Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

5. fejezet -

5. fejezet -

3. A betűjátékok fejedelme, az anagramma

Anagrammák régen és ma

Az évezredes anagrammajáték mibenlétéről, múltjáról könyvtárnyi adatot hordtak már össze a kutatók és a játék művelői. Az irodalomtörténeti munkákban nyomozva a Krisztus előtti harmadik században találkozunk vele először, egy görög grammatikus költő, Lükophrón kapcsán, aki Ptolemaiosz egyiptomi király nevének betűit szétszedve, majd új szavakká szőve kialakította az Apo Melitosz anagrammát, amely azt jelenti: ’mézből való’. De a királynét, Arszinoét sem hagyta „anagrammatikus” átformálás nélkül a költő. Az ő nevéből ezt a dicsőítő kifejezést faragta ki: Ion érasz. Jelentése: ’Héra ibolyája’. Főleg különféle töréneti, mitológiai vagy más jeles személyekkel kapcsolatos hasonló példákat az anagrammatörténeti munkákban, tanulmányokban tallózva százával találunk, az említett Lükophróntól kezdve a múlt század világhírű, magyar születésű amerikai matematikusáig, Pólya Györgyig, Nagy Sándortól Rabelais-ig, Galileitől Voltaire-ig, Ponciustól Pilátusig… Nem túlzok, s nem is csupán a nyelvi játékokhoz való vonzódásom következtében jutottam el éppen Ponciustól Pilátusig. Hadd emlékeztessem olvasóimat egy bibliai példára, Pilátusnak János evangéliuma szerint Jézushoz intézett híres kérdésére: Quid est veritas? (= Mi az igazság?). A kérdés a későbbi magyarázatok szerint már önmagában hordta a feleletet is. Ha ugyanis a latin mondatot betűire szedjük, majd másképp csoportosítva ismét összerakjuk, ez a válasz olvasható ki belőle: Est vir, qui adest (= A férfi az, aki itt áll).

E példához érve immár itt az ideje, hogy – még ha olvasóim közül sokan már amúgy is többé-kevésbé tisztában vannak vele – meghatározzuk, mi is az anagramma voltaképpen. Közelíthetnék témánkhoz a stilisztika, a retorika felől is, hiszen például az Alakzatlexikon (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008) több oldalas Enigma szócikkében – amelyből megtudjuk, hogy az enigma ’talány, rejtély formában megjelenő gondolatalakzat’, valamint az allegóriával, illetve a metaforával is kapcsolatba hozható – azt is olvashatjuk, hogy az anagramma az enigmának egy formájában kötött változata. Nem vonva kétségbe az említettek helyességét, én itt egy olyan meghatározást adok, amely az anagrammákhoz s magának az anagrammának a fogalmához a nyelvi játékok felől közelít, s szabályt is tartalmaz. Ennek megfelelően ezzel a görög eredetű szóval – ana-grammata, azaz ’új írás, még egy írás’ – az olyan szavakat, neveket, szókapcsolatokat jelöljük meg, amelyek egy ugyane betűket tartalmazó más névből, szóból, szókapcsolatból születtek a betűk (az összes betű!) ügyes átcsoportosítása révén.

Van többszörös anagramma is, s ez mint nyelvi bravúr még értékesebb. Persze ennek a többszörözésnek is vannak elemi, könnyű megvalósulási formái. Ha például azt ajánlanám olvasóimnak, próbáljanak, mondjuk, a kántor szó betűiből más szavakat létrehozni, zavarba jönnének? Aligha! Hiszen szinte kínálkoznak az olyan formák, mint kontár (mesterségét nem értő személy), (lovagi) tornák, (fegyvert) rántok, orkánt (azaz pusztító erejű szélvihart), torkán (akad a falat), koránt (sincs vagy -sem), Trokán (Trokán Péter színművészünk családneve), trákon (azaz trák nyelven), Tárnok (község Érd közelében),és még folytathatnám. De vannak olyan többszörözések is, amelyek bámulatra késztethetik a nyelvi játékok kedvelőit. Effélékkel a későbbiekben, talán más fejezetben még majd foglalkozom is, de két színes, szemléletes példát, olyat, amely már a játéktörténet része, mégis itt mutatok be, hogy olvasóim lássák, milyen lehetőségek rejlenek ebben a többszörözésben. Előbb egy három évszázaddal ezelőtti, latin nyelvű példát idézek fel. A lengyelországi Lissa város iskolájának Jablonský nevű rektora a 18. század elején oly módon köszöntötte a városban megszálló Leszczyński Szaniszló Ágostot (a későbbi Szaniszló Ágost királyt), illetve a Leszczyński-dinasztiát, hogy 13 betűből (A, C, D, E, I, I, L, M, N, O, S, S, U) egész sorozatra való latin nyelvű dicsérő anagrammát készített. 13 fiú aranybetűs pajzzsal táncolt az illusztris vendég előtt, s minden tánc után más sorrendben állt fel betűvel ékesített pajzsát maga elé tartva. A hétféle felállás játéktörténeti értékű:

DOMUS LESCINIA (Lescinski-ház)

ADES INCOLUMIS (Épségben vagy itt)

OMNIS ES LUCIDA (Teljes fényességgel ragyogsz)

LUCIDA SIS OMEN (Te ragyogó, légy jó előjel)

MANE SIDUS LOCI (Maradj a környék csillaga)

SIS COLUMNA DEI (Légy Isten oszlopa)

I SCANDE SOLIUM (Menj, lépj trónra)

A másik, ezúttal már magyar példa a múlt század második felében született, s az anagrammajátéknak egyik legkiválóbb művelőjétől, Likó Zoltántól származik. Alkotásaival bővebben is foglalkozom egy korábbi munkámban, de egyik legszellemesebb – s a többszörös anagrammák szemléltetésére kiváltképpen alkalmas – példáját itt is bemutatom. Az iménti klasszikus példában a kiindulópontul szolgáló kifejezés (DOMUS LESCINIA) betűiből további hat remek, egytől egyig beszédes mondatott ókumlált ki az iskola rektora, ebben pedig, hála Likó zsenialitásának, Bonaparte Napóleon francia császár nevének nem kevesebb mint nyolc anagrammáját csodálhatjuk meg, mégpedig ügyes keretbe ágyazva.

A katonai tanács ülésén, amikor az észak-olasz hadsereg Pó menti sikertelen működése miatt új hadvezért kerestek, szóba került Napóleon neve is. Volt olyan pártoló vélemény is, amely szerint ő rövid időn belül

Ó, a bal Pó-parton enne!

De volt Napóleonnak ellenzője is, ki nem bízott benne, s így vágott vissza:

Ó! Lopna! A porba tenne!

A kinevezés mégis sikerült, s egy dicső pálya ívelt mind magasabbra, a császárrá koronázáskor érve el tetőpontját. Persze a köztársaság hívei e tényt igen rossz néven vették, s némely lelkes republikánus, aki pedig azelőtt feltétlen híve volt, így sóhajtott:

Ó! Be’ pórtalan e napon!

Természetesen az arisztokrácia tagjai sem fukarkodtak véleményükkel, amikor Napóleon palotája előtt haladtak el:

No, a palota! Benne a pór!

De minden dicsőség véges; Napóleon is elbukott. Száműzték Elba szigetére, s ő koronázásának tizedik évfordulóján így merenghetett magában:

Ó! E napon Elba-parton!

Még egyszer feljött a csillaga, s száz napon át ismét uralkodott. De vereséget szenvedett, s új száműzetési helyén már szigorúbb őrizet alá vették. Őrzője, a magas rangú angol tiszt igen furcsán beszélt róla. Például így:

Enne a napot lopó rab.

Többször szóba került még újabb visszatérésének lehetősége is, de fia erről így nyilatkozott:

No! A papa botor lenne!

Halála után hamvait Párizsban helyezték el, s sírhelyét így mutatja be az idegenvezető:

E panteonban a porló!

Talán itt, az anagrammákkal olvasóimat általánosságban, nagy vonásokban megismertető részben érdemes arról is szólni, hogy nyelvünkben melyek a leghosszabb, vagyis legtöbb betűt, betűjegyet tartalmazó anagrammák. A nyelvijáték-szakirodalom a rőfhosszúságú anagrammák fejedelmének a 19. században élő jogászt, Sebestyén Gábort tartja. Bámulatra méltó munkásságának Ráth-Végh István külön fejezetet szentelt A könyv komédiája című művében, s Lukácsy András is részletesen foglalkozott vele több könyvében is. Tagadhatatlan, hogy a nyelvi játékok számos más területén is maradandót létrehozó Sebestyén, akinek néhány remekművével könyvem más helyén is találkozhat az olvasó, csakugyan e téren is nagyot alkotott. Hogy anagrammacsúcsát bemutassam, akarva-akaratlanul egy kicsit távolról kell indulnom; el kell mondanom a csúcs születésének körülményeit is.

Sebestyén Gábor kora számos jelességével tartott jó kapcsolatot. Többek között sűrűn levelezett Kazinczy Ferenccel és Fáy Andrással, akinek leginkább meséire emlékszünk vissza szívesen még ma is. Fáyt különösen szerette Sebestyén; minden jubileumáról megemlékezett. Hetvennyolcadik névnapján például azzal tisztelte meg a jeles öreget, hogy az ő nevéből is anagrammasorozatot mesterkedett össze, mégpedig, stílszerűen, pontosan hetvennyolcat. Ez önmagában is páratlan teljesítmény, hiszen Fáy András neve túlságosan rövid ahhoz, hogy bárki is ennyi anagrammát alkosson belőle. De Sebestyén megoldotta ezt a feladatot, majd ezt az anagrammahalmazt megtoldotta egy szinte emberfelettinek tűnő ráadással is. Ugyanis fáradságot nem kímélve kikeresett a Bibliából egy olyan idézetet, amelyben előfordult a jeles ünnepelt neve – igaz, nem y-nal, hanem i-vel írva, de ez a nyelvi játékokban általában megengedhető –, s azt azonnal ki is másolta ekképpen: „Örüljetek egek! Mert az Úr mívelte ezeket! Örvendezzetek földnek első részei, hegyek énekeljetek, erdők és azok minden Fái(Ézsaiás 44,23; a Károlyi-féle fordítás szerint). Ezt az emelkedett hangú, himnikus szöveget Sebestyén Gábor elemeire szedte, majd újból összerakta, a következő köszöntőt fabrikálva belőle:

Fái András, földünk derék jelese, ez a remek író életének hetvennyolcadik évét megéré. Új egek, őrizzétek őt kész, mentő kezekkel.

A témát ezzel be is fejezhetném, s rátérhetnék az anagrammajáték egyéb érdekességeinek szemléltetésére, de nem tehetem, mert a Sebestyén-idézetnek utóélete is van. 1975-ben levelet kaptam a Nyelvi Játékok Klubja egyik legkiválóbb tagjától, a könyvem más helyén is többször emlegetett Bencze Imrétől, s benne a következőket olvashattam:

„Úgy gondolom, illő, hogy az anagrammahosszúsági rekord 112 évvel Sebestyén alkotásának keletkezése után a mi klubunk birtokában legyen. Készséggel elismerem, hogy szövegem, amelyet mellékelek, egy kissé mesterkélt, de az vesse rám az első követ… Iszonytatóan nehéz mesterség a pontos betűrakás! Sebestyén – minden tiszteletem ellenére is – eléggé nagyvonalúan dolgozott!”

Levelének e részéhez Bencze Imre részletes táblázatot is közölt arról, hogy milyen eltérések vannak az Ézsaiástól származó idézet és Sebestyén köszöntője között. Az első, a bibliai 101 betűt tartalmaz, Sebestyéné 105-öt. Az elsőben egyáltalán nincs c betű, míg Sebestyénnél van (a hetvennyolcadik szóban). Az elsőben öt n betű van, a másodikban hat. Stb. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy kiváló játékostársunk megjavította a hosszúsági rekordot, egy olyan szöveggel, amely 128 betűjegyet tartalmaz. Az anagramma alapjául szolgáló szöveg egy részlet Illyés Gyula Anyanyelvünk című kötetéből, annak Magyar beszéd című remek írásból, s így hangzik: „Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi. Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés.” Ez a szöveg anagrammatikus feldolgozásban a következő alakot öltötte:

Matild kérdi: A házi liba is, a kislány is eladó? Beszélj, kell-é ezen elmélkedni! – Nem! Keress jó, eredeti, igaz gondolatokat. Írj keményen a szép hazugságról! Bízz!

Csakugyan mesterkélt egy kissé ez a szöveg, ahogy maga a szerző jellemezte írását, de nagyon is értelmes, akad erkölcsi tanulsága is, s ráadásul pillanatnyilag ez a leghosszabb anagramma hazánkban. Bátran megéljenezhetjük alkotóját: vivát! S aki képes arra, hogy felülmúlja ezt a csúcsot, ám tegye meg!

Névanagrammák

Az anagrammakitalálósdiknak számos fajtájuk van, legfőképpen aszerint, hogy miből, illetve mit kell megtalálni, kigondolni, például helynevet, vers- vagy regénycímet, közmondást vagy egyebet, de aszerint is, hogy milyen módon, milyen keretben zajlik le ez az anagrammaművelet: részanagrammákból való visszakövetkeztetéssel, beszédes névjegyek titkának megfejtésével stb. Nem részletezem e variációkat bővebben, mivel valamelyik szomszédos fejezetben még visszatérek rájuk, egyről azonban, mégpedig a leggyakrabban előforduló fajtáról itt, az „alapozó” fejezetben szólok: a névanagrammákról.

Az anagrammajáték legkedveltebb változata kétségtelenül a névelrejtés, azaz valamilyen személy nevének – családi vagy teljes nevének – a név anagrammájával való helyettesítése. Nem véletlen, hogy írók, költők is nemegyszer alkottak maguknak anagrammatikus nevet, akár csupán öncélú, de jóleső, magakellető játékként, akár „tartós használatra” is. Így tett a Gargantua halhatatlan írója, François Rabelais,aki könyvének bizonyos körökre nézve nem éppen hízelgő vonatkozásai miatt ókumlálta ki nevéből az Alcofribas Nasier nevet, s művét ezen a néven adta ki. Saját maga mesterkedte ki magának a Rose de Pindare álnevet a 16. századi francia költő, Pierre Ronsard. Rudyard Kipling, A dzsungel könyve világhírű szerzője korai, ifjúkori műveit ezzel az anagrammaálnévvel szignálta: Lip King. Magyarra így fordíthatnánk: Ajakkirály.

Nem vagyunk híján a hazai példáknak sem. Ady Endre, aki – főleg publicisztikai írásaiban – számos álnevet használt, nemegyszer élt az Erdne Yda írói álnévvel, amely nevének anagrammája. Szécsi Margitköltő, aki más költők nevére számos anagrammaverset is írt, magára nemegyszer használta a Tigram Icsész anagrammanevet, sőt, saját nevére önálló verset is komponált, amelynek minden sora nevének betűiből állt össze. Emlékeztetőül ide is másolom az Egy építkezés története Szécsi Margit nevére című versének kezdő sorait:

Cím: Sársziget,

csizmát ígér, s

csirizt megás

miszter Csiga,

Missz Cigaret,

Magisz Tercsi,

Grízes Matics,

Mésztag Ricsi.

Radnóti Miklósnak egy érdekes, a kiejtésben érvényesülő anagrammanevére utalt nemrégiben egy napilapunkban a neves irodalomtörténész, Péter László. Idézem szavait: „Radnóti 1941. február 6-án ezt írta naplójába: »Őrjáratot írok a Nyugatnak az Eaton Darr-versekből. Ha van humorérzékük – hozzák. De van-é?« Nem volt, nem közölték. Radnótinak e tizenhárom versből álló sajátos ciklusa (Eaton Darr strófái) csak 1970-ben jelent meg az Új Írásban.” A továbbiakban még azt is kifejti Péter László, hogy az idézett anagrammanév (Eaton Darr) nem is csupán anagramma, hanem palindrom is: az eredeti név pontos megfordítása, angolt utánzó helyesírással. Péter még azt a feltevését is megemlíti, hogy Tandori Dezsőis Radnótitól, a családnevében hasonló betűket tartalmazó nevű költőelődtől kaphatta az ötletet nevének anagrammásítására. Ezt nem tudom, az azonban tény, hogy Tandori több anagrammanevet is használt. Számos bűnügyi történetét Nat Roid álnéven adta közre, ezenkívül használta a Tradoni és a D’Tirano anagrammanevet is. Ehhez még hozzáteszem, hogy egy sci-fiírónk – egy egykori névmagyarító pályázat immár feledésbe ment nyertes szava alapján úgy is mondhatnám: fantiírónk –, FábiánZoltán is hasonló módon, A. F. Bian álnéven jelentette meg több könyvét, például Üzen a nyolcadik bolygó című, Kulin Györggyel közösen írt regényét. Ha pedig arra is kiterjesztenénk figyelmünket, hogy írók, költők a műveikbe milyen anagrammaneveket ügyeskedtek bele, se vége, se hossza nem lenne felsorolásunknak. Az orosznak született, de egy idő után franciául, majd angolul író Vladimir Nabokovpéldául több regénye hősének is saját nevéből alkotott anagrammanevet: Vivian Darkbloom, Baron Klim Avidov, Adam von Librikov stb. Németh László Égető Eszter című regényének kulcsfigurája Méhes Zoltán, ami egy l betűvel „szűkebb” ugyan az író nevének betűinél, de azért mégiscsak jelzi, hogy a szerző önmagát ábrázolja e művében. Megemlítem még, hogy a 19. századi költő, Tompa Mihály lakóhelyének, Kelemérnek a nevéből faragta ki ezt a furcsa álnevet: Rém Elek, s ezzel, mivel „tudni kell abbahagyni”, már véget is vetek az írói, költői anagrammanevek sorjázásának.

Annak igen, ám egy jelen- és múltbeli közismert személyiségek anagrammanevéből összeállított névsornak nem, sőt ezzel a listával voltaképpen olvasóim névkiolvasó, névfejtő képességét is szeretném mozgósítani. Ehhez elöljáróban megemlítem, hogy ismert személyiségek nevéből anagrammát kovácsolni nemcsak jó – s szerintem kreativitásfokozó – időtöltés, hanem divat is, mind külföldön, mind hazánkban. Tony Augarde könyvem más helyén is többször idézett művében például ilyen angol nyelvű névanagrammákra bukkanunk:

Alec Guinness: Genuine class

Billy Graham: Big rally ham

Britney Spears: Presbyterians

Clint Eastwood: Old West action

James Watt: A steam wit

Margaret Thatcher: Great charm threat

Martin Luther King: Line marketing truth

Rasputin: Puritans

Tony Blair: Tory in Lab

William Shakespeare: I am a weakish speller

S most visszatérek az imént ígért névanagramma-listára, amelyet magyar írók, költők, tudósok, sportolók és más ismert és elismert személyiségek nevéből állítottam össze. Ha megoldásukhoz semmilyen támpontot nem adnék, akkor egy-egy bármily ismert név betűiből létrehozott, többé-kevésbé értelmes – persze csak módjával, hellyel-közzel értelmes – szövegből a lehetőségek miriádját tekintve szinte lehetetlen lenne rátalálni egy bizonyos névre, már csak azért is, mert a névanagramma-készítés gyakorlata szerint a rövid és a hosszú magánhangzók megfeleltethetők egymással. Tehát a szövegbeli o vagy i a névben lehet ó, illetve í is, és viszont. (Az a és az á, valamint az e és az é a korábbi szokással ellentétben ma már nem cserélhető fel egymással.) Nos, én nem is mindenfajta segítség nélkül zúdítom rá olvasóimra ezeket a szövegecskéket! Minden sorban közlök egy-egy, valamilyen jeles személy nevéből készített anagrammát, ám mellette feltüntetem az illető személy foglalkozását, szakterületét, hivatását, tevékenységi körét (ezek közül a legjellemzőbbet), születési – és ha már nem él, halálozási – idejét, végül pedig azzal is segítem olvasóimat a megfejtésben, hogy jelzem: ezt a névsort az anagrammák mögött megbúvó személyek nevének betűrendjében állítottam össze. Nagyon bízom abban, hogy ennyi adalék birtokában olvasóim nem lapoznak azonnal a megfejtésekhez, amelyekhez voltaképpen nem is igen kell lapozni, hanem mindegyik név megtalálására áldoznak egy-két percet az életükből, idejükből. Azt, sajnos, nem ígérhetem, hogy mindegyik szövegecske valamit már a tartalmával elárul a személyről is, akinek nevét meg kell találni – az ilyeneket jellemanagrammáknak nevezhetném –, de azért, hogy fölkeltsem érdeklődésüket, megjegyzem, ilyenek is jócskán akadnak ebben a névanagrammasorban. És higgyék el, egy-egy névre rátalálni igazi alkotói öröm!

  1. Idea? Rend? (költő, 1877–1919):

  2. Ima és láva (színművésznő, 1942–):

  3. Adriai gyöngy (színművésznő, 1947–):

  4. Íme, lantra! (tévés személyiség, 1935–2008):

  5. S arcod lázban (sportoló, 1938–):

  6. Ki a kertbe! (színművésznő, 1930–):

  7. Boldog a Gyuri (színművész, 1934–):

  8. Cseveg bár, de író (költő, műfordító, 1917–1971):

  9. A szód szálló (színművész, 1942–):

  10. Dúrt szólok (zeneszerző, 1934–):

  11. Oltári szeles egy cica! (színművésznő, 1943–):

  12. Te falu-egyke! (író, 1922–2010):

  13. Idei flört (színművésznő, 1934–):

  14. Haknis haver (tévés személyiség, 1949–):

  15. Ihlet a nője (író, 1871–1957):

  16. Hindu ejti rád (színművésznő, 1956–):

  17. Ég fia hoz (előadóművész, 1936–2002):

  18. Puszit érhet (színművész, rendező, 1944–):

  19. Jó móka: ír! (író, 1825–1904):

  20. Enyém s kendé (sportoló, sportvezető, 1954–):

  21. S apánk deres (tévés személyiség, 1948–):

  22. Kész a gépe (költő, műfordító, 1909–1989):

  23. Rémeket írsz (író, 1929–):

  24. Kert s rokolyánk (festőművész, 1873–1940):

  25. Kótán csiszol (zongoraművész, karmester, 1952–):

  26. Bort! – Liter? – Akó! (színművész, 1943–):

  27. Dallamos órák (költő, irodalomtörténész, 1892–1980):

  28. Ma ős sírodra kőrács (tudós, 1784–1842):

  29. Jó kun lakás (színművész, 1958–):

  30. Szóvillantó titán (színművész, 1931–1976):

  31. Elzárván ír (író, műfordító, 1936–2006):

  32. Lázas toll ró (költő, műfordító, 1927–):

  33. Oly vad, rög s gyom (író, 1934–):

  34. Lágyan szól (költő, 1925–1978):

  35. Dió piroslik (színművésznő, 1947–):

  36. Arab trón lep (festőművész, 1880–1964):

  37. Tapson éri (színművésznő, 1929–):

  38. Ó, dalom kint sír (költő, 1909–1944):

  39. Maradi siker (író, 1921–1961):

  40. Lón is kószál (színművész, 1940–):

  41. De bősz a szó! (író, kritikus, 1879–1945):

  42. Bús gólya az! (színművész, 1930–):

  43. S van ász? – Á, egy… (sportoló, 1988–):

  44. Szeme sír ma (színművésznő, 1932–1988):

  45. Ni, e Dóra sztár! (színművésznő, 1976–):

  46. Ne keresd sorát! (énekművész, 1921–1977):

  47. Örök a csitrim (színművésznő, 1935–):

  48. Van s vitás (költő, 1910–1991):

  49. Eper és terv (író, 1897–1970):

  50. Az aranyos alt-alt (énekesnő, 1947–):

Megfejtések

Névanagrammák. 1. Ady Endre. 2. Almási Éva. 3. Andai Györgyi. 4. Antal Imre. 5. Balczó András. 6. Berek Kati. 7. Bodrogi Gyula. 8. Devecseri Gábor. 9. Dózsa László. 10. Durkó Zsolt. 11. Esztergályos Cecilia. 12. Fekete Gyula. 13. Földi Teri. 14. Havas Henrik. 15. Heltai Jenő. 16. Hernádi Judit. 17. Hofi Géza. 18. Huszti Péter. 19. Jókai Mór. 20. Kemény Dénes. 21. Kepes András. 22. Képes Géza. 23. Kertész Imre. 24. Kernstok Károly. 25. Kocsis Zoltán. 26. Koltai Róbert. 27. Komlós Aladár. 28. Kőrösi Csoma Sándor. 29. Kulka János. 30. Latinovits Zoltán. 31. Lázár Ervin. 32. Lator László. 33. Moldova György. 34. Nagy László. 35. Piros Ildikó. 36. Pór Bertalan. 37. Psota Irén. 38. Radnóti Miklós. 39. Sarkadi Imre. 40. Sinkó László. 41. Szabó Dezső. 42. Szabó Gyula. 43. Szávay Ágnes. 44. Szemes Mari. 45. Szinetár Dóra. 46. Tekeres Sándor. 47. Törőcsik Mari. 48. Vas István. 49. Veres Péter. 50. Zalatnay Sarolta.

Ország, város… – Anagrammák témacsoportok szerint

Mindenekelőtt a címről néhány szót! Gyermekkorom egyik legkedvesebb társas időtöltése volt az „Ország, város…” című játék. Fogalmam sincs róla, hogy a mai fiatalok körében ismerős-e, legalább néha-néha felbukkan-e még ez az agyserkentő és – ami szintén nem lebecsülendő szempont – némi ügyességgel akár az iskolai órákon, főleg az unalmasabb órákon is „űzhető” játék. Mi, gimnazista diákok a múlt század negyvenes éveiben nagyon szerettük ezt az elmetornát, amelynek fogalomcsoportjai olykor változtak, módosultak, főleg bővültek, de a törzsük ez a fogalomsor volt: ország, város, hegy, folyó, növény, állat, fiú(név), lány(név), híres ember. Ha zavartalanul – értsd: nem az iskolában, tanórán! – folytattuk ezt a játékot, akkor az úgy folyt, hogy a résztvevők egyike ceruzájával rábökött egy újság vagy könyv valamelyik oldalának egy pontjára, s az a betű, amelyen a ceruzája hegye landolt, lett a következő játék főszereplője. Olyan szavakat, neveket kellett találni a felsorolt témacsoport mindegyik tagjára, amelyek azzal a betűvel kezdődtek, amelyet a ceruza hegye megjelölt. A szavakat, neveket mindig le is kellett írni. Rögtönözni nem volt szabad, még ha egy-egy könnyű betűnél ez is sikerülhetett volna. Ha valaki befejezte a sort, azt mondta: „kész!”, s erre mindenkinek azonnal le kellett tennie a tollát, ceruzáját. Ezután következett az összeolvasás, amely az eredmény szempontjából nagyon fontos volt. A megoldásokat ugyanis az olvasta fel, aki először lett készen, s aki ezáltal valami előnyre tett szert a többiek előtt. De nem biztos ám, hogy abban a fordulóban ő győzött! Ha ugyanis a játszók közül valakinek ugyanaz a szó, név szerepelt a saját papírján, amelyet az először elkészülő felolvasott, azonnal közbeszólt: „nálam is!”, s akkor mindkettőjüknek törölniük kellett megoldásukból az ismétlődő példát. Sőt, nem is csak nekik, hanem mindazoknak, akik úgyszintén azt a szót, nevet írták fel maguknak. Így előfordult, hogy valakinél, aki tudatosan nem a legkézenfekvőbb megoldásokat választotta, öt-hat szó is megmaradt, míg másnál esetleg egy vagy még annyi sem. Amikor a felolvasás befejeződött, s ki-ki elkönyvelte magának szerzett, illetve megmentett pontjait, már következett is az újabb betűválasztás, az újabb forduló.

De most nem ennek az egyébként nagyon érdekes és hasznos ismereteket nyújtó társasági játéknak az ismertetése a feladatom, hanem csupán a bizonyítványomat magyaráztam meg olvasóimnak, azaz e fejezet címének indítékát árultam el. A továbbiakban azonban már azt „nyújtom”, amit e fejezet valójában ígér: témacsoportok szerinti anagrammákat. Témacsoport persze annyi van, illetve lehetséges, mint csillag az égen, de én e fejezetben csupán ízelítőt akarok nyújtani belőlük olvasóimnak. Íme, mindenekelőtt néhány minicsoport:

Kutyafajták

Agfa rágná (afgán agár)

Don Korom (komondor)

Gaszton terel (angol szetter)

Magyar együttesek

Bandita tár (Tátrai Band)

Esőt elemel (Első Emelet)

Íme, no, fiatalon! (Neoton Família)

Fafélék

Ady M. állapota (datolyapálma)

Ernyős fövő (vörösfenyő)

Hesz rásüt (ezüst hárs)

Most, ehhez ráadásként, következzék egy hosszabb sorozat, amelyet egyszer, több évtizede, de akkor rejtvényként már közzétettem egy Füles Évkönyvben, Sportágvetélkedőcímmel. A bevezetőben elmagyaráztam, hogy természetesen nem a sportágak vetélkednek egymással, hanem, legalábbis szándékaim szerint, az olvasók vetélkedhetnek, azaz tehetik próbára magukat abban a tekintetben, hogy mennyire ismerik a sportágakat. Akkor ezt írtam: „A feladat: a következő szavakat, kifejezéseket, kis mondatkákat tessék úgy átalakítani – azaz betűiket úgy átcsoportosítani –, hogy mindegyikből egy-egy sportág elnevezése kerekedjék ki. A százszázalékos megoldás már maga is szép sportteljesítménynek számít!” Most nem rejtvényként közlöm a sportágak egy-egy anagrammáját, hanem színes, kedvcsináló szemelvényként, hogy a következőkben már olvasóimnak is legyen kedvük egy-egy témasorozat darabjait feladványként is ízlelgetni. S hogy még jobban felkeltsem érdeklődésüket, ezúttal még azt is hozzáteszem, hogy néhány esetben már maga a szöveg is utal valamicskét a megtalálandó sportágra! Kérem olvasóimat, figyeljenek fel erre is!

Sportágak

Boriszák (birkózás)

Dobás álzsákra (kosárlabdázás)

E vas átkél, csap (kalapácsvetés)

Faátlyukadás (akadályfutás)

Hársmagárus (hármasugrás)

Kilövő sáv (ökölvívás)

Kis fás út (síkfutás)

Kozák sas (sakkozás)

Lakótársam orosz (salakmotorozás)

Léc szétlőve (céllövészet)

Mesél e súly! (súlyemelés)

Ősz testvér lop (sportlövészet)

Párkány szülésre (sárkányrepülés)

Poros utat (autósport)

Rajta, Tolna! (talajtorna)

Rugóváltás (távolugrás)

Sánta római fut (maratoni futás)

S rúg a lábad (labdarúgás)

Víztárolás (vitorlázás)

Zabtipró (tízpróba)

Anagrammaföldrajz

Ez az alfejezet voltaképpen szintén a főcímre „rímel”, hiszen már ott is „Ország, város”-t emlegettem. Ebben három olyan témakör szerepel, természetesen „anagrammatikus” feldolgozásban, amely tagadhatatlanul az Anagrammaföldrajz cím körébe tartozik.

Országnév-anagrammák

Nem mondhatom, hogy könnyű feladvány, mivel az országnevek gyakran változnak, az ember néha nem is tudja pontosan, hogy a történelmi viharok folytán létezik-e még egyáltalán ez vagy az az ország, illetve mi a ma használatos neve, de azért talán nem baj, hogy a most következő példasort már feladvány formájában tárom olvasóim elé. Viszont adok egy nagy segítséget, amilyet már az anagrammajáték alapjaival foglalkozó fejezetben, a személynév-anagrammákkal kapcsolatban is adtam. Olyan rendben sorolom fel a példákat, hogy olvasóimnak már pusztán ez a sorrend is tájékozódási pontul szolgáljon. Az anagrammákba rejtett országnevek ugyanis ábécérendbe szedve találhatók meg a következő felsorolásban. Ugye ez csakugyan nagy segítség? Persze, aki így sem vállalkozik a fejtörésre, a fejezet végén megtalálhatja a megfejtéseket.

  1. Galéria

  2. Egy kis türelem a lakói álma

  3. Mérges-e a birka?

  4. Reagan int

  5. Ultra-Ázsia

  6. Föld ára, kára kissé izgat

  7. Ó, e cudar!

  8. S fázón ring

  9. Cafrangrázó is!

  10. Ah, dalolni!

  11. Honda s úr

  12. Adóján rí

  13. Nem urak

  14. Egyre lángolsz

  15. Sehol tó

  16. Drága kamasz

  17. Melegszik, vadít

  18. Kapzsi tán?

  19. Táguló ipar

  20. A búzára is ad

A világ városai

Azért nem csupán városneveket említek e feladat címében, mert ilyen módon igyekszem jelezni, hogy a magyar városokat ezúttal figyelmen kívül hagyom. Ez is könnyíti a megfejtést. Ebből már kiderül, hogy ezt az anagrammasort is feladvány formájában nyújtom át olvasóimnak. A segítség itt is az, mint az imént: a megfejtésül szolgáló városnevek ábécésorrendjében mutatom be az anagrammákat. De nem vesztegetem a szót. Máris következnek a városnév-anagrammák!

  1. Díszed a baba!

  2. De stramm az!

  3. Roncsbeli

  4. Mondd: rút?

  5. Ez a DDR!

  6. Fene zrí

  7. Gót bögre

  8. Lenge bor

  9. E lécvár korhad

  10. Autóipar

  11. S buliztam

  12. Szele már új!

  13. Nem borul-e?

  14. Príma a bora

  15. Jó-e a riói rend?

  16. Sor tenor

  17. Szesz pótolva

  18. Ni, túsz!

  19. Lova s ipara

  20. Kap-e azon?

Tájék-játék

A cím talán meglepő, de ha más mentsége esetleg nincs is, egy mindenképpen van: az, hogy ez valódi anagrammacím, mivelhogy a tájék és a játék egymásnak anagrammája. Tudom, az olvasó azt várná, hogy a világ városai után most hazai településeink nevéből is átnyújtsak egy sor anagrammát. Nos, mindenkit megnyugtatok: voltaképpen azt teszem, csakhogy egy kicsit sajátos módon. A „normális” mód az volna, hogy felsorolok magyar helynevekből alkotott anagrammákat, mint ahogy a külföldiek esetében tettem. Hogy ebben is teljesítsem kívánságukat, be is mutatok egy kis sorozatot, de nem rejtvényként, hanem „csak úgy”, gyönyörködtetésül, s nem is a nagyobb, mindenki által ismert városok nevei közül válogatva, hanem a kevésbé ismert, kis településeket, falucskákat részesítve előnyben. Íme egy kis sorozat! Ezúttal, mivel nincs szükség segítségnyújtásra, az anagrammák betűrendjében mutatom be példáimat.

A gaz szervál (Zalaszegvár)

Bayer Anna jő (Baranyajenő)

Bújos Atanáz (Abaújszántó)

Egy lentilót (Lengyeltóti)

Ez nemesi tej (Istenmezeje)

Hegy emigrál (Mihálygerge)

Lehet szálka (Halásztelek)

Motoros bánt (Bátmonostor)

Őszi ős lótáp (Tápiószőlős)

Pánok alsója (Sajókápolna)

Ez volt e rész bevezetője! Ugyanis a „központi téma”, amelyre a cím utal, még csak most következik. Néhány évvel ezelőtt, egy anyanyelvünkkel foglalkozó, hetenként kopogtató tévéműsorban ezzel a Tájék-játék címmel az anagrammakészítés és -alkotás rejtelmeibe igyekeztem bevezetni a műsor nézőit. Minden alkalommal kijelöltem két magyar településnevet, s arra biztattam a nézőket, hogy a két helységnév betűinek együtteséből próbáljanak meg értelmes, sőt akár szellemes mondatot összemesterkedni. Természetesen elmondtam a szabályokat. Például azt, hogy az összes betűt fel kell használni; a kétjegyű betűk betűjegyeit akár szét is lehet választani; a rövid és a hosszú magánhangzók megfeleltethetők egymással; stb. A „siker” érdekében nem törődtem azzal, hogy a két helység, amelyet párba állítok, milyen távol esik egymástól, vagyis hogy 10 vagy akár 400 kilométer választja el őket. Csak arra figyeltem, hogy a két falunév betűinek együttese jó nyersanyag lehessen az anagrammakészítők számára, azaz megfelelő arányban forduljanak elő bennük a magán- és a mássalhangzók, együttvéve nagyjából 18, 20, 22 betűjegynyi terjedelműek legyenek, mivel ennyi se nem túlságosan sok, sem pedig túlzottan kevés ahhoz, hogy a játékos kedvű nézők sikeresen megbirkózzanak velük. S az eredmény? Nem akarok dicsekedni, de tény, hogy ez az egyszerű kis játék sok ezer embernek vált abban az időben kedvenc időtöltésévé; minden alkalommal legalább ezer, de inkább több ezer ilyen-olyan értékű mondatka megalkotására ihlette a nézők erre fogékony részét, s éppen ezért úgy érzem, annyit megér, hogy néhány példa felidézésével megőrizzük emlékét. Következzék hát egy kis múltidézés!

Alsószentiván + Kecel: Ó, este van, cinke száll… Ki álszent, neve: csaló!

Mátraszőlős + Aszaló: Szőlő társa mazsola. A szó aláz s mar. Sőt, öl!

Iharosberény + Gibárt: Ah, régi nyár, bíbor est! Bari béget, rí. Óh! Nyárs.

Mostantól már visszafogottabban idézek, csupán tíz névpárra egy-egy példát adva.

Németbánya + Gaszton:Szegényt nyom a bánat.

Rábafüzes + Kunsziget:Kuszán bizserget a fű.

Hidvégardó + Nemeskér: Adós kér, de nem ígér.

Kozármisleny + Egerág: Kel rigó, sármány, geze…

Sorkikápolna + Zalabér: Kalóz éra! Bankár is lop!

Kiskunhalas + Pereszteg: Lassú kan; reszket, piheg.

Mátranovák + Bélmegyer: Egy bank „átver”? Rémálom!

Dencsháza + Zsarolyán: Csend árnyas házzal, ó…

Bükkaranyos + Dörgicse: Sorra „dicső” bankügyek…

Gellénháza + Kisnamény: Ha lányka, néni lesz még!

Verscímanagrammák

Az a példasorozat, amelyet itt mutatok be, különösen közel áll hozzám: anagrammák közismert verscímekből. Világéletemben vonzódtam a versekhez, a költészethez. Évtizedekkel ezelőtt, amikor még a Nyelvtudományi Intézet volt a munkahelyem, s a felsőoktatáshoz hivatalosan még semmi közöm sem volt, egyetemi docensi minőségben poétikát is oktattam az ELTE-n. Verskedvelő mivoltomban csak megerősített, hogy intézeti közvetlen kollégáim közül többen is hasonló cipőben jártak: szintén nagyon szerették a verseket és a költőket, főleg a klasszikusokat. Lőrincze Lajos, aki a Nyelvtudományi Intézetbe kerülésem idején vezette azt az osztályt, amelynek tagja lettem – s amelyet később bő másfél évtizedig én irányítottam –, közkedvelt rádióműsorában, az Édes anyanyelvünkben különféle nyelvhasználati kérdések megtárgyalásakor rendszeresen idézett jeles költők verseiből. Áprily Lajos állt hozzá legközelebb; vele jó baráti viszonyban is volt. Kovalovszky Miklós kollégám pedig nemcsak nyelvész volt, hanem irodalomtörténész is – ráadásul mindkét szaktudománynak jeles művelője! –, többek között az egyik legkiválóbb Ady-szakértő. Nem csoda hát, már a versekhez eleve meglevő vonzódásomat is figyelembe véve, hogy magam is a versek rabja lettem és vagyok, s fontosnak tartom, hogy a költészet modern korunkban se veszítse el rangját, tekintélyét. Ez a magyarázata annak, hogy abban a két évtizedben (1970-től 1990-ig), amelyben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat égisze alatt létrejött s élt a Nyelvi Játékok Klubja elnevezésű civil csoportosulás, ennek vezetőjeként a klubtagokat is igyekeztem ezzel a versszeretettel megfertőzni. Legfőképpen ennek eredményeként születtek azok a verscímanagrammák, amelyekből a következőkben egy kis ízelítőt adok. Íme, néhány, megítélésem szerint jól sikerült anagramma legkedvesebb, legnépszerűbb költőink néhány közismert versének címéből, vagy ha úgy tetszik, címére!

Arany János

Mátyás anyja – Atyám nyájas

Tetemre hívás – Terhem e táv is

A hamis tanú – Ha int a Samu

Családi kör – Ácsi dalkör

Toldi estéje – Ijedést olt-e?

Petőfi Sándor

Szeptember végén – Gépteremben vész

Nemzeti dal – Lemezt adni

A puszta télen – Tétlen az apus

Egy telem Debrecenben – Tegyen el decemberben

Szerelem és bor – Él-e rossz ember…

Ady Endre

Párisban járt az ősz – Száraz japán birstő

Az ős Kaján – Őz a sajkán

Az Illés szekerén – Ékszere lila szén

Őrizem a szemed – Ismerem az őzed

Héja-nász az avaron – Oh, az a rév a Szajnán…

József Attila

A város peremén – Veresné a párom

Születésnapomra – Rémült e panaszos

Kertész leszek – Szeretlek! Kész.

Engem temetnek – Megment e kenet.

Ars poetica – Ó, e pacsirta…

Epilógusként – mármint e szakasz lezárásául – egy feladatsort is átnyújtok olvasóimnak: tíz jeles költőnk egy-egy közismert versének anagrammáját. Megjelölöm a szerző nevét, majd utána bemutatom kiválasztott verse címének anagrammáját. Nagy költők, jól ismert címek… Úgy érzem, bűn volna meg sem próbálkozni a megfejtéssel. De akinek nincs kedve rá, máris lapozhat e fejezet végére!

  1. Ady Endre: Rongy a maga ura!

  2. Arany János: Disznóparéjt adok

  3. Berzsenyi Dániel: Ez a költő ítél!

  4. József Attila: Állt a szekér

  5. Kosztolányi Dezső: Az éhség is rangjel

  6. Petőfi Sándor: Nagy és örök ékszer

  7. Radnóti Miklós: Aranyos vén szoknya

  8. Tompa Mihály: Házaid faormai

  9. Tóth Árpád: Zseni útja

  10. Vörösmarty Mihály: Boldog könnyárt onta a vak

Közmondás-anagrammák

Még ezt is lehet? – kérdezhetik olvasóim. Válaszul csak ezt mondhatom: nagyon is! Sőt! Még arra is van nem is egy példám, hogy valamely ismert közmondásból az erre fogékony, nagy nyelvi fantáziával megáldott anagrammafaragó képes egy más, eddig nem ismert, senki által nem hallott, de mégis közmondás jellegű és értékű álközmondást alkotni. Én például, éppen ennek érzékeltetésére, jó negyed százada az Élet és Tudomány című ismeretterjesztő hetilapban, amelynek egyébként már évtizedek óta van egy Nyelv és élet című anyanyelvi rovata is, éppen e rovat keretein belül hirdettem egy olyan pályázatot, amely közmondások anagrammásítására biztatta a pályázaton részt vevőket. Címéül ezt adtam: Hol cúg van, a ló is kehes!Nem valami elmésnek látszó cím, elismerem, de ha hozzáteszem – és annak idején a felhívásban hozzá is tettem! –, hogy ez a kétségtelenül közmondás jellegű mondat valójában egy másik, valóban élő, létező közmondásnak az anagrammája, amely azzal betűjegyről betűjegyre megegyezik, nos, akkor, ugye, már egészen másképp tekintünk rá? Egyébként ennek a sajátos álközmondásnak a forrása – tessék bátran ellenőrizni a betűit! – ez a mindenki által ismert népi bölcsesség: Olcsó húsnak híg a leve.

Nem szaporítom a szót. Pályázati ötletem, amelyet egyébként a pályázatnak még az említett lapban való meghirdetése előtt, más körben is kipróbáltam, „teszteltem”, nagyszerűen bevált. Ennek eredményeként sok-sok olyan közmondás-anagramma van nyelvijáték-gyűjteményemben, amely bizonyítja, hogy nyelvünk egy ilyen alapjában véve valóban nehéz feladat megoldására is alkalmas. A következőkben ebből a gazdag termésből mutatok be egy kazalra valót. Nem talány formájában, mert 20-25 vagy még több betű(jegy)nyi szöveget egy más, többé-kevésbé szintén ép, értelmes szöveggé átalakítani túlságosan nehéz, túl sok energiát felemésztő feladat volna. Stílusosan, szintén egy közmondással élve azt mondhatnám: többe kerülne a leves, mint a hús. De hogy bemutassak jó néhány példát arra, hogy egy-egy közmondást milyen ügyesen, furfangosan át lehet formálni, más szöveggé lehet alakítani, azt remélhetőleg jó néven veszik s örömmel fogadják olvasóim.

Ahol nincs, ott ne keress!

Ne kincsre less – ott a hon!

Okos, ha rest, nincstelen.

Nincsen halk, toros este.

Sok ló csen, ha tenni rest.

Ne less kincset, rohanót!

A harag rossz tanácsadó.

Csatorna szaga: rohadás.

A rossz csatár a hangadó.

Harangszó a csoda társa.

Hangos a szó: csárda arat.

A roncs-szó hatása dagad.

Alkalom szüli a tolvajt.

„Lila”, vak műszó jól altat.

Izmos alak jól vallat: üt.

Javallatom: sült, íz, kóla.

Aki jól almol, tavaszt ül.

Vaj, alma, sült: illatozók!

Egy bolond százat csinál.

Sebláz az gondot „csinyál”!

Csodás az ágytoll-benzin.

De lobog a száz lánytincs!

Csótányod az ingbe száll!

Álszent nagybácsi oldoz.

Ha ló nincs, (a) szamár is jó.

Mára nincs jó sóshal-íz.

Hajnali rózsám csinos.

Rahón sincs jó szalámi.

Manci hasán olajos zsír.

Imára szól, sóhaja nincs.

Jó bornak nem kell cégér.

Bérenc morgókkal éljen.

Jelnek lóg a bormércénk.

Lenmag-bokron jérce kél.

Jó cégnek normabér kell.

Cérna kell, nem kóbor jég.

Jó tanács soha nem késő.

Hős csatákon jó a ménes.

E hastáncos jósnő a kém.

Tamás nője néha csókos.

Nem késő a táncos sóhaj.

Mesés a nő csókja háton.

Közös lónak túros a háta.

Okossá tanulhat az ökör.

Hol ősz a kakas, ott úr a nő.

A hatökör tanú soká szól.

A Kossuth-nóta láza örök.

Ahun kása, szőlő, ott róka.

Kétszer ad, ki gyorsan ad.

Rest ész gyakran adódik.

Disznóagyar kétes kard.

Kakasszóra tedd ingyér’!

Gyakran kér, szed is adót.

Ó, nagy sikert ad: ész, kard!

Krajcárból lesz a forint.

Korral fizet baljós ránc.

Sírból fel torz kanca jár.

A forintból krajcár lesz.

Borzas fej tarlón cirkál.

„Karajcárból” fintor lesz.

Más kárán tanul az okos.

Sok ámuló árt a násznak.

Másokon tanul a rákász.

Túl káros mán a kanozás!

Tanárosan úszkálok ám!

Unoka mászkál a rostán.

Megleli a zsák a foltját.

Faló száj kelleti magát.

A jellem foga átlátszik.

Ki mázsál, feje latolgat.

Aki szolgál, fal ám tejet.

Állam szolgája feketít.

Olcsó húsnak híg a leve.

Hol cúg van, a ló is kehes.

A suhogó hal leve kincs.

E hús híg lecsónak való.

Ma nincs monda, pillemese.

Csillagok neve suhanó.

Tisztaság fél egészség.

Tisztes gazság – fél égés.

Felség! Száz gégét itass!

Tisztes aggság fél ész-é?

S légszesz és faág ég itt.

Fél tisztesség gazság-é?

Vak tyúk is talál szemet.

Lyukas lakást víz temet.

Atyám siket kuvaszt lel.

Szemes tyúk lát valakit.

Ma vizslakutyát lestek.

Klassz tyúk imával etet.

Megfejtések

Anagrammaföldrajz.

Országnév-anagrammák. 1. Algéria. 2. Amerikai Egyesült Államok. 3. Arab Emírségek. 4. Argentína. 5. Ausztrália. 6. Dél-afrikai Köztársaság. 7. Ecuador. 8. Finnország. 9. Franciaország. 10. Hollandia. 11. Honduras. 12. Jordánia. 13. Kamerun. 14. Lengyelország. 15. Lesotho. 16. Madagaszkár. 17. Maldív-szigetek. 18. Pakisztán. 19. Portugália. 20. Szaúd-Arábia.

A világ városai. 1. Addisz-Abeba. 2. Amszterdam. 3. Csernobil. 4. Dortmund. 5. Drezda. 6. Firenze. 7. Göteborg. 8. Grenoble. 9. Hradec Králové. 10. Irapuato. 11. Isztambul. 12. Jeruzsálem. 13. Melbourne. 14. Paramaribo. 15. Rio de Janeiro. 16. Sorrento. 17. Szevasztopol. 18. Tunisz. 19. Valparaiso. 20. Zakopane.

Verscímanagrammák. 1. A magyar ugaron. 2. Szondi két apródja. 3. A közelítő tél. 4. Kész a leltár. 5. Hajnali részegség. 6. A négyökrös szekér. 7. Vénasszonyok nyara. 8. A madár fiaihoz. 9. Az új isten. 10. Gondolatok a könyvtárban.

Rejtvényes anagrammák, anagrammarejtvények

Bár játékoskönyvemnek már két előző fejezetében is foglalkoztam a betűjátékok fejedelmével, vagyis az anagrammákkal, olvasóim talán elnézik nekem, hogy még egy fejezet erejéig visszatérek erre a kimeríthetetlen témára. Csakugyan kimeríthetetlen. Olyan, mint a feneketlen kút: belenézünk, s nem látjuk az alját. Nem csoda, hogy költőink közül is többen hódoltak annak a játékszenvedélynek, amelyre az anagrammák világa késztette vagy inkább kényszerítette őket. Egy-két költőnkre, például Szécsi Magdára vagy Tandori Dezsőre már utaltam is néhány mondat erejéig. Ehhez most még az ismert költő, Pákolitz István lányának, Pécsi Gabriellának nevét teszem hozzá. Apját követve ő maga is költő, azaz sajnos már csak az volt, mivel néhány éve, 2006-ban elhunyt. De annak igazolására, hogy az anagrammák szerelmese volt, kezemben tartom s olvasóimnak képletesen fel is mutatom egyik, immár halála után megjelent kötetét (Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2007), amelynek címe: Kvantumos nyelvtörténések, magyarázó – s a mi szempontunkból rendkívül fontos – alcíme pedig: Anagramma versek a kilencvenes évek közepéről. Nos, ez a könyv a maga teljességében anagrammasorokat, anagrammaverseket tartalmaz. Megszámoltam: 355 mai magyar költő és író „pécsigabriellás” lelkületű anagrammáját találhatjuk meg ennek a kötetkének a második felében, míg az első részben Arany János, Balassi Bálint, József Attila vagy Petőfi Sándor alakja bontakozik ki előttünk ugyancsak anagrammákból, akár több oldalnyi terjedelmű anagrammasorokból. Szándékosan nem idézek a kötetből, mert a könyv egésze és szemlélete ismeretének hiánya esetleg megzavarná az olvasót ezeknek az anagrammáknak a megítélésében. Inkább egy-két kortárs költőnek, írónak a kötetre vonatkozó néhány szavas méltatását iktatom ide a hátsó borítóról. Nádas Péter ezt írta róla: „nem értem, de élvezem”, Tandori Dezső ezt: „ad astra!”. Mi pedig – azaz én és reménybeli olvasóim – e pár elismerő sorral adózunk, adózzunk a költő emlékének! Most pedig következzék e fejezetnek az a játékos, rejtvényes része, amelyet a cím ígér!

Anagrammában fejtse!

E cím alatt mindössze azt igyekszem néhány példával szemléltetni, hogy az anagramma mint játék vagy játékelem a rejtvény-szakirodalomnak is jelentős tényezője. Legalábbis nálunk. Ezt azért teszem hozzá, mert a külföldi rejtvénylapok ezreit nem vizsgáltam meg ilyen szempontból. És azért mondom, hogy ezreit, mert a különféle típusú, rendű és rangú rejtvények világszerte igen népszerűek, s a rejtvénytermés szinte áttekinthetetlen.

Ráadásul a divat is nagymértékben alakítja, formálja egy-egy nemzet, egy-egy nyelvközösség rejtvényigényeit! Ki gondolta volna például, hogy a sudoku elnevezésű számrejtvény, amely voltaképpen korántsem új, hiszen a világ számos helyén régóta kedvelt játék, bő fél évtized alatt – emlékezetem szerint csupán azóta, hogy beléptünk az Európai Unióba! – hazánkat is meghódítja, de oly mértékben, hogy nem csupán rejtvénylapokban, hanem nagy példányszámú egyéb újságokban is rendszeresen megjelenik, s bűvkörébe vonja, magához láncolja a rejtvények, feladványok kedvelőit? Persze, én e könyvben nem foglalkozom olyan rejtvényekkel, amelyek nem a nyelvvel kapcsolatosak, de a hazai rejtvénylapokat figyelemmel kísérem, már amennyire ez lehetséges. Magyarországon százötvennél is több rejtvényújság jelenik meg, kisebb-nagyobb rendszerességgel: hetente, havonta, kéthavonta, negyedévente stb. Még listát is vezetek róluk. Ábécérendben az első közülük az Állati poénok című, négyhetente megjelenő, főleg skandináv típusú rejtvényeket tartalmazó lap, az utolsó pedig a Zsebrejtvény című, szintén havonta jelentkező rejtvényújság, amelynek négy különböző változata is van, az alapváltozaton kívüliek Extra, Olasz, illetvePlusz alcímmel ellátva. Csupán néhány példa az ábécérendben köztük levők tömegéből: Ebugatta Rejtvénymagazin, Eszes, Észjáték, Fejtörő, Füles, Fülesbagoly, Góliát, Kemény Dió, Mesterkoktél, Nagy Rejtvénylap, Olasz Módra, Örökzöld Rejtvények, Poénvadászat, Rejtvénykoktél, Rejtvényparádé, Skandináv Vadászat, Szókereső, Terefere, Uhu, Ügyes, Vidor.Ezeket és fel nem sorolt társaikat lapozgatva bátran állíthatom, hogy az anagramma mint játékelem szerves része a magyar rejtvényirodalomnak, illetve rejtvénytermésnek. A következőkben – csepp a tengerben! – bemutatok néhány anagrammán alapuló rejtvényt.

Anagrammanégyzet

A rejtvény alján megadott meghatározásokra nem valamilyen, a definícióval nagyjából megegyező értelmű szóval kell válaszolni, hanem mindegyik szónak valamilyen anagrammáját kell beírni a négyzet megfelelő betűhelyeire. Ha a megfejtés helyes, akkor a kiemelt átlóban egy virág nevére lelünk rá.

A feladvány túlságosan egyszerű ahhoz, hogy megoldandó rejtvényként tálaljam fel olvasóimnak. Kérem, tekintsék inkább példának, az ez után következő feladványok bevezetőjének. Itt a helyes megfejtés a következő: 1. Iparág. 2. Abrosz. 3. Szolga. 4. Szólás. 5. Zsálya. 6. Karima. Az átlóból kiolvasható virágnév: ibolya.

Anagrammatika

Hasonló feladat az előzőhöz, de mégis más, ahogy a címe is jelzi, ugyanis itt az anagrammákon kívül a grammatikának is van szerepe. Arra kérem olvasóimat, hogy a felsorolt tizenhárom szó mindegyikének keressék meg azt az anagrammáját, amely elvezet a megfejtéshez. Megfejtésük ugyanis csak akkor helyes, ha a beírt szavak kezdőbetűiből egy grammatikai, azaz nyelvtani fogalmat olvashatnak össze. Figyelem! A kétjegyű betű két betűnek számít, tehát elemeit szét is lehet bontani!

  1. SZELVÉNY

  2. LESÉTÁLÁS

  3. RÁNEVET

  4. KÉNYSZER

  5. LENÉZÉS

  6. CSÁKÓS

  7. KOLOSTOR

  8. KIUTALÁS

  9. SZORGALMI

  10. MOTOLLA

  11. TISZTEL

  12. LAPÁTOL

  13. MERÉSZEL

A rejtvény megoldását a fejezet végén adom meg.

Anagrammakereső

Erre a játékra, amely az úgynevezett szókeresők egyik sajátos fajtája, előbb egy egyszerű példát mutatok be, s csak utána teszem próbára olvasóimat egy hasonló típusú szókereső megoldásának erejéig. Egy rombusz formájú ábrát közlök, s mellette betűrendbe szedve 13 szót. Ugyanúgy tizenhármat, mint az előző feladványban. Csakhogy itt a megfejtés módja egészen más. Itt is mindegyik szónak valamilyen anagrammájára kell rátalálni, s a kettős betűk itt is két betűjegynek számítanak, tehát szabadon szétszedhetők és összerakhatók, de itt a megfelelőnek vélt anagrammák helyét meg kell találni a rombuszban levő betűhalmazban, mégpedig nem a betűket az ábrából tetszésünk szerint válogatva, hanem úgy, hogy az az ábrából kiolvasható legyen vagy vízszintesen, vagy függőlegesen, vagy pedig átlós irányban akár jobbról, akár balról, akár alulról, akár felülről! Amelyiket megtaláltuk, azoknak betűit ceruzával összekötjük, azaz kihúzzuk az ábrából. Lássuk csak! Az ECSER anagrammája a rejtvényábrában CSERE. Ezt az alul látható C-től balra átlósan meg is találjuk, s már húzhatjuk is ki. Az ELRAK anagrammája esetünkben vagy LERAK, vagy KAREL, amely egy ismert idegen utónév, a Károly cseh változata. Az ábrában az iménti kiindulópont, a C fölött megtaláljuk az L betűt. Onnan kezdve felfelé olvasva máris megvan a LERAK szavunk, azt is kihúzhatjuk. A harmadik szó, az ERESZ az ábrában REZES formában bukkan elénk. A rombuszunk két alsó oldalát köti össze a REZES szó, azt is áthúzhatjuk. Keressük meg együtt még a negyedik szót is! A KELLETLEN anagrammája rejtvényünkben LELKETLEN. Meg is találjuk, ha az ábra jobb oldali csücskétől indulunk ki, s vízszintesen elmegyünk balra egész a bal oldali szögletig. A többi szónak az ábrabeli helyét már nem mind mutatom meg egyenként, csak maguknak a szavaknak a keresett anagrammáját. Ezek a betűrend szerint tovább haladva: KÉTSZER (legalulról fölfelé!), ZSÓKA (felülről jobbra átlósan lefelé), TÖREK, EGRES, LETESZ (a jobb sarokból átlósan lefelé), MESZEL (egész a felső sarokig), KELET, SZITA, TIROL. És ha ez mind megvan, akkor még következik a hab a tortán, hogy én is a divatos kifejezéssel éljek. Olvasóim láthatják, hogy az ábra néhány betűje érintetlen maradt. Nem volt rájuk szükség a megfejtés során. De nem vesztek ám el teljesen! Ha ugyanis fölülről soronként lefelé haladva összeolvassák a megmaradt betűket, egy férfinevet kapnak eredményül, mégpedig egy olyat, amelyiknek két anagrammája is van! A név, amely a megmaradt betűkből kiolvasható: ANDOR, a két anagramma pedig RONDA és RADON, egy kémiai elem neve. De hogy olvasóim számára mindez teljesen világos legyen, azaz hogy a vázolt megfejtési műveleteket végre is hajthassák, e „rejtvénymagyarázat” után most már valóban bemutatom az anagrammásításra váró szavak sorát a bal oldalon, a jobb oldalon pedig magát a betűkkel teli rombuszt!

Ha olvasóim ezzel a feladattal – bizonyos fokig az én kalauzolásom révén – megbirkóztak, remélem, kedvük támad arra is, hogy ezek után már segítség nélkül is elboldoguljanak egy hasonló, semmivel sem nehezebb, legfeljebb egy kissé terjedelmesebb anagrammafeladvánnyal. Ezt ha helyesen fejtik, a megmaradt betűk egy kétszavas kifejezést adnak, amelynek betűit más sorrendbe rakva egy kortárs színész nevét kapják végső megfejtésül. Bátran kijelenthetem: ha megérezték a megfejtés örömének ízét, nem fogják sajnálni azt a húsz-harminc percet, amelyet a teljes megoldásra rá kell áldozniuk. De ha nincs rá érkezésük, lapozzanak máris a megfejtésekhez! Ott ugyan a szavakat külön-külön nem adom meg, de a végső megfejtést igen.

Betűcserebere

Az anagrammajáték rejtvénylapokban való gyakori szerepeltetésének igazolására még mindenképpen szükségesnek tartom annak a most következő rejtvénynek a bemutatását, amelynek típusa feltételezhetően az egyik legismertebb, legprofibb rejtvényújság, a Fülesalkotói műhelyében született meg már bő egy évtizede, de lehet, hogy még sokkal régebben. Magyarázatot ehhez már nem fűzök, hanem egyszerűen közlöm a rejtvényt azzal az eligazító szöveggel, amelynek kíséretében megjelent. Egy megjegyzést azonban mégis teszek. Érdemes felfigyelni arra, hogy az igazán jó, mondhatni, elkötelezett rejtvényszerzők nemegyszer csodálatra késztetik alkotásukkal a megfejtőket. Két négybetűs szót értelmes nyolcbetűssé összegyúrni, ráadásul úgy, hogy mindegyik nyolcbetűs szó megfelelő helyén két olyan betű legyen, amelyik egyúttal egy mondásnak, bölcsességnek a része: nem kis feladat! Én éppen ezért nagyon tisztelem a rejtvényszerzőket, természetesen főleg szakmájuk legjobbjait. Az itt következő anagrammarejtvény Flórkievicz Ede alkotása. Sikeres megfejtést kívánok hozzá! A megoldást természetesen magam is megadom a fejezet végén.

A rejtvényhez csak vízszintes meghatározások tartoznak. Írja be a rájuk adandó négybetűs megfejtéseket a bal oldali és középső részbe, a számozásnak megfelelően! (Először mindig a bal oldali ábrához tartozó meghatározást közöljük.) A hálózat jobb oldali részébe kerülő nyolcbetűs szavak a velük azonos sorban található négybetűs szavak betűiből állnak össze. Ha jól oldja meg a feladatot, a két megjelölt oszlopban Vauvenargues 18. századi francia író, moralista gondolatát kapja végső megfejtésül.

négybetűsek: 1 . Szomjoltó folyadék – festő, a 19. századi hazai monumentális falképfestészet egyik vezető mestere (Mór). 2. Fortély – becézett Ambrus. 3. … bán; Katona József drámája – hajdan, régente, latinul. 4. Felőle, részéről – lóláb végén van. 5. Tétet növel – zörej. 6. Dologtalan méh – román származású olasz zeneszerző (Roman). 7. Tudomány, a munkaterület meghatározott ága – a vas lágyításánál keletkező oxidréteg. 8. Idős nő – teknővölgy, gleccservölgy. 9. Ing legfelső része – tartósító oldat. 10. Szüretel – itáliai festő (Guido, 1575–1642). 11. Egyenletes felületű – kézművesség. 12. Felszíni magaslat – egyenlő, bizalmas szóval. 13. Tetőfedő lemez – helyező, rakó. 14. …-darja; folyó a Turáni-alföldön – erőtlen, sovány ló. 15. Bizalmas köszönés – 1956-ban a kéziszercsapat tagjaként olimpiai bajnok tornásznő (Olga). 16. Nyersgyapjú színű – Vasvár közelében lakik. 17. Roskad, omlik – gémeskút része. 18. Szabadkőműves-páholy – amerikai filmrendező, színész (Martin). 19. Germán tűzisten – életünk menetének alakulása.

Nyolcbetűsek: 1. A lábasfejűek közé tartozó tengeri állat (sepia officinalis). 2. Húros-billentyűs hangszer, a zongora elődje. 3. Elképzel, találgat. 4. Ház lemezes fedele. 5. A szarufákat alátámasztó vízszintes gerenda. 6. Kókadtan hull alá a virág. 7. Szántóeszköz fogantyús része. 8. A levegő fő alkotóeleme. 9. Tolna megyei község a Lajvér-patak mentén. 10. Ügyvivő, meghatalmazott képviselő. 11. William Gerald Golding regénye. 12. Paradicsommal, kaviccsal stb. hajigál. 13. Elemi fontosságú. 14. Zsibbadt végtag teszi. 15. Jász-Nagykun-Szolnok megyei község. 16. Kossuth-díjás rendező, színházigazgató (Gábor). 17. Stanley Kubrick rendezte film Jack Nicholson főszereplésével. 18. Dombon, magaslaton álló kerti ház, lugas. 19. Nyereménytárgyhoz tombolát húz.

Anagramma-fejtörők – innen-onnan

E fejezet záró részeként – ugyanis egyszer mindennek véget kell érnie – néhány olyan anagrammajátékot mutatok be, amelyet vagy magam gondoltam ki, vagy másoktól lestem el különféle helyekről; onnan, ahol éppen rájuk akadtam. Bízom benne, hogy olvasóim ezeket is szívesen fogadják; ugyanúgy látnak bennük fantáziát, ahogy én látok. Jó mulatást – azaz időmúlatást – kívánok hozzájuk!

Rímelő anagrammák

Ez a játék a kiváló nyelvi játékos, Bencze Imre leleménye. A szó szoros értelmében tulajdonképpen nem vagy csak kevéssé rímelnek ezek az anagrammák, de rímhelyzetben vannak, azaz egy verssorpár végén találhatók. Ennek ismeretében olvasóimnak aligha okoz gondot a „rímelő” anagrammák megtalálása, de mivel a könnyen megszerzett siker is örömet okozhat a siker elérőjének, a megoldást csupán kipontozom. A megfelelő szóalakok a fejezet végén találhatók meg.

1.Nekem csak játék

E sivár . . . . . . . .

2.Károg a csóka,

Fázik a . . . . . . . .

3.Dagad a karom,

Zsibbad a . . . . . . . .

4.Mindenütt romok,

Száll-száll a . . . . . . . .

5.Nyílik a barka,

Méh szúr a . . . . . . . .

6.Ásít a tinta,

Alszik a . . . . . . . .

7.Zöldül az árpa,

Oszlik a . . . . . . . .

8.Rossz lett a relé (’jelfogó’),

Minden baj . . . . . . . .

9.Sziszeg egy kobra,

Zúgnak a . . . . . . . .

10.Ömlik a márka,

Üres a . . . . . . . .

Ki mit csinál?

Nem kell bizonygatnunk, hogy keresztneveink közt nagyon sok olyan van, amelyikből anagrammát is kovácsolhatunk. A Tekla női névből kirakható a kelta népnév, a Tamás férfinévből az ástam igealak stb. Én vagy negyed századdal ezelőtt arra gondoltam, hogy megpróbálok egy olyan sorozatot készíteni, amelyiknek minden darabja egy keresztnévből, valamint egy (esetleg két, sőt három) olyan, a keresztnév betűiből kirakható szóból áll, amelyik válaszol erre a kérdésre: mit csinál? Igaz, a mit csinál? kérdést, szabadon kezeltem. Az olyan „választ” is jónak tekintettem, amelyikre nem pontosan a mit csinál?, hanem a mit csináljon?, mit csinálna?, vagy akár a milyen? kérdés illik. Elvégre így is szabályos mondat kerekedik ki ebből a jónak ígérkező játékból. Amikor láttam, hogy a feladatmegoldható, ráadásul pedig elég érdekes – ugyanis öröm ám egy szónak, pláne egy névnek jó anagrammájára rátalálni! –, a nyelvi játékok iránt érdeklődők számára a Füles rejtvénylap hasábjain hirdettem is egy olyan pályázatot, amelynek tárgya éppen ez, vagyis keresztnevekből alkotott anagrammák kigondolása volt. De ahelyett, hogy ezzel még tovább untatnám olvasóimat, máris közreadok egy jókora betűrendes listát, amelyből kiderül, hogy e játékban ki mit csinál! Vágjunk bele!

Adelmár már elad. – Álmos másol. – Amanda adna ma. – Anatol oltana. – Aranka akarna. – Armanda maradna. – Asztrid rizst ad. – Barbara arab rab. – Benedek de beken! – Bernát beránt. – Bettina betanít. – Bianka, ni, baka! – Dezső szedő. – Donatella eldanolta. – Edit tied. – Elektra telerak. – Elfrida felriad. – Erzsébet béereszt. – Eszter szeret. – Franciska fara kincs. – Fülöp püföl. – Gabriella balga, elír! – Héla léha. – Herold lehord. – Hilda hidal. – Irma ma ír. – Jeromos, ej, romos. – Kelemen nem Elek. – Kemenes nem kese. – Kenéz kénez. – Klári irkál. – Lali lila. – László, ó, száll! – Lenke leken. – Lotár tárol. – Márta árt ma. – Nikoletta nekitolta. – Ottokár átkotor. – Polka pakol. – Rita írat. – Szalvátor varázsol. – Szidónia ózdi inas. – Szilveszter szert visz el. – Szórád rád sóz. – Taksony taknyos. – Tamara arat ma. – Tasziló silózta. – Tivadar vadat ír. – Viktória aktív író.

Beszédes névjegyek

Elég kedvelt rejtvénytípus az úgynevezett névjegyfejtörő, amely természetesen szintén anagrammázáson alapul. A névjegyrejtvény általában nem úgy készül, hogy egy név betűiből alkotunk valamilyen szókapcsolatot, hanem úgy, hogy egy szó, kifejezés betűiből állítunk össze kitalált nevet. A „szó, kifejezés” lehet például városnév. Ez esetben a „névjegytulajdonos” lakóhelyét kell kitalálnunk a név betűiből. Patkós Sára lakóhelye eszerint Sárospatak, ami mindjárt azt is megmutatja, hogy e játékban a hosszú és a rövid magánhangzók felcserélhetők (nemcsak e játéktípusban, hanem általában az anagrammajátékokban). Árulkodhat a névjegy a név viselőjének kedvenc sportjáról is. G. Bús Aladár szeretett sportága például nevéből kikövetkeztetve a labdarúgás. Anévjegyfejtörők kedvelt célpontja a névviselő foglalkozása, illetve annak kihámozása a névjegy betűiből. Hogy legalább egy kis rejtvénycsokor erejéig ezzel az anagrammafeladvánnyal is szembesüljenek olvasóim, összeállítottam számukra egy kis ízelítőt. A feladat annak megtalálása, hogy mi a foglalkozásuk az itt közölt névjegyek tulajdonosainak! Hogy segítséget is nyújtsak a megoldáshoz, a sorozatot a foglalkozások betűrendjében állítottam össze. Azt hiszem, ennyi súgás bőségesen elég! De ha nem, az sem baj. A fejezet végén ott találják a keresett anagrammákat!

Válaszok anagrammában

Egy anyanyelvi pályázat beküldőjének, Laczkó Erzsébetnek jutott eszébe néhány évvel ezelőtt, hogy föl lehet tenni olyan kérdéseket, amelyekre a válasz már eleve benne van a kérdésben, tudniillik az nem más, mint a kérdés egyik szavának anagrammája. Tehát erre a kérdésre: „Ki látta Borit ma puskázni dolgozatírás közben?”, a helyes válasz: Tibor, ugyanis ez a név a kérdés Borit szavának anagrammája. Könyvemben több más olyan játék is található, amelyben egy-egy kérdés valamilyen módon már tartalmazza az arra adandó választ is. Nos, ezúttal valamelyik szó anagrammája rejti magában a feleletet. Az említett szerző példáiból kiválogattam néhány kérdést, olvasóimtól kérve rá a választ. Mivel ez nem egyszerű feladat, könnyítésül a válaszhordozó szót dőlt betűkkel közlöm. Lehet, hogy így meg túlságosan könnyű lesz a megfejtés, de azért a fejezet végén az is megtalálható.

  1. Milyen műremeket csiszolt készre ma az ötvös?

  2. Milyen volt az a fogyatékos ember, aki esküt tett a bíróságon?

  3. Hol végződött ma a napod?

  4. Milyen tónál hasal Bence?

  5. Melyik folyó partján élő emberek a legügyesebbek szita készítésében?

  6. Mi az, aminek megírása csak pár percetvesz el az orvostól?

  7. Mi nő szépen a pince legeldugottabb sarkában?

  8. Milyen állat van most a cirkuszban dolgozó orosznál?

  9. Mi mellett látta a fiú tegnap a nőket?

  10. Milyen növény nő akorpa közt?

A haldokló holdlakó és társai

Olvasóimnak alighanem már fel is tűnt, hogy miért került a címbe épp a haldokló holdlakó. Elárulom: azért, mert ez a két szóból álló kifejezés kettős anagramma: a haldokló és a holdlakó szó betűi azonosak, csak a sorrendjük más. Ezúttal ugyanis úgy játszunk az anagrammákkal, hogy az adandó meghatározásokra mindig kettős anagrammával kell válaszolni, azaz két olyan szóval, szóalakkal, amelyeknek a betűjegyei azonosak. Egy példa, szemléltetésül: Jó erőben levő filmforgalmazó. Megfejtése: izmos mozis. Elismerem, ez nem habkönnyű feladat, de ha tudjuk, hogy mindegyik megoldásnak két szóból kell állnia, valamint hogy a meghatározásokat itt is a válaszok betűrendjében közlöm, akkor már talán sikerül több meghatározásra is jól válaszolni. A fejezet végén pedig mindegyik megtalálható.

  1. A hegy levét dicsérő költeményeim világa:

  2. Kutyák által látogatott kapu:

  3. Ötven százalékban megtakarít:

  4. Állandóan boglya tetején tartózkodna:

  5. Limlommal teli kamrámat rendezgettem:

  6. Mesébe illő tiszta jövedelem:

  7. Olasznak csőtészta:

  8. Sziklazátonyokon vacogni:

  9. Tilalom ellenére távozó személy ízületi betegsége:

  10. Suttyomban kicsomagoltat:

Vissza a forráshoz!

Az a játék, amelyet e fejezet zárásaként leírok, nem igazi anagrammafeladvány, mégis ide tartozik, s nem is szívesen hallgatnék róla, mert nagyon hasznosnak, tanulságosnak vélem. A lényege az, hogy az efféle nyelvi játékok szerelmeseinek megadunk bizonyos számú részanagrammát, s a játékban részt vevőknek logikus következtetéssel ki kell találniuk, melyik az a kiinduló szó vagy név, amelyikből ezeket a részanagrammákat alkottuk. Aki először rátalál a kiinduló szóra, az a győztes.

Gyakorlásul lássunk egy egyszerű példát! Tegyük föl, hogy a következő részanagrammákat kaptuk meg: LATOR, AGY, AGYAR, TOK, ALAK.

A megfejtés során szóról szóra haladunk. Az első részanagramma, a LATOR a keresett szónak egyszerre öt betűjéről tájékoztat bennünket. A második szó, az AGY két új betűjeggyel gazdagítja betűkészletünket, a G-vel és az Y-nal. Ezt a kettőt külön, tehát betűjegyekként „könyveljük el”, mert nem bizonyos, hogy a kiinduló szóban is összetartoznak. Az A már nem új adalék a számunkra, hiszen már a LATOR elárulta, hogy a keresett szóban van A betű. Az AGYAR már csupán egy új betűt hozott a konyhára, még egy A betűt. Ha ugyanis a keresett szóban összesen csak egy A volna, akkor abból nem lehetne megalkotni az AGYAR szót. Most már tudjuk, hogy a keresett szóban két A található. A TOK főnév egy K betűvel gazdagította betűgyűjteményünket. Az utolsó szó, az ALAK ellenben már nem hozott semmi újat, mivel mindegyik betűjével már korábban találkoztunk. (Feladványokba ilyet nem is illik beletenni, most is csak a példa kedvéért illesztettem be a részanagrammák közé.)

Amikor így összeállt a betűjegykészletünk, nincs más dolgunk, mint belőlük kitalálni a keresett kiinduló szót. Én itt a jobb áttekinthetőség végett a mássalhangzókat balra, a magánhangzókat a jobb oldalra írom, a kétlaki Y-t pedig középre, mert az mássalhangzó része is lehet (pl. a GY vagy az NY betűben), de akár magánhangzó szerepet is betölthet (saját nevem ipszilonja is példa lehet rá). A készletünk tehát: GLRKT Y AAO. Ebből némi fejtörés után már kiolvashatjuk e gyakorlópélda kiinduló szavát, vagyis ezt: GYAKORLAT.

Ennyi gyakorlat (!) után olvasóim már megpróbálkozhatnak önálló fejtéssel is. Egy anyanyelvi pályázat beküldőjének, Dobos Istvánné Szabó Szilviának ötlete nyomán tíz magyar, már nem élő híresség (festőművész, író, költő, politikus, tudós, zeneszerző stb.) nevéből készítettem részanagrammákat, mindegyik névre ötöt. Egészen bizonyosan könnyű lesz rájuk találni! Hogy még könnyebb legyen olvasóimnak, a megtalálandó nevek betűrendben következnek egymás után.

1.ABLAK, BAB, BÉKA, KÓLA, TAKAR:

2.DÖNT, LETÖR, NÁD, ROST, VÖRÖS:

3.DÉR, DRÁGA, GIGA, NYÁR, ZORD:

4.ÁDÁM, ATYÁS, DUMÁS, HADI, SANYI:

5.AKÓ, JÓ, KÓRÓ, MÓKA, RÓMAI:

6.DÁN, KÁNTÁL, LÁZ, OKOL, OLY:

7.CEFRE, CIN, LITER, NERC, SZERET:

8.ALSÓ, IDIÓTA, MÓLÓ, TINÓ, TRIKÓ:

9.CÁR, ERRE, FEZ, FICKÓ, NECC:

10.BÉR, KASZA, KERET, LEN, SZABLYA:

Megfejtések

Anagrammában fejtse!

Anagrammatika. 1. Nyelvész. 2. Éleslátás. 3. Veterán. 4. Szekrény. 5. Zenélés. 6. Ócskás. 7. Rostokol. 8. Aktuális. 9. Grimaszol. 10. Oltalom. 11. Zsilett. 12. Állapot. 13. Sérelmez. A keresett nyelvtani fogalom: névszóragozás.

Anagrammakereső. Az anagrammaszavak kihúzása után az ábrában megmaradt szavak betűiből összeolvasható kétszavas kifejezés: epés ketrec, e betűk pedig más sorrendbe rakva Cseke Péterszínművész és rendező nevét adják ki.

Betűcserebere. A négybetűs szavak megfejtése soronként, majd nyolcbetűssé formálva: 1. Ital + Than = Tintahal. 2. Csel + Ambó = Csembaló. 3. Bánk + Olim = Kombinál. 4. Tőle + Pata = Palatető. 5. Emel + Nesz = Szelemen. 6. Here + Vlad = Lehervad. 7. Szak + Reve = Ekeszarv. 8. Néni + Trog = Nitrogén. 9. Nyak + Sólé = Alsónyék. 10. Szed + Reni = Rezidens. 11. Sima + Ipar = A piramis. 12. Domb + Egál = Megdobál. 13. Pala + Tevő = Alapvető. 14. Szir + Gebe = Bizsereg. 15. Szia + Tass = Tiszasas. 16. Bézs + Kámi = Zsámbéki. 17. Rogy + Ágas = Ragyogás. 18. Loge + Ritt = Gloriett. 19. Loki + Sors = Kisorsol. A két megjelölt függőleges sorból kiolvasható Vauvenargues-gondolat: „Nem lehetsz igazságos, ha nem vagy emberséges.”

Anagramma-fejtörők – innen-onnan.

Rímelő anagrammák. 1. Tájék. 2. Kacsó. 3. Marok. 4. Korom. 5. Karba. 6. Tanti. 7. Pára. 8. Elér. 9. Rabok. 10. Karám.

Beszédes névjegyek. 1. Alezredes. 2. Főrendező. 3. Kazánkovács. 4. Kisiparos. 5. Klarinétos. 6. Légtornász. 7. Magyartanár. 8. Másodpilóta. 9. Szakácsmester. 10. Teniszedző.

Válaszok anagrammában. 1. Ékszer. 2. Süket. 3. Padon. 4. Halas. 5. Tisza. 6. Recept. 7. Penész. 8. Oroszlán. 9. Teknő. 10. Kapor.

A haldokló holdlakó és társai. 1. Bordalaim birodalma. 2. Ebjárta bejárat. 3. Felerészt félretesz. 4. Kazalom lakozna. 5. Lomtáram rámoltam. 6. Regényes nyereség. 7. Rómainak makaróni. 8. Szirteken reszketni. 9. Szökevény köszvénye. 10. Titokban kibontat.

Vissza a forráshoz! 1. Bartók Béla. 2. Eötvös Loránd. 3. Gárdonyi Géza. 4. Hunyadi Mátyás. 5. Jókai Mór. 6. Kodály Zoltán. 7. Liszt Ferenc. 8. Radnóti Miklós. 9. Rákóczi Ferenc. 10. Székely Bertalan.