshez! (A helyes megoldás természetesen megtalálható a fejezet végén.)

Közmondások

  1. UG – LA – NA – RIK – SZI – MACS – A – GYOT – MU – KA

  2. DU – BAN – CSÁR – NEM – DÁ – KÉT – EGY – MEG – FÉR – DÁS

  3. VE – NI – BAL – HET – RE – DOB – BET – LE – FOG – NEM

  4. GYE – NEK – IN – NE – GÁ – KI – A – VE – RA – NEM – MA – GE

  5. MET – KI – GA – BE – MÁS – A – VER – E – NAK – MA – ÁS – LE – SIK

Versidézetek

    1. I – LIK – RÁG – AZ – VI – LET – HULL – RAM – É – EL – A – EL (Petőfi Sándor)

    2. JA – LET – DO – RÁN – É – TÓ – MEG – RON – ÁB – AZ – ZÁS (Vörösmarty Mihály)

    3. AN – KI – TÉR – PEN – BE – TÁJ – FÖ – NAK – SZÁLL – E – GÉ – LÉ – KÉP (Radnóti Miklós)

    4. NEK – TOM – MIN – DEN – NEK – MON – SEN – EL – KI – HA – MOND – NEM – EL – HÁT – DOM – KI (Karinthy Frigyes)

    5. TEK – BÁT – SZÜ – KOR – DOL – MER – A – VOL – CSAK – AK – HA – NAGY – RAK – KIK – GOK – TAK – TEK – LET (Ady Endre)

Szótagszámtan 1.

A szótagokból való építkezésnek egy másik, az iméntinél játékosabb, rejtvényesebb formája az, amelyben bizonyos, nem ismert, de a meghatározások által megfejthető szótagokból értelmes szót, szóalakot kell összerakni. Bemutatok egy példát, így mindjárt minden világos lesz! Egy négy szótagból álló szóra kell rátalálnunk, de olyanra, amelyiknek mindegyik tagja önmagában is értelmes szó! Jelöljük e tagokat A, B, C és D betűvel! Most pedig tessék figyelni!

Ha A = alárendelő kötőszó, B = személynévmás, C = sporteszköz, D = lefolyástalan víztömeg, továbbá A + D = egy igetípus jelzője, A + C + D = metsző élességgel behatoló, akkor mi A + B + C + D?

A helyes megfejtés, amelyet némi fejtörés után véleményem szerint nem nehéz meglelni, a következő: A = ha, B = mi, C = sí, D = tó, ezzel összhangban pedig A + D = ható, továbbá A + C + D = hasító. Ezzel máris megtaláltuk a rejtvény végső kérdésére is a feleletet: A + B + C + D = hamisító. Ha olvasóim érdeklődését felkeltette ez a szótagfejtörő, akkor azt ajánlom, próbálkozzanak meg a következőknek a megfejtésével! (A megoldást a fejezet végén közlöm.)

  1. Ha A = személynévmás, B = házon kívül, C = népies megszólító, illetőleg nyomósító szó, D = növényrész, valamint A + B = néz, A + C + D = szabad valahova helyezni, A + D = legfelső rész, akkor mi A + B + C + D?

  2. Ha A = mellérendelő kötőszó, B = vas a kémiában, C = a legalsó fokon vagy rangban levőhöz, D = tüzel, továbbá A + C + D = ráakadó, A + D = fegyverrel eltalál, B + C = bizonyos hányada, B + C + D = valamiről számot adó, végül C + D = hely is van ilyen, akkor mi A + B + C + D?

  3. Ha A = határozószó, B = kicsinyítő képző, C = görög betű, D = mutatószó, továbbá A + C = vegyi hatással roncsoló, A + D = pénz az argóban, B + C = vékony farúd, akkor mi A + B + C + D?

  4. Ha A = igekötő, B = zenei hang, C = személyes névmás, D = ige, valamint A + C = egyik egyetemünk névbetűi, B + D = ráspolyoz, C + D = csinálsz, akkor mi A + B + C + D?

  5. Ha A = csapadék, B = tantál a kémiában, C = kicsinyítő képző, D = ír, továbbá A + C = homlokán fehér foltot viselő (állat), C + D = cövek, B + C + D = pléd, akkor vajon mi A + B + C + D?

  6. Ha A = határozószó, B = milliamper, C = a lítium vegyjele, D = a gallium vegyjele, ezeken kívül pedig A + B = becézett szülő, A + C = afrikai állam, B + D = ön, C + D = szövetség, Akkor mi A + B + C + D?

  7. Ha A = kicsinyítő képző, B = protaktínium a kémiában, C = a curie jele, D = konyhai edény, továbbá A + B = kerti szerszám, B + C = lovacska, C + D = idéz, akkor mi A + B + C + D?

  8. Ha A = búg (főnév), B = kérdés utáni népies nyomósító, C = műveltető képző, D = ipari növény, valamint A + C = éljenez, B + C = … egy csapásra, B + D = angol Ilona, akkor mi A + B + C + D?

Tetszik olvasóimnak ez az értelmes szótagokból való építkezés? Ha igen, akkor bizonyára szívesen fogadják azt a néhány továbbit is, amelyben nem négy, hanem öt, hat vagy akár hét szótagból kell rátalálni a megfejtésre. Íme!

Szótagszámtan 2.

  1. Ha A = lakoma, B = indulatszó, C = fél nász!, D = német névelő, E = kicsinyítő képző, továbbá A + E = garatja, B + C = de mennyire!, C + D = vízinövénnyel benőtt terület, akkor melyik helység neve A + B + C + D + E?

  2. Ha A = félig szabad!, B = tisztít, C = tantál vegyjele, D = nyit, E = épületszerkezet, F pedig = igenévképző, továbbá A + F = beszédrésze, C + D = török nyelvű nép, D + F = nyitva, akkor melyik helység neve A + B + C + D + E + F?

  3. Ha A = helyrag, B = szolmizációs hang, C = tengeri halfajta, D = névelő, E = kicsinyítő képző, F = kínai hosszmérték, azonkívül A + E = gyalogos katona, B + F = becézett férfinév, D + F = keleti férfinév, akkor melyik helységünk A + B + C + D + E + F?

  4. Ha A = visszájára fordított számnév, B = igekötő, C = igenévképző, D = szolmizációs hang, E = kicsinyítő képző, F = erdélyi város, továbbá A + B = fizikai test anyagbeli mennyisége, A + C = gyökere, A + D + E + F = iparkodás, B + D + E + F = veszteglésre kényszerülés, akkor mi A + B + C + D + E + F?

  5. Ha A = egy számtani művelet szava, B = szerez, C = személyes névmás, D = gyakorító képző, E = népies nyomósító szócska megszólításkor, F = tétlen cselekedet!, G = kék virágú haszonnövény, továbbá A + B = előteremt, A + C + F = mással teljesíttet, C + E + F + G = gyámoltalan, E + F = egy bizonyos számot, akkor micsoda A + B + C + D + E + F + G?

A szótagokból való építkezésnek természetesen sok más fajtája is van. Érdekes feladat például olyan szókapcsolatokat kiötölni, amelyeket bizonyos helyen kétféleképpen is elválaszthatunk, s ennek következtében a szó, illetve kifejezés mást jelent így és amúgy. Egy régi játékoskönyvemben annak idején Gyulai Líviusz remek rajzai segítségével több ilyen, tehát kétféleképpen elválasztható szóalakot rajzban is bemutattam, mégpedig ezeket: csa-tár – csat-ár; párba-jok – párbaj-ok; zse-belem – zseb-elem; ka-róra – kar-óra. A legutóbbihoz nem is kellett két rajz; elég volt egy is. A rajz egy farudat ábrázol, amelyre rá van szíjazva egy karóra. Így került a ka-róra a kar-óra! Hasonló példákat még tovább is említhetnék, de talán elég, ha e fejezet főcímére utalok, ezúttal csupán a kérdéses helyet jelölve meg kötőjellel: nyelv-észleletek – nyelvész-leletek. További példákat azért nem sorolok, mert akkor már egy olyan területre tévednék, ahol nem annyira szótaghatárok, inkább szóhatárok változásával kellene számolnunk. Néhány példa, csupán ennek szemléltetésére: oly-kor csa-ló – oly korcs a ló; jó lé-lek – jól é-lek. Mivel az ilyenféle szóhatár-áthelyezések több nyelvi játéknak, fejtörőnek is fontos elemei, velük könyvem más helyén, sőt helyein majd külön is foglalkozom. A következőkben ellenben bemutatok három olyan, szintén a szótagokkal való építkezés körébe tartozó játékot, illetve rejtvényfajtát, amely elsősorban ide tartozik, s minden bizonnyal örömet szerez olvasóimnak.

Szótagtoldó

A feladat egyszerű, de érdekes; szinte kínálja magát a megfejtésre. Lényege, hogy olyan két szótagos szavakkal játszunk, amelyek egy, a közepükön beléjük toldott, általunk megkeresendő szótag révén azzá a háromtagú szóvá alakulnak, amelynek meghatározása a rejtvényben már ott szerepel, vagyis megfejtésre vár. Mondanom sem kell, magát a kiindulópontul szolgáló kéttagú szót sem kapjuk meg készen, hanem azt is nekünk kell megtalálnunk a rejtvényben szereplő meghatározás alapján. Lássunk egy példát! Megadom a kéttagú, valamint a betoldás eredményeként megszülető háromtagú szó meghatározását, a betoldandó szót pedig egy csillaggal jelzem. Fedél + * = abrosz. A megoldás: tető, majd a szótag betoldásával terítő. Ugye nem nehéz? Nos, akkor tessék megfejteni a következő szótagtoldó fejtörőket! (Megoldások a fejezet végén.)

  1. Auktor + * = menedzser

  2. Kaszál + * = erős elhatározás

  3. Szertartás színhelye + * = öntödei munkás

  4. Élelmes + * = szégyenlős

  5. Kelés + * = dülöngél

  6. Maskara + * = minősít

  7. Forrasztószerszám + * = papramorgó

  8. Ló is, szamár is + * = cingár

  9. Helyeslés + * = nem ismerős

  10. Bucka + * = vezetésre való jog

Magától értetődően itt sem csupán egy szótagot toldhatunk be, hanem kettőt vagy akár még többet is, de ezt megint csupán azért fűzöm hozzá az eddigiekhez, hogy olvasóim lássák, milyen kiváló, képlékeny játékszer a mi anyanyelvünk. Ezúttal nem rejtvény formájában, hanem csupán szemléltetésül mutatok be néhány olyan szótagtoldást, amelyek mindegyikében két szótagnyi betoldás található: pata > palacsinta, barkó > barlanglakó, idő > iszapfürdő, avar > anyacsavar (vagy éppen adászavar, amelyik tetszik).

Szótagcserés szókapcsolatok

Noha e cím csak egyféle fejtörőt ígér, a szótagok cseréje, átrendezése ennél sokkal több játéklehetőséget is kínál számunkra. Számos példával tudom igazolni, hogy ugyanazokat a szótagokat többféleképpen is összekapcsolhatjuk egymással, s az eredmény mindig más. Csupán szemléltetésül felsorolok néhány példát: marhavelő – hamar lőve; rókaanya – a kanyaró; veresedő – veseredő; terítőmmel – tetőm rímel; Parádsasvár – rád pasas vár… E ponthoz érve nem állom meg, hogy ne idézzem minden nyelvi játékra fogékony kedves barátomnak, Vargha Balázsnak azt a kis kétsoros versikéjét, amely egyúttal a szótagátrendezésben rejlő lehetőségek egyik legremekebb példája. Mivel nem bizonyos, hogy mindenki ismeri, jelzem, hogy Dietrich Buxtehude, akiről szó van a kis szösszenetben, 17. századi jeles zeneszerző és orgonaművész. És most lássuk a kis remeket!

Zenei vetélkedő

Szerinted ez Buxtehude?

Hú, de buksz te!

Még akár hosszabb, mondatszerű szöveget is összeállíthatunk szótagcserék segítségével. Annak idején, a Nyelvi Játékok Klubjában születtek is ilyen megoldások. Ezekből idézek néhányat.

Karcsi kőművese jajgat – Veseműkő, jaj, csikargat!

Lomha marha, nesze! – Hamar halom szene!

Kelemen, tégedet siker nem vár – Sivár kerge, mentédet lekenem.

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” – A kosara pár napja égtől melegszik.

Olvasóim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy az efféle szótagcserék, szótagátrendezések nagyon érdekesek, és jól mutatják nyelvünk képlékenységét, mindenféle játékra való alkalmasságát, de talán még ennél is inkább kedvükre való volna, ha a szótagcserés megoldásokat is rejtvényesítenénk, fejtörőkké alakítanánk. Mi sem könnyebb ennél! A következőkben olyan jelzős (mennyiség-, minőség-, vagy birtokos jelzős) kifejezéseket sorolok fel, amelyek szintén szótagcserén alapulnak, de magukat a kifejezéseket ezúttal nem mondom meg, csupán meghatározásokkal módot adok a kitalálásukra. Mivel legalább egy példa mindenképpen szükséges ahhoz, hogy látni lehessen a fejtörő megoldásának menetét, ezzel a példával nem maradok adós. Tehát nem olyan szópárokra gondolok, amelyeknek két tagja ugyanazokból a szótagokból áll, csak éppen felcserélve, mint például Baku – Kuba, kacsó – csóka, róka – karó, tárcsa – csatár, tapos – posta, hanem az olyanokra, amelyeknek tagjait szószerkezetté kapcsolhatjuk össze, s ennek következtében akár rejtvényt is kovácsolhatunk belőlük, valahogy így: ostoba babonás tilalom – hogyan fejezhetjük ki egy szótagcserés szópárral? A feladat megoldása: buta tabu. A következőkben néhány ilyen szópár megtalálására buzdítom olvasóimat. (Megfejtések: a fejezet végén.)

  1. Állóvízi eszmecsere:

  2. Nehézkes mozgású földdarab:

  3. Egykor közkedvelt gépkocsi éneke:

  4. Műteremmel ellátott iparos:

  5. Szótlanul elgondolkodó fényes selyemszövet:

  6. Oktalan ránc:

  7. Pusztulóban levő keserűfűféle gyomnövény:

  8. Hajdani mezopotámiai fürdőalkalmatosságok:

  9. Újságok gyehennája:

  10. Régimódi bejgliféle:

Szótagkirakós

Még egy érdekes szótagrejtvény, annak szemléltetésére, hogy íme, ilyen módon is lehet a szótagokkal játszani. Tíz szótagsort közlök, de a négy tagból álló sorok két középső tagjának csupán a helyét jelölöm meg. Ezek megtalálása olvasóim feladata. (Persze csak akkor, ha kedvük van hozzá. A megoldást természetesen közlöm a fejezet végén.) Úgy kell egy-egy szótaggal kitölteni az üresen hagyott helyeket, hogy ezáltal minden sorban három értelmes kéttagú szó keletkezzék. Tehát például a HA . . . . . . . . . . . . TÁR sort így tölthetjük fel szótagokkal: HA LOM HA TÁR. Ebből a következő három szó olvasható ki: HALOM (1. és 2. szótag), LOMHA (2. és 3. szótag), HATÁR (3. és 4. szótag).

Igen, de mit tegyünk akkor, ha többféle megoldás is lehetséges? Hiszen az iménti szósort is többféleképpen megalkothatjuk, például így is: HA MAR HA TÁR. Nos, ennek elkerülésére öt szónak – az 1., 3., 5., 7. és 9. sor két középső szótagjából összeolvasható szónak – megadom a rövid, eligazító jellegű meghatározását. Ezek a következők: 1. virág. 3. ütközet. 5. legfelső rész. 7. állat. 9. népi háziipari eszköz. S hogy a meghatározásokból kirekesztett sorok helyes megoldásához is nyújtsak valami fogódzót, hát íme: a rövid meghatározással ellátott szavak második szótagja egyúttal a közvetlenül alattuk levő, megtalálandó szó első szótagjával azonos! Ennyi útbaigazítás után most már olvasóimon a sor!

Szótagkeresztrejtvény

A műfaj nem régi. Ellentétben a hagyományos keresztrejtvénnyel, amelynek már vagy nyolc évtizedes múltja van – ezzel könyvem más helyén majd foglalkozom is –, olyan keresztrejtvényre, amelynek minden kockájába egy szótagot kell beírni, emlékezetem szerint a múlt század utolsó évtizedének kezdete táján akadtam először, mégpedig a Fülesbagoly című, havonta jelentkező rejtvényújságban. Noha nem tartom feladatomnak, hogy könyvemben napjaink nyelvi anyagra épülő rejtvényműfajaival is részletesen foglalkozzam, az érdekesebbekről nem egy helyütt szólok, természetesen mindig csak a szemléltetés kedvéért, s mindig azon a helyen, abban a fejezetben, ahova ez a rejtvény jellegéből következőleg illik. Így most, hogy a szótagokkal kapcsolatos nyelvi játékok állnak mondanivalóm középpontjában, hasznosnak, sőt szükségesnek érzem, hogy legalább két példát bemutassak ebből a műfajból is: egyet pusztán eligazításul, szemléltetésül, mindjárt a megoldásokat is beírva a „téglányokba”, egyet pedig azért, hogy olvasóim mindjárt próbára tehessék ilyen irányú rejtvényfejtő képességüket is. (Az utóbbinak a megoldását természetesen szintén közlöm a megfelelő helyen.)

vízszintes: 1. Felhevül az arca. 3. Nyelvbotlás. 5. Jászai Mari-díjas színész, színműíró; Flórián. 6. Büszke megjelenésű, délceg járású ló. 7. Pléd, pokróc. 10. Vörös bundájú, ravasz állat kicsinye. 12. Földet kapálógéppel lazító. 14. Fürtösen összetett virágzat. 16. Nemrég visszavonult válogatott kézilabdázónő; Beáta. 17. Ételt szervírozó. 18. Kalap széle. 21. Megesik, előfordul. 23. Pártütő, rebellis. 25. Bódét durván összeró. 27. Diák is cipeli. 28. Nálánál lentebbi helyről. 29. Spanyol „pengeváros” a Tajo partján. 30. Mohó táplálkozás. 31. Érettségizik; idegenes szóval.

Függőleges: 1. Bútoráruház-lánc. 2. Repülőgép vezetője. 3. Kis bárány. 4. Utazótáskát ürít. 6. Álhaj. 8. Növényt cövekkel támasztó. 9. Nagy településen élő. 11. Ékszerül szolgáló kapocs, csat stb. 13. Élénk színű kerti virág, másik neve oroszlánszáj. 15. Több fajában is erősen mérgező gomba. 17. Rohamozó. 19. Alarm. 20. Hiba elismerése. 22. Levelet tollba mondó. 24. Vonatkerekek ütemes kattogása. 26. Megszálló ellenséges hatalommal együttműködik. 28. Rövid csattanós történet.

vízszintes: 1. A triásztól a krétakorig élt őshüllők összefoglaló neve. 6. Éles színével elüt a többitől. 7. Japán bakteriológus, Paul Ehrlichhel a salvarsan felfedezője (Sahachiro, 1873–1938). 8. Enyhe intő szó. 9. Száj nagyra nyitása. 10. Kétkerekű járművön közlekedő személy. 11. Sodró lendületű, nápolyi eredetű olasz tánc. 14. Nagy erővel özönlő. 16. Ritka ügyességgel, vakmerően végrehajtott. 18. Az USA repülésügyi és űrkutatási hivatalának rövid neve. 19. A Tarcal férfinév becézése. 21. Göndör hajfürt. 23. Lovon mezőre vágtat. 25. Egy ismeretlen személy.

