Ugrás a tartalomhoz

Nyelvi játékaink nagykönyve

Grétsy László

Tinta Könyvkiadó

3. fejezet -

3. fejezet -

1. Betűk, hangok játékai

A betűk mágiája

Bűvös négyzetek hajdan és ma

A betűk mágiája mindig vonzotta az emberiséget. A SATOR–AREPO-féle híres betűnégyzetet például, melyet csaknem minden játékoskönyv szerzője idéz, Matteo della Corte professzor a 79-ben, a Vezúv kitörésekor hamu alá került ókori itáliai város, Pompeji romjai között is megtalálta. Persze ezzel nem mondtam sokat, mivel a bűvös betűnégyzeteket évezredekkel megelőzték az ugyancsak bűvös, hajdan valóban bűverővel rendelkezőnek tartott számnégyzetek. Csupán röpke magyarázatul: bűvös számnégyzetnek az előre megadott számoknak olyan négyzet formájú elrendezését nevezzük, amelyben a számok összege különféle mezőnyszabályok szerint, elsősorban vízszintes, függőleges és átlós soronként ugyanaz. A legrégibb bűvös négyzet, amelyről tudunk, egy több mint 6000 éves kínai könyvben maradt fenn. Ábrája meglehetősen bonyolult. Napjaink embere csak akkor ismeri ki magát rajta, ha tudja, hogy a kínaiak valaha fekete körökkel jelölték a páros („női”), és fehérekkel a páratlan („férfi”) számokat. Lássuk csak!

A négyzet, amelyet a kutatók a legkisebb bűvös négyzetnek, azaz alapnégyzetnek tekintenek, a mi számainkra „lefordítva” így fest:

A számkombinációt feltaláló kínaiak még nem tulajdonítottak bűvös erőt ennek a számnégyzetnek, de mivel a négyzet Indiába, majd Egyiptomba is eljutott, és a papok érdeklődését is felkeltette, nem csoda, hogy idővel a titokzatosság mágikus ereje tapadt hozzá. Elterjedt róla, hogy aki egy ilyen négyzetet talizmánként a nyakában visel, az voltaképpen egy csodaszer birtokosa. Semmiféle betegség nem győzi le; a már beteg emberből a bűvös négyzet kiűzi a rossz szellemet; gyógyír a veszettség, a szerelmi bánat és a villámcsapás ellen, s még sorolhatnám tovább.

Az ókortól a babonák e halmazával örökölte az ábrákat a középkor is, de bár a bűvösnégyzet elnevezés megmaradt, varázserejük egyre „fogyott”. A számnégyzetek a babonák világából lassan igazi helyükre, a rejtvények világába kerültek át. A rejtvény című remek könyvében Kun Erzsébet jó néhány egészen különleges, örökzöldnek tekinthető számnégyzetet is bemutat – még olyat is, amely kétértelműen rajzolt számainak köszönhetően fejtetőre állítva is bűvös marad. Íme!

Most azonban már ideje visszatérnünk a betűnégyzetekhez, amelyekre már e fejezet elején is utaltam. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást arra a bizonyos, Pompejiben megtalált ábrára! Erről az ötször ötös betűnégyzetről van szó:

Szerepét illetően sokáig megoszlottak a vélemények, de az őskeresztény templomokból való újabb hasonló négyzetek felbukkanása után végre megoldódott a rejtély. Megtalálták ugyanis az ábra eredetijét is, a katakombákban elrejtőzött keresztények titkos jelvényét, amely nem volt más, mint ez a betűkereszt:

Mint látható, e kereszt betűi a latin Miatyánk két kezdőszavából állnak, kiegészítve a görög ábécé Krisztus mindenhatóságát jelképező első és utolsó betűjével (A és O = Alfa és Ómega). „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég) – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható” (Szent János apostol jelenéseinek könyve 1,8) E kereszt birtokában már könnyű volt megállapítani, hogy a rejtélyes betűnégyzetben ugyanezek a betűk szerepelnek, csak más elrendezésben, s a négyzetnek még kiderültek egyéb csodás tulajdonságai is. Például az, hogy mind a két P betűből kiindulva össze lehet olvasni lóugrásban a PATER ’atya’ szót, valamint az, hogy a négyzet megalkotója nem elégedett meg annyival, hogy a kereszt alakot az avatatlanok szeme elől elzárva más formába rejti, hanem még arra is képes volt, hogy a négyzet mindegyik sorát értelmes, sőt visszafelé olvasva is értelmes szóvá, azaz palindrommá formázza. Ha ehhez hozzáteszem, hogy ez a tömör betűnégyzet egyúttal a mai keresztrejtvények ősének is tekinthető, azt hiszem, jogosan tekintik igen sokan mindenfajta nyelvi játék és rejtvény örök szimbólumának.

Nem csoda, hogy a sokféle nyelvi játékra fogékony Arany Jánost is „megérintette” ez az ábra. Arany János fia, László – Petőfi Arany Lacinak című versének „címszereplője” – írja le visszaemlékezéseiben, hogy amikor édesapjának megmutatta ezt a SATOR–AREPO formátumot, Arany nem tudott nyugodni, s másnap reggel így fogadta őt: „Ördög vigye a problémáidat! Feltettem magamban, hogy csinálok egy SATOR–AREPO-t magyarul… Egészen belefájdult a fejem!” De fejfájás ide, nem alvás oda, már mutatta is az 1882. évi Akadémiai Almanach egyik oldalára feljegyzett következő betűnégyzetet:

Ugye remek ábra? Akár rejtvénnyé is lehetne tenni, mégpedig úgy, hogy a betűket nem írjuk be az ábrába, hanem meghatározásokkal találtatjuk ki őket. Ez azonban nem volna ildomos, hiszen Arany művét nem forgathatjuk ki eredeti valójából, ráadásul nem is volna célszerű, mert a négy irányból, tehát balról jobbra, fölülről lefelé, jobbról balra és alulról felfelé egyaránt lehetséges megfejtés egy kissé bonyolultnak látszik, s ilyen feladványok elkészítése is túlságosan kemény diónak számít. Csupán érdekességként megjegyzem: The Oxford Guide to Word Games című, a nyelvi játékok számos fajtáját bemutató könyvében Tony Augarde a bűvös szónégyzeteknek terjedelmes önálló fejezetet szentel ugyan, de a palindrom négyzetekkel ő is adós marad. Én e fejezetnek a bűvös négyzetekkel foglalkozó részét néhány olyan „rejtvényesített” négyzetnek – vagy akár más alakzatnak – bemutatásával zárom, amelyben a meghatározások a vízszintes és a függőleges sorokra egyaránt érvényesek (vagyis azonosak), e kis sorozat végére azonban odaillesztek egy olyan rejtvényábrát is, amelynek kitöltéséhez nem egy, sőt nem is két, hanem négy meghatározássor figyelembevétele szükséges. (A megfejtéseket lásd a fejezet végén.)

Üzenetek a versfőkben (akrosztichon)

Tinódi Sebestyén, 16. századi vándorkrónikásunk az Eger vár viadaljáról való ének megalkotása után egy rövidebb, a nagyobb műnek mintegy negyedrészét kitevő terjedelmű, 115 strófás versezetben még egyszer összefoglalta a várostrom legfontosabb mozzanatait. Ez a rövidebb változat a következő címet viseli: Egri históriának summája. Ha mindegyik strófa első betűjét összeolvassuk, eredményül ezt a szöveget kapjuk:

Summajat jrja Égevr varanak,

Megszallasának, vjiadalianak,

Szegjevnvallasat csiaszr hadanák,

Nagi vigasagat Ferdinand kjralnak.

Áaaaamen!

Íme, ez az akrosztichon. Ez a görög eredetű elnevezés, amely a ’csúcs, hegy, él’ jelentésű görög akron, valamint a ’verssor’ értelmű sztikhosz szóból alakult, olyan versre utal, amelyben a versszakok vagy verssorok kezdőbetűi valamilyen elrejtett nevet, mondást eredményeznek. Ebben a példában nem a szerző nevét adják – noha az akrosztichon-verseknek ez az egyik leggyakoribb vonásuk –, hanem a már amúgy is summázó versezetnek egy strófányi summáját. Egyébként ez valójában nem is elrejtés, hanem a kor divatjának megfelelő költői játék. A versfőkből kibukkanó szöveg egyetlen igealak logikus módosítását (írja – írom) leszámítva megegyezik a teljes summázó vers első szakaszával. Íme:

Summáját írom Egör várának,

Megszállásának, viadaljának,

Szégyönvallását császár hadának,

Nagy vígasságát Ferdinánd királnak.

Kialakulásakor bezzeg még volt nagyon is valóságos üzenetközvetítő, vagy inkább biztonsági – ma úgy mondanánk: őrző-védő – szerepe az akrosztichonnak. Lukácsy András, aki több könyvében is foglalkozik vele, többek között így ír erről: „Eredetileg a szakrális költészetben és a szent könyvekben alkalmazták; a szerzők e sajátságos megjelölési rendszerrel igyekeztek védekezni a későbbi illetéktelen betoldások (vagy elhagyások) ellen. Könnyű belátni, hogy egy akrosztichonnal »védett« vers szövegét nem lehetett egykönnyen megváltoztatni. Ez a technika már a babiloni iratokban feltűnik. A görög irodalomban Diogenész Laertioszt (Kr. u. 2–3. század) tartják jeles akrosztichongyártónak, de Cicero közli, hogy már Ennius verseiben is fellelhető e technika, sőt a szibillai jóslatok szintén tartalmaztak hasonlókat. Commodianus egy teljes versét úgy írta, hogy a versfők összeolvashatók benne.”

A mi középkori költészetünkben ilyen „szövegvédő” funkciója nem volt az akrosztichonnak, de a szerzők nevének megőrzésében annál inkább szerepet játszott, mivel az idő tájt a költemények aláírása nem volt szokásos, a költői öntudat viszont már akkor is ott buzgott az alkotókban, akik legalább ilyen módon jelezni óhajtották kilétüket. Sőt, nem is csak sajátjukat, hanem szerelmükét is. Balassi Bálintnak „kölem-kölemféle szerelmes éneki”-ben például egész hölgykoszorút találunk a versfőkbe rejtve. Bebek Juditnak, Chák Borbálának, Krusit Ilonának, Morgai Katának és másoknak teszi a szépet verseiben, nevüket gondosan a versfőkbe rejtve. Jó néhány verse Losonczi Annához szól. Szemléltetésül ideiktatok legalább egyet a rövidebbek közül; azt, amelynek versfőiből ez olvasható ki: Annámért(h), s amelynek utolsó, a név kiolvasásában már szerepet nem játszó strófájában a vers keletkezési ideje is megtalálható.

Az én szerelmesem haragszik most reám,

Hogy ingyen bánkódom, azt véli énhozzám,

Hogy őtet meguntam,

Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.

Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni,

Mert ha bánkódom is, látd-é, mire érti,

Ő magát mint gyötri?

Ha penig örülök, azt is másra véli.

Nem hiszi, hogy néki s nem másnak örvendek,

Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek,

Egyebet kedvelek,

S annak megnyerésén örvendek, nevetek.

Az ő szerelmének hozzám nagy hív voltát

Jól látom szívének minden jó szándékát,

Hogy énnekem magát

Ádta, hogy érezzem nagy jó akaratját.

Maga én szívemnek az ő állapotját

Ha látná, tudom, bizony megszánná kínját,

Érte nagy fájdalmát,

Ki csak tőle várja megvigasztalását.

Én keserves szívem hozzá oly állandó,

Mint fenyőfa télben-nyárban maradandó,

Nem té-tova hajló,

Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.

Reá mindezért is de én nem haragszom,

Mert nagy szerelmétől vagyon ez, jól látom;

Félt éngemet, tudom,

Másnak nem engedne, bizonnyal gondolom.

Te böcsülhetetlen drága szerelmesem,

Kinek jóvoltában nyugszik fáradt lelkem,

Nincs kívüled nékem,

Ki sok bánatimban vigasztaljon éngem.

Hitemet én el nem felejthetem, higgyed,

Jutván eszembe mézzel folyó beszéded,

Hogy hadnálak téged,

Ha elmémben forog szüntelen szerelmed?

Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében,

Hogy volna szeretőm énhozzám kétségben,

Úgy szedém ezt egyben,

Nevét megtalálod versek elejében.

A valamely névnek a versfőkbe való rejtése – igaz, inkább stíluseszközként, költői vagy éppen nyelvi játékként – később sem tűnt el, újabban is fel-felbukkan. Szemléltetésül az akrosztichon-versek talán legjelesebb, a közelmúltban elhunyt művelőjétől, Mészöly Dezsőtől idézek két verset. Az egyik, amelyik az Élet és Irodalom 1982. február 26-i számában jelent meg, a neves műfordító néhai barátjának, írótársának állít emléket:

Örök diák

(Akrosztichon néhai barátom születése napjára)

Diák voltál örökké, kisdiák,

Egész valód az i g e n é s a n e m

Vibráló két tüze között. Kevés

Egy élet arra, amit a csodák

Cikornyás labirintusaiban

Sóvár szívvel kerestél szűntelen.

Egész valód az i g e n é s a n e m

Remekbe készült ötvözete volt:

Igéző könnyűséggel, boldogan

Gázoltad át a Tegnap sűrű, holt

Állóvizét; de ott, hol tiszta érc

Borútlan fénye villant, nem lidérc:

Oly bűvös síppal hódoltál a Múltnak,

Remekművei mind öledbe hulltak.

Mészöly másik akrosztichon-remekét az Új Tükör 1981. február 8-i számából idézhetem. Ott Családi album címmel négy akrosztichonverset találunk, amelyeket szüleinek, testvérbátyjának és húgának nevére írt. Itt ezek közül az elsőt mutatom be; azért ezt, mert az édesapa nem más, mint Mészöly Gedeon, a jeles szegedi nyelvészprofesszor, aki egy nyelvészeti szakszeminárium keretében 1952-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán is tartott élményszámba menő előadásokat, s ezeknek az előadásoknak magam is buzgó hallgatója voltam.

Holt apám nevére

Meg nem szokom, hogy nem vagy itt. Hiányod

Égő seb most is. Sok gondom között

Szót értenénk, vitatkoznánk… De látod,

Zavartan már csak verset körmölök!

Öreg fejjel is apátlan kölyök,

Leemelem a polcról megkopott

Yolland-szótárod vagy Homéroszod…

Gyűrött lapok közt keresem nyomát

Egy p l a j b á s z n a k, mely jól kezedhez állt…

De nagy öröm, ha glosszát is lelek!

Egy gond gyötör, hogy gyorsírás-jelek

Oly irgalmatlan őrzik titkaid!

Nem, nem szokom meg már, hogy nem vagy itt!

Mielőtt befejezném a versfőkkel való „időmúlatás” különféle érdekes példáinak bemutatását, még felelevenítem az 1970 és 1990 között élő s virágzó baráti közösségnek, a Nyelvi Játékok Klubjának egy ezzel kapcsolatos pályázatát. A klub minden nyelvi játékra fogékony tagjai 1987 tavaszán azt kapták „feladatul”, hogy alkossanak egy olyan tetszés szerinti tárgyú és hangulatú szonettet, amelynek tizennégy betűs címe – mint olvasóim minden bizonnyal tudják is, ennyi sorból áll egy szonett – kiolvasható a versfőkből. A pályázatra 23 pályázótól 44 szonett érkezett be. Ebből kettőt idézek. Az egyiket Győry Istvántól, aki e téma ötletadója volt. Íme:

A vár fala még áll

A támadó bőszen készült alant,

Vívni a várat, mely dús vasbetonból

Állt, mint a vért, s nem pengett most a lant,

Ránk ront az ellen, harci vágya tombol.

Fiút áldoz a honnak, húst, velőt

A harcos. Vértől áztatott e rőt len,

Lyukak a bástyán, több ágyú belőtt.

A védelem, úgy látszik, már erőtlen.

Mint dúl a harc! Por, füst, korom, homok,

És hős kiáltá: társaim, előre!

Gyerünk, kapjunk ismét újult erőre!

Áll még a fal, bár mindenütt romok,

Lelkes vitézek indulnak rohamra,

Leszáll az éj s az üszkök szürke hamva.

A másik példát Rózsa Ibolyától idézem, aki ezzel a szonettjével az azóta már elhunyt, majd’ fél évszázadon át külföldön élő neves költő és filozófus előtt tiszteleg egyik remekművének fel-, illetve megidézésével. (Sajnos a közelmúltban már Rózsa Ibolyát is elvesztettük.)

Pepito és Pepita

(Határ Győző könyvének bűvöletében)

Poétai ábrándozásod

Egekbe álmélkodja őt;

Perdita, de te papnőnek látod,

Imádod, mint egy istennőt.

Trubadúros szerelmi hévvel

Oszlopszentként” csak szolgálod,

Énekek énekesével ér fel,

Sóvárgó ékesszólásod.

Pogány himnusz – emberi nyelven,

Egyszeri, megismételhetetlen,

Próbáljuk édes zamatát.

Ittasan vesszük újra kézbe,

Tönkre olvassuk megigézve,

Akár egy míves bibliát.

Még egy tag az akrosztichon-családból (notarikon)

Voltaképpen akrosztichon ez is, de jobbára más célú és más jellegű. Az Osiris által 2007-ben kiadott, Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, Idegen szavak szótára című kötetben ezt a meghatározást találjuk rá: ’több szó kezdőbetűjéből létrehozott szójáték, melyben a felhasznált szavakkal kezdődő sorok tartalma az összeolvasott szó tartalmával kapcsolatban áll’. Ma valóban elsősorban szójáték, de nem feltétlenül az, gyakran több is annál. Anélkül, hogy példák idézése kedvéért a távoli múltnak a keleti mágia és az ókeresztény misztika homályába vesző világába is megpróbálnám elvezetni, beavatni olvasóimat, hadd idézzek Lukácsy András nyomán egy-két történelmi példát. Mint írja, sok notarikon keletkezett például olyan időkben, amikor az embereket a történelmi kényszerűség a szenvedélyek elfojtására kényszerítette, azaz a nyílt véleménynyilvánítás veszéllyel járt. Ilyenkor legalább egy-egy tréfás, a lényeget elrejtő szójátékkal oldották az emberek a bennük felgyülemlő feszültséget. S ez nem is volt mindig csupán olcsó szellemesség: olykor titkos üzenetek, sőt lázító felhívások is terjedtek a nép közt a rejtett betűértelmezésekben. II. Károly angol király (1630–1685) alkotmányellenes, uralmon levő kormányát például a nép ármány-minisztériumnak nevezte. A jelző a valóságot fedte, ám mégis megvolt az a magyarázata, amely megvédi a jelző használóit mindenféle megtorlástól, mégpedig az, hogy az ’ármány’ jelentésű angol cabal egyszerűen a miniszterek nevéből, pontosabban szólva nevük kezdőbetűinek összeolvasásából származik: Clifford, Ashley, Buckingham, Arlington, Landerdal. Jó, ugye? Még egy tanulságos példa, a megszállt területeken keletkezett Napóleon-notarikonok közül! Egy hazafias német polgár a fáma szerint erősen verte a mellét Utrechtben, hogy a hódító születésnapján az előírt kivilágítás ellen azzal tiltakozik, hogy a kötelező gyertyák mellé kiírja a Zwang szót is, amely ugyebár kényszert, erőszakot jelent. Meg is tette, s amikor már másnap felelősségre vonták érte, nagyon sajnálkozott azon, hogy a rendőrség illetékesei nem vették észre: egyszerű szójátékról van szó. Ő valójában Napóleont éltette a Zwang szóval, amely notarikon, teljes formája pedig ez: Zur Weihe An Napoleons Geburtstage (vagyis: Napóleon születésnapjának ünnepére).

A már nemegyszer említett nyelvi játékos klubnak a tagjai többször is éltek a notarikonban rejlő játéklehetőségekkel. Például úgy, hogy foglalkozásokat jellemeztek ilyen módon, notarikon formában. Néhány példa:

Ácslegény: Állványoz, csapol, lécel, egyenget, gyalul, épít… nyugpénzig.

Asztalos: Avult székeket, törött almáriumot, lócákat orvosol sajátkezűleg.

Bárpincér: Borsos áron részeges paliknak importált nedűkkel caplat éjjelenként reggelig.

Bíró: Bűnösökön ítélkezik, rablóktól óv.

Buszvezető: Bosszús utasokat szállítva vacilláló embereket zötyögtet egy teletömött őstragacson.

Fodrász: Fürtöket ondolál, dauerol, rendez, ápol, színez.

Humorista: Hahotázunk unaloműző, mulatságos, okos, rekeszizmokat ingerlő szavain, tréfáin, adomáin.

Pékmester: Pogácsát édeskeveset, kenyeret mázsaszámra egyfolytában süt, többnyire ehetőre, ropogósra.

Remete: Rejtekhelye erdő; magányos, elmélkedő, társtalan ember.

Mivel efféle, hol tréfás, hol komoly(kodó) jellemzések megalkotása nem csekély észtorna, egyúttal pedig remek nyelvi játék, arra gondoltam, nem árt, ha olvasóimat is megpróbálom rábírni egy-két ilyen notarikon létrehozására. Jónak ígérkezik például közismert jeles személyek notarikon formában való minősítése, méltatása. Ennek jegyében és szellemében Bartók Béla felidézése, jellemzése több egyéb változat között ez lehetne: Bámulatos alkotóerejű, remekműveket teremtő óriási komponista. Ennyi kedvcsinálás után arra biztatom olvasóimat: kíséreljék meg a következő hírességeket családnevük alapján notarikon formában jellemezni! (Egy-egy megoldást mindegyikre adok a fejezet végén.)

