Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

4. fejezet -

4. fejezet -

2. Betű- és képtalányok

Betűtalányaink bűvös birodalma

E címet nem csupán az alliteráció kedvéért formáztam ilyen cikornyásra, hanem azért is, mert ez a szokatlan betűtalány szó engem arra a sok évtizeddel ezelőtti eseményre emlékeztet, amely egész életemre kihatott. Talán része volt abban is, hogy nyelvész lettem, s voltaképpen rejtvényeket, feladatokat oldok meg szakmám, hivatásom gyakorlása közben is, de mindenképpen ez éreztette meg velem a rejtvényfejtés varázsát, s tett a különféle nyelvi játékok, rejtvények kedvelőjévé, rabjává. Hogy mi volt ez az esemény? Az, hogy még kisgyerekként, hét-nyolc éves koromban kezembe került egy újságszerű folyóirat, amelyet édesapám járatott, s annak rejtvényrovatában szerepelt egy egyszerű betűrejtvény, mindössze ennyi: E talány. E „talányos” rejtvény valósággal megbabonázott. Napokon át törtem a fejem a megfejtésén, míg végre rájöttem, hogy ezt minden bizonnyal csak össze kell olvasni, így: „nagy E betű, talány”, majd fejben egy kicsit átrendezni ekképpen: „Nagy ebet üt a lány.” (Az akkori rejtvényekben az ü és ű közti eltérés még elhanyagolható volt.) Amikor egy vagy két hónappal később megjelent az újság egyik következő számában a megfejtés, s kiderült, hogy jó nyomon jártam, madarat lehetett volna fogatni velem örömömben. Szó ami szó, rejtvényszeretetemnek éppen egy „betűtalány” az elindítója.

A betűrejtvény napjaink egyik aránylag népszerű fejtörőtípusa. Műfaja voltaképpen a képtalányokból nőtt ki – ezt az is bizonyítja, hogy egy-egy betűrejtvény megfejtéséhez bizonyos képi szemlélet is szükséges –, de már annyira önállósult, hogy azzal legalábbis egyenértékű rejtvényfajtának számít. Nyelvi vonatkozása pedig még több van, mint a képrejtvénynek, hiszen az alkotórészeiül szolgáló betűk már eleve, rendeltetésszerűen nyelvi funkciót töltenek be. Mindez indokolja, sőt szükségessé teszi, hogy ezt az érdekes rejtvénytípust – akár több fejezetben is – közelebbről is szemügyre vegyük.

Ahogy már más fejezetekben, más rejtvényfajtákról szólva is nemegyszer tettem, itt is jeleznem kell, hogy a betűrejtvények határai sem húzhatók meg pontosan. Voltaképpen nincsenek is határok, legfeljebb keskenyebb vagy szélesebb mezsgyék, határsávok, amelyeken áthaladva a betűrejtvények kedvelője egyszer csak már egy más területen, a képrejtvények, a szórejtvények, a tipografológiai vagy egyéb játékok pontosan szintén nem körülhatárolható s szintén több részre osztható birodalmában találja magát. Éppen ezért a további határsávkutatás helyett maradjunk annyiban, hogy betűrejtvényeknek általában az olyan – rendszerint téglalap formájú kerettel határolt, de mindenfajta keret nélkül is fellelhető, létező – ábrákat nevezzük, amelyekben bizonyos betűk, betűcsoportok, esetleg még számok, különféle jelek, szavak, szórészek láthatók, s ezeknek sajátos, a betűk, jelek stb. formájából, elhelyezéséből kikövetkeztethető, fortélyos összeolvasása adja ki a megfejtést. Sok mindenre kell itt figyelni, éppen ezért egy ravasz, szellemes betűrejtvény alaposan próbára teszi kombinálókészségünket.A következőkben némi eligazításul, korántsem törekedve a teljességre, amelynek elérése amúgy is meddő óhaj maradna, bármilyen fontossági sorrendet mellőzve megpróbálok több-kevesebb munícióval szolgálni olvasóimnak a betűtalányok megfejtéséhez.

A betűrejtvényfejtés titkaiból

Bármily meglepő, már pusztán a betűk mérete is szerepet játszhat a megfejtésben. Álljon itt példának a következő öt rejtvény!

Az elsőnek a megfejtése glóriás, mivel a G és az L a rejtvényben némi túlzással óriásnak nevezhető, a másodiké viszont miniszter, természetesen a rejtvény betűinek „mini” mérete miatt. A további háromé, hasonló okok alapján nagy sikerű (a két ű egészen természetesen nevezhető iker ű-nek), kicsihol, végül aprólék.

Kulcsot adhat a megfejtéshez a betűk, szavak egymáshoz viszonyított helyzete is. Ehhez is öt példát mutatok be. (Némelyikük mindjárt arra is példa, hogy a betűrejtvény is tartalmazhat szavakat is.)

A megfejtések a rejtvények sorrendjében: Helén (h elé n), adjutáns (a dj után s), hangszerelés (hangszer elé s), az évad végén (a megfejtés több szóból álló kifejezés is lehet; itt ez így „jön ki”: a z vad végén), káposzta (ravasz rejtvény, mert az ’után’ jelentésű latin post > poszt szóval operál: k poszt a, azaz k az a után).

A betűrejtvényekben gyakran találkozunk törtvonallal. Ez is fontos helyzetjelző elem, hiszen általában alatta is, fölötte is betűk vannak. A törtvonalat sokféleképpen bele lehet kombinálni a rejtvénybe, mivel a betűrejtvények hagyománya szerint nemcsak a matematikából ismert szerepe lehet, hanem azt is kifejezheti, hogy valami valamin, illetőleg valami alatt van, valamire, illetőleg valami alá kerül stb. Szemléltetésül itt is közlök öt egyszerű példát.

Megfejtésük: család (vagyis cs alá d),órás (ó, s),viharmadár (vi-harmad + ár),felperes (f, el per es, tehát bizonyos betűket kiejtett formájukban használunk fel, másokat nem),egy kalap alatt (egy k a lap alatt; ez is átmenet a szórejtvények felé).

Olykor lényeges lehet az is, hogy milyen kikövetkeztethető – akár ponttal jelölt, akár jelöletlen – betű hiányzik a rejtvényből. Erre is bemutatok öt példát.

A megoldások: engedetlen (itt pont jelöli az e hiányát), kedvetlen (itt az e egyszerű elhagyása), lankadatlan (lankad a-tlan), időhiány (az i, a d és az ő hiánya), Erkel Ferenchez (ez tudomásom szerint egy 19. századi vers címe; a -l azt jelzi, hogy az egyik l fölösleges, elveendő; a megfejtés útja ugyanis ez: r kellFerenchez).

Természetesen szerepelhetnek a betűrejtvényekben különféle írásjelek s egyéb – akár kémiai, matematikai stb. – jelek, rövidítések is. Egy ilyen már legutóbbi példámban is szerepelt, a kivonás jele. További öt példát ismét bemutatok, megjegyzem azonban, a jelek gyakori előfordulása nem jellemző a betűrejtvényekre.

A rejtvények megoldása: tükörponty (tü + kör + pont + y), kvíz (k + víz!), vasalás (kiderült, hogy a FE itt a vas vegyjeleként szerepel, ez alá kerül a s), eperbólé (ez is szellemes jelrejtvény: e + per, azaz a törtvonal lehetséges neve + ból + é), végül tizedesjelölt (a vessző itt ’tizedesjel’ értékben szerepel).

Nem idegenek a betűrejtvényektől a számjegyek vagy a nem latin írásrendszerhez tartozó betűk sem, de ezek is inkább különlegességeknek számítanak. Mindazonáltal ezeket is szemléltetem néhány példával.

A megoldások: kéthetes túra (két hetes + t az ú-ra), meghatva nézi (meg + hatvan + ézi; a szóhatárok átrendezése természetes, maga a rejtvény azonban egy kissé erőltetett, mivel nem közkeletű kifejezés, csupán alkalmi szerkezet), gépírónő (a görög és olvasatú betűk felhasználásával), Heltai Gáspár (a görög delta kezdőbetűjének átalakításával; az egyenlőségjel itt eredeti szerepében mutatkozik meg, ellentétben azzal a rejtvénysorozattal, amelyet e fejezetben még bemutatok; a két igavonó megfelelője a rejtvényben igáspár; maga a rejtvény már átmenet a betű- és a szórejtvények között).

A rejtvényekben található betűk, betűcsoportok száma is lényeges lehet. Szemléltetésül erre is bemutatok egypár példát.

Megfejtés, illetve magyarázat: seregszemle (sereg sz + M le, azaz oldalára fordítva; az efféle, felfelé vagy lefelé fordított betűkből egy rejtvénycsokrot még közlök majd), kétes egyén (két s egy é-n), ötöl-hatol (ezúttal meg is kell számolnunk a betűket ahhoz, hogy rátaláljunk a megoldásra: öt öl + hat ol), négyszemközt (négy sz az e és m közt; erre a témára – arra, hogy mi van mik között – egy rövid rejtvénysorozatban még visszatérek).

Még sokáig folytathatnám a felsorolást. Az már az eddigiekből is látható, hogy a betűrejtvényfejtőnek igen sokféle megoldási lehetőséget kell számításba vennie. A jó kombinációs készségnek, az egyéni leleménynek, a nyelvi fantáziának mindenképpen nagy szerep jut a betűrejtvények megoldásában. Hogy olvasóim erről mindjárt meg is győződhessenek – azaz kipróbálhassák ilyen irányú találékonyságukat –, e fejezet további részeiben néhány megfejtésre váró, tíz-tíz darabból álló rejtvénycsokrot nyújtok át. Címük együttesen az lehetne: „Változatok egy témára”, ugyanis mindegyik csoport rejtvényein egy-egy azonos motívum vonul végig. Közülük egy-kettőre már utaltam is az eddigiekben, de ez nem is csoda, hiszen a motívumok gyakran együtt jelentkeznek; egyetlen rejtvényben akár négy-öt is. Ezeknek megfejtéseit azonban már nem közvetlenül a rejtvények alatt, hanem a fejezet végén, együttesen adom meg.

Egyre nagyobb, egyre kisebb!

A következő rejtvényábrák nagyon jól mutatják, mire utal ez a cím. Mindegyik ide tartozó rejtvényben legalább egy olyan betűsor látható, amelynek tagjai egyre nagyobbak vagy egyre kisebbek. Most már csak az a kérdés, hogy ez a tény hogyan tükröződik a megfejtésekben!

Mi van benne miben?

Mint a rejtvénycsokor címe is elárulja, az itt következő betűtalányok mindegyikére az jellemző, hogy valami (egy szó, egy szótag, egy betű) benne van valamiben (egy szóban, betűcsoportban vagy akár betűben), illetőleg belekerül valamibe. Azt gondolom, ezzel már éppen eleget segítettem. Most olvasóimon a sor. (Persze olykor azért számolni kell meglepetésekkel is!)

Egyszer fel, másszor le!

Nem nehéz észrevenni, hogy az itt következő rejtvényekben a legtöbb betű vízszintes helyzetben van, s ezáltal vagy fölfelé, vagy lefelé irányul. Olvasóim akkor remélhetnek sikert, ha ezt is belekombinálják a megfejtésekbe. Egyébként az sem ritka, hogy a lefelé irányuló betűket a rejtvényekben nem jobbra ledöntve, hanem fejjel lefelé állítva közlik. A lényegen ez mit sem változtat, sőt még zavart is okozhat azzal, hogy a felfelé irányulást nem tudja megfelelően jelölni. Íme egy példa egy régi rejtvénylapból:

Megfejtése: felület (azaz fel ü + le t).

Az egyenlőségjel a kulcs!

E fejezet egyik korábbi részében már utaltam arra, hogy az egyenlőségjel még előkerül majd egy rejtvénysorozatban, mégpedig úgy, hogy bár a jelentéstartalma lényegében mindig ugyanaz, mindegyik rejtvényt más módon kell megfejteni. Valóban az egyenlőségjel e betűtalányok megfejtésének kulcsa, de ez korántsem egyetlen kulcsot jelent! Egyébként elárulhatom: ez a záró rejtvénysorozat a legnehezebb, ez igényli a legszárnyalóbb nyelvi fantáziát. Aki e tíz rejtvényből legalább ötöt megold, igen jó nyelvi játékosnak számít!

Megfejtések

A betűrejtvényfejtés titkaiból.

Egyre nagyobb, egyre kisebb! 1. Szembetűnő. 2. Fogyatékos. 3. Fogyókúra. 4. Munkapad. 5. Apadisznó (apad az i, a z viszont nő). 6. Fagykenőcs (fogy a K, az E nő). 7. Rámenős nő. 8. Felfogad (F + elfogy a D). 9. Pihenő a padon (nem teljesen rejtvényszerű a megfejtés, de elfogadható). 10. Tapadós anyag (T apad + ősanya + G).

Mi van benne miben? 1. Jó színben van (a lila színben van a jó). 2. Autós bandita. 3. Kossuth-bankó. 4. Nehézbenzin. 5. Telibe talál. 6. Elbeszél. 7. Tisztaszoba. 8. Habanéra (HA-ban éra). 9. Babaszoba (b az A-ba, sz az O-ba). 10. Békebeli. Ez a legutóbbi volt a meglepetés, ugyanis ez megtévesztő rejtvény. Valójában csak el kellett olvasni a rejtvény betűit!

Egyszer fel, másszor le! 1. Felelet (fel E, le T). 2. Lekefél (le K, E fel). 3. Felesleges félelem (fel S, le G, S, fel E, le M). 4. Életlen. 5. Elföldel (L + föl D + L). 6. Élelem. 7. Elfeled (felfele D, belőle levonva egy f). 8. Felnégyel (fel négy L). 9. Felleg. 10. Véletlen lelet (V le, T le, N le, le T).

Az egyenlőségjel a kulcs! 1. Célegyenes (C legyen S). 2. Hegyező (H egyező). 3. Eperszem (E persze M). 4. Egyetért (egy E-t ér T). 5. Parizer (a z és az r pari; a pari a kereskedelmi nyelv értékazonosságot jelentő szava). 6. Pixis (P az X is; a szó helyes írásmódja újabban már pikszis). 7. Szenegál (Sz és N egál). 8. Tímea (T íme: A). 9. Két vegyértékű (a két V egyértékű). 10. Késhegyre megy (K és H egyre megy).

Tematikus betűrejtvények

Magáról a műfajról már szóltam az előző fejezetben, sőt szempontokat is adtam olvasóimnak – akár mint betűrejtvényfejtőknek, akár mint ilyen rejtvények majdani kiötlőinek – ahhoz, hogy a betűk alakját, méretét, elhelyez(ked)ését stb. hogyan lehet figyelembe venni egy-egy betűtalány megalkotásakor vagy megfejtésekor. Emellett számos példát is bemutattam, alkotásmódjuk szerint többé-kevésbé csoportosítva is a rejtvényeket, de nem foglalkoztam e rejtvényeknek azzal a gazdag és szerteágazó csoportjával, amelyet itt tematikusbetűrejtvények névvel jelöltem meg, s amely véleményem szerint még sokkal színesebb, érdekesebb, rejtvényszerűbb az ott már megtárgyalt rejtvénycsoportnál.

Miket is sorolok ide? Azokat a betűrejtvényeket, amelyekről a megfejtő már eleve kap valamilyen előzetes információt, tájékoztatást; olyat, amely hozzásegíti a rejtvény megfejtéséhez. Nem is egyszerűen könnyítés az, amire gondolok, inkább elindítás, irányítás arra vonatkozólag, hogy milyen irányban lóduljon meg a megfejtő fantáziája. Bemutatok erre egy példát szemléltetésül, egyúttal bizonyságul. Íme, itt van egy betűrejtvény!

Az a gyanúm, még a rejtvényfejtésben gyakorlott olvasóim is törhetik a fejüket akár órák hosszat is, nem találnak rá a megfejtésre. Ha ellenben kapnak valamilyen tájékoztatást, hogy merre kutakodjanak, már hamar eszükbe villanhat a megoldás, amely ez esetben egy közmondásunk: Mindenkinek megvan a maga keresztje (természetesen: minden Ki-nek!). Hogyan lett volna érdekes, valóban megoldásra ösztönző a rejtvény? Ha ott lett volna mellette ez az útbaigazítás: „Egy közmondás”.

A téma jelzésének többféle módja van. Grätzer József, Karinthy Frigyesnek egy rövid ideig titkára, aki a múlt század harmincas éveiben a „rejtvénykirály” nevet vívta ki magának több újságban is vezetett kedvelt rejtvényrovataival, egy fiataloknak szóló, szintén népszerűvé vált könyvében, a Sicc címűben úgy tette érdeklődést keltővé betű- és képtalányait, hogy minden rejtvény fölé vagy alá odaírta a megfejtés fortélyát, a megoldás kulcsát. Például így:

A megfejtések: visszaeső, esetlen óriás, párna. Ezekben a könnyen megfejthető rejtvényekben voltaképpen nem is lett volna szükség semmilyen eligazításra, de mivel a szerző gyerekeknek szánta munkáját, ráadásul ilyen módon valóban megmutatta, miféle fortélyaik lehetnek a rejtvényeknek, módszere elfogadható, még akkor is, ha a rejtvény sava-borsa, jellegzetessége ezáltal voltaképpen eltűnt, szertefoszlott. Én azonban, noha a szerző szándékát megértem, s azzal egyet is értek, ebben a könyvben inkább más, a rejtvény titkait kevésbé feltáró, ugyanakkor eligazításra mégis alkalmasabb módokat próbálok feltálalni, megkedveltetni, elterjeszteni. Hogy milyeneket, arra egy példát már bemutattam (egy közmondásra kellett rábukkanni), a következőkben azonban igyekszem még további ötletekkel is szolgálni. Egyébként a rejtvényújságokban – nagy örömömre – előretörőben, terjedőben is vannak a „tematikus” betűrejtvények. Lássunk néhány tematikus csoportot!

Betűrejtvény-szinonimák

E hosszú összetett szóval olyan betűrejtvényeket jelölök meg, amelyek megfejtéséhez az olvasó egy szinonimát kap segítségül. Ez jelentős segítség, de mégsem veszi el a diadal ízét, mivel a rejtvény fifikájára a megfejtőnek kell rátalálnia. Higgyék el, egy-két perc fejtörést mindegyik rejtvény megér! Ha nem sikerül a megfejtés, tessék a fejezet végére lapozni!

Betűrejtvények mondatba ágyazva

Ez, vagyis a mondatba ágyazás is segíti a megfejtőt, mivel a szövegkörnyezet sok mindent elárul olvasójának. Megtudhatjuk belőle, hogy melléknevet, főnevet vagy igét, esetleg valamilyen igealakot kell-e keresnünk, s emellett a szöveg még egyéb körülményekről is tájékoztat bennünket. Véleményem szerint a betűrejtvények megjelenítésének nagyon korszerű, gyümölcsöző módszere a mondatba ágyazás. A következőkben bemutatok egy tíz darabból álló sorozatot ebből a műfajból. Annak érzékeltetéséhez, hogy milyen óriási lehetőségeket rejt magában ez a rejtvényforma, elég szigorú feltételeket szabtam magamnak. Csak olyan rejtvényeket adok közre, amelyek nem „emeletesek”, tehát nincs bennük törtvonal, ráadásul mindegyik csupán két betűből áll!

  1. A jó tanár nemcsak tanít, hanem NE is.

  2. Mindig van a retiküljében egy kis műanyag .

  3. A gyanúsított SE letartóztatásba került.

  4. Holnap LD okvetlenül felhívlak!

  5. Ígérem, még ma LY a távirat.

  6. A műkorcsolyázó párosnak nagyszerűen megy az SM.

  7. A muskátli ÉŐ növény.

  8. Nem jó, ha a vezető a hatalmával.

  9. este mindig lehalkítom a tévét.

  10. Azt ígérték, még ma LK a gyereket.

Földrajzi betűrejtvények

A tematikus betűrejtvények között megkülönböztetett helyet érdemelnek az olyan betűtalányok, amelyeket még a Betűrejtvény-szinonimák című szakaszban közölteknél erősebben is összeköt, egymáshoz kapcsol valamilyen közös jellemző. Ott az volt a közös, hogy mindegyik rejtvénynek a rokon értelmű megfelelőjét adtuk meg. Itt erősebb a kapocs, mert a rejtvények témája is közös. Ezekre tehát még azoknál is jobban illik e fejezetünk főcíme, vagyis ez: Tematikusbetűrejtvények. Következzék hát most tíz földrajzi névi, azaz valamely ország, város, falu, vidék stb. nevét felidéző betűrejtvény!

Rejtvényesített regények, operák

Ha azt hiszik olvasóim, hogy egy-egy regény- vagy operacím betűrejtvénybe szerkesztése már túl nagy falat, ezzel már nemigen birkózik meg még a nyelvi játékok legelkötelezettebb híve, rajongója sem, tévednek. Szavaim igazolásául, bizonyságként most bemutatok egy olyan betűrejtvény-sorozatot, amelyben – a változatosság kedvéért felváltva – regények és operák címe húzódik meg. Ezúttal, úgy vélem, a rejtvények fölött elkél némi eligazítás. De csupán annyi, hogy a szerzők nevét adom meg könnyítésül.

Megfejtések

Betűrejtvény-szinonimák. 1. Pakisztán (P + a kis z TÁ-n). 2. Paláver. 3. Ütközés (Ü és T közé S). 4. Ingyenélő (I-n GY + E-nél Ő). 5. Zsoké (Z + sok É). 6. Pelikán. 7. Boszorkány. 8. Leértékelés (le érték, elé S). 9. Méretarány. 10. Magasugrás.

Betűrejtvények mondatba ágyazva. 1. Nevel. 2. Fésű. 3. Előzetes (előz E-t S). 4. Délután. 5. Elmegy (L meg Y). 6. Emelés. 7. Évelő. 8. Visszaél. 9. Késő. 10. Elhozzák (L, hozzá K).

Földrajzi betűrejtvények. 1. Nagyszeben. 2. Abaliget. 3. Balkán-félsziget (bal K-n a fél SZ-ig ET). 4. Eszék. 5. Herend. 6. Derecske (DE-re cs-ke; a képző a betű kicsi voltára utal). 7. Kisalföld (kis A + L + föl D). 8. Balaton-felvidék (B a laton + fel VI + D-k). 9. Ajka. 10. Szenegál.

Rejtvényesített regények, operák. 1. Egy ember élete (egy M-be R + É le + te, azaz & visszafelé olvasva, hiszen a fején áll). 2. Pásztoróra. 3. Sorstalanság (SORS-talan SÁG, a fölött ugyanis nincs SORS). 4. Rigoletto (R-ig O + le TT + O). 5. Az őz. 6. A telefon (a TE le + F az O-n). 7. Rab Ráby (rab, rá BY). 8. Az ezred lánya (az ezred L az Á-n + YA). 9. Rokonok. 10. Az ajtón kívül (az aj a Fertő tó betűin kívül áll; Balassa Sándor öt tételből álló operája).

Most pedig beszéljünk rébuszokban!

Természetesen eszem ágában sincs olvasóimat arra biztatni, hogy akár általában, akár valóban csupán most, e fejezet olvasása közben szándékosan titokzatoskodó, homályos értelmű kifejezéseket használva beszéljenek azzal, aki valamilyen kérdéssel vagy figyelmeztetéssel megzavarja olvasásukat. A szinte szólásszerű rébuszokban beszél kifejezést csupán azért mesterkedtem bele e fejezet címébe, hogy ennek magyarázatából kiindulva foglalkozzunk a – nos, vajon mikkel is? – képrejtvényekkel.

A rébusz latin eredetű szó, noha mi francia, majd német közvetítéssel vettük át. A ’tárgy, dolog’ stb. jelentésű latin res főnév toldalékos alakja. Non verbis, sed rebus, azaz ’nem szavakkal, hanem dolgokkal’, mondták a latinok. Képtalányok megjelölésére Franciaországban használták először tudatosan a rebus szót, mégpedig a 15. században, de valaminek képpel vagy képekkel való kifejezése, illetve az erre való törekvés már évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban sem volt ismeretlen. Ha végig akarnánk járni azt az elágazásokkal teli, tekervényes utat, amely a modern képrejtvények műfajáig elvezet bennünket, alighanem az ősember barlangrajzokba rejtett üzeneteinél kellene kezdenünk, majd a képírásnak, az írás e jellegzetes ősi módjának válfajain át közelíthetnénk a jelen felé. Ilyen képírást egyes amerikai indián népeknél és ausztráliai őslakóknál – legalábbis nyomaiban – elvétve még ma is találunk.

Igen, egész a barlangrajzokig vissza kellene nyúlnunk. Alig pár éve, 2007-ben egy Kanadában élő magyar honfitársunk, Dévényi Dénes, aki mérnök, fotóművész, pedagógus és filozófus egy személyben, egyúttal pedig a World Festival of Photography Society elnöke, vancouveri kutatóközpontjában mozgalmat indított „Put a picture in your cave”jelmondattal. Szerinte ugyanis a tanulás, a tudás, az igazság keresése – ami hiányzik az állatokból – akkor indult el bennünk, emberekben, amikor egy kőkorszakbeli ősünk „művészi” célú rajza elkészült egy barlangban. Ez tette az állatot emberré, mert ezzel, ezen keresztül született meg az empátia, az a képességünk, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik fél lelkiállapotába. Majd egy másik, Empaty Deficit című, 2009-es röpiratában ezt is hozzáteszi: „A jelenlegi kutatások még mindig nem adtak elégséges választ arra a kérdésre, hogy miért haltak ki a Neander-völgyiek. Az én válaszom egyszerű: azért haltak ki, mert nem tudtak rajzolni. Az ő agyuk még nem volt kész, a miénk már az. Mi négy és hét éves korunk között tanulunk meg rajzolni. De a kollektív, társadalmiagyunk (Social Brain) még nem érett meg.”

Jómagam nem kívánom a világ egy másik, távoli pontján élő – bár rendszeresen haza is látogató – honfitársunk gondolatait „sem cáfolni, sem megerősíteni”, mert ilyen irányú képzettségem nem hatalmaz fel erre, de ezen felbuzdulva 2008-tól kezdve az Édes Anyanyelvünk című folyóiratnak minden címoldalán egy-egy jeles – és már minden kétséget kizáróan klasszikus – magyar művész egy-egy szép és értékes alkotását tesszük közzé, ezáltal is jelezve, hogy a magyar képzőművészet megbecsülését ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint anyanyelvünkét.

De térjünk vissza tárgyunkhoz! Az kétségtelen, hogy a fákba vésett rovások, a barlangrajzokba rejtett „üzenetek”, a piktográfiák, azaz képírások különféle jegyei egytől egyig a rébusz ősei. Ősei, de még nem igazi rébuszok, azaz nem képtalányok, hanem inkább csak képek, képletek. A fogalomírás ellenben már jóval fejlettebb, mint a képírás. Ez nem is csoda. A képírás jelei, a piktogrammák csak konkrét tárgyakat ábrázolnak, ezzel szemben a fogalomírás ideogrammái már fogalmak felidézésére is alkalmasak. Így például a kínaiaknál a nap és a fa jele együtt a keletfogalmat idézi fel (ugyanis a nap a fák mögül kel fel), a szemés a vízegyüttesen azt jelenti: könny;a zöldés az évpedig, amely mindkettő már önmagában is elvonatkoztatás eredménye, együttesen azt jelenti, fiatal.

Utunk fontos állomása volna a szó- és szótagírás is. Mielőtt olvasóim kétségbe vonnák, hogy a képrejtvények tág értelemben vett történetéhez ez is hozzátartozik, idézek két bekezdést a jeles írástörténésznek, Kéki Bélának Az írás története című munkájából:

„A beszédünket alkotó szavak kettős arculatúak. Egyrészt minden szónak részletesen körülírható jelentése van. (A képírás és a fejlődés magasabb fokán álló fogalomírás ezt a meghatározott jelentést fejezi ki.) Beszédünk szavainak másik jellemzője a hangalak, vagy más szóval: a hangtest. A jelentés és a hangalak szétválasztása döntő szerepet játszott az írás fejlődésében.

A régmúlt korok embere szűk körben mozgott, gyakran fordultak elő életében ugyanazok a fogalmak, s a képírás jeleihez legtöbbször ugyanazok a szavak kapcsolódtak. Lassanként azonban egyes jelek egyes szavakkal a sűrű használat folytán összeforrtak. E fejlődési folyamat végül arra vezetett, hogy a képírás vagy a fogalomírás bizonyos jelei bizonyos idő múltán már nemcsak a szavak értelméhez kapcsolódtak, hanem a szavak hangalakjával is szorosan összefonódtak. A jelek tehát egy-egy hosszabb-rövidebb hangsort, hangzócsoportot képviseltek. Így jutott el a fejlődés a szóíráshoz. S mihelyt a jelek már egyes szavak hangalakjára is utaltak, lehetőség nyílt arra, hogy több szótagból álló, hosszabb szavakat egyszótagú szavak jeleinek egymás mellé sorakoztatásával írjanak le. Így jutott el az ember a képrejtvényszerű megoldásokat eredményező szótagíráshoz. (Mintha a »silány« szavunkat csak úgy tudnók leírni, hogy egy sítalpat és egy lányt rajzolnánk egymás mellé.)”

És itt álljunk meg! A betűírások útvesztőjébe már ne keveredjünk bele! Csupán az időrend kedvéért jegyzem meg Kun Erzsébetnek A rejtvény című, már máshol is idézett rejtvénytörténeti munkája alapján, hogy az első rejtvényszámba vehető képtalányok, más szóval rébuszok az ókor második részében bukkannak fel, akkor, amikor a képírások betűírássá alakulása folytán az ember lassanként elveszti közvetlen kapcsolatát a képekkel, s ilyen módon igyekszik tornáztatni vizuális fantáziáját. Az újkorban azután, főleg a 19. századtól kezdve a vizuális fantázia megmozgatására való törekvés örvendetesen találkozik a nyelvi fantázia próbára tevésének igényével, s ezzel máris megérkeztünk a jelenbe.

Azazhogy még egy megszorítást kell tennünk. A rejtvény szó, ugyebár, valamilyen fejtörőt, talányt jelent. Tévedés azonban azt hinni, hogy minden olyan fejtörő, amelyben rajz, kép is van, sőt akár csak az van benne, egyúttal képrejtvénynek számít. Szó sincs róla! Ha így volna, akkor a képrejtvény fogalomkörébe beletartozna több tucat, talán több száz különféle típusú talány, fejtörő. Hány apró különbség van a két látszólag teljesen egyforma rajz között? Melyik út vezet ki a rajzos labirintusból? Az úgynevezett varázsképeken hol fedezhető fel az egy vagy több rejtőzködő férfi, kislány, kutya stb. alakja? A bemutatott képet meg tudjuk-e rajzolni egyetlen vonallal anélkül, hogy felemelnénk ceruzánkat a papírról? Összesen hány négyzet – vagy háromszög, félkör stb. – látható a képen? Melyik embernek melyik az árnyéka? Tudunk-e három egyenes vonalat húzni a közzétett rajzon úgy, hogy mindegyik házhoz két fa tartozzék? Hány hiba van a képen?

A végtelenségig folytathatnám a kérdések sorát, de azt hiszem, fölösleges. Biztos vagyok benne, olvasóim nagyon is jól érzik, hogy az efféle, újabban nagyon is népszerű rejtvények, bármennyire kedveltek is, bennünket közelebbről nem érdekelnek, mert ezek rajzokat, képeket tartalmazó, tehát képes rejtvények, de nem képrejtvények. Ezek jó megfigyelőképességet és jó szemmértéket kívánó, egyébként nemegyszer igen ötletes talányok, de nem nyelvi játékok. Nem annyira fejjel, inkább szemmel kell őket megfejteni. Az igazi képrejtvény ellenben, noha rajz, kép formájában kerül elénk, nyelvi játék a javából. Egy-egy ügyes, szellemes képrejtvény megfejtéséhez – hasonlóképpen megalkotásához is – nem annyira éles szem, hanem inkább gazdag szókincs és nagyfokú nyelvi találékonyság, fantázia szükséges. A fejezet további részeiben az ilyen értelemben vett képrejtvények néhány típusára mutatok be példákat, akár csupán szemléltetésül, akár feladatként.

Milyen rébuszokat fejtettek dédanyáink?

Bevezető soraimban már említettem, hogy bár a képek már a kőkorszaki ember barlangrajzai óta végigkísérik az emberek életét, rejtvényként sokáig nemigen jöttek számításba. „Eszmélése hajnalán az ember számára a képtalány nem mesterségesen szerkesztett rejtvény, hanem természetes kifejezési forma, amellyel gondolatait közölheti”, írta fentebb már idézett művében Kun Erzsébet. Persze mondhatjuk azt, hogy már a jeles római szónok, Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106–43) is alkotott képrejtvényt, amikor tréfás kedvében aláírás helyett egy borsó rajzával szignálta leveleit (cicer = borsó), de tagadhatatlan, hogy a rébusz csak az újkorban érett rejtvénnyé igazán.

Nálunk a 19. század hozta meg a rébuszok divatját. Jókai Üstökös című élclapjában és több más korabeli lapban már rendre felbukkannak az efféle fejtörők. Legtöbbjüket képek és betűk kombinációja jellemzi, s nem ritkák a különféle betűkorrekciók sem, például annak jelzése, hogy valamely betű vagy ékezet törlendő, valamilyen rajzocska által ábrázolt dolog nevének vége elhagyandó. Szemléltetésül, érdekességként csokorba gyűjtöttem olvasóimnak néhányat e ma már ásatagnak tűnő rébuszok közül; érdekességképpen még egy olyat is bemutatva, amelynek „megfejtése” egy teljes versszak. Dédanyáink idejében egyáltalán nem számítottak ritkaságnak ezek a „se vége, se hossza” típusú rejtvénysorok.

Napjaink rébuszai

Ha olvasóim arra számítanak, hogy ezen a címen a modern képrejtvények színes, tarka kavalkádját fogom bemutatni, tévednek. A 20. század első felében – talán elsősorban a könyvem Tematikus betűrejtvények című fejezetében már említett Grätzer József jóvoltából – még folytatódott a rébuszfejtés divatja. Az említett Grätzer József, aki egy időben Karinthy Frigyes személyi titkára is volt, s a híres írótól akár ösztönzést, ihletet is kaphatott effélére, több lapban rejtvényrovatot is vezetett, sőt rejtvénykönyvet is írt. Sicc című, főleg fiataloknak szánt munkája, amelynek címe voltaképpen egy betűszó (ebből: Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok), 1935-ös megjelenése óta számos kiadást ért meg, s nemzedékeket ismertetett meg különféle nyelvi játékokkal, köztük betű- és képrejtvényekkel is. Nem kis részben ennek a kötetnek s a szerző említett rejtvényrovatainak köszönhető, hogy a képrejtvények divatja ha lanyhult is, de teljesen nem szűnt meg. Ma is van néhány olyan (rejtvény)lapunk, amelyik rébuszokat is közöl néha, de ezek száma nem nagy. Napjainkban a képtalányok helyét mindinkább a képes talányok foglalják el; olyanok, amilyenekből e fejezet elején már említettem példákat. De azért a képrejtvények műfaja nem tűnt el teljesen, sőt még egy elágazása is kifejlődött.

Újabban azt veszem észre, hogy a rejtvénykészítők (vagy a lapszerkesztők) egy-egy szinonimával vagy a megoldást megkönnyítő utalással segítséget igyekeznek nyújtani a megfejtőknek. Nem rossz módszer. Olvasóim e könyvem lapozgatásakor tapasztalhatták, hogy amikor valamilyen nyelvi játékot rejtvényesítve, feladvány formájában mutatok be, magam is nemegyszer próbálkozom valamilyen segítségnyújtással, például úgy, hogy egy rejtvénysorozatot a megfejtések ábécérendjébe csoportosítva közlök, s erre nyomatékosan fel is hívom az olvasók figyelmét. A rébuszokkal foglalkozó fejezetnek most következő részében már eleve két képtalánysorozatot mutatok be, azazhogy „adok fel” olvasóimnak. Az első csoportban mindegyik kis képrejtvénynek címet is adtam; olyan címet, többnyire szinonimát, amely nagyban megkönnyíti a megfejtést. A másodikban viszont, amelyben némelyik rébusz míves megrajzolásáért Gyulai Líviusz grafikusművészünknek tartozom köszönettel, szabad a vásár. Azonban úgy vélem, a megfejtés itt sem okoz majd nagy gondot. Ám ha mégis, azaz olvasóim valamelyik agyafúrtabb rébusznak nem jönnek rá a nyitjára, a megfejtést elolvashatják a fejezet végén. Most tehát két példacsokor erejéig beszéljünk rébuszokban!

Képrejtvények „besegítéssel”

Rébuszok – súgás nélkül

A limesen állva

A limes, mint olvasóim közül bizonyára sokan tudják is, a Római Birodalom erődökkel védett határvonalát jelentette, illetve jelenti. Mi most csupán képletesen állunk ezen a limesen, ugyanis egy más mezsgyére, a képtalányok és a képes talányok közti határsávra vetünk rövid, néhány példára kiterjedő pillantást. Mert arról e fejezet elején már szóltam ugyan, hogy az olyan képes játékok, sőt rejtvények, amelyek inkább jó megfigyelőképességet kívánnak, mint nyelvi fantáziát, minden érdekességük ellenére nem ebbe a könyvbe kívánkoznak, azt nem hallgathatom el, hogy ezek különböző típusai között vannak olyanok is, amelyeknek nyelvi vonatkozásuk is van, s ezek – legalább pár mondatnyi áttekintés erejéig – ide, hozzánk is tartoznak.

Már a betűk alakjával, megformálásával kapcsolatos mesterkedések is – amelyeket a nyelvi játékos irodalomban tipografológia néven szoktak emlegetni – ide, helyesebben ide is tartoznak. Köztudomású, hogy vannak betűink, amelyek pusztán alakjuk, jellegzetes formájuk révén szóalkotásunkban is szerephez jutnak. Gondoljanak olvasóim például Petőfi Hazámban című költeményének következő soraira:

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék

Árnyékában utószor pihenék,

Fejem fölött míg őszi légen át

Vándor daruid V betűje szállt.

Van még több más olyan betűnk is, amely már szóhasználatunkban is helyet vívott ki magának, például S kanyar, x-lábú, de most inkább azt nézzük meg két kis példasor segítségével, hogy ha valamilyen szót kellő ügyeskedéssel, a szó jelentésének képi megerősítésével jelenítünk meg, akkor ennek a képi felidézésnek megelevenítő vagy nyomósító ereje van, tehát valamiféle stilisztikai szerepet tölt be.

A betűkkel, azok formájával, elhelyezésével való játszadozásnak további nyelvi vonatkozásai is vannak, túl az imént elmondottakon, s természetesen túl azon, hogy írásban a betűk segítségével fejezzük ki gondolatainkat. Semmiképpen sem gondolok arra, hogy e helyütt a képversekre is kitérjünk, mert ez önmagában is óriási terület, s vizsgálata, elemzése nem a nyelvi játékok körébe, hanem a költészet világába tartozik. Persze a költészet és a játék is összetartozik, de ezt most hagyjuk, mert ez a gondolatsor messzire vezetne. Ellenben nézzünk meg közelebbről egy olyan, újabban elég népszerű képes feladatsort, amelynek tagjai nem képrejtvények ugyan e szó hagyományos értelmében, de legalábbis közeli rokonai annak. Azaz pontosan itt a helyük, a mezsgyén, a limesen!

Betűfejek

Általában könnyű feladat, a szó szoros értelmében „gyerekjáték” a betűfejeket alkotó betűkből kiókumlálni a betűalak nevét, foglalkozását, vagy amit a betűfej „alkotója” megkíván, de azért olvasóimra bízom a megoldást. A megfejtést csak a fejezet végén adom meg.

Képrejtvényes összetétellánc

Ez az inkább fiataloknak, tanulóknak szóló képes játék szintén egyúttal képrejtvény is, olyannyira, hogy akár könyvemnek valamelyik szóláncokkal foglalkozó fejezetébe is bekerülhetett volna. Kigondolója a komáromi Rabina Lászlóné, aki nyolc-tíz évvel ezelőtt az Anyanyelvápolók Szövetségének a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával közösen meghirdetett pályázatára küldte be azt a pályamunkáját, amelyben erről is szól. Az ötlet lényege az, hogy a játszóknak képek segítségével kell szóláncot létrehozniuk. Kapnak egy három négyzetből álló ábrát, amelynek két szélső négyzetében már van egy-egy kép, a középső négyzet azonban még üres. Oda a játékosoknak kell egy nekik megadott képhalmazból azt a képet odailleszteniük, amely a bal oldali és a jobb oldali négyzetben látható képpel egyaránt értelmes összetétellé olvasható össze. Hogy hogyan fest ez a játék a valóságban, azt máris megláthatják olvasóim. Ugyanis bemutatok egy tíz darabból álló sorozatot úgy, hogy a középső négyzetet üresen hagyom, viszont a felhasználandó képeket összekeverve, egy csomóban megadom a tíz szólánc-sor alatt. Olvasóimnak csak az a feladatuk, hogy megtalálják a szóláncok középső négyzetébe kívánkozó képecskéket. Ha jól dolgoztak, akkor minden zsák megtalálja a foltját! Az így kialakult összetételláncokat a fejezet végén megadom. Jó szórakozást!

Megfejtések

Napjaink rébuszai.

Képrejtvények „besegítéssel”. 1. Intenzív. 2. Paradoxon. 3. Musztafa. 4. Méregzsák. 5. Felekezet. 6. Kutyagol. 7. Redőny. 8. Inspirál. 9. Aranyeső. 10. Négyszemközt.

Rébuszok – súgás nélkül. 1. Serpenyő. 2. Nászajándék. 3. Taposómalom. 4. Lapzárta. 5. Két szék közt a pad alatt. 6. Romboló. 7. Keresztül-kasul. 8. Létérdek. 9. Adószám. 10. Barátfüle.

A limesen állva.

Betűfejek. 1. Gedeon. 2. Teodor. 3. Jonatán. 4. Donatella. 5. Kunigunda. 6. Főkönyvelő. 7. Gyógyszerész. 8. Cukrászmester. 9. Esztergom. 10. Olivér.

Képrejtvényes összetétellánc. 1. Csap – szék – láb. 2. Kéz – fej – léc. 3. Nyelv – hegy – tető. 4. Sas – szem – golyó. 5. Síp – csont – kovács. 6. Nadrág – szár – kapocs. 7. Kígyó – méreg – fog. 8. Fóka – vadász – kalap. 9. Szúnyog – háló – zsák. 10. Felleg – vár – kapu.