Függőleges: 2. A Nóra a becézőjéből kialakult női név. 3. Párkapcsolatot felmond. 4. Gardróbban dolgozik. 5. Állat idomítása. 8. Huszonnégy óránként. 9. Garázst hátramenetben elhagyó. 10. Út menti olcsó szálló. 12. Találka, légyott. 13. Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (Erika). 15. Nagy folyónk áttörési völgye Esztergom és a főváros között. 16. São Paulo lakói. 17. Durva lyukú szita. 20. Magyar kártyával űzött, hazárd jellegű kártyajáték. 22. A Lada terepjáró modellje. 24. Ing, kabát stb. nyak körüli visszahajtott része.

Lánc, lánc, szótaglánc

Szótagokból láncot is fűzhetünk, többféleképpen is. Ha versenyszerűen akarjuk ezt az igazán szórakoztató műveletet végezni, a versenyen azt értve, hogy megadott időn – például tíz percen – belül ki tud hosszabb láncot alkotni, akkor a legcélravezetőbb a következő játékforma. A játékban részt vevők közösen megállapodnak abban, hogy mi lesz az a kezdő szótag, amelyből kiindulva a játékosok a maguk láncát fűzik. Akkor igazán érdekes a játék, ha a kezdésre kijelölt szótag már eleve többféleképpen alakítható két szótagú szóvá. A mat- szótag például nem szerencsés, mert alig két-három szótag alkothat vele kéttagú szót (matrac, matróz, esetleg még mattol), s a folytatás szintén igen nehéz. De az i-,la-, ko-, te-féle rövid szótagok, azáltal, hogy sokféleképpen folytathatók, nyílttá és színessé teszik a versenyt. Ennek lényege ugyanis az, hogy a játékosok a kezdő szótagból kiindulva maguk döntik el, hogy merre mennek tovább. Egy általuk választott szótaggal értelmes szóvá egészítik ki a kezdő szótagot, majd úgy fűzik tovább a láncot, hogy a következő lépésben már az általuk választott szótag lesz a következő szó kezdő szótagjává, s akkor már ehhez keresnek hozzáillő második szótagot. Körültekintőnek kell lenni, s úgy alkotni meg következő szavunkat, hogy annak második szótagja a következő lépcsőben szókezdő szótagként is használható legyen. Az lesz a játék győztese, aki a megadott idő alatt több szótagból, azaz több értelmes kéttagú szóból álló láncot készített. A játékban szigorúan be kell tartani a szótagolás szabályait. Hogy ragos szavak is szerepelhetnek-e a láncban, az megállapodás kérdése. Ugyanaz a szótag többször is előfordulhat a sorozatban, teljes szót ismételni azonban nem szabad. A játék szemléltetéséül álljon itt példának egy olyan játék, amelyben négyen vettek részt, a kezdő szótag pedig a pa- volt.

A) Pata – tanul – nulla – lakat – katlan – lanka – karó – róka – karaj – rajta – takar – karton – tonna – napi – piros – rostál – tálca – cafat… Ekkor lejárt az idő, az elért eredmény 18 szó.

B) Papol – polka – kacsa – csahol – holnap – naptár – tárcsa – család = 8 szó. (Itt a természetesnek látszó láda nem lett volna jó, mivel kapcsolása nem felel meg a szótagolás szabályainak.)

C) Papa – paraj – rajkó – kósza – szabó – bódé – dékán – kántor – torzsa – zsalu – lumen – mente – teper – pergő – gőzöl – zöldül – dülled = 17 szó.

D) Pala – labor – bordó – Dóra (közismert tulajdonnevek bátran elfogadhatók ebben a játékban) – rali – liter – termel – mellé – léha – hatás – táska – kapor – pornó – nóta – talaj – lajhár – hármas – masni – nini = 19 szó.

Honnan hová?

Szerintem a szótagokkal való játékok közül ez a most bemutatandó, vagyis az ellentét-áthidaló szóláncok készítése a legérdekesebb, ráadásul ez fejtörőként is jól megállja a helyét. Ebben a játékfajtában nem érdemes azt a megkötést alkalmazni, hogy a láncfűzés során mindig az eredetileg második szótagnak kell a következő a szó első szótagjává válnia, mint eddigi példáinkban. Az a fontos, hogy a meglevő kéttagú szó valamelyik tagját változtassuk meg, akár az elsőt, akár a másodikat. Szemléltetésül be is mutatom egy példán, hogy hogyan „működik” a kétféle láncfűzési módszer, akár külön-külön, akár keverve is. A feladat: jussunk el két szó közbeiktatásával az ásótól a kapáig! Az első megoldás ez lehet: ásósógorGorka (jeles keramikusunk, Gorka Lívia neve) – kapa. Ebben az eddig szemléltetett módszerrel éltünk. A második: ásó – korsó – korpa – kapa. Itt a második szótag egyszer sem válik a következő szó első szótagjává. Végül egy kevert, mindkét módszert alkalmazó megoldási forma: ásó – ácsi – csipa – kapa. Ebben a szótagjátékban az a legkifizetődőbb, ha azt mondjuk ki, hogy a játékosnak mindig joga van a számára előnyösebb szótagcserével élni. Tapasztalataim szerint a kínálkozó szótagcserék túlnyomó többsége a meglevő kéttagú szó első szótagjában megy végbe. De hogy ne csak általánosságban szóljak erről, példákkal is szolgálok.

Ellentét-áthidaló szóláncok két lépcsőben. A két lépcső azt jelenti, hogy az ellentét kezdő és záró tagja közé csupán egyetlen szót kell beiktatni, vagyis a megfejtés az ellentétpár tagjaival együtt is mindössze három szóból áll. Példám: Hogyan lesz a csikóból gebe? Így: csikó – csibe (első lépcső) – gebe (második lépcső). További példák:

Hogyan lesz a csatából béke? Csata – béta (a görög ábécé 2. betűje) – béke.

Hogyan lesz a malacból disznó? Malac – manó – disznó.

Hogyan lesz a kevésből elég? Kevés – evés – elég.

Hogyan lesz a szigetből tenger? Sziget – tenget – tenger.

Hogyan lesz a pávából pulyka? Páva – páka (forrasztószerszám) – pulyka.

Hogyan lesz a diákból tanár? Diák – dinár (pénznem) – tanár.

Hogyan lesz a bájosból csúnya? Bájos – bánya – csúnya.

Hogyan lesz a malacból koca? Malac – maca (szerető, egyúttal becenév) – koca.

Hogyan lesz a párducból birka? Párduc – párka (mitológiai istennő) – birka.

Hogyan lesz a gyávából bátor? Gyáva – báva (bamba) – bátor.

Ellentét-áthidaló szóláncok három lépcsőben. Ezt a sorozatot már rejtvénynek szánom. Ezek a szóláncok tehát összesen már négy szóból állnak. Az ellentétpár tagjai közé két szót kell betoldani. Legalább egy kifogástalan megfejtése mindegyik feladványnak van, de némelyiknek három, négy vagy még több is. Biztos vagyok benne, hogy olvasóim megbirkóznak velük! (Egy megfejtéssort a fejezet végén közlök.)

  1. Hogyan lesz afaluból város?

  2. Hogyan lesz azéletbőlhalál?

  3. Hogyan lesz a hiányból többlet?

  4. Hogyan lesz az üresbőlteli?

  5. Hogyan lesz a sűrűből ritka?

  6. Hogyan lesz a csalóból igaz?

  7. Hogyan lesz azáldásból átok?

  8. Hogyan lesz a vizesből száraz?

  9. Hogyan lesz a szőkéből barna?

  10. Hogyan lesz a borúból derű?

  11. Hogyan lesz a piszkosból tiszta?

  12. Hogyan lesz a gyerekbőlfelnőtt?

  13. Hogyan lesz abutából okos?

  14. Hogyan lesz az állatból ember?

  15. Hogyan lesz a nehézből könnyű?

  16. Hogyan lesz a részegből józan?

  17. Hogyan lesz a szorzóból osztó?

  18. Hogyan lesz a fazékból tányér?

  19. Hogyan lesz a lazából szoros?

  20. Hogyan lesz a fiúbólleány?

Ellentét-áthidaló szóláncok négy lépcsőben. Ahogy hosszabbodik a lánc, egyre nehezedik a megfejtés, azazhogy inkább így mondanám, egyre több úton lehet eljutni a célállomásig. Az e rejtvényfajtához kedvet kapó olvasóim kedvéért egy feladványsorozatot itt is közlök, s a megoldást is megadom a kötet megfelelő helyén, de annak tudatában, hogy jó néhány esetben a megadottnál egy vagy akár két lépcsővel rövidebb megfejtések is lehetségesek. Annál értékesebb egy megfejtés, minél kevesebb szemből áll a lánc, azaz minél hamarabb eljutunk a célhoz!

  1. Hogyan lesz a játékból munka?

  2. Hogyan lesz a tüzesbőljeges?

  3. Hogyan lesz a szoknyából nadrág?

  4. Hogyan lesz a koplalbóleszik?

  5. Hogyan lesz a vastagból vékony?

  6. Hogyan lesz atompából éles?

  7. Hogyan lesz ahidegből forró?

  8. Hogyan lesz az alából fölé?

  9. Hogyan lesz a kívülből belül?

  10. Hogyan lesz a semmiből minden?

Még tovább is sorjázhatnám a szótagláncos feladatokat, de nem teszem. Annak igazolására, hogy milyen jó kis fejtörőket lehet pusztán a szótagok megfelelő összekapcsolásával alkotni, úgy vélem, ennyi is elegendő. De e fejezet zárásául mégis bemutatok valami érdekességet: egy kereken száz láncszemből álló szótagláncot, amely vagy három évtizeddel ezelőtt született a Nyelvi Játékok Klubjában, az akkori Ellentét-áthidaló szólánc elnevezésű pályázatra. Ez a tüneményes mű Bencze Imre alkotása. A szerző ebben a szóláncpályázatában az angol szótól jutott el a németig, de úgy, hogy a szólánc tagjainak csaknem fele egy-egy népnév. A vállalkozás nagysága és sikere mellett csupán apró, szinte említésre sem érdemes szépséghiba, hogy itt-ott ragos szóalakok is előfordulnak benne, s olykor egy-egy indokolatlan magánhangzónyúlás vagy -rövidülés. Mivel az utóbbi évtizedekben megváltozott a nyelvek erőviszonya, azaz az angol mind a nyelvoktatásban, mind a nemzetközi érintkezésben alaposan fölébe nőtt a németnek, a szóláncot minden változtatás nélkül, de visszájára fordítva közlöm, azaz benne a németből kiindulva jutunk el napjaink első számú világnyelvéhez, az angolhoz. A népneveket mindig dőlt betűvel jelzem. Ezzel a remek alkotással veszünk búcsút a szótagok világától!

Német – néző – mező – melasz – olaszoszétoroszporosz – abrosz – abház– bolház – bolgár – hangár – hantol – hatol – habánalbán – alvég – norvég – sorvég – sorvad – alvad – alga – belga – maga – mari – mami – komi – korán – ukrán– órán – óda – csuda – csupán – japánjakut – akut – avar – alán – agyar – magyar– madár – sudár – sumér – kimér – kíván – litván – árván – árkád – akkád – aktor – lator – latin – rutin – ruténruménruszin – hajszín – hajtó – hintó – hindi – kandi – kantár – tatár – határ – habar – kabarkazahkasub – Kata – tata – tanya – gúnya – gúnyol – spanyol – ványol – vádol – idol – ige – lenge – lengyel – egyel – erény – görény – görög – csörög – csömör – tömör – török – tömény – örmény – örvény – örvén – szlovénszlovák – szilvák – szilvát – horvát – horgol – mongolangol.

Megfejtések

Építkezés szótagokból.

Közmondások. 1. Alamuszi macska nagyot ugrik. 2. Két dudás nem fér meg egy csárdában. 3. Dobbal nem lehet verebet fogni. 4. Akinek nem inge, ne vegye magára. 5. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Versidézetek. 1. Elhull a virág, eliramlik az élet. 2. Ábrándozás az élet megrontója. 3. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj. 4. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. 5. Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek.

Szótagszámtan 1. 1. Tekinthető. 2. Megfelelő. 3. Makaróni. 4. Elreteszel. 5. Hótakaró. 6. Mamaliga (a puliszka tájnyelvi neve). 7. Kapacitál. 8. Élhetetlen.

Szótagszámtan 2. 1. Tornanádaska. 2. Szamostatárfalva. 3. Balatonakali. 4. Tömegverekedés. 5. Megvesztegethetetlen.

Szótagtoldó. 1. Szerző – szervező. 2. Arat – akarat. 3. Oltár – olvasztár. 4. Szemes – szemérmes. 5. Tályog – támolyog. 6. Jelmez – jellemez. 7. Páka – pálinka. 8. Öszvér – Ösztövér. 9. Igen – idegen. 10. Halom – hatalom.

Szótagcserés szókapcsolatok. 1. Tavi vita. 2. Lomha halom. 3. Lada dala. 4. Termes mester. 5. Méla lamé. 6. Dőre redő. 7. Romló lórom. 8. Akkád kádak. 9. Lapok pokla. 10. Ósdi diós.

Szótagkirakós. A megfejtést segítő öt meghatározásra a válasz: 1. Mályva. 3. Csata. 5. Tető. 7. Róka. 9. Tiló. A tíz megfejtendő szótagsor a következő: 1. HO – MÁLY – VA – KOND. 2. SZIL – VA – KOL – BÁSZ. 3. KA – CSA – TA – TÁR. 4. TOR – TA – KAR – CSÚ. 5. KÖR – TE – TŐ – KE. 6. MEN – TŐ – ZEG – ZUG. 7. KA – RÓ – KA – MASZ. 8. BIR – KA – PAR – KETT. 9. PAR – TI – LÓ – RUM. 10. CSEL – LÓ – BÁL – NA.

Szótagkeresztrejtvény. (Vízsz.)1. Dinoszauruszok. 6. Rikít. 7. Hata. 8. Nana. 9. Kitátás. 10. Motoros. 11. Tarantella. 14. Tóduló. 16. Bravúros. 18. NASA. 19. Tarika. 21. Lokni. 23. Kinyargal. 25. Valaki. (Függ.) 2. Norina. 3. Szakít. 4. Ruhatáros. 5. Szoktatás. 8. Naponta. 9. Kitolató. 10. Motel. 12. Randevú. 13. Miklósa. 15. Dunakanyar. 16. Brazilok. 17. Rosta. 20. Rikiki. 22. Niva. 24. Gallér.

Honnan hová? (három lépcsőben) 1. Falu – falás – válás – város. (De többnyire egyéb jó megoldások is vannak, olykor még egy lépcsővel rövidebbek is. Itt kivételesen még két további jó megfejtést közlök: falu – faló – váló – város; falu – fagott – vágott – város.) 2. Élet – évi – havi – halál. 3. Hiány – leány – lelet – többlet. 4. Üres – ütő – tető – teli. 5. Sűrű – derű – deka – ritka. 6. Csaló – csavar – ivar – igaz. 7. Áldás – szidás – szitok – átok. 8. Vizes – virít – szárít – száraz. 9. Szőke – béke – béna – barna. 10. Ború – boci – deci – derű. 11. Piszkos – pajkos – pajta – tiszta. 12. Gyerek – berek – benőtt – felnőtt. 13. Buta – torta – torkos – okos. 14. Állat – állít – említ – ember. 15. Nehéz – nevel – könyvel – könnyű. 16. Részeg – régi – jógi – józan. 17. Szorzó – porzó – portó – osztó. 18. Fazék – farol – tárol – tányér. 19. Laza – lakás – szokás – szoros. 20. Fiú – hiú – hiány – leány.

Honnan hová? (négy lépcsőben) 1. Játék – jászol – unszol – unka (egy békafaj neve) – munka. 2. Tüzes – füzes – füles – jeles – jeges. 3. Szoknya – szoktat – vitat – virág – nadrág. 4. Koplal – koptat – altat – alszik – eszik. 5. Vastag – vaskos – mákos – mákony – vékony. 6. Tompa – répa – révül – évül – éles. 7. Hideg – ideg – ima – forma – forró. 8. Alá – aga – alga – allé (fasorral szegélyezett út) – fölé. 9. Kívül – révül – réteg – beteg – belül. 10. Semmi – gumi – guta – minta – minden.

Szavak, csodálatos szavak

Mielőtt bármit is mondanék e fejezetről, idézem a Nyugat-nemzedék egyik kimagasló költőjének, Juhász Gyulának (1883–1937) Szavak című gyönyörű versét.

Szavak, csodálatos szavak.

Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.

Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.

Görnyedve hordnak gondokat.

Világot jelentenek,

Meghaltál, ha már nincsenek.

Dalolnak és dadognak ők,

Gügyögnek, mint a szeretők.

Ölnek és feltámasztanak.

Szavak, csodálatos szavak.

Mint látható, de olvasóim közül sokan bizonyára eddig is tudták, a fejezet élén álló cím e költeménynek kezdő, egyúttal befejező sora. Ezt választottam indításul, mert noha a szavak, nyelvünk csodálatos szavai ennek az egész könyvnek legfőbb ihletői, ebben a fejezetben világosan, hangsúlyozottan róluk szólok. Nem a betűk, nem a szótagok, nem is a mondatok vagy a versek, nem is bizonyos nyelvi játékok felől közelítve hozzájuk, hanem magukról a szavakról, persze azért a könyv céljainak megfelelően. Olyan emberként, aki a szavak szerelmese. Mint amilyen például Karinthy Frigyes volt, aki így írt: „Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom – játszom vele, mint macska az egérrel, csak azután kapom be. … Mert nekem a szó, azon kívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak…”

Egyjelentésű szavak

Az emberek nagy része, amikor egy nyelv szavaira gondol, ösztönösen azt hiszi, hogy a szavaknak általában csak egy jelentésük van. Ez a vélekedés csak nagyjából felerészben igaz. A való helyzet megismeréséhez érdemes fellapoznunk A magyar nyelv szóvégmutató szótárának függelékében azt a részt, amelyben a szerkesztő, Papp Ferenc erről is szól. A múlt század közepén megjelent, hétkötetes értelmező szótárnak – ennek alapján készült az említett szóvégmutató szótár – valamivel kevesebb mint 59 000 önálló szócikke van. (Pontos számot azért nem mondok, mert a szóvégmutató szótár függelékében közölt adat és az értelmező szótár utolsó kötetében olvasható összesítő adat között némi eltérés van; ez azonban bennünket lényegében nem érint.) Ebből az ötvennyolcezer-valahány szóból 29 375-nek van csupán egy jelentése, tehát a szóanyag felének. 15 454 szónak két jelentése van, 6856-nak három, 3008-nak négy, 1421-nek öt, és folytathatnám a felsorolást egész az is kötő-, illetve határozószóig, amelynek az értelmező szótár 101 jelentését, jelentésárnyalatát sorolja fel.

Mi most e fejezet elején az egyjelentésű szavakkal játszunk. Pontosabban kifejezve: olyan szavakkal, amelyeknek értelmezése csupán egyetlen szót idéz fel: azt, amelyiket értelmeztük. Tehát például nem volna jó ebben a játékban a következő értelmezés: ’(orrán keresztül) érthetetlenül szól’, mert nemcsak a dünnyög szóra gyanakodhatnánk vele kapcsolatban, hanem a motyogra vagy akár a mormogra is. S akkor még nem is szóltam arról, hogy a dünnyög azt is jelenti: ’dohog, zsörtölődik’, a motyognak a tájnyelvben ’piszmog’ jelentése is van, a mormog pedig a medve dörmögésére is utal. De jól felhasználható e játékban ez a jelentésmeghatározás: ’a széltől szállított porból leülepedett sárgás kőzet, ill. talaj(nem)’. Az így értelmezett szó nem lehet például dűne, mert az az egyik oldalán lankás, a másikon meredekebb homokdombot jelent. Nem lehet homoktalaj, mert az így megjelölt talaj talajnemnek felfogható ugyan, de nem kőzetes, hanem tipikusan laza talaj. Ez az értelmezés csupán egyetlen szóra illik tökéletesen: a löszre.