Nem nehéz belátni, sok minden tartozik, tartozna még ide, játékoskönyvemnek ebbe a fejezetébe, hiszen a betűkkel való játék határai szinte végtelenek. Most éppen az következett volna, hogy fogjuk vallatóra az olyan játékos mondatokat vagy akár hosszabb szövegeket, amelyeket az jellemez, hogy a betűk csak valamilyen módon korlátozott számban és minőségben szerepelhetnek bennük. Mivel nem akarom, hogy ez a fejezet terjedelmével túlságosan eltérjen a többitől, kilógjon azok sorából, ezt most itt lezárom, mégpedig egy ún. abecedáriummal, azaz olyan versezettel, amelynek minden sora az ábécé rendjében következő betűvel kezdődik. Ilyet sokat ismerünk a világirodalomból, s idézhetnénk már a Bibliából is, de a magyar irodalomból is. Az egyik legszebb példa Móra Ferenc kedves Zengő ABC-je, amely bizonyára sok olvasónknak cseng ismerősen. Így kezdődik: Arany alma ághegyen, / Bari bég a zöld gyepen. / Cirmoscica egerész. / Csengős csikó heverész. Stb. Mivel azonban ez nem teljes abecedárium, hiszen a magyar ábécének csupán 31 betűjét tartalmazza a 40 közül, ehelyett befejezésül egy olyat teszek közzé, amely teljes, hiánytalan magyar abecedárium, s amelyért a szerzőt mindenképpen elismerés illeti. A tíz szótagú sorokból álló vers a játékos klub egyik jeles tagjának, Molnár Zoltánnak alkotása.

Arany középút

Arany középút: jó aranyszabály,

Ám ilyet csak kevés ember talál.

Barátság, hűség, tiszta érzelem;

Célom: mindezt szépen megértenem.

Csalóka kép már nem ejthet rabul,

De lelkem minden rossztól szabadul.

Dzerzsinszkijjel én nem foglalkozom.

Dzsinnektől mentes csendes otthonom.

Engem csupán a szép szó érdekel,

Életbölcsesség és érző kebel.

Felhőtlen égbolt, sűrű fellegek,

Gondok, bajok meg nem rendítenek.

Gyémántmezőkön így továbbmegyek,

Hitem erőt ad, el nem tévedek.

Ismételten, újból megkérdezem:

Íly nagy érték miként jutott nekem?

Jóság, szerénység, józan értelem,

Kedv, bánat, vígság együtt van velem.

Leszáll az est, a lombok hullanak,

Lyukas, rongyos felhők szétfoszlanak.

Minden sugár már másképpen ragyog,

Nem fénylenek már úgy a csillagok.

Nyár vége volt, és itt az ősz, a tél,

Oly sok emlékről suttog és beszél.

Ódon világ helyett: modern világ,

Öröm helyett: sok-sok hamis virág.

Őrzök halálig szép emlékeket,

Páratlanul kedves beszédeket.

Reméltem, sorsom még mást is adott:

Sugárzó, fénylő, éltető napot.

Szerettek, szidtak, róttak szüntelen,

Törtek felettem pálcát, védtelen.

Tyúkper, apróság, szinte végtelen

Utálatos kígyó lett hirtelen.

Új emberként reméltem sorsomat,

Ügyetlenségem adta gondomat.

Űzött vadként is éreztem magam,

Vidámnak is, fölöttébb gondtalan.

Zártságomért így meg ne rójatok,

Zsivajtól védő, békés ablakok!

Megfejtések

Bűvös négyzetek hajdan és ma.

Még egy tag az akrosztichon-családból (notarikon).

    1. Avulhatatlan remekműveket alkotó nyelvművész.

    2. Bravúros alliterációi bámulatosak, igazán tökéletes stiliszta.

    3. Erkölcsileg örökbecsű tartalom, választékosan ötvözött stílus.

    4. Humoros, elmés lírikus, több alkotása ironikus.

    5. Jobbára ódon stílusú, igazi klasszis alkotó.

    6. Képzőművész, avantgardista stílusforradalmár, sodró áramú költő.

    7. Lírai ihletésű, sokoldalú zenei titán.

    8. Monumentális alkotó: drámája Ádámról csodálatos, halhatatlan.

    9. Plebejus eszmék terjesztője, őszinte forradalmi ihletéssel.

    10. Történelmi ihletésű, nagyon ódon dallamú igric.

Betűk száműzése

Ez a művelet, mármint a betűk, pontosabban szólva bizonyos betűk száműzése, csakúgy, mint szinte minden más nyelvi játék, az ókorba nyúlik vissza. A Kr. e. 500 körül élt hermionei Laszosz volt az első, aki tudatosan élt ezzel az eszközzel, mégpedig mint költői eszközzel. Például olyan himnuszt írt szülővárosa védőistenéhez, Déméterhez, amelynek egyetlen szavában sem fordul elő egyetlen s betű sem. Példája nyomán tanítványa, Pindarosz is írt egy „s” nélküli ódát, majd jöttek az utódok, akik már nem is egy, hanem egymás után több betűnek is hadat üzentek. Az egyiptomi Trüphiodorosz például egy Odüsszeiát költött 24 énekben, mégpedig úgy, hogy minden énekből más betűt száműzött. Arról is tudunk, hogy már az ókori Indiában rendeztek olyan rejtvényviadalokat, amelyekben előre megszabták, hogy egy bizonyos – esetenként változó – betűnek nem szabad szerepelnie sem a kérdésekben, sem a válaszokban. A későbbi korokban is élt ez a szokás, amely azonban véleményem szerint vitatható értékű, hiszen ha túl nagyok az efféle kötöttségek, akkor a teljesítésükre való törekvés menthetetlenül visszahat az így megalkotott művek színvonalára. Az azonban vitathatatlan, hogy ami költői eszközként megkérdőjelezhető, az nyelvi játékként, vagyis olyan esetekben, amikor éppen a követelményeknek való megfelelés a legfőbb cél, nemcsak jó, hanem egyenesen elsőrangú. Érthető tehát, hogy e munkában több „tételben” is foglalkozunk vele. Először azonban – amolyan ráhangolásul – idézek néhány részletet a Nyelvi Játékok Klubja egyik kedves emlékű törzstagjának, Molnár Jenő Antalnak egy a Pesti Hírlap 1944. április 14-i számában, a második világháború legvészterhesebb időszakában közzétett „Egy betű” című eszmefuttatásából.

„Egy betű. Mi az? Semmiség. Apró jelecske a papíron. Élettelen, tehetetlen kis jószág. Csak a mi akaratunkból, a mi parancsunkra kelhet életre, ha szájunkat, ajkunkat, nyelvünket így vagy amúgy formálva, mint a Teremtő, lelket lehelünk bele.

Egymagában egy betű nem sokat jelent. Csak szerény közkatona a betűk ármádiájában. Ám néha félelmetes erőt mutat egyetlen betű is. Egyetlenegy betű, amely a szó élére állva megzavarja, felforgatja a szó értelmét. Ilyenkor lázadóvá, forradalmárrá válik a betű, s mögötte a szó értelme megváltozik, sokszor az ellenkező végletbe csap. A játék komolyra fordul, és mi megdöbbenve látjuk, mire képes egyetlenegy betű. Nem kell több, csak egyetlenegy betű, s az alázatos emberből gyalázatos lesz, aki javakat nem osztogat, hanem fosztogat, aki nem adakozik, hanem hadakozik, aki nem érti embertársát, hanem sérti… Nem mindegy, hogy jócskán kapok-e valamit, vagy ócskán. Nem mindegy, hogy küldöznek-e vagy üldöznek. Nem mindegy, hogy ősz öreg vagyok-e vagy bősz ifjú.

Egyetlen betű néha átfogja az egész világot, az egész életet. Egyetlenegy betű, és a viszonyból iszony lesz. És a tenyészetből enyészet…”

Egy, csak egy betűve…l…

Az első fokozat az, amikor az ember azt tűzi feladatul maga elé, hogy létrehoz egy olyan mondatot vagy akár több mondatból álló szöveget, amelynek minden szava ugyanazzal a betűvel kezdődik. Tehát nem azt tekinti feladatának, hogy azt a bizonyos betűt – akár magánhangzót, akár mássalhangzót – kizárólagossá tegye egy bizonyos mondatban, szövegben, hanem csupán azt, hogy a szöveg minden szava azzal kezdődjön. Azért hangsúlyozom ezt, mert a nyelvi játékok között olyan is van, amelyik mindössze egy magánhangzót vagy egy mássalhangzót engedélyez a játékos számára. Arról, illetve azokról a játékokról is lesz majd szó, de nem itt, a Betűk száműzése című fejezetben, hanem majd a maga, illetve maguk helyén. Az azonos betűkkel való kezdet már önmagában is éppen elég igényes feladat. Éppen ezért itt is legfőképpen a viszonylag könnyű, tehát ilyen szempontból hálás betűk jönnek számításba: k, h, b, s, d, a magánhangzók közül e, a stb. Könnyű belátni, hogy c, gy, j, ny vagy é, i, ú stb. betűvel jóval nehezebb dolgunk lenne, illetve lesz is. De a feladat izgató az ilyen játékra fogékony emberek számára, s bár maga az alkotás folyamata a legszebb, az elkészült „termék” is szerezhet élvezetet a nyelvi játékok kedvelőinek. Szemléltetésül bemutatok két példát, egy magánhangzós és egy mássalhangzós kezdetűt. Szerzőjük az efféle kedvtelések egyik legavatottabb mestere, a Ludas Matyi egykori munkatársa, Radványi Barna.

E mint EMBER

ELINDUL egy ember. Első elemitől egyetemig egyhuzamban eminens. Edzett, energikus, erélyes, eleven eszű, erős (ennek ellenére elbájoló) egyéniségű, eltökélt.

Elhivatottsága elementáris, erőteljes: „Előttünk Eldorádó, elérjük, esküszünk! Előre, emberek, együtt, egyenesen, elszántan, eltántoríthatatlanul!”

Eszményképei: Edison, Einstein, Eötvös etc.

Elvei, elképzelései: egyenlőség, egyenjogúság, egyetértés, egység, emberszeretet, európaiság, előrehaladás, egészséges elégedetlenség, erkölcsi emelkedettség, eszmei elkötelezettség.

Elméletben!

Ezzel ellentétben: egyenlőtlenség, egyenetlenkedés, elavult előírások, elvtelenség, elvetemültség, erőszak, erkölcsi eltévelyedések, erotománia, enerváltság, egzaltáltság, egyebek. Ellenségeskedés, egoizmus, egzisztenciális előnyök elorzása ellenlábasok elől ellenszenves, elítélendő, etikátlan eszközökkel. Elképesztő!

Ezer ellentmondás! Emiatt egynémely esetben elkeseredik. (Esendő – elvégre ember.)

ELÉRKEZIK előbb-utóbb egy emberileg elfogadható elkedvetlenedés. Esztendői elszállnak eredménytelenül: előmenetel, emelkedés, elismerés elmarad: eszményei egyre elérhetetlenebbek. Eh!

Elfásul, elcsügged, elbizonytalanodik. Elöregedésének előjelei: egyre engedékenyebb, egyezkedőbb, egykedvűbb.

Egyhangúság, eseménytelenség, elmagányosodás – egyszerre eléri. Egyetlen emóciója: enni, enni, elpilledten ejtőzni…

ELFÁRAD, ereje elhagyja, elgyengül, egészsége elkopik, emlékezőképessége elromlik, elméje eltompul.

Elesettség, elmeszesedés… Esztéká… Elfekvő… Elvégezetett.

„Elhunyt embertársunkra, elvbarátunkra emlékezvén…”

Ennyi.

L mint LITÁNIA

Lejárt lemez lettem, láthatja, Lancsákné. Lenvászon lepedővel lefüggönyözött, levegőtlen lukban lakom, leghátsó lépcsőházban. Lichthófra látok. Liftzúgás, lecsószag, lármázó lakók. Linóleummal letakart lisztesládán lepattogzott lábaskákban lebbencsleves, lencsefőzelék lókolbásszal. Légypiszkos lámpabura – letörölgethetné, Lancsákné – letöredezett lábú lócán lukas lavór, limlomok. Lehangoló látvány…

Lám-lám, lerobbantam, Lancsákné. Látásom lerövidült, lumbágóm lenyúzott, leszázalékoltak…

Lajoskám lótenyésztő lett. Lordok, ladyk lovagolnak lipicai lovasiskolájában. Lipótvárosi loggiás lakás; luxusjacht lellei lagúnában; luxusvilla Lelle legközepén, lucfenyő ligetben, lazúrkő lábazattal. Láttam lefényképezve! Légkondicionált lakosztályok, lovagterem lándzsagyűjteménnyel, leopárdbőrök, legyezőpálmák, Lotz-festmények, lakájok lángvörös libériában. Leírhatatlanul lenyűgöző! Lélegzetelállító! Lelle legelőkelőbb, legrátartibb lakói látogatják Lajoskámékat. Leginkább lottónyertesek, lakásüzérek, lánckereskedők. Lugasban löncsölnek, lampionfénynél lórumoznak, lakmároznak. Lucullusi lakomák lehetnek: libamáj, ludaskása, lacipecsenye, lepényhal, lazac, languszta lapulevélen, lépesméz, legfinomabb likőrök literszám…

Lajoskám legkisebb lányának, lieblingjének, Letíciának lakodalma lesz. Leendőbelije lovászfiú, ladányi lókupecek leszármazottja, levitézlett labdarúgó. Link, lobbanékony, lezüllött lókötő, léhűtő, lusta lajhár, lop, lézeng, lokálokban lumpol, lebujokban lebzsel, lotyókkal lődörög, lépten-nyomon lerészegedik. Lágyszívű Lajoskám lemondóan legyint: Letícia léprement…

Lassan-lassan leépülök, Lancsákné. Láthatja: lázcsillapítók, labdacsok, laboratóriumi leletek. Lumbágó, lábfájás, légcsőhurut. Lidércnyomások, letargia…

Levegőt, Lancsákné, levegőt!

Alliteráló közmondások

Mi is az alliteráció? Betűrím. Főleg versben, de prózában is: mondókákban, különféle nyelvi játékokban. A lényeg az egymás után következő szavak kezdő hangjának egyezése, ahogy erre már az előző részben bemutatott két kis cselekmény-, illetve eseménysor is jó példa. Az effélék olvasása vagy létrehozása is örömet, élvezetet szerez(het) olvasójának is, alkotójának is. De talán még ezeknél is nagyobb élmény valamilyen már meglevő szöveget átkölteni úgy, hogy a kezdőbetűk azonosak legyenek, ugyanakkor pedig az eredeti szöveg értelme is minél jobban megmaradjon. Például közmondásokat, amelyek között egyébként legalább egy olyan is van, amelyet már nem kell átalakítani, mivel eredeti formájában is alliterál. Íme: vak vezet világtalant.A többi azonban nem adja (meg) magát ilyen könnyen, hanem a játékos erőfeszítésére vár. Nem csoda, hogy ez a legvonzóbb nyelvi játékok egyike. Kemény erőpróba, de sikerélménnyel jár. Nyelvész kollégám, Balázs Géza éppen könyvem e részének írása idején – már hónapok óta – havonta egyszer közmondások alliterálóvá tételére buzdítja hallgatóit úgy, hogy előre megjelöli azt a közmondást, amelyet a hallgatóknak át kell formálniuk. Most épp ez a mondás van terítéken: A hit hegyeket mozgat meg. Egy hónappal korábban ennek „átdolgozása” volt a feladat: A tudományt nem vékával mérik. Én az elmúlt évtizedekben különféle „játékszínhelyeken” (televízió, rádió, lapok nyelvi rovata, nyilvános vetélkedő stb.) ötvennél is több ismert közmondás alliterálóvá tételére buzdítottam nézőket, hallgatókat, olvasókat egyaránt, s szinte hihetetlenül nagy fogadókészséget tapasztaltam. Annak szemléltetésére pedig, hogy ez a fajta nyelvi játék milyen szép eredményeket hozhat, a lenyűgözően gazdag „termésből” itt most közzéteszek egy kereken ötven közmondásból álló gyűjteményt, abban bízva, hogy olvasóim szívesen fogadják ezeknek „betűrímesített” változatait is. Először mindig a közmondás eredeti, legmegszokottabb formáját idézem, majd egyet vagy olykor akár többet az alliterálók közül is. Jó szórakozást kívánok hozzá!

ADDIG JÁR A KORSÓ A KÚTRA, MÍG EL NEM TÖRIK.

Korsó kettétöréséig kóborol kútra.

ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMEDDIG A TAKARÓD ÉR!

Tartózkodj takaródon túl tolni talpadat!

AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS.

Számtalan szállás, számtalan szokás.

A HAZUG EMBERT HAMARABB UTOLÉRIK, MINT A SÁNTA KUTYÁT.

Füllentő felebarátot fürgébben fognak fülön fizikailag fogyatékos farkaskutyánál.

AJÁNDÉK LÓNAK NE NÉZD A FOGÁT!

Kapott kancának kár korát kutatni! Felajánlott fakónak figyelmetlenség fogát fürkészni.

AKI KÍVÁNCSI, HAMAR MEGÖREGSZIK.

Kíváncsiak korán korosodnak.

AKI KORPA KÖZÉ KEVEREDIK, MEGESZIK A DISZNÓK.

Ki korpa közé keveredik, kocák koncának kerül.

AKI KÖNNYEN HISZ, KÖNNYEN CSALATKOZIK.

Hamar hívő hamar hátrahagyja hitét.

AKI MÁSNAK VERMET ÁS, MAGA ESIK BELE.

Mást mártana medencébe, méltán merül maga mélybe.

AKI SZELET VET, VIHART ARAT.

Szellőt szórsz szét, szélvihart szüretelsz.

ALKALOM SZÜLI A TOLVAJT.

Alkalom adja az aljast.

AMIT MA MEGTEHETSZ, NE HALASZD HOLNAPRA!

Mit ma megtehetsz, megtedd még ma!

AMIT MISI TANUL, MIHÁLY SEM FELEJTI EL.

Mit Miska megtanult, Mihályban megmarad.

AZ ALMA NEM ESIK MESSZE A FÁJÁTÓL.

Almafa alatt akadunk az almára.

AZ A MADÁR IGEN RITKA, KINEK KEDVES A KALITKA.

Kivételes kismadárka, kinek kedves kalitkája.

EBÜL JÖTT JÓSZÁG EBÜL VÉSZ.

Kutyául kapott kincs kutyául kopik.

ESŐ UTÁN KÉSŐ A KÖPÖNYEG.

Eső elmúltával esztelenség esőkabátot elővenni.

EGY BOLOND SZÁZAT CSINÁL.

Egy esztelen ezer eszest elront.

ÉHES DISZNÓ MAKKAL ÁLMODIK.

Megéhezett malac makkról mereng.

EVÉS KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY.

Étel élvezete ébreszt étvágyat. Kására, koncra kanalazás közben kapunk kedvet.

GAZDA SZEME HIZLALJA A JÓSZÁGOT.

Tulajdonos tekintete táplálja teltté tehenét.

HA MEGDOBNAK KŐVEL, DOBD VISSZA KENYÉRREL!

Kit kővel kólintanak kupán, kenyérrel kontrázzon!

JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR.

Remek rizling ritkán rikolt reklámért. Nemes nedűt nem nehéz népszerűsíteni.

KÉTSZER AD, KI GYORSAN AD.

Kétszer kínál, ki kapásból kínál.

KETTŐN ÁLL A VÁSÁR.

Egyezséghez egy ember elégtelen.

KÉZ KEZET MOS.

Mancs mancsot mos.

KI A KICSIT NEM BECSÜLI, AZ A NAGYOT NEM ÉRDEMLI.

Aki az aprópénzt alábecsüli, annak aligha adnak aranyat.

KI KORÁN KEL, ARANYAT LEL.

Ki korán kel, kincset kaparhat ki. Korán kelőre kincs kacsint. Kakasszóra kelő kincset kap. Korán kelő: kincslelő. Korai kelés kinccsel kecsegtet. Korán kelőnek kincs kerülhet kezébe.

KI MINT ÉL, ÚGY ÍTÉL.

Életed: értékmérőd.

KI MINT VETI ÁGYÁT, ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT.

Amint alvóhelyünket alakítjuk, akként alszunk.

KÖLCSÖN KENYÉR VISSZAJÁR.

Vendég vekni visszajár.

KÖNNYŰ KATÁT TÁNCBA VINNI.

Könnyű Katát körtáncra kérni.

LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ!

Lassan lépegess, legelső lehetsz! Lassan lépkedve legtovább lépegethetsz. Megfontoltan mendegélj, messzebbre mehetsz!

LASSÚ VÍZ PARTOT MOS.

Vánszorgó víz vízpartot váj.

MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT BARÁTJÁRÓL.

Túzokot tolláról, téged társadról.

MÁS KÁRÁN TANUL AZ OKOS.

Okos oktondinak ostobaságán okul.

MINDENT LEHET, CSAK AKARNI KELL.

Minden megoldható, mindössze merni muszáj.