Öt szóból egy hatodikat!

Ennyit el kellett mondanom, de efféle részletező felsorolással nem untatom tovább olvasóimat. Helyette inkább egy rövid játékos gyakorlatot ajánlok olvasóim figyelmébe. Adok öt meghatározást a 2003-as kiadású Magyar értelmező kéziszótár megfogalmazásait követve. Ha a meghatározásokat figyelmesen átgondolják olvasóim, mindegyiknek megfelelőjéül csupán egyet, egyetlen szót fognak találni. S hogy ennek a kis feladványnak miért adtam az Öt szóból egy hatodikat! címet? Nos, azért, mert ha a meghatározásoknak megfelelő szavak kezdőbetűit az előfordulás sorrendjében összeolvassák, egy hatodik szót kapnak. Ez lesz a megfejtés, s egyúttal ez lesz a bizonyíték arra, hogy megoldásuk helyes volt! A keresett szót ettől függetlenül a fejezet végén is közlöm.

  1. Sportolásra vagy szórakozásra használatos, lakható, kisebb vitorlás vagy motoros hajó.

  2. Herélt sertés.

  3. Tűlevelű őserdő Európa és Ázsia északi részén.

  4. Nagyobb földrajzi egység jellemző időjárása.

  5. A muszlimoknál bíró, törvénytudó.

Bizonyára sikerült megoldani a feladatot. Készítsenek olvasóim is hasonlókat! Hiszen nemcsak egy fejtörő megfejtése, hanem összeállítása, megszerkesztése is izgalmas, érdekes játék.

Ki hányat ismer?

Ennél a meghatározásokon alapuló szókeresésnél sokkal gyakoribb – s napjainkban rendkívül divatos – az a fajta értelmezősdi, amelynek során a megfejtőknek nem bizonyos szót kell megtalálniuk, hanem a feladványt kigondoló szerző által megjelölt szavak jelentésére kell rálelniük, pontosabban azt kell kiválasztaniuk a megadott három vagy akár négy értelmezésváltozat közül. Televíziós vetélkedőkben, kvízekben is ez az elterjedtebb, megszokottabb forma. Mivel ez nem különösebben érdekes játék, s mivel találgatni is lehet, nem is igazi tudáspróba, csupán egy kis sorozatot állítottam össze olvasóim számára. Olyan, többnyire régi(es) vagy táji ízű szavakat válogattam ki, amelyek nem tartoznak az általánosan ismertek közé. Mindegyik szó mellett három meghatározást közlök, de közülük csak egy jó. Remélem, olvasóim nagyobbrészt rátalálnak ezekre. A helyes megoldást a fejezet végén közlöm.

  1. Aszat – A) Elkenődött nedves piszok. B) Napon szárított gyümölcs. C) Tüskés gyomnövény.

  2. Ázalag – A) Gázolaj. B) Egysejtű állat. C) Vízben álló kazal.

  3. Berbence – A) Bödönszerű faedény. B) Száradásra összegyűjtött szénacsomó. C) Egészen fiatal bárány.

  4. Ciha – Párnahuzat. B) Búzakorpa. C) Szajha.

  5. Bokály – A) Kuruc hírvivő. B) Egyfülű agyagkancsó. C) Bokavédő.

  6. Gánica – A) Permetező. B) Krumplis galuska. C) Lépcső.

  7. Kaszab – A) Kaszatok. B) Mészáros. C) Szabósegéd.

  8. Semlyék – A) Nógrádi ételkülönlegesség. B) Fejőszék. C) Ingoványos rét.

  9. Sulyok – A) Dióverő karó. B) Súlymérték. C) Mángorló.

  10. Szuszék – A) Hintaszék. B) Altatószer. C) Gabona vagy liszt tartására való láda.

Poliszémia hálójában

Remélem, nem zavaró, hogy e szakasz címében a többértelműséget, vagyis a poliszémiát – amiről a következőkben röviden szólni igyekszem – megszemélyesítettem, női névként kezelem. Igaz, ilyen női keresztnevünk nincs is, de Polixéna van. Ez egy görög, mitológiai eredetű név, amelynek még becéző változatai is élnek nyelvünkben: Póli, Pólika s még egy-kettő. Persze, aki azt is tudja, hogy az idézett formák egyúttal az Apollónia névnek is lehetnek becéző alakjai, úgy érezheti, elfogult vagyok Polixéna iránt, ezt azonban nem is tagadom. Miért is ne lennék elfogult, amikor a Polixéna névnek a jelentése is kedves – azt jelenti: ’vendégszerető’ –, egyúttal pedig szinte felhatalmazást ad arra, hogy a valamely szó egyjelentésű voltát kifejező monoszémiával szemben álló poliszémiával is az „őt” megillető játékossággal foglalkozhassak e kötetben, a nevezett hölgy mesterkedéseivel olvasóimat is Poliszémia hálójába ejtve…

Az nem lenne érdekes, s ezért nem is való e könyvbe, hogy itt a többjelentésű szavaknak valamiféle példatárát, gyűjteményét nyújtsam át. De az elég érdekes és egyúttal elég tanulságos is, hogy bemutassam a többjelentésű szavak jelentéseinek egymáshoz való viszonyát. Csaknem egy évszázada már annak, hogy az 1872-ben alapított, tehát 140 esztendős (!) Magyar Nyelvőr című folyóirat negyvennegyedik évfolyamában (209–216. o.) megjelent egy tanulmány ezzel a címmel: Adalék a szójáték jelentéstanához. Szerzője, Kövér Ilona többek között így ír benne: „A szójátékot sokan lebecsülik. A nevettető elem – mondják – pusztán a szóban, a szónak úgyszólván hangalakjában van, és ha e szó helyébe mást tennénk, akár szinonimáját, elveszne az éle. Ez igaz. De megokolásnak különös. Nem értjük, miért kellene a szót annyira lenézni és puszta külsőségnek tekinteni. Hisz a szójátékot éppen az teszi érdekessé, hogy miért éppen az a bizonyos szó szükséges a létrejöttéhez; vajjon csakugyan pusztán a szó teszi-e a szójátékot, vagy valami egyéb is kell hozzá? … a szójátékban nem annyira maga a szó a fontos, inkább a hozzáfűződő értelem, a jelentése. És ezt nem pusztán a hangalakja határozza meg, hanem helyzete a szólásban, mondatban, a környezetéhez való viszonya, kapcsolata. … A szokatlan grammatikai, logikai, érzelmi kapcsolat teremti: az újság ingerével hat. Tudatunk hátterében azonban ott ólálkodik a régi, az eredeti jelentés is, s ez az ellentét érzését kelti bennünk. E kettő: a szokatlanság és az ellentét – melybe azonban mindig belevegyül a megszokottnak mintegy az emléke, – valami megmagyarázhatatlan pszichofizikai állapotba sodor bennünket: nevetünk – és a jelenséget, mely okozta, közönségesen szójátéknak nevezzük” (i. h. 210–211).

Az 1917-ben megjelent dolgozat szerzőjének okfejtése egy kicsit körülményes – nem utolsósorban azért, mert a sokak által már akkor is lenézett szójátékot mint műfajt próbálta megvédeni a támadásoktól –, de a mondandója így is érdekes számunkra. Az általa elmondottaknak lényegét én úgy fogalmaznám meg, hogy egy-egy szó többjelentésű volta önmagában még nem humorforrás, de bizonyos helyzetekben, bizonyos összefüggésekben – a szerző szavait idézve – „az újság ingerével hat”, nemegyszer a használó tudatos erre való törekvésének következtében. Remek példával szolgálhat erre számunkra a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, Kosztolányi Dezső, aki a kiváló szó eredeti és átvitt jelentésének egymásra vetítésével így fricskázta meg azt a jelentéktelen írótársat, aki élete alkonyán kilépett, azaz kivált az egyik irodalmi társaságból: „Ekkor az újságok mind ekképpen emlékeztek meg róla: N., az irodalmi társaságból kiváló író… Így lett belőle kiváló író. Ez volt a pályabére.”

Ez a példa arra is jó, hogy segítségével rámutassunk: humorforrásul leginkább akkor szolgál valamely szó poliszém volta, ha a szó valamelyik konkrét értelmét állítjuk szembe ugyanannak a szónak valamelyik átvitt értelmével. Ennek szemléltetésére bemutatok néhány olyan példát, amelyben egy mondatba kétszer foglaltam bele ugyanazt a szót, mégpedig egyszer konkrét, egyszer pedig átvitt értelemben.

Elfüstöl: Elfüstölt egy szivart, azután gyorsan elfüstölt (’elinalt, kereket oldott’).

Elhagy: Amiért a felesége elhagyja magát, most teljesen elhagyja magát (elcsügged)?

Kacsa: Kacsa volt, hogy az ünnepekre nem lesz kacsa.

Kiborul: A szakácsnő kiborult, mert a leves kiborult.

Kifog: A pontyon kifogtam azzal, hogy kifogtam.

Leég: Mindene leégett, teljesen leégett (azaz leküzdhetetlen anyagi helyzetbe került).

Letör: Tökéletesen letörtem (elszontyolodtam), mivel a vázám fülét letörtem.

Még többtagú kifejezésekkel, szókapcsolatokkal is eljátszhatunk így! Erre is bemutatok néhány példát.

Be van sózva: Sürög-forog, be van sózva (’izgatott, türelmetlen’), mert a hús már bevan sózva.

Eltörött a mécses: Könnyek hullnak, eltörött a mécses, mert leesett s eltörött a mécses.

Kútba esett: Mivel pénztárcám a kútba esett, az egész házvétel kútba esett.

Olajra lép: Amikor a kiömlött olajra lépett, dühbe gurult, s olajra lépett (’megszökött’). Alighanem az olajra lép szólás is ilyenféle módon alakult ki!

Vajon nem lehetne poliszém szavak segítségével valami jó kis nyelvi játékot is kieszelni? – kérdezhetik olvasóim. Nos, bő két évtizeddel ezelőtt, a Nyelvi Játékok Klubjában, amelyet többször is emlegetek ebben a könyvben, megpróbáltuk, de az eredmény nem volt igazán sikeres. Arra kértük a klub tagjait, tegyenek egy állatkísérletet, azaz próbáljanak egy olyan kis történetet, életképet összeállítani, amelyben minden felhasznált állatnév csak átvitt értelemben fordul elő, eredeti jelentésében nem. Tehát, mondjuk, a mackó nem fiatal medvét jelent benne, hanem páncélszekrényt, a béka pedig nem leveli- vagy varangyos békát, hanem kidomborodó karizmot, azaz bicepszet. Kérésem nem bizonyult ugyan teljesen hiábavalónak, de nagy durranást nem hozott. Hogy legalább valamit bemutathassak a „termésből”, alaposan megrövidítve idézek egy kis példázatot.

Tücsök és bogár avagy: gondolatok a könyvtárban

Tudós bagoly ül a könyvtárban, könyvmolyok és szorgalmas hangyák (értsd: egyetemisták, főiskolások) társaságában. Belibben egy néprajzos lány, egy kecses őzike, de nyomban átalakul gyűjtögető méhecskévé. Betéved egy részeg disznó is. Észreveszi méhecskét, s máris lecsap rá. Kis bogaram, kis tücsköm – búgja neki. Szerencsére épp ott van a portás, a rendszabályokat szigorúan betartató cerberus (a görög mitológiában az alvilág kapuját őrző háromfejű kutya), s kitessékeli a rendbontó vaddisznót.

Az egyik sarokban egy haspók mogyorót ropogtat. Micsoda neveletlen, dagadt mókus! – sóhajt fel a könyvtáros kisasszony. Szürke kis egérke – méregeti őt az a mókusnak álcázott víziló. Most egy túlápolt dáma – egy tipegő japántyúk – lép a kölcsönzőpulthoz. „Még egy ilyen paradicsommadarat!” – gondolja Lajhár, a könyvtárral szomszédos iskola kiérdemesült tornatanára. Ekkor egy furcsa pár jelenik meg az ajtóban. „Hogy járhat ez a pihés kis cica ezzel a szőrös, vén majommal?” – kérdezi magában nemcsak az imént emlegetett lajhár, hanem még több más ürge is, akik nem sejtik, hogy ez a csimpánz félelmetes tigris is tud lenni. „Biztosan valami nagykutya!” – pislog rá egy kopott farmeres, félénk nyuszi. „Rátarti gúnár!”– véli egy bölcsészkari liba. „Közönséges kaméleon!” – dörmög magában egy hajóstérképet tanulmányozó vén tengeri medve.

Eközben valaki feláll asztala mellől, s egérke elé vág egy könyvet: „Csere lesz!” A könyvtárosnő átveszi a könyvet, de agyán eközben ez fut át: „Ez a féreg elsős korában alázatos kis pondró volt. S én, amilyen birka vagyok, az ilyen kakasokat is türelemmel szolgálom ki. Ó, miért vagyok szürke kis egérke?” Vágyódva nézegeti az ablakon túli világot: „Lennék inkább szürke kis veréb!

Ki hogyan… mit is csinál?

Több olyan nyelvi játékos sorozat is ismeretes nyelvünkben, s hallható széltében-hosszában kis hazánkban, sőt azon kívül is, amely a szavak többértelműségén alapul. Túl sok időt nem érdemes fordítanunk rájuk, de egy-két példasor, úgy érzem, ide kívánkozik. Első kérdésem, amelyre mindjárt meg is adom a foglalkozásokra bontott tíz választ, így hangzik: Ki hogyan beszél? Lássuk csak!

  1. Bukott diák: ismétlésekbe bocsátkozva.

  2. Céllövő: célzatosan.

  3. Ebtenyésztő: kutyafuttában.

  4. Folyamőr: mint a vízfolyás.

  5. Kocsmáros: hosszú lére eresztve.

  6. Börtönlakó: zárkózottan.

  7. Rovargyűjtő: összebeszél tücsköt-bogarat.

  8. Hentes: velősen.

  9. Besurranó tolvaj: lopva.

  10. Vegyész: maró gúnnyal.

A második kérdés legyen ez: Ki hogyan hal meg? Következzék erre is tíz válasz!

  1. Búvár: örök álomba merül.

  2. Díjbirkózó: maga alá gyűri a halál.

  3. Földműves: eljön érte a kaszás.

  4. Házmester: beadja a kulcsot.

  5. Lovász: elpatkol.

  6. Matróz: az örök nyugalom tengerére hajózik.

  7. Muzsikus: elhúzzák az utolsó nótáját.

  8. Órás: üt az utolsó órája.

  9. Szabó: elszakad az élete fonala.

  10. Virágárus: alulról szagolja az ibolyát.

Valódi és álellentétek

Ahol a szavak jelentéséről beszélünk, ott menten fölmerül az a kérdés is, hogy ennek vagy annak a szónak van-e ellentéte, és ha igen, akkor mi az. Nem véletlen, hogy a 20–21. századfordulón megjelent nagy sikerű munka, a Magyar szókincstár egyúttal az ellentétek szótára is, a magyar szótárirodalomban elsőként. Nagyon ésszerűen jártak el a szótár készítői, amikor a szinonimák felsorolása végén egy ún. tele káró jellel elkülönítve a szavak ellentéteit is felsorolták. Nem valamennyit, hanem legfeljebb hármat. Ez azonban pontosan elegendő ahhoz, hogy az érdeklődő rátaláljon azokra a szócsoportokra, amelyek az ellentétek teljes arzenálját tartalmazzák. Mert hogy szavaink ismeretéhez kimondatlanul ugyan, de szükségszerűen hozzátartozik az egyes szavak antonimáinak, ellentétpárjainak ismerete is, azt aligha kell bizonygatnom. Talán elég, ha ennek költői igazolásául, egyúttal pedig érzékeltetéséül Lucifert idézem Madách örökbecsű tragédiájának első színéből:

Az élet mellett ott van a halál,

A boldogságnál a lehangolás,

A fénynél árnyék, kétség és remény.

E szakasz címében valódi és álellentétekre utalok. Nem ok nélkül, ugyanis mind az előbbiek, mind az utóbbiak alkalmat nyújtanak különféle nyelvi játékokra. Nem is szaporítom tovább a szót; erre is, arra is bemutatok egy-két példát.

Ellentétek egy szóban

Nem csodálnám, ha egyik-másik olvasóm fejében már fel-felbukkanna s ott motozna a kétely arra vonatkozólag, hogy a valódi ellentétekkel lehet-e egyáltalán valamiképpen játszani. Igyekszem meggyőzni őket, hogy igenis lehet, de elöljáróban azt azért el kell mondanom, hogy annak megítélésében, mi számít ellentétnek, s mi nem, a nyelvi játékok során nem szabad szigorúnak lennünk. Hogy a bánat vagy a gazdag szónak ellentéte az öröm és a szegény, az persze vitán felül áll, de – legalábbis a nyelvi játékokban – ellentétnek számíthatók az olyanszópárok is, amelyeknek tagjai szigorú mércével mérve nem ellentétek, de mégis bizonyos fokig szemben állnak egymással: bizonyos helyzetekben egymás ellenpólusainak számítanak. Olyanokra gondolok, mint kéz és láb (noha a természetesebb szembenállás ez lenne: fej és láb), kétkezes és négykezes (noha az ellentétet csak a föléjük rendelhető közös szó, a zongorajáték szentesíti, illetőleg hitelesíti) stb. Mindezek előrebocsátása után következhet az e szakasz címében megjelölt játék!

Hogyan lehet egyetlen szóban két egymással ellentétes szó? Úgy, hogy egy bizonyos szóban intarziaszerűen bújik meg az a bizonyos keresett két szó. Foglalkozhatnék effélékkel könyvem más fejezeteiben is (elsősorban az Elrejtőzött nevek, szavak, valamint az Intarziák – ínyenceknek címűben), de mivel az ellentét hangsúlyozását velük kapcsolatban még fontosabbnak tartom, mint annak érzékeltetését, hogy milyen úton-módon találhatunk rá a keresett antonimákra, helyesebbnek vélem ezt a játékot itt bemutatni. Mindenekelőtt mondok egy egyszerű s ezért mintának nagyon is alkalmas példát: feljelent. Milyen ellentétpár húzódik meg ebben a rövid, összesen kilenc betűből álló szóban? A megoldás nyilvánvaló: fel és le, tehát a két egymással ellentétes irányra utaló igekötő. Ha ez olvasóimnak elegendő eligazítás – és miért ne lenne az? –, akkor már következhet is ellentétjátékunk, mégpedig rejtvény formájában, ami azt jelenti, hogy a megfejtéseket nem itt, csak a fejezet végén adom meg. Tehát tessék rátalálni, milyen ellentétpárok lapulnak meg a következő szavakban!

Ellentét – egy betűnyi változtatással!

A változtatás itt nemcsak más betűvel való kicserélést, hanem elhagyást vagy hozzátevést is jelenthet. A lényeg az, hogy a szó, amelyre rá kell találnunk, csupán egyetlen betű erejéig térjen el a megadottól, s jelentése tekintetében mégis ellentéte legyen – vagy lehessen – annak. Jó előre megmondom, olyan feladattal, amelynek megoldása gyerekjáték, nem terhelem olvasóimat. Nyilvánvaló, hogy a latin eredetű szociálisnak, szimmetrikusnak, tipikusnak és még több tucatnyi társának már ab ovo ellentéte az aszociális, aszimmetrikus, atipikus stb. Az sem tekinthető komoly feladatnak, hogy az elvonul, eltűnik, elmegy stb. igekötős igéknek keressük meg az ellentétként is elfogadható megfelelőjét (felvonul, feltűnik, felmegy). De még azokat a szavakat is kirekesztem ebből az ellentétkereső játékból, amelyekben a szó belsejében kellene megváltoztatni valamelyik betűt ahhoz, hogy a szó az ellentétébe forduljon, mint limitál ’korlátoz, megszorít’ – licitál ’növeli a tétet’, mível ’(a művel régies formájaként) cselekszik, valamit végez’ – mímel ’csak színleli, utánozza a cselekvést’, vidít – vadít (vidámítás helyett dühösít, mérgesít) stb. A következő tíz szónak úgy kell rátalálni a valamilyen szempontból ellentétes megfelelőjére, hogy csak a legelső betűjüket változtathatjuk meg (a bekezdés első mondatában jelzett módon). Jó fejtörést kívánok! (A megoldás természetesen megtalálható a fejezet végén.)

  1. Avul

  2. Fosztogat

  3. Fűtés

  4. Gyász

  5. Hajdan

  6. Igazság

  7. Öröm

  8. Tárt

  9. Tenyészik

  10. Vereség

Ellentétes közmondások

Bár a közmondások általában valóban bölcsességeket fejeznek ki, legalább pár példával igyekszem bebizonyítani, hogy mégsem egészen így áll a dolog, ugyanis nemegyszer a közmondás igazságtartalmának az ellentéte is igaz. Csupán érdekességként bemutatok tíz olyan közmondáspárt, amelyben a párok tagjainak jelentése lényegében éppen ellentéte egymásnak, s még sincs okunk egyikük igazságát sem kétségbe vonni. Lássuk csak!

Több szem többet lát. – Sok bába közt elvész a gyerek.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. – Holnap is nap lesz.

A jó barát drágább az aranynál. – Jobb egy erszény, mint két barát.

Mindent lehet, csak akarni kell. – Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.

Ahová nem tettél, ott ne keress! – Aki keres, az talál.

A pénz nem boldogít. – Pénz beszél, kutya ugat.

Ami a szívemen, az a számon. – Szólj igazat, betörik a fejed!

Kétszer ad, aki gyorsan ad. – Hamar munka ritkán jó.

Késő bánat eb gondolat. – Jobb későn, mint soha.

Nincsen olyan út, hogy vége ne legyen. – Útnak, szónak nincsen vége.

Ellentétek szójátékos módra

Most érkeztünk el az ellentétjátékoknak ahhoz a kétségtelenül nem kis kreativitást feltételező, sőt követelő módjához, amelyre már a szakasz címében is utaltam: az álellentétekhez. Ez a játékforma valójában a szórejtvények világába tartozik, s nem csupán a szavak jelentése számít, hanem az is, hogy a szavakat, amelyekkel játszunk, hogyan tudjuk játékosan átértelmezni, a szóhatárok áthelyezésével – de a hangalak megtartásával – más szavakká, szóalakokká varázsolni, s annak megfelelően értelmezni. Mivel a játéklehetőségek szinte kimeríthetetlenek, szabhatunk határokat is. Összeállíthatunk például olyan feladatsorokat, amelyekben minden feladat álellentéte egyúttal egy keresztnév. Lehet, hogy ez a magyarázatom szinte hihetetlennek tűnik, de mivel egyáltalán nem az, sőt a feladat nem is nehéz, szemléltetésül éppen ilyenekből mutatok be egy csinos kis csokrot! Minden esetben megjelölöm a megoldás útját is. Legyen ez amolyan tanulópénz!

Kimondhatjuk még azt is, hogy mindig egy határozószó a megfejtés. Erre már csak néhány példát mutatok be, szemléltetésül, s most már a közbülső fok megadása nélkül, mert azt az eddigiek után már fölöslegesnek érzem. Íme: Régi innen – újonnan; Bánatreggel – örömest; Kezdet áll – végül; stb. Megállapodhatunk abban, hogy olyan álellentéteket alkotunk, amelyeknek megoldása egy-egy városnév. Erre is bemutatok 2-3 példát! Mondat lánya – Szófia; Nagy ár – Kisbér; Dicsér holnap – Róma; stb. De ahelyett, hogy még tovább is sorolnám a lehetőségeket, most már csak két álösszetételsort mutatok be, azazhogy adok fel, immár rejtvényként. Az első tíznek megfejtése egy-egy főnév, a második tízé pedig egy-egy ige. Úgy érzem, ez is hasznos információ, s ezért jó segítség a megfejtéshez.(A megoldások a fejezet végén találhatók.)

A szinonimák világa

A szinonimák, azaz a rokon értelmű szavak világa hatalmas, szinte beláthatatlan világ. Aki sok szinonimát ismer, annak szókincse sokkal, sőt sokszorta gazdagabb annál, akinek mindenre csak egy szava van. Stilisztikai lexikon című munkájában jogosan állapította meg a kötet jeles szerzője, Szathmári István, hogy „egy-egy nyelv gazdagságát, kifejezőerejét nem utolsósorban az illető nyelv szinonimarendszere mutatja”.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége éppen ezért megalakulásától kezdve nagy figyelmet fordított arra, hogy felhívja a figyelmet a szinonimák fontosságára. Pályázatot hirdetett például Hogyan beszél a mai ifjúság címmel, s a pályázat anyagának legjavát könyv alakjában is megjelentette. Ez volt a Kardos Tamás és Szűts László szerkesztésében megjelent Diáksóder című szótár, amely külön gondot és figyelmet fordított a diáknyelv szinonimáinak témakörök szerinti bemutatására. A cipő szinonimái közül ezeket sorolja fel a szótár: cipedli, csellótok, csónak, csuka, hegedűtok, ladik, pataborító, surranó, tipegő, topogó, tyúkszemtok. A szemdiáknyelvi megfelelői ugyane szótárban: bilux, csipa, gülü, kémlelő, kukklyuk, kuksi, kukucsi, kukucskáló, luk, nézőke, periszkóp, radar, skubi. Parapatics Andrea 2008-ban megjelent Szlengszótárában ugyancsak találunk egy ügyesen szerkesztett fogalomköri szinonimamutatót. Az Anyanyelvápolók Szövetsége célzatos szinonimapályázatot is hirdetett 1997-ben, amikor a következő három kérdésre kért választ a pályázóktól: 1. Hányféleképpen veszekszik a magyar ember? 2. Minek nevezzük azt a szerkezetet, gépezetet, amelyet vagy nem tudunk, vagy nem akarunk pontosabban megnevezni, körülírni? 3. Milyen ember az arrogáns ember?Ez a pályázat is sikeres, eredményes volt, de mivel az erről és az egyéb kezdeményekről való beszámolás nem e játékoskönyv feladata, a továbbiakban már csupán a játékok felől közelítek e témához, néhány játékötlet és játékos feladat erejéig. Már csak azért is így teszek, azaz csupán visszafogottan szólok e kérdésekről, mert a szinonímia mint téma a kötet több más fejezetében is jelen van, szerepet játszik. Legfőképpen Az „egyhangúság” igézetében című fejezetben, amelyben Szinonimák – egy hangra címmel egy meglehetősen gazdag feladatsort is bemutatok. Azért ott, mert legalább úgy oda is tartozik, mint ide. De térjünk közvetlenül is a tárgyra! Következzék néhány kis játék a rokon értelmű szavakkal!

Állati!

E fejezet elején, a poliszémiáról szóló részben már bemutattam egy olyan „állatos” példasort, illetve rövid szöveget, amelyben minden állat kizárólag átvitt értelemben szerepelt. Itt most igéket kell szerkeszteni állatneveket felhasználva, ami nem is mindig könnyű feladat, de olvasóimnak bizonyára nem okoz nehézséget. Aki nyersen, harsányan bolondozik, arra ugyebár azt szokás mondani: marháskodik. Mint példám mutatja, a meghatározásnak megfelelő szó egy állatnévre épül. Tessék a következő meghatározásokra is egy-egy „állati”, de már szintén létező igét keresni! (A megoldásokat a fejezet végén közlöm.)

  1. Kicsinyesen akadékoskodik:

  2. Elzsibbad, megmerevedik (a lába):

  3. Tekervényes vonalban halad, kanyarog:

  4. Elcsen, elemel:

  5. Egész testével ránehezedik:

  6. Csámpásan jár:

  7. Betegen, szomorúan gunnyaszt:

  8. Cifra ruhában tetszeleg:

  9. Lassan, pepecselve készülődik:

  10. Bemagolt szöveget gépiesen ismételget:

Egy kettesért három hármast!

Miféle alku folyik itt? Micsoda tisztességtelen ajánlat ez? – kérdezhetik olvasóim. Méltatlankodásuk jogos, de csak addig, amíg el nem árulom, hogy itt is csupán egy ártalmatlan szinonimajátékról van szó. Nógat – ez ugyebár két szótagú ige. Tudnak-e rá olyan szinonimát, amely három tagból áll? Persze, hogy tudnak. Ilyen például az ösztökél. Hát a zajong helyett? Lármázik. Ezek után már könnyű a feladat. Olvasóimnak a következőkben felsorolt kéttagú szavak mindegyikére három olyan szinonimát kell keresniük, amelyik három szótagból áll. (Megoldásukat természetesen ellenőrizhetik a fejezet végén általam megadottal összevetve. Ha az nem egyezik meg teljesen az olvasók által kigondolt, megtalált megoldással, az egyáltalán nem baj, mivel nyelvünk gazdagságára, sokszínűségére mutat.)

  1. Durva:

  2. Fáradt:

  3. Fekhely:

  4. Foglár:

  5. Harag:

  6. Iszony:

  7. Léha:

  8. Makacs:

  9. Ravasz:

  10. Redő:

Melyik összetételre gondoltam?

Ennek a kedves, játékos feladványnak egy jászapáti könyvtáros a kigondolója. A játék lényege az, hogy a játszóknak – ez esetben olvasóimnak – tíz közismert összetett szóra kell rátalálniuk, mégpedig három-három olyan, valójában nem létező, csupán a játék kedvéért mesterségesen megalkotott szó alapján, amelyek mindegyike elő- és utótagjában is emlékeztet arra a szóra, amelyik a megtalálandó összetételben szerepel. Hogy ne áruljak zsákbamacskát, egy példát szemléltetésül máris bemutatok. Íme: tarisznyábacica, tasakbacirmos, zacskóbamacsek. Azt kérdezik, melyik összetételre gondoltam? Dehogy kérdezik, hiszen a három kitalált szó már sugallja, megadja, sőt harsogja is a választ. Természetesen a zsákbamacska a keresett szó, épp az, amelyet két mondattal előbb már bele is csempésztem magyarázatomba. Ugye ügyes, szellemes játék? Ha olvasóim is annak érzik, akkor már keressék is meg azt a tíz ismert összetett szót, amelyet e tízszer három rávezető szó alapján egészen bizonyosan könnyen meg is találnak. (A tíz szósort a megkeresendő szavak betűrendjében közlöm – ez is segítség! –, és természetesen a fejezet végén meg is adom.)

  1. Mamabillog, muterbélyeg, szülejel:

  2. Csecsemőtragacs, pólyástaxi, bébijárgány:

  3. Csőszhajlék, pályaőrlakás, váltóőrépület:

  4. Lábbelibalzsam, lábtyűpaszta, csukakenőcs:

  5. Jércemarkoló, pipimegragadó, tyúkfiszorító:

  6. Lógópark, csüngőtelek, fityegőudvar:

  7. Pórfelkelés, farmerzendülés, szántóvetőpuccs:

  8. Mintamegszólalás, tanulságduma, útmutatásközlés:

  9. Fuvallatkópé, viharégbekiáltó, légmozgáskukori:

  10. Bottáltos, pálcamén, virgácsló:

Megfejtések

Egyjelentésű szavak.

Öt szóból egy hatodikat! 1. Jacht. 2. Ártány. 3. Tajga. 4. Éghajlat. 5. Kádi. A kezdőbetűk összeolvasásából adódó hatodik szó: játék.

Ki hányat ismer? 1. C); 2. B); 3. A); 4. A); 5. B); 6. B); 7. B); 8. C); 9. C); 10. C).

Valódi és álellentétek.

Ellentétek egy szóban. 1. Zár – nyit. 2. Bú – öröm. 3. Cukor – só. 4. Fény – árny. 5. Föld – ég. 6. Hal – él. 7. Hím – nő. 8. Kap – ad. 9. Kar – láb. 10. Nő – fogy. 11. Ki – be. 12. Von – tol. 13. Orr – tat. 14. Itt – ott. 15. Mi – ti. 16. Ép – hibás. 17. Te – én. 18. Új – ó. 19. Ad – vesz. 20. Áll – ül.

Ellentét – egy betűnyi változtatással! 1. Javul. 2. Osztogat. 3. Hűtés. 4. Nász. 5. Majdan. 6. Gazság. 7. Üröm. 8. Zárt. 9. Enyészik. 10. Nyereség.

Ellentétek szójátékos módra. I. (főnevek) 1. Sokadalom. 2. Hőség. 3. Tótágas. 4. Szakajtó. 5. Villamos. 6. Egyesülés. 7. Halott. 8. Leszámítás. 9. Felekezet. 10. Hagyma. II. (igék) 1. Sikerül. 2. Kicsikar. 3. Értesül. 4. Bútoroz. 5. Ingázik. 6. Vakkant. 7. Szavatol. 8. Ütemez. 9. Matat. 10. Kárhozott.

A szinonimák világa.

Állati! 1. Kukacoskodik. 2. Megmacskásodik. 3. Kígyózik. 4. Meglovasít. 5. Rátehénkedik. 6. Kacsázik. 7. Darvadozik. 8. Páváskodik. 9. Bolhászkodik. 10. Szajkóz.

Egy kettesért három hármast! 1. Alpári, otromba, útszéli. 2. Kimerült, megviselt, törődött. 3. Fekvőhely, heverő, kanapé. 4. Börtönőr, fogházőr, porkoláb. 5. Bosszúság, haragvás, indulat. 6. Borzadás, irtózás, utálat. 7. Csapongó, kikapós, könnyelmű. 8. Csökönyös, makrancos, önfejű. 9. Agyafúrt, furfangos, körmönfont. 10. Barázda, gyűrődés, rovátka.

Melyik összetételre gondoltam? 1. Anyajegy. 2. Babakocsi. 3. Bakterház. 4. Cipőkrém. 5. Csirkefogó. 6. Függőkert. 7. Parasztlázadás. 8. Példabeszéd. 9. Szélkakas. 10. Vesszőparipa.

Egybecsengő hangsorok

A homonímiáról, más szóval az azonosalakúságról a csak közepesen iskolázott emberek is tudnak, mivel foglalkoztak vele a magyarórákon, különösebb érzelmeket azonban aligha váltott ki belőlük ez a téma. Azt viszont bizonyára megjegyezték, hogy azonos alakú szópár meglehetősen sok van nyelvünkben. Nemcsak más jelentésű, hanem eltérő eredetű is a bár főnév és a bár kötőszó, a csap főnév és a csap ige, a görög népnév és a görög ige, a hal főnév és a hal ige, a tevével rokon állatot jelentő láma és a buddhista szerzetes jelentésű láma, a hangszert jelentő orgona és az az orgona, amelyik az ismert virágot, illetve bokrot idézi fel stb. A nyelvtankönyveknek gyakori példája ár szavunk, amely valójában nem egy, hanem négy szó. Az árunak pénzben kifejezett értékét jelentő ár, az áramló, hullámzó víztömeget felidéző ár, a cipészszerszám jelentésű ár, végül pedig a területmérték-egységet jelentő ár mind más-más eredetű, a többitől független szó; csak hangalakjukban csengenek, esnek egybe.

Olvasóim bizonyára azt gondolják magukban: persze, hogy derűre-borúra ezt a példát idézik a nyelvészek! Azért ezt, mert ez kivételesen ritka egybeesés! Bezzeg más ilyen példájuk nincs!

Nem tagadom, a többszörös egybeesés valóban nem mindennapos jelenség, de arról szó sincs, hogy nyelvünkben ne akadna még jó néhány hasonló szép példa. Bizonyságul csupán egyet idézek, de olyat, amely még az ár szón is túltesz. Tus szavunkat említem, amely nem is négy, hanem öt különböző eredetű szót testesít meg! Hogy érdekesebb legyen a dolog, egy olyan, mindössze kétmondatnyi terjedelmű szövegkörnyezetben mutatom be, amelyben ötször fordul elő a tus, s mind az öt tus más eredetű és más jelentésű szó. Hogy mit jelentenek, azt zárójelbe téve menet közben mindjárt jelzem is, noha erre valójában nincs is szükség, hiszen anélkül is tudják. De azért érdemes ennek a fejezetnek a végére is rápillantani, ott ugyanis mindegyik szóhoz fűzök némi magyarázatot is.

Attila, aki alig fél órája tussal (= ’kétvállal’) győzött a versenyen, most a meleg tus (= ’zuhany’) alatt áll, s már az foglalkoztatja, vajon a szervezők elküldték-e barátainak a ma esti előadásra szóló meghívót, amelyet ő tussal(= ’rajztintával’) még tegnap este oly szépen megrajzolt. Sietnie kell, mert a zenekar nemsokára tust (= ’belépőt’) húz, s neki puskája tusát (= ’agyát’) oldalához szorítva, feszes díszlépésben be kell vonulnia a színpadra.

Ám eddig csak arról szóltam, hogy a szavak alapalakja, szótárainkban rögzített formája milyen gazdag tárháza a homonímiának. Még sokkal nagyobbak, szinte korlátlanok azonban a lehetőségek akkor, ha kitágítjuk a kört, s figyelmünket kiterjesztjük azokra az egybecsengő szóalakokra is, amelyekben a homonimapároknak akár egyik, akár mindkét tagja nem szótári szó, hanem jelekkel, ragokkal vagy szavak összepárosításával létrehozott szóalak, szókapcsolat. Ez ugyanúgy homonímia, mint az igei és főnévi hal vagy az állatot és a szerzetest jelentő láma párhuzamba állítása. Márpedig ez óriási gazdagodást jelent! Tessék csak elgondolni! Az évszakot jelentő tél szónak nincs azonos alakú párja, de e szó többes számának már van, mivel a telek többes számú forma ugyanúgy hangzik, mint a ’parcella’ jelentésű telek. A falnak vízszintesen kiugró részét jelentő párkány szónak szintén nincs homonimája, de ha birtokos személyragot – újabban így mondjuk: személyjelet – függesztünk hozzá, máris van, mivel a párkánya szóalak játékszabályaink szerint így is értelmezhető: pár kánya, azaz ’néhány ragadozó madár’. A hangsoroknak ez a sokszor meghökkentő egybeesése egy nem is akármilyen tiszta rím, hiszen, mint ezt egyik iménti példámmal már jeleztem is, nem csupán szórészekre, szóvégekre terjedhet ki, hanem akár egynél több szóra is. Más kérdés, hogy sokan összetévesztik a költészetet a csengő-bongó rímek összecsendítésével. A rímen mérik le a verset, holott nem is csak az unalomig elcsépelt, hanem még az egyéni, meglepő rímek is ártalmára válnak a versnek, ha eltávolítják az olvasót a vers lényegétől, ha rossz irányba terelik a figyelmét. Persze ha a bravúros, egyszersmind az újdonság varázsával ható rím a vers szolgálatában áll, kétszeresen is érték: úgy is, mint nyelvi lelemény, úgy is, mint a költői mondanivaló egyik kifejezése. Elárulhatom, számomra a magyar nyelv egyik legművészibb használójának, Kosztolányi Dezsőnek az olyan kétsorosai sem egyszerű klapanciák, hanem igazi versek, mint például ezek:

Napóleoni buzdítás katonáihoz

Rátok tekint két félteke,

hogy féltek-e?

Vallomás

Volt nők miatt egy pár bajom

s egy párbajom.

De hagyjuk a költészetet, s térjünk vissza a homonímiához mint a nyelvi játékok egyik legbővebben buzogó – nem buzgó! – forrásához! A következőkben különféle megközelítésekből több olyan játék-, illetve fejtörőtípust mutatok be, amelynek alapja, lényege az azonosalakúság, célja pedig az olvasók rácsodálkoztatása a sajátos összecsengésekre; röviden szólva: szórakoztatása. Az, hogy néhány homonimapár több helyütt is felbukkan, kérem, ne vegye el kedvüket!

Két kérdésre – egy szóval!

Mindenekelőtt egy az olvasókat „takarékosságra”, „gazdaságosságra” szoktató játékot mutatok be fejtörő formájában. Remélhetőleg olyat, amely a megfejtőnek szellemi élvezetet is jelent. Kérdéseket teszek fel, de mindig egyszerre kettőt; két olyat, amely teljesen másra irányul, másra vonatkozik, ám az egyetlen helyes válasz mégis ugyanaz a szóalak. Hogy senkitől se vegyem el a megoldás megtalálásának örömét, fenséges érzetét, a megfejtéseket nem itt adom meg, de a fejezet végén minden megtalálható.

1.Mire ácsingóznak szüret idején az arra járók?

Mi a katonai szemle, a sorozás régi neve?

2.Mije koppan egyet-egyet a hazafelé tartó hadirokkantnak?

Egy erdélyi várnak mely részébe építettek be egy asszonyt?

3.Mi van sok ember csuklóján?

Mire kapaszkodik fel száraival a futóbab?

4.Mi az, amivel előjön, aki a legfőbb érvét játssza ki?

Hova adják az orvosok, illetve a nővérek a legtöbb injekciót?

5.Minek kell lenni ahhoz, hogy valaki versenyző lehessen páros műúszásban?

Mit tesznek eső után a szokottnál is gyorsabban a gombák?

6.Mije van Zrínyi Miklósnak Szigetváron?

Hova utazzon, aki a Börzsöny Múzeum kincseire kíváncsi?

7.Miközben a malacnép sír-rí, mit csinál a borjú, bárány Aranynak a Toldi második énekében adott megfogalmazása szerint?

Szulimán szultán szép leánya, Cumilla milyen rangú férjet kapott a Szigeti veszedelem szerint?

8.Mi a legszebb egy nő arcában a szemén kívül?

Melyik az a bakonyi város, amelynek lakói évtizedeken át az ország legszennyezettebb levegőjét szívták?

9.Hogyan nevezték a görög mondákban szereplő, a harcnak élő, férfias nőt?

Hogyan fejezzük ki mutató névmással, hogy a távolabbi asztalon van az a tárgy, amelyet keresünk?

10.Hol született Türr István tábornok?

Amikor konzíliumot tartanak az orvosok, többnyire a betegnek mijén vitatkoznak?

11.Minek nevezzük a puskát, a kardot, az ágyút?

Melyik az a község, ahol megtalálható az 1500 körül épült késő gótikus templom tornya, a romos Pusztatorony?

12.Mi a szamár legjellegzetesebb páros testrésze?

Mi a neve a Polgárdi szomszédságában levő községnek?

13.Min folyik le az olvadt sztearin?

Mi a neve az egyenes törzsű, fűrészes levelű erdei fának?

14.Mi az egyre gyorsuló tempójú román körtánc neve?

Hova szokták tenni télen a tisztítandó szőnyeget?

15.Mi az iszlám vallás szent könyvének neve?

Általában mikor nem öröm a felkelés?

16.Hol lakik az az ember, akinek az otthona egy Püspökladánytól és Berettyóújfalutól egyforma távolságban levő faluban van?

Min osztozik az, aki tisztességtelenül szerzett jövedelemből részesül?

17.Melyik szláv eredetű szó jelent a magyarban tanulót?

Mik őrzik sok családban még mindig az egykori nyarak emlékeit?

18.Mit csinál az az edény, amelyikből kiszivárog a folyadék?

Mit épít a kőműves esővédőül a házra?

19.Mi az első világháború idején elterjedt, afro-kubai eredetű, hangsúlyozott csípőmozgással járt páros tánc neve?

Milyen, szintén kubai eredetű italba fojtja sok ember a bánatát?

20.Ha a bridzsjátékban kevés treffünk van, fekete színek túlsúlya esetén mivel érdemes indítanunk a licitet?

Mit tesz, aki ellenszenvét éreztetve kirúg valakire?

Mit csinál a micsoda?

Jó előre jelzem: ezzel az olvasóim számára esetleg ismerős címmel nem az egykori New York Kávéházban, a múlt század húszas éveinek a derekán született költői játékra gondolok, amelynek lényege az volt, hogy egy ismert versidézetet kellett kitalálni egy olyan kacifántos, de nagyon is precízen föltett kérdés alapján, amely a versidézet minden szavára rákérdezett, a megtalálandó szavaknak a grammatikai helyét, szerepét is megjelölve, érzékeltetve. Bár ebben a játékoskönyvben bővebben nem foglalkozom ezzel a játékkal, szemléltetésül idézek egy beszédes részletet Lukácsy András Elmés játékok, játékos elmék című könyvéből. A színhely tehát: a New York Kávéház!

„Esős őszi este volt, a kedélyekre ráfeküdt az időjárás, a társaság ellaposodott, s ami ritkán fordult elő – unatkoztak. Végül a társaság egy tagja – Kosztolányi Dezső – szórakozottan megszólalt. Mintegy maga elé beszélve ezt mondta:

Micsináltam a micsodába,

Micsináltam a micsodára?

A körülötte levők tágra meresztették a szemüket – nem értették. Csak egyvalaki nem csodálkozott – zömök, markáns arcú férfi –, felemelte a fejét, és anélkül hogy odafordult volna, hanyagul és előkelően, gondolkodás nélkül így felelt:

Befordultam a konyhába,

Rágyújtottam a pipára.

– Úgy van – mondta Kosztolányi nyugodtan, mert csakugyan erre gondolt.

S csak egy perc múlva vette észre, hogy úgyszólván kitalálták a gondolatát.

A kitaláló – ki is lehetett volna más – Karinthy Frigyes volt.

És ezzel útnak indult a legújabb játék, hogy közkedvelt maradjon mind a mai napig. Megállapították szabályait, s egy kis idő múlva már szenvedélyes játékosai és matadorai születtek a legkiválóbb írók között, akikre, ha valaki egyszerűen rákérdezett, hogy teszem fel: »Micsodába micsinált a milyen micsoda?«, szemrebbenés nélkül, csalhatatlan bizonyossággal kivágták, hogy: »Felhőbe hanyatlott a drégeli rom…«”

Elképzelhető, hogy napjainkban is vannak olyan társaságok, baráti körök, amelyekben csakugyan ma is „közkedvelt” ez a szellemes költői játék, de attól tartok, ez hiú remény. A jelen oktatási rendszere nemigen kedvez olyan – bármennyire is elmés, ötletes – nyelvi játékoknak, amelyeknek feltétele nagynevű költők jeles verseinek – vagy legalábbis versrészleteinek – ismerete. Ezért úgy gondoltam, nem szentségtörés, inkább egy kis jóleső nosztalgiázás olyan címet választani egy nyelvi – ezúttal azonban korántsem költői – játéknak, amely cím erre a klasszikus irodalmi játékra emlékeztet.

A mi játékunk ennél sokkal egyszerűbb, de a cím ehhez is illik. Egyszerű, de azért lehetőleg pontos meghatározásokkal olyan, mindössze két szóból álló minimondatokat kell kitaláltatnunk, amelyekben az egyik szó arra felel, hogy mit csinál, a másik arra, hogy micsoda, de – és ez a lényeg – a két hangsornak azonosnak kell lennie. Tehát homonimajáték ez a javából, ráadásul olyan, amellyel a memoriterek korától vett búcsú után is bárki el tud játszadozni: felnőtt is, gyerek is, továbbá alkotó és megfejtő is. Szemléltetésül, egyúttal talán étvágygerjesztőül, íme néhány!

  1. Nem áll szilárdan a fehérnemű: ing ing.

  2. Fej huzamosan forr: fő fő.

  3. Bolgár város lesné jöttödet: Várna várna.

  4. Belső szerv előrehalad: lép lép.

  5. Lakásrész megneszel: hall hall.

  6. Ütőhangszer elhajít: dob dob.

  7. Rémalakod borzad: szörnyed szörnyed.

  8. Talpakon csúszó jármű részvétet érez: szán szán.

  9. Arc jellegzetes része vesztegel: áll áll.

  10. Méhek hatszögletű kamrácskája gyanít: sejt sejt.

Tetszik olvasóimnak ez a játék? Ha igen, akkor kérem, fogadják szívesen a következő kis sorozatot is, de ezt már feladványként! (Megoldásuk a fejezet végén.)

  1. Rágószerv megragad:

  2. Taksád kilép a medréből:

  3. Folyadék áramlását szabályozó szerkezet suhint:

  4. Mennybolt lángol:

  5. Bejárati helyiség hirtelen felbukkan:

  6. Káposztaféle konyhakerti növény felserken:

  7. Legyek lárvája viseléssel koptat:

  8. Szorító himbálódzik:

  9. Síkvidék vésne:

  10. Dabas melletti falu megvallja bűneit:

  11. Diplomata utánam jön:

  12. Tüskés rágcsáló zsírban pirul:

  13. Francia forradalmár savval megmunkáltat:

  14. Erődítmény rostokol:

  15. Dunántúli község eltulajdonít:

  16. Kliens aggódik:

  17. Állatnak lapocka fölött kidomborodó része roncsol:

  18. Encshez közeli település sajog:

  19. Leszármazottad kihajt:

  20. Puzdra pertuban van veled:

Ha akarom…

Noha már az eddigi példasorokban is számos homonimapárral találkozhattak olvasóim, annak további szemléltetésére, hogy az azonosalakúság milyen távoli jelentéstartalmakat sodorhat egymás mellé, összeállítottam még egy gazdag feladatsort. Remélem, olvasóim nem bánják, hogy ezt a sorozatot is rejtvény formájában mutatom be, azaz a megoldásokat csak a fejezet végén adom meg. A példagyűjtemény címe azért Ha akarom…, mert ezeket a homonimapárokat szántszándékkal azért állítottam össze, hogy olvasóim rácsodálkozhassanak a tágabb értelemben vett azonosalakúság lehetőségeinek szinte korlátlan voltára. Például arra, hogy a parti, ha akarom, azt jelenti: ’víz mellett levő’, ám, ha akarom, azt: ’játszma’ vagy akár ’előnyös házasság’. Azaz, leírva:

A továbbiakban az olvasóké a szó!

Állati homonimák

Nem azért „állatiak”, mert remekek, nagyszerűek, hanem mert e párosításunkban a homonimapárok egyik tagja valamilyen állat: hal, madár, rágcsáló stb. Ha olvasóim azt gondolják, hogy ennyi segítség után könnyű lesz rájuk akadni, azt hiszem, ezúttal egy kissé tévednek. De remélem, ez nem baj. A megoldásokat a fejezet végén adom meg.

Ha egyszerű… ha összetett…

Olvasóimnak semmi újat nem mondok akkor, ha azt állapítom meg, hogy számtalan olyan szavunk van, amelyet egy kis játékossággal összetett szónak is tekinthetünk, holott valójában nem az. A nyelvi játékok kedvelői számára nemegyszer épp ezek az igazi csemegék! Tehát például annak észrevétele, hogy noha a Bálint név a latin Valentinus megmagyarosodott változata, nem pedig összetétel, a nyelvi játékos ezt a nevet így is értelmezheti: ’táncmulatság jelt ad’, mivelhogy ügyesen kettévágva így fest: bál int. Vagy az arra való rácsodálkozás, hogy a Borbála, amely ugyebár a görög eredetű Barbara megfelelője, s így nem összetett szó, nálunk játékosan mégis elemezhető így is: bor + bála, azaz egy egész göngyöleg a szőlőből készült finom italból. Hasonlók még: Lázár (= láz + ár ’a hőemelkedés pénzben kifejezett értéke’), Dalma (játékból: dal + ma, vagyis ’ének e napon’) stb.Mint látható, pusztán a keresztnevek közül válogatott példákkal remekül lehet „igazolni”, hogy ugyanaz a hangsor más akkor, ha egyszerű szóként, és más, mégpedig egészen más, ha összetételként bánunk vele.

Ezen a nyelvi játékos elgondoláson alapul most következő játékunk, amelyet az érdekesség kedvéért ezúttal is rejtvényformába öltöztetek. Így tett már dr. Szilvási Csaba gimnáziumi magyartanár is, aki kb. egy évtizede, egy az Anyanyelvápolók Szövetsége által kezdeményezett anyanyelvi pályázat keretében számos ilyen feladványt készített. A most következő definíciópárok bal oldalán az eredeti, szabályos alak meghatározása áll, a jobb oldalon pedig az a definíció, amelyet a játékos elme hozhat létre azáltal, hogy az egyszerű szót összetételként értelmezi. Jó mulatást a megfejtéshez! Könnyítésül elárulom, hogy a megfejtendő szavak ábécérendben követik egymást. (Megoldások a fejezet végén.)

Szókapcsolat- és mondathomonimák

Az iménti játékban – vagy fejtörőben? – olyan homonimapárokra kellett rátalálni, amelyekben egy egyszerű szó egy „álösszetétellel” hozható párhuzamba. Remélem, jó játék volt, s olvasóim, akár vállalkoztak a megfejtésre, akár csak a fejezet végén olvasták el az „eredményt”, jól elszórakoztak vele. Nos, elárulhatom, a homonimákkal való effajta játékoknak még most sem értünk a végére. A már többször, történetesen ebben a fejezetben is említett kiváló nyelvi játékos, Bencze Imre jött rá arra, hogy voltaképpen akkor is beszélhetünk homonímiáról, ha egy szónál vagy szóalaknál nagyobb egységre terjed ki az azonosalakúság. Akár szókapcsolatokra, sőt egész mondatokra is. E fejezet elején volt egy ilyen című rejtvénysorunk: Két kérdésre – egy szóval! Most ezt a címet így fogalmazom át: két meghatározásra – egy hangsorral! Azaz a megfejtés ugyanaz a hangsor, ugyanaz a betűcsoport, de más tagolásban! Ugye világos? Ha igen, akkor következzék itt, szemléltetésül, néhány meghatározáspár. Azért csak néhány, s azért nem megoldandó feladványként, mert könyvemnek következő fejezetében, ahova ugyanúgy beleillik, mint ide, átnyújtok olvasóimnak ilyenekből egy kis rejtvénycsokrot. Legyen ez itt csupán a figyelemfelkeltő ahhoz!

Az egykori rómaiak időmérőjének hamis utánzata:állatin óra

„Oltári” Eleonóra: Állati Nóra

Egy bagdadi vénül: egy arab őszül

Egy mátka egyre haragosabbá válik:egy ara bőszül

Merő bozont:csupa szőr

Pucér felügyelő: csupasz őr

Testrész párol:áll abál

Tart a vigalom: áll a bál

Eszköz, tova, messze távolodsz!: Szer, el, messze mész!

Az imádott nő után vágyódó szemorvos:szerelmes szemész

Szemléltetésül ennyi, úgy gondolom, bőven elég.

Homonimaversikék

Végigtekintve e fejezet részein, mindinkább az jár eszemben, hogy a homonimákkal foglalkozva a versekről esett ugyan szó, de csupán mellékesen, amikor néhány példával, egy-két idézettel utaltam a múlt század egyik kedvelt költői játékára, amely Karinthy, Kosztolányi és nem kevésbé jeles társaik köréből indult el, s tett szert népszerűségre. Az azonban elképzelhetetlen, mondogatom magamban, hogy e fejezetnek ne legyen legalább egyetlen olyan része, amely a versek – nem a komoly költészet, hanem a versek, a varázsos rímek – felől közelít e fejezet témájához. Hiszen a homonimáknál jobb sorvégi összecsengés nincs a világon!

Azon nyomban el is döntöttem: igenis, összeállítok egy takaros csokrot a homonimarímeken alapuló versikékből. Ezt a csokrot, amelyet ezennel át is nyújtok olvasóimnak, nem rejtvénynek, megfejtendő talányok sorának szánom, noha annak sem lenne semmi akadálya. Évekkel ezelőtt, fiataloknak szóló anyanyelvi vetélkedőket vezetve nemegyszer ki is próbáltam ezt a feladványfajtát, s bátran mondhatom: sikeresen. Minden versenyző fiatalnak felolvastam egy kétsoros versikét, de úgy, hogy a két sor utolsó szavát nem mondtam meg, hanem egy kis szünettel helyettesítettem. Tehát például ezt mondtam: „Amíg reggel nem…, / Nehezen fog az…” Vagy: „Amikorra kész a… / Feldíszítve áll a…” A vetélkedők résztvevői minden alkalommal örömmel fogadták az efféle feladatokat, s többnyire meg is oldották őket. (Idézett két példámban a hiányzó szó: eszem, illetve fánk.) Itt most nem rejtvényesdit játszunk, hanem olvasóim szórakoztatására közlök egy sorozatot a homonimaversikékből. Hogy valamiféle „rend” legyen bennük, a rímpárok ábécérendjében teszem közzé e kis versezeteket. Figyeljék meg: mindegyiknek a végén homonimák csengenek össze!

A nagy hálószoba elég rozzant ágyú,

A háziasszony meg süket, mint az ágyú.

Rúzsfoltosak férjem ajkai,

Nők kenték rá, és mind ajkai.

Az árakat egyre-másra emeli az állam.

Az éhhalál fogja egyszer felkötni az állam.

Noha hangyaszorgalommal textíliát bolyhoz,

Nincsen köze egyáltalán semmiféle bolyhoz.

Mester, miért szabta ruhámat ily bőre?

Nem szégyelli magát? Oly vastag a bőre?

A legények hejehuját csapnak,

Van keletje ilyenkor a csapnak.

Másét soha el ne csend!

De ha mégis, akkor: csend!

Nem töltheted a puskádat csőre,

Mert kinyílik, mint a madár csőre.

Kevés ruha, csak pár ékszer volt a kecses díván,

Be is rendelte magához azonnal a díván.

Hogyha ennyi szenünk elég,

Holnapra már nem lesz elég.

Talán azért vagy ma ilyen fád,

Mert nem terem gyümölcsöt a fád?

Érik a meggy kertem fáin.

Kóstold csak meg! Ugye, fájin?

Míg le nem megy torkomon a falat,

Révetegen bámulom a falat.

Nem fog ki a szesz az életvidám gallon.

Napi fogyasztása egy-két angol gallon.

Bögreszám adta a bort, ki tudja, hánynak.

Közülük heten most óbégatva hánynak.

Rácsap a cirkusz idomára

A cirkusznak az idomára.

Mert én is a nősek rögös útját járom,

Húzza is nyakamat föld felé a járom.

Két jó testvér veszett össze az apai jusson.

Mindkettő azon volt, hogy a másiknak több jusson.

Eladtam a kolompért

Csengő hangú kolompért.

Ha mondom, igaz: tart és kopaszt

Csak abnormális borbély kopaszt.

Amikor jönnek a koptok,

Elsőként le majd ti koptok.

Táncot csak egyetlen pár lejt.

Az se kap, csupán egy pár lejt.

Nem jók ezek a méretek.

Vigaszul rumot méretek.

Felhallik a város nesze.

Ez a tied! Fogjad: nesze!

Megegyeztek, hogy a pénzt háromfelé osztják,

Ám végül az egészet elvitte egy osztják.

Már nyitnak a síboltok,

És ti mégis síboltok?

Sokáig kezelték sokkal,

De ez megtörtént már sokkal.

Csókos ugyan a te szád,

De akkora, mint egy szád.

Míg a kocsid fürgén szerelem,

Elborít a nagy-nagy szerelem.

Észrevette ám az urán,

Hogy árt neki a sok urán.

Megfejtések

Egybecsengő hangsorok.

1. Kétvállal. (A találatot, győzelmet jelentő francia eredetű tus a birkózás és a vívás nyelvében egyaránt élő sportműszó. A tussal győz szókapcsolat egyértelműen a birkózósportra utal.)

2. Zuhany. (Hangutánzó szó, amely nyelvújítói szóalkotásként keletkezett 1834-ben.)

3. Rajztintával. (Esetleg: kihúzótintával, koromfestékkel, kínai festékkel. Ennek a német eredetű tusnak nincs nyelvünkben igazán meghonosodott rokon értelmű megfelelője.)

4. Belépőt. (Esetleg: köszöntőt húz vagy – egy kissé módosítva az egész kifejezést – ünnepélyesen jelt ad, üdvözlő akkordokat játszik.)

5. Agyát. (A valószínűleg ősi, finnugor eredetű agy szónak a 16. század végétől van ’kézi lőfegyver tusa’ jelentése is.)

Két kérdésre – egy szóval! 1. Mustra. 2. Falába. 3. Karóra. 4. Farba. 5. Nőnek. 6. Szobra. 7. Béget. 8. Ajka. 9. Amazon. 10. Baján. 11. Fegyvernek. 12. Füle. 13. Gyertyán. 14. Hóra. 15. Korán. 16. Sápon. 17. Diák. 18. Ereszt. 19. Rumba. 20. Pikkel.

Mit csinál a micsoda? 1. Fog fog. 2. Árad árad. 3. Csap csap. 4. Ég ég. 5. Előterem előterem. 6. Kel kel. 7. Nyű nyű. 8. Ring ring. 9. Róna róna. 10. Gyón gyón. 11. Követ követ. 12. Sül sül. 13. Marat marat. 14. Vár vár. 15. Csór csór. 16. Fél fél. 17. Mar mar. 18. Fáj fáj. 19. Sarjad sarjad. 20. Tegez tegez.

Ha akarom… 1. Szád. 2. Nyestek. 3. Kolompért. 4. Vajon. 5. Tesztek. 6. Díván. 7. Koszt. 8. Jusson. 9. Barikád. 10. Ocsúdnak. 11. Járom. 12. Kend. 13. Bocsát. 14. Verem. 15. Állat. 16. Telelő. 17. Amazon. 18. Ennél. 19. Üstök. 20. Őre. 21. Fürkészek. 22. Urán. 23. Csalit. 24. Mentében. 25. Osztják. 26. Fent. 27. Bután. 28. Lejt. 29. Írnak. 30. Tubák.

Állati homonimák. 1. Ökle. 2. Sül. 3. Rája. 4. Héja. 5. Csík. 6. Menyét. 7. Pikó. 8. Ara. 9. Kacsa. 10. Busa.

Ha egyszerű… ha összetett… 1. Áramlik. 2. Bakelit. 3. Bocskor. 4. Felcserél. 5. Gallér. 6. Hajlék. 7. Hangár. 8. Kancsuka. 9. Kolompár. 10. Kosár. 11. Lágyék. 12. Művész. 13. Papír. 14. Pipitér. 15. Sóvár. 16. Tanár. 17. Tantál. 18. Tarló. 19. Torkos. 20. Zabláz.

Hinteleresztvény

Ez meg miféle csodabogár? – kérdezhetik olvasóim gyanakodva, midőn elolvassák ezt a címet, melyből a szerző zavarodott, széllelbélelt voltára lehetne következtetni. Megértő elnézésüket kérem, ugyanis nem valami értelmetlen és érdektelen dologgal akarom untatni olvasóimat. Éppen ellenkezőleg! Amiről a következőkben szó lesz, az a nyelvi játékok egyik legérdekesebb válfaja. A téma ugyanis a szórejtvény, s a műfaj követelményeinek megfelelően erre utal a csakugyan eszementnek látszó, de a maga módján kifejező, sőt agyafúrt cím is: hint = szór; elereszt = ejt, a vény pedig továbbra is vény. Tessék csak összeolvasni!

Szórejtvénynek persze sok mindent nevezhetünk, szűkebb, „szakmaibb” értelemben azonban e rejtvényfajtának is megvannak a jellemzői, szabályai. Hogyan is alkotunk szórejtvényt? Valamely szót, szókapcsolatot oly módon rejtünk el, rejtvényesítünk, hogy az illető kifejezést szóhatárok önkényes kijelölése vagy a meglevő szóhatárok áthelyezése révén értelmes, mondattanilag egymással szerves kapcsolatban levő, szerkezetet alkotó elemekre bontjuk, s ezeket az elemeket – vagy akár ezeknek csak egy részét – szinonimákkal helyettesítjük. A címül írt hinteleresztvény ebben az egybeírt, meghökkentő formában címnek alkalmas, igazi szórejtvénynek azonban az iménti meghatározásból kitetszőleg voltaképpen nem tekinthető, mivel a benne egymás mellé kerülő szavak mondattanilag nem kapcsolódnak szervesen össze, legalábbis semmi sem jelzi az összekapcsolódás módját. Ha a szórejtvény szónak ezt az elrejtési módját választottam volna: „széjjelhint, majd elereszt a vény”, akkor már jogosan nevezhetnénk ezt a feladványt szórejtvénynek – egy-egy névelő, kötőszó stb. többletként ilyenkor általában bekerülhet a rejtvény definíciójába –, de az meg nem lett volna eléggé címszerű.

A szórejtvény közeli rokona a képrejtvénynek, amellyel könyvem más fejezetében foglalkozom. Ott is, itt is az elrejtett szónak, kifejezésnek az ügyes átértékelése, átértelmezése a lényeg; ez mozgatja meg mind a rejtvény készítőjének, mind (meg)fejtőjének nyelvi fantáziáját. Egy képrejtvény alkotójának lehetőségei persze jóval kisebbek, hiszen a képi ábrázolásnak korlátai vannak, nem is szólva arról, hogy a képrejtvénykészítő rajzkészsége, rajzolni tudása sem elhanyagolható tényező. Ezért is alakult ki az a gyakorlat, hogy a képrejtvényt teljes értékűnek tekintjük akkor is, ha különféle betűbetoldások és -kihúzások tarkítják, míg szórejtvényben csak akkor nem vesszük zokon a különféle korrekciókat, ha a rejtvény egyébként különösen szellemes, vagy ha valamilyen egyéb szempont indokolja a korrekciót, például hogy egy szórejtvénysorozat mindegyik darabjában egy-egy betűkorrekció található. Ez még akár külön értéke is lehet egy rejtvénysorozatnak. Olvasóim – még azok is, akik a betű-, kép- és szórejtvényeknek különösebben nem barátai, még csak nem is közelebbi ismerői – bizonyára láttak már bulvárlapokban, népszerű rejtvényújságokban olyan rejtvényeket, amelyben kis rajzocskák, szavak meg önmagukban álló betűk egyaránt előfordulnak. Ezek a keverék műfajú rejtvények is lehetnek ügyesek, szellemesek; száz-százötven évvel ezelőtt eleink főleg ilyenekkel találkoztak az egykori újságokban. Az „igazi” szórejtvény azonban teljes egészében a szóhatárok megváltoztatásán alapul, éppen ezért a következőkben erről külön is szólok, még mielőtt olvasóimat próbára tenném szórejtvények megfejtése „tárgyában”. Haladjunk csak sorban, lépésről lépésre!

A szóhatárok áthelyezése

Amikor azt hangsúlyozom, hogy a valódi szórejtvény a szóhatárok szellemes megváltoztatásán, áthelyezésén alapul, tulajdonképpen nem sokat, sőt nagyon is keveset mondtam, mivel a nyelvi játékok, szójátékok számos más fajtájának is ez az alfája és az ómegája. Igen. Hogy is írta Karinthy? „Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom – játszom vele, mint macska az egérrel…” (Könyvem más helyén ezt a részt bővebben, részletesebben is idézem.) Itt is erről van szó. A jó szójátékos valóban játszik a szavakkal, amikor egyéni, új szójátékot gondol ki, illetve amikor szórejtvényt alkot vagy éppen fejt. Gondolatban szétszabdalja a szavakat, s megpróbál beléjük rejtett értelmet vinni, vagy belőlük ilyet kiolvasni. Anyanyelvünk kárára volna ez? Ugyan! Talán ártott például Arany János, aki az Akadémia főtitkáraként a görögök nevelészetéről szóló előadás hallgatása közben unalmában ízekre szedte ezt a nyelvújítás kori – egyébként ’neveléstudomány’ értelemben használt – szót, s tréfás versikét faragott rá? Döntsék el olvasóim! Arany ezt írta egy papírfecnire:

Jaj, biz ez a nevelészet

Csak piano nevel észet,

Írójának neve lész et-

Től nem nagyra nevelészett.

Ha már Aranyt, nagy költőnket idéztem a szóhatárok áthelyezését ecsetelve, úgy érzem, ide kívánkozik az a kedves példa is, amelyet egy ismert és népszerű múlt századi prózaírónk, Fehér Klára Magyar Nemzet-beli, sok éven át megjelenő Apró-cseprő című, csakugyan érdekes apróságokat tartalmazó s az olvasók elé táró sorozatából ollóztam ki s tettem félre magamnak egy majdani nyelvi játékoskönyv számára a lap 1975. július 31-i számából. Mivel éppen ez a mostani a legmegfelelőbb hely és alkalom az írónő szösszenetének felidézésére, máris közlöm, mégpedig minden kommentár nélkül, Artézi víz című kis írást.

„A kedves történetet egy alföldi városban hallottam. Az artézi kúthoz esténként csapatostul jártak az asszonyok. Egy alkalommal azonban a víz szennyeződött, az egészségügyi hatóságok elrendelték a kút lezárását. Valaki rá is tűzött egy figyelmeztető táblácskát. De mivelhogy a helyesírásban kissé járatlan volt, azt, hogy

NEM IHATÓ VÍZ

így írta fel:

NEMIHATÓ VÍZ.

És nem értette, hogy aznap este miért a férfiak állnak sorban korsóikkal a kútnál?”

Persze ez csak játék. Annak kell venni, ami valójában, vagyis fantáziafejlesztő, anyanyelvünket megszerettető kedvtelésnek, függetlenül attól, hogy – mint Fehér Klára példája bizonyítja – olykor valamivel mégiscsak több puszta játéknál.

Efféle szóhatáreltolásra természetesen nem csak egy-egy viszonylag rövid „szórejtvény”-méretű kifejezésben van mód. A különösen ügyes és idejét sem sajnáló szójátékos ennél tovább is mehet. Megpróbálhat akár hosszabb mondatokat is alkotni ilyen kötöttséggel. Könyvem egyik rímjátékokról szóló fejezetében idézek egy-két olyan verssorpárt, amelynek tagjai betű-, illetve hangállományuk tekintetében – s természetesen betűik, hangjaik sorrendje tekintetében is – tökéletesen azonosak, csupán a szóhatárok helyét illetőleg térnek el egymástól. (Itt most hadd utaljak Weöres Sándornak erre a két játékos sorára: „Aj, e nő-kebelű Lidi óta / A Jenőke belül idióta.”) Tudom, ilyet alkotni rendkívül nehéz feladat. De hogy nem lehetetlen, arra hadd idézzem bizonyítékul azt a klasszikus példát, amely a már máshol is említett 19. századi jogász, Sebestyén Gábor nevéhez fűződik. (A példát más játékoskönyvek szerzői is nemegyszer idézik, de oly tökéletes a maga nemében, hogy megérdemli az ismételt közlést.) Tessék csak elolvasni a következő pajzán, évődő hangú versikét!

Boris te! Nem Ámor ostoba

Nyila zörömböl. Csője

Megtompult a lángon.

Domború tán Bora kedvellője.

Lehet, hogy olvasóim nincsenek elragadtatva ettől a népies ízű, egyszersmind meglehetősen homályos értelmű versezettől. Ám ne siessenek az elmarasztaló ítélettel! Ez a négy sor ugyanis a maga egészében csupán látszatvers, amely eltakarja a valódit. Ha az igazit is meg akarjuk ismerni, át kell helyeznünk a szóhatárokat. Akkor – anélkül, hogy néhány magánhangzó időtartamának módosításán kívül egyetlen betűt is megváltoztatnánk – előtűnik a rejtett vers is, egy furcsa kis bordal. Lássuk a verset ebben a formájában is!

Bor Istene! Mámoros tóba

Nyíl az öröm bölcsője.

Megtompul talán gondom

Bor után. Bor a kedv ellője.

Szórejtvény-kiállítás

Ennyi előkészítés után, az előkészítésbe beleértve a szóhatár-áthelyezések egy-két csúcsteljesítményének olvasóimmal való megismertetését is, úgy gondolom, hogy a továbbiakban leginkább érdekes, szellemes szórejtvények bemutatásával kelthetem fel vagy tarthatom fenn olvasóim figyelmét és érdeklődését e nyelvi játék iránt. A szórejtvények népszerűsége napjainkban nem valami nagy, de nem is csekély. Ma is vannak olyan rejtvénylapjaink, amelyek időnként – elsősorban feladványok, rejtvények formájában – teret engednek ennek a műfajnak. A következőkben én is átnyújtok olvasóimnak egy szórejtvényekből kötött csokrot, s azt remélem, nem lapoznak azonnal a megfejtésekhez, hanem egy-két percet maguk is szánnak arra, hogy rájöjjenek a megoldásra. Előbb azonban néhány példát mutatok be, előzetes magyarázatul, bemelegítésül! Közlök tíz szórejtvényt, s mellettük azonnal megadom a megfejtést. Következzék a szórejtvényiskola!

Kenyérlepény-lakoma

Megfejtése: lángostor (ebből átigazítva: lángos-tor).

Vízi jármű lapot ad

A megoldás: komp oszt, egybeolvasva komposzt.

Talajművelő szerszám idéz

Azaz kapa citál, majd ebből kapacitál.

Hamis kacat földet túr

Más szavakkal: ál lom ás; mind egybehúzva: állomás.

Mindenki szalonnát főz

Másképp: ki-ki abál. Egybeolvasva: kikiabál.

Holttestem zokog

E morbid meghatározás másképpen megfogalmazva hullám sír, s ebből már kiolvasható a megfejtés: hullámsír.

Kezében tart az énekem

Más szavakkal: fog a dalom. S ebből: fogadalom.

Köszörül e kisfiú

Másképp fogalmazva: fen e gyerek. Átértékelve: fenegyerek.

Após eszik

Ennek megfejtéséhez tudni kell, hogy az após megnevezése népiesen ipa. Ebből következőleg a megoldás: ipa rág, azaz egybeolvasással: iparág.

Ez a bálna egy estének a csúcsa

Mivel a bálna egy kis jóindulattal cetnek is nevezhető – valójában inkább cethal –,a megfejtés: e cet est orma. A szóhatárok eltüntetésével, illetve egyúttal áthelyezésével a megfejtés: ecetes torma.

Ezzel a legutóbbi példával mindjárt azt is érzékeltettem, hogy a megfejtés korántsem mindig egy szó. Lehet akár három-négy is, de a szavaknak szervesen össze kell függeniük egymással. Például lehet a megfejtés egy verscím vagy egy szólás is, az azonban lényeges, hogy valami összetartsa a benne levő nyelvi elemeket. Ennek részletezésével azonban most már nem rabolom olvasóim idejét, hanem ezennel megnyitom a már megígért szórejtvény-kiállítást. Harminc szórejtvényt „állítok ki”, s arra kérem olvasóimat, egy-egy percet áldozzanak rájuk, vagy legalább némelyikre közülük. Megvallom, amatőr sakkozóként – bár inkább csak sakk-kedvelőként – hasonlóképpen szoktam tenni én is, ha valamilyen sakkfolyóiratból vagy bármilyen lapnak sakkrovatából egy-egy sakkfeladvány tekint rám, alatta a megjelöléssel, hogy például „matt két lépésben”. Egy vagy két percet ösztönösen rászánok egy-egy feladványra, hadállásra, mert a megoldás sokkal érdekesebb akkor, ha mi magunk jövünk rá, mint ha csak végigkísérjük a folyamatot, amint az olvasóim tehették az e bekezdést megelőző tíz szórejtvény megfejtésének útját-módját illetően. De két segítséget könnyítésül mégis adok, ez ugyanis nem veszi el a megfejtés örömét, hanem inkább hozzásegít ahhoz. Mindenekelőtt azt, hogy a rejtvényeket két csoportra bontom. Az elsőbe tartozóknak megfejtése mindig csupán egy szó – még ha többnyire összetett is –, a másodikba, a kisebb csoportba tartozóké pedig egynél több, a legtöbb esetben két szó.

A másik segítség, amelyet olvasóimnak a megfejtéshez nyújtok, az, hogy a rejtvényeket mindkét csoportban a megfejtések betűrendjében közlöm. Tudom, apró kis fogódzó ez, de hasznát lehet venni. Különösen akkor, ha valaki nem sorrendben próbálja megoldani e kis rejtvényeket, hanem ahogy épp a kedve tartja. Ilyenkor egy először kihagyott, mellőzött rejtvény megoldásához jó tudni, hogy ennek vagy annak a rejtvénynek a megfejtése mely betűkkel kezdődhet, vagy éppen melyekkel nem. De most már egy szót se! Térjünk a tárgyra! (Egyébként a helyes megoldásokat természetesen közlöm a fejezet végén.)

EGYSZAVASAK

  1. Hamis a fürdőtrikó

  2. Az újság rágószerve kacat

  3. Az a szúrófegyver

  4. Ha mama jól viseli magát

  5. Jegyes fagyizik e napon

  6. Rojtos függelék disznótoros csemegén

  7. Fegyházat gyilkolt e folytonossági hiány

  8. Tehéntől tejet szerzett e varrószerszám

  9. Amennyiben a kellő időben néz

  10. Nyugszik a bankó

  11. Persze háborog a Balaton

  12. Megfelelő a cövek

  13. Kitűnő jövendőmondó

  14. Kis Katalin pakolta

  15. Tüskés állat robajlik

  16. A cigarettázás aljas dolog

  17. Díszítmény és kelme kacsót fed be

  18. Barátod a kacat

  19. Évszakot gyilkolt

  20. Világtalan hímet temet

TÖBBSZAVASAK

  1. Testrész párol

  2. Nyilvánvalóan nem lyuk

  3. Alacsony hőmérsékletű tolózár

  4. Erdélyi folyó, ott gyalogolsz

  5. Folyton leeresztem a torkomon

  6. Tönkrement páncél utódot hoz világra

  7. A kopasz védelmez, míg a kórusig jutok

  8. Csöves kukoricát majszolsz

  9. Varróeszköz, hibázol!

  10. Férje szemétre kerül

Tilitoli

Ez a kissé bizalmas hangulatú, játékos szó általában valamilyen ügynek, iratnak elintézés helyetti ide-oda tologatását jelenti. Én azonban ezúttal a szórejtvényekkel való játszadozásnak egy érdekes fajtáját értem rajta. Egy ügyes nyelvi játékos ugyanis számos – mit számos, több ezer! – olyan több szóból álló kifejezést tud összemesterkedni, amelynek tagjai mást-mást jelentenek aszerint, hogy hol húzzuk meg a szóhatárokat. Egy példát erre attól az erdélyi nyelvi játékostól, a kovásznai Mánkó Szilviától idézek, akinek a fenti címet is köszönhetem, ugyanis egy az Anyanyelvápolók Szövetsége által meghirdetett pályázatra ő küldött be „Tilitoli-játék” címmel néhány olyan kifejezést, amilyenre utaltam. Íme, egyik példája: Viganó takar (jelentését így adta meg: ’régi alsószoknyába rejtőztem’) és Víg a nótakar (azaz ’jókedvű a dalárda’). Szellemes, ügyes nyelvi játék, a szórejtvényeknek egy sajátos változata. Mindenképpen érdemes arra, hogy egy rejtvénysorozatot összeállítsunk s bemutassunk belőle. Csak mi szigorítunk a szabályokon. Olyan példákat keresünk, amelyekben a magánhangzók hosszúsága vagy rövidsége sem tetszőleges, azaz nem módosítható. Azonban itt következő összeállításomban a magam ötletein kívül így is felhasználom Mánkó Szilvia több példáját, valamint a talán legsokoldalúbb nyelvi játékosnak, Bencze Imrének több remek adatát is, már csak azért is, mert ennek az érdekes játéknak (vagy feladványnak) emlékezetem szerint ő az elindítója, ahogy az előző fejezetben már utaltam is rá. Ott csupán néhány példát mutattam be, itt viszont rejtvényként nyújtok át belőlük olvasóimnak egy csokorra valót. Mindegyik rejtvény két meghatározást tartalmaz. Ezeket egymás alatt közlöm, a megfejtésekkel viszont adós maradok, azaz helyüket üresen hagyom. A fejezet végén azonban olvasóim természetesen azokat is megtalálhatják!

1.Meg vagyok elégedve a sorsommal:

Segítőkész ember:

2.Harap a pesztonka:

Szájpereme nem távozik vele:

3.Izabellának ő udvarolt:

Felmenőim kártyajátékot játszának:

4.Csupasz szénavágó eszköz savaztat:

Színpompás csacsit:

5.E balti származású hím birka:

Kitűnő minőségű „fej alá való”:

6.Apró a rágószerv:

Csecsemő nyűgösködik:

7.Ezeknek a lustáknak feleségük is van:

Véredényekkel megáldott páncélos hüllők:

8.A fölösleges holmival galoppolt:

Páncélos nemes, védelemmel:

9.A lelkész létrehoz:

Az édesapa meghúzza magát:

10.Az összes félévben:

Valamennyi tekintet Esztert keresi:

11.Csibuk szára:

Piros szirmú mákféle felvigyázója:

12.Közeledvén eltulajdonít:

Csenj nadrágszíjat!

13.Menyasszony értetlenül néz:

A fogoly nagyon elcsodálkozik:

14.Kicsiny anyapótló:

Fegyverhordozó szája:

15.A muzulmán próféta már nagyon öreg:

Barna erdőlakón kezdetleges növényzet:

16.Annak a szúróeszköznek vasa:

Nem hivatásosnak feltett szándéka:

17.Kellemetlen ízű, gyenge bor:

Vegyület a félénk állat strázsája:

18.Menyasszony málhákkal:

Egy kairói a kakasnéval:

19.Ügyetlen skóciai:

E napon üveget:

20.A hosszú flaskóval közvetlen szemközt:

Az ön csúcsos fejfedője nyitott tüzet:

Betűkorrekciós szórejtvények

Az a rejtvényfajta, amelyről most szólok, valójában átmenet a betűrejtvények és a szórejtvények között. Én azért sorolom mégis inkább ide, s mutatom be néhány példa erejéig itt őket, mert kevésbé van szükségük arra, hogy olyan szabályokhoz igazodjanak, amilyenek a betűrejtvényekben szokásosak: valamilyen betű (vagy betűsor) valamilyen más betű (vagy betűcsoport, szó stb.) alatt, felett előtt, mögött stb. helyezkedik el; lent van vagy fent; kisebb vagy nagyobb a másiknál; stb. A betűrejtvényekben több a szabály, illetve a szabályok adta lehetőség, míg ebben a rejtvénytípusban még szabadabban szárnyalhat a fantázia. Tévedés ne essék! Én magam is nagyon szeretem a betűrejtvényeket. Nem egy típusuknak bizonyos fokú fejlesztésében magam is igyekeztem részt venni, tehát semmivel sem érzem, tartom őket alacsonyabb rendűnek a szórejtvényeknél, pusztán a jellegük alapján ítélem a most itt következőket inkább a szórejtvények csoportjához közelebb állóknak. Betűkorrekciós szórejtvények címmel foglaltam össze őket, s voltaképpen már utaltam is rájuk e fejezet elején. Ám ezeket elsősorban nem is rejtvényeknek, hanem szójátékoknak érzem, amelyekben egy-egy szónak minél tágabb, minél szélsőségesebb, minél meghökkentőbb értelmezése vezet el bennünket a megoldáshoz. Elárulhatom: voltaképpen nem is szükségszerű, hogy ezekben az egyszavas játékokban legyen betűkorrekció. Én szívem szerint az olyanféle szójátékos ötleteket is idesorolnám, mint ventilátor („megfejtése”: széltoló)vagy fodrász (játékos értelmezése: főrendező). Ezekben nincs betűkorrekció, s ezért talán még jobban érezzük, hogy itt nem betűkkel játszunk, hanem szavakkal, egy-egy olyan szóval, amelynek sajátos, egyedi szinonimáját kell megtalálnunk, sőt megalkotnunk ahhoz, hogy a rejtvényt megoldhassuk. Mint már az idézett két példából is látható, itt még a szóhatárokat sem kell áthelyezni, hiszen nem többtagú kifejezésekkel van dolgunk, hanem csupán szavakkal, egy-egy szóval. Azonban mivel valamilyen rendre végül is mindenképpen szükség van ahhoz, hogy kellően el tudjunk igazodni a nyelvi játékok útvesztőjében, most, szemléltetésül, egy olyan rejtvénysorozatot mutatok be, amelynek mindegyik tagjában csakugyan van valamiféle betűkorrekció (többnyire betűváltoztatás, néhány esetben betűelhagyás vagy betűhozzátoldás). Ám a döntő mégis a szokatlan, merész képzettársítás, amely a „szabályos” betűrejtvényekre valamivel kevésbé jellemző. Ezeket a szójátékos fejtörőket éppen ezért nem is feladványnak szánom, hanem szójátékokként mutatom be, rövid magyarázat kíséretében, remélem, olvasóim kedvében járva ezzel. Következzék hát tíz betűkorrekciót kívánó – s ez okból sajátos csoportot alkotó – szórejtvény, azazhogy szójáték!

Egy olyan példával kezdem a sort, amelyben még nincs szükség a képzeletnek valamiféle nagyfokú szárnyalására. A tettestársnak a bűnsegéd, bűntárs stb. mellett a cinkos is közismert szinonimája. E rejtvény megfejtése a betűkorrekciót figyelembe véve természetesen Cinkota.

Itt már törhetjük egy kissé a fejünket a megfelelő rokon értelmű szó megtalálásán, de a megoldás útjára itt sem nehéz rátalálni: kvízözön – k, azaz vízözön.

Ezúttal is új szót kell alkotnunk ahhoz, hogy a betűkorrekciót figyelembe véve eredményre jussunk, azaz rátaláljunk a ’címek, rangok túlzott tisztelete vagy hajszolása’ jelentésű címkórság szóra, de azért a feladat nem látszik különösebben nehéznek: rímkórság, majd ebből címkórság.

Azt hiszem, ez már egy kissé fogós, mert a megfejtőnek először önkéntelenül a szemüveg, a pápaszem vagy a régies ókula jut eszébe, s csak ezután akad rá a kézenfekvő, de mégis egyedi megoldásra: orra való. A megfejtés tehát borravaló.

Ez sem könnyű, mivel az adódó szóda, szikvíz vagy a népies kányavíz nem vezet eredményre, de egy kis találékonyság segít. Íme: borpótlék, majd a betűkorrekcióval korpótlék.

Itt is egyéni alkotású szóra van szükség a rejtvény megoldásához, hiszen kész szinonima nem áll rendelkezésünkre. A megfejtés: téliszony, azaz a megfelelő betűcserével tériszony.

Hasztalanul nézzük át a Magyar szókincstárban megjelölt, többnyire régies vagy táji jellegű olyan szavakat, mint evet, evetke, cibabó, cibóka, monyóka, csahó vagy kelempászmadár, nem jutunk velük dűlőre. De ha elkezd szárnyalni a fantázia, akkor már nincs baj! A megoldás: kúszómester, illetve ebből: úszómester.

Bár a kínálkozó szóanyag itt is bőséges: kancsó, köcsög, amfora, butykos, krigli, ibrik stb., helyes megoldásra csak akkor találunk rá, ha az „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”közmondás is eszünkbe villan. Ugyanis a korsó kútra való, a megfejtés pedig ebből következőleg útravaló.

Ezúttal nem elég a fantázia szárnyalása, a megfejtőnek azt is tudnia kell, hogy a bécsi mesternek ez az idős kori alkotása milyen zenei mű: szimfónia, nyitány, zongoraverseny? Nos, oratórium, a szükséges betűpótlással moratórium. Ez a megfejtés.

Nem könnyű feladvány! A törek nem különösebben ismert szó, a városi ember számára különösen nem az. A Szókincstár ezeket a szavakat adja meg szinonimájaként: ocsú, pelyva, polyva, pozdorja, aprólék. A helyes megfejtésre azonban csak az találhat rá, aki az értelmező szótár jelentésmegadása alapján (’szalmának és üres kalásznak csépléskor keletkező, takarmánynak használatos törmeléke’) megalkotja ezt a szellemes és valóban nagy nyelvi találékonyságra valló szót: szalmalom. A megoldás tehát: szélmalom.

Én pedig, e fejezet végére érve, remélem, nem szélmalomharcot vívok, amikor azt vallom és hirdetem, hogy az ilyenféle nyelvi játékok, rejtvények megszépítik, sőt tartalmasabbá teszik az erre fogékony emberek életét. Mindazokét, akiknek írom ezt a könyvet.

Megfejtések

Szórejtvény-kiállítás.

(Egyszavasak) 1. Adresszál. 2. Alapfogalom. 3. Amatőr. 4. Anyahajó. 5. Aranyalma. 6. Bojtorján. 7. Börtöntöltelék. 8. Fejtetű. 9. Hajókorlát. 10. Hálapénz. 11. Hátborzongató. 12. Jóakaró. 13. Jóvátesz. 14. Katarakta. 15. Sündörög. 16. Színigazság. 17. Takarékszövetkezet. 18. Társadalom. 19. Teletölt. 20. Vakkantás.

(Többszavasak) 1. Áll a bál. 2. Eleven emlék. 3. Hidegre tesz. 4. Oltott mész. 5. Örök kényelem. 6. Rossz vért szül. 7. Tarka rigó. 8. Tengeri naszád. 9. Tűvé tesz. 10. Uralomra jut.

Tilitoli. 1. Jól élek. – Jó lélek. 2. Mar a dajka. – Marad ajka. 3. Ő simult Izának. – Ősim ultizának. 4. Tar kasza marat. – Tarka szamarat. 5. E litván kos. – Elit vánkos. 6. Piciny a fog. – Pici nyafog. 7. E restek nősök. – Eres teknősök. 8. Lovagolt a lommal. – Lovag oltalommal. 9. A pap alapít. – A papa lapít. 10. Minden szemeszteren. – Minden szem Eszteren. 11. Pipa csőre. – Pipacs őre. 12. Lop jövet. – Lopj övet! 13. Ara bámul. – A rab ámul. 14. Apró dajka. – Apród ajka. 15. Mohamed vén. – Moha medvén. 16. Ama tőrnek acélja. – Amatőrnek a célja. 17. Savanyú lőre. – Sav a nyúl őre. 18. Ara batyukkal. – Arab a tyúkkal. 19. Mafla skót. – Ma flaskót. 20. A magas üveg előtt. – A maga süvege lőtt.

Szórejtvények, de ezúttal másképpen

A tulajdonképpeni szórejtvényekről épp az ezt megelőző fejezetben szóltam, ezért alakítottam így ennek a mostaninak a címét. Azt szeretném vele érzékeltetni, hogy noha az e fejezetbe soroltak is bátran tekinthetők szórejtvényeknek, vagy tematikus voltuk, vagy formai felépítésük, vagy a megoldandó feladat jellege miatt mégis karakteresen eltérnek tőlük. Ezért döntöttem úgy, hogy a másik mellé rendelt külön fejezetben mutatom be őket. Remélem, olvasóimnak is kellemes perceket sikerül majd szereznem velük.

Szóegyenletek

A szóegyenlet kétségtelenül a szórejtvény közeli rokona. Ez a fejtörőtípus is a szóhatárok önkényes megvonásán alapul. Lényege az, hogy a szavakat, amelyeknek a szóegyenletben csupán definíciói, meghatározásai szerepelnek, matematikai műveleteknek vetjük alá. Persze csak alapműveleteknek. Többnyire összeadásnak, de elég gyakran kivonásnak, néha pedig szorzásnak, osztásnak is. A játékot, amely egyúttal fejtörő is, emlékezetem szerint Vargha Balázs irodalomtörténész kollégámmal közösen alakítottuk ki a Nyelvi Játékok Klubjában majd’ négy évtizeddel ezelőtt. Ám éppen Vargha Balázs, akit Szójátékklub című televíziós vetélkedősorozatomba többször is meghívtam vendégnek, beszélgetőtársnak, a sorozatnak abban a – mondanom sem kell, élő – adásában, amelyiknek a szóegyenlet volt a témája, engem jelölt meg a szóegyenlet kigondolójának, s tréfásan még meg is feddett, amiért erről – idézem szavait – „szerénytelenségnek tartod saját magad szólni”. Mivel nem sokkal később egy írásában a játéktörténész Lukácsy András is az én nyakamba varrta a játék kiötlését, már nem mentegetem magamat tovább, s inkább magának a játéknak a szemléltetésére fordítom figyelmemet. A szóegyenletet akkor tudjuk megoldani, ha bebizonyítjuk, hogy az egyenlet bal és jobb oldalán található részek valóban egyenlők egymással. Szemléltetésül hadd mutassak be erre két egyszerű példát. Az első:

ALAPFELTEVÉS + GALLY = KETTÉMETSZ

Ha rátalálunk a megfelelő szinonimákra, s elvégezzük az összeadást, a bizonyítás sikerül is. Íme: elv + ág = elvág.

Másodjára egy olyan példát mutatok be, amelyben egyéb műveletet is el kell végezni, ez esetben kivonást. Lássuk!

ÍRÓLAP – ARCSZÍN + TYÚKTOLVAJ = FEJDÍSZ

A megfejtés: papír – pír + róka = paróka.

Ennyi magyarázat után most már úgy közlök szóegyenleteket, hogy a megoldást olvasóimra bízom. Az osztás műveletét az egyszerűség kedvéért kettősponttal, a szorzásét az esetleges félreértések megelőzésére pont helyett a hagyományos szorzójellel tüntetem fel. A megoldásokat természetesen megtalálják a fejezet végén.

1.KOROS + ARRA A HELYRE + KACAT = SZORONGÁS

2.KOCSIALKATRÉSZ – FESZÍTŐESZKÖZ + MÓKUS = HEVERŐ

3.CSOPORTOS NŐI TÁNC : 2 + ÉTELTARTÓ EDÉNY = ELNYÚJTVA ÉNEKEL

4.TÁRGYAK, SZEMÉLYEK ÖSSZEFÜGGŐ RENDJE + NEM NEMESÍTETT + A FÖLDBE MÉLYEDÉST VÁG = BETEGES VÉGELGYENGÜLÉS

5.ESZKÖZ + ELŐRE MENVE UTAT MUTAT + KÉK VIRÁGÚ ROSTNÖVÉNY = IRÁNYYÍTÁS NÉLKÜLI

6.OKTONDI – ÖREG SZÜLŐ : 2 + 2 × RÓMAI ÖTSZÁZ + KÖTŐSZÓ = VALLÁSALAPÍTÓ

7.ELCSENEM : 2 + VÉREDÉNY = FÉRFINÉV

8.2 × SZEMÉLYES NÉVMÁS + CSEVEG – ÉLETBEN VAN = JÓKORA

9.EGYIK OLDALÁHOZ + ÓHAJTOTT + ELCSÓROM : 2 = MÁSODLAGOS JELENTÉS

10.2 × SZEMÉLYES NÉVMÁS + BŰNÜGYI REGÉNY – SZEMÉLYES NÉVMÁS = ALAKUTÁNZÁS A BIOLÓGIÁBAN

11.KAPCSOLÓESZKÖZ + EURÓPAI NÉP = KÓSZÁL

12.SZEGÉLY – FOHÁSZ + CSOKOLÁDÉS CUKORKA : 2 + LELKÉSZ + KENŐCS = INDIGÓ

13.CSIRKE : 2 + NÖVÉNYI SEJT + LEKVÁROS = KÁRTYALAP (két szó)

14.MÁTKA + AFRIKAI FADOB : 2 + HATALMAS SZEMFOG = ADY EGYIK VERSÉNEK CÍME (három szó)

15.KÓRUS + VÉDELMEZ + SZOKNYA + 1 HÍJÁN FÉL TUCAT + ÉVSZAK = JÓZSEF ATTILA EGYIK VERSÉNEK CÍME (két szó)

A szóegyenleteket szemléltető (s egyúttal fejtörőül is szolgáló) szakasz végére mindenképpen ide kívánkozik egy példa annak érzékeltetésére, hogy ez a nyelvi játék – jó néhány mással egyetemben; könyvem megfelelő helyein azokra is utalok – beépülhet más rejtvényekbe is, leginkább keresztrejtvényekbe. Bemutatom olvasóimnak az ismert rejtvényszerzőnek, Schmidt Jánosnak egy olyan keresztrejtvényét, amelynek minden meghatározása voltaképpen egy csonka szóegyenlet. Azért csonka, mert az egyenlőségjel jobb oldalán elhelyezkedő szót a szerző nem írja körül, nem ad rá meghatározást. Ez érthető is, mert itt magának a szónak a rejtvénybeli helye, környezete igazítja el a megfejtőt abban, hogy biztosan rátaláljon a keresett szóra. A rejtvénnyel együtt megadom a rejtvény szerzőjének bevezetőül írt magyarázó sorait is. Ha olvasóimnak mégsem lenne kedvük e könyv olvasása közben keresztrejtvényfejtőkké is válniuk – amit nem csodálnék, hiszen a megfejtés akár egy órát is elvehet idejükből –, nincs más teendőjük, mint e fejezet végére lapozni. Ott megtalálják a kitöltött ábrát is!

Az ábra számozott soraiba írandó szavakat úgy kapja meg, hogy elvégzi az összeadási vagy kivonási műveletet. [Például: Megfagyott víz (jég) + kerek, lapos tárgy (korong) = jégkorong; vagy téli kéziszerszám (hólapát) – fehér csapadék (hó) = lapát].

vízszintes:

1. Honvéd vagy határőr + fedeles tárolóeszköz = …

10. Szivaccsal szárogat – gyakorító igeképző = …

14. Kalitkalakóknak szórt táplálék – a veréb is ez = …

15. Foggal őrlő + radír anyaga = …

17. Jó a szeme + Omszk egyik folyója + kerti talajt forgat = …

19. Varjúbeszéd! + kázus = …

20. Szakmára felkészít – festmény = …

21. A pincébe + fészket épít = …

23. Mianmar (Burma) fővárosa – Top …; Tom Cruise filmje = …

24. Műsorszóró eszköz – bejglitöltelék = …

25. Szundít a baba – könnyűfém rövid neve = …

27. Otthonáig kerget – hon = …

29. Ütőhangszer – étkészlet része = …

30. Elmozdítható vagyontárgy – férfi fehérnemű = …

32. Vízesés, zuhatag, irodalmi szóval – iratcsomó = …

34. Népviseletéről híres nógrádi község lakosa – buci fele! = …

35. Megrovást érdemlő személy; díszpinty – vázába is tesszük = …

37. Ásványi fűszer + királyi kincstár = …

39. Nyúlánk – elvetve kikel = …

41. Labdát szélről középre ívelő – szolmizációs hang = …

43. Hivatali masina – regények szerzője = …

44. Mézgáék szomszédja! – ilyen hamar? = …

46. Ő énekli a Millió rózsaszál című slágert (Kata) – római 1-es = …

50. Katonai logisztikai bázis Somogyban – a hét vezér egyike = …

52. Tizenkétszeres világcsúcstartó közép- és hosszútávfutó, 1955-ben a világ legjobb sportolója (Sándor 1930–1966) – az ozmium vegyjele = …

53. Labdarúgó, mesteredző, volt szövetségi kapitány (József) – olasz autók jelzése = …

55. Névutó, röviden + mértékegységrendszer = …

57. Informálódik, érdeklődik – juhok szálláshelye = …

59. Vésővel megmintázott – azon a helyen = …

61. Divatnadrág erős vászonból – jármű hátsó része = …

62. Káin áldozata – tova = …

63. Kitöltendő ív – számszerű tény = …

65. Erősen csípő + kötőszó = …

67. Ennyi a magyar igazság! – düledék = …

68. Föntről + bravúrosan gurít a tekéző = …

71. A bizmut vegyjele + bosszút áll, irodalmi szóval = …

73. Kancellária + kacat = …

75. Tengernyi + Ádi párja! = …

76. Kis harapásnyi ételdarab – térelválasztó elem = …

77. Vízi jármű + esőn állás = …

Függőleges:

1. Fekete István gólyája + üdítőital = …

2. Lelket tipor + az -és képzőpárja = …

3. Palántáz – széken pihen = …

4. Ady egyik álneve + a Hold közepe! = …

5. Tagadószó + e közeli = …

6. Az aljához + cserépkályhát épít = …

7. Támadójátékos – öv kapcsa = …

8. Biliárdozók lökőrúdja – régi = …

9. … Péter; Heltai Jenő néma leventéje – római 501-es = …

10. Meglehetősen – csupán = …

11. Ütem – a mélyebbik órahang = …

12. Annyi mint, röviden + Zoltán …; popénekesnő + a jód vegyjele = …

13. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röviden + … Máni; Bella István vershőse = …

16. Délelőtt fogyasztott étel – húsz fele = …

18. HCl van benne – ételízesítő = …

22. Negatív elektród + villanyvezetékben kering = …

26. Világítóeszköz – pascal, röviden = …

28. Anyagkiadó munkahelye – géppisztoly tartozéka = …

29. II. Katalin is ez volt – magasodik = …

31. Rövid libavélemény! + a bikavér is ez = …

33. Düh – feltéve = …

34. Igen, németül + ógörög pásztoristen = …

36. Ugráló erszényes állat – indiai vallási vezető = …

38. Nagy cukortartalmú (pl. dinnye) – Az … élet; Fellini-film = …

40. A szkandium vegyjele + germán eredetű férfinév = …

42. Egymás után függesztő – Lamartine költeménye = …

45. Csavarvonal + ugyancsak = …

47. Reped – Lindsay Anderson híres filmje = …

48. Szőlőkötöző anyag – príma áruk jelzése = …

49. Igen, több szláv nyelven + fogoly = …

51. Kártyajáték – zabkedvelő állat! = …

52. Információ táblai betűjele + görög mitológiai (múzsai) eredetű női név = …

54. Erősen csíp + bizony, ősi szóval = …

56. Szintén ne + melyik helyre? = …

58. Egykori megyei, városi hajdú – csomagot nyit = …

60. Szögletes betűtípus + indíték = …

63. Kádár Kata is ez – a szív felőli oldal = …

64. Köteteket tartó állvány – … Kálmán; Árpád-házi király = …

66. Végtelen sor! + Kipling kígyója = …

69. Hétpecsétes dolog – magatok = …

70. Néhai színművész (György) – agyő, kedves! = …

72. Terinek is becézik – személyed = …

74. Olimpiai bajnok öttusázó (István) – ösztökélő szócska = …

Tematikus szórejtvények

Tematikusnak az olyan szórejtvények számítanak, amelyeknek a megfejtéséhez a rejtvény készítője támpontot ad arra nézve, hogy hol kell keresni a megoldást. Ez jelentős segítség. Tegyük fel például, hogy valahol erre a néhány szórejtvényre bukkanunk:

Lehet, hogy rövid fejtörés után minden egyéb fogódzó megadása nélkül is meg tudjuk fejteni őket, de az egészen bizonyos, hogy nagyban megkönnyíti a megfejtést, annak örömét pedig egy csöppet sem kisebbíti, ha ezt találjuk föléjük írva: Ételnevek. Meg vagyok győződve róla, hogy akkor mindenkinek pár perc alatt eszébe villannak a megoldások, vagyis ezek: mamaliga(a puliszka tájnyelvi megjelölése), maróni(nagy, nemes gesztenye), pörkölt (hiszen a pörk ölt!), végül pedig csörögefánk.Ha e néhány példával sikerült olvasóimat meggyőznöm arról, hogy a tematikus szórejtvények megoldása legalább olyan érdekes feladat, mint az olyanoké, amelyekről semmit sem tudunk, már elértem célomat. Ennyi előzetes után most – immár megfejtendő rejtvényként – bemutatok két témacsoportot!

Keresztnevek

A keresztnevek – mondhatjuk így is: utónevekmegfejtése általában nem tekinthető nehéz feladatnak, de egy-egy ritka név azért megtréfálhatja a fejtőt, ezért nem árt a témát előre megjelölni. Ha pedig aránylag sok ilyen tárgyú rejtvényt nyújtunk át egyszerre, talán még érdekes is annak megmutatása, hogy egyetlen viszonylag egyszerű témakör is milyen sok rejtvényt tartalmazhat. Ezt a most következő gyűjteményt tehát rejtvények formájában tálalom olvasóim elé, de segítséget – szokásom szerint – még a téma megjelölésén kívül is adok. Itt is elárulom, hogy a rejtvényeket a megfejtett utónevek ábécérendjében közlöm. Akadnak a szórejtvényesített nevek között aránylag ritkák is, de mindegyik használható, anyakönyvezhető név. (A fejezet végén természetesen megtalálhatók a megfejtések is.)

Helynevek

Aligha kell bizonygatnom, hogy a helynevek is rendkívül jó témái – stílszerűen úgy is mondhatnám: terepei – a szórejtvényesítésnek. Nemcsak ennek, hanem sok más nyelvi játéknak is, de most maradjunk csak meg szűkebb tárgyunknál, a szórejtvényeknél! Százával alkothatunk szórejtvényeket helyneveinkből. Íme néhány, csupán szemléltetésül!

Sej, őkelme szülésznő! (Hejőbába)

Fiatal női puszi (Lánycsók)

Düledék hajigál (Romhány)

Szerecsenfekhely (Mórágy)

Fináncfamília (Vámoscsalád)

Kastély hívogat (Várpalota)

A háziszárnyason deszka (Alibánfa)

Érzékszerv véredénye (Szemere)

Ázsió szurdoka (Becsvölgye)

Szájszéle (Ajka)

És így tovább. Sorolhatnám a példákat a végtelenségig, de én a következőkben egy Mezőkövesd környékén élő pedagógus, Szőcsné Antal Irén ötlete nyománegy helynévfejtő rejtvénysorozatot nyújtok át olvasóimnak. Azért teszek így, mert ezzel egyrészt ismét bizonyíthatom, hogy a helyneveket milyen könnyű szórejtvényesíteni, másrészt pedig – és ezt érzem fontosabbnak –, mert jelentősen megkönnyítem a kis rejtvények megfejtését, ha azt is jelzem, hogy az elrejtett település az ország melyik megyéjében van. Ezzel olvasóim, ha nem sajnálják az autóatlaszuk fellapozásához szükséges kis időt, ellenőrizhetik megoldásuk helyességét. Tetszőlegesen kiválasztott tíz megyénk helyneveiből, településneveiből közlök ötöt-ötöt. A rejtvények nagyobbrészt könnyűek, a közölt szavak, szóalakok szinonimái szinte kínálják magukat olvasóimnak, de azért, ha valaki mind az ötven kis szórejtvényt hibátlanul megoldja, elismerést érdemel. (Egyébként a fejezet végén ott találhatók a megfejtések is.)

Bács-Kiskun megye

1. Fájdalma

2. Feneketlen víznyelő

3. Kísértet

4. Ruhafogas

5. Tengerész

Békés megye

1. Erdei agancsos

2. Fegyveres vízforrás

3. Skatulya

4. Egy rakás hegyes rudacska

5. Jókora kincstárnok

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

1. Ócska ruha

2. Gyümölcsöt szárító

3. Nem érdes

4. Öreg házhely

5. Becézett cigányvezér

Csongrád megye

1. Terjedelmes ház

2. Cserjés

3. Apró házhely

4. Tornácos

5. Kopár síkság dühös

Győr-Moson-Sopron megye

1. Tapsifüles

2. Fegyvert elsütő

3. Aggok

4. Apró településed

5. Csúcsos domb

Heves megye

1. Merész

2. Nyári cipellőd

3. Beszédhibás

4. Apró karikája

5. Korbácsos

Komárom-Esztergom megye

1. Szájat nyit

2. Kevés fizetés

3. Mekegő állatod

4. Alsó végtag nélküli

5. Puha tapintású

Nógrád megye

1. Kopasz

2. Fordító

3. Zavaros síkság

4. Pici pamacs

5. Fizetés

Somogy megye

1. Gyermeked

2. Vén házikó

3. Retikül

4. Vékony sugárban folyó

5. Vesztesége

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

1. Férje

2. Szájszél

3. Tejterméke

4. Tesz a másik

5. Elhullott állata

Melyik az a két szó?

A különféle betű-, szó- és képrejtvényekben, szóegyenletekben stb. általában egyetlen szót, egyetlen – persze akár több szóból álló – kifejezést keresünk megfejtésként. E fejezet záró szakaszaként most egy olyan nyelvi játékról szólok, amely szintén tekinthető szórejtvénynek is, de a megoldása nem egy, hanem két, sőt esetenként akár még kettőnél is több szó. A játék alapanyaga nem az enyém, hanem a könyvemben másutt is többször idézett, sajnos közülünk néhány éve már végleg eltávozott íróé, Timár Györgyé. A nyelvi, főleg verses nyelvi játékok kiemelkedő művelője volt Timár György. Hogy ennél az imént alkalmazott író megjelölésnél valamivel beszédesebben jellemezzem, hozzá, a legilletékesebbhez fordulok. Egyik könyvében – a Válogatott agyrémeim című kötet előszavában – így vallott magáról:

„Sokszor megkérdezték tőlem, voltaképpen minek is vallom magam. Költőnek? Műfordítónak? Parodistának? Netán kritikusnak, prózaírónak, humoristának? Ezúttal is csak azt válaszolhatom: írónak tartom magam. Az pedig sehol nincs megszabva, nemde, hogy írónak csak egyetlen műfaja lehet. Vagy csak négy. Mindenesetre tény, hogy olyan embernek, aki kerek négy évtizede foglalkozik versfordítással, s úgyszintén évtizedek óta irodalmi paródiák készítésével, egyik legfontosabb humorforrása – pontosabban eszköze – maga az anyanyelv, melynek szinte kimeríthetetlen játékos lehetőségei mindig is izgattak, új meg új fölfedező utakra sarkalltak, amint erről egyebek közt Nevető Lexikonom két kiadása is tanúskodik. De itt közölt agyrém-szótáramnak és agyrém-rímeimnek is csupán egyik szülője vagyok. A másik – nos, igen – édes anyanyelvünk, melynek hűséges szerelmese maradok végső leheletemig.”

Könnyű belátni: nekem, egy nyelvünk játékairól szóló kötet szerzőjének sem feladatom, sem jogom ennek a nyelvi játékok több területén is kiválóan teljesítő, értékes alkotásokat létrehozó írónak gazdag életművéből túlságosan sokat, az illendőnél többet meríteni. Végtére is: aki Timár Györgynek Karinthy Frigyes egykori remekeihez mérhető irodalmi paródiáira vagy éppen válogatott agyrémeire kíváncsi, agyontechnicizált, modern világunkban könnyen hozzá is juthat ezekhez. Ezért én inkább egy olyanféle tolmácsolásra vállalkozom, amelyben nekem, a nyelvi játékok és rejtvények búvárának is megvan a sajátos szerepem. Aki – velem együtt – a rádió kabaréműsoraiban hallgatta, az említett Nevető Lexikonban pedig olvasta Timár szellemes, nemegyszer morbid meghatározásait, értelmezéseit, felfigyelhetett arra, hogy ezek a mókás definíciók igen gyakran épp azért olyan frenetikusan humorosak, mert két – vagy akár több – hasonló hangalakú, de jelentésükben egymástól jó távol eső szót idéznek fel a tudatunkban, mégpedig úgy, hogy a kettőnek a fogalmi jegyeit vegyítik. Ebből a felismerésből már szinte kikívánkozik a játékos nyelvi feladat: ne lexikoncikkeket adjunk, hanem pusztán sajátos humorú, „duplafenekű” értelmezéseket, s az olvasó helyét ezúttal foglalja el a rejtvényfejtő! Találja meg, melyik az a két szó, amelyiket ez vagy az a humoros definíció felidéz! Tehát, hogy a Nevető Lexikonból merítsem példámat, e helyett a lexikoncikk helyett: „Csuszpájz. Éléskamra, főzelékfélék tárolására”, csak magát a definíciót adjuk meg, s tegyük az olvasók feladatává annak kitalálását, hogy melyik az a két szó, amely ott munkál e meghatározás hátterében! Vagy itt van ez a másik Timár-féle lexikoncikk: „Kimonó. Japán cselédlányok szabadnapja.” Szellemességét nem veszíti el, ugyanakkor pedig játékos feladvány is, ha a címszót elhagyjuk, s csupán a meghatározásból kell rájönni, melyik az a két szó! A valóban játékos szellemű olvasók tudni fogják, hogy az elsőben a keresett két, egymáshoz valamiképpen hasonlító szó a spájz és a csuszpájz, a másodikban pedig a kimonó és a kimenő. Most pedig, e meglehetősen bő lére eresztett, de lényegesnek érzett előzetes után következzék egy sereg címszó nélküli, puszta meghatározás. A kérdés mindegyiknél az: „Melyik az a két szó?”. A válasz lehet néha három is (pl. a „Lengyel ápolónők fejkendője” definíció minden szava idevonzhat valamilyen hasonló szót: fisztula, fityula, Visztula),de én a meghatározások kiválogatásakor nem törekedtem ilyesmire, ezért a fejezet végén az egy-két esetben szinte elkerülhetetlen „túlteljesítésen” kívül mindegyikhez csupán kettőt adok meg, a definíciókat itt is a hozzájuk kapcsolható „háttér”-szavak betűrendjében. Mit tehetek még ehhez hozzá? Jó szórakozást Timár György címszavuktól megfosztott, de mégis nagyon beszédes definícióinak háttérvizsgálatához!

  1. Egykori görög nyúlpiac

  2. Kicsapongásairól nevezetes, mély hangú mitológiai istenség

  3. Megvesztegethető csitri

  4. Magas szárú, vastag bőrű, bokában kétoldalt elegánsan behorpasztott csizma

  5. Caesar gyilkosa, aki elsőnek viselte Rómában az egyiptomi tógafajtát

  6. Mindössze egyetlen kis dunántúli faluban föllelhető légyfajta

  7. Sétálás közben hozzávetőlegesen fölbecsül

  8. Másnaposság, amelyből vödörbe szoktak esni

  9. Kanapén összeülő török államtanács

  10. Lekvárrá ment vidám parki kisautó

  11. Égetett borókafenyő palackjából kiszabaduló szellem

  12. Izraeli borospincékben kifizetett, igen alacsony napszám

  13. Gyakori férfinév volt a múlt századforduló idején, de csak átmenetileg

  14. Légcsavarral ellátott szárnyaló bölcselő

  15. Rendkívül sovány repülőgépek garázsa

  16. A borjú vontatta villanymozdony feltalálója

  17. Ízletes befőtt, amelyet hulladék gyümölcsökből készítenek

  18. Drámai összeütközés egy bérkocsit húzó lóban

  19. Papirosízű Delibes-opera

  20. Kötéllel vívott csörte

  21. Sebről tapaszt leránt

  22. Biliárdfejű hotelszolga

  23. Többnyire vasak összeszedésére alkalmazott hajdani gazdag nemes

  24. Erősen rövidlátó havasi juhász

  25. Duna menti csomagkihordók egykori kedvelt labdajátéka

  26. Köszvényes kutyák fajtatiszta származását igazoló okmány

  27. Az ókori római arénák fűtőberendezése

  28. Bibliai királyné, Salamon király felesége, akinek állandóan hexensussza volt

  29. Tiroli zenészek által használt alacsony ülőalkalmatosság

  30. Ritka férfinév. Gyakorlatilag már egy sincs belőle

Megfejtések

Szóegyenletek. 1. Aggodalom. 2. Kerevet. 3. Kántál. 4. Sorvadás. 5. Szervezetlen. 6. Buddha. 7. Elemér. 8. Tetemes. 9. Mellékértelem. 10. Mimikri. 11. Csatangol. 12. Karbonpapír. 13. Piros tízes. 14. Arat a magyar. 15. Karóval jöttél.

Tematikus szórejtvények.

Keresztnevek . 1. Ádám. 2. Adél. 3. Anna. 4. Áron. 5. Árpád. 6. Bálint. 7. Baltazár. 8. Benő. 9. Boglárka. 10. Borbála. 11. Dalma. 12. Dóra. 13. Egyed. 14. Elza. 15. Ernő. 16. Félix. 17. Gyöngyvér. 18. Itala. 19. Iván. 20. Karméla. 21. Lázár. 22. Lenke. 23. Lóránt. 24. Lukács. 25. Marcella. 26. Márta. 27. Noémi. 28. Vanda. 29. Verbéna. 30. Zsófia.

Helynevek. Bács-Kiskun megye: 1. Baja. 2. Mélykút. 3. Rém. 4. Akasztó. 5. Hajós. Békés megye: 1. Szarvas. 2. Kardoskút. 3. Doboz. 4. Szeghalom. 5. Nagykamarás. Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 1. Gönc. 2. Aszaló. 3. Sima. 4. Aggtelek. 5. Vajdácska. Csongrád megye: 1. Nagylak. 2. Bokros. 3. Kistelek. 4. Pitvaros. 5. Pusztamérges. Győr-Moson-Sopron megye: 1. Nyúl. 2. Lövő. 3. Vének. 4. Kisfalud. 5. Hegyeshalom. Heves megye: 1. Bátor. 2. Sarud. 3. Selyp. 4. Kisköre. 5. Ostoros. Komárom-Esztergom megye: 1. Tát. 2. Kisbér. 3. Kecskéd. 4. Lábatlan. 5. Bársonyos. Nógrád megye: 1. Tar. 2. Tolmács. 3. Zagyvaróna. 4. Kisecset. 5. Bér. Somogy megye: 1. Fiad. 2. Öreglak. 3. Táska. 4. Csurgó. 5. Kára. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: 1. Ura. 2. Ajak. 3. Vaja. 4. Rakamaz. 5. Döge.

Melyik az a két szó? 1. Agora – angóra. 2. Bacchus – basszus. 3. Bakfis – baksis. 4. Bilgeri – grüberli. 5. Brutus – burnusz. 6. Cece – cecelégy. 7. Cirka – cirkál. 8. Csömör – csöbör. 9. Díván – dívány. 10. Dodzsem – dzsem. 11. Dzsinn – gin. 12. Éhbér – héber – hébér. 13. Elemér – efemer. 14. Filozopter – helikopter. 15. Hangár – cingár. 16. Kandó – frikandó. 17. Kompót – komposzt. 18. Konflis – konfliktus. 19. Lakmé – lakmusz. 20. Lasszó – asszó. 21. Lekopaszt – leukoplaszt. 22. Londiner – mandiner. 23. Mágnás – mágnes. 24. Okuláré – pakulár. 25. Paks – paksaméta – méta. 26. Pedigré – podagra. 27. Radiátor – gladiátor. 28. Sába – zsába. 29. Sámli – sramli. 30. Zénó – zéró.