MONDJ IGAZAT, BETÖRIK A FEJED!

Becsületességedért betörik buksidat.

NEM MIND OKOS, AKI TANULT.

Ismeretes iskolázott idióta is.

NE SZÓLJ, SZÁM, NEM FÁJ FEJEM.

Fölösleges fecsegésért fejfájással fizetsz.

RUHA TESZI AZ EMBERT.

Talár teszi tekintélyed.

SENKI SEM PRÓFÉTA A SAJÁT HÁZÁBAN.

Senki sem sámán saját sátrában.

SOK BESZÉDNEK SOK AZ ALJA.

Sok sódernak sok salakja.

SOK KICSI SOKRA MEGY.

Számos szemernyi számosra szaporodik.

SZEMESNEK ÁLL A VILÁG.

Ügyesnek ülnek üzletei.

TANULJ, TINÓ, ÖKÖR LESZ BELŐLED!

Tanulj, tinó, tulok teremhet tebelőled!

TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL!

Elméddel elérhetsz erőddel elérhetetlent! Kellőképpen koponyával, kevesebbet kézzel! Eszünket engedjük előbbre erőnk ellenében.

TÖBB SZEM TÖBBET LÁT.

Száz szem százszorosan szemlél.

VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET.

Szemetlen szárnyas szintén szedeget(het) szemet.

VÉN KECSKE IS MEGNYALJA A SÓT.

Koros kecske kéjjel kóstol konyhasót.

E rész befejezéséül legalább egyetlen közmondásnak alliterációs változatait, ha nem is kimerítően, de legalább az eddigieknél részletesebben is bemutatom. A mondás a következő: Jó pap holtig tanul. Mindegyik szava más betűvel kezdődik, így nem sugall valamilyen kínálkozó kezdőbetűt. Teljességgel a játékosok ötletességétől, ügyességétől függ, hogyan próbálnak minél szellemesebb s a mondás lényegétől el nem rugaszkodó megoldást találni. Ha nem is az ábécé minden betűjével, de a felénél is jóval többel próbálkoztak e nyelvi játék szerelmesei, hogy alliterálóvá tegyék a jól ismert közmondást. Jöjjön hát egy kis válogatás, a viszonylagos bőség kedvéért ezúttal a kevésbé sikerülteknek, szigorúbb mércével mérve az elvárásnak már csak részben megfelelőknek is némi teret engedve!

A-val: Agilis atya aggkoráig acélozza agyát.

Á-val: Ájtatos áldozópap állandóan átképződik.

B-vel: Bölcs barát behantolásáig búvárkodik.

C-vel: Céltudatos cisztercita cilíciumszakadásig civilizálódik.

Cs-vel: Csupaszív cingulusos circumdederuntig csiszolódik.

D-vel: Derék domonkosrendi dicsőülése dátumáig diákoskodik.

E-vel: Erényes esperes elhunytáig edzi elméjét.

É-vel: Érdemes érsek életfogytáig élesíti értelmét.

F-fel: Fáradhatatlan franciskánus földi futása fogytáig forgatja fóliánsait.

G-vel: Gondos gvárdián golgotáig gondolkodik.

Gy-vel: Gyöngéd gyóntatópap gyászszertartásáig gyakorol.

H-val: Hitbuzgó hitszónok holtáig halmozza hittudományát.

I-vel: Ideális igehirdető inaszakadtáig informálódik.

J-vel: Jézus jámbor juhásza jobblétre jutásáig jegyzeteiben jártaskodik.

K-val: Kiváló káplán koporsóba kerüléséig kulturálódik.

L-lel: Lelkiismeretes lelkipásztor legvégső leheletéig lapozgatja lexikonait.

M-mel: Melegszívű misszionárius mindhalálig műveli magát.

N-nel: Neves nagytiszteletű nemléte napjáig nevelődik.

O-val: Odaadó oltárfi odaveszéséig okosodik.

P-vel: Példás pap pusztulásáig pallérozódik.

R-rel: Rendes rendfőnök ravatalozásáig rendszerez.

S-sel: Serény segédlelkész sírig studíroz.

Sz-szel: Szorgalmas szerzetes szemlezártáig szaporítja szaktudását.

T-vel: Törekvő tisztelendő temetéséig tanul.

Ü-vel: Ügyes üdvhozó üdvözüléséig ügybuzgólkodik.

V-vel: Valódi vikárius végelgyengüléséig vizsgálódik.

Társasjátékok, szintén egy betűvel

Az azonos betűkezdet kisebb társaságok, csoportok közös, játékos időtöltésének is alapja lehet, olyan játékoknak, amilyeneket akár autóban ülve, utazás közben is lehet játszani. Csupán szemléltetésül felidézek néhányat. Az első az Ország-város című játék. (Erről könyvemben majd még egyszer szólok.) Ehhez toll és papír is kell, tehát a gépkocsinál vagy vonatnál jobb a szobai környezet, ahol könnyebben megy az írás. A játékosok egyike tollával rábök bármilyen újság egy tetszőleges pontjára, s amelyik betűre mutat a toll hegye, az lesz a játék kiindulópontja. Ettől kezdve a játékosok által közösen megállapított ideig – például öt vagy akár húsz percig – tart a játék. Előzetes megállapodás szerinti fogalmakra kell a megadott kezdőbetűvel példát találni, mégpedig akár mindegyikre csupán egyet – ez esetben nem időre játszanak, hanem addig tart a játék, ameddig valaki mindegyik fogalomra megtalálta a maga szavát, s azt mondja, kész! –, vagy pedig akárhányat, azaz mindegyik fogalomra minél többet, s ebben a játéktípusban a megszabott idő letelte után a játékosok fogalmanként, azaz témakörönként felolvassák az általuk leírtakat. Ilyenkor a játékosok egyúttal a zsűri szerepét is betöltik. Ha valamelyik szó elfogadhatósága vitatható, együttesen döntik el, hogy a vitatott példa törlendő-e vagy benn maradhat gazdájának szógyűjteményében. A felolvasások végén ki-ki megszámolja, hogy összesen hány adata maradt fenn a rostán, s ennek alapján állapítják meg, ki lett a játék győztese, második helyezettje stb. Ha ez megtörtént, de a résztvevőkben megmaradt a játékhoz való kedv, valaki ismét rábök egy betűre, s kezdődhet az új forduló. Még annyit hadd jegyezzek meg, hogy mi, azaz én és diáktársaim, annak idején tíz-tizenkét-tizennégy éves korunkban leginkább ilyen fogalmakkal játszottunk (innen való a játék elnevezése is): ország – város – hegy – folyó – növény – állat – leány utónév – fiú utónév – ismert sportoló – ismert író – ismert felfedező vagy feltaláló. De számos más fogalom is helyet kaphat ebben a játékban: bútor, jármű, zeneszerző, színész, énekes stb.

A másik játékhoz még papír és ceruza sem kell; a címe: Hova utazol? Ezt a habkönnyű társasjátékot szintén gyerekkoromból ismerem. Jó kedélyen és nyelvi leleményességen kívül semmilyen más kellék nem szükséges hozzá. A játékvezető – vagyis az a személy, akit a többiek megbíznak ezzel a feladattal – sorban odafordul a társaság tagjaihoz, s megkérdezi tőlük: „Hova utazol?”. A megkérdezett erre mond egy tetszőleges helységnevet. „Mit csinálsz ott?” – kérdezi a játékvezető. Erre legalább három szóból álló, értelmes feleletet kell adni, de olyat, amelyben mindegyik szó ugyanazzal a betűvel kezdődik, mint a helynév. Például ha valaki Csurgóra utazik, így válaszolhat: „Csermely csobogását, csízek csiripelését csodálom.” Ha Vácra „utazott”, így válaszolhat: „Vendéglőben vacsorázva vidáman víkendezem – veled.” Olyan betűvel kezdődő helységnevet, amely a játék folyamán már szerepelt, nem szabad mondani. Így a választék egyre szűkül, a válaszadás egyre nehezebb lesz. Aki öt-tíz másodpercen belül nem tud felelni, zálogot ad (akkoriban ez volt a divat!) vagy rosszpontot szerez.

Van a játéknak egy olyan változata is, amelyben maga a játékvezető jelöli meg az úti célt. Így a versenyzőknek még nagyobb találékonyságra van szükségük, hiszen teljes egészében rögtönözniük kell. Tehát ha valakihez a játékvezető így fordul: „Hallottam, hogy Fonyódra utazol; mondd, mit csinálsz ott?”, s a megkérdezett személy csak ilyen kínban fogant választ tud adni: „Fogorvosom fülcimpáját fodrozom.”, már akkor is teljesítette feladatát.

Nagyon röviden a harmadik játékról is szólok pár szót. Ennek címe: Mit visz a kis hajó? Ide is kell egy játékvezető, akit a játékosok maguk közül erre a posztra választanak. A kérdező sorban úgy fordul a játékosokhoz, hogy megmondja, milyen kezdőbetűjű szóval kell a megkérdezettnek válaszolnia, legalább három szóból álló, azaz három tárgyat, árucikket tartalmazó elfogadható feleletet adnia. Tehát például a „Mit visz a kis hajó sz-szel?” kérdésre így lehet válaszolni: „Szenet, szőlőt, szépasszonyokat.” Az efféle egyszerű játékokat egyébként nem szokás pontozni, értékelni. Egy-egy sikeres, szellemes válaszért általában hálás mosoly jár a válaszadónak, s már megy is a hajó tovább…

Végül, negyedik játékként azt említem meg, amelyet már szintén gyermekkoromban is ismertem, s ha egy játékos kedvű csapat – három-négy fő – összeverődött, rendszeresen játszottunk is, de amelyre egy tatabányai tanárnőtől egy anyanyelvi pályázat kapcsán nemrégiben remek példákat is kaptam. Mi annak idején úgy játszottunk, hogy ha valamelyikünk kitalált egy olyan értelmes, épkézláb mondatot, amelyiknek mindegyik szava ugyanazzal a betűvel kezdődik, menten átformálta magában úgy, hogy a mondat tartalma lehetőleg ne változzék, a szavai ellenben még véletlenül se egyezzenek meg azzal a bizonyos kezdőbetűvel, amelyik a „megoldás” kulcsa. Amikor ezzel elkészült, elkiáltotta magát: Figyelem! Van egy mondatom: Szemrevaló szolgálólány vonzó gordonkással smárolt (vagy szebben: puszilkodott).Ki tudja ezt az értelmet egy olyan mondattal kifejezni, amelyiknek mindegyik szava ugyanazzal a tetszés szerinti betűvel kezdődik?Ezt a mondatot ugyanebben a formában többnyire még egyszer vagy kétszer elmondta, majd elhallgatott, s várta a hatást. Olykor eltelt néhány perc is, amíg valamelyikünknek sikerült a megoldásra ráakadnunk, de előbb-utóbb elhangzott a helyes megfejtés, ezúttal – ha nem is szükségszerűen, de többnyire – ez: Csinos cselédlány csábos csellóssal csókolódzott.

Kétségtelenül érdekes ez a játék, de el kell ismernem, egy kicsit nehéz, amiért a játékosok igen kevés fogódzót kapnak a megoldáshoz. Minden könnyebb volna, ha a kezdőbetűt megadnánk. Nos, nyilván ez vezette az említett pályázatírót, Móricz Ildikót is. Ő ugyanis egy olyan kérdéssorozatot küldött be, amelyben a várt válasz kezdőbetűjét lényegében megmondja. Szellemes játékát a következőkben be is mutatom olvasóimnak. Bár a fejezet végén ott olvashatják a várható választ, kérem, ne sajnáljanak egy-két percet annak megtalálásától! (A megoldásokba egy-egy „idegen” betűjű névelő belekerülhet, egyéb azonban nem!)

A hét melyik napján?

  1. A hét első napján páratlan számú uralkodósarjjal pihentünk magas növények árnyékában.

  2. A hét második napján drága haverommal leballagtunk a művelt földterületre burgonyát gazolni.

  3. A hét harmadik napján mellettem lakó kedves ismerősömmel sétáltunk egyet a háború sújtotta vízellátó berendezésen.

  4. A hét negyedik napján legközelebbi hozzátartozóimmal halkan eveztem a bokrokkal benőtt mesterséges vízi úton.

  5. A hét ötödik napján gyönyörű barnás szőrű lovamon büszkélkedtem a szőlőbe vezető elhanyagolt utcácskában.

  6. A hét hatodik napján gyümölcsöt gyűjtöttünk kerek számú cselédemmel a feltöretlen ugaron.

  7. A hét utolsó napján jókedvű látogatóimmal a bokrok fiatal hajtásait gyűjtöttük településünk szélén.

Egy betűvel, de hátulról!

A nyelvi játékos mindent megpróbál, minden játéklehetőséget megragad. Abban a TIT égisze alatt működő klubban, amelyet kerek húsz éven át volt alkalmam – kedves barátommal és félig-meddig kollégámmal, Vargha Balázzsal közösen – vezetni, irányítani, vagyis a Nyelvi Játékok Klubjában bizony az is „téma” volt, hogy hogyan lehet azonos betűkre végződő szavakból, azaz szóalakokból értelmes szöveget összeeszkábálni. Azok kedvéért, akik esetleg nem hallottak róla, elmondom, hogy tudományos célú szótárunk is van olyan, amely a magyar nyelv szókincsét – pontosabban A magyar nyelv értelmező szótára című, 1959–1962 között megjelent, hétkötetes munka címszavait, 58 323 szavát – a tergo, azaz hátulról, a szavakat végződésük szerint betűrendbe állítva tartalmazza. Ez a kiváló munka egyik jeles, sajnos már nem élő tudósunk, Papp Ferenc szerkesztésében jelent meg 1969-ben. Sokan rímszótárnak nevezik, de címe nem ez, hanem A magyar nyelv szóvégmutató szótára, mint ahogy már az 1742–1833 között élt piarista szerzetesnek, Simai Kristófnak a szavakat szintén összerímeltető szótára is ezt a címet viseli: Vég tagokra szedetett szó tár (I–II. kötet, 1809–1810). Rímet különben is sokkal többet lehet alkotni nyelvünkben, mint amennyi bármilyen szótárban benne van. Gondoljuk csak meg! Rímben ragozott szavak is szerepelhetnek, márpedig a szótárak csak a szavak alapformáját közlik, továbbá rímnek számít a rokon hangok összecsengése is stb. Megvallom, én különben sem hiszem, hogy a költőknek szükségük lenne rímszótárra, de ebbe nem avatkozom bele. Azt viszont bátran állíthatom, hogy az említett, négy évtizeddel ezelőtt megjelent szóvégmutató szótár azon kívül, hogy tudományos szempontból számos tanulsággal szolgál a nyelv, sőt általában a nyelvek tudós búvárainak, jogosan keltheti fel a nyelvi játékok szerelmeseinek érdeklődését is. Annak szemléltetésére, hogy ez a hátulról való betűrend hogy is fest a gyakorlatban, felsorolom az egyik legkisebb csoportnak, a ty-vel végződő szavaknak a szótárban szereplő tagjait:

Mint látható, összesen 25 szóegyed tartozik ide. Már maga a ty betű is, hiszen az is címszava a feldolgozott szótárnak. Jól megfigyelhető, hogy a betűsorrend megállapításánál a hátulról számított második, harmadik, negyedik stb. betűt is figyelembe vették a készítők, azaz a szavakat sorrendbe szedő számítógép ilyen utasítást kapott. A ty után a ramaty következik, mivel abban a van a ty előtt. Ezután következnek az nty-re végződők, majd a sor legvégén a fütty áll, amelyben a kettőzött tty előtt az ü található, megelőzve a tty előtt csupán u-val büszkélkedni tudó sutty szót.

A szóvégmutató szótár egy nyelvi játékosnak akár olvasmányként is érdekes lehet. Vargha Balázs például e szótár lapozgatásakor négy olyan, egymás után következő szóra figyelt fel, amelyek akár egy kis verssé olvashatók össze. Nosza, adjunk címet is a versnek! A cím: Vakáció előtt. Maga a „vers” pedig:

Maholnap

örömnap,

mindennap

szünnap.

Ha versnek nem is tekinthető, értelmes kérdésnek azonban – tehát kérdőjellel is ellátva – mindenképpen felfogható ez a szónégyes: Minek ennek eretnek szövétnek? Akinek pedig nincs érzéke az efféle nyelvi játékhoz, ugyancsak e szótár három egymás után következő szavával így zsémbeskedhet: Extrém agyrém, uramöcsém!

Akár rejtvény készítésére is ihlethet bennünket a szóvégmutató szótár. A játékosoknak megadhatunk bizonyos szóvégződéseket, arra biztatva őket, hogy keressenek minél több hozzájuk illő, velük befejeződő szót. Bemutatok egy-két példasort, a szótár adta „megoldásokkal” együtt:

-mónia végűek: hegemónia, ceremónia, ammónia, harmónia, diszharmónia;

-zli végűek: mázli, prézli, ribizli, pemzli, csúzli;

-önc végűek: küldönc, gönc, kölönc, különc;

-ling végűek: snidling, páncéling, biling ’a tőkén maradt szőlőfürt’, póling ’szalonkaféle madár’, rizling, vájdling.

Ennyi „rávezetés” után következzék egy igazi rejtvény! Felsorolok tíz szóvégződést. Tessék mindegyikre – vagy mindegyikhez – három szót találni. A megoldást a fejezet végén adom meg. Ha többet is találnak háromnál, annál jobb, hiszen én csupán a szótárban is benne levő szavakat közlöm a megfejtések között.

Igazán nem sajnálom ezt a kis kitérőt, mivel olvasóim figyelmét így ráirányíthattam erre a felettébb érdekes szótárra, de még adós vagyok azzal, hogy ha már szóba hoztam az azonos végű szavakból álló szövegeket, mutassak is be néhány példát belőlük, illetve közülük. (Zárójelben közlöm megalkotójuk nevét is.)

Jegyzőkönyvezett idézet (részlet)

Tisztelt testület! Nyílt bírálat ért minket, mert két szövetkezet hőszigetelőként samott helyett festett gittet használt, emiatt hatvankét komplett töltet ekrazit felrobbant, öt épületet rombadöntött, tizenhat halott mellett kétmillió-háromszázhuszonhétezer-kilencszáznegyvenhét forint kárt okozott.

(Császár Zoltán)

Pórul járt italozó

Csüccs. Traccs. Puccs?... Priccs reccs – fröccs fuccs…

(F. Szabó Sarolta)

Ahogy langy elegy fogy, úgy fagy egy nagy varangy.

(Kőszeghy Dezső)

A szavak utolsó betűinek egybecsengése természetesen különböző típusú rejtvények egyik fő eleme lehet, amint erről rejtvénylapjaink tömegében lapozgatva könnyen meggyőződhetünk. Nem véletlenül szólok rejtvénylapok „tömegéről”. Külföldön is sok rejtvényújság áll a rejtvénykedvelők szolgálatára, de nálunk a múlt század vége óta hihetetlenül nagy a rejtvénylap-szaporulat. Könyvem más helyén, egyéb rejtvényfajtákról szólva majd bővebben is foglalkozom ezzel, most azonban – nem akarván e fejezetet tovább duzzasztani – mindössze e rejtvényújságok egyikéből emelek ide egy olyan fejtörőt, amely pontosan ide illik, ugyanis a kitalálandó, azaz megtalálandó szavak utolsó betűjének azonosságán alapul. Megfejtése nem lesz nehéz feladat, de ha olvasóim esetleg mégsem boldogulnának vele, a megoldásra rátalálhatnak a fejezet végén.

Darts

Dobja célba a – meghatározásoknak megfelelő ötbetűs – szavakat. Minden szó utolsó betűje a középpontba kerül, tehát minden szó ugyanazzal a betűvel végződik. A szavak első betűiből újabb szó keletkezik.

Megfejtések

Társasjátékok, szintén egy betűvel.

A hét melyik napján?

  1. Hétfőn három herceggel heverésztünk hatalmas hársfák hűvösében.

  2. Kedden kedves komámmal kisétáltunk a kertbe krumplit kapálni.

  3. Szerdán szeretett szomszédommal szétnéztünk a szétlőtt szivattyútelepen.

  4. Csütörtökön családommal csendben csónakáztam a csalitos csatornán.

  5. Pénteken pompás pejlovamon parádéztam a piszkos pincesoron.

  6. Szombaton szilvát szedtünk száz szolgámmal a szűzföldeken.

  7. Vasárnap vidám vendégeimmel vesszőt vágtunk a városszélen.

Egy betűvel, de hátulról!

  1. Kedves, nedves, redves.

  2. Vipera, tempera, opera.

  3. Mályva, pelyva, golyva.

  4. Cikornya, tivornya, szivornya.

  5. Leviatán (= bibliai óriás tengeri szörny), platán, sarlatán.

  6. Diagnózis, prognózis, hipnózis.

  7. Haszon, vászon, keszon.

  8. Cseremisz, komisz, kumisz.

  9. Sáfár, fanfár, kufár.

  10. Aszály, uszály, viszály.

Darts.

  1. Állam.

  2. Lórom.

  3. Lórum.

  4. Aurum.

  5. Malom.

  6. Purim.

  7. Érdem.

  8. Nőnem.

  9. Znoim.

  10. Terem.

  11. Áfium.

  12. Radom.

Az m-re végződő szavak kezdőbetűiből kiolvasható szó: állampénztár.

Építkezés – betűkből

Gyermekkoromban nagyon szerettem kártyavárat építeni. Volt egy Lexikon elnevezésű társasjátékdobozom, s benne mintegy háromszáz, hétszer öt centiméteres lapból álló betűkártyakészletem. Azért tudom olyan pontosan a méretüket, mert a kártyalapok jó része még most, évtizedek elteltével is megvan, s elárulhatom, olykor, például anagrammafeladványok készítésekor még most is előveszem őket. Nos, annak idején én ezt a kártyacsomagot nemcsak „rendeltetésszerűen” használtam, azaz különféle betűjátékokhoz, hanem várat is építettem belőle. Máig is jól emlékszem: egyszer tizennégy emeletet sikerült egymás fölé tornyoznom…

Tagadhatatlan: ez is betűkből való építkezés, de ebben a fejezetben mégsem ilyen építkezésről lesz szó, ugyanis a betűkből itt szavakat építünk. Ezt sem csak itt tesszük, illetve teszem. Könyvemnek jó néhány más olyan fejezete is van, amely elé szinte ugyanúgy illene az e fejezet élén álló cím is, mint amely jelenleg áll az élükön: A betűk mágiája, Betűk száműzése, Szamárkézfogás stb. A betűk a különféle nyelvi játékok alapelemei, s ezért nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a betűkön s azok egymáshoz kapcsol(ód)ásán alapuló nyelvi játékok között többnyire nincs éles határ, sőt olykor még elmosódott határ is csak alig-alig hüvelyezhető ki. Ez a magyarázata annak, hogy e könyv fejezeteinek írásakor nemegyszer utalok egy-egy másik fejezetre is, jelezve, hogy az ott tárgyaltak mutatis mutandis ide is tartoznak. Csak egyetlen példát erre! A Szamárkézfogás című, imént említett fejezetben felsorolok olyan betűjátékokat (Betűvesztő szókapcsolatok, Banánhámozásstb.), amelyek az ott megtárgyalt Csacsipacsi elnevezésű játék rokonainak tekinthetők. Most megerősítem az ott leírtakat innen is. Amely játékokról e fejezet részeiben szó lesz, azok bátran társíthatók az ott bemutatottakhoz is. De azért hozzáteszem ezt is: azokban a játékokban, feladványokban, amelyeket itt tárok olvasóim elé, többletként, hiányként, csereként vagy akár egyéb módon mindig a betűk játsszák a főszerepet. Nem szótagok, nem szavak, hanem mindig: betűk! Ennyi bevezető után pedig most már legfőbb ideje, hogy megkezdjük az építkezést – betűkből!

Betűvesztés – rendelésre

Akik vonzódnak a különféle nyelvi játékokhoz, azok egy részének kedvenc időtöltése olyan szavak keresése, amelyek első vagy utolsó betűjük elhagyásával is értelmes szavak maradnak; persze többnyire olyan szavak, amelyeknek semmi közük teljesebb formájukhoz. Legyen erre példánk a fejt szó, amely első vagy utolsó betűjét egyaránt elveszítheti, akkor is értelmes szó marad: fejt ejt, illetve fejt fej. Az egyszerűség kedvéért a következőkben olyan betűvesztő – úgy is mondhatom: fejvesztő – szavakat sorolok fel, amelyek valóban a fejüket vesztik el, nem a farkukat. Bemelegítésül, azt hiszem, jót tesz egy ilyen szemléltető sorozat! (Annyit zárójelben még megjegyzek, hogy mivel itt betűkkel játszunk, a kétjegyű betűk elemeikre is szétbonthatók.)

Fejesen: mohamedán templom. Fejetlenül: festő szerszáma. Mecset – ecset.

Fejesen: jégen siklik. Fejetlenül: vízben tempózik. Csúszik – úszik.

Fejesen: körülbelül. Fejetlenül: füzet. Cirka – irka.

Fejesen: honfitársunk. Fejetlenül: elefánt dísze. Magyar – agyar.

Fejesen: söröskorsó. Fejetlenül: tolózár. Krigli – rigli.

Fejesen: szándékozó. Fejetlenül: szőlőinda támasza. Akaró – karó.

Fejesen: szanaszét. Fejetlenül: éjféltájt. Széjjel – éjjel.

Fejesen: csinosít. Fejetlenül: házat emel. Szépít – épít.

Fejesen: ritmusos. Fejetlenül: folyónév. Ütemes – Temes.

Fejesen: színpad része. Fejetlenül: sportpálya. Előtér – lőtér.

A betűvesztés nemcsak egyszeri lehet, hanem kétszeri vagy akár még többszöri is. Íme, erre is néhány példa!

Kacag > mókus > gabonát földbe szór. A megfejtés: nevet – evet – vet.

Peres ügyekben dönt > könyvek szerzője > fába vés: bíró – író –ró.

Sóvárgó > ágynemű > vágyakozó: elepedő – lepedő – epedő.

Fejfedő > alsó rész > tárgy sima felülete: kalap – alap – lap.

Feljajduló > kívánó > terelő > nyílászáró: sóhajtó – óhajtó – hajtó – ajtó.

Még „értékesebb” a szósor, ha a tagjai jelentésük tekintetében is összetartoznak; szókapcsolatot, akár kis mondatocskát alkotnak. Egy példa, szemléltetésül: álnok görög betű. Mi is lehet ez? Ugye már meg is van a megoldás? Hát persze! Csalfa alfa! Ha olvasóimnak tetszik ez a játék, már örülhetnek is,mert kötöttem belőlük egy színes kis csokrot. A megfejtést azonban ezúttal már csak a fejezet végén adom meg! Jó fejtörést!

Betűvesztő szókapcsolatok

Banánhámozás

Az a fajta betűjáték, amelyet most mutatok be, az Édes Anyanyelvünk folyóirat 1980. évi első számának Pontozó című, mindmáig élő s kedvelt rejtvényrovatában bukkant fel először Banánszavak címmel. Szerzője, kigondolója Koltói Ádám nyelvész kollégám, aki ezt – gondolom, némi büszkeséggel – meg is említi Jó szóval című könyvében. A játék lényege, hogy olyan szavakat keresünk, amelyek akkor is értelmesek maradnak, ha mind első, mind utolsó betűjüket (betűjegyüket) levágjuk. Szemléletes a megnevezés, hiszen annak, aki a banán zamatos húsára vágyik, előbb le kell fejtenie e trópusi gyümölcs zöldessárga héját! A szópárok első tagja a banánszó a maga teljességében, a második pedig ugyanaz, de már meghámozott állapotában. Néhány példa, mutatóba: üzenet – zene; kanyar – anya; liget – ige; opera – per; sport – por; kréta – rét.

Érdekes, ötletes betűjáték, de még érdekesebb, ha nem játéknak, hanem megoldandó feladványnak tekintjük, azaz a banánt csupán feltálaljuk, s az olvasót késztetjük a banán meghámozására. Itt is azok a szópárok a legtetszetősebbek, legérdekesebbek, amelyeknek tagjai szókapcsolatot alkotnak, s így ügyes, ötletes meghatározással az egész szópárra kérdezhetünk rá. Egy példa Koltói Ádám úttörő sorozatából: Alkalmatlankodó száraz lomb. Megoldása: zavaró avar. S mivel e példa világosan megmutatja a banánhámozás lényegét, további példáimat már magam is rejtvény formájában tálalom fel, hasonlóan az ezt megelőző sorozathoz, a Betűvesztő szókapcsolatok címűhöz. Kezdődhet a banánhámozás! (Megoldások a fejezet végén.)

Betűtoldó játékok, rejtvények

Aligha kell részleteznem, hogy amint a betűvesztés, úgy a betűbetoldás is kiváló játéklehetőség. „Egy betű csodát tesz!” – olvastam egyszer egy rejtvénylapunk egyik cikkének címében, s természetesen igazat is adtam e megállapításnak. Gondolják csak meg olvasóim, mi mindenre képes egy betű! (Illetve hang, fonéma, de itt most nincs helye nyelvészkedésnek.) Segítségével bármi szinte az ellentétébe fordulhat. A gazságból igazság, az osztogatásból fosztogatás lesz; az ölel öklelre módosulhat, ami pedig eddig avult, egyetlen betű segítségével javulni fog. „Világ és vakság egy hitvány lapon!” – írta Gondolatok a könyvtárban című nagy versében Vörösmarty Mihály, s mi hozzátehetjük: akár egyetlen szóban, egyetlen hang, betű betoldása révén is. Mondanom sem kell: a betűbetoldáson alapuló nyelvi játékoknak is se szeri, se száma, s most sem tehetek mást – talán nem is szükséges –, mint hogy ezek közül felhívom olvasóim figyelmét egy-kettőre.

Egy betűt a közepébe!

Ebben a játékban valóban mindig a szó közepébe – pontosabban: belsejébe – kell egy betűt beépítenünk ahhoz, hogy az így keletkezett új szavak megfeleljenek a „kívánalmaknak”. Hogy mi a kívánalom, az a meghatározásból derül ki. Szemléltetésül, íme, egy példa: Körülrajongott színész vagy más híresség + 1 = hasznos segédkönyv. Az 1 természetesen az első meghatározásnak megfelelő szóba beépítendő betűt jelzi, a második definíció pedig azt a szót, amelyiknek megtalálása az a bizonyos „kívánalom”. Esetünkben a helyes megoldás ez: sztár > szótár. Most pedig arra kérem olvasóimat, hogy ennek a mintaszópárnak a tanulságait felhasználva fejtsék meg a következő sorozat darabjait is. Higgyék el, „nem fog fájni”! (A fejezet végén természetesen megtalálják a megoldásokat is.)

Betűhiányos mondatok

Élvezetes nyelvi játék olyan mondatokat alkotni, amelyek a mondandójukat tekintve furcsák, humorosak, mintha nem volna ki a négy kerekük. Szándékosan ilyenek, ugyanis megalkotójuk éppen azt szeretné elérni, hogy az olvasó, ez esetben a megfejtő javítsa ki őket. S hogy hogyan teheti ezt meg? Úgy, hogy a mondat valamelyik szavába beszúr egyetlen betűt! Egy ilyen mondatot bemutatok példaképpen, megadva a javítás módját is: Ne bántsd a kost, még megkerül! – Helyesen: …megkergül.

Ennyi bevezető eligazítás után nézzük meg, olvasóim rátapintanak-e a következő groteszk mondatok gyengéire, azaz rájönnek-e, melyik szóba kell beszúrni egy bizonyos betűt ahhoz, hogy az egész mondat világos, értelmes legyen! Itt-ott elképzelhető több megoldás is, de én a legegyszerűbbet igyekszem megadni, igaz, nem itt, hanem a fejezet végén.

  1. Hova lett a mosdóról az a finom szájíz?

  2. Munkácsy a festészet egyik órása.

  3. Szívesen üldögélek a kertben álló hárfa alatt.

  4. Minden tiszta, de akkora a kosz, hogy nem ismerem ki magam.

  5. Nem nyom a pára, mert elég puha.

  6. Ez a lány olyan fiatal, hogy szinte még havas.

  7. Ha nem tanulja meg jól a szerepét, hamar felül.

  8. Az asszonynak tetszett a magasra nőtt dala.

  9. Nincs szükség a bakóra, engem nem lehet megvesztegetni.

  10. Ezzel a csúnya fiammal, azt hiszem, el kell mennem az orvoshoz.

  11. Tele van borral ez a kicsi kacsó.

  12. Finom a saláta, csak túlságosan boros.

  13. De jól mutat a ruháján ez a bogár!

  14. Egy év alatt teljesen kifakult ez a trió.

  15. Túl gyorsan hat, jó lenne lassítani!

  16. Jól illik ez a szerény a sarokba.

  17. Engem ne félts; türelmes vagyok, mint a bika.

  18. Ott van a derelye, ülj bele!

  19. Hol található az épületen belül ez a részeg?

  20. Olyan láma fogadott, hogy megfájdult tőle a fejem.

Játék a mássalhangzók időtartamával

Noha célom e kötettel elsősorban a nyelvi játékok minél szélesebb körű bemutatása, ezúttal akarva-akaratlanul némi grammatikai felhangja is lesz játékunknak. Ugyanis olyan szóalakpárokkal játszunk, amelyeknek tagjai csupán valamelyik mássalhangzójuk időtartamában különböznek egymástól. Azaz úgy, hogy az egyik szóalakban a kérdéses mássalhangzó rövid, a másikban hosszú. Mindjárt szemléltetem is ezt egy olyan példamondattal, amelyben a játékunk alapjául szolgáló szóalakpár mindkét tagja megtalálható: A rőzsét cipelő lányon nincs cipellő.

Ugye világos a példából, hogy mire megy ki a játék? A mondatban két olyan szóalaknak kell lennie, amelyek formailag csak egyik mássalhangzójuk időtartamában különböznek egymástól. Ebben a mondatban a különbség: cipelő – cipellő. Tudom, ez nem valami különlegesség a nyelvben. Különlegességnek legföljebb az olyan alakhármasokat tekinthetnénk, amelyek például ebben a verssorpárban találhatók: Szépítgetve a kis lakott lakot, / felhasználtunk sok festéket, lakkot. Ilyen alakhármas még többek között az álld, áldd, áld trió is, amelyet egy buzgó nyelvi játékos, Doroszlai Elekné így épített bele egyetlen mondatba: Álld szavad, áldd Istent, és meglásd, ő is bőkezűen áld téged.Az a játék azonban, amelyet olvasóim szórakoztatására kigondoltam, megmarad az alakpároknál. Összeállítottam húsz olyan mondatot, amelyek mindegyikében egy-egy alakpár is meghúzódik. De melyik? Ez itt a kérdés. Vajon olvasóim megtalálják a keresett – de a mondataimban csupán kipontozott – szóalakokat? A megoldást mindenesetre elolvashatják a fejezet végén.

  1. A . . . . nap sugarai nem adnak . . . . . meleget.

  2. Elveszett egy . . . . . az ólban a . . . . . .

  3. Úgy . . . . . . , eladó ez a . . . . . tégla.

  4. Sokat . . . . . az . . . . . . tudományokból.

  5. . . . . . . egy rádiót, . . . . . . . együtt.

  6. Elvinnem nem . . . . . . , ami téged . . . . .

  7. Elővette jobbik . . . . . , s felolvasott egy szép . . . . . .

  8. Amíg ezt a párizsit . . . . . . , körülleng a francia . . . . . . .

  9. A régi . . . . . . mellett rendezik meg a . . . . . . .

  10. Ruhát . . . . . forró . . . . . .

  11. Ez a virágzó . . . . . . megküzd a téli . . . . . . .

  12. A halászcsárdát betölti a roston . . . . . . . . . illata.

  13. Mert már nem jó a régi . . . . . , újért el kell mennie . . . . . .

  14. Ez a hatásos . . . . . . . jól illik a vén . . . . . . . .

  15. Mivel Péter többet . . . . . , te is egy jobb állást . . . . . . !

  16. Ez a . . . . . . a más baján . . . . .

  17. Feküdjön csak . . . . . , hogy a gyógyszer . . . . . . !

  18. Mire . . . . . . . volt a vad, már minden töltényemet . . . . . . . .

  19. Mire az óra . . . . . ütött, a vészmadár a ház . . . . . . huhogott.

  20. Magát igazmondónak . . . . . embernek nem . . . . a hazudozás.

Betoldott bölcsesség

Ez a cím nem tőlem származik, hanem napjaink egyik jeles rejtvényszerzőjétől, Schmidt Jánostól, aki különféle típusú keresztrejtvényeibe gyakran illeszt bele egyéb rejtvényelemeket is. Ennek a rejtvényének a különlegessége éppen abból fakad, hogy a megfejtőnek, ha sikert akar elérni, bizonyos beírandó szavakba egy-egy betűpárt is be kell toldania. Tehát itt is a betűtoldás játszik szerepet, csak itt nem egy, hanem két betűnek a betoldása. Mivel a szerző ezt a sajátos, betoldásos módszert már többször is alkalmazta, ezzel voltaképpen egy új, érdekes fejtörőtípust hozva létre, úgy érzem, ebben a nyelvi játékokat-rejtvényeket szemrevételező könyvben mindenképpen helye van. A következőkben a rejtvényt a szerző saját magyarázó szavaival együtt közlöm, a megfejtést pedig a fejezet végén adom meg.

Az ábrát csak akkor tudja helyesen kitölteni, ha a vastag betűs meghatározásokra adott válaszokat egy-egy betűpárral megtoldja, mégpedig úgy, hogy az újonnan kapott szó is értelmes maradjon. (Pl. KARÓ helyett TAKARÓ, KAPARÓ de KARÓRA is beírható lenne.) Ha a betoldott betűpárokat folyamatosan lejegyzi, majd összeolvassa őket, Poszler György irodalomtörténész, esztéta gondolatát kapja végső megfejtésül.

VÍZSZINTES: 1. „Hull a hó és …, Micimackó fázik” (Milne–Karinthy). 8. Jaj, de jó az ilyen sütemény! 15. Pótlólag történő. 16. Elkészül a feketekávé. 17. Vízben élő állatok (állatövi jegy is!); Pisces. 18. Állj meg, Ráró! 19. Részvénytársaság, röviden. 20. Omszk egyik folyója. 21. … Francisco; kaliforniai nagyváros. 22. Igaz, helytálló. 24. Idegen utótag: -termő. 26. Amerikai filmcsillag (Winona). 28. Dinasztiaalapító varég vezér. 31. Világháló, bizalmas szóhasználattal. 33. Bűnügyi regény. 35. Atáliát is, Atanázt is becézik így. 37. Dombóvár termálvizes fürdőhelyéről való. 40. … Lendl; veterán teniszező. 41. Koros, éltes. 43. Száz deka. 45. Corriere della …; milánói napilap. 46. Aszalt szőlőszemekkel ízesített (kalács). 50. Só, latinul. 51. Mérges kutya teszi. 52. Tószéli növény. 54. Fejlődésre vonatkozó. 56. Izlandi popénekesnő, zeneszerző, a Táncos a sötétben című film Cannes-ban díjazott főszereplője. 59. …-Tin-Tin; filmsztár kutya. 61. Orrunkkal érzékeljük. 63. Szélhárfa. 65. Szintén ne. 66. Patás versenyállat. 68. Domján …; néhai színművésznő. 69. Dáridózik. 71. Angol diákváros. 73. Héjtalanított. 74. A tilalom színe. 75. Bűnét részletesen beismerő.

FÜGGŐLEGES: 1. Bagoly hangját utánozza. 2. Kozák katonai vezető. 3. Helyesen. 4. A háztól távolabb eső telekrész, ahol a gazdasági épületek vannak, tájszóval. 5. Dalmácia hajdani fővárosa. 6. Elvárás, kívánalom. 7. Ada …; olimpiai bajnok holland úszónő. 9. Boroshordó régies jelzője. 10. Cigányprímás, zeneszerző, a verbunkos nagyja (János). 11. Kies környékű település a Mecsek északi szélén. 12. Félkész! 13. Szaglószerv. 14. Mi több! 18. Harsogó hangú madár. 22. Venczel …; kortárs színművésznő. 23. Ékszerbolti akció. 25. Ledarálás. 27. Dán korona (az euró előtti pénzegység), röviden. 29. Kortyolnivaló. 30. Gyertyabél. 32. Ciprusféle díszcserje vagy -fa. 34. Idegen előtag: gomba-. 36. Csekély mértékben. 38. Japán drámai műfaj. 39. Ambrus …; kortárs színésznő. 40. Darvas …; Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze (1925–2007). 42. Kedves, drága, angol szóval. 44. Illatozni kezd. 47. Híres moszkvai utca. 48. Zúg a tenger, költőiesen. 49. E párt elnöke volt Viktor Klima osztrák politikus 1997–2000 között, röviden. 51. Szórványos férfinév. 53. Volt válogatott labdarúgó testvérpár (László és Péter). 55. Irodalomtörténész, kritikus, a Hosszú útnak pora… című kötet szerzője (István). 57. Ízületi bántalom. 58. Legendás bolgár birkózó, „a balkáni oroszlán” (Dan). 60. Tiszta (csomagolás nélkül mért) súly. 62. … Ventura; néhai olasz színész. 64. Oldott, kötetlen. 66. Borít, takar. 67. Valamely időtől fogva. 69. A libáé ínyencfalat. 70. A Nap latin neve. 72. Associated Press, röviden.

Betűcserebere

Magától értetődő, hogy ha vannak betűvesztő vagy betűbetoldó nyelvi játékok, akkor nem hiányozhatnak a betűcserén alapulók sem. Voltaképpen már a betűtoldásos játékok is átvezetnek minket a betűcserék világába, ugyanis a betűcserés szavaknak gyakran egy olyan szó a kiindulópontja, amely szóból más-más betűk hozzátoldásával alkothatunk újabb szavakat. Már ez az egy évszázadnál is idősebb talányos versike is ilyen; figyeljük csak meg! „Sz-szel mozog szüntelen, / T-vel árthat bűntelen, / és megmondom kereken, / ha maga van, eleven. Mi az?”Hamar rájövünk, hogy ami eleven, az él, s ez elé kell tenni az sz, illetve a t betűt, hogy rátaláljunk a szél és a tél szóra. Hasonló ez a már szintén patinásnak számító versike is: „Magamban bejárat vagyok. / S-sel elkezdve nyomtatok. / H-val vadakat kergetek. / Találd ki, hogy mi lehetek!”Itt is gyerekjáték a megfejtés: ajtó, majd ebből sajtó és hajtó.

Vannak olyan, általában rövid szavaink, amelyek elé öt-hat vagy akár nyolc-tíz betűt is kapcsolhatunk úgy, hogy mindegyikkel értelmes szót adjon ki. Az idézett régi rejtvénybeli él is ilyen, hiszen a szélen és a télen kívül ott van még a bél, cél, dél, fél, gél (= megdermedt kolloid oldat, napjainkban divatos szó), kél, nyél, vél. Vagy ilyen a szintén rövid ár, s ebből bár, cár, gyár, jár, kár, már, pár, sár, szár, tár, vár, zár.

A következőkben már olyan betűcserés szavakról, illetve olyan betűcserékről szólok, amelyek nem betűtoldással kezdődnek, mint eddigi példáim, hanem alapszó nélküli szósorok. Tehát olyanok, mint cakk, lakk, makk, pakk, sakk (nincs akk szavunk, amelyet kiindulópontnak tekinthetnénk!), vagy bök, gyök, lök, pök, tök. Akár feladvánnyá is alakíthatjuk az ilyen szósorokat, például a következőképpen! (Mivel egyelőre a szemléltetés a célom, a megfejtést mindjárt közlöm is.)

A-val főütőér, P-vel a kapus munkahelye, T-vel ünnepi sütemény:

aorta, porta, torta.

T-vel töltőtoll tölteléke, H-val libikóka is lehet, M-mel próbakészítmény:

tinta, hinta, minta.

B-vel komornak, felhősnek mutatkozik, K-val lapos, kerekded tárgy, D-vel csomós bot:

borong, korong, dorong.

H-val nő, T-vel makktermésű fa, V-vel hegyek közt fekszik:

hölgy, tölgy, völgy.

A-val hegység Dél-Amerikában, I-vel ok, U-val utálatos:

Andok, indok, undok.

Az eddig elmondottakhoz még hozzá kell tennem: a betűcsere természetesen nem szükségszerűen a szó első betűjének cseréjét jelenti, hanem bármelyikét. Játéka válogatja. Szemléltetésül, íme, néhány olyan szósor, amelyben a szavak középső betűjét cseréljük: mar, már, mer, mér, mór; szál, szel, szél, szil, szól, szül; bár, bér, bír, bor, bór, bőr, búr; tar, tár, tér, tor, tör, tőr, túr, tűr. Olyan szóláncok készítésekor, amelyekben mindig csak egy betűt szabad megváltoztatni, s a betűk sorrendje is kötött, egészen természetes, hogy bármelyik betű változhat. Például: hogyan jutunk el szólánc segítségével a lábtól a fejig? A számos lehetséges megoldás közül íme egy: láb – láz – ház – háj – fáj – fej. Egyébként szóláncokról könyvem más helyén is szólok.

Most azonban már igazán ideje néhány betűcserén alapuló fejtörővel is színesíteni ezt a fejezetet!Így folytatom hát, menet közben általában némi útbaigazítást is adva.

Csak a kezdőbetű más!

Elsőnek egy olyan egyszerű feladványsort ajánlok olvasóim figyelmébe, amelyben mindegyik meghatározásnak egy két szóból álló, egymástól csupán első betűjében különböző kifejezés a megoldása. Álljon itt előbb egy példa, szemléltetésül! Délnémet gazdaság. Megfejtése: bajor major.S máris következik a többi meghatározás, de azok megfejtését csak a fejezet végén adom meg. Jó szórakozást!

  1. Törökös jellegű kis üzlet:

  2. Könnyű tapintású szerzetesöltözék:

  3. Réveteg szülésznő:

  4. Valakit elütő szobafestő:

  5. Kettéhasadó ágynemű:

  6. Sok vámügyi tisztviselő:

  7. Egy kukkot se szóló gyerek:

  8. Kenetteljes italmérő:

  9. Piszkos pálinkásüveg:

  10. Egy EU-országban készült lószerszám:

  11. Egyáltalán nem szemrevaló öltözék:

  12. Aranyszínű cementalapanyag:

  13. Rövid mongol sátor:

  14. Tartós haragforralás:

  15. Mongolos jellegű kocsi:

  16. Szemrevaló síkság:

  17. Zajosan előnyomuló akarnok:

  18. Bamba fácánféle madár:

  19. Himbálódzó ausztráliai kutya:

  20. Lumpoló sügérféle:

Hajna sajna dajna

Nem, nem, kedves olvasóim, nincs semmi bajom, nem jajgatok, csak éppen most következő, kissé kacifántos játékunk címét adtam meg. A Hajna egy szép női név, Vörösmarty Mihály alkotása. A sajna ugyanaz, mint a sajnos, csak talán egy fokkal költőibb annál. A dajna pedig, ez a táji jellegű, de az értelmező szótárakban is szereplő szó tenyeres-talpas nőszemélyt jelent. Ha tehát olvasóim történetesen azt a feladatot kapnák, hogy fejezzék ki három egymásra rímelő szóval ezt: „A Zalán futása hős Etéjének szerelmese, sajnos, egy debella”, máris „vághatnák” rá a választ: Hajna sajna dajna.

Ez a cím itt tehát nem egyszerűen cím, hanem egyúttal példa is arra a játékra, amelyik most következik. Az előző feladványsort egyszerűnek neveztem – s meggyőződésem szerint az is –, erre azonban már nem merném ugyanazt a jelzőt használni. Itt is húsz meghatározás következik, csakhogy itt a megfejtés nem két, hanem három, egymástól csupán legelső betűjükben különböző szó, s mivel itt a megtalálandó mondatocskák, szókapcsolatok az előző feladvány megfejtéseinél is abszurdabbak, bizarrabbak, nem csoda, hogy a meghatározások is ilyenek. De arra kérem olvasóimat, ne ijedjenek meg tőlük, hanem legalább a definíciók egy részére keressék meg a választ! (Egyébként az összes megoldást megtalálhatják a fejezet végén.)

  1. Az a bizonyos kemény vitéz hazát rombol:

  2. Komor angol úr cipekedik:

  3. Herélt kakasból és mosószerből egyaránt mind kevesebb van:

  4. Jól meghízott káposztafélére bukkant:

  5. Indián fiatalember igen öntelt:

  6. Lecsüngő szál önmagában is, csomóba fogva is fullaszt:

  7. Tízszer tíz épület áramütés érzetét kelti:

  8. Bamba fácánféle igen félénk:

  9. A kis Krisztina szemrevaló tizenéves:

  10. Feleségemtől és vőmtől pénzt kunyerálok:

  11. Egy híján két pár igám tönkrement:

  12. Kirándulás jót tesz búskomorság ellen:

  13. Ókori görög paraszt csen:

  14. Lusta menyétféle pingál:

  15. Tizennégy napig tartó fennmaradás:

  16. Szükséged van-e apró pikkelyű kis hal elülső részére?

  17. Réveteg szülésznő végtagja:

  18. Lehet, hogy a pásztoristen sajnál téged?

  19. Nem található sem hajfürt, sem óriási érték:

  20. Fejletlen mellű ügyeletes lány a talpával nyomkod:

Értelmes sajtóhibák

A fáma szerint ennek a játéknak valóságalapja is van, amely a múlt század közepéig vezet vissza bennünket. Állítólag akkor fogant meg a játék ötlete, amikor – még a Rákosi-érában – egyik megyei lapunk egy nagy ember temetéséről tudósítva címoldalán, tehát a legkiemeltebb helyen így közölte a vezérszónok gyászbeszédének kezdő szavait: „Megrendelve állunk koporsód körül…” A sajtó ördöge által elkövetett, politikai felhangokat keltő, előcsaló baki (megrendülve helyett megrendelve) állítólag óriási botránnyal és súlyos következményekkel járt, de ez bennünket most csupán annyiban érdekel, hogy ez a sajtóhiba a játékos kedvű embereket hasonló értelmes sajtóhibák alkotására ösztönözte. Azt talán nem kell bizonygatnom, hogy a mindennapi életben mindig az értelmes sajtóhibák okozzák a legnagyobb galibát. Ha a megrendelve helyett az jelent volna meg a megrendülve szó helyén, hogy medrengülve vagy fegrendülve, abból nem támadt volna politikai bonyodalom, de egy értelmes szó, ráadásul éppen az, amelyik azt sugallja, hogy hivatalból kirendelt emberek állták körül a koporsót, az igen!

Persze, az értelmes sajtóhibák sem olyan ritkák, mint a fehér holló. Több olyan idős lapszerkesztőt is ismertem, akinek gyűjteménye is volt a lapjában csakugyan megjelent értelmes sajtóhibákból. De azért örülök, hogy a Nyelvi Játékok Klubjának tagjai – elárulhatom: részben az én biztatásomra – maguk is felcsaptak sajtóhibagyártóknak, s igazán szellemes, humoros mondatokat ügyeskedtek össze, sőt nem egy példát csakugyan a sajtóból ollóztak ki! A fő szempont az volt, hogy a hibát csupán egyetlen betűnyi „elírás” okozhatja. Olvasóimnak – ezúttal pusztán szórakoztatásul, a „helyes” változatot mindjárt megadva – bemutatok egy kis gyűjteményt az értelmes sajtóhibákból!

A régészek a tavasz beköszöntével folytatják az ásításokat (ásatásokat).

A vállalat nagyarányú fejvesztés (fejlesztés) előtt áll.

A zenekarnak minden magyarázatnál többet ér egy idejében alkalmazott beöntés (beintés).

Váradi és Veréb egymást zavarta, és a berobbanó Pintér a kapu közelébe (közepébe) lőtt (1:0).

A két ország vezetői a tárgyalásokról ködös(közös) közleményt adtak ki.

Az alapfizetéshez hozzászámítják a borpótlékot(korpótlékot) is.

Kedves nézőink! Mai tornánkat lázítással(lazítással) fejezzük be.

Az öregek elpanaszolták, hogy a házban huzatos a légcső (lépcső).

Magas hangú(rangú) kormányküldöttség érkezett hazánkba.

A férjek(férgek) irtását csak más élőlényre ártalmatlan méreggel szabad végezni.

Hivatkozással fenti bárgyú (tárgyú) levelükre közöljük a kért adatokat.

A játék kezdett eldurvulni, a bíró mind gyakrabban bújt(fújt) sípjába.

A még tapasztalatlan ökölvívó a második menetben elvesztette nejét(fejét), s dulakodni kezdett.

Kezdődik a Bizományi Áruház hagyományos őszi átverése(árverése).

A szurkálók (szurkolók) harsányan biztatták csapatukat.

A hulla hetekig feküdt tehetetlenül(temetetlenül).

Elveszett egy piros Csilla campingkerékpár. A nyomdavezető(nyomravezető) 500 Ft jutalomban részesül.

A sérült játékost több mint öt percig ápolták a pártvonal(partvonal) mellett.

Szerzett egy lakatot az anyósa szájára(számára).

A férfi eltűnésekor régi divatú, fekete, lopott(kopott) kabátot viselt.

Egyéb betűjátékok

Mivel a témát úgysem lehet, olvasóimat viszont nem szeretném kimeríteni, e fejezet utolsó tömbjeként most már csak néhány olyan betűjátékot, pontosabban olyan játékot vagy akár rejtvényt mutatok be, amelyeknek nem a szavakból, hanem a betűkből, betűk által való építkezés a legfőbb jellemzője. Elismerem, ez a behatárolás meglehetősen tág, de arra, úgy vélem, éppen elég, hogy a fejezet e részében következők idetartozásának, idesorolásának jogosságát igazolja. Egyéb célom pedig nincs is vele.

Utolsó pár, előre fuss!

A tömérdek népi gyermekjáték közül, amilyen például a „Kinn a bárány, benn a farkas” vagy az „Ilyen fogó mellett” elnevezésű, ott található, s bizonyára ma is kedvelt az is, amelyet címül írtam fel: „Utolsó pár, előre fuss!” Emlékezetem szerint főleg tíz éven aluli gyerkőcök játéka, s ebben erősít meg a Megy a gyűrű vándorútra című, gyermekjátékokat és mondókákat tartalmazó remek, kétkötetes gyűjtemény is. Esetünkben nem a kettős oszlopban álló gyermekek két leghátul álló játékosa engedi el egymás kezét, s fut előre, ki-ki a maga oldalán, hogy aztán a gyerekoszlopot megkerülve s az oszlop élére érve újból megfoghassák egymás kezét, eközben kikerülve az üldözőt, aki ezt meg akarja akadályozni. Nem! Ebben a betűjátékban a szavak, szóalakok utolsó betűje kerül az élre, s keletkezik ezáltal valamilyen más szó. Tehát ilyenekre gondolhatunk: adódik – Dódika, kápolna – ápolnak, kokain – okaink, sereges – eregess, törlő – örlőt stb.

Érdekes kísérlet, de vajon alkalmas-e arra, hogy valamilyen fejtörő alapja legyen? Nos, ezen való töprengés helyett megpróbálok néhány olyan meghatározást adni, amelyre olyan két szóból álló kifejezésekkel kell válaszolni, amelyekben az első szó első betűje a második szó utolsó betűjeként bukkan fel, míg a többi változatlan marad. Persze ez inkább úgy értelmezhető, hogy e betűjátékban nem az utolsókból lettek az elsők, hanem éppen ellenkezőleg, az elsőkből az utolsók, de ezzel most ne törődjünk! A kérdés az, hogy vajon olvasóim az adott példákban rátalálnak-e a kívánt megoldásra. Ha nem, az sem baj. A fejezet végén közlöm a megoldásokat.

  1. Csak igen kis mértékben szervezet:

  2. Nyomott kedélyű gyógyszerésze:

  3. Jussoló öreg férfiak:

  4. Locsolóedény a másiknak:

  5. Esetlen mozgású utazó:

  6. Bogyós gyümölcs bírósági ügye:

  7. Égszínűre festő díszítők:

  8. Vemhes vízi tündér:

  9. Éjszakák gyönyöre:

  10. Fizikai munkás falatozik:

Névcsúfolók – egy betűvel!

A névcsúfolók szemléltetésére ismét egy néprajzi gyűjteményből, a Bihari gyermekmondókák címűből idézek fel néhány példát. Íme: Ádám, batyut visz a hátán! – Balázs, csípjen meg a darázs! – Gyurka, kell-e véres hurka? – Irénke, lennél kicsit szerényke!Stb. Persze nem csak népi gyűjtésekben vagyunk e téren gazdagok. Gyurkovics Tibor írónk például Névike címmel egy egész könyvet adott ki efféle, általa alkotott névcsúfolókból. Tőle is idézek néhányat. Aranka, ne lobbanjon ötpercenként haragra! – Elemér, nadrágjába be se fér. – Lujza a lutrit kihúzza. – Etele, se nyara nincs, se tele. – Lia, nagy érted a patália.Stb. A névcsúfoló-termés tehát gazdag – egy példasor erejéig én is visszatérek rá könyvem Szertehulló gyöngyszemek című fejezetében –, ám úgy gondolom, nagyon is helye van éppen itt egy olyan kis gyűjteménynek, amely a maga nemében egyedi, mégpedig azért, mert ilyet csak nyelvi játékos hozhat létre. Hogy mi benne az egyedi? Nos, az, hogy mindegyik névcsúfoló csupán a névhez hozzátett egyetlen szóból áll, s ez az egyetlen szó ráadásul csak egyetlen betűben különbözik magától a névtől! Nem hiszik olvasóim? Akkor máris bemutatok nem is egy, hanem két névcsúfoló-sorozatot, mindkettőt ábécésorrendben. Az első sorozatból azt tudhatjuk meg, hogy a szóban forgó keresztnév viselője milyen, a másodikból pedig azt, hogy – ha épp kedve van hozzá – mitcsinál. Néha több megoldás is kínálkozik, de én mindig csak egyet közlök.

Egy betűt az elejére!

Egyszerű, de érdekes betűjáték, amelyet kár volna említés nélkül hagyni. A játék mindössze ennyi: a játékosoknak megadunk három szót, s nekik meg kell találniuk azt a betűt, melyet a megadott szavak elé téve újabb három szót kapnak. Egy példa, szemléltetésül: pad, lom, kar. Az eléjük írandó betű az a, az „eredmény” pedig: apad, alom, akar. A kérdés tehát: mely betűket kell beírni a következő szósorok elé? A feladat igazán könnyű, de azért a fejezet végén közlöm a megoldásokat.

  1. Csörög, rügy, gyes:

  2. Üst, utó, ázik:

  3. Redő, per, cet:

  4. Kelme, szelő, szülő:

  5. Írás, ugat, erő:

  6. Tó, tál, szít:

  7. Vas, rab, ma:

  8. Kád, rom, boa:

  9. Ruház, talány, lom:

  10. Íny, avar, ont:

  11. Ható, var, géz:

  12. Rém, akol, árt:

  13. Vad, lő, les:

  14. Szik, szó, tőr:

  15. Láz, kar, ma:

  16. Kör, vezet, téves:

  17. Gaz, ránt, ma:

  18. Velő, les, szak:

  19. Ürge, ösvény, áraszt:

  20. Agyar, ecset, érés:

Magánhangzók randevúja

Ez is ártatlan kis játék, de ez is jól mutatja, hogy milyen egyszerű ötletekből lehet könnyű, mégis szórakoztató feladványokat kigondolni. Köztudomású, hogy betűkészletünkben jóval több a mássalhangzó, mint a magánhangzó. Olyan mondatokat alkotni, amelyekben több a magánhangzó, mint a mássalhangzó, nem is olyan egyszerű feladat. De most nem is akarom ezt példákkal igazolni, inkább egy olyan kis játékra biztatom olvasóimat, amelynek lényege – éppen ellentétben az elmondottakkal – az, hogy igenis, vannak olyan szavaink, amelyekben egymás mellett, közvetlenül egymás szomszédságában nem kevesebb mint három magánhangzó található egymás mellett. Szemléltetésül mindjárt mondok is egy ilyen szót: energiaátadás!Figyeljék csak meg: a közepén ott van egymás mellett az i, az a és az ábetű. Ennek nyomán talán nem lesz nehéz olvasóimnak egy-egy olyan szóra – elismerem, jobbára összetett szóra – rátalálniuk, amelyben a következő magánhangzóhármasok bújnak meg. Ha nem jut eszükbe rövid fejtörés után egy ilyen szó, lapozzanak máris a fejezet végére, ahol egy megoldást mindegyik hang-, illetve betűcsoportra közlök.

  1. aau:

  2. áia:

  3. aoi:

  4. aói:

  5. aóo:

  6. aue:

  7. eaü:

  8. eoa:

  9. iaá:

  10. iaé:

  11. iaí:

  12. iaü:

  13. ioa:

  14. ióa:

  15. iúö:

  16. ióí:

  17. iúi:

  18. óau:

  19. oeu:

  20. őau:

Betűváltó szóláncok

Azért nevezem az itt bemutatandó szóláncokat betűváltóknak, mert vannak szótagváltó szóláncok is, sőt azok a játék- és rejtvényirodalomban gyakoribbak a betűváltóknál. Könyvem Nyelv-ész-le-le-tek, nyel-vész-le-le-tekcímű fejezetében elég részletesen foglalkozom is velük. Ez a mostani, tehát a betűváltó szólánc a készítése szempontjából nehezebb, noha természetesen vannak egészen könnyen megoldhatók (és megalkothatók) is. A leggyakrabban idézett példa így hangzik: hogyan lesz a VÍZ-ből JÉG? Talán mondanom sem kell: sokféle módon, de a legegyszerűbb, mindössze háromlépcsős megoldás ez: VÍZ – VÍG – VÉG – JÉG. Ezt a szinte klasszikusnak látszó példát Bencze Imre nyelvi játékosunk versbe is foglalta ekképpen:

Június, csobog aVÍZ,

Szeptember, napod mégVÍG.

Október, robog aVÉG,

December, kopog aJÉG.

Ugyanilyen könnyű, inkább fejben való megoldásra ajánlható feladat ez is: hogyan válik a VÉR VÍZ-zé? A legegyszerűbben így: VÉR – VÁR – VÁZ – VÍZ.

A következő néhány feladatban még szintén hárombetűs szótól kell eljutni egy másik megadott hárombetűsig, de ezek egy fokkal már nehezebbek lesznek. Örülnék, ha olvasóim megpróbálkoznának vele, de ezek már csak négy vagy öt lépcsőben oldhatók meg. Egy-egy megoldást találnak a fejezet végén.

  1. Hogyan lesz a SÖR-ből TEJ?

  2. Hogyan jutunk el a LÁB-tól a FEJ-ig?

  3. Milyen út vezet a BOR-tól a RUM-ig?

Minél több betűből áll az a szó, amelyből betűváltós lánc segítségével el akarunk jutni egy másik megadott szóig – többnyire az első szónak valamilyen mértékben ellentétéig, mivel ez az „érdekes” –, annál nehezebb a megoldás. Ezért itt inkább ügyes megoldásokat mutatok be, s nem terhelem olvasóimat azzal, hogy a sokszor nem is könnyű megoldásokat maguk keressék meg. Inkább leljék örömüket ezeknek a megoldásoknak a megismerésében!

Hogyan lesz a KAPUS-ból CSATÁR? KAPUS – KAPÁS – CSAPÁS – CSAPOS – CSATOS – HATOS – HATÁS – HATÁR – CSATÁR.

Hogyan lesz a BEMEGY-ből KILÉP? BEMEGY LEMEGY – LEMER – LEVER – KEVER – KIVER – KIVET – KIVÉT – KILÉT – KILÉP.

Hogyan lesz a FEHÉR-ből SZÍNES? FEHÉR FELÉR – FELÉL – FELEL – FELES – SZELES – SZENES – SZÍNES.

Hogyan lesz a KEVÉLY-ből SZERÉNY? KEVÉLY KEVÉS – VEVÉS – VERÉS – MERÉS – MERÉNY – SZERÉNY.

Hogyan lesz a KEVÉS-ből SZÁMOS? KEVÉS LEVÉSLEVESLELES – FELES – FELÁS – FÚLÁS – FÚRÁS – TÚRÁS – TÁRÁS – VÁRÁS – VÁROS – VÁMOS – SZÁMOS.

Betűlépcső, betűrombusz, betűhomokóra

E könyv betűépítkezésről szóló, meglehetősen terjedelmesre sikerült fejezete utolsó szakaszának, az Egyéb betűjátékok címűnek már csupán egyetlen tétele vár kibontásra; az, amelyet olvasóim itt látnak. Megvallom, ezt nem is érzem igazából ide tartozónak, mivel nem igazi, „virtigli”, tiszta műfajú betűjáték, inkább a betűtoldás, illetve -vesztés meg az anagrammajáték keveréke. Főleg azért szólok róla mégis néhány példa erejéig, mert a rejtvénylapokban kedvelt műfajnak számít. E játék vagy inkább fejtörő lényege: meghatározások alapján egy-egy olyan szósorra kell rátalálni, amelynek tagjai a sorozat közvetlenül megelőző vagy ez után következő darabjának betűit is tartalmazzák, illetve annál eggyel többet vagy eggyel kevesebbet, de – és ez a döntő különbség a fejezetben található egyéb betűjátékokhoz képest – ebben a betűk sorrendje nem kötött, mint a legtöbb betűjátékban, hanem tetszés szerinti, ahogy ez az anagrammákban szokás. Tiszta vagy nem tiszta műfaj? Nem érdemes rajta töprengeni. Elég azt tudni, hogy ilyen típusú nyelvi fejtörők is vannak, mégpedig szép számmal, s a maguk módján ezek is a megfejtés örömét éreztethetik a nyelvi játékok kedvelőivel. A számos ide tartozó, különböző alakú és tálalású, jobbára ábrás feladvány közül íme egy-egy a címben feltüntetettekből!

  1. M

  2. Bizony

  3. Íme

  4. Alvás közben látjuk

  5. Erkölcs

  6. Kamra

  7. Kár

  8. Rendez

  9. Tönkrement gyapjú

  1. Mutató névmás

  2. Német igekötő

  3. Eszköz

  4. 1000 (!)

  5. Izom is van ilyen

  6. Remeg

  7. Becézett női név

  8. Sokak szerint nyelvünk legszebb szava, főleg ebben a formájában

  9. Szabó Pál regénytrilógiájának egyik része

  10. Energiatartaléka

  11. Gerendákat, deszkákat egymáshoz erősít

  12. Eltorlaszol, elkülönít

  13. Fogyasztói érdeklődés árucikkek iránt

  14. Ilyen elbeszélés Boccaccio Dekameronja

  15. Nagyon sok családi ház ilyen

  16. Konyhakerti növény

  17. Gömb, golyó

  18. Talajművelő eszköz

  19. Kicsinyítő képző

  1. Nagyapa, becézve

  2. Materiális

  3. Kelme

  4. Terjedelmes

  5. Kerék… (amelyben a küllők összefutnak)

  6. Gyógykezelés kezdete!

  7. Y

  8. J-nek ejtjük

  9. Hasonló

  10. Csörgedez

  11. Tengerbe ömlik

  12. Híg

  13. Átjáró

S mivel a homokóra homokszemeinek lepergése egyúttal az idő múlására is emlékeztet szerzőt és olvasót egyaránt, legfőbb ideje e fejezet lezárásának.

Megfejtések

Betűvesztés – rendelésre.

Betűvesztő szókapcsolatok. 1. Balga alga. 2. Vétkező étkező. 3. Lágy ágy. 4. Őszülő szülő. 5. Fakó akó. 6. Apatikus patikus. 7. Fösvény ösvény. 8. Mesés esés. 9. Csonka sonka. 10. Arab rab. 11. Kapós após. 12. Otromba tromba. 13. Tugrik ugrik. 14. Holtat oltat. 15. Rakaszt akaszt. 16. Igézed gézed. 17. Félted élted. 18. Selejtet elejtet. 19. Sarat arat. 20. Keszeget eszeget.

Banánhámozás. 1. Sírós író. 2. Alapító lapít. 3. Feleségem elesége. 4. Akasztó kaszt. 5. Kalaposa alapos. 6. Sürget ürge. 7. Alázat láza. 8. Pestet este. 9. Ómentől mentő. 10. Fakard akar. 11. Acéljai célja. 12. Szível íve. 13. Aspiráló spirál. 14. Lapul apu. 15. Öreges rege. 16. Paraszt arasz. 17. Ükapáim kapái. 18. Csudára sudár. 19. Szerények erénye. 20. Eleinte leint.

Betűtoldó játékok, rejtvények.

Egy betűt a közepébe! 1. Dáma – dráma. 2. Derelye – dereglye. 3. Aszal – asztal. 4. Pára – párta. 5. Kacsó – kancsó. 6. Közöny – közlöny. 7. Láma – lámpa. 8. Perc – perec. 9. Akar – alkar. 10. Somolyog – sompolyog. 11. Bírság – bíróság. 12. Lakás – lankás. 13. Komikus – kozmikus. 14. Nyalka – nyalóka. 15. Bicska – bricska. 16. Rektor – reaktor. 17. Rigli – ringli. 18. Kegyel – kengyel. 19. Patina – platina. 20. Cezúra – cenzúra.

Betűhiányos mondatok. 1. Szájvíz. 2. Óriása. 3. Hársfa. 4. Káosz. 5. Párna. 6. Hamvas. 7. Felsül. 8. Dalia. 9. Bankóra. 10. Ficammal. 11. Kancsó. 12. Borsos. 13. Boglár. 14. Trikó. 15. Hajt. 16. Szekrény. 17. Birka. 18. Dereglye. 19. Részleg. 20. Lárma.

Játék a mássalhangzók időtartamával. 1. Kelő – kellő. 2. Kanál – kannál. 3. Hallom – halom. 4. Okult – okkult. 5. Elemel – elemmel. 6. Illett – illet. 7. Eszét – esszét. 8. Szelem – szellem. 9. Mecset – meccset. 10. Vasal – vassal. 11. Fagyal – faggyal. 12. Sülő – süllő. 13. Mesze – messze. 14. Szatíra – szatírra. 15. Keres – keress. 16. Mulatt – mulat. 17. Hason – hasson. 18. Előttem – ellőttem. 19. Felet – felett. 20. Valló – való.

Betoldott bölcsesség. 1. Hajózik. 8. Habókos. 16. Kiférő. 17. Halak. 22. Vasaló. 41. Idős. 43. Kiló. 61. Szalag. 69. Mulaszt. 71. Etalon. 74. Papiros. 75. Javalló. A vastag betűs részekből összeolvasható bölcsesség: A jó kérdés a jó válasz alapja.

Betűcserebere.

Csak a kezdőbetű más! 1. Kazár bazár. 2. Puha csuha. 3. Kába bába. 4. Gázoló mázoló. 5. Repedő lepedő. 6. Számos vámos. 7. Mulya pulya. 8. Papos csapos. 9. Szutykos butykos. 10. Lengyel kengyel. 11. Csúnya gúnya. 12. Sárga márga. 13. Kurta jurta. 14. Hosszú bosszú. 15. Tatár batár. 16. Guszta puszta. 17. Csörtető törtető. 18. Báva páva. 19. Ringó dingó. 20. Züllő süllő.

Hajna sajna dajna. 1. Kont hont ront. 2. Mord lord hord. 3. Kappan, szappan csappan. 4. Telt kelt lelt. 5. Sziú fiú hiú. 6. Rojt, bojt fojt. 7. Száz ház ráz. 8. Báva páva gyáva. 9. Tini csini tini. 10. Nejem, vejem fejem. 11. Károm három járom. 12. Túra kúra búra. 13. Dór pór csór. 14. Rest nyest fest. 15. Két hét lét. 16. Kell-e cselle melle? 17. Kába bába lába. 18. Tán szán Pán? 19. Tincs, kincs: nincs. 20. Lapos napos tapos.

Egyéb betűjátékok.

Utolsó pár, előre fuss! 1. Alig liga. 2. Apatikus patikusa. 3. Kapó apók. 4. Kanna annak. 5. Suta utas. 6. Eper pere. 7. Kékítő ékítők. 8. Ellős sellő. (Ebben és a következőben a hátsó pár fut előre!) 9. Éjek kéje. 10. Kétkezi étkezik.

Egy betűt az elejére! 1. Ü. 2. F. 3. E. 4. Ő. 5. Ny. 6. U. 7. A. 8. O. 9. Á. 10. Cs. 11. I. 12. P. 13. É. 14. Ú. 15. A. 16. Ö. 17. I. 18. É. 19. F. 20. M.

Magánhangzók randevúja. 1. Túraautó. 2. Okatootáia. 3. Maoista. 4. Fáraóivadék. 5. Kakaóolaj. 6. Dauerol. 7. Teaültetvény. 8. Neoavantgárd. 9. Franciaágy. 10. Kalóriaérték. 11. Tragédiaíró. 12. Máriaüveg. 13. Radioaktivitás. 14. Rádióantenna. 15. Fiúörökös. 16. Dióíz. 17. Fiúiskola. 18. Tűzoltóautó. 19. Indoeurópai. 20. Nyerőautomata.

Betűváltó szóláncok. 1. SÖR – SÁR – TÁR – TÁJ – TEJ. 2. LÁB – LÁZ – HÁZ – HÁJ – FÁJ – FEJ. 3. BOR – KOR – KÉR – KÉM – RÉM – RUM.

Betűlépcső, betűrombusz, betűhomokóra.

Betűlépcső. 1. M. 2. ÁM. 3. LÁM. 4. ÁLOM. 5. MORÁL. 6. LOMTÁR. 7. ÁRTALOM. 8. RÁMOLGAT. 9. MOLYRÁGTA.

Betűrombusz. 1. EZ. 2. ZER. 3. SZER. 4. EZRES. 5. REKESZ. 6. RESZKET. 7. ESZTERKE. 8. SZERETLEK. 9. KERESZTELŐ. 10. ERŐKÉSZLETE. 11. ERESZTÉKEL. 12. ELREKESZT. 13. KERESLET. 14. KERETES. 15. KERTES. 16. RETEK. 17. TEKE. 18. EKE. 19. KE.

Betűhomokóra. 1. NAGYAPI. 2. ANYAGI. 3. ANYAG. 4. NAGY. 5. AGY 6. GY. 7. Y. 8. LY. 9. OLY. 10. FOLY. 11. FOLYÓ. 12. FOLYÓS. 13. FOLYOSÓ.

Az „egyhangúság” igézetében

Feltűnhet olvasóimnak, hogy a címbeli egyhangúság szót idézőjelek fogják közre. Nem ok nélkül tettem őket oda, ugyanis ilyen módon is érzékeltetni szeretném, hogy az az egyhangúság, amellyel e fejezetben foglalkozom, korántsem valaminek egyhangú, unalmas voltát jelenti, hanem azt, amit az értelmező szótárak nem tüntetnek ugyan fel külön jelentésként, de mégiscsak meglevő, létező jelentés, mégpedig ez: ’valaminek egy hangból álló, csupán egy hangot tartalmazó volta’. Szótáraink nem hibásak azért, mert ez a jelentés nincs bennük, ugyanis ilyen értelemben az egyhangúság szót nemigen használjuk. Ha azonban megnézzük például a Magyar értelmező kéziszótárnak egyhangú címszavát is, ott már meg is találjuk ezt a jelentést imigyen: ’egy hangból álló’. Nos, könyvemnek ebben a fejezetében olyan nyelvi játékokat, kedvtelésből végzett időtöltésformákat mutatok be, amelyek csakugyan az „egyhangúság”, a magánhangzók vagy a mássalhangzók tekintetében csupán eggyel való élés igézetében, bűvöletében fogantak.

Különösebb bevezetőt nem tartok szükségesnek, mert a kötet egy-két másik fejezetében, így A betűk mágiája és a Betűk száműzése címűekben valami keveset már szóltam is a különféle betűjátékok misztikumot sem nélkülöző múltjáról, valamint néhány fajtájáról is. Inkább máris a lényegre térek. Ebben a fejezetben olyan szavakkal, mondatokkal vagy akár hosszabb szövegekkel foglalkozom – azt is mondhatnám: bíbelődöm, játszadozom –, amelyekben vagy a magánhangzók közül, vagy pedig a mássalhangzók közül csupán egy szerepelhet, tehát az ábécé betűit véve alapul a többi tizenhárom magánhangzó vagy a többi huszonöt mássalhangzó tilos jelzést kap. Persze lehet erre azt mondani, hogy ez nem játék, hanem a nyelv kerékbetörése, de az igazi nyelvi játékosok azt is tudják, hogy az ilyenfajta kemény erőpróbák nemhogy visszariasztanák, eltávolítanák a játszókat anyanyelvüktől, hanem – megmutatva, hogy milyen csodákra képes egy-egy nyelv – inkább még közelebb viszik hozzá, még inkább bűvkörükbe vonják a vele foglalatoskodókat.

Eszperente és társai

Kezdjük a mustrát a magánhangzókészlet „egyhangúsításával”, annak is a legismertebb formájával! Köztudomású, hogy a magyar nyelv leggyakoribb magánhangzója az e. Olyan gyakori, hogy szinte bárki képes néhány mondatnyi szöveget úgy összeszerkeszteni, hogy benne a magánhangzók közül csak ez forduljon elő. Nem csoda hát, hogy elsőként ez ihlette meg játékos kedvű eleinket; ez csábította őket arra, hogy próbáljanak meg csak e, illetőleg eleinte még csak e és é magánhangzót tartalmazó beszédeket szerkeszteni. E játékszenvedély első megszállottja alighanem Varjas János (1721–1786), a debreceni református kollégium tanára volt, aki sokévi munkával egy olyan 275 sorból álló bűnbánó éneket írt, amelyben keresve sem találunk más magánhangzót, mint az e-t és az é-t. Figyelemre méltó már az 1775-ben meg is jelent nevezetes vers címe is, amely a következő: Megtért embernek énekje, melyet nem régen szerzett, és egy meg-keseredett, de reménységgel tellyes Lélek képében tett fel – egy nevezetlen ember – Debrecenben.

Mint a címből is látható, a nevét, ha akarta volna, sem tudta volna feltüntetni Varjas professzor, mivelhogy abban történetesen éppen e-ből nincs egyetlenegy sem. (Diákjai egyébként egészen haláláig Verjes Jénesnek nevezték.) Ugyanígy járt e nyelvi játéknak egy másik hőse, Orosz Ádám egerszalóki plébános, egyházi író és költő is (1802–1872), aki azonban úgy oldotta meg a problémát, hogy – e-sítve – így nevezte magát: lengyeleknek ellenese, emberek elseje.

De hagyjuk a múltat, térjünk vissza, ha még nem is a mába, de a 20. század első felébe! Ugyanis költői játékból ekkor vált nyelvi játékká, s ekkor született meg ennek a játékszenvedélynek, illetve ennek a játékfajtának a neve, az eszperente! Nem kétséges, hogy a név az eszperantó tréfás kiforgatásából alakult, s az is bizonyos, hogy Karinthy Frigyes baráti köréből, gyaníthatólag magától a minden nyelvi játékra fogékony Karinthytól származik. Ettől kezdve, a név megszületése óta az é már nem számít a játék szerves részének. De ez egyáltalán nem nehezíti az „egyhangú” társalkodást, hiszen az e önmagában is elegendő szinte bárminek a kifejezéséhez.Íme, egy közismert gyermekvers első két sorának Karinthy által eszperente nyelvre átültetett változata: Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke, fekete pettyekkel tele. Sem szerve, mellyel zengzeteket felvegyen, sem szerve, mellyel legyeket elhessegessen. Bár bizonyára nincs rá szükség, de azért megadom a szöveg megfejtését is: Boci, boci, tarka, / Se füle, se farka.

Ezek előrebocsátása után azonban most én adok olvasóimnak egy hasonló, de a visszájára fordított feladványt, amelyben nem az ismerős részt kell kitalálni, hanem éppen azt kell eszperentére fordítani. Tessék eszperente nyelvre átültetni a következő, szintén jól ismert, kétsornyi dalszöveget: Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni! (Egy megoldást közlök a fejezet végén.)

Eszperente nyelven még a számokat is ki lehet fejezni. Egy matematika–fizika szakos, egyébként Apáczai Csere János-díjas tanár, Ujvári István néhány éve Anyanyelvi matematikai játékaink című munkájában 1-től egészen 100-ig felsorolta a számokat eszperente nyelven. Példának álljon itt az eszperente számsor egytől húszig!

  1. 1= egy

  2. 2 = egyes meg egyes

  3. 3 = kettes meg egyes

  4. 4 = kettes meg kettes

  5. 5 = negyven fele negyede

  6. 6 = negyvenkettes hetede

  7. 7 = hetes

  8. 8 = hetes meg egyes

  9. 9 = hetes meg kettes

  10. 10 = negyven negyede (hetven hetede)

  11. 11 = negyven negyede meg egy

  12. 12 = hetven hetede meg kettes

  13. 13 = hetven hetede meg kettes meg egy

  14. 14 = hetes meg hetes

  15. 15 = hetes meg hetes meg egy

  16. 16 = negyvenkettes hetede meg hetes hetede

  17. 17 = hetven hetede meg hetes

  18. 18 = hetven hetede meg hetes meg egy

  19. 19 = hetven hetede meg hetes meg kettes

  20. 20 = negyven fele

Eszperente olasz módra

Eszperente szövegekkel természetesen Dunát lehetne rekeszteni, a különféle kincses meg egyéb kalendáriumok teli vannak velük, én azonban itt nem rabolom az olvasók idejét ilyenek közlésével. Ehelyett arra hívom fel figyelmüket legalább néhány példa segítségével, hogy ez a fajta nyelvi játék a jobbára betűk beírásán alapuló ábrás rejtvények (hagyományos keresztrejtvények, skandik, olasz típusú rejtvények, szókeresők stb.), de azt mondhatom, egészében a rejtvények világába is betört, s ott is egyre kedveltebb. Elsőnek egy olasz típusú eszperente feladványt mutatok be.

Az ábra két, egymástól cikcakkban haladó vonallal elválasztott rejtvényt tartalmaz. Fekete négyzet a rejtvényben nincs. A meghatározásokat soronként adjuk. Amikor egy sorban vagy oszlopban két szó is szerepel, a meghatározásukat gondolatjellel különítjük el egymástól.

VÍZSZINTES: 1. … László; színész, színigazgató, a magyar hivatásos színjátszás úttörője. 2. Étel, táplálék. 3. Bevonat fémen – Czuczor Gergely írói álneve. 4. A közelebbi, költői szóval – alkotórész. 5. Páros belső szervünk – talajművelő eszköz. 6. Messzire – elegyít. 7. Róma folyója.

FÜGGŐLEGES: 1. Heverő. 2. Titokban megszerez. 3. Híg étel – az egyik kicsinyítő képző. 4. Palindrom férfinév – elektronvolt, röviden. 5. Mennyiségi egység, röviden – ab ovo. 6. A fordítottja is igekötő – csavar. 7. Népszerű hazai sci-fiíró (István).

Mestereknek – E-vel fejtse

Másodjára egy ún. „szókeresőt” közlök, amelyben a megadott szavakat nyolc irányban kell keresni s meg is találni. A lehetséges irányok: (1) balról jobbra, (2) jobbról balra, (3) felülről lefelé, (4) alulról fölfelé, (5) balról jobbra átlósan lefelé, (6) balról jobbra átlósan felfelé, (7) jobbról balra átlósan lefelé, végül (8) jobbról balra átlósan felfelé. Aki ismeri ezt a rejtvényfajtát, annak aligha okoz gondot a megfejtése, de aki még nem találkozott vele, iménti útbaigazító felsorolásom nyomán bizonyára szintén boldogul vele. A rejtvényünkben csupa olyan szó van elrejtve, amelyekben kizárólag E betű szerepel magánhangzóként. Ha olvasóm megtalálta őket az ábrában, és kihúzta betűiket, akkor a kimaradtakból egy, a magyar történelemből ismert kifejezést állíthat össze. (Segítségül elárulom, hogy az egyetlen kétszavas kifejezés – a Bee Gees együttes neve – folyamatosan, „egy szóként” olvasható az ábrában.) A megfejtést természetesen megadom a fejezet végén.

Eszperente

Harmadikként egy olyan kis keresztrejtvényt nyújtok át olvasóimnak, amelynek nem a beírandó szavai „eszperente nyelvűek”, hanem a meghatározásai! Azt remélem, megfejtése jó mulatságnak bizonyul majd, stílusosan szólva: remek csemege lesz!

VÍZSZINTES: 1. Gyermekelmefenede. 6. Nem keszeg, nem kecsege, nem tengerben leledz; Keszthely meg Lelle mellett „terem”. 7. Embernek telephelye s megkettezett elevenveres szerve. 9. Neves egylet Egerszegen, ehhez persze kell egy „e”. 10. Kezembe helyeze egy szelet kenyeret. 12. Lehet benne egyes, kettes, hetes, negyvenes, ezerhetvenhetes. 13. Ment, de szerfelett hevesen.

FÜGGŐLEGES: 1. Ferenc: „Kezeskedem, ezen ember nem lehetett e tetthelyen, mert e percben egy estfekete tehenet fejt Debrecenben” 2. Erjesztett tej, szeletelve. (!) 3. Negyven esztendeje szerb tenger terjeszkedett mellette. 4. Lelkesen tesz-vesz egy eszme mellett. 5. Megkettezve: embernek beceneve. 8. Nem mehetsz sem egyenesen, sem keresztben, de ferde helyzetben se. Egybevetve: semerre se mehetsz. 11. Ezt zenged reggel, delente meg este. 12. Menyecske rebegte hetven esztendeje.

Eszperente szinonimák

Végül egy olyan meghatározássort idézek az Édes Anyanyelvünk című folyóiratnak immár három évtizede élő, Pontozó című rejtvényrovatából, amelyhez nem is feltétlenül szükséges valamilyen megszokott rejtvényábra. Elegendők pusztán a kérdések, némi magyarázattal!

Rejtvényünkben hét meghatározást közlünk. Mindegyikre egy-egy olyan háromtagú szóval kell felelni, amelyben csak egyfajta magánhangzó van: az e! Ha megfejtőink biztosak akarnak lenni abban, hogy helyesen válaszoltak a rejtvény kérdéseire, nem kell mást tenniük, mint felülről lefelé összeolvasni a beírt szavak kezdőbetűit. Helyes megoldás esetén egy berendezési tárgy neve lesz az eredmény!

  1. Szürkésbarna tollú ragadozó madár:

  2. Bevétel és kiadás különbsége:

  3. Sárga virágú félcserje:

  4. Idegenkedés:

  5. Bűnhődik:

  6. Szerencsétlen, nyomorult:

  7. Róma híres folyója – ma:

Remélem, olvasóim megbirkóznak a feladattal. (Megfejtése a fejezet végén.)

E részfejezet címében az eszperente társait is említettem, illő tehát, hogy legalább röviden róluk is szóljak. Meg is teszem, de valóban csak utalásszerűen, mivel fölösleges volna sorban minden magánhangzóról bebizonyítani, hogy egy-egy mondatban képes lehet betölteni az egyetlen magánhangzó szerepét. Mindenekelőtt egy néhány évvel ezelőtti emlékemet elevenítem fel, mégpedig úgy, hogy idézek egy levélből, amelyet akkoriban kaptam egy középiskolás diáktól. Íme:

„Tisztelt Tanár Úr! Gyekiczki Balázs vagyok, a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium tizenharmadikos tanulója. Pár héttel ezelőtt találkoztam Önnel az iskolánkban tartott előadásán, amelyen a magyar nyelv csodáiról beszélt. Többek között megemlítette az öszpöröntö nyelvet is, egy disztichont hozva fel például.”

Itt megszakítom a levél idézését, mivel egyrészt illő megemlítenem, hogy a disztichon az ókori görög és római időmértékes verselésnek egy jellegzetes kétsoros versegysége, másrészt pedig jeleznem kell, hogy mit is mondtam azon az előadáson, ami most ide tartozik. Nos, többek között megemlítettem az 1763 és 1847 között élt Édes Gergely költő nevét, s arra is utaltam, hogy ez a poéta számos olyan disztichont is írt, amelyben mindig csak egyféle magánhangzót használt. Jegyzeteimből látom, hogy felolvastam ezt a csakugyan öszpöröntö nyelvű disztichonját:

Bölcs, szőrköntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts

Könnyözönök közt jöjj: jöjjön öröm, könyörögj!

S most legyen ismét levélírónké a szó!

„Röviddel az előadás után fogtam magam, és én is írtam egy öszpöröntö nyelvű disztichont, ráadásul olyan megkötéssel, hogy magánhangzóként csak és kizárólag a rövid ö szerepel benne, egyetlen ő sem. Pedig én nem is vagyok költő. Az én disztichonom, amely egy kerti malacsütés alkalmával hangozhatna el, a következő:

Ön pörköl? – dörmög Töhötöm. – Töltött dögöt öltött?

Töltsön, Ödön! – könyörög. – S ösztönöm öl: dörgött.

(Vagyis a házigazda, Töhötöm figyelmezteti Ödönt, a szakácsot, hogy azért töltött hús is kerüljön az asztalra, ráadásul minél hamarabb, mert már nagyon gyötri az éhség: korog a gyomra.)”

Most, évek elteltével itt köszönöm meg Gyekiczki Balázs egykori gimnazistának ötletes levelét, s azt, hogy íme, még túl is tett Édes Gergelyen, akinek disztichonjában egy hosszú őis akadt a szőrköntös szóban, nála viszont egy sem.

Csupa O!

Hogy az eszperente nyomán akár oszporontónak is nevezhető, csak o magánhangzót tartalmazó rejtvényváltozat se maradjon teljesen szemléltetés nélkül, erre ismét egy napjainkban igen divatos példát, egy szókeresőt mutatok be, emlékeztetőül legalább röviden jelezve, hogy az ábra felett megadott szavakat nyolc irányban kell keresni az ábrában. A fel nem használt betűkből összeolvasható városnevet a megfejtések között adom meg.

Hóbortos igazgató…

Ahhoz, hogy még más magánhangzókat is bemutathassunk olyanféle főszerepben, amilyenben az eddigiek is „domborítottak”, összeállítottam egy olyan kérdéscsokrot, amelyben a közölt meghatározások mindegyikét egy-egy megadott betűre kell hangszerelni. Mivel itt nemigen van magyaráznivaló, vágjunk máris bele! A megfejtéseket a fejezet végén szintén megadom.

  1. Hóbortos igazgató gyermekkerékpáron tömény italt fogyaszt – csupa i-vel:

  2. Vadászkutyaként jártasd eszed – o-val, ó-val:

  3. Nem régi gazdájuk lejtőn hempereg – u-val, ú-val:

  4. Elszakították a nővéremről készült, jól sikerült fotót – é-vel:

  5. Akit szódavíz is felüdít, örökké vidám – i-vel, í-vel:

  6. Locsolt termőtalajon dinnyéhez hasonló színes növény terem – ö-vel- ő-vel:

  7. Osztatlan telek állandó veszekedésre vezet – ö-vel:

  8. Ha gondjaid lesznek, senki sem áll melléd – a-val:

  9. Az igazán ravasz vezető még a vezetőnek is vezetője – ö-vel, ő-vel:

  10. Amit a kis Frigyes összepiszkol, Emmácska tisztává varázsolja – i-vel, í-vel:

Szinonimák – egy hangra

Végül egy olyan kérdéssort mutatok be, amelyik véleményem szerint a rokonértelműség tudatosításában, illetve a rokon értelmű szavak oktatásában is jól felhasználható. Célzott szinonimakeresés – ez a játék lényege. A játékvezető – vagy akár iskolában a tanár – mond egy szót, s egy olyan szinonimát vár rá válaszul, amelyben csak az általa megjelölt magánhangzó szerepel. Tehát például azt mondja: Gyógykenőcs. Hogyan fejezhetjük ki úgy, hogy a magánhangzók közül csak az a-t használjuk? A helyes válasz a kérdésre: balzsam. E példa után következzék egy egész példasor, de immár rejtvény formájában!

  1. Horgony – a-val:

  2. Csalafinta – u-val:

  3. Sintér – e-vel:

  4. Porció – a-val:

  5. Dekorál – í-vel:

  6. Archeológus – é-vel:

  7. Betegség – a-val:

  8. Nógat – ö-vel:

  9. Szelíd – é-vel:

  10. Palástol – á-val:

  11. Terápia – ó-val:

  12. Tömör – ű-vel:

  13. Jelmez – a-val:

  14. Hull – o-val:

  15. Boltív – á-val:

  16. Bekecs – ö-vel:

  17. Világegyetem – o-val:

  18. Préda – á-val:

  19. Beteges – ö-vel:

  20. Akut – e-vel:

  21. Bizsu – e-vel:

  22. Hörpintget – o-val:

  23. Kínoz – ö-vel:

  24. Puszpáng – u-val:

  25. Piszkos – e-vel:

  26. Makrancos – ö-vel:

  27. Piszmog – ö-vel:

  28. Zavaros – a-val:

  29. Cipel – o-val:

  30. Holmi – ó-val:

Na és a mássalhangzók?

Igen, ez a nagy kérdés. Magánhangzókból 14 van az ábécében, mássalhangzókból azonban 26. Vajon ha azokból is csupán egyet próbálunk felhasználni, tudunk-e egyáltalán bármilyen mondatot, valamilyen értelmes szöveget összeállítani?

Válaszom az, hogy bár a lehetőségek valóban nagyon is korlátozottak, az ügyes nyelvi játékos azért nem teszi le egykönnyen a fegyvert. Íme, néhány olyan mondatocska, amely lényegében megfelel annak a követelménynek, hogy csupán egy mássalhangzó szerepelhet benne:

Add ide a didid, a didid add oda!

Kié e kókai kék kakukk, a kakukkok éke?

Ami ima, imámé, a mióma mamámé!

A tatai autóutat átitatta a tó.

Itt-ott a tót tata áttétetett öt tetőt.

Izzó őz íze űz.

Elismerem, ezek nem remekművek, nem is igen érdemes szót vesztegetni rájuk. De a Nyelvi Játékok Klubja egyik buzgó tagjának, dr. Csató Istvánnak jóvoltából mégis bemutathatok olvasóimnak egy olyan alkotást, amely méltán vívhatja ki mindnyájunk elismerését. Egy rövid mondatokból, de nem kevesebb mint kilenc (!) mondatból álló történet következik. Négy szereplője van: egy Ali nevű férfi, továbbá két nő, Ella és Lola, végül pedig egy derék háziállat, egy ló. És most következzék maga a mű, amely egy valóságos szerelmi dráma!

Ló előáll. Ali elöl ül. Ella öleli. Lola lila. Álló ló elé lő. Ló el. Ali áll. Lola ollóéllel öl. Ali elalél.

Hát nem nagyszerű játékeszköz a mi csodálatos anyanyelvünk?

*

Mielőtt ezt az „egyhangú” fejezetet végleg lezárnám, felhívom a figyelmet arra a játéklehetőségre, amely akkor adódik számunkra, ha nem egy, hanem két mássalhangzó felhasználását engedélyezzük magunknak. Elárulhatom: több mint negyedszázaddal ezelőtt kipróbáltam már ezt a lehetőséget, s akkor is úgy éreztem, ma is úgy érzem, érdemes volt. A következőkben egy az Élet és Tudomány című hetilapban meghirdetett pályázatra beküldött munkákból szemelgetve felsorolok egy sereg olyan mondatot, mondatrészletet, amelyek mindegyikében csupán kétféle mássalhangzó található. Remélem, olvasóim is úgy érzik, hogy nem érdektelen olvasmány!

B–H: Hébe-hóba hiba, ha bő a bú!

B–L: Bal lábbal balul áll a bál.

B–R: Bírói babér a bár óbora, a ború a rab orra bíbora.

B–T: Több bot többet üt.

C–L: A cél collal léc, éllel élc.

Cs–K: Kicsi a kocsi, kicsi a csikó.

D–R: Erdei óra: erőadó idő.

F–R: A fiú forr – a férfi ráér.

F–L: Felül ülő lefelé fülel, alul álló fölfelé.

G–Z: Az igaz ige igéző.

Gy–K: Egyik gyík, egyik kígyó.

Gy–N: Egy gyanú, négy gyanú ugyanegy: ugyanúgy gyanú.

H–L: A háló a hal halála. / Ha hí a halál, elhal a léha hehehe!

H–S: Sohase siess, ha éhes a has!

K–L: Aki él, okkal él.

K–N: Ki kanonok, annak ikon kéne, ki a nőknek éke, annak kánkán.

K–R: A kerekek örök körök. / Erre ekkora, arra akkora a róka orra.

K–Sz: Kiszökik a szó: kész a káosz!

K–T: A kettő titka titok-e? / Ki kettőt üt, kettő üti.

L–N: Élen álló unna nulla lenni.

L–S: Lassú sas sose les. / Öléssel se, öleléssel se siess!

L–Sz: Állsz, ülsz, eszel, iszol, alszol, szólsz, ölelsz, szülsz: élsz!

L–T: A tiltott életet utálat illeti. / Étellel tele tálat a telt eltol.

M–R: Amarra Amur, emerre Mura. / Merő öröm a rím, maró mámor a rum!

M–S: Sose mossa, ami a másé!

N–V: Van véna: van név!

Ny–S: A sunyi anya sunyi anyós is.

P–R: A pór ipara répa, árpa, úré a pipa. / Pap ura a prior, prioré a pápa.

R–S: Sörös sírásó sorsa: sár.

S–T: Ittast sose itass!

Sz–V: Összevissza szó ész szava, összevesző szó a szívé.

Az iménti felsorolásban néha két példát is adtam, ezzel is jelezve, hogy a lehetőségek nem csekélyek. Hogy ezt még nyilvánvalóbbá tegyem, most, immár valóban e fejezet lezárásául, még egy kis rejtvényt is összeállítottam olvasóim nyelvi fantáziájának megindítására, annak reményében, hogy ez egyúttal némi szórakozást is jelent majd.

Rejtvény Rt.

Miért Rejtvény Rt.? Azért, mert ez olyan különleges részvénytársaság, amely mássalhangzóink közül csupán kettővel gazdálkodik, az r-rel és t-vel. Olvasóim akkor lehetnek a Rejtvény Rt. teljes jogú tagjai, ha az itt következő meghatározásoknak megfelelő értelmet úgy is ki tudják fejezni, hogy a mássalhangzók közül csak az r-et és t-t használják fel.

  1. Büszke mongol lombikot földre ejt:

  2. Arrafelé elhatalmasodik az erőszak:

  3. A kopasz bikaviadornak a verőéren keresztülhaladó kése:

  4. Teréz rákanyarodott kocsijával a Tata felé vezető útra:

  5. A vörös hajú misszionárius adventi hajnali misét mond:

Legalább egy megoldást mindegyikre adok a kötet megfelelő helyén.

Megfejtések

Eszperente és társai.

Erdő mellett nem jó lakni… Kerek fenyvesrengeteg pereme mellett nem lenne kellemes megtelepednem s berendezkednem, mert e fenyvesben termett, hegyes levelekkel telt hengeres testeket rendszeresen nekem kellene felszeletelnem.

Eszperente olasz módra.

Mestereknek – E-vel fejtse. A keresett kifejezés: fekete sereg.

Eszperente.

Eszperente szinonimák. 1. Kerecsen. 2. Egyenleg. 3. Rekettye. 4. Ellenszenv. 5. Vezekel. 6. Elesett. 7. Tevere. A kezdőbetűkből összeolvasható szó: kerevet.

Csupa O! A keresett főváros: Porto Novo.

Hóbortos igazgató… 1. Dilis diri kisbiciklin gint iszik. 2. Kopómód okoskodj! 3. Új uruk gurul. 4. Széttépték néném szép fényképét. 5. Kit szikvíz is frissít, mindig víg. 6. Öntözött földön zöld tök nő. 7. Közös föld: örökös pör. 8. Ha bajban vagy, magadra maradsz. 9. Dörzsölt főnök főnökön főnök. 10. Mit Frici piszkít, Mici kitisztít.

Szinonimák – egy hangra. 1. Vasmacska. 2. Huncut. 3. Gyepmester. 4. Adag. 5. Díszít. 6. Régész. 7. Nyavalya. 8. Ösztönöz. 9. Békés. 10. Álcáz. 11. Gyógymód. 12. Sűrű. 13. Maskara. 14. Potyog. 15. Árkád. 16. Ködmön. 17. Kozmosz. 18. Zsákmány. 19. Göthös. 20. Heveny. 21. Csecsebecse. 22. Kortyol. 23. Gyötör. 24. Buxus. 25. Szennyes. 26. Csökönyös. 27. Szöszmötöl. 28. Zagyva. 29. Vonszol. 30. Cókmók.

Na és a mássalhangzók?

Rejtvény Rt. 1. Rátarti tatár retortát tör. 2. Utat tör ott a terror (vagy: arra tart a terror, úr ott a terror stb.). 3. A tar torréró artériát (vagy: ütőeret, eret, aortát) átütő (vagy: áttörő, érő) tőre. 4. Teri rátért a tatai autóútra (vagy: Teri a Tatára tartó útra tért). 5. A rőt térítő rorátét tart.

Magán- és mássalhangzók vetélkedése

Játékoskönyvemnek számos olyan fejezete, része van, amely ilyen vagy olyan szempontból, illetve mértékben a magán- és mássalhangzók bizonyos szembenállásából fakad. Amikor az eszperentejátékról szólok, természetszerűleg az e betűk (hangok, fonémák) védőügyvédjének szerepében tetszelgek, amikor ellenben arra biztatom olvasóimat, hogy találjanak ki nyelvtörő mondókákat vagy kifejezéseket – én történetesen éppen ma (2010. június 16-án) bukkantam rá egy nagy példányszámú napilapunkban erre a nyelvtörőket idéző cikkcímre: Stresszteszt a spanyoloknál –,szándéktalanul is a mássalhangzók mellett állok ki, török – ha nem is nyelvet, de – lándzsát. Ez természetes, hiszen a magán- és a mássalhangzók voltaképpen egymás nélkülözhetetlen társai, szövetségesei. Önmagukban mit sem érnek. Sajátos eseteket leszámítva sem kommunikációra, sem nyelvi játékra nem is alkalmasak.

Olykor azonban mégis összevetjük, összemérjük a magánhangzókat a mássalhangzókkal. Helyesírási szabályzatunk például Az ábécé című fejezetében fel is sorolja magán- és mássalhangzóinkat, összesen negyvenet, s láthatjuk belőle, hogy arányuk a mássalhangzók fölényét mutatja: 26 mássalhangzónkra csupán 14 magánhangzó jut. Más nyelvek szabályzatai is tartalmaznak hasonló felsorolást. Ezeket a miénkkel összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy a mi nyelvünkben a betűk száma aránylag nagy az átlaghoz képest, az ábécéken belüli arányok pedig azt mutatják, hogy nálunk az átlagosnál valamivel több a magánhangzó a mássalhangzókhoz viszonyítva, mint más nyelvek ábécéiben. Aki ezekre az arányokra kíváncsi, az lapozza fel a Balázs Géza és Dede Éva által szerkesztett Európai nyelvművelés – Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövője című értékes kiadványt (Inter Kht.–PRAE.HU, Budapest, 2008). Minden tárgyalt nyelv ábécéjét megtalálja benne. Mi – mármint olvasóim és én – e könyvben a magyar nyelv betűivel, hangjaival játszunk. Azt bátran kimondhatjuk, hogy nyelvünk hangállománya szinte minden nyelvi játéknak kedvez, s ez anyanyelvünknek már önmagában véve is nagy erénye. Ha ezen felül még arról is meg tudom győzni olvasóimat, hogy bizonyos esetekben pusztán a magán- és mássalhangzók szembeállítása, megszokott arányaik tudatos megváltoztatása, ezek vagy azok szerepének szándékos kiemelése is szerezhet örömet, kelthet örömérzetet, már érdemes egy kis fejezetben erről is szólnom. Tehát megpróbálom!

Magánhangzók főszerepben

Elsőnek nézzünk meg néhány olyan, többé-kevésbé értelmes mondatot, amelyekben a magán- és a mássalhangzók aránya eltér a szokásostól! Persze ehhez azt is tudnunk kell, mi a szokásos. Nos, nem az az arány, amely a 14 magánhangzónak a 26 mássalhangzóval való összevetéséből adódik (ez kb. 54 százalék), hanem ennél valamivel magasabb, vagy ha úgy tetszik, a magánhangzók szempontjából jobb, nagyjából 70 százalék. Lássunk csak néhány példát! Arany János Toldija első énekének első sora így vall magáról: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja.” Tizenkét magánhangzóra tizenhat mássalhangzó jut. Az arány: 75 százalék. József Attila Betlehemi királyok című versének első sora: „Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!” Az arány 10:16, azaz 62 százalék. Petőfi Nemzeti dala így kezdődik: „Talpra magyar, hí a haza!”Itt az arány 8:10, tehát 80 százalék.Vagyis körülbelül 60 és 80 százalék közötti arányokról beszélhetünk. Hogy ez miért így van, azt csak hosszasan fejthetném ki, de ez szempontunkból lényegtelen, így elhagyom.

Ezek tisztázása után most már hadd mutassak be néhány olyan – elismerem, kissé furcsán hangzó, de végül is elfogadható – példát, amelyben a magánhangzók vannak legalábbis többségben, de a példák egy részét illetőleg egyenesen főszerepben. A példamondatkák mellett zárójelben mindig feltüntetem az arányokat is, mégpedig növekvő sorrendben, természetesen itt is a magánhangzókat vetve össze a mássalhangzókkal, még véletlenül sem megfordítva. A magán- és mássalhangzók egymáshoz viszonyított „szokásos” átlagát már ismerjük: kb. 70 százalék. Most kezdjük a felsorolást legalább ennek az aránynak a duplájával! Az első mondatban a magánhangzók száma több mint másfélszerese a mássalhangzókénak, az utolsóban pedig már kereken hatszorosa! (Zárójelben adom meg, hányszoros arányban szerepelnek a magánhangzók a mássalhangzókhoz viszonyítva.)

Ráér-e a hiú Ria árváira Ida ügyelni? (1,54)

Ez az epikai mű Jókaié. (1,57)

A jeti ázsiai élőlény. (1,66)

Zsófia-e a kúria fúriája? (1,71)

Amióta Ali akadémiai aláíró, ágya alufólia. (1,91)

Ez az Európai Unió! (2)

Ede ideológiai ideája idióta idea. (2,22)

Leó kairói autói ideiek. (2,5)

Audi a jó autó! (2,66)

E fiú a hiú etiópiai előadó! (2,66)

Kié e hiú idea, Eugéniáé? (2,8)

Ó, ő a biai idei dió odaadó őre! (2,83)

Aida fiaié-e eme ó dia? (3,25)

Ó, e teória a Riáé! (3,33)

Bea áriái, autói, diái, oboái ázsiai iafiaiéi-e? (4)

Övéié-e a diói? (4,5)

Ő a fiaié. (6)

És így tovább. Akinek tetszik, folytathatja.

Keresztrejtvény csupa magánhangzóból

Ilyen is létezik? – kérdezhetik olvasóim. Nyelvi játékos számára ez sem lehetetlen. Ennek igazolására be is mutatok egy ilyen rejtvényt. Ez a művecske – amely nem az én csinálmányom, hanem egy régi újságban bukkantam rá – voltaképpen nem „szabályos” keresztrejtvény, hiszen a fekete kockák elhelyezkedése a mai szokások ellenére nem szimmetrikus, a meghatározások nyomán kiolvasható megfejtés nemegyszer három-négy szóból áll stb., de mivel kuriózum, úgy érzem, ide kívánkozik. (Ez egyébként javított változat. Három-négy helyen ugyanis, ahol ugyanaz a magánhangzó hol rövidként, hol hosszúként szerepelt, megváltoztattam az eredeti meghatározást, más szót helyezve bele. Egy-két helyen azonban – kényszerűségből – engedtem.) Tehát, kedves olvasók, fejtsenek meg egy olyan keresztrejtvényt, amely csak magánhangzókat tartalmaz, mégpedig olyanokat, amilyenekkel a vízszintes és a függőleges sorokban adott meghatározások értelmes szavakká, sőt olykor mondatokká állnak össze. A megfejtést természetesen megadom a fejezet végén.

Vízszintes: 1. Sk kcs skr mgy. 7. Mndttm mbr kzdj. 8. Lbstrm. 9. Szlv. 11. Kncs. 12. Vdllt. 13. Brckplnk. 16. Skt kr szrk. 17. Bbrh. 18. Vrzslt. 19. Prvn. 20. Prmzn. 22. Szlm. 25. Krb vsztt frdsg.

Függőleges: 1. Bldgtln vgyk. 2. Sks h szld szn. 3. Rttr. 4. Tld. 5. Mltr. 6. Zst srly. 10. Kpkszkrl. 12. Krtszbdsg. 14. Frdhttln. 15. Vdkt. 18. Bkcz Tms. 21. Szrlms. 23. Hgym. 24. Gny.

Magánhangzó-kereső szóláskereső

Aligha kell bizonygatnom, hogy az itt következő, az imént közöltnél sokkal korszerűbb technikával készült rejtvényben is a magánhangzóké a főszerep. A rejtvényben szereplő, sorokba szedett mássalhangzók csupán a szavak csontvázát adják meg. Hogy e szavak életre keljenek, teljes pompájukban megmutatkozhassanak, ahhoz az itt csak kipontozott magánhangzók szükségesek. Ám ha ezekre rátaláltunk, akkor jön még csak a neheze! Akkor kell a meglelt szavakat a négyzetábra betűrengetegében megtalálni, mégpedig úgy, hogy nyolc irányban kutakodhatunk: balról jobbra, jobbról balra, alulról felfelé, felülről lefelé, átlósan balról jobbra, mind alulról fölfelé, mind felülről lefelé, végül ugyancsak átlósan jobbról balra, mind alulról fölfelé, mind fölülről lefelé. (Ez a szóvadász típusú rejtvények lényege.) S olvasóim, főleg akik még nem találkoztak ezzel a műfajjal, lássanak csodát! A négyzetben látható betűk legtöbbjét már ki kellett húznunk. Ám maradt még néhány kihúzatlan betű. S íme, ez sem fölösleges lom, hanem a rejtvény szerves része, sőt koronája. A megmaradt betűket összeolvasva kapjuk meg ugyanis a megfejtést, egy magyar szólást. Én azonban hozzáteszem: ilyen rejtvényt megfejteni nagy élvezet, elkészíteni, összeügyeskedni azonban több ennél: valóságos művészet. Kérem olvasóimat: fejtsék meg ezt a rejtvényt! (A megoldást – az előbukkanó szólást – a fejezet végén megadom.)

Mondáscifrázó

Azok közül a nyelvi játékok közül, amelyek a magánhangzók dominanciáján, kreativitásán alapulnak, számomra ez a legkedvesebb. Olvasóim közül bizonyára sokan tudják, hogy az egykori föníciai írás – csakúgy, mint a sémi nyelvcsaládba tartozó számos más nyelv írása is – a magánhangzókat nem, csupán a mássalhangzókat jelölte, annak ellenére, hogy ez már betűírás volt. A mássalhangzók elé, közé vagy után kívánkozó magánhangzókat mindig az olvasónak kellett megválasztania, mégpedig a mondatbeli jelentésből kikövetkeztetve. Az mlk hangcsoport például a következőket jelenthette: malk ’király’, malki ’királyom’, malák ’uralkodik’, malaka ’uralkodott’, malaku ’uralkodtak’. (Ld. erről Kéki Béla: Az írás története, Gondolat, Budapest, 1971.)

Ezen az elven alapul a mi játékunk is. Választunk valamilyen szólást, közmondást; olyat, amelyikben a mássalhangzók száma viszonylag csekély: 8–10, vagy legfeljebb 12–13. Voltaképpen regénycímet, verscímet vagy akár egy-egy hosszabb szót is választhatnánk, sőt akár értelmetlen mássalhangzó-együttest is, ugyanis e nyelvi játékunkhoz kiindulópontul csak a mássalhangzók szükségesek. Azért választottam közmondást, mert azt sokan ismerik, s így könnyebb a betűsort, vagyis a benne levő mássalhangzósort megjegyezni. Van például egy ilyen régi, illetve táji mondásunk: Lúdtól tanul a liba. „Eszmei” mondanivalója: a fiatalok általában a felnőtteket utánozzák, azok tanácsait követik. Megadhattam volna ezt a betűsort is: LDTLTNLLB, de ez így nem elegáns, hanem száraz, kimódolt, riasztó. Maradjunk tehát a mondások mellett, ezúttal a Lúdtól tanul a liba közmondás mellett!

Miből áll a mondáscifrázás? Mondatok alkotásából, mégpedig olyan mondatokéból, amelyeket a kapott közmondás mássalhangzósorából, a betűk sorrendjét változatlanul hagyva hozunk létre, a mássalhangzósort tetszés szerinti számú és elhelyezésű bármiféle magánhangzóval kiegészítve. Magánhangzót tehát akárhányat és akárhova be szabad szúrni. A cél az, hogy szellemes, érdekes mondatokat hozzunk össze ilyen módon. Azt hiszik olvasóim, hogy ez nehéz, sőt talán megoldhatatlan feladat? Ugyan dehogy! A fürge magánhangzók, amelyek ennek a játékos feladatnak – azaz mondjuk csak így: játéknak – éltetői, életre keltik a játék alapjául szolgáló mássalhangzósort, s különös, bizarr, de legalábbis figyelemre méltó mondatok sorával ajándékoznak meg bennünket. A Lúdtól tanul a liba népi bölcsesség esetében például ilyenekkel: Éled a tél, a tónál ül a bú. A ládatoló tanuló ó-lábú. Ül Edit, ül Tóni, áll Bea. A Lada tolatni áll be. A láda, a tál, a tó nála alibi. Lódít latinul Ali bá’! Eladó-e a tál, a tinó, olló, eb? Ludat öl a tanuló ölebe. A lídó atlétanői: Lili, Bea. Oldó ital után alél a bú.

Noha ez a kis példasor az oldó – vagyis rosszkedvet elűző – italokkal nemigen veheti fel a versenyt, azt talán remélhetem, hogy olvasóimban már pusztán e példák olvastán is „alél a bú”. Azért is remélem ezt, mert – szintén búoldásul – vagy húsz ízes mai, régi vagy tájimondás cifrázásával igyekszem egy kis vidámságot csempészni mindennapjaikba! A cifrázás céljából kiszemelt közmondásokat ábécérendben sorolom fel, s mindegyikre három cifrázatot is adok. Jó szórakozást!

  1. Alkalom szüli a tolvajt. A laki alma szeletelve jó étű. Elek álma széltől óvó ajtó. Elkel-e ma a szőlő, ital, vaj, tea?

  2. A szekeret is kenni kell. Úszik a rét: eső kinn öklel. Ász a koreai ütése; a kínai nő kiáll. Szőke a rét és éke, Anna, aki ölel.

  3. Dértől érik a vackor. Dó, re, ti, la, re – kié e vacak ária? A diri itala úri: kávé, cukor. Odaértél, róka, a vacokra?

  4. Eb a juhász bunda nélkül. Be’ jó, ha a szó Bandónál kél! A baj a hiú Oszi bűne, de Ön lakol. Bejő a hó Szobon a dunai lak elé.

  5. Éhes lónak zabon az esze. Ha ásol, nő közben az ész. A hűs lián közé benéz a sziú. A hasaló Anikó az ében Ízisz!

  6. Ép testben ép lélek. E poéta este béna, piáló alak. A pite a sütőben Pálé, Eleké. Apátia esetében ápollak.

  7. Fáradság bér előtt jár. Fű, erdő, eső, égi ború: élet e tájra! Feró, édes e guba! – erőlteti a jó ara. A fürdés, Gábor, éltető, új erő!

  8. Jóból is megárt a sok. Jó a béles, meg a rétesek. Újbóli eső önmagáért esik. A jó eb ül, Soma agara tuskó!

  9. Jó ló után porzik az út. Jelét népe őrzi: kezét. [Mármint Szent Istvánét. G. L.] Ej, ulti, nő, pia: rizikó ez, Ati! Ájul a tanú; a per, az okozta?

  10. Ki mint vet, úgy arat. Ki mint vét, úgy árt! Aki „menő”, tévét gyárt! A koma int: Éva, te gyere át!

  11. Közös munka sok siker. Éke ez is a mának: ősi, kis kúria. Kezes a mén, okos a kis ökör. A közös ima, ének, eskü ősi, ókori!

  12. Mit ér a szép tál, ha üres? Emi, Teri szép, Etel híres. Mit ír a szép Itális hű óriása? A Metró szépe túl híres.

  13. Nehezen tanul a vén ökör. E nő ha üzen, utána elvonókúra! Néha a zenetanulóé a vonók ára. E nő hízna tán, lévén kóró!

  14. Ruha teszi az embert . Erő, hit, ész az emberi út. Őrá hat a szó, az ima, a bor, a tó. Ríhatsz Zámbóért! [E mondat 2001 januárjában, Zámbó Jimmy váratlan halála idején született. G. L.]

  15. Sietség hozhat kárt. Isti és Ági, hazahí a tó, a kert! Esties ég hoz hótakarót. Séta a Sághoz: heti körút.

  16. Szénégetőnek tőkén a szeme. Szung tana e két kínai eszme? A szán Ágié, a tinó a két kanászomé. Úszni? A guta nektek! Én iszom!

  17. Talál a róka rést magának. Ital, ló uraké, a rosta meg a nőké. Telel a rák, üres a tó még néki. Öt élő lurkó rí este, meg unoka!

  18. Társa árulja el az embert. Teri súrolja le az emu bőrét! Eta írására elájul a zombai [Szekszárd mellett található község. G. L.]Rita. Töri a saru eleje Elzám bőrét.

  19. Terem ki mire terem. A túra ma kimerítő, uram! Ütőerem kimarta a rum. Úti örömök: ím, e rét, e rom…

  20. Úrnak ura nem lehetsz. Írónak író Ön, ám élő-e a hite, esze? Áruink árán ámulhatsz! A róna kára nő, ám él a hű Tisza.

Mássalhangzók főszerepben

Nem csupán az illem kedvéért iktattam könyvem e fejezetébe egy ilyen című részt, hanem azért is, mert igen gyakran csakugyan a mássalhangzók viszik a prímet még a nyelvi játékokban is. Más kérdés, hogy velük e fejezetben kevesebbet foglalkozom, mint a magánhangzókkal. Ha történetesen a mássalhangzók dominanciájának ecsetelésével kezdtem volna e fejezetet, már más arányok alakultak volna ki, hiszen olyanféle nyelvi játékokra, amilyen például a mondáscifrázó volt, a mássalhangzók is alkalmasak, csak másképpen, mint a magánhangzók. Elárulom: amikor a mondáscifrázás menetét, lényegét a Lúdtól tanul a liba mondás variálásával mutattam be olvasóimnak, fel is ötlött bennem, hogy nicsak, ez a példa a mássalhangzók kreativitásának jellemzésére is használható lenne, hiszen a mondáscifrázás fordítottja is bemutatható általa. Íme! Lúdtól tanul a liba. Nem lehetne-e vajon ebből a közmondásból egy másikat, egy eddig nem létezőt kreálni úgy, hogy a magánhangzókat tekintjük alapnak, megváltoztathatatlannak, s a mássalhangzókat változtatjuk meg? Dehogynem! Itt van például ez a közmondásváltozat, amelyet ezennel átnyújtok olvasóimnak a mássalhangzók védelmében, kreativitásuk igazolásaként: Rúdtól vadul a bika! Mindezek előrebocsátása után a fejezet e részében néhány olyan játékot, feladványt mutatok be, amelyben a mássalhangzók viselik a nagyobb terhet, az övék a „főszerep”.

A következőkben néhány olyan játékot – azaz ezúttal inkább rejtvényt, megoldásra váró feladványt – mutatok be, amelyben a mássalhangzók juttatják el az olvasókat a megoldásig. Mindenekelőtt két olyat, amelyből a mássalhangzók vagy teljesen hiányoznak, vagy csak ömlesztve találhatók meg, s a megfejtők helynévismerete, illetve szépirodalmi tájékozottsága is szükséges a helyes megoldáshoz (ezeket a Füles című népszerű rejtvénylap egy-egy régi számából veszem át), majd két olyat, amelyben „megtévesztésül” magánhangzók is szerepelnek, de nem azok az igaziak! A megfejtések természetesen megtalálhatók a fejezet végén.

Megszöktek a mássalhangzók!

Vannak olyan hosszú, több szótagból álló városneveink, amelyeknek csupán a magánhangzói azonnal árulkodnak. Önnek sikerül csak ezekről felismerni a településeket? (Segítségül itt kipontoztuk a hiányzó mássalhangzók helyét.)

  1. . e . e . . . ó ú . . a . u

  2. . a . . ú . ö . . ö . . é . .

  3. . ó . . e . ő . á . á . . e . .

  4. . a . i . . . a . . i . a

  5. . á . . a . ü . e .

  6. . o . o . . a . . a . ó . á .

  7. . . í . e . . . á . a

  8. ő . i . . e . . . é . e .

  9. . a . á . . ü . . ő

  10. . á . o . a . . a ú . . e . .

Molière mássalhangzói

Feladványunkban öt irodalmi alkotás címét keressük. Ehhez megadjuk a művek címeiben szereplő összes magánhangzót, méghozzá azon a helyen, ahol a címben is szerepelnek, illetve ömlesztve közöljük a szökevény mássalhangzókat is. Az ön feladata így más nem más, mint megkeresni a mássalhangzók helyét, és kitalálni az irodalmi alkotások címét! Segítségül eláruljuk, hogy valamennyi színpadi mű Molière francia vígjátékíró tollából született.

Megtévesztő regénycímek I.

E rejtvényünkben tíz neves magyar regényíró egy-egy művének címét közlöm, de furfangos, nyelvi játékos formában, úgy, hogy a megadott címben csak a magánhangzók az eredetiek, valóságosak, a mássalhangzók csupán olvasóim megtévesztésére szolgálnak. A feladat természetesen a minden beugratástól, félrevezetéstől mentes, eredeti címek megtalálása. Az általam kreált mássalhangzók száma és helye nem egyezik meg szükségszerűen a megtalálandókkal. Bár a megoldás nem nehéz, mert csak 19–20. századi szerzők egy-egy közismert művének címét forgattam ki eredeti mivoltukból, eligazításul – főleg annak a nemzedéknek a kedvéért, amelyiknek életében az olvasás érezhetően kisebb szerepet játszik, mint az előző nemzedék(ek)ében – az „álcímek” felsorolása után betűrendben közlöm a rejtvényben szereplő írók nevét is. A helyes megoldást a fejezet végén adom meg.

  1. Két régi, rozoga hölgy

  2. Eszter, te ostoba!

  3. Arám szörnyű, álnok szirén

  4. A vághatatlan kender

  5. Kontyra lepedő

  6. Végy sót, mint a Sári!

  7. Ugatás a topolyák mögül

  8. Szeder a háznép készétele

  9. A panaszsorompó

  10. Káder a rejtjelekben

Fejes Endre, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Sütő András, Tamási Áron

Megtévesztő regénycímek II.

Hogy a világirodalom felé is forduljunk legalább néhány perc erejéig, klasszikusnak számító külföldi írók egy-egy regényét is átcímkéztem. Gondolom, olvasóimnak nem esik majd nehezükre kiigazítani a címeket! A szerzők nevét a rejtvény végén szintén közlöm, ugyancsak betűrendben.

  1. A párom fegyőr

  2. Török és serege

  3. Rab legyező

  4. Haveri mai stratégia

  5. Lisztes úti máz

  6. Citerabérlet

  7. A fejsebész nappalija

  8. Ücsörgő gyerek

  9. A lány kelepcében

  10. Mar az a sok testféreg

Brontë, E., Bulgakov, M., Dosztojevszkij, F. M., Dreiser, Th., Dumas, A., Mann, Th., Mauriac, F., Salinger, J., Stendhal, H. B., Zola, É.

Megfejtések

Magánhangzók főszerepben.

Keresztrejtvény csupa magánhangzóból.

Vízszintes: 1. Sok kicsi sokra megy. 7. Mondottam, ember, küzdj! 8. Alabástrom. 9. Szilva. 11. Kancsó. 12. Vadállat. 13. Barackpálinka. 16. Sokat akar a szarka. 17. Babaruha. 18. Varázslat. 19. Parvenü. 20. Parmezán. 22. Szalma. 25. Kárba veszett fáradság.

Függőleges: 1. Boldogtalan vagyok. 2. Síkos a hó, szalad a szán. 3. Irattár. 4. Toledo. 5. Malter. 6. Ezüst sirály. 10. Kapa-kaszakerülő. 12. Akaratszabadság. 14. Fáradhatatlan. 15. Viadukt. 18. Bakócz Tamás. 21. Szerelmes. 23. Hagyma. 24. Gúnya.

Magánhangzó-kereső szóláskereső. Az ábra megmaradt betűiből összeolvasható szólás: mindenütt terem gaz.

Mássalhangzók főszerepben.

Megszöktek a mássalhangzók! 1. Berettyóújfalu. 2. Hajdúböszörmény. 3. Hódmezővásárhely. 4. Kazincbarcika. 5. Mátrafüred. 6. Mosonmagyaróvár. 7. Nyíregyháza. 8. Őriszentpéter. 9. Parádfürdő. 10. Sátoraljaújhely.

Molière mássalhangzói. 1. Botcsinálta doktor. 2. Férjek iskolája. 3. A mizantróp. 4. Tartuffe. 5. Úrhatnám polgár.

Megtévesztő regénycímek I. 1. És mégis mozog a föld (Jókai Mór). 2. Beszterce ostroma (Mikszáth Kálmán). 3. Anyám könnyű álmot ígér (Sütő András). 4. A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza). 5. Rozsdatemető (Fejes Endre). 6. Légy jó mindhalálig (Móricz Zsigmond). 7. Utazás a koponyám körül (Karinthy Frigyes). 8. Rezeda Kázmér szép élete (Krúdy Gyula). 9. Az aranykoporsó (Móra Ferenc). 10. Ábel a rengetegben (Tamási Áron).

Megtévesztő regénycímek II. 1. A három testőr (Dumas, A.). 2. Vörös és fekete (Stendhal, H. B.). 3. Zabhegyező (Salinger, J.). 4. Amerikai tragédia (Dreiser, Th.). 5. Tisztes úri ház (Zola, É.). 6. Viperafészek (Mauriac, F.). 7. A Mester és Margarita (Bulgakov, M.). 8. Üvöltő szelek (Brontë, E.). 9. Halál Velencében (Mann, Th.). 10. Karamazov testvérek (Dosztojevszkij, F. M